Szín: Pazar keleti trónterem.
F é n y (színes).
I. és II. K a t o n a (vigyázza Nabukkót).
K i r á l y: (Trónján ül, dicsekedik.) Én Nabukodonozor, akit Nabu-kadneccárnak, Nabukkónak, Nabunak is neveznek, én világuralkodó vagyok.
Babilon városától Jeruzsálemig, napkelettől napnyugatig senki nem állhat szem-be vélem. Az országom tengerparttól tengerpartig nyújtózik. Összezúztam Egyiptomot és Izraelt, leöldöstem a zsidókat, (gúnyosan nevet,) „Isten választott népét”. Maradékát Babilonba hajtották. Rabszolgaként dolgoznak. Kincstáramat feltöltöttem ezüsttel és arannyal, gyémántokkal, a legdrágább edényekkel, ék-szerekkel. Dicsőségem a felhőkig ér. Az erő és a hatalom, igazság és törvényes-ség mindig ott van, ahol a pénz, ahol csillog az arany. Hatalomért, gazdagságért harcolunk! (Kicsit gondolkozik.) A kérdésem pedig az: hogyan tovább? Hogyan tudnék ennél többet szerezni? Hogyan tudnám Babilonnak határait terjeszteni?
Hogyan lehet a soknyelvű népcsoportot közös nyájba terelgetni? Az a célom, hogy vagyonomat szaporítsam, dicsőségem fényesítsem, és a világon egy orszá-got, egy vallást, egy műveltséget, azonos nyelvet teremtsek, egyetlen uralkodó főségével, aki én vagyok? Nos, tanácsosok?
T a n á c s o s I.: (Kis gondolkozás után.) Azt tanácsolnám neked Király, hogy jól képzett harcosokkal erősítsd a hadsereget. Növeljed és sajtold ki az adókat, akár az utolsó csepp vérig! Vasfegyelmet követelj! Sújts le a bűnösökre, és fizesd jól udvartartásodat, vezetőket, kormányzókat! Papjaidtól követeld meg,
hogy azt szólják, cselekedjék, amit te rendelsz nekik! Képmásodat mutogassák az országban mindenütt. Igényeld azt, hogy mindenki hódoljon meg előtted!
K i r á l y : (Rámutat.) És a második Tanácsos? Neked mi a véleményed?
T a n á c s o s II. : A bölcs társam okosan beszélt, én azonban egy kissé máskép gondolom.
K i r á l y : Hadd halljam!
T a n á c s o s II. : Készíttess egy aranyszobrot magadról! Állíttasd föl a Dura mezején, ahol tömeg gyűlhet össze!
K i r á l y : Mi értelme van ennek?
T a n á c s o s II: Többféle is, elsorolom. Először is minden hiú azt képzeli, hogy ő a világ közepe. Önmaga körül forog. Elvárja, hogy mások is csak vele foglalkozzanak, elismerjék, hízelegjenek neki. Hiú ember lenézi, kicsúfolja és megveti a másikat. Ezért folyik veszekedés, háborúság szüntelenül. A szobor figyelmeztet arra, hogy egy uralkodik a földön, Nabukodonozor király. Ne magadhoz, se másokhoz, hanem az egyetlen úrhoz fordulj!
K i r á l y : Érdekel, amit mondasz. Folytasd tovább!
T a n á c s o s II. : A hiú ember önző, és fontosnak képzeli magát. Fél, mert tulajdonképpen gyenge, valami, valaki erőset keres, akibe kapaszkodhat, aki vezetni tudja. A nyájnép befolyásolható. A szobor erőt mutat, megigézi a né-zőt. Legyőztük Egyiptomot, hová lett nagy Zsidóország? Emberek, népek el-múlnak, a szobor azonban áll!
K i r á l y : Ezt állítod?
T a n á c s o s II. : Másodszor a jámbor nép azt hiszi el, amit lát. Minél na-gyobb egy szobor, annál nana-gyobb tekintély. Bíznak benne, megtapintják, érzé-kelik. Egy biztos ténynek látszik. Karkötőnek, nyakláncnak, és különféle je-leknek is varázserőt képzelnek. A szobor sokkal több ennél.
K i r á l y: Folytasd!
T a n á c s o s II. : Harmadszor: az ember megnyugvást, biztonságot keres tudományban, természetben, vallásban, szertartásban, jelképekben, önmagá-ban és közösségben. Ha csalódik valamiben, akkor más valamire vágyik. A zsidó nép láthatatlan Istent imád, Aki nincsen. A szobor mozdíthatatlan, látha-tó, érinthető és örök.
K i r á l y : Alaposan kigondoltad. Még valamit?
T a n á c s o s II. : Negyedszer: vélemények, irányzatok, ellentétek állan-dóan váltakoznak. Igaz eszme a szoborban öltött testet, gondolat, ész és csele-kedet jelenik meg benne. Egybeforr az ábránd és valóság. A szobor arra báto-rít, hogy egy vallás, egy felfogás maradandó, a babiloni.
K i r á l y : Tételeidet elfogadom.
T a n á c s o s II.: Végül Király, jobban tudod nálamnál, hogy a népnek látvány, zene, ünnep és szórakozás kell, amiben elringatja magát, átmelegszik a vére. Nyála csurog a jobb falatok után. Étel-ital, szórakozás átformálja az embert. Zenére növények gyorsabban nőnek, a ló meg fölkapja rá a fejét. Ün-nepeljük a szobrodat síppal, dobbal, hangszerekkel, és özönlik hozzá a nép, megragadó, lenyűgöző hatása lesz!
K i r á l y : És te első Tanácsosom, hogyan látod ezeket?
T a n á c s o s I.: Lényegében helyeslem, csak itt-ott módosítanám. Javasol-nám, hogy aranyszobrot készíttess, ami hasonlít hozzád, mihamarabb állíttasd föl, gyűjtsd össze országodnak vezetőit és népét! Királyi pompával vonulj föl!
K i r á l y : Eldöntöttem. A Hírnököt kérem.
H í r n ö k : (Agyagtáblával, íróeszközzel meghajol.) Parancsodra uram Ki-rály!
K i r á l y : Rendelem, hogy aranyszobor készíttessék. Arca hozzám hason-lítson. A helytartók és kormányzók, bírák és összes kincstartók, tanácsosok és törvények alkotói, igazgatók, és egész nép gyűljenek fölavatására! Írjad, és hirdettessék ki a király rendelete: „Meghagyatik nektek népek, nemzetek és minden nyelvek! Mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, hárfának lantnak, dudá-nak és hangszereknek a szavát, leboruljatok! Imádjátok azt a szobrot, amit Na-bukodonozor állíttatott a Dura mezején. Aki pedig nem borul le és nem imád-ná, tüstént dobják a tüzes kemencébe.”
H í r n ö k : (Meghajolva marad.) Igenis, uram király!
T a n á c s o s I – II.: (Hajlongnak a király előtt.) Éljen Nabukkó király!
Éljen az aranyszobor!
K a t o n a I – II: (Jobbról, balról a király mellett állva lándzsát emelnek.) Éljen Nabukkó Király!
(Függöny.)
A szobor
Szín: közepén emberfejű arany szobor csillog. Dura mezeje, háttérben bo-kor, szikladarabok, Eufrátes folyó kontúrja.
F é n y (sárgás-zöldes).
Z e n e (Kürt, síp, citera, duda. Debussy Szirének. Jelenet végéig aláfest.) H í r n ö k : (Jobbról, elegánsan, hivatástudattal szoborra mutat.) Hirde-tem Dura mezején: Minden népség Babilonban, köteles dicsérni a szobrot! Jöjj sokaság, fejedelmek és helytartók, kormányzók és tanácsosok az egész földke-rekségről, jöjjetek az aranyszobrot imádni! (Gyorsit.) Meghagyatik néktek nemzetek és népek, nyelvjárások, mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, citerá-nak, mindenféle hangszereknek a szavát, boruljatok le a földig, imádjátok a
szobrot! (Lassít, emeltebb hangon.) Aki pedig nem borul le és nem imádja az aranyból készült istent, bedobják az égő tüzes kemencébe! (Közönségnek int.) Jöjjetek leborulni és imádni! Éljen az aranyszobor! Éljen Nabukodonozor Ki-rály! (Leborul a szobor elé.)
K i r á l y : (keleti méltósággal, szoborral szemben hajlong, leborul).
K a t o n a I –II. (a királyt kisérték, leborulnak).
S i d r á k , M i s á k , A b e d n é g ó (balra húzódva állnak).
T a n á c s o s I. : (Kicsit bohóckodva karjait lengeti, hajlong, tapsol.). Mi is jövünk tanácsosok, leborulunk a csodás isten előtt! (Hasra vágódik, mint a béka.)
T a n á c s o s II.: (Hajlong.) Éljen a mi bölcs tanítónk, nagy vezérünk, a világ világossága! Éljen a mi csillagunk! Éljen Nabukodonozor király! (Földre borul.)
H í r n ö k : (Föláll, hódolókra mutat.) Éljen a nép! Éljen az aranyszobor!
E g y ü t t : (Fölállva tapsolják a királyt.) Éljen a mi bölcs tanítónk! Éljen Nabukodonozor király! Éljen, viruljon Babilon. (Földre huppannak.)
H i r n ö k (extázisban rángatózik).
K i r á l y t (fölsegítik, elégedetten bólogat a fekvőkön).
H i r n ö k : (Dadog, remeg.) Dicsőség a királynak! Dicsőség a szobornak!
Dicsőség az embernek! (A király lábaihoz zuhan, óbégat.) Z e n e (erősödik).
(Függöny.)
Besúgók
Szín: Elegáns kaldeus szoba, bársonyterítők, asztalon serlegek, csemegés tál.
F é n y (színes, sötétes).
Z e n e (Keleti. Bartók: Falun, lakodalom.)
T a n á c s o s I. : (Ül, sétál, gesztikulál, magához, társához, társához, kö-zönséghez beszél.) Szobor a Dura mezején, de minek? Jobb helyet tanácsol-tunk volna, de a Király önfejű, akár jó és akár rossz, végrehajtja, amit elhatá-rozott. Hiú és kapkodó. Az összecsődített tömeg pedig tapsolja. Ha sértenék, felbőszülne, mint megvadult oroszlán. Bírálóit elégeti.
T a n á c s o s II. : (Ül, sétál, ide-oda beszél.) Ünnepelteti magát, foszto-gatja a népet, és szórja a közpénzünket. Te meg én fizetjük a növekedő köz-adót. A nép meg bólogat hozzá, mint a birkák, élvezi a látványokat, szórako-zik, eszik-iszik és áltatja magát, hogy nyert, pedig állandóan veszít. Fölösleges pazarlás volt az a szoboravatás.
T a n á c s o s I, : Bezzeg az a három zsidó ravaszabb a rókánál. Mind-egyiket Júdeából hozták ide a foglyokkal. Gyorsan a fejünkre nőttek. Mi ke-ményen dolgozunk, ők meg babiloni kincstárunkból élősködnek, mesésen fize-tik őket, mi pedig tanácsosok osztozunk a lerágott csontokon. Nekünk semmi sem maradt. Hol van itt az igazság?
T a n á c s o s II. : Tévedsz, mert nekünk is maradt a munka, felelősség, valamint a hajlongás. Belefájdul a derekam.
T a n á c s o s I. : Én pedig addig nem nyugszom, míg főkormányzóságot nyerek.
T a n á c s o s II.: Mit csináljunk? Kockázatos színjáték, odaálljunk a ki-rály elé? Aki mer, az nyer.
T a n á c s o s I. : Tüntessünk el három zsidót! Bizonyítsuk a királynak, hogy az a saját és az ország érdeke. Ez a három, királyt, szobrot és országot gyaláz. Szövetkeztek ellenünk. Nem tartják be a törvényeket.
T a n á c s o s II. : Beszervezzünk másokat is?
T a n á c s o s I.: Biztosabb, ha csak ketten vagyunk, legfeljebb… tanúkat keresünk.
T a n á c s o s II.: Nabu király gőgös ember és hiú, a zsidókkal kivételezik.
Gyorsan kitanította őket, és kinevezte kormányzóknak, bennünket hátraszorí-tott. Veszélyes szembeszállni vele. Mit tehetünk? Az életünkkel játszunk.
T a n á c s o s I. : (Töpreng.) Vágjunk az elevenébe! Bátraké a szerencse.
Feluszítunk másokat, mi pedig háttérbe húzódunk. Próbáljuk meg Sidrák, Mi-sák, Abednégó kormányzókat bevádolni, hogy szövetkeztek Nabu ellen. Van ebben bizonyos igazság, mert megfigyeltem az ünnepen, nem hajlongtak, nem imádták a szobrot. Azóta szüntelenül lesem őket, és a gyanúm bizonyul. Adjuk elé a királynak óvatosan, az eredmény és jutalom reményében.
T a n á c s o s II. : Ha kibillentenénk őket a birodalom kormányzói székéből, akkor beülhetnénk helyükbe. Egy kis dicsőség jár vele, pénz is üti markunkat.
T a n á c s o s I. : Többször is kilestem őket, hogy mind a három láthatatlan Istent imád. A törvény rájuk is vonatkozik, mikor szólnak a hangszerek, minden ember boruljon le az aranyszobor előtt. Aki pedig nem imádná, vettessék a ke-mencébe. Ezzel megyünk a királyhoz, és hozzátesszük: „Némelyek itt Babilonban nem becsülnek téged Király.” Megkérdezi, kik azok? Mi pedig így válaszolunk:
„Sidrák, Misák, Abednégó alaposan gyanúsak. Jó volna megkérdezni őket!”
T a n á c s o s II. : A király intézkedni kénytelen. (Nevet.) Gondolod, hogy azt a hármat segíti a láthatatlan Istene? Bennünket meg Zarathusztra, Babilon-nak istenei, meg a szobor támogatBabilon-nak.
T a n á c s o s I. : Győzni kell a saját érdekünkben, és győzni fogunk!
T a n á c s o s II. : Éljenek a Tanácsosok! Igyunk rája! (Serlegüket össze-koccintják.)
(Függöny.)
A kísértés
Szín: Elegáns szobabelső, imazsámoly, gyertyatartó, szőnyegek.
Z e n e (zsidó ének).
S i d r á k : Jöjjetek barátaim, magasztaljuk az Urat, mert jó, mert örökké-való az ő kegyelme. (Zsoltárok 136: 1.) Csoda, hogy életben maradtunk, fiata-lon, jó erőben kormányozunk Babilonban.
M i s á k : (Fejét tenyerébe fogja.) Miért magasztaljátok? Mert Jeruzsálem romokban hever? Mert kifosztottak és elhurcoltak bennünket? Cifra ruhába bújtattak, pogányságra kényszerítnek. Elvették a nevünket is, hogy egészen babiloniak legyünk.
A b e d n é g ó: Miért magasztaljátok? Bemocskolták a hitünket. Az a két ravasz tanácsos társaikkal utánunk leselkedik. Figyelnek és figyeltetnek. Ki-nevettek, mikor Babilon folyóinál ültünk és sírtunk a fájdalmunkban, mert Sionra emlékeztünk. A pogányok énekszóra nógattak, legyőzőink víg dalra
kényszerítettek. Gyalázatért fizess vissza hétszeresen ó Uram, mellyel Téged illettek. (Zsoltárok 79: 12.) Áldott legyen, aki megragadja, és sziklához pas-kolja kisdedeit. (Zsoltárok 137: 9.)
S i d r á k : Abednégó! (Megérinti.) Vétkeztünk az Úr ellen. Bűneink miatt szenvedünk. Gúnyoltuk és megöltük a prófétákat. Isten helyett varázslókhoz fordultunk, meggyaláztuk az Úr szent oltárát, szövetkeztünk Egyiptommal, Szíriával, hogy segítsenek rajtunk. Megkaptuk, amit kívántunk: bálvány szob-rot. Élet és halál volt előttünk, mi a halált választottuk.
M i s á k : Elfogadjuk, vagy lázadjunk ellenük? Földúlták országunkat, el-rabolták kincseinket, csordában hajtottak ide, és most arra kényszerítenek, hogy „önkéntesen” hajoljunk meg a bálvány szobor előtt. Testem-lelkem iszo-nyodik ettől. Imádjam Nabukodonozor királyt? Mózes által törvényt adott az Isten: Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, ne imádd, és ne tiszteld azt, mert én az Úr megbüntetem. (II. Mózes 20: 4-5.)
A b e d n é g ó: Hogy tűrheti az Isten, mért vigadnak a gonoszok? Teljesít-sük, vagy tagadjuk meg a parancsot? Lázadjunk vagy bólogassunk? Most is az élet és halál van előttünk, mert aki nem imádja a szobrot, bevetik az égő tüzes kemencébe. Mit tegyek hát? Az életet, vagy a halált válasszam?
S i d r á k : (Nyugtatja.) Ézsaiás próféta által így szól az Úr: Mikor vizeken mégy át, én veled vagyok, ha tűzben jársz, meg nem égsz. A láng meg nem perzsel téged, mert Úr vagyok, a megtartód és Istened. (Ézsaiás 42: 1-2.)
M i s á k : Amikor meghalunk, ki segíti Babilonban az Úr választott népét?
A b e d n é g ó : Ha pedig az Úr akarta, hogy fogságba hurcoljanak, akkor Babilonnak királya is az Úr szolgálatában áll. Isten emelte trónra? A szobor is az Úrtól van, hogy leboruljunk előtte?
S i d r á k : A te parányi elméddel ne kutassad égi Atyánk titkait. Tedd azt, amit kíván tőled. Az Ige örökkévaló. Isten szava minden helyen és korszak-ban, tehát ma is érvényes: ne legyenek néked idegen isteneid se Judákorszak-ban, se a pogányok földjén. Nem szolgálhattok két úrnak, vagy az egyiket gyűlölöd és a másikat szereted, vagy egyikhez ragaszkodsz, s a másikat megveted. Vagy Is-tennek, vagy a Sátánnak szolgálsz. Lehet olyan pillanat, mikor hallgatnunk kell az Úrról, és lehet idő, mikor vallani kell szent nevét, akár dicsérnek, akár szenvedni kell érte. A kísértés órájában az Úr bíztat: Légy hű hozzám mindha-lálig, és elnyered az életnek koronáját.
M i s á k : És ha leborulunk a szobor előtt, és szívünkben nem imádjuk a bálványt? Sátán tombol a világon, ki állhatna ellene?
A b e d n é g ó: Leborulok, és látják, hogy imádom, de a szívem az Istené.
Az Úr megbocsátja nekünk, amit védelmünkre teszünk. Kérjük Tőle, hogy ne a tűzből, hanem a tűztől mentsen meg.
S i d r á k : Utálatos előtte a képmutatás. Illés próféta sem hajlott a Baál szobor elé. Aki szégyelli Istenét, az Atya is szégyelli őt.
Z e n e (halk, idegesítő: Bruckner IX. szimfónia).
H í r n ö k : (Félénken belopózik, körülnéz, imazsámolyon megakad a te-kintete. Zavarosan súgja.) Közölhetek valamit.
S i d r á k : Milyen híreket hoztál?
H í r n ö k : Elmondhatom?
M i s á k : Meghallgatjuk.
H í r n ö k : Ha pedig beárulnátok, legyetek átkozottak.
A b e d n é g ó : Hallgatni fogunk róla.
H í r n ö k : Esküsztök rá?
S i d r á k : Fogadjuk Istenünk színe előtt.
H í r n ö k : (Lapítva körbekutat, a színfalak mögött is.) Titeket a tanácso-sok besúgtak a királynál, hogy megvetitek a szobrát, és nem imádjátok. Leske-lődnek utánatok, hogy halálra ítéljenek.
M i s á k : Köszönjük, hogy szóltál nekünk.
H í r n ö k (vigyorogva nyújtja kezét).
M i s á k : Mire vársz még?
H í r n ö k : A jutalom?
M i s á k (öve alól pénzt vesz ki, Hírnök kezébe nyomja).
H í r n ö k (mohón kap utána, átszámolja, derűsen el).
A b e d n é g ó : (Legyint.) Ismerem ezt a hitvány besúgót. Ide-oda futkáro-zik a pénzért. Megbízták a tanácsosok, hogy a Királynál vádoljon meg ben-nünket. Onnan is szedi a pénzt… Előre mondtam, hogy így lesz. Az igazak út-ja nehéz, a gonoszok habzsolnak az örömökben. Én még élni szeretnék, mert fiatal vagyok… Mért hallgattok?
S i d r á k : A kísértés idejében könyörögjünk Szentlélekért, Aki megbátorít.
M i s á k : Mi lesz a halál után?
A b e d n é g ó : Por és hamu leszünk, azután elfelejtenek.
S i d r á k : Az Úr számon tart bennünket életünkben, halálunkban. Megol-talmaz a bajtól, ha pedig másként végezett, befogad dicsőségébe.
M i s á k: Mennyei Édesatyánk! Légy segítségül nékünk, szabadíts meg szenvedéstől.
A b e d n é g ó: Bár meghallgatna Isten.
S i d r á k : Egy bizonyos, hogy akár élünk, akár halunk, Isten szemefénye vagyunk!
F é n y (elsötétül).
(Függöny.)
Vádemelés
Szín: Babiloni trónterem. Kissé balra Nabukkó ül méltósággal.
F é n y (sárgásan, kékesen villogó).
Z e n e (napkeleti, Debussy: Szirének).
K a t o n a I - II (lándzsával, pajzzsal két oldalt a király mellett).
T a n á c s o s I.: (Belép, mélyen hajolva marad.) Örökké éljen a Király!
T a n á c s o s II.: (Belép, mélyen hajolva marad.) Örökké éljen a Király!
Köszönjük, hogy hódolhatunk előtted.
K i r á l y : (Bólint, pálcáját fölemeli.) Megengedem, hogy szóljatok.
T a n á c s o s I.: (Fölegyenesedik.) Köszönjük, hogy hódolhatunk előtted.
T a n á c s o s II.: (Fölegyenesedik.) Leghűbb szolgáid vagyunk.
T a n á c s o s I.: (Köhint, társától segítséget várna.) Aranyszobor messzi ragyog a Dura mezején.
T a n á c s o s II.: A hangszerek szavára közelről és távolról tömegek özönlenek hozzá, csodálni és imádni. Olyanok, mint a medréből kilépett, hömpölygő folyó.
T a n á c s o s I. : Egy népet hoztál össze. Egy hang szólal meg, egy vallást gyakorolnak, egy isten uralkodik: Éljen Nabukodonozor király!
T a n á c s o s II.: De… Olyan nehéz fogalmazni… Hogy is fejezem ki magam?
T a n á c s o s I.: (Belevág.) Te Király, megparancsoltad, hogy minden ember, mikor hallja kürtnek, sípnak, hangszereknek muzsikáját, boruljon le és imádja szobrodat. (Hangsúlyozza.) Minden ember Babilonban…
K i r á l y : Megparancsoltam!
T a n á c s o s II.: (Állát simogatja, elsőre pillant.) Világosan parancsoltad!
T a n á c s o s I.: Némely ember azonban… másképen értelmezi… úgy képzeli… (Elakad).
K i r á l y : (Félbeszakítja.) Hogy képzeli? Kik azok?
T a n á c s o s II.: (Sietve.). Jól értelmezzük mi is… Szívesen teljesíti a nép… De… hogy is fejezem ki magam?
K i r á l y : (Türelmetlen.) Hallani akarom!
T a n á c s o s I.: Fejedelmek és helytartók, kormányzók és kincstartók, ta-nácsosok, törvénytevők, Babilonnak minden népe leborul és imádkozik előtte, kivéve három kormányzót…
K i r á l y : Kik azok?
T a n á c s o s II.: Uram Király, oly fájdalmas, olyan nehéz kimondani ne-vüket: Sidrák, Misák, Abednégó… Nem becsülnek, ó Király.
K i r á l y : (Meglepődött.) Megbízható és kiváló kormányzóim.
T a n á c s o s I.: (Fejét ingatja, nagyot sóhajt.) Bár úgy lenne, szeretnénk hinni mi is. Bocsáss meg, ha kételkedünk. De… De… Hogy is fejezzem ki magam. A látszat csal. A tények mást bizonyítanak.
T a n á c s o s II.: (Kicsit támadóan.) A tények bizonyítják, hogy a három, vagy többen is lehetnek? Nem becsülnek téged.
K i r á l y : (Indulatos.) Megbízható embereim. Én vizsgáltam, kikérdez-gettem őket. Értelemben tízszeresen felülmúlnak titeket. Hűségüket számtalan jel bizonyítja. Irigykedtek reájuk? Sóvárogtok a kormányzói székre?
T a n á c s o s I.: (Összerezzen, társára pillant.) Mentsenek meg Babilon istenei. Esküszünk a szoborra, hogy csak Királyunknak és országunknak javá-ra igyekezünk. Mi sem hittünk a fülünknek, amit szájról szájjavá-ra terjesztenek, hogy… összeesküdtek ellenünk. Ilyen fajták…
T a n á c s o s II.: Szervezkednek Nabukodonozor ellen.
K i r á l y : (Izgatott.) Mivel bizonyítjátok ezeket?
T a n á c s o s I.: Nagyon nehéz előadni, hogy szólt a kűrt, zendültek a hangszerek, felsorakoztak katonák, ujjongott, tapsolt a nép, leborultak a szo-bornál… Sidrák, Misák, Abednégó meg sehol. Saját szemünkkel láttuk, és ta-nuk is bizonyítják.
T a n á c s o s II.: Hívtuk őket, hogy jöjjenek… Gúnyolódtak és nevettek.
Kinevették Nabu királyt és bennünket, ennyi volt a válaszuk.
T a n á c s o s I.: A szobor felavatásától kezdve mai napig távol vannak.
Attól félünk, hogy másokat is lázítanak ellened.
T a n á c s o s II.: Kötelez a királyhoz való hűségünk, kötelez a vezetők és a nép iránti szeretet.
K i r á l y : (Haragra gyullad.) Ha pedig hazudtok nekem, akkor darabokra vágatlak benneteket, és úgy dobnak be a tűzbe.
T a n á c s o s I.: Hallgasd ki a tanúkat, kérdezd ki a vádlottakat!
T a n á c s o s II.: Idézd meg, hívasd ide őket.
T a n á c s o s I.: Kötelességünk volt szólni. Hogyha pedig kiderül az igaz-ságunk, akkor nem várunk jutalmat érte, de ha rágalmaztunk volna, büntess meg legszigorúbban!
K i r á l y : (Gondolkozik, feláll.) Sidrák, Misák, Abednégót magam elé rendelem!
T a n á c s o s II. : (Hajlong, tapsol.) Éljen Nabukodonozor király!
T a n á c s o s I. : (Tapsol, hajlong.) Éljen most és örökké!
K i r á l y (haragosan el).
K a t o n á k I - II. (elvezetik, kísérik a királyt).
T a n á c s o s II.: Kicsit orrára koppantunk az „Istentől választott népnek”.
T a n á c s o s I.: Úgy történik, ahogy mondtad, első leszek, te pedig majd Misák helyére ülsz.
T a n á c s o s II.: Rosszul látod a dolgokat, én az első, te pedig a második.
T a n á c s o s I.: Te az első, akinek az ügyeit takargatom Nabukkó előtt?
(Tagadólag int, el,)
T a n á c s o s II. : (Utána kiált.) Én is tudok egyet-mást a dolgaidról!
Z e n e (vágtató; Verdi: Requiem, Dies irae).
(Függöny.)
Az ítélet
Szín: mint az előbb.
F é n y (sárgás-kékes).
K a t o n á k (a király mellett lándzsával, pajzzsal).
T a n á c s o s I.-II. (félrehúzódva, háttérben áll).
S i d r á k, M i s á k, A b e d n é g ó (a király előtt mozdulatlan).
K i r á l y : Sidrák, Misák, Abednégó kormányzók! Olyan hír jutott el hoz-zám, hogy törvényszegők vagytok!
S i d r á k : Kérdezzen ki, és döntsön rólunk a király!
K i r á l y : Nekem ez annyira fontos, hogy személyesen vizsgálódom, vá-laszoljatok!
M i s á k : Engedelmesen tisztelünk téged, király.
K i r á l y : Hatalommal uralkodom, istenek ültetettek trónra. Erőmet a szobor is bizonyítja ott a Dura mezején.
A b e d n é g ó : Szolgáid vagyunk, király.
K i r á l y : Ezt vártam el tőletek. Egy vallás van Babilonban, egy vallás lesz a földön, egy néppé, egy nemzetté formálódunk, egy gondolat irányít. A szoborban testet öltött a világmegváltó eszme. Boldog lehet és sikeres, aki ezt elfogadja. Aki elutasítja az eszmét, az önmagát pusztítja el, megsemmisíti. A szobor segít neked, és szórakoztat is. Étel-ital, zene és tánc könnyíti az életed, elringat és felejted a bajaidat. Van ennél szebb, van ennél jobb megoldás a vi-lágon? Válaszoljatok! (Mosolyog.)
S i d r á k : Értjük a szándékodat, király.
K i r á l y : (Megenyhülve.) Ezt vártam el tőletek. Tisztelettel borultok le a szobor előtt?
M i s á k : A szobrod előtt? Gyarló emberi alkotás, hideg, elmúló bálvány, üres önmutogatás.
K i r á l y : (Keményebb.) Nem vitára hívtalak, hanem ide parancsoltalak a szobor miatt. Leborultok előtte?
A b e d n é g ó : Megrabolja lelkünket, és megfoszt az értelemtől.
K i r á l y : (Ideges.) A Tanácsosok már jelezték. Igaz volna a szavuk? Ha tehát készek vagytok leborulni és imádni a szobrot, távozzatok békességgel!
(Emeltebb hangon.) Ha pedig nem, akkor a tüzes kemence! Értitek?... Nincs a földön, sem az égben olyan isten, aki megszabadíthatna! Sidrák, Misák, Abednégó, feleljetek! Igen vagy nem?
S i d r á k : Nem szükség felelni nekünk. A mi hatalmas Istenünk kiszaba-díthat.
K i r á l y : (Közbevág.) Nem feleltek, mert nem tudtok válaszolni: hol van a ti Istenetek? (Körbenéz.) Sehol se látom. Én meg itt ülök a trónon, és szobor áll ott a Dura mezején.
M i s á k : (Nyugodtan.) Mi sem téged, sem a szobrot, sem Babilonnak is-teneit nem imádjuk, csak az élő Istenünket! Hiszünk Benne!
K i r á l y : (Dühös.) Hol volt a ti Istenetek, mikor én Jeruzsálemben föl-dúltam a templomot? Hol volt, mikor az „Ő népét” Babilonba hajtották? Ron-gyotokat lecibáltam, és bársonyba öltöztetek. Tanultatok Babilonnak pénzén.
Jó állásba, palotába ültettelek, kiszolgálnak benneteket, és most ez a köszönet?
Hálátlanok! Utoljára parancsolom: leborulni!
A b e d n é g ó : A mi Istenünk kiszabadíthat minket, de ha nem tenné is, legyen tudtodra, ó király, hogy mi a te isteneidet nem szolgáljuk, az arany-szobrot nem imádjuk.
K i r á l y : (Kiabál.) Káromlás! Káromlás! Tanácsosok véleménye?
T a n á c s o s I.: A tűz égesse meg őket! Halál!
T a n á c s o s II.: Pusztuljon a birodalom ellensége! Halál!
K i r á l y : (Dühtől remegve feláll.) Ítéletet hirdetek! Sidrák, Misák, Abednégó: halálra! A kemencét kétszeresen fűtsétek be. Legerősebb köteleket hozzatok! A legerősebb katonáim hajtsák végre!
Z e n e (csikorgó, Straus Eulenspiegel).
H ó h é r (lép be, megkötözi a három férfit).
A b e d n é g ó : Ne nyúlj hozzám, én még fiatal vagyok…
S i d r á k : (Karjával Abednégót érinti.) Bátorodjék a szíved, és várjad az Urat. (Zsoltárok 27: 14.)
M i s á k : Nagyok az Úrnak csodái, nála van a kegyelem.
A b e d n é g ó : (Megadóan.) A felséges országa nemzedékről nemzedékre száll.
K i r á l y : (Int.) Vigyétek, többé látni sem akarom őket!
H ó h é r, S i d r á k, M i s á k , A b e d n é g ó (el).
T a n á c s o s I.: (Utánuk kiált.) Süssétek pirosra őket!
Z e n e (Scsedrin: Szimfónia I. Felerősödik, hirtelen megszakad.)
K i r á l y : (Föláll, kimeredt szemmel bámul utánuk, szívéhez kap, meg-görnyed, előre bukott fejéről leesik a korona, imbolyog.) Jaj, beteg vagyok.
K a t o n á k (fölsegítik, kókadt fejére nyomják a koronát, kifelé vezetik).
K i r á l y : Jaj, meghalok… (Összerogyik, fölemelik, tántorogva el).
T a n á c s o s I.: (Utánuk néz, legyint, majd a közönséghez fordul.) Meg-fájdult az isten hasa. Begörcsölt Nabukkó király.
T a n á c s o s II.: Győztünk. (Saját vállát veregeti.) (Függöny.)