Szín: Delila szobája, kerevetén selyemtakaró, tükrök, ékszerek, holdacskák.
F é n y (sárgás, pirosas).
Z e n e (bódító).
F i l i s z t e u s I.: (Lehangoltan ül, öklét rázza.) Sórek völgyében nyomul-tunk a megvadult Sámson után. A pokolba is leszállanánk, csakhogy erőt ve-hetnénk rajta.
F i l i s z t e u s II.: (Kényszerű vigyorral.) Gázában meg elvitte a kapufél-fát ajtóstól, megszégyenített bennünket, és kicsúszott a kezünkből. Mire vá-runk itt Sórekben, Delila szobájában? Üldögélünk, tervezgetünk tétlenül.
F i l i s z t e u s III.: Sámsonnak az ereje nagyobb mint a bölényeké, vére tüzes, csak a vágyai győzik le. Ahány filiszteus nőt meglát, mindegyiket szereti.
F i l i s z t e u s I.: Újabban Delilához járogat, ezen az ágyon fekszik, és…
valahol ebben van a gyöngéje. (Mutogat.)
F i l i s z t e u s II.: Mit szólnátok Delilához? Próbálkozhatnánk vele, hátha kiszedi belőle.
F i l i s z t e u s III.: Érdekes a gondolatod, az a megoldandó feladat, ho-gyan nyerjük meg Delilát. Fenyegessük, hízelegjünk, vagy ígérgessünk neki?
Hiúság, pénz, hatalomvágy talán a szerelemnél is nagyobb.
F i l i s z t e u s I.: (Kiszól.) Delila! Rád várunk, gyönyörűséges Delila!
Bejössz hozzánk?
D e l i l a: (Fölcicomázva, kihívó.) Köszönöm, jólesik, hogy eljöttetek di-csőséges filiszteus fejedelmek. Megtiszteltetés számomra. Szolgálhatok vala-mivel nektek? (Kihúzza magát, arcát, ruháját lesimítja.)
F i l i s z t e u s II.: Hogy vagy szépséges leányzó? Egészséged, anyagi helyzeted, barátaid, barátnőid? Segíthetünk valamiben?
D e l i l a: Jólesik, hogy gondoltok rám, egészséges, vidám vagyok. A pén-zem meg, ha kicsivel több lenne, az sem volna baj. Kár is beszélni róla… Pe-dig lendítene rajtam.
F i l i s z t e u s III.: Azt beszélik a városban, hogy időnként meglátogat a Hosszúhajú zsidó, aki bíró Izraelben. Annyi neki a pénze, amennyit éppen megkíván. Ugye nem fukarkodik veled?
F i l i s z t e u s I.: (Ingerültet játszik.) Ajtót nyitsz az ellenségnek? Delila, hogy tehetsz ilyet? Filiszteusnak zsidóval megbarátkozni szégyen.
D e l i l a: Én öntudatos nő vagyok, vérbeli filiszteus, Dágon isten szolgája.
F i l i s z t e u s II.: (Föláll, rámutat.) Bebizonyítod nekünk?
D e l i l a: Hogyan és mit vártok tőlem?
F i l i s z t e u s III.: (Gondterhelten sétál, megáll.) Gondolkozom,… hogy is fogalmazzam meg, hogy jól értsed? (Tagolva.) Szedd ki belőle az erejének titkát.
F i l i s z t e u s I.: A te neved sok bajt szerzett országunknak.
F i l i s z t e u s II.: (Belevág.) A mi dolgunk pedig az, hogy fizessünk ezeregyszáz ezüst siklust neked.
D e l i l a: (Fölsikolt, hirtelen szájára teszi kezét.) Külön-külön mind a hárman? Én egy öntudatos, mindenre elszánt nő vagyok, vérbeli filiszteus, aki népét szolgálja.
F i l i s z t e u s: Delila! Ezt vártuk tőled. Mi pedig külön-külön mind a hárman ezeregyszáz ezüst siklust hullatunk a markodba.
D e l i l a: Megteszem, amit kívántok.
F i l i s z t e u s I.: Akkor tehát megegyeztünk. (Megsimogatja Delilát. El.) F i l i s z t e u s II.: Dágon Isten velünk van. (Megsimogatja Delilát, el.) F i l i s z t e u s III: (Magyaráz.) Figyelgetjük, hogyha Sámson bejön hoz-zád, itt leszünk a közelben. (El.)
D e l i l a: (Az asztalon könyökölve meditál.) Szerelem, pénz, hatalomvágy, ez a három indulat mozgatja az életünket. Melyik lehet az igazi? Én melyiket válasszam? A szerelem és hatalom bizonytalan és mulandó, a pénz maradandó érték, ezért a pénzt választottam. (Az ajtóra figyel, halkan fölsikolt, haját, ru-háját igazítja, kéjesen elnyújtózik az ágyon. Halkan szól.) Macska-egérharc kezdődik. (Hangosan.) Ki az? (Csönd.)
S á m s o n: (Köhint, előrenyújtott karral siet Delilához, mellé ül.) Itthon vagy, szépséges Delilám?
D e l i l a: (Kissé erőltetett mosollyal.) Egész nap téged vártalak. Rád gon-doltam, amint fényed eláraszt.
S á m s o n: Pihenhetek kicsit nálad? (Megfogja Delila kezét.)
D e l i l a: (Suttog, Sámsont cirógatja.) Belebújok a hajadba, bezárkózom a szívedbe. Te az enyém, én a tied, és csak annyit szeretnék tudni, hogy miben van az erőd?
S á m s o n: (Legyint.) Téged ez is érdekel? Ha összekötnek két nyers gúzs-zsal, olyan leszek, mint más ember. (Ásít, vágyakozva néz a távozó Delila után).
D e l i l a: (El, gúzzsal vissza, játékosan összeköti Sámson kezét, és rákiált.) Rajtad a filiszteus Sámson!
S á m s o n: (Leszakítja a gúzst, el.) Gyertek filiszteusok!
D e l i l a: (Sámson után fordul, mereng.) Szerelem, pénz, hatalomvágy, ez a három indulat mozgatja a világot… Én a pénz után nyúlok.
(Függöny össze és szét.)
S á m s o n: (Besétál. Kerevetre ül Delila mellé.) Itthon vagy gyönyörűsé-gem?
D e l i l a: (Kereveten ül.) Véled álmodtam az éjjel. Pihenjél meg karjaim-ban… Megmondanád azt nekem, hogy miben van az erőd?
S á m s o n: (Nevet, Delila kezét magához húzza.) Milyen kis kíváncsi let-tél? Ha megkötnek új kötéllel, olyan leszek, mint más ember.
D e l i l a: (El, kötéllel vissza, nevetve kötözi Sámsont.) Én szerelmem, nap-sugaram, pihenjél meg nálam. (Fölkiált.) Rajtad a filiszteus Sámson!
S á m s o n: (Köteleit leszakítja, el.) Hol vannak?
(Függöny össze és szét.)
D e l i l a (Álldogál.) Pénz, szerelem, hatalomvágy kínálgatja nekem ma-gát. Milyen szerencsés nő vagyok. Én a pénzt választottam, ezért a zsidó férfi-ért ezeregyszáz ezüst siklust fizetnek, teljes bérem 3.300. (Szemét lehunyja.) Belegondolni is álom. (Csönd.)
S á m s o n: (Bekopog, büszkélkedik.) Úgy elfutottak előlem, mint a gyáva nyúl, én meg otthagytam őket, meneküljenek. (Legyint, Delila kezét fogja, ke-revetre ülnek.) Delila, úgy vágyom utánad, mint szomjas vándor a vízre. Szív-dobogásod is gyógyít.
D e l i l a: (Sámsonhoz simul, sírdogál.) Mint a viasz, úgy olvadok a szere-lem lángjától. Én forrón ragaszkodok hozzád, te pedig hideg maradsz.
S á m s o n: Hallgass már el, és ne szurkálj!
D e l i l a: (Panaszkodik.) Már kétszer is becsaptál, valaha őszinte leszel hozzám? Megmondanád, hogy miben van az erőd?
S á m s o n: Hagyjál békén, és ne faggassál tovább! Ha összefonják hajam-nak 7 fonadékát, és a földhöz erősítik szöggel, olyan leszek, mint más ember.
(Végig dől az ágyon.) Ölelj át engem, Delila!
Z e n e (érzéki).
D e l i l a (Sámson homlokát simogatja, megcsókolja, elringatja. Ajtó felé néz, kalapácsolást mutogat.)
S á m s o n: (elszenderül).
S z o l g a (nyüstfonállal összefonja Sámson haját, és a padlóra szögezi).
D e l i l a: (Fölrázza Sámsont). Én szerelmem, napsugaram, veszélyben az életed, rajtad a filiszteus, Sámson!
S á m s o n: (Felül, szemét dörzsöli, szögeket kihúzgálja, utánuk ered.) Ér-tem jöttek? Én sietek utánuk! Arra szült engem az anyám, hogy verjem a po-gányokat! (El.)
D e l i l a: (Lehangolt.) Folyik a macska-egérharc. A gyönge legyőzheti az erőst? Úgy sejtem, hogy közeledek a titokhoz, és a markom ezüstöktől bizse-reg. (Csönd.)
(Függöny össze és vissza.)
S á m s o n: (Fáradtan érkezik, és Delila ágyára ül.) Visszatértem megpi-henni és nyugodni közeledben, a kellemes szobádban.
D e l i l a: (Az asztalon rendezget.) Hiányoztál nekem, Sámson. Kortyolj a gyümölcsitalból, és azután lepihensz! (Csészét nyújt).
S á m s o n: (Iszik, csészét visszaadja.) Gyere, üljünk le a kerevetre Delila.
D e l i l a: Ugyan miért üljek melléd? Számtalanszor becsaptál, mert nem szeretsz. Csodálom a férfias szépségedet, az erődet, bölcsességed, és szorítaná-lak karomba, hogy eggyé váljunk, te pedig eltaszítasz magadtól, mert nem sze-retsz, csúfot űzöl belőlem, mert a szíved nincs velem.
S á m s o n: (Vívódik.) A vágyaim föllángoltak, epekedem utánad, és vala-mi elhidegít. Én az Úrnak szentelt vagyok, te pedig Dágont imádod. (Kis szü-net után feloldódik, nevet.) Delila, felejtsük el a múltat, a jelent, és mindent, engedd, hogy megcsókoljalak.
D e l i l a: (Engedi, hogy Sámson átölelje, aztán kiszakítja magát a férfi ke-zéből és eltávolodik). Megcsókolhatsz, ha szeretsz.
S á m s o n: (Föláll, Delilához közelít.) Delila, én szeretlek, én szeretlek nagyon!
D e l i l a: Mi a jele, mivel bizonyítod be? Immár többször is rászedtél, le-hazudtad, hogy miben van az erőd.
S á m s o n: Mit vársz tőlem? Teljesítem kívánságod.
D e l i l a: (Lábával toppant, határozott, aztán ellágyulva simogatja Sám-son haját.) Mondd meg nekem őszintén, hogy miben van az erőd?
S á m s o n: (Mintha megütötték volna, köhög, izzadt homlokát törli.) Deli-la, Delila meddig gyötörsz? Én már belefáradtam, téged csak ez érdekel? (El-gondolkozik.) Én szeretkezni óhajtok veled. Széttéptem a rám rohanó orosz-lánt, legyőztem ellenségeimet, bíráskodom Izraelben, mindig és mindenütt győztem, most pedig meginogtam. Delila, epekedem, emésztődöm, kívánko-zom utánad, gyere, hogy átöleljelek, mert ha téged a szívemhez szorítlak, nem gondolok az Istenre, jövendőre, se népemre, se magamra,, egyedül csak reád.
Csodálatos gyönyörűséges érzés, amikor ellentétek, férfi és nő egybeolvad, és többé nem választhatja el őket semmi… Én a tied, te az enyém… Gyere, hogy eggyé váljunk! (Karját nyújtja.)
D e l i l a: (Kezével Sámson fejét érinti.) Tegyél, amit akarsz velem. Telje-süljenek vágyaid, de előbb, hallani szeretném azt, hogy igazán szeretsz. Csu-pán annyit súgj fülembe, hogy miben van az erőd?
S á m s o n: (Vívódik, nagy lélegzetet vesz.) Delila, esküdjél meg nekem ar-ra, hogy a titokról hallgatsz.
D e l i l a: (Szinte Sámsonra veti magát, térdel és simogatja.) Beszélj, mert esküszöm rá, hogy megőrzöm a titkodat!
S á m s o n: (Nehezen tördeli szavait.) Istennek szentelt vagyok anyám mé-hétől fogva. Borotva nem érintette az én fejemet soha. (Delilához hajol, sut-tog.) Olyan hitvány, gyönge leszek, mint más ember, ha megnyírnak, és elha-gyott az Úr. (Mohó vágyakozással.) Ülj már mellém, hogy magamhoz szorítsa-lak…
D e l i l a: (Simogatja Sámson homlokát, haját, és mellé ül.) Idesimulok hozzád, tégy velem, amit akarsz, csupán néhány pillanat, míg fölveszem a leg-szebb hálóruhámat. (Kihúzódik Sámson karjaiból és el.)
S á m s o n: Halálosan elfáradtam. Szüntelenül azzal kínzott, hogy honnan van az erőm. Jól döntöttem, hogy föltártam titkomat, vagy végzetesen elrontot-tam valamit? Igazán ragaszkodik hozzám, vagy a mocsárba rántott? (Remeg, és idegesen könyörög.) Delila, gyere már, várlak! Delila, várlak!
D e l i l a: (Selyemruhában, fölcicomázva, mint egy éjjeli pillangó.) Itt va-gyok melletted, édesem, ne félj, hajtsd ölembe a fejed. (Magához húzza Sám-son fejét, cirógatja, és altatót dúdol neki.) Szerelmesen elringatlak, és álmo-dozz az ölemben.
S á m s o n (elalszik, feje félrebillen, haja kifelé lóg).
Z e n e (fájdalmas).
D e l i l a (idegesen a bejárat felé integet, sürget).
S z o l g a (nagy ollóval érkezik, háttal a közönségnek letérdel, hajat vág és egy csomóba dobja. Sámson karjait megkötözi, lábujjhegyen el.)
F i l i s z t e u s I. II. III. (lándzsával, kötéllel, késsel óvatosan belopóz-kodnak, és aggódva várnak).
D e l i l a: (Fölsikolt, és Sámsont költögeti.) Rajtad a filiszteus, Sámson!
S á m s o n: (Bizonytalanul föltápászkodik, nem érti a helyzetet, kötelét vizsgálgatja.) Leszakítom a kezemről, és agyonverem őket.
F i l i s z t e u s I. II. III. (gyanakodva közelednek hozzá, nagy hurkot dobnak Sámsonra és lándzsájukkal fenyegetőznek).
S á m s o n: (Erőtlenül liheg, vergődik.) Meghaltok, filiszteusok, agyonver-lek titeket! (Feléjük indulna, meginog, amikor haját észreveszi a földön. Fejét rázza.) A hajam! Levágták a hajamat, Delila! Jaj, Istenem, mi történt? Uram, miért hagytál el engem?
F i l i s z t e u s I. II. III.: (Gúnyosan körbetáncolják.) Az ellenségünk rabláncon, megkötözve erős Sámson! Dicsértessék a Dágon! Dágonnak a se-gítsége által lett Sámsonnak vége!
D e l i l a: (Filiszteus I.-hez lép, tenyerét tartja.) A béremet!
F i l i s z t e u s I. (pénzes zacskót nyújt át).
D e l i l a (érte nyúl, balszélen elöl kizárólag a pénzét számolgatja, saját zsákjába rakja, a többiekkel nem törődik).
F i l i s z t e u s I.: (Győzelmi mámorban). Vágjuk le a karjait!
F i l i s z t e u s II.: Verjük belé lándzsáinkat!
F i l i s z t e u s III.: Kettéhasítom a kopasz fejét.
F i l i s z t e u s I.: Szúrjuk ki a két szemét!
F i l i s z t e u s II.: Nagyszerű a gondolatod, szúrjuk ki a két szemét, és mutogassuk a népnek!
F i l i s z t e u s III.: Szolga! Tüzes vasat azonnal!
Z e n e (pokoli).
F i l i s z t e u s I. II. III. (Sámsont közönségnek háttal fordítják, kötélen tartva, fejét szorítják).
S z o l g a (tüzes vassal jön, Sámsonnal szemben áll).
F i l i s z t e s I.: Rajta szolga! Először a bal szemét!
S z o l g a (égeti, füst száll, sistergés hallik).
S á m s o n: (Rángatózik, ordít.) Jaj! Jaj! Áááá…!
Z e n e (pokoli).
F i l i s z t e u s II.: Ne rángasd a pofád, Kopasz!
F i l i s z t e u s III.: Ne mozogj, hogy hamarébb túl legyél rajta!
S z o l g a: (Remeg, arca füstös.) Készen vagyok.
F i l i s z t e u s I.: A jobb szemét is!
F i l i s z t e u s II.: (Dágon szobrocskával Sámsonhoz ugrik, és mutatja.) Nézzed, Kopasz, vésődjék beléd halálodig, hogy Dágon nagyobb, mint a te láthatatlan, nem létező istened!
S z o l g a (kiszúrja Sámson jobb szemét is, füst száll, sistergés hallik).
S á m s o n (ordít a fájdalomtól, öklendezik, vonaglik, összerogyik).
F i l i s z t e u s III.: Szolga, tökéletesen csináltad, elvégezted a munkát és mehetsz.
F i l i s z t e u s I. II. III. (Sámsont fölcibálják, közönséggel szembefordít-ják, feje jobbra-balra lóg, öklendezik, reszket. Két szeme helyén fekete folt, amiből vér csordul alá. Megint összerogyik.)
F i l i s z t e u s I. II. III.: (Kacagnak, megint körbetáncolják Sámsont.) Győzedelmesen kiáltom, rajtad a filiszteus Sámson. Dicsőíttessék a Dágon!
Menjünk, és kiáltsuk az országban, hallják meg az egész földön, hogy
Sám-sonnak immár vége! Először Gáza városunkba vigyük! (Lándzsájukat Sámson mellé dobálják. El.)
F i l i s z t e u s I.: Jól szorítom a kötelét, nehogy elszökjön a Kopasz!
F i l i s z t e u s II.: Vigyázz a lépéseidre, Kopasz! Kívánok hosszú és bol-dog életet, hogy Filisztea gyönyörködhessék benned.
F i l i s z t e u s III.: (Int.) Hallgassatok, valamit motyog. A bíró elbúcsúzik népétől.
S á m s o n: (Iszonyatosan reszket, liheg, nyög, nehezen vonszolja magát, arcát a közönség felé fordítja.) Fölbontottam… Istennel a szövetséget, és a Szentlélek elhagyott…
F i l i s z t e u s I. II.: (Elvezetik Sámsont.) Gyerünk!
F i l i s z t e u s III.: (Kötéllel Sámsonra húz.) Ne bámészkodjál, Kopasz, indulás! (Kötélen kivezeti a foglyot.)
D e l i l a: (Középre áll, pénzes erszényét csörgeti.) Megnyertem 3.300 ezüstöt.
(Függöny.)