Dániel 6: 18.
Szín: Király hálószobája éjszakai megvilágításban.
D á r i u s : (Arca gyűrött, töpreng, sétál, megtorpan.) Valami nyugtalanít és gyötör. Miért kellett elpusztulni a hűséges, bölcs, szorgalmas és becsületes embernek? Kérdezem én, hogy ki döntött róla? Főigazgatók, Főpap, én, vagy a perzsák istene?
S z o l g a : (Ezüstálcán ételt tálal az asztalon.) Kóstolja meg uram király.
Nagyon ízes ételek. Kedvenceid.
D á r i u s : (Beleturkál, száját elhúzza.) Vidd el innen, mert látni sem bírom.
S z o l g a (tálcával el).
D á r i u s : Becsaptak, hogy isten vagyok, és mindenre van hatalmam. Bi-rodalmam napkelettől napnyugatig terjed. Világ elsője vagyok. Százhúsz tiszt-tartóm, három főigazgatóm lesi mozdulataimat. Zarathusztra mellettem áll és segít. Sorra csatákat nyertem, és én… a világuralkodó isten, képtelen vagyok megmenteni egy embert. Akkor minek a hatalom? Ki érti ezt?
S z o l g a : (Ezüst tálcán kancsó és pohár.) Uram király! A kehelyben fü-gebor illatozik. Csak egy kortyot belőle, megvidámít.
D á r i u s : (Beleszagol, fejét rázza.) Vidd el innen!... Valami más nyugta-tóra szomjazok.
S z o l g a (el).
D á r i u s : Én Dárius perzsa vallású vagyok és tudom azt, hogy háború dúl a jó és gonosz, világosság és sötétség, az igazság és hamisság között. De ki és mi a jó? Úgy érzem, hogy a sötétben botladozok. Merre van a világosság?
Micsoda az igazság? Ki mondja meg? Főemberek, vagy főpapok? Hol az is-ten? Én volnék, akit becsaptak, vagy Zarathusztra isis-ten? Hol van Dániel Iste-ne? Legyőzték a főemberek? (Kerevetre ül, féloldalt fekszik rajta, közönség fe-lé rémülten a bejáratot lesi).
Z e n e (halkan aláfest).
E t e l l u (libben a szobába, színes ruhájában, vállán, karjain fátyol, haja ezüst szalaggal átkötve, finoman ringatózva vár).
D á r i u s : (Meglepődik, fölélénkül.) Etellu! Etellu! Éjszakai pillangó, ne félj tőlem, jöjj közelebb hozzám.
E t e l l u : (Király ágyához lopakodik, Dárius kezét csókolva suttog.) Kö-szönöm, hogy hivatattál. A szerelem borából kínállak meg, a méznél is éde-sebb. Tégy velem, amit akarsz.
D á r i u s : (A leány karját, haját simogatja, hirtelen görcsbe rándul.) Lá-tom!... LáLá-tom!... Szétmarták az oroszlánok!... Véres ruha foszlányok… Véres cafat… (Fölugrik, rámutat.) Én öltem meg a médek és perzsák törvénye sze-rint! (Kiált.) Megöltem! Véres foszlányok…
E t e l l u (arcát eltakarva sikoltozik és kirohan).
(Csönd.)
D á r i u s : És most? És most egyedül maradtam. Hol vannak a főpapok, az igazgatók? Kinek segít Zarathusztra isten? Ki vagyok én Dárius? Olyan is-ten, akit félre vezettek, aki cselekvésre képtelen? Háború dúl a jó és gonosz között! De ki a jó, ki a gonosz? Kézzel faragott bálványok és papjaik? Haszon-leső főemberek, a kijátszható törvény, nap és hold, vagy tűz és szél? Virágza-nak a gonoszok, az igazak elhervadVirágza-nak. Győztek a főembereim, elítélték Dáni-elt. Hol vagy, Dániel istene? Te csodálatos hatalom, Te különleges erő? Hol vagy Dániel istene, fönt az égben?... talán itt a palotámban?... Vagy… a tudo-mány megcáfolja, a józanész tagadja, elképzelni sem lehet, hogy… ott lennél az oroszlánok vermében. Vagy… vagy tán mégis? Dánielnek Istene! Itt vagy velem? (Nagyon lassan karjait széttárja, ámulva fölfelé néz, lassan a földre omlik, sírását lihegve visszafojtja. Csönd.) Megragadtál és… legyőztél. Hiszek Neked, … egyetlen Úr, örökké…
K a t o n á k (koppanó lépései).
D á r i u s : (Ijedten felül, torkát fogja, mintha szorongatnák.) Ki az? Ki az?
S z o l g a : Hívtál uram? (Ágyára segíti a remegő királyt).
D á r i u s : Ki az? Koppanásokat hallok. Igen, hívtalak.
S z o l g a : Hajnali őrségváltás.
D á r i u s : (Megbátorodva.) Igen, hívtalak. Azonnal kísérjetek az orosz-lánok verméhez.
(Függöny.)
A szabadító Isten
Dániel 6: 19-24.
Szín: Jobbra az oroszlánok vermének bejárata, bal felől jönnek.
E b e d : (Földön kuporogva nyöszörög.) Édes uram, Dániel, téged a halál vermébe dobtak, engem magamra hagytál.
K a t o n a I.: Vigyázz! Jönnek! (Megigazítja pajzsát és öltönyét.) K a t o n a II.: (Kinéz.) A király jön kísérettel.
E b e d : Gyilkosok!
K a t o n a I.: Fogd be a szád és takarodj, míg mentheted a bőrödet.
E b e d : (Arrébb húzódik.) Átkozottak.
H a n g o k (Erősödnek. Csapat bevonul.)
I g a z g a t ó I.: (A kőhöz lép, megvizsgálja, kissé magabiztos.) Király, örökké élj! A kőre nyomott pecséted sértetlen.
F ő p a p : Pusztuljanak ellenségeid!
I g a z g a t ó II.: A lázadók megszeppentek. Éljen Dárius király! Virá-gozzék Perzsia!
D á r i u s : (Bizonytalanul.) Nyissátok ki a vermet!
I g a z g a t ó k (csodálkoznak, megrettentek).
I g a z g a t ó III.: (Társainak súgja.) Mi baja van a királynak? Egészen megváltozott.
K a t o n á k (tétováznak).
D á r i u s : (Határozottabb). Nyissátok meg!
K a t o n á k (köveket arrébb dobálnak, ajtó és lánccsikorgás hallatszik).
I g a z g a t ó k : (Hátrálva súgják.) Dárius bolond.
D á r i u s : (A verem szájához ér, bekiált.) Dániel!
V i s s z h a n g (a veremből): Dániel?
D á r i u s : (Bátrabban.) Dániel!
V i s s z h a n g : Dániel.
D á r i u s : (Erőteljesebben.) Dániel, az élő Istennek szolgája! A te Iste-ned, Akinek te szüntelenül szolgálsz, meg tudott-é szabadítani téged az orosz-lánoktól?
E b e d : (Előrébb húzódik.) Az én uram hangja volt.
D á r i u s : Dániel!
(Csönd, hallgatózás.)
D á n i e l : (Nagyon mélyről.) Király, örökké élj!
E b e d : (Jobb karjával integet.) Hallottátok?
I g a z g a t ó I.: (Rémülten körülnéz.) Valaki megszólalt.
I g a z g a t ó k (hátrálnak).
D á n i e l : (Közelebbről.) Dárius! Az én Istenem elbocsátotta az Ő angya-lát, és bezárta az oroszlánok száját, ezért nem ártottak nekem. Ártatlan vagyok Ő előtte, és te előtted sem követtem el semmi vétket, ó Király.
D á r i u s : (Remegve közeledik a barlanghoz, mutatóujját emeli). Hallot-tátok? Ez Dániel hangja volt.
I g a z g a t ó II.: (Remeg, mint a nyárfalevél.) Képzelődik… Képzelő-dik…
I g a z g a t ó III.: (Kezét tördelve hajlong.) Én megmondtam, hogy baj lesz ebből.
F ő p a p : (Ideges.) A megholt szelleme válaszolt.
I g a z g a t ó I.: (Kérlelve.) Uram király! Zárasd be a barlangot. Ne kíno-zod magadat, és a népet.
D á r i u s : (Közelebb húzódik a veremhez.) Dániel él, és én látni akarom!
I g a z g a t ó II.: (Visszahúzná a királyt.) Ne oly közel Dárius! Rád ugra-nak, széttépnek az oroszlánok. Menjünk innen.
I g a z g a t ó III.: Mért nem hallgattatok rám?
D á r i u s : Dániel él! Húzzátok ki a veremből! Jöjj Dániel!
K a t o n á k : (Kötelet dobnak be és kifelé húzzák.) Jaj! A szelleme!
E b e d : (Dániel lábához furakodik, átöleli.) Uram! Uram! Te életben ma-radtál? Istenem, hogy nézel ki?
D á r i u s : (Élénk mozgással.) Látjátok? Nincsen rajta sérelem. Látjátok?
Bízott az ő Istenében.
D á n i e l : (Arca fehér, fáradtan meghajlik.) Dárius király! Az Úr angyala tábort jár az Őt félők körül, és kiszabadítja őket. (Zsoltárok 34: 8.)
E b e d : Jöjj uram, hogy lemossalak. (Karon fogja Dánielt, a kijáratnál megállnak.)
I g a z g a t ó k , F ő p a p : (Ijedten.) Meneküljünk! (El.)
D á r i u s : (Gondolkozik.) Parancsolom, hogy megkötözve hozzátok visz-sza azokat, akik Dánielt megvádolták, bemocskolták. Szolga! Királyi pecséte-met kérem.
K a t o n á k , s z o l g a (el).
S z o l g a (tekerccsel jön vissza).
K a t o n á k (főpapot és Igazgatókat megkötözve kísérik be).
F ő p a p : (Ijedten.) Ne nyúljatok a főpaphoz! Haragra gyúl és agyonüt benneteket a perzsák főistene.
I g a z g a t ó I.: (Térdre rogyva könyörög.) Bocsáss meg Dárius király!
I g a z g a t ó II.: Leghűségesebb szolgáid vagyunk. Jót akartunk teneked.
I g a z g a t ó III.: Megjósoltam előre.
D á r i u s : (Haraggal.) Pusztuljatok, gonoszok! Kitépdeslek benneteket, mint a gyomot a földből. Mindegyiket vessétek az oroszlánok vermébe!
K a t o n á k (egyenként bedobálják a főembereket).
H a n g : (Jajgatás, üvöltözés, oroszlánbőgés. Azután elhalkul minden.) D á r i u s : Szolga, írjad! Tőlem, Dáriustól adatott a végzés, hogy az én birodalmamban tiszteljék és rettegjék a Dániel Istenét, mert Ő az élő Isten és örökké megmarad. Az ő országa meg nem romol, aki megment és megszaba-dít. Jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön!
(Függöny összébb zárul.)
T u d ó s ( l e l k i p á s z t o r ? ) (Mint az első jelenetben.) Így történt ez méd és perzsák országában.
Dárius bűnös szívét adta az Úrnak.
A megtéréséből kevesen okulnak.
Így lett Dáriusból hatalmas, nagy király, Akinek híréről oly sokat beszélnek, Mert Isten lett ura az ő életének,
Nem múló dicsőség, mely hirtelen elszáll.
És olyan tanúság is adódik itten:
Hogy a reménytelen, súlyos helyzetekben Velünk van, csodát tesz a hatalmas Isten.
(Függöny.)
Göncruszka, 1972. december.
A verseket dr. Kormány Károlyné Bojtor Margit írta.
S z e r e p o s z t á s : Elbeszélő a lelkipásztor
Dániel Ruszkai Árpád
Ebed, a szolgája Szilágyi Zoltán Dárius perzsa király Bianki István
Angyal KissKatalin
Anya BiankiIzabella
Etellu Nagy Ágnes
E S Z T E R
Eszter könyve hét jelenetben