Szín: Kettéosztva a bárka oldalával. Baloldalt kétharmad, jobb oldalt egy harmad rész. Bent Noémi és Milka almát válogatnak, Jedidja fatálban valamit keverget. Noé háttal a közönségnek mozdulatlanul néz ki a bárka ablakán, há-tán összefont kézzel. Jáfet farag. Kívülről jobbra Noé barátai, ismerősei be-szélgetnek, nevetgélnek, zörgetnek.
K á m : (Nyugtalanul sétál.) Reggel óta vesztegelünk a bárkában, és nincs jele az özönvíznek. Nehezen múlnak a kínos percek. Tegnapelőtt a folyóparton láttam, hogy leapadt a víz. A föld repedezik, a mező kiégett a szárazság miatt, mi meg börtönbe zárt foglyok vagyunk az emberek mulatságára.
J e d i d j a : Anyám, meddig várakozunk? Mikor kezdődik az özönvíz?
N o é m i : (Higgadtan.) Jahve azt mondta, ha elkészült a bárka, költöz-zünk bele.
J e d i d j a : És ha apánk tévedett, ha mégsem angyal jelent meg neki? És ha nem lesz özönvíz? (Arcát tenyerébe rejti.) Ezt a szégyent nem tudom elviselni.
M i l k a : Megint milyen gondolataid vannak, Jedidja? Az állatok nem kétel-kedtek. Érezték a veszedelmet, idegyűltek a bárkához, mint a kezes bárányok.
Tűrték, hogy megfogjuk őket, és bevigyük a bárkába. (Az ajtón kopogtatnak.) K á m : (Mérgesen az ajtó felé.) Már megint kezdik. Ki az?
I z m a e l : Izmael vagyok. Mi az, már bezárkóztatok?
Kám: (Az ajtó felé indul, Jáfet visszafogja.)
J á f e t : Hagyd, Kám! Annál jobb, ha nem tud bejönni, úgyis csúfolódni fog.
K á m : Mit akarsz, Izmael?
I z m a e l : Noéval szeretnék üzletelni. Hé, Noé! Hallod? Izmael van itt.
Nagyon előnyös üzletet kínálok. (Várakozás után folytatja.) Nézd, Noé! Nem lehet tudni, hogy és mikor lesz az izé… Egyelőre semmi jele. Beköltöztél a bárkába, házad üres. Embereid elszéledtek. Ha nekem most tanúk előtt eladnád a gazdaságot, jól járnál vele, mert kínálok ötven darab ezüstöt. Ha vége lesz az izének, akkor visszaadom ugyanezért és közben felvirágoztatom neked. (Kis szünet után folytatja.) Noé! Igazán előnyös ajánlat! Vegyük számításba a koc-kázatot is, hogy csakugyan lesz izé, és elúsztak az ezüstjeim. De mert jó bará-tom voltál, ígérek még 5 ezüstöt. Ez az utolsó ajánlabará-tom. Úgyis ráfizetek, csu-pán a szívem diktálja, hogy segítsek rajtad, mire visszaérkezel.
J á f e t : Eladom a gazdaságot, ami pusztulásba megy.
N o é m i : Nehogy szóba álljatok vele!
H á d a é s C z é b a : (Kacarásznak, énekelve közelednek.) La-la, la-la-la, de jó kedvem is van ma...
C z é b a : Nini! Ezek még mindig itt vannak?
H á d a : Halló, Noékám! Itt Háda és Czéba beszél. Hogy vagytok? Az ál-latok jól érzik magukat?
C z é b a : Benézhetnénk hozzátok?
H á d a : A hosszúnyakú zsiráf hogyan fért el odabent? Kucorogva?
C z é b a : Lyukat vágtak a bárka oldalán, hogy kidughassa a fejét.
K í v ü l r ő l : (Erősödik a nevetés.) I z m a e l : Noé! Megegyezünk?
E l s ő h a n g : A vén uzsorás mindenben üzletet szimatol.
M á s i k h a n g : Tűnj el innen, vén róka. Ha az öreg Noé meg is hib-bant, annyi esze maradt, hogy nem veled köt üzletet.
E l s ő h a n g : Noé, nagyon félsz odabent?
M á s i k h a n g : Ne zavard, most imádkozik esőért. (Nevetés.)
E l s ő h a n g : Emberek, hozzunk vizet! Locsoljuk meg a bárkát, hogy állja-é a nedvességet? Kiszárad itt a napon. (Nevetés.)
H é f e r : (Színlelt botránkozással.) Hé, emberek! Mit kerestek a bárká-nál? Nem féltek Jahve haragjától? Miért gúnyoljátok szegény Noét? Szégyell-jétek magatokat!
J á f e t : Héfer kegyes beszédet tart.
H é f e r : (Paposan, kenetteljesen.) Figyeljetek emberek! Ha valaki el is túlozza a vallásosságot, és rajongója hitének, azért ti ne legyetek gonoszak, hi-szen Jahve mindnyájunkról gondot visel. Az istenek azt tanítják, hogy az em-berek békességben éljenek, és szeressék, segítsék egymást.
E l s ő h a n g : Héfer! Most melyik isten nevében szónokolsz?
M á s i k h a n g : Rúgjátok el onnan, ne papoljon!
H é f e r : Én a szeretet nevében szólok. Ne bántsatok engemet! Nézzétek, az élet szép, és süt a nap! Zöldell a természet, a légben madarak repülnek, és minden csendes körülöttünk. Ne háborogjatok tovább, hanem a béke és szeretet jegyében menjetek haza családotokhoz, ahol már várnak kedves gyermekeitek!
E l s ő h a n g : Itt a víz, hová öntsem?
M á s i k h a n g : Zúdítsd a Héfer nyakába, hátha elhallgat! (Vízcsobo-gás, prüszkölés, nevetés.)
C z é b a : Mért bántjátok apánkat?
H á d a : Héfer, mit keresel itt? Ne rontsd el a mulatságot!
H é f e r : Sajnos, leányaim, az igazságért szenvedni kell. Emberek térjetek észhez! Ne bántsatok, amiért Noé mellett szót emeltem. Mit ártott nektek? Szegé-nyeket és árvákat pártfogolt. Az erény, és a munka hőse volt. Példát vehettek róla.
Amíg ti szórakoztatok, ő megépítette ezt az ormótlan hajót. Jobb volna, ha naplo-pás helyett inkább munkálkodnátok. Túl jókedvetek van, veszedelmet éreztek?
E l s ő h a n g : Ennek kevés volt a veder víz.
H é f e r : Noé barátunk tévedett ugyan, túlzó hite megzavarta, de azért nektek nem szabad így viselkedni! Térjetek meg, míg nem késő!
M i c z r á i m : Hukk… Mi van itt? Hukk… Noénak örültök? Noékám, drága barátom, hoztam neked egy kis bort. Igyál egy pohárkával, és vidámab-ban várod az özönvizet. (Nevetés.)
K á m : Miczráim van itt megint.
J á f e t : Szüntelenül gúnyolódik.
M i c z r á i m : Jó híreket hoztam, Noé. A kertünkben brekegtek a leveli békák.
E l s ő h a n g : A részeg disznó megint hajnalban vánszorgott haza.
M i c z r á i m : (Brekeg.) Hallod?
M á s i k h a n g : Jól érti a vén borivó.
K á m : Kimegyek, és a szájára ütök.
J á f e t : (Feláll.) Ha velem tenné, elhallgatnám, de hogy atyánkat gúnyol-ja, ökölbe szorul a kezem.
K á m : Gyerünk, fojtsuk belé a szót!
N o é m i : Csillapodjatok!
J á f e t : (Visszaül.)
M i c z r á i m : Hé, Nóé! Mindent bevittél magaddal? A feleségedet is?
Hukk… Még szükséged lehet rá. (Tomboló nevetés.) H á d a : Megpukkadok!
E l s ő h a n g : Éljen Miczráim!
K á m : Gyalázat, már anyánkat is csúfolják.
M i c z r á i m : Ha feleséged kint felejtetted volna, hukk…
J á f e t : (Felugrik.) Nem tűröm tovább. (Kámmal együtt az ajtóhoz lép-nek, hogy kinyissák.)
K á m : Mi van ezzel az ajtóval.
J á f e t : (Feszítőszerszámot hoz, zajjal ledobja. Az ajtót próbálják kinyitni).
M i c z r á i m : Hallgassatok! Mit csinálnak odabent! Mindjárt szétverik a bárkát.
N o é : (Szembe fordul a közönséggel.) A bárka ajtaját az Úr bepecsételte.
Se ki, se be!
K á m , J á f e t : (Ámulva ismétlik.) A bárka ajtaját az Úr bepecsételte. Se ki, se be!
H a n g (Óriási dörrenés, villámlás. Az eső megered. Sikoltások, vihogások.) N o é m i : Hallgassatok csak!
E l s ő h a n g : Hű a mindenségét, mekkorát villámlott!
M á s i k h a n g : Igyekezzünk hazamenni a vihar előtt!
E l s ő h a n g : Már zuhog.
H á d a : Czéba fussunk, megázik a ruhánk! Kám! A viszontlátásra! Pá, pá, Noé!
C z é b a é s H á d a: (Együtt éneklik.) Reszket bennem minden íz, Közeleg az özönvíz.
Sém, Kám, Jáfet gyere már, Nemsokára jön az ár.
Zúgó eső megered, Jaj annak, ki kint reked!
M i c z r á i m : Noé! Hukk… Akkor majd holnap iszunk!
H o g l a : (Berohan.) Jaj, anyám, úgy megijedtem! Éppen a tigrist néztem, és a bárányt, amikor óriásit dörrent és villámlott.
M i l k a : Hogy vannak az állatok?
H o g l a : Egymással békességben. Sém befejezte az etetést.
S é m : (Belép.) Apám! Borzalmasan zuhog az eső!
M i n d e n k i (döbbenten áll.)
N o é m i : (Csöndesen.) Uram, köszönöm a hitet.
N o é : (Előre, középre jön, karjait az ég felé tárja, keményen hirdeti:) Az Úr ítélete elkezdődött!
M i n d n y á j a n : (Hangosan ismétlik.) Az Úr ítélete elkezdődött!