Szín: sziklás vidék, balra sötét barlang bejárat.
F é n y (barnás). (Csönd.)
S á m s o n: (Kibújik a barlangból, alig mozdul.) Istennek szentelt vagyok Etán barlangjában is. Férgekkel és sötétséggel lakom együtt. Néhány bátrabb atyámfia időnként meglátogat, kenyeret és vizet hoznak. A zsidó nép többsége régen elfelejtette, hogy életemet kockáztatva segítettem rajtuk. Dánban magam-ra hagytak, féltek attól, hogy a filiszteusok ellensége vagyok. Besúgok is figyel-nek. Még a saját testvéreim is hajlandók odaadni az ellenségfigyel-nek. Csalódottan gondolok a múltamra. Apám, anyám az Istenre hivatkozva ellenezték a házas-ságkötésemet a filiszteus nővel. Azért szakítottam vele, mert becsapott. Az apja másnak adta feleségül. A filiszteusok megcsaltak. Haragomban fölgyújtottam az érett gabonamezőt, elvertem minden filiszteust, aki utamba került… Megfárad-tam harcaimban, ezért húzódMegfárad-tam barlangba, hogy egy kis nyugalmat találjak.
(Bemegy, aztán vissza, gyanakodva, lehangolta fürkészi a távlatot.) Jönnek. Sej-tettem, hogy értem jönnek zsidók és filiszteusok, testvérek az ellenséggel együtt, nagy tömeg kíséretében, hogy megöljenek. (Behúzódik a barlangba.) (Csönd.)
T ö m e g (érkezik, erősödő morajlással, hangzavarral).
T e s t v é r I.: (Testvéréhez kötözve a barlang szájához hajol, torkát kö-szörüli.) Sámson! Itt vagy, Sámson? Hallasz engem? Gyere ki!
F i l i s z t e u s I. II. III. (a bejárathoz lapul).
S á m s o n: Hova menjek? Mit akartok?
T e s t v é r II.: Kérdezed is? Úgy teszel, mintha nem tudnád, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk! Felgyújtottad, elégetted a filiszteusok termését!
S á m s o n: Ezért vonultok ellenem? Kik és hányan jöttetek?
T e s t v é r I.: Filiszteusok és zsidók sokan, mert saját néped is meggyű-lölt, miattad szorítnak bennünket.
T e s t v é r II.: Miattad szenved Zsidóország. Gyere ki!
S á m s o n: Átadtok az ellenség kezébe?
T e s t v é r I.: Júdeából háromezer férfi gyalogolt ide, követelik, hogy gyere ki, de mi nem az ellenséged vagyunk!
T e s t v é r II.: Filisztea sem ellenség, hanem barát. Védenek, segítenek, tanítnak minket. Te is filiszteus nőt szerettél. Ne makacskodj, adjál számot, hogy mit tettél? Gyere ki!
S á m s o n: Cselekedtem, amire az Isten Lelke indított.
T e s t v é r I.: Ne légy gőgös, alázkodj meg, ne hivatkozz az Istenre és gyere ki, hogy háromezer júdabeli zsidó férfi elkísérjen a filiszteusok elé, ahol majd kimagyarázod és kimented magadat!
S á m s o n: Kimegyek, ha saját népem, és ti sem ugratok reám. Esküdjetek meg arra, hogy békességben hagytok!
T e s t v é r II.: Él az Úr, esküszünk rá, hogy tőlünk bántódásod nem lesz.
S á m s o n: (Óvatosan előbújik, tűri, hogy saját testvérei megkötözzék.) Akikért az életemet kockáztattam, vérszerinti rokonaim átadnak az ellenségnek.
T e s t v é r I. II. (eltűnik a színről).
F i l i s z t e u s I.: (Félénken lándzsával piszkálja Sámsont.) Kezünkben vagy Hosszúhajú.
F i l i s z t e u s II.: (Gyanakodva figyeli Sámsont.) Elhajtunk a vágóhídra, mint a barmot!
F i l i s z t e u s III.: Többé nem látod a napot, rád borul a sötétség. Lódulj!
(Sámsonba döf.)
T ö m e g: (Kövekkel, botokkal fenyegetőzik, ugrándozik.) Az ellenségünk rabláncon, megkötözve erős Sámson. Örömmel ünnepelünk itten, mert győzött a Dágon isten.
S á m s o n: (Egyre fokozódó haragos indulattal figyeli az őrjöngőket, az-tán felkiált.) Én Istenem, segíts meg, és adjál erőt nekem! (Kezéről leszakítja kötelét, jobbra-balra öklöz, lándzsát ragad, szúrja, vágja ellenségeit, lándzsá-ja kettétörik, eldoblándzsá-ja. Észreveszi az álcsontot, azzal veri tovább a maradékot.) Az én Uram erős Isten, előtte akadály nincsen!
F i l i s z t e u s o k (jajgatnak, kifelé vergődnek, összecsuklanak, nyögnek, elcsendesednek).
Z e n e (pokoli).
S á m s o n: (Kőre ül, lihegve törölgeti véres homlokát, nézegeti a csontot és eldobja.) Szamár álcsontjával seregeket seregre, szamár álcsontjával ezer férfit vertem le. A hely neve mostantól fogva Ramath Lehi, Álkapocs Halma legyen. (Imádkozik.) Hálát adok és köszönöm Neked Uram, hogy így csele-kedtél. Áldassék a szent neved, hogy szolgád kezébe adtad ezt az óriási győ-zelmet! (Lélegzetét gyorsabban kapkodja.) Szomjúhozom… Ó, Uram, most szomjan kell halnom azért, hogy a körülmetéletlenek gyalázzanak? (Megle-pődve az álcsontra mutat.) Mi lehet az? Víz csorog az álkapocsból. (Fölveszi, iszik belőle, szakállára is csordul. Leteszi és figyel.)
T e s t v é r I.: (Félénken lép át a hullákon, Sámson mellé térdel és letörli véres arcát és ruháját.) Végre hogy megtaláltalak! Elfáradtál, segíthetek rajtad?
T e s t v é r II.: (Meglepődve érkezik jobbról.) Sámson, életben maradtál?
Drága testvér, a bátorságod és az erőd csodálatos. Szétverted ellenségeinket.
Mély hálával, tisztelettel köszönjük meg neked. (Hajlong.)
S á m s o n: Nem én, hanem az Úr győzött, Ő választott ki engem arra, hogy általam is megmutassa szabadító hatalmát. Ledönti és elsöpri a bálvá-nyokat. Az Úr előtt bálvány nincsen, semmivé lesz Dágon Isten.
T e s t v é r I.: A nép nevében bizalommal kérünk arra, hogy légy a bírónk és vezérünk. Júdeának háromezer harcosa is egy emberként sorakozik melléd.
T e s t v é r II.: Istenünktől erőt kaptál, és a gonosz ellenségen biztos győ-zelmet arattál.
S á m s o n: (Föláll, az égre néz.) Uram, hiszem és köszönöm, hogy anyám méhétől fogva Néked szentelt vagyok, és Izraelnek a bírója lehetek, úgy amint Te akarod.
(Függöny.)
Kísértések
Szín: Gáza utcarészlet, kis térre szélesül. Balra lakóház ajtaja, jobbra ter-jedelmesebb, zárt városkapu.
F é n y (éjszakai kékes. Az égen hold, néhány csillag.)
S á m s o n: (Háttal a városkapunak, elmélkedik.) Az Úr választottja va-gyok. Izraelben bíráskodom húsz év óta. Nehéz és felelős szolgálat ez. Éjjel-nappal zaklatnak különféle bajokkal, hogy segítsek. Tanácsot meg támogatást várnak tőlem. Ítéletem elfogadják, részletesen megvitatják, vagy szidalmaznak érte. A gazdagok éppen úgy irigyelnek, mint a szegény emberek, dicsérgetnek, vagy szidalmaznak engem. Izraelnek a törzsei irigységből állandóan torzsal-kodnak egymással, egyedül Isten békítheti meg a nyugtalan szívűeket. Civa-kodnak a zsírosabb falatért, hogy felülmúlják egymást. Életcélom az én Uram tisztelete, és szerencsétlen országunknak a java. Sorsom és munkám után senki
sem érdeklődik, hogy vagy, örülsz, vagy fáj valamid Sámson? (Előrelép.) Na-pok óta itt időzöm Gázában, nagy filiszteus városban, ahol megláttam egy gyönyörű nőt. Éjszakáim nála töltöm, bejárogatok hozzá. Megnyugtat a közel-sége, és ha nála tartózkodom, nem gondolok semmire. Olyan érzés, mintha álomországban járnék. (Bekopogtat és belép az ajtón.)
F i l i s z t e u s I.: (Gyanakodva, görnyedve lép be a városkapun, kezében lándzsa, amivel előre mutat.) Bement a filiszteus nőhöz.
F i l i s z t e u s II.: (Lábujjhegyen utána lopakodik.) Biztosra veszed azt, hogy ő volt? Sámson?
F i l i s z t e u s I.: Akár megesküszöm is rá. Saját két szememmel láttam.
F i l i s z t e u s III.: (Izgatottan körülnéz, hátha idegen lesi őket). Én csal-tam a kelepcébe a nővel. Odabent van, ez a gyöngéje. (Ajtóra bök, aztán a vá-roskaput bezárja, munkáját ellenőrzi.)
F i l i s z t e u s I.: (A zárat feszegeti.) Megpróbálom kinyitni, ám erősen tartja magát.
F i l i s z t e u s III.: F i l i s z t e u s I.: Ütött az utolsó órája.
F i l i s z t e u s II.: Éjfél után, hajnalcsillag följöttével kibotorkál álmosan, és egyszerűen leütöm.
F i l i s z t e u s III.: Belévágom a lándzsámat, aztán a nyakát nyisszantom el.
F i l i s z t e u s I.: (Összerezzen.) Vigyázz, csikordult a zár és ajtó nyílik.
Ő lesz az.
F i l i s z t e u s II.: Szorosan a fal mellé húzódok, ahol eltakar a bokor.
F i l i s z t e u s III.: (Földhöz lapul.) Támadjunk egyszerre hárman!
S á m s o n (nagyot ásít, megigazítja haját és ruháját, aztán előre, oldalra figyel, majd a bezárt kapuhoz lép, hogy kinyissa, rángatja).
F i l i s z t e u s I.: (Súgja.) Jól beszorítottuk.
F i l i s z t e u s II.: A börtönajtó zárva.
F i l i s z t e u s III.: Most kellene rárohanni. (Tétovázik, föláll, Sámson hangjára összehúzza magát.)
S á m s o n: (Kiált.) Nyissátok ki! (Csönd.) (Újra zörgeti, rugdossa a ka-put.) Nyissátok ki! Hol vagytok?
Z e n e (gúnyos, darabos).
S á m s o n: (Torkaszakadtából kiált.) Nyissátok ki! Sehol senki? Akkor majd én kinyitom! (Nekifeszül, ajtószárnyakat feszegeti, kapufélfákkal kiszakít-ja őket, vállára veszi, hátra sem pillant, és el.)
F i l i s z t e u s I, II, III. (minden kiáltásra összerándulnak, a fülüket is be-dugják, egymáshoz húzódnak mint a birkák, majd nehezen föltápászkodnak, üres bejárathoz tántorognak és nagy szakértelemmel vizsgálják).
F i l i s z t e u s I.: Ez az őrült úgy ment ki, hogy elvitte a kapufélfát ajtóstól.
F i l i s z t e u s II.: Lerondított, csúfot űzött belőlünk, rajtunk vigyorog a város!
F i l i s z t e u s III.: Még arra is képes lesz, hogy fölállítsa kapunkat a hegycsúcson, éppen Hebron városával szemben.
F i l i s z t e u s I., II, III. (lándzsájukat csalódottan középre dobálják, bá-natosan el).
(Függöny.)