Ézsaiás 41: 8.
Szín: mint az első jelenetben, nyitott sátor bejárat, előtte tisztás, tölgyfák.
F é n y (kicsit zöldes).
S á r a: (Háta meggörbült. Kereveten takarót varrva sóhajtozik.) Átszen-vedtem az életet. Örök vándorló férjemmel bejártuk a világot. Csöndre, nyuga-lomra vágytam, hogy békességben a családnak éljek. Neves családba jöttem férjhez. Nóétól Táré származott, Táré három fiút nevelt… Ábrahám, Nákhor és Hárán. Ábrahám a leghíresebb, leggazdagabb fejedelem. A kanyargós élet utunk Beérsebába vezetett. Itt letelepedtünk, aztán tovább folytatódnak a ka-landok és harcok? Isten tudja, meg Ábrahám, akinek vére nyugtalan. Képtelen rá, hogy pihenjen, én pedig hozzá vagyok kötve. ... Úgy érzem, hogy elfárad-tam, és befejeztem az utat. Ábrahám is megvénült, de ő szüntelen tevékenyke-dik. Most is magamra hagyott, a fiamat meg elvitte. (Fenyeget.) Valamit titkol előttem, pedig ha elárulta volna, segíteném és bátorítanám. Istenem, miért ha-gyott magamra. (Sír.) Meggazdagodtunk, és szolgák serege vesz körül… Gyű-rűk, selymek és csillogó aranyak… (Takarót megrázza.) Mind a ketten gyer-mek után epekedtünk, akit megadott az Isten vénségünkre… (Maga elé me-reng, fölkiált.) Hol vannak ilyen sokáig? Izsák, te most merre jársz? Miért is engedtem néki? Mért vitted el a fiamat, Ábrahám? Menni akartam véletek, nyomotokat követve, akár titokban is. Beleszakad a szívem, ha valami történt volna a fiammal. (Feláll, kapaszkodva, tántorodva sétál.) Várok, várok, hajna-loktól éjszakákig, és már nem bírom tovább. Emésztődés az én sorsom, amibe megroppanok. Az a rémlátomás gyötör, hogy a fiam nincs többé… Jaj, mert összeroskadok. (Ágyára dűl, sír, hallgatózik.) Ha! Valaki jön?
S z o l g a n ő: Sára úrnőm, beléphetek?
S á r a: (Föláll). Hoztál-é valami hírt?
S z o l g a n ő: Úgy sejtem, hogy nagy messziről Ábrahám és a szolgái kö-zelednek.
S á r a (kifelé indul).
S z o l g a I.: (Elébe toppan.) Megérkeztünk.
S á r a: Izsák hol van?
Á b r a h á m: (Fáradt mosollyal ölelné feleségét.) Sára!
I z s á k (háttérben, észrevétlenül lapul).
S á r a: Izsák hol van?
Á b r a h á m: Az életem legszörnyűbb és legcsodásabb napjait hagytam magam után.
S á r a: Izsák hol van?
I z s á k (kiles, de az anyja nem veszi észre).
Á b r a h á m: Megjelent a Messiás, Isten ártatlan Bárányát, a világ Meg-váltóját láttam, Aki az oltáron szenvedett… érettünk.
S á r a: Amitől rettegtem, az jött reám.
Á b r a h á m: Sára! A földi életünk változó, néha fönt járunk a magasban, dicsőségben, máskor pedig sötét mélyben. Néha közel vagyunk az Istenhez, azután a sátán gyötör. Ragyogó győzelmek után következnek a fájdalmas ve-reségek, de hisszük, hogy minden helyzetben a mi Urunk van velünk, és meg-kérdezi: szeretsz engem? A kipróbált hit becsesebb a tűzben égetett aranynál.
Sára, megnyugszunk, ha válaszoljuk: tudod Uram, hogy szeretlek Téged.
(Karjait nyújtja Sára felé.)
S á r a: (Elhúzódik.) Én Istenem, hogyan szeresselek Téged Izsák nélkül?
I z s á k: (Óvatosan előbújik.) Kukk! Itt vagyok! Fogjál meg, édesanyám! Én vagyok a báránykád, szeretnél megfogni, ugye? Tied vagyok, ha megfogsz. (Vár.) S á r a: (Kételkedve kezeit leveszi arcáról, gyermekére csodálkozik, elkap-ja, öleli és csókolgatja.) Izsák! Fiam! Gyermekem!
S z o l g a I. II. (körülveszik a családot).
S z o l g a n ő (szipog).
Á b r a h á m (gyönyörködik Sárában, Izsákban. Közeledik hozzájuk.) S á r a: (Kezét nyújtja Ábrahám felé, magához húzza és csókolja.) Bocsáss meg nekem, Ábrahám. Ugye érzed, hogy szeretlek? Büszke vagyok a fiamra és reád! Nevetést szerzett az Úr. „Áldja én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről, Aki megbocsátja minden bűnödet, Aki megváltja éle-tedet a koporsótól. Kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.”
(Zsoltárok 103:1-3,)
I z s á K: (Nevet). Örüljünk és örvendezzünk Istenünknek, és adjunk dicső-séget Néki!
Á b r a h á m: „Az Úr öl, és elevenít, sírba visz és visszahoz. Az Úr sze-génnyé tesz, és gazdagít, megaláz és fel is magasztal… Boldog az, aki hisz, mert beteljesednek néki azok, amiket az Úr mondott.” (I. Sámuel 2:6-7. Luk-ács 1:45.)
Z e n e (megnyugtató, feloldó).
(Függöny.)
Bibliatanulmányokat folytatva kezdtem 1982. szeptember 16-án, csütörtökön. Megszakítások-kal dolgozva befejeztem október 19-én, kedden 14 órakor Göncruszkán. Előadták 1982. de-cember 31-én Göncruszkán, majd tavasszal Budapesten a rákosszentmihályi gyülekezetben.
Minden kedves szereplőre, nézőre és olvasóra az Úr Jézus gazdag áldását kérem.
S z e r e p o s z t á s : Jézus Lábas Tivadar
Ábrahám Horváth Pál
Sára Bianki Izabella
Hágár Csató Judit
Izsák Czentnár Béla
Súgó Pataki Erzsébet
J Ó Z S E F
I. Mózes 37-47 részei alapján.
A megbocsátás története
Az álomlátó
Szín: Kőház bejáratánál kőpad, háttérben pálmafa.
F é n y (nappali.) Z e n e (zsidó dallam.)
J á k ó b: (Padon ülve cifraruhát nézeget.) József! József!
J ó z s e f: (17 év körüli.) Ímhol vagyok, édesatyám!
J á k ó b: Ülj ide mellém, fiam. Szerencsésen hazaértél? Hogy vannak a testvéreid a nyáj mellett?
J ó z s e f: Terelgetik a juhokat egyik helyről a másikra, közben összeba-rátkoztak a vidék pogány lakosságával, rosszhírű asszonyokkal is. Áser azzal dicsekedett, hogy neki házi bálványa is van, és ahhoz imádkozik, segítséget vár tőle. Összevesztek az eladott bárányok árán. Mikor meglátogattam őket, beleragadtak ruhámba, és csúfoltak, hogy az apám kedvence vagyok. Aztán szabadon engedtek, és vitatkoztak egymással.
J á k ó b: Olyan vagy, mint édesanyád. A hangod és mozdulatod. A szem-öldöködnek íve, az orrod és szád vonala pontosan Rákheléhez hasonló.
J ó z s e f: Mesélj az édesanyámról, úgy szeretem hallgatni!
J á k ó b: (Kicsit gondolkozik, maga elé mered.) Futottam Ézsau bátyám elől, mert meg akart ölni. Mezopotámiába jutottam, lepihentem egy kútnál, és akkor jött édesanyád a juhokat itatni. Nagyot dobbant a szívem, mert gyönyörű szép lány volt. A haja gesztenyebarna, szemei, mint a galambok. Hangja ma-dárdalhoz hasonló, szeretet és okosság sugárzott ki belőle. Azonnal szívembe zártam. Tizennégy évig szolgáltam becsülettel az apját, végre Lábán feleségül adta hozzám a lányát. Szüntelenül könyörögtünk Istenünkhöz, adjon nékünk gyermeket. Nagy sokára megszülettél. József, azt jelenti a neved, szaporítson, sokasítson, gyűjtsön össze az Úr! Utánad még Benjámin következett, akinek a szülésébe édesanyád belehalt. Betlehemben temettük el, ott várja a föltáma-dást. József, te életben maradtál, a legkedvesebb gyermekem. (József vállára teszi kezét, aztán megélénkül, és mutatja a cifraruhát.) Nézd, mit vásároltam neked! Édesanyád ruhájához hasonló. (Átnyújtja.) Cifra ruha.
J ó z s e f: (Meglepődve nézegeti, magára veszi, mosolyog.) Ha meglátják testvéreim, vajon mit szólnak hozzá?
J á k ó b: (Föláll, fiában gyönyörködik és el.) Isten áldjon meg, gyermekem.
J ó z s e f: Köszönöm, édesatyám. (Szemét lehunyva, megilletődik.)
A z Ú r h a n g j a: Hálával áldozzál az Istennek, és hívj segítségül en-gem a nyomorúság idején, és megszabadítlak téged, és te dicsőítesz enen-gem!
Zsoltárok 50:14-15.
(Függöny össze és függöny szét.)
Szín: családi étkezés, asztal mellett és kicsit távolabb is.
F é n y (nappali.)
J á k ó b: Áldott az Úr, hogy újra látlak benneteket, és fiaimmal együtt va-gyok a terített asztalnál. Hogy vagytok gyermekeim? Család és egészségetek?
Ugye szeretitek egymást?
R u b e n: Amint láthatod, atyám.
J á k ó b: Szaporodik a nyájam?
J u d a: Ez évben kétszer annyi gyapjútermésed lesz, mint a múlt esztendőben volt.
J á k ó b: (Odafordul.) Csöndes vagy, József fiam.
J ó z s e f: Álmot láttam a múlt héten, és azon gondolkozom.
J á k ó b: Elmondanád?
T e s t v é r e k: (Kis gúnnyal.) Kíváncsiak vagyunk rá.
J ó z s e f: (Némi szünet után.) Érdekelne titeket? Meghallgatnátok?
T e s t v é r e k: (Egyszerre.) Halljuk! Halljuk!
J ó z s e f: (Akadozva kezdi.) Kint a mezőn aratáskor kötöztük a kévéket.
Az én kévém fölállott, a ti kévéitek körülvették, és meghajoltak előtte. Az én kévém előtt.
S i m e o n: Szeretnéd, hogy hajlongással köszöntsünk? Tán uralkodásra vágyol?
D á n: Gyönyörűséges álom: fényes trónon díszelegve fogadod a földig hajló testvéreket.
J u d a: Drága öcsém, méltóságról ábrándozol? Fejedbe szállt a hiúság és az önzés?
S i m e o n: Reméljük, hogy utolsó volt, és nem álmodozol többé. Vagy tán mégis? Újabb látomásod nincs?
D á n: Mit válaszolsz?
J ó z s e f: (Kicsit várakozik.) Elmondhatok másikat is? Meghallgatnátok?
Haragudni fogtok reám?
T e s t v é r e k: (Összekacsintanak.) Halljuk, halljuk, ha szépet álmodtál!
J ó z s e f: (Átéléssel.) Elmondom a másikat is. A nap és hold, meg tizen-egy csillag közeledtek, és leborultak előttem.
J u d a: Ha majd beteljesül az álmod, és a nap, meg a hold csillagokkal haj-ladoznak előtted, akkor is cifra ruhában leszel? Gyere, Ruben! (Fölkelnek, el.)
R u b e n: (Legyint Józsefre, el.)
D á n: Édes öcsém! Felfújtad magadat, mint egy béka. Ha majd felém nö-vekedsz, ugye szóba se állsz velünk, hanem hátat fordítasz? Nem is zavarlak tovább, álmaidból fölébredést kívánok! (El.)
S i m e o n: (Gúnyosan hajlong.) Elég lesz ilyen mélyen? Befejezzem, vagy hajlongjak még tovább? (El.)
J ó z s e f (szomorúan néz testvérei után).
J á k ó b: Édes fiam, micsoda álmok ezek? Azt képzeled, hogy én meg a fe-leségem a testvéreiddel együtt valaha is földig hajolunk előtted?
J ó z s e f: Atyám, álom által az Úr szólott hozzám.
J á k ó b: Lehet, hogy látomásod volt, de nagy kár, hogy elmesélted ne-künk! Látod, hogy mi lett belőle? Meghasonlás. Mind itthagytak, és egyedül maradtál. (Föláll, megsimogatja József fejét, el.) Inkább hallgattál volna!
J ó z s e f (karjaival az asztalra borul).
A z Ú r h a n g j a : Aki nékem szolgál, engem kövessen, és ahol én va-gyok, ott lesz az én szolgám is. Hű az Isten, aki nem hágy titeket följebb kísér-tetni, mint elszenveditek, sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is meg-adja. Ne félj, mert veled vagyok, és megáldalak téged. János 12:26., I. Korin-tus 10:12., I. Mózes 26:24.
(Függöny.)