Szín: baloldalán krematórium nyílása, alacsony védőrács. Külső fala szür-késfekete. Bentről vörös fénycsíkok izzanak, kint jobbra háttérben kőpad.
F é n y (vörös, sötétes, a kemencéből világítja meg a személyeket).
H a n g (sistergés, pattogás).
T a n á c s o s I.: (Padon ülve, társához.) Figyelted a király arcát? Ijesztő-en hamuszürke. Szeme alatt mély karikák, a feje meg rángatózik. Olyan, mint-ha gonosz lelkek marcangolnák.
T a n á c s o s II.: Magának kereste a bajt, én megmondtam előre, hogy minek az aranyszobor, a zajos fölvonulás, a cifra ünnepségek és a hangos dá-ridók. Perzsa és cirusz király fegyverkezik ellenünk, közelednek Babilon felé.
Úgy ki seprik Babilont a szobrával együtt, hogy egy porszem se marad belőlünk.
T a n á c s o s I.: Bánom is én, mert a markom viszket egy kis pénzecske után. (Hirtelen Tanácsos II.-be ragad, tűzre mutat.) Ugye elhamvadtak már?
T a n á c s o s II.: Nabukkó sorra hibázott. A katlant hétszeresen fűtötték be, legerősebb katonákat vezényelt ki. Ugyan miért? Lassú szenvedést érde-meltek volna, így meg elhamvadtak szempillantás alatt. Ha majd főtanácsos leszek, az első kormányzói székben, bőven lesz mit helyrehoznom.
T a n á c s o s I.: Elnézést, hogy javítalak, mert első kormányzó én leszek, te pedig utánam következel.
T a n á c s o s II.: Sajnálom a tévedésed, mert előbb én, azután te. (Oldalra néz ijedten.) Vigyázz! Jön a király!
T a n á c s o s I.: és II.: (Felugranak, hajlongnak.) Örökké éljen a király!
T a n á c s o s I. (félrehúzódik).
T a n á c s o s II.: Köszönjük, hogy hódolhatunk előtted. (Félrehúzódik.) K i r á l y (rájuk se néz, a tűz felé lopózik, azt nézi).
K a t o n a I. és II.: (a király mellett vigyáznak).
K i r á l y : (Magának és a közönségnek). Halálra ítéltem őket, gyilkos va-gyok egy szoborért. Ki a győztes, én vagy ők? Győztem, vagy veszítettem? Or-dítoztam a királyi trónuson, ők meg csöndesen hallgattak, mintha én lettem
vol-na rab, ők pedig a szabadok. Nem vitatkoztak velem, mert úgy látszott, hogy én vagyok az erősebb, Nabukkó isten. Miért van olyan sok isten a világon? Mert jövedelmeznek? Melyik hát az igazi, Zarathusztra, az a szobor, Babilon istenei, az ész és eszme, ragyogó gondolatok és tettek, vagy az égben lakó Láthatatlan?
Ha isten volnék és eszme, miért nem győztem le őket? Hol van az a Láthatatlan, Akit annyira szerettek, hogy az életüket adták érte? Ha pedig Isten is szerette őket, és oly nagy hatalma van, miért nem mentette ki kezemből? Hol lakik az Is-tenük? Az biztos, hogy a tűzben nem. Elégett a testük-lelkük. Van lelkünk? Mi-ért élünk és meddig? Gazdagodni, aztán minden kifolyik a markunkból. Az a cé-lom, hogy kiterjesszem Babilon határait? Célom az, hogy egyesítsem a soknyel-vű nemzetet, uralkodjam fölöttük, mutassam a dicsőségem, és hízelegjenek ne-kem? Mit adtam én az országnak? Önmagamat, eszmét, szobrot, szórakozást, ételt-italt, félelmet és a tüzes kemencét? Jobb lett tőle a világ? Boldogabbak az emberek? Miért éltem? Mi lesz a halál után? (Körbenéz, észreveszi tanácsosait.) Tanácsosok! Adjatok tanácsot nekem!
T a n á c s o s I.: (Hajlong.) Örökké éljen a Király!
T a n á c s o s II.: Köszönjük, hogy hódolhatunk előtted. (Hajlong.)
K i r á l y : (Arcát tenyerével védi a melegtől, tovább lopakodik a kremató-riumhoz, megtorpan.) Tanácsosok! Tanácsosok! Nem hármat vetettünk az égő tüzes kemencébe?
T a n á c s o s I.: Bizonyára, ó Király. (Társához hajol.) Jaj, de feledékeny lett, vagy meghibbant?
K i r á l y : Négyet látok! Négyet látok!
T a n á c s o s II.: Nincs ott senki. Mind a hárman meghaltak. (Közönség-nek súgja.) Meghibbant a királyunk… és úszik a kinevezés. Segítsetek Babilon istenei, segíts szobor. Nekem mindegy, hogy melyik. (Vállait felhúzza, száját legörbíti.)
K i r á l y : (Ijedten.) A negyedik arca olyan, mint egy istené.
T a n á c s o s I.: A hőség miatt képzeled, mert elvakított a fény. (Közön-séghez:) Megbolondult a király. (Társával két oldalról belékarolnak.)
K i r á l y : (Kibontja magát a tanácsosok kezéből, közelebb húzódik a tűz-höz és kiált.) Négyet látok! Sidrák, Misák, Abednégó! A felséges Istennek szolgái! Jöjjetek ki!
T a n á c s o s I.: (Ijedten.) Megőrült, teljesen megőrült a király.
T a n á c s o s II.: Vigyázz, jönnek! Tényleg jönnek!
T a n á c s o s I.: Meneküljünk… Bosszút állnak… (Jobbra, kijárathoz fut, onnan visszales.)
T a n á c s o s II.: Ez nem igaz! (Jobbra kijárathoz fut, onnan visszales.) Z e n e (pianissimóból fortissimóba, majd elcsendesül; Scsedrin: I. szimfónia).
S i d r á k , M i s á k , A b e d n é g ó (kilépnek a tűzből, állnak a király előtt).
K i r á l y : (Remegve érinti, szagolja őket, és megállapítja:) A tűznek semmi hatalma rajtuk. Hajszáluk sem égett meg. A tűznek szaga nem járta át őket. (Koronáját leveszi, katonák kezébe adja, karját, fejét fölfelé emelve ma-rad a darab végéig.) A felséges Isten szolgái csodálatosan megszabadultak!
S i d r á k : (Arcát, karját fölemeli.) Az Úr angyala tábort jár az Őt félők körül, és kiszabadítja őket. (Zsoltárok 34:8.)
M i s á k : Sok baja van az igaznak, de kimenti őket az Úr, mert örökkévaló az Ő kegyelme. (Zsoltárok 34: 8, 136: 1.)
A b e d n é g ó : Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait… Tűzbe, vízbe jutot-tunk, de kihozott minket az Úr. (Zsoltárok 66: 5, 12.)
K i r á l y : (Kiált.) Dűtsétek le, romboljátok a szobrot!
(Függöny)
Utóhang
H í r n ö k : Szólt Nabukodonozor, és mondotta: „Áldott a Sidrák, Misák, Abednégó Istene, aki elküldötte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik Ő benne bíztak, és nem imádtak más istent. Parancsolom azért, hogy minden nép, nemzetség és nyelv, amely káromlást mond Sidrák, Misák és Abednégó Istene ellen, darabokra tépessék, … mert nincs más isten, aki úgy megszaba-díthasson.” Mily nagyok a felséges Isten jelei és csudái! „Az Ő országa örök-kévaló ország, az Ő uralkodása nemzedékre száll.” (Dániel 3:32-33.)
Gyülekezeti ének: Amint vagyok sok bűn alatt…
Göncruszka, 1988. karácsony havában.
Ez az utolsó színdarabom az 1989-es rendszerváltás előtt.
Köszönöm Neked Uram!
D Á N I E L
Dániel könyvének hat fejezete I. Dániel 2: 10-23.
(Függöny kicsit széthúzva.)
T u d ó s : (Lelkipásztor lép elő és olvassa.) Nagy volt hajdanában a médek országa. Ebből maradt reánk néhány tanulsága .(El.)
Z e n e (halk).
Szín: Dániel szobájában ír, asztalán mécses.
E b e d : (Tálcán ételt hoz, leteszi.) Uram, Dániel! Ma is hajnalban keltél?
D á n i e l : Ebed szolgám, köszönöm. És most hagyjál magamra az én Urammal beszélgetni, imádkozni!
E b e d (el).
D á n i e l : (Ablaknál feltartott kézzel könyörög.) Áldott legyen az Úr neve örökké, mert övé az erő és bölcsesség. Ő változtatja meg az időket és az idők részeit. Dönt királyokat, és tesz királyokat. Ád értelmet a bölcseknek és tudo-mányt az eszesnek. Ő jelenti meg a mély és rejtett dolgokat. Tudja, mi van a sötétben, és világosság lakik vele.
Z e n e (erősödik).
A n g y a l : (Dániel háta mögött.) Dániel!
D á n i e l : Szólj Uram, mert hallja a te szolgád!
A n g y a l : Békesség néked! Ne félj, te kedves férfiú! Légy erős és bi-zony erős. (El.)
D á n i e l : Hálát adok Néked atyáimnak Istene! Dicsérlek Téged, hogy bölcsességet, erőt adtál, és mostan megjelentetted nékem.
Z e n e (lehalkul).
(Függöny.)
Dárius
Dániel 5: 1-9.
Szín: Dárius trónterme.
I g a z g a t ó III.: Megint várakoztat a király.
I g a z g a t ó I . : (Lihegve érkezett.) Üdvözlöm Perzsia fejedelmeit!
I g a z g a t ó II.: (Csípősen.) Az I. Igazgató késett.
I g a z g a t ó I . : (Kicsit sértődve.) Miért késtem volna II. Igazgató?
Nincs itt a király, és Dániel is hol van?
I g a z g a t ó III.: (Legyint.) Dániel? Neki mindent lehet. Valószínű, hogy a király ezt a júdabeli kedvencét várja.
I g a z g a t ó I . (Vállat rándít.) Dániel a kivételes. Százhúsz tiszttartó fö-lött három igazgató rendelkezik. (Bizalmasan súgja.) Hallottátok, hogy ő lesz az egyetlen egész Perzsia fölött? Júdeából idehurcolt fogoly zsidó parancsolgat majd nekünk.
I g a z g a t ó II.: (Keserűen.) Régen a fejünkre nőtt. Ügyesen helyezke-dik, és ravaszul piszkálódik ellenünk.
I g a z g a t ó I . : A médek és perzsák királyának szívébe fészkelte ma-gát. Bennünket, ősi perzsákat, mellőznek, háttérbe szorítanak.
I g a z g a t ó II.: Múltkorában az a zsidó sikkasztással vádolt.
I g a z g a t ó I . : Kimagyaráztad magad?
I g a z g a t ó II.: Tanúk bizonyítgatták az ártatlanságomat.
I g a z g a t ó III.: Engem meg azért kért számon, hogy túl hamar, és mi-ből építkeztem? Mi köze a palotámhoz? Alaposan visszavágtam neki.
I g a z g a t ó I . : Én is elpanaszolom, hogy rokonaimat zaklatta, honnan szereztek annyi pénzt oly sok föld vásárlására? Belekötött, hogy gyakran iszo-gatunk. Ugyan mi köze hozzá?
I g a z g a t ó II.: Ez már nekem is föltűnt.
I g a z g a t ó I . : (Fölháborodva.) Borozással gyanúsítasz? Azonnal vond ezt vissza! Saját dolgoddal foglalkozz! Hibáidat alig győzzük helyrehozni.
I g a z g a t ó II.: Söprögessen a háza táján!
I g a z g a t ó III.: (Kezével int.) Vitatkoztok egy fogoly zsidó miatt?
Jobb lenne, ha összefognánk magunkért!
F ő p a p : (Háttérben szakállát simogatja.) Bölcs voltál III. Igazgató. Én, mint birodalmunk főpapja, megkérdezem, hogy tudnánk ezt a kérdést közösen megoldani? Értitek, amit mondok?
I g a z g a t ó k I. II. III. (Összenéznek, homlokukat ráncolják.) Dánielre gondoltál?
I g a z g a t ó I . : Ki segít ebben az ügyben? Mellettünk áll Zarathusztra főisten?
I g a z g a t ó II.: Segítene Perzsiának főpapja?
I g a z g a t ó III.: Dániel a király előtt erősen áll.
I g a z g a t ó I . : Okos és ravasz ember.
I g a z g a t ó II.: Szigorúan vallásos, mert háromszor is imádkozik na-ponként.
I g a z g a t ó III.: Dicsekedik láthatatlan Istenével, hogy minden ügyében segíti. Ebben van az ereje.
F ő p a p : (Fölényes.) Tévedtek, mert vallása a gyengéje. Ebben lehet megfogni és tönkretenni. Szólhatok a királynál? Bíztok bennem, mellém áll-tok, ha az ügyet előhozom?
I g a z g a t ó I. II. III.: (Tapsolnak). Igen! Igen! Éljen a mi főpapunk!
H a n g (erősödő dobütések).
K a t o n a : (Belép, királyra, trónra mutat, és kiált.) Éljen Dárius király!
I g a z g a t ó k I. II. III., F ő p a p : (Helyreugranak, mélyen meghajol-nak.) Király, örökké élj!
D á r i u s : (Méltósággal trónra ül, rövid csend után arany pálcájával int.) Beszámolókat kérek, jelentést a birodalmamról.
I g a z g a t ó k I. II. III., F ő p a p : (Fölegyenesednek). Élj örökké Dárius!
I g a z g a t ó I . : Médek és perzsák fénylő csillaga, legkisebb szolgád az első igazgató, legalázatosabban jelenti, hogy a nép hódolattal emleget, és örömmel fizet adót.
I g a z g a t ó II.: Második, a leghűbb igazgatód köszöni, hogy fölemelted a porból, és elmondhatja, hogy kormányzóságában rend és béke uralkodik.
I g a z g a t ó III.: Dicső király! A harmadik igazgató hódol neked, és…
D á r i u s : (Fölemeli pálcáját.) Hol tartózkodik Dániel?
I g a z g a t ó k (egymásra csudálkoznak, vállat vonnak).
I g a z g a t ó I . : Ahová te küldötted, király.
I g a z g a t ó II.: Velünk semmit sem közöl.
I g a z g a t ó III.: Saját ügyeit intézné?
D á r i u s : (Elgondolkozva.) Legutóbb lázadásokról beszélt.
F ő p a p : Király! Olyan vagy, mint az isten! Belelátsz a dolgokba. Dániel igazat mondott, mert az ő kormányzása területén valóban mutatkoznak némi gondok, civódások, ellentétek. A mostani világunkban akadnak bűnös vakme-rők, akik nem tisztelik a királyt, megszegik a törvényeket, becsmérelik a val-lást, és meghasonlást szítanak.
(Csend.)
D á r i u s : Mit tehetünk az országért? Mi a véleményetek?
I g a z g a t ó k (egymásra és a főpapra néznek).
F ő p a p : (Megbátorodik.) Király! Olyan vagy, mint az isten. Belelátsz a dolgokba. A megoldás pedig kezedben, hiszen tőled függ minden. (Határozot-tabban.) Adj ki egy erős tilalmat, hogy 30 napig senki mástól semmi sem kér-hető te kívüled, ó király. Se embertől, se istentől. Bizonyítsd be hatalmadat.
Ha valaki parancsodat megszegné, vettessék az oroszlánok vermébe. Halál az ellenségeidre.
I g a z g a t ó I . : Szépen kérünk, hogy tartsd kezedbe Perzsiát.
I g a z g a t ó II.: Ugyanezt javasolom én is. Parancsold meg!
I g a z g a t ó III.: Ne tiltsad el, hogy a néped köréd gyűljön, és hódoljon neked! Ne fosszál meg minket attól, hogy a médek, perzsák országában isten-ként tisztelhessünk!
D á r i u s : (Bólogat.) Érdekes, amit mondtok.
F ő p a p : Birodalmad vezetői, helytartók és tanácsosok, kormányzók és igazgatók már beszélgettek róla. Alázattal kérjük tőled, legdicsőbb uralkodó, hogy az ország érdekében, bárki legyen, harminc napig kér valamit istentől vagy embertől, te kívüled ó király, vettessék az oroszlánok vermébe. Így lesz erős az ország.
I g a z g a t ó k I. II. III.: Úgy van! Úgy van! Éljen a király! Halál az el-lenségre! (Kiabálják.)
K i r á l y : (Fölemeli pálcáját.) Megparancsolom.
F ő p a p (tekercsért nyúl az asztalhoz és ír).
I g a z g a t ó k I. II. III. (Zajosan hajlongnak.) Dicsőség Dáriusnak! Bé-kességet Perzsiában! (Kíváncsian Főpap írását bámulják.)
F ő p a p : (Átnyújtja Dáriusnak.) Erősítsd meg a királyi pecséteddel!
I g a z g a t ó I . : (Tekercsre mutat.) A törvényed harminc napig vissza nem vonható.
I g a z g a t ó II.: És tilos változtatni rajta!
I g a z g a t ó III.: Mindenkire vonatkozik e szigorú tilalom! Éljen Dárius!
D á r i u s (aláírja, lepecsételi, visszanyújtja a Főpapnak és feláll).
I g a z g a t ó k I. II. III. (mélyen, hosszan meghajolnak).
D á r i u s : Én, Dárius, médek, perzsák királya, élet és halál istene, paran-csoltam, hogy csak engem imádhatnak, harminc napig. (Méltósággal, katonák kíséretében el.)
I g a z g a t ó k I. II. III.: (Fölemelt karral, hajlongva az ajtóig kísérik.) Éljen a király! Dicsőség Dáriusnak!
F ő p a p : (Szakállát simogatja.) Mit szóltok a munkámhoz? Kértetek és megbíztatok engemet. Sikerült meggyőzni a királyt.
I g a z g a t ó I . : Csudálatos vagy főpap! Segítenek az istenek. Ilyen böl-cset soha nem látott az ég.
I g a z g a t ó II.: A király, hálónkban ficánkol. Ugyan kit érdekel a nép?
I g a z g a t ó III.: Megírta kedvencének a halálos ítéletét. Dániel meg-semmisült. (Összemosolyognak.)
(Függöny.)