• Nem Talált Eredményt

Jöjj és láss!

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Jöjj és láss!"

Copied!
515
0
0

Teljes szövegt

(1)

Jöjj és láss!

b ib lia i történetek

Színpadra földolgozta Bojtor István

2011

Sárospatak

(2)

B o jt o r Is tv án : J ö j j é s l á s s !

(3)

Bojtor István J ö j j é s l á s s !

Bibliai történetek

(4)

A rajzokat készítették:

Szabó András művésztanár, Szeged

(Ószövetség) és

Gulyás Boglárka művésztanár, Budapest

(Újszövetség) A címlapon:

A tékozló fiú és a barátnője (fotó, Göncruszka, 1974.)

(5)

Jöjj és láss!

Bibliai történetek

Színpadra földolgozta

Bojtor István

Sárospatak

2011

(6)

„És te, embernek fia, végy magadnak egy téglát, véss reá egy várost, Jeru- zsálemet. És indíts ellene táborokat, és te ostromold meg. Jel ez az Izrael há- zának” (Ezékiel 4: 1-3.)

„Jézus pedig mondta: Mutassátok nekem az adópénzt. S kérdezte tőlük: kié ez a kép és felírás?” (Máté 22: 18-21.)

Előhívott Jézus egy kisgyermeket, közéjük állította, és azt mondta: Ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermek, nem mentek be a mennyek országába.” (Máté 18: 2-3.)

(7)

E L Ő S Z Ó

Bojtor István lelkipásztor úr prédikációit hallgatni mindig katarktikus él- mény. Több mint negyedszázada adatott nekem ez az ajándék, azóta, hogy a Kazinczy Ferenc Társaság megalakult. Társaságunknak alelnöke, a szépírói és történetírói hajlamokkal is megáldott kálvinista prédikátor. Tálentumait nem hagyta elveszni. Szó szerint vette az Igét: „Légy bátor és erős és kezdj hozzá!

Semmit ne félj és rettegj, mert az Úr Isten, az én Istenem veled lészen, téged el nem hagy, tőled el nem távozik, míglen elvégzed az Úr háza szolgálatának minden művét.” (I. Krónikák könyve 28. rész 20. vers.)

Sokféle műfajjal megpróbálkozott, írt történelmi tanulmányt, izgalmas, ér- dekfeszítő történelmi regényt, egyház szociográfiai önéletrajzot, teologizáló, lelkiismeret-vizsgáló, biblikus hangvételű regényt, valósághátterű szépprózát, a magyarság sorsán aggódó lírai szociográfiát.

És most itt a legújabb könyve, 29 színdarab. Dramatikus játék, bibliai tör- ténetek színpadra való feldolgozása. Tagadhatatlanul tanító céllal születtek, mert, hogy Bojtor István nagytiszteletű úr a lelkeket gondozó, de az észt is ta- nítani akaró lelkipásztor. Sok bibliai ige tudatosult bennem is, hétköznapi taní- tása és példája nyomán. Közülük a legkedvesebb egy karácsonyi-újévi köszön- tése, amelyet most visszaáramoltatok rá.

Kedves Pista bátyám! Az Úr áldjon, erősítsen, segítsen!

Köszönjük, hogy műveidet a Kazinczy Ferenc Társaság adhatja ki.

F e h é r J ó z s e f társasági elnök

(8)

F O R E W O R D

Listening to the sermons of Istvan Bojtor is always a wonderful experience for me. I have enjoyed this benefit for more than a quarter of a century since the Kazinczy Ferenc Society was established. This gifted pastor, who has many literary talents and historical insights, serves as the vice president of the society today.

As a result of his close personal walk with God, he also has spiritual in- sights and gifts. “Be strong and courageous and act; do not fear nor be dis- mayed, for the Lord God, my God, is with you. He will not fail you nor for- sake you until all the work for the service of the house of the Lord is finished.”

I Chronicles 28:20.

He has used many different literary forms to communicate-historical facts, interesting church sociographical histories, biography and Biblical drama – out of personal concern for the Hungarian nation.

This volume contains twenty nine new Biblical plays, Biblical histories on stage. We cannot undervalue the purpose of his writing, because pastor Bojtor not only preaches but also cares for souls and his goal is to reach the minds and hearts of the people who see and hear these dramas.

I have learned much from his Biblical teaching and example. I especially remember a Christmas and New Year’s greeting that he sent me some years ago which has continued to bless me. Now I am returning this blessing to him.

My dear Istvan, May the Lord bless you, give you strength and help you!

We thank you for all of your books which have been published by the Ka- zinczy Ferenc Society.

J ó z s e f F e h é r President of Kazinczy Ferenc Society

(9)
(10)
(11)

Ö Z Ö N V Í Z

I. Mózes 6. és 7. része alapján

„És amint a Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Ember Fiának eljövetele is.

Mert amint az özönvíz előtt való napokban ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek, egészen ama napig, amelyen Nóé bement a bárkába,

És semmit sem sejtettek, amíg el nem jött az özönvíz és mindnyájukat el nem ragadta, úgy lesz az Ember Fiának eljövetele is…

Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jön el a ti Uratok!”

Máté 24: 37-44.

Eljegyzési ünnepen

Szín: Balkéz felől terített asztal, mellette Háda fekszik kereveten. Férfi ud- varol neki. Háda kacarászik. Jobb oldalon Héfer, a ház gazdája, Izmáel és Micráim állnak boros kupával. Velük szemben Sém, Kám és Dódánim áll.

S é m : (Ezüst tálon arany rudat, arany karperecet tart. Mindhárman meghajolnak.) Uram! Eljöttünk hozzád, hogy megkérjük Elisa lányod kezét, hogy a mi barátunknak, (rámutat) Dódánimnak asszonya legyen. Figyelmezz alázatos szavunkra, ne utasíts el minket, és fogadd szerény ajándékunkat, amit neked és Elisának hoztunk. (Átnyújtja a tálat, ismét meghajolnak.) Békesség legyen házadon.

H é f e r : (Átveszi, leteszi a tálat.) Elszomorít kívánságotok, mert szere- tem a lányomat, de nem mondok ellent, Dódánim. Kívánom, hogy jobban sze- resd őt, mint saját lelkedet, hiszen tudod, hogy feleségem meghalt. (Szemét tö- röli, aztán megbátorodik.) Vezessétek ide Elisát! (Két nő lefátyolozva Dódá- nim mellé állítja, Héfer megáldja őket.) Ímé, az Úrtól van e dolog. Én leá- nyom, testemből való test, véremből való vér. Szaporodjál és sokasodjál ezer- szer való ezerig. Bírja a te magod ellenségeidnek kapuját. Jahve áldjon meg téged a szőlő és termőföld áldásával.

E g y ü t t : (Éljeneznek. Héfer a karperecet Elisa karjára teszi, megcsó- kolja őket. Fiatalok háttérbe vonulnak.)

M i c z r á i m : (Kupáját fölemeli.) He-he-he! Erre már igyunk egyet!

(Mindnyájan kupájukat emelik és kiáltják:) Éljen Dódánim, éljen Elisa! (Asz- talhoz ülnek. Miczráim borgőzösen kötekedik.) Hanem Héfer! Azt mondom én

(12)

neked, miért szóltál így, hukk… az Úrtól van-e dolog. Miféle Úrtól? (Héfer vállát rázza.) Felelj barátom!

H é f e r : Miczráim! Ne faggass engem, inkább örülj velünk együtt.

M i c z r á i m : De én tudni akarom, he-he-he…, miféle Jáhvét emlegettél te? Miért emelted áldásra a kezedet? Felelj barátom!

H é f e r : Szeretném, ha Jahve jobban megáldaná őket, mint engemet.

M i c z r á i m : Láttad már Jahvét, hallottad a szavát? A te istenednek van szeme és füle? Azt képzeled, hogy meghallgat téged? He-he-he. Én nem hi- szek láthatatlan személyekben. Bizonyítsd be nekem, hukk…

H é f e r : Biztosan valaki teremtette a világot. Nézz a csillagos égre, a fénylő napra, hallgasd az oroszlánok ordítását, figyeld a tengerben úszó levia- tánt. Hidd el, hogy valaki teremtette ezeket, és gondot visel rájuk.

M i c z r á i m : No, ez gyenge bizonyíték! Még most sem hiszek, hanem figyelj ide! (A szentélyből kiemeli a házi bálványt.) Látod, ez az isten. Ennek van füle, szeme, szája és megfogható. Ez az én istenem, meg ami a kancsóban van. (Meghúzza.) Ettől tüzes leszek, erő árad belém. (A bálványt az asztalra löki, és táncolni kezd a citerás pengetésére.) Hej! Együnk, igyunk, táncoljunk, mert sose halunk meg. (Hádához közeledik, csókot cuppant neki.) Háda, te vagy az igazi asszony, gyere, táncoljunk! (A Háda mellett lévő férfi csalódott arcot vág.)

H á d a : (Magát kínálva felül, Miczráim kezébe kapaszkodva feláll, és ka- cag, amint a férfi derékon kapja, és a zenére táncolnak.)

D u h m a : (Kopott ruhájú fáradt asszony, orrát törölgeti, kislánya szok- nyájába kapaszkodik, ijedten szipog. Félve szól.) Miczráim! Kedves férjem!

M i c z r á i m : (Vidáman). Háda, te vagy az igazi asszony! Táncoljunk ketten szerelmesen.

D u h m a : (Hátulról meghúzza férje ruháját.). Miczráim!

M i c z r á i m : (Bambán rácsodálkozik.)

D u h m a : (Könyörög.) Ha Istent ismersz, azonnal jöjj haza.

H á d a : (Kicsúszik a férfi kezéből, sértődötten leül.)

M i c z r á i m : Mit keresel itt, Duhma? Ki hívott ide? Honnan tudtad, hogy itt vagyok?

D u h m a : Miczráim, a te kisfiad, a te kis Benónid halálosan beteg. Kis arca fölpuffadt, teste csupa tűz, kapkodja a lélegzetet. Miczráim! Jöjj gyorsan haza! (Ruhájába fojtja bánatát.) Ugye jössz Miczráim?

M i c z r á i m : (Hádát nézi vágyakozással, aki hátat fordít neki, és meg- fogja a kereveten maradt kezét.)

D u h m a : Miczráim, az Isten áldjon téged, a kisfiad vár. Jöjj és segíts rajtunk!

(13)

M i c z r á i m : Te is Istent emlegeted? Én csak a teráfot tisztelem meg a bort.

D u h m a : Kedves férjem, jöjj! Talán már nincs is életben.

M i c z r á i m : Elég! Menj oda, ahonnan jöttél. Nem akarlak tovább látni.

D u h m a : Miczráim… A te kis Benónimod!

M i c z r á i m : Ha folytatod, beverem a szádat és… (Ütésre emeli kezét.) N ó é : (Megjelenik, komor arccal figyel.)

D u h m a : Öntsd ki a vérem. (A kislány anyja szoknyájába kapaszkodik.) De a kis Benónimod…

M i c z r á i m : (Az asszonynak ugrik, a férfiak lefogják. A fiatalok ijedten összébb húzódnak, kavarodás alatt Izmáel ravaszul mosolyog, körülnéz, ki- emeli az aranyrudat, és ruhája alá rejti. A tál után nyúl, kezébe fogja.)

N ó é : (Fölkiált.) Ne bántsd!

I z m á e l : (Összerezzen, elejti a tálat.)

M i c z r á i m : (Gúnyosan.) Ó… Te vagy az, szent ember? Gondolhattam volna, hogy te, Nóé, hoztad ide a feleségemet, mert tudtad, hogy itt vagyok.

N ó é : Engedd el a feleségedet! Csillapodjál Miczráim!

M i c z r á i m : Nekem nem parancsol Noé, oda megyek, ahová akarok.

(Megbotlik.) Hukk…

N ó é : Miczráim! Beteg fiacskád szenved otthon. Gyere, induljunk haza!

Isten irgalmazzon neked!

M i c z r á i m : Ne nyúlj hozzám! Nem érdekel a te láthatatlan Istened, és a kegyes szólamod. (Kiabál.) Azt teszem, amit akarok! (Meginog.)

N ó é : Ilyen barátaid vannak, Héfer? Nem félsz Jahvétól, hogy ezeket haj- lékodba fogadod?

H é f e r : (Zavartan.) Téged is hívtalak, mért nem jöttél? Legalább hirdet- ted volna Jahve dolgait. Éjfélig elhallgatnánk. Noé, maradj közöttünk!

M i c z r a i m : Én ilyen emberekkel nem ülök egy asztalhoz. Én örülni akarok!... Hukk…

N o é : (Nyugodtan folytatja.) Nem jöttem, mert itt van Miczráim, a bűn rabja. Kő szívét beteg kisfia nyögése sem lágyítja. Kértem, hogy tegye le bál- ványát, a boros kancsót. Intettem, hogy szeresse fiacskáját, agyongyötört fele- ségét. Kinevetett. Miczráim, bánkódj a bűneid miatt!

M i c z r á i m : Folyik belőled a szó, mint gennyes sebből a váladék. De ha én… Hukk…

Noé: Nem jöttem, mert itt van Izmael, akit az arany csábít. Tegnap uzsorá- val egy nyomorult családot rabolt ki. Ma reggel özvegytől lopott. Hányszor fi- gyelmeztettem: Izmael, mi lesz a lelkeddel? Azt képzeled, hogy aranyaid megmentenek? Add vissza, amit elloptál! Kérj Istentől tiszta szívet! Nem hall- gatott rám.

(14)

I z m á e l : (Felugrik.) Nem igaz, hazudik! (Szívére tett kézzel fölfelé néz.) Esküszöm az Istenre, meg az anyámra, csillagokra, saját életemre, meg a teráf- ra, hogy amit Noé mond, az mind gyalázat. Nem tűröm tovább a rágalmazást!

(Mint aki jól végezte dolgát leül.)

N o é : (Nyugodtan Hádára mutat.) Nem jöttem, mert itt van Háda és Czéba, a te lányaid Héfer, akik megcsalják a férjüket.

H á d a : (Kíváncsi jámbor mosollyal Noé felé fordul.)

N o é : Intettem őket, hogy ne folytassák a paráznaságot, forduljanak Is- tenhez, és kinevettek.

H á d a : Mikor nevettelek ki, Noé? Ha-ha-ha! Soha! Sokat beszélsz öreg- ember. Unlak látni és hallgatni. Czéba, Czéba, Czéba!

C z é b a : (Kipirult arccal nevet.) Miért hívtál nővérkém? (Meglepődik.) Ah, mi van itt?

H á d a : Menjünk innen! (Czébát karon fogja, Noé szemébe kacag, el.) Pfuj, te utálatos vénember. Ahol te vagy, örülni sem lehet. (Kámra sokáig visszanéz.)

C i t e r á s : (Hangszerét pengetve a férfival követi őket.) H á d a : La-la-la, la-la-la, la-la-la, de jó kedvem is van ma!

N o é : Nem jöttem, mert itt vagy te, Héfer, az ingadozó. Úgy teszel, mint- ha igazat adnál nekem. Bűneidet vallod, és megtérni szándékozol. Ígérgeted, hogy egyedül Jahvét tiszteled, Isten nevében áldod meg gyermekeidet, közben bálványt őrzöl. Meddig sántikálsz kétfelé? Hiába figyelmeztetlek? − Fiaim, Sém, Kám! Gyertek, hagyjuk itt ezt a házat. (El.)

H é f e r : Noé! Noé! Sém! Kám! Maradjatok. Noé, hirdessed az igazságot, tisztogat minket a szavad.

N o é : (Önmagának.) Hömpölyög a bűn, mint szennyes áradat. Isten nevét csúfságból emlegetik. Sárban a női tisztaság, földre tiporva a férfi erény. Gú- nyolják azt, ami szent. Jogot nyert a bűn. Parancsol a test indulata, követel a forró piros vér. Isten nem tűri soká, jön és megítéli a földet… Gyermekeim, induljunk! (El.)

H é f e r : (Visszahúzná őket.) Ne! Maradjatok, beszélj tovább Noé!

(15)

M i c z r á i m : (Utánuk fordul.) Végre elment a kegyes. Miért hívtad ide?

Látni sem akarom az Istenével.

H é f e r : (Vállat rándít.) Nem hívtam, hívás nélkül jött.

M i c z r á i m : Hol a bor? Igyunk, Izmáel! Te rendes, becsületes, igaz em- ber vagy.

I z m á e l : (Fanyar mosollyal emeli poharát.)

M i c z r á i m : Citerás! Hol a citerás? (Feleségére bukkan.) Duhma, te még itt? Elrontottad az estémet! Citerás! Háda! Te drága asszony… (Kifelé indul.)

H é f e r : Ne menj, Miczráim! Mulatni fogunk. Lányaim visszajönnek, és hajnalig ropjuk a táncot.

M i c z r á i m : Hagyjál, megyek! (A kijáratot keresgéli.) Hukk…

H é f e r : Miczráim, egyetlen barátom, ne hagyj egyedül. Rossz egyedül.

(Elindul Miczráim után.)

M i c z r á i m : (Távolodva.) Én becsületes ember vagyok. Hol vagy Háda? Persze… Én Benónimot keresem… Benónim! Hej sose halunk meg.

K i s l á n y : (Szipog.) Édesanyám!

D u h m a : (Kifelé vánszorog.) Menjünk, gyermekem apád után mi is a kárhozatba. Jaj Istenem, jaj Istenem!

I z m á e l : (Fölveszi az ezüsttálat, gyorsan elrejti, iszik, vidáman megtörli száját, megigazítja ruháját, köhint, nevetve kifelé indul.) Ezek mind bolondok.

(Háttal a fiataloknak kiveszi az aranyrudat. Magához szorítja. Szeméhez közel s távol tartja.) Ez minden! Ez a mennyország! Ez a kulcsa minden závárnak.

Jahve? Bálvány? Értéktelen holmik. Ez az isten. (Megcsókolja, ruhája alá rej- ti, boldogan el.)

D ó d á n i m : Elisah! Elisah!

E l i s a h : Dódánim, végre egyedül vagyunk. Elmentek.

D ó d á n i m : (Lágyan.) Vesd le a fátyladat, hadd gyönyörködjek halo- vány orcádban, selymes bőrödben.

E l i s a h : (Mosolyogva leveszi.) Igazán szeretsz?

D ó d á n i m : (Mohón.) Te vagy mindenem.

E l i s a h : Biztos?

D ó d á n i m : Esküszöm Jahvéra vagy erre a teráfra, (érte nyúl, hosszan nézi), melyiket kívánod? Melyikre esküdjek? Szeretlek!

E l i s a h : Csókolj meg! (Amint a fiú lassan felé hajlik, mielőtt megcsó- kolná, megállítja. Megborzong.) Te… Én úgy félek! Valami rossz sejtelem él bennem. Láttad Miczráimot, irtózom tőle. Noé is olyan félelmetes. Mit gon- dolsz, igaza van? Dódánim, te hiszel Istenben? Van? Nincs?

D ó d á n i m : (Vállat von.) Nem tudom. Nem lényeges.

(16)

E l i s a h : Miért mondta Noé, hogy Miczráimnak bor az ő istene? Miért vádolta Izmáelt, hogy aranyat imád? Hádát azzal bántotta, hogy a test indula- tának és a vér kívánságának enged. Apámtól azt kérdezte, hogy miért nem tud saját szíve, a teráf és az élő Isten között választani?

D ó d á n i m : Nem tudom, nem értem. Hagyjuk ezt! Azt tudom, hogy én nem iszom bort. Láttál már részegen? Soha! Nekem nem kell Izmáel aranya, Héfer földje, háza és jószága. Minek a teráf és Jahve? (Elisához hajol.) Elisah!

Elisah! Te vagy mindenem! Mindent odaadok érted, házamat, jószágaimat, apámat, anyámat, napot és a csillagokat, még… az életemet is! (Elisah arcát si- mogatja.) Te vagy az én istenem, napfényem, üdvösségem…

E l i s a h : (Dódánim hajában turkál, magához szorítja a fiú fejét, behunyt szemmel suttogja.) Dódánim, szeress, szeress… örökre!

Angyali jelenés

Szín: Noé felesége, Noémi és menye, Hogla gyékényt fonnak. Noé kereszt- befont karral a szobában sétál.

N o é : Kám még nem jött haza?

N o é m i : Ó, uram, nemrég ment el.

N o é : Mentegeted a fiunkat? A gyermek megérzi, ha szülőanyja pártfo- golja, megbátorodik, és saját útját járja. Már az Elisa esküvőjén is észrevettem, hogy Hádával barátkozik, azóta is gyakran jár hozzá. Jó vége lesz ennek?

H o g l a : Kám felesége nagyon rendes asszony! Csak nem gondolod, hogy Kám csalárd lenne Milkához?

N o é : Lányom, lányom! Vannak oly nők, akik mindenre képesek. (Indu- latos.) Féltem a fiamat!

S é m : (A mondat közben lép be.) Kire haragszol, apám?

N ó é : Nem a harag szól belőlem, hanem az aggódás.

J á f e t : (Bekiált.) Gyere faragni, Sém!

S é m : Sötétedik odakint, jöjj be te is!

J á f e t : (Jön, kezében fa és szerszám. Sémmel együtt faragnak).

N ó é : Mióta megszülettek gyermekeim, féltem őket, nehogy magukra vonják az Úr haragját.

S é m : Túlzottan féltesz minket, apám.

N o é : Életem útját Isten félelmében szeretném járni Jahve rendelései sze- rint. Az a vágyam, hogy családommal együtt élvezhessük szeretetét, és halá- lunk után együtt örvendezzünk az Ő dicsőségében.

K á m : (Vidáman fütyölve közeledik.)

N o é m i : (Örömmel.) Látod, már jön is a fiú.

(17)

K á m : (Belép, ledobja magáról az állatbőrt.) Együtt vagytok? Milka, Jedidja hol vannak?

H o g l a : Vízért mentek a forráshoz.

N o é : (Végignéz a fián.) Héferéknél voltál? Már figyelmeztettelek, hogy ne járj oda! Egymást érik ott a vendégségek, mulatságok, a részeges dáridók.

K á m : (Kicsit meghátrál.) Ugyan, apám! Hallani sem szeretek róla. Mit akarsz tulajdonképpen? Ki sem léphetek a házból? Nem lehetnek barátaim?

Vidám társaságban nem ihatok egy kupa bort?

N o é : Jahve tiszta életre intett fiam. Tartózkodj olyan helyektől és bará- toktól, akik elfordítják szívedet az Úrtól.

K á m : (Indulatos.) Tartózkodjam? Tartózkodjam? Örülök, ha még vala- hol szívesen látnak. Vedd már észre, hogy a te különös felfogásod, istenimá- dásod miatt kiközösítenek minket az emberek!

N o é : Fiam, az Úrért mindent vállalnunk kell.

S é m : Ebben Kámnak igaza van. Én is észrevettem, hogy egyre többen elhúzódnak tőlünk.

J á f e t : Valamelyik nap engem is megaláztak. Egy barátom megsúgta, hogy Sobáléknál vidám összejövetelt rendeztek, de minket nem hívtak meg, mert (kicsit gúnyosan) Noé és fiai minden örömnek elrontói.

K á m : Ha Jahvénak ilyen szigorú törvényei vannak, és te azt betartod, legalább minket ne kényszeríts reá.

J á f e t : Mások is tisztelik Jahvét, atyám, de azért nem fogadtak teljes önmegtartóztatást.

S é m : (Beleszól.) Honnan tudod te biztosan, hogy Jahvénak mi a szándé- ka velünk?

K á m : Ha neked olyan közösséged volna Istennel, mint őseinknek, talán megértenélek, de neked soha nem jelent meg az Úr. (Mosolyog.) Ma már nin- csenek csodák! Esküdni mernél arra, hogy a Róla való beszédek igazak?

N o é : (Botránkozva.) Fiaim! Isten dolgai szentek! Hát megcsalnálak-é benneteket?

S é m : (Békítőleg.) Ne félj, mi hiszünk neked, és tiszteljük Jahvét. Te már idősebb vagy, mi még fiatalok. Ne mérj minket a te meggyőződésed szerint.

Mondd, fiatalabb korodban elzárkóztál mindentől? Sosem néztél csínos asszo- nyok, vidám barátok után?

K á m : (Kis szünet után.) Egyébként megnyugtatlak, most nem Héferék- nél voltam.

M i l k a : (Jedidjával bejönnek.) Vizet hoztunk, a tűz nagy lánggal lobog.

Gyertek, segítsetek a vadat elkészíteni!

J á f e t : (Kifelé menet, nyelvével csettint.) Remek vacsora lesz!

(18)

M i n d n y á j a n (El.)

N o é : (Roskatagon homlokát törli, leül, feláll, sétál, tagadólag fejét ráz- za.) Ó, Jahve! Jahve, mit tegyek? Valami nincs rendben. Fiaim, akiket az Úr tiszteletére neveltem, ellenem fordulnak. Igazuk volna? Belátom, hogy az Úr törvényei szigorúak. Gyakran áthágtam én is. Szegény gyermekeim, megérte- lek titeket, hogy fáj a kiközösítés. Igazatok van, én már leéltem ifjúságomat, és nem csábítnak az élet örömei. Vajon helyes, amit teszek? Sajnálnám, ha elron- tanám a magam és gyermekeim életét. Hol hibáztam? Miért szólok a mások dolgába? Valóban él Jahve fölöttünk, és figyeli az embereket? Tisztelik Őt tel- jes szívből, vagy csak mondják, hogy Uram, Uram? És nem tartják a törvé- nyeket. Kicsúfolják az Urat is. Engemet és fiaimat lesajnálnak. Hogy lehetne úgy élni, hogy Jahve se haragudjon, az emberek meg tiszteljenek? Nem, ez így lehetetlen. Uram, bocsáss meg, hogy kételkedtem. Mi történne? Ha Kám Hádához járogat, és elhagyja feleségét, parázna lesz. Ha fiaim mérték nélkül mulatoznak, részegesekké válnak, mint Miczráim. Jáfet dolgos és szorgalmas, a pénz fénye vakíthatja. Sém, az istenfélő gyermek bálványok előtt hajlik meg… Nem! Erre még gondolni is borzalmas. Mit tegyek? (Karjait az ég felé emeli.) Jahve, Jahve, adj nagyobb hitet és több erőt nekem és fiaimnak, hogy gyermekeid maradhassunk ebben a szennyes világban.

F é n y (Villanás.)

N o é : (Megtorpan, kezével arcát takarja, rémülten hátrál, térdre rogyik, fejét a padlóra hajtja, kitárt karral elnyúlik a földön.)

A n g y a l : (Fényben, kürtszóban, látomásszerűen jelenik meg.) Noé!

N o é : (Nyöszörög.) A n g y a l : Noé!

N o é : Jaj nekem!

A n g y a l : Noé, kelj föl!

N o é : Uram, irgalmazz nekem!

A n g y a l : Noé! Így szól az Úr! Ismerem szíved gondolatait. Kiáltásod fülembe jutott. Halljad szómat! Mivel a föld megtelt erőszakossággal, és min- den test útja megromlott, ezért a vég elérkezett. Te pedig kegyelmet találtál szemeim előtt. Építs bárkát, amelynek hossza 300, szélessége 50, magassága 30 sing legyen. Vond be azt fenyőszurokkal, és úgy készítsed el, hogy minden állatból kettőt-kettőt bevihess a bárkába. Utoljára menj be te magad, feleséged, fiaid és fiaidnak feleségei. Mert özönvizet bocsátok a földre, és valami azon van, elvész. De veled örökkévaló szövetséget kötök.

N o é : Ó, Uram!

A n g y a l : (Kezét áldásra emeli.) Így szól az Úr: Ne félj, mert megváltot- talak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át, én veled va-

(19)

gyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak. Mert én az Úr vagyok a te Iste- ned. Kedves vagy az én szemeimben, és én szeretlek. Ne félj, mert én veled vagyok. (Angyal eltűnik, fény, kürtszó megszűnik.)

N o é : (Mozdulatlanul fekszik.)

N o é m i : (Bekiált.) Noé! Noé! (Mivel nem kap választ, besiet, kezét tö- rölgeti.) Noé, megsült a vad. Miért nem jössz? (Urához fut, sikongat. Férje fe- jét lassan fölemeli.) Mi van veled? Noé! Mi történt?

N o é : (Mintha álmodna.) A hossza 300, szélessége 50, magassága 30 sing legyen.

N o é m i : (Kezét összecsapva kiált.) Ó Jahve! Rosszul van. Sém, Kám, Jáfet, Hogla, Milka, Jedidja, ide, ide azonnal!

M i n d n y á j a n : (Befutnak, megdöbbennek.) N o é m i : Atyátok rosszul van.

S é m : (Testvéreivel Noét székre ültetik, letérdel apja elé és megérinti.) Atyám, édesapám! Mi bajod van?

N o é : (Felemeli arcát behunyt szemmel és mutató úját.) Vond be azt fe- nyőszurokkal, és úgy készítsd el, hogy minden élő állatból kettőt-kettőt bevi- hess a bárkába. De veled örökkévaló szövetséget kötök.

K á m , J á f e t : (Értetlenül egymásra néznek.)

N o é m i : (Könnyezik). Apátoknak jelenése volt! Ó Jahve!

N o é : (Remeg, feláll, körülnéz.) Itt vagytok? Beszélt hozzátok is? Láttá- tok? Hogy mondta? Így szól az Úr: Kegyelmet találtál szemeim előtt, és veled szövetséget kötök. Építs bárkát… Hossza 300… szélessége 50… magassága 30 sing legyen, hogy minden élőből kettőt-kettőt bevihess a bárkába. Utoljára menj be te magad, feleséged, fiaid és fiaidnak feleségei. Mert megharagudtam, és elveszítek minden bűnöst, ti azonban, megmenekültök. (Örül, és családtag- jait öleli.) Mindnyájunkat kegyelmébe fogadott az Úr.

N o é m i , J e d i d j a , M i l k a , H o g l a : (Szemüket törlik.) S é m : Apám képzelődött.

N o é : (Határozott.) Nem képzelődtem, fiam. Jahve üzent nekem, higgyé- tek, hogy beteljesedik. Fiaim, az Úr szava szent és igaz, lássunk hozzá, épít- sünk bárkát mielőbb! (El.)

S é m : (Vele megy.)

K á m : (Jáfethez.) Attól félek, hogy apánk megzavarodott.

J á f e t : És ha csakugyan látomása volt?

N o é m i : Fiaim, atyátok szent ember. Ő nem hazudik. Kám, ne beszélj róla tiszteletlenül. Menjetek ti is teljesíteni az Úr parancsát!

K á m : De anyám, nem értem, hogyan lehet látomás. Én még ilyenről nem hallottam.

(20)

M i l k a : (Feddi.) Kám, tiszteld atyádat!

H o g l a : (Mutatóujját arcára teszi.) Tyüh… A vadat meg a parázs felett hagytuk. Csak nem égett meg?

N o é m i , H o g l a , M i l k a , J e d i d j a : (Kisietnek.)

J á f e t : Kám, gyere, menjünk apánk után. (Kifelé menet találkoznak Há- dával és Czébával.)

H á d a : (Tréfásan meghajtja magát. Kámhoz fordul.) Nagyon fontos ügyben jöttünk, uram.

C z é b a : (Utánozza Háda mozdulatait.)

K á m : (Földerül.) Mi az? Vidámságra hívogattok? (Háda keze után kap, de nem éri el.)

H á d a : (Tánclépésekkel.) La-la-la, de jó kedvem is van ma!

C z é b a : (Jáfet előtt kényeskedik.) Te miért nem jársz hozzánk?

J á f e t : (Mogorván Hádától kérdi,) Sok a dolgom, nem érek rá… Szeret- ném hallani, azt a fontos ügyet.

H á d a : (Kámot magához csalta, durcásan áll.) Tudd meg, hogy apámnak az Elisa eljegyzésén eltűnt az aranyrúdja és ezüsttálja, amiket ajándékba kapott.

J á f e t : (Izgatottan.) És nálunk keresitek?

H á d a : (Illegeti magát, táncol, Kámra néz.) Hát valamit keresünk… ke- resünk. Kámot nem gyanúsítom, de te igenis gyanús vagy, bár nem voltál ná- lunk, de azóta se jöttél hozzánk.

C z é b a : Nem tudjátok, ki vitte el?

K á m : (Döbbenten.) Ezt nekem nem is mondtátok.

H á d a : (Kámra kacsint, aztán Jáfethez fordul.) Hát csak azért jöttünk, ha valahol meglátnátok, szóljatok.

J á f e t : Beszélni fogok Sémmel. (Magához húzná Kámot.) Gyere, men- jünk apánknak segíteni! (El.)

K á m : (Visszahúzódik.) Menj csak, nyomban utánad indulok!

C z é b a : (Jáfet után lopózkodik.)

H á d a : (Kámnak mutogatja.) Mit szólsz az új ruhámhoz? Nézd a karpe- recemet. Arcomat mirhával kentem be… A ruhám kálmus illatú… Mostaná- ban nem jársz hozzánk.

K á m : (Tétovázik.)

H á d a : (Hízeleg.) De ugye, ha nem lesz dolgod, eljössz? Ne búsulj az ezüst tálon, csak gyere! Jöjj már el! Úgy vártalak eddig is. Mikor jössz? (Szája szélét nyalja.)

K á m : (Hádához közeledve, ajkát harapdálja.) Nem tudom, egyelőre biz- tosan nem. Foglalt vagyok az apám bárkájával.

H á d a : Mivel?

(21)

K á m : Ne faggass tovább!

H á d a : Parancsolom, hogy nekem mondd meg azonnal!

K á m : (Erőltetve mosolyog.) Bárkával.

C z é b a : (Hahotázik. Kám és Háda szétrebbennek.) Háda! Háda! Kapasz- kodj meg, hogy össze ne ess a nevetéstől! Az öreg Noé mit agyalt ki. Egy bárkát akar építeni, hogyha Jahve özönvizet bocsát a földre, meg ne fulladjon. Ha-ha-ha.

H á d a : (Nevet.) Igaz ez, Kám?

K á m : (Magyarázkodik.) Tudod, jelenése volt az apámnak, hogy Jahve elpusztítja a világot.

H á d a : (Nevetésben tőr ki.) Nagyon jó! Ha ezt megtudják a szomszédok!

(Elkomorodik, megragadja a fiú ruháját.) Remélem, te nem mégy be a bárkába?

K á m : Hol van az még!

C z é b a : Apátok végleg megszentült. (Tenyerét csapdosva nevet.) Bárkát épít az Úrnak, beleül, és ott várja a világ végét.

H á d a : (Kacagva táncol.) Jaj, jaj, Czéba, meneküljünk! Jön az özönvíz!

C z é b a : Légy jóba az öreggel, hogyha baj lesz, minket is bevigyen oda!

H á d a : (Kámra kacsint.) Készítsetek a bárkában nekem is egy külön helyet.

C z é b a : Reszket bennem minden íz, Közeleg az özönvíz.

H á d a : Nem úgy Czéba (Táncolva éneklik:) Sém, Kám, Jáfet gyere már,

Nemsokára jön az ár.

Zúgó eső megered, Jaj annak, ki kint reked!

C z é b a : Fiúk! Máskor is meséljetek ilyen érdekeset!

H á d a : Majd, ha elkészült a bárka, rendezünk egy mulatságot. Üdvözlöm az édes papát. (Csókot dob Kámnak.)

(Újra kezdik:)

Sém, Kám, Jáfet gyere már, Nemsokára jön az ár.

Zúgó eső megered, Jaj annak, ki kint reked!

(22)

Utolsó találkozás

Szín: Az asszonyok Noé otthonában útra készülődnek. Kívülről fűrészelés, kopácsolás hangja.

H o g l a : Anyám, a füstölt hússal elkészültem.

N o é m i : Ne füstöljünk többet?

H o g l a : A füstölt hús mellett más eleségünk is lesz. Gyékénykosarunk van elég, hogy belerakjuk a rengeteg élelmünket?

M i l k a : Hova tegyük a tojásokat?

N o é m i : Szárított fű közé.

J e d i d j a : Régóta készülődünk, és mi lesz, ha sok munkánk kárba vész?

M i l k a : Még mindig vannak ilyen gondolataid, Jedidja?

J e d i d j a : Ahogy számolom az összegyűjtött eleséget, néha eszembe villan, hátha nem is lesz rá szükség.

H o g l a : Az a baj, hogy nincs elég hited.

J e d i d j a : Elképzeled, hogy olyan vízáradat lesz a földön, hogy ezt az óriási bárkát fölemeli? Legalább a völgyben építették volna, oda inkább eljut- hat a víz. (Kérdőn maga elé néz.)

N o é m i : Noé biztos az Úr parancsában.

M i l k a : Anyám, a fügét felfűzöm, és fölkötjük a bárka mennyezetén.

N o é m i : Jól van, lányom. Kenyerünk van elég?

H o g l a : Még néhány napig sütök, szárítok, azután ezt is tárolhatjuk.

N o é m i : Gyere, Jedidja, segíts ennivaló vinni a munkásoknak. (El.) M i l k a : Ha a kenyerekkel készen lettél, Hogla, segíts befejezni ezt a ta- karót. (Leül, egy állati szőrmét varrogat.)

H á d a , C z é b a : (Énekük távolról erősödik.) La-la-la, la-la-la, de jó kedvem is van ma…

H á d a : Kukucs, kukucs, van még itthon valaki?

M i l k a : (Fölállva fogadja vendégeit.) Kerüljetek beljebb!

H á d a : A férfiak?

H o g l a : Hónapok óta keményen dolgoznak, néha még éjszaka is.

H á d a : (Kezét összecsapva nevet.) Az én férjem egy éjszakára sem hagyna el. (Bohókásan mindent megnéz, fintorog.) Lalala, lalala, de jó kedvem is van ma.

C z é b a : Ezt a tömeg holmit a bárkába viszitek?

H á d a : (Czébához.) Figyelj csak! A sok ennivalót beviszik, aztán elkez- denek enni, míg el nem fogyasztják. De kijönni már nem tudnak, mert nem férnek ki az ajtón. (Pocakot mutat magának.)

C z é b a : (Hahotázik.)

(23)

H á d a : Azt beszélik, hogy minden állatból bevisztek kettőt. Mi lesz, ha a bárkában az oroszlán megeszik egy kecskét? (Nevet.)

C z é b a : Ha a macska megdézsmálja a füstölt bárányhúst?

H á d a : Mi lesz, ha a patkány lyukat rág a bárkán, és befolyik a víz?

C z é b a : A halakat is mentitek? Miért?

H á d a : Bolhát ne vigyetek magatokkal, mert akkor vakarózni fogtok!

(Nevet.)

H o g l a : (Komolyan rájuk szól.) Azt hiszem, itt volna az ideje, hogy ko- molyan vegyétek a közelgő ítéletet!

M i l k a : Jahve kijelentette, hogyha elkészül a bárka, özönvíz zúdul a földre. Már nincs messze a pusztulás.

H á d a : (Táncolva énekel.)

Sém, Kám, Jáfet gyertek már, Nem sokára jön az ár!

Zúgó eső megered, Jaj annak, ki kint reked.

Az öreg Noé jól becsapott titeket. Az egész környék rajtatok nevet. Mikor fel- sül az öreg, elsüllyedtek a szégyenben.

N o é : (Betoppan.) Láttam, hogy jöttetek. Hallom, rólam folyik a szó.

Szeretnék beszélni veletek utoljára.

H á d a : (Noéhoz fut, megcsókolja.) Papa, mondták a fiaid, hogy szigorú vagy, de én nem félek tőled. Akarsz még egy puszit?

N ó é : Háda lányom, most utoljára hallgass reám. Ne légy könnyelmű gyermek! Utoljára figyelmeztetlek, hogy nagy veszély fenyeget!

H á d a : (Nevet.) Papa! Nekem is kezded? Már a könyökömön jön ki. És az egész környék kórusban fújja: Miczráim, ne igyál! Izmáel, ne gyűjtsd a pénzt! Héfer, törd össze bálványaidat! Háda, ne táncolj, ne élvezd az életet, ne örülj! Térjetek meg! (Színészkedik Noé előtt, és táncolni kezd.) Térjetek meg!

Téérjeteek meeg! Nem térek meg, papikám, mert szeretnék élni, élni! Minél tovább élni, és soha nem gondolni a halálra! Soha!

N o é : (Felindult.) Vond vissza szavaidat, gyermekem, térj meg, míg nem késő! Menj és mondd meg apádnak, ha szereti családját és az életét, akkor épít- sen ő is bárkát. Az Úr irgalmas és kegyelmes Isten. Késedelmes a haragra, nagy igazságú!

H á d a : (Táncol.) Még csak ez hiányozna!

Háda, Czéba gyertek már!

Nemsokára jön az ár.

Az eső már csepereg,

Aki nem hisz, kint reked! (Hahotázik.)

(24)

C z é b a : (Ijedten Háda kezébe ragad.) Te, Háda, hátha mégis beteljese- dik, amit az öreg jósol. Rémes lenne! (Megborzong.)

H á d a : Ne ijedj meg hugicám, valaki majd csak beenged minket is a bár- kába. Kezdesz rémeket látni te is? No, gyere, menjünk innen, mielőtt befogná- nak bennünket is bárkát építeni. (Czébát énekelve kivezeti.) La-la-la, la-la-la, de jó kedvem is van ma…

M i c z r á i m : (A másik oldalról jön, kezében boros korsó.) Háda! Háda!

Várj meg, te igazi asszony! (Észreveszi Noét és odaszól neki.) Itthon vagy, ke- gyes? Befejezted a találmányodat? Ha majd túl leszel az özönvíz histórián, és Jahve visszahoz, üzenj nekem, hogy megigyuk az áldomást. Addig is előlege- zek magamnak. (Nevet, iszik.) Háda egészségére! (Meghúzza a korsót, aztán kiabál.) Háda! Várj meg te igazi asszony. (El.)

N o é : (Összetörve.) Senki sincs, aki meghallaná Isten üzenetét! Teljesen megromlott a föld…

Az Úr ítélete megkezdődött

Szín: Kettéosztva a bárka oldalával. Baloldalt kétharmad, jobb oldalt egy harmad rész. Bent Noémi és Milka almát válogatnak, Jedidja fatálban valamit keverget. Noé háttal a közönségnek mozdulatlanul néz ki a bárka ablakán, há- tán összefont kézzel. Jáfet farag. Kívülről jobbra Noé barátai, ismerősei be- szélgetnek, nevetgélnek, zörgetnek.

K á m : (Nyugtalanul sétál.) Reggel óta vesztegelünk a bárkában, és nincs jele az özönvíznek. Nehezen múlnak a kínos percek. Tegnapelőtt a folyóparton láttam, hogy leapadt a víz. A föld repedezik, a mező kiégett a szárazság miatt, mi meg börtönbe zárt foglyok vagyunk az emberek mulatságára.

J e d i d j a : Anyám, meddig várakozunk? Mikor kezdődik az özönvíz?

N o é m i : (Higgadtan.) Jahve azt mondta, ha elkészült a bárka, költöz- zünk bele.

J e d i d j a : És ha apánk tévedett, ha mégsem angyal jelent meg neki? És ha nem lesz özönvíz? (Arcát tenyerébe rejti.) Ezt a szégyent nem tudom elviselni.

M i l k a : Megint milyen gondolataid vannak, Jedidja? Az állatok nem kétel- kedtek. Érezték a veszedelmet, idegyűltek a bárkához, mint a kezes bárányok.

Tűrték, hogy megfogjuk őket, és bevigyük a bárkába. (Az ajtón kopogtatnak.) K á m : (Mérgesen az ajtó felé.) Már megint kezdik. Ki az?

I z m a e l : Izmael vagyok. Mi az, már bezárkóztatok?

Kám: (Az ajtó felé indul, Jáfet visszafogja.)

J á f e t : Hagyd, Kám! Annál jobb, ha nem tud bejönni, úgyis csúfolódni fog.

K á m : Mit akarsz, Izmael?

(25)

I z m a e l : Noéval szeretnék üzletelni. Hé, Noé! Hallod? Izmael van itt.

Nagyon előnyös üzletet kínálok. (Várakozás után folytatja.) Nézd, Noé! Nem lehet tudni, hogy és mikor lesz az izé… Egyelőre semmi jele. Beköltöztél a bárkába, házad üres. Embereid elszéledtek. Ha nekem most tanúk előtt eladnád a gazdaságot, jól járnál vele, mert kínálok ötven darab ezüstöt. Ha vége lesz az izének, akkor visszaadom ugyanezért és közben felvirágoztatom neked. (Kis szünet után folytatja.) Noé! Igazán előnyös ajánlat! Vegyük számításba a koc- kázatot is, hogy csakugyan lesz izé, és elúsztak az ezüstjeim. De mert jó bará- tom voltál, ígérek még 5 ezüstöt. Ez az utolsó ajánlatom. Úgyis ráfizetek, csu- pán a szívem diktálja, hogy segítsek rajtad, mire visszaérkezel.

J á f e t : Eladom a gazdaságot, ami pusztulásba megy.

N o é m i : Nehogy szóba álljatok vele!

H á d a é s C z é b a : (Kacarásznak, énekelve közelednek.) La-la-la, la- la-la, de jó kedvem is van ma...

C z é b a : Nini! Ezek még mindig itt vannak?

H á d a : Halló, Noékám! Itt Háda és Czéba beszél. Hogy vagytok? Az ál- latok jól érzik magukat?

C z é b a : Benézhetnénk hozzátok?

H á d a : A hosszúnyakú zsiráf hogyan fért el odabent? Kucorogva?

C z é b a : Lyukat vágtak a bárka oldalán, hogy kidughassa a fejét.

K í v ü l r ő l : (Erősödik a nevetés.) I z m a e l : Noé! Megegyezünk?

E l s ő h a n g : A vén uzsorás mindenben üzletet szimatol.

M á s i k h a n g : Tűnj el innen, vén róka. Ha az öreg Noé meg is hib- bant, annyi esze maradt, hogy nem veled köt üzletet.

E l s ő h a n g : Noé, nagyon félsz odabent?

M á s i k h a n g : Ne zavard, most imádkozik esőért. (Nevetés.)

E l s ő h a n g : Emberek, hozzunk vizet! Locsoljuk meg a bárkát, hogy állja-é a nedvességet? Kiszárad itt a napon. (Nevetés.)

H é f e r : (Színlelt botránkozással.) Hé, emberek! Mit kerestek a bárká- nál? Nem féltek Jahve haragjától? Miért gúnyoljátok szegény Noét? Szégyell- jétek magatokat!

J á f e t : Héfer kegyes beszédet tart.

H é f e r : (Paposan, kenetteljesen.) Figyeljetek emberek! Ha valaki el is túlozza a vallásosságot, és rajongója hitének, azért ti ne legyetek gonoszak, hi- szen Jahve mindnyájunkról gondot visel. Az istenek azt tanítják, hogy az em- berek békességben éljenek, és szeressék, segítsék egymást.

E l s ő h a n g : Héfer! Most melyik isten nevében szónokolsz?

M á s i k h a n g : Rúgjátok el onnan, ne papoljon!

(26)

H é f e r : Én a szeretet nevében szólok. Ne bántsatok engemet! Nézzétek, az élet szép, és süt a nap! Zöldell a természet, a légben madarak repülnek, és minden csendes körülöttünk. Ne háborogjatok tovább, hanem a béke és szeretet jegyében menjetek haza családotokhoz, ahol már várnak kedves gyermekeitek!

E l s ő h a n g : Itt a víz, hová öntsem?

M á s i k h a n g : Zúdítsd a Héfer nyakába, hátha elhallgat! (Vízcsobo- gás, prüszkölés, nevetés.)

C z é b a : Mért bántjátok apánkat?

H á d a : Héfer, mit keresel itt? Ne rontsd el a mulatságot!

H é f e r : Sajnos, leányaim, az igazságért szenvedni kell. Emberek térjetek észhez! Ne bántsatok, amiért Noé mellett szót emeltem. Mit ártott nektek? Szegé- nyeket és árvákat pártfogolt. Az erény, és a munka hőse volt. Példát vehettek róla.

Amíg ti szórakoztatok, ő megépítette ezt az ormótlan hajót. Jobb volna, ha naplo- pás helyett inkább munkálkodnátok. Túl jókedvetek van, veszedelmet éreztek?

E l s ő h a n g : Ennek kevés volt a veder víz.

H é f e r : Noé barátunk tévedett ugyan, túlzó hite megzavarta, de azért nektek nem szabad így viselkedni! Térjetek meg, míg nem késő!

M i c z r á i m : Hukk… Mi van itt? Hukk… Noénak örültök? Noékám, drága barátom, hoztam neked egy kis bort. Igyál egy pohárkával, és vidámab- ban várod az özönvizet. (Nevetés.)

K á m : Miczráim van itt megint.

J á f e t : Szüntelenül gúnyolódik.

M i c z r á i m : Jó híreket hoztam, Noé. A kertünkben brekegtek a leveli békák.

E l s ő h a n g : A részeg disznó megint hajnalban vánszorgott haza.

M i c z r á i m : (Brekeg.) Hallod?

M á s i k h a n g : Jól érti a vén borivó.

K á m : Kimegyek, és a szájára ütök.

J á f e t : (Feláll.) Ha velem tenné, elhallgatnám, de hogy atyánkat gúnyol- ja, ökölbe szorul a kezem.

K á m : Gyerünk, fojtsuk belé a szót!

N o é m i : Csillapodjatok!

J á f e t : (Visszaül.)

M i c z r á i m : Hé, Nóé! Mindent bevittél magaddal? A feleségedet is?

Hukk… Még szükséged lehet rá. (Tomboló nevetés.) H á d a : Megpukkadok!

E l s ő h a n g : Éljen Miczráim!

K á m : Gyalázat, már anyánkat is csúfolják.

M i c z r á i m : Ha feleséged kint felejtetted volna, hukk…

(27)

J á f e t : (Felugrik.) Nem tűröm tovább. (Kámmal együtt az ajtóhoz lép- nek, hogy kinyissák.)

K á m : Mi van ezzel az ajtóval.

J á f e t : (Feszítőszerszámot hoz, zajjal ledobja. Az ajtót próbálják kinyitni).

M i c z r á i m : Hallgassatok! Mit csinálnak odabent! Mindjárt szétverik a bárkát.

N o é : (Szembe fordul a közönséggel.) A bárka ajtaját az Úr bepecsételte.

Se ki, se be!

K á m , J á f e t : (Ámulva ismétlik.) A bárka ajtaját az Úr bepecsételte. Se ki, se be!

H a n g (Óriási dörrenés, villámlás. Az eső megered. Sikoltások, vihogások.) N o é m i : Hallgassatok csak!

E l s ő h a n g : Hű a mindenségét, mekkorát villámlott!

M á s i k h a n g : Igyekezzünk hazamenni a vihar előtt!

E l s ő h a n g : Már zuhog.

H á d a : Czéba fussunk, megázik a ruhánk! Kám! A viszontlátásra! Pá, pá, Noé!

C z é b a é s H á d a: (Együtt éneklik.) Reszket bennem minden íz, Közeleg az özönvíz.

Sém, Kám, Jáfet gyere már, Nemsokára jön az ár.

Zúgó eső megered, Jaj annak, ki kint reked!

M i c z r á i m : Noé! Hukk… Akkor majd holnap iszunk!

H o g l a : (Berohan.) Jaj, anyám, úgy megijedtem! Éppen a tigrist néztem, és a bárányt, amikor óriásit dörrent és villámlott.

M i l k a : Hogy vannak az állatok?

H o g l a : Egymással békességben. Sém befejezte az etetést.

S é m : (Belép.) Apám! Borzalmasan zuhog az eső!

M i n d e n k i (döbbenten áll.)

N o é m i : (Csöndesen.) Uram, köszönöm a hitet.

N o é : (Előre, középre jön, karjait az ég felé tárja, keményen hirdeti:) Az Úr ítélete elkezdődött!

M i n d n y á j a n : (Hangosan ismétlik.) Az Úr ítélete elkezdődött!

(28)

A halál jegyesei

Szín: Elhanyagolt barlang belseje, jobb kézre kicsiben bárka áll a vízen. A személyek még nem látszanak.

H a n g (Mennydörgés, szélvihar.)

S z o l g a : Uram! Uram! Eressz be, uram, kint felejtettél. Simhi van itt, a leghűségesebb szolgád. Én zörgetek a bárka ajtaján. Hírt hoztam neked. El- mondom, hogy mi történt. Bevonultál a bárkába, gúnyolódtak az emberek, én meg hazaballagtam őrizni a vagyonodat. Nagyot dördült, és zuhogni kezdett az eső. Kiöntöttek a folyók, én meg házadba húzódtam, vártam, hogy elcsendese- dik. Egyre ömlött a víz. Mindened odaveszett. Két napon át vergődtem, hogy elérhessem a bárkát. Hullákat sodort az ár. Uram, félek a haláltól. (Fáradtab- ban zörget.) Engedj be, hű szolgád maradok. (Nyögés, cuppanás hallatszik.) Jaj, sodródok, jaj, végem!

A s s z o n y : (Dörömböl.) Noé, édes fiam! Dajkád zörget, az öreg nevelő anyád. Szoptattalak, tejben, vajban fürödtél. Jobban szerettelek, mint saját gyermekemet. Noé! Kedves fiam! Imára kulcsoltam a kezed. Éneket tanítottam.

Intettelek, hogy csak a te Istenedet imádd! Ha sírtál, vigasztaltalak, családodban veled együtt örültem. Így fizetsz vissza fiam? Nyiss ajtót és engedj be!

Á c s : (Dühösen.) Eredj a pokolba, vén banya! (Cuppanás, hörgés, dö- römbölés.) Hé, Noé, a barátod zörget! Megismered hangomat? (Vár.) Az ács vagyok. Vendég voltam az Elisa eljegyzésén. Engem kértél a munkára, és ácsoltam neked a hajót. Emlékszem az adatokra: a bárka hossza 300 sing, szé- lessége 50, magassága 30 sing. Befejeztük, a bárka tetején állottunk, te meg hálát adtál Istenednek. Letöröltem verejtékem, és kérdeztem, ha csakugyan özönvíz lenne, akkor helyet adnál nekem? Rábólintottál, hogy úgy lesz. Noé, teljesítsd az ígéretedet!

T e s t v é r : (Cuppanás, dörömbölés.) Noé, Jákim van itt, a testvéred, aki- vel együtt játszottál és dolgoztál. Néha veszekedtünk is, de szerettük egymást.

Fölkerestél és segítségemet kérted a bárkád építéséhez. Elvállaltam. Éjjel-nappal dolgoztunk. Engedj be! (Dörömböl.) Ha látnál engem, hogy nézek ki? Házunk nagy robajjal összedűlt. Egy kő leányomra zuhant, összeroncsolta testét. Kö- nyörgött, hogy segítsek rajta. Noé! Nehezen vergődtem ide. Egy gyermek ka- paszkodott belém. Iszonyatos átok szakadt a földre. Mentsd meg a testvéredet, ne hagyj elpusztulni engem!

E g y i k h a n g : (Állandóan ismétli.) Uram, irgalmazz nekünk!

M á s i k h a n g : (Állandóan ismétli.). Jaj, Istenem!

(29)

Á c s : Ne óbégassatok! Az ács követel, mire vársz még? Nyiss ajtót nekem!

Én miattad nem akarok megdögleni. Ha nem nyitsz ajtót, beverem és kiszórlak a családoddal együtt. Hallgassatok! (Fölkiált.) Nyitják! Az első beszálló leszek!

H a n g : (Bentről bizakodóan éneklik.) Azért a mi szívünk nem félne, Ha az egész föld megrendülne, És a hegyek a tengernek Közepibe bedűlnének.

Á c s : (Dühösen.) Most ne imádkozzatok, hanem munkára fel! Amott úszik egy nagy gerenda, vegyük vállra, és törjük be a bárkának ajtaját!

H a n g : (Cuppogás, kiabálás.) Hórukk! Hórukk!

E l s ő h a n g : (Elnyújtott, kétségbeesett ordítás, éles sikoly, csobbanás, fuldoklás.) Hé, emberek, már késő! A bárkát fölemelte a víz!

M á s o d i k h a n g : Elvesztünk!

H a n g : (Elcsendesül, eső zuhog, a bárka távolról vízben úszva távolodik az emberektől.)

K é t s z e r e c s e n (deszkákat, baltát cipelnek és a teráfot.)

H é f e r : Gyerünk, gyerünk! Mozgás! (Egyik szolgára ripakodik.) Mit bá- mulsz! Mielőtt megfulladsz, széthasítom a fejedet. A tutajra nem ülhetünk hár- man. Gyerünk! (Szíjjal veri a másik szolgát.) Gyerünk, gyerünk! Gyorsabban, mert utolér a víz!

E g y i k f e k e t e : (Felhördül, sunyin körülnéz, a fejszét villámgyorsan elkapja, Héfert, letiporja, akinek sikerül a baltát kiragadni szolgája kezéből.

Megforgatja.)

H é f e r : Úgy nyúljon hozzám valamelyik! Gyerünk!

M á s i k f e k e t e : Héfer, most imádkozol?

H é f e r : (Ordít.) Gyerünk!

E g y i k f e k e t e : Gyönyörű prédikáció! Máskor is így szoktad? (Neve- tik, csúfolják.)

H é f e r : A keserves… Gyerünk! (Baltáját közéjük hajítja, egyiket sem ta- lálja el.)

M á s i k f e k e t e : Prédikálj, akinek akarsz! (Fejével int, gúnyolódik Héferrel, és társának int.) Gyerünk! (El.)

H é f e r : (Utánuk rohanna, megtorpan. Deszkára ül és gondolkodik. Aztán valamit keres. Meglátja a fejszét, szolgái után iramodik, ismét megtorpan. Ge- rendához vánszorog, ernyedten ácsol, abbahagyja, mikor észreveszi a teráfot.

Lassan érte nyúl és belenéz vigyorgó arcába.) Te is menekülsz, Teráf? Félted azt a mocskos képedet? Vagy rajtam fogsz segíteni? Vallok neked, te Sátán.

(Lassan.) Tudod, haboztam. Téged is tiszteltelek, meg Jahvét is. Noét pártoltam,

(30)

meg az embereket. Nem építettem bárkát, mert hittem neked. Becsaptál, hogy járjak középúton. Egyszerre akarjak embereknek és Jahvénak tetszeni. Ámítot- tál, hogy túlzás, amit Noé mond, visszahúztál, hogy még ráérek, és vak voltam.

Már ráérek. Megmérkőzött a két isten. Bálványom, alulmaradtál, és nem segí- tesz, éppen most, amikor nagy bajban vagyok. Megölsz. (Bálványra mered, szi- szeg.) Előbb én, én öllek meg téged. (Fejsze után nyúl, tekintete a bálványra mered. Lassan fejszét emel, és a bálványt kettévágja. A fejsze éle a fában marad.

Hirtelen felugrik, dermedten bálványt nézi, tapogatózva hátrál.) Késő… Késő…

Késő… (El.)

M i c z r á i m : (Citerás férfival jön, kezében a korsó, iszik.) Hukk… Tudod komám, nekem nincs meglepő az özönvízben. (Fejét csóválja.) Naponként eláz- tam életemben. (Iszik, nevet.) Nincs ebben semmi rossz. Nem gondolok semmi- re, se a feleségemre, se a munkámra, se az Istenre, se a halálra. (Vállat rándít.) Még az én kis halott fiamra, Benónimra sem. Érted komám? (Citerás vállára borul.) Esküszöm Jahvéra, fulladjak meg, ha nem igaz, Benónimra sem… Értet- ted? Benónimra se. (Megtörli szemét.) Láttad, komám, az oroszlán szájában mentette kölykét, a tigris meg a leopárd pedig együtt futottak oda a hegyre, ahol az emberek egymásba kapaszkodnak, mint a hernyók. Hallod! Nyöszörögnek a hegytetőn. Gyere, komám, Miczráim nem fél a haláltól. Nekem erőt ad a tűzis- ten. (Iszik, feltápászkodik, korsóját ottfelejti.) Én életben maradok! A bor segít, eljutok az eperfákhoz, és levagdalom a rajta csüngő embereket, mint szőlőfürtöt a tőkéről. Hukk… (Előhúzza kését, és magán mutogatja.) Egyiknek a hátába szúrom bele, másiknak a szíve közepébe. (Nevet.) Mindenki ganéjjá lesz, hukk… Miczráim akkor is iszik. (El.)

I z m a e l : (Csupa sár, súlyos zsákját ledobja, körülnéz, homlokát törül- geti.) Végre csendes hely. Ide nem húzódik föl az ár. (Mosolyog.) Zsákomat elrejtem. (Aggódva kémleli az eget.) Meddig esik ez még? (Zsákjára ül, néze- lődik.) Mi van itt a barlangban? Ohó, Héfer házi bálványa! Mi az? Kettétört?

(Nevet.) Itthagytak kis bálvány? De ismerős ez a korsó. A Miczráimé. Belenőtt a gazdájába. Ki volt az úr? Miczráim parancsolt a korsónak, vagy a korsó Miczráimnak? Mi közöm hozzá? (Zsákját végig simítja.) Drágám! Ugye te nem fogsz elhagyni engem? (Megint kinéz.) Meddig esik ez még? Erről prédi- kált Noé? (Fölnevet.) Ismáelnek van esze, szerencsém, hogy nem béreltem ki a földjét, most fizethetnék neki, míg ő a hajón ringatja magát. (Újával az orrát ütögeti.) Ez az igazi, az izmáeli szimat. (Kinéz a barlangból.) Meddig esik ez még? Menjek tovább, de hová? (Gondolkozik, összetett kézzel eldarálja.) Imádkozni kellene: Miatyánk, Héfer teráfja, állítsd el az esőt. Ámen. (Ki les.) Esik, hiába imádkoztam? (Fejére üt.) Ó én szamár, a Héfer istenét kettévágták, hogyan segíthetne? Az ördög se tud eligazodni a sok isten között. Egyik eh-

(31)

hez, másik ahhoz imádkozik. (Előbbi imapózban darálja.) Miatyánk, Noé Is- tene, állítsd el az esőt. Ámen. (Kiles, egyre aggodalmasabb.) Ó Jahve, hagyod, hogy a te szorgalmas Izmaeled megázzon? Rám is haragszol? Ne légy csúnya!

Kímélj meg engem, és ha te vagy az Isten, állítsd el az esőt. Nagyon gazdag kéri tőled. Jahve, tudod, ki beszél hozzád? Ments meg, és neked adok ötven ezüstöt, amit Noénak ajánlottam. Keveselled? No jó, megpótolom még öttel.

(Kinéz.) Jahve, kifosztasz? Többet kívánsz? (Reszketve bontja zsákját, óvato- san kiemeli a Héfertől lopott aranyrudat.) Látod ezt? Valódi arany! Ments meg, és neked adom a (kezével is mutatja.) felét. Hidd el, hogy nagy érték.

Még többet kívánsz? Legyen tied az egész, úgyis ráfizetek. (Kinéz, egyre fé- lénkebb.) Jahve segíts, mert árad a víz. (Kiált.) Jahve, legyen tied az ezüst tál is! (Zsákjából kidobja.) Ha tudnád, hogy mások mennyit ígértek érte. Igazi öt- vös munka. Siess már, mert nem tartom sokáig az ajánlatomat, és akkor (fügét mutat) nem kapsz semmit. (Legyint.) Eh, nem méltó Izmáelhez, hogy kegyet- len, igazságtalan istennel alkudozzon. Világ életemben fütyöltem rád. (Föláll, zsákját simogatja, aztán mellé térdel.) Egyetlen kincsem! Te sosem hagytál cserben, kérlek, hogy segíts rajtam, aki mindig szerette a pénzt. Éjjel-nappal éretted dolgoztam. Nem érdekelt se a bálvány, se Jahve, csak te. Éretted hagy- tam ott a családot, csak neked vallom be, hogy jobban őriztelek, mint bárki más. Vigyáztam rád, ezért loptalak el Héfertől, hogy biztonságban légy. Segíts rajtam, ennyit megtehetsz. (Hirtelen felugrik.) Arany, jaj de hideg vagy. Sá- padt színed olyan, mint a halálé. Te arany, hiába szerettelek? (Belerúg, zsák tartalmát földre borítja. Rátapos.) Akkor pusztulj velem együtt. (Jajgatást hall, és menekül.)

D u m a : (Leánykáját öleli, ruhája szakadt, arca megviselt.) Jaj, Istenem!

Jaj, Istenem! Miért bocsátottad ezt rám? Anyai szívem beleszakad. Jaj Iste- nem, ezt a gyermeket is elveszed, mint Dódánimot? Hová rejtsem méhemnek drága gyümölcsét? (Leány homlokát simogatja, csókolja.) Miczráim, hol vagy, miért nem vártál meg, hogy együtt nyeljen el bennünket a pokol? Jaj Istenem, neked nincsen gyermeked? Meddig nézed gyötrődésemet? Ölj meg engem, csak a gyermekemet hagyd életben. Jaj, Istenem! (Lassan kifelé.)

D ó d á n i m : Siessünk kedves, még távol a csúcs! (Elisát behúzza a bar- langba.)

E l i s a : (Agyongyötört, kapaszkodik a fiúba.) Dódánim, nincs erőm tovább.

D ó d á n i m : (Bátorít.) Jöjj, hisz még fiatalok vagyunk, alig éltünk. Meg kell menekülni!

E l i s a : Pihenjünk egy kicsit, elfáradtam. Haljunk meg itt kettesben.

(Kőhalomra rogyik.)

(32)

D ó d á n i m : (Sürgeti.) Egy pillanatért is kár. Nyomunkban a halál. Föl- kapaszkodunk a csúcsra, az eső megáll, kisüt a nap, fölszárad a víz. (Derűs.) Aztán házat építünk, Izmáeltől pénzt kölcsönzök, földünkön gazdálkodok. Vi- dáman jövök a mezőről, elém futsz, öleljük egymást, mint először. Gyermeket szülsz. A fiammal vadászgatok, a lányunkat főzni tanítod, meg a szerelem tu- dományára. Elisa! Meg kell menekülni! Előttünk az élet, kelj föl, siess!

E l i s a : (Lehangolt.) Nem birok tovább.

D ó d á n i m : (Indulatos, elrántja kezét.) Akkor itt hagylak.

E l i s a : (A fiú keze után kap.). Jaj, ne hagyj itt, mert meghalok.

D ó d á n i m : Jöjj hát velem, siess!

E l i s a : Megyek, megyek, de ülj mellém egy kicsit. Szeretnék valamit…

D ó d á n i m : Mit akarsz? Gyorsan!

E l i s a : (Maga mellé húzza Dódánimot, aki kelletlenül hagyja magát. Az aranyrúdért nyúl, felemeli.) Dódánim, emlékszel rá, hogy eljegyzésünk estéjén hoztad? Arrébb az ezüst tál sárosan, meg… Miczráim korsója,… apám teráfja kettétörve. A kereveten ültél mellettem, és milyen férfias voltál: nem iszom bort, nekem nem kell az Izmáel aranya, se földje, se háza. Minek a citera, a tánc, a teráf vagy Jahve. (Sír.) Ezt suttogtad: Elisa, Elisa! Te vagy mindenem.

Mindent odaadok éretted, aranyamat, házamat, jószágaimat, szüleimet, napot, csillagokat, és még… az életemet is.

D ó d á n i m : (Elhúzódik Elisától.) Ne a múlttal foglalkozzál, hanem a je- lennel és a jövőbe nézz!

E l i s a : (Halkan.) Dódánim, néhány pillanatunk maradt. Csókolj meg utoljára!

D ó d á n i m : (Felugrik.) Jössz, vagy maradsz? Én indulok!

E l i s a : Várj, megyek! … (Nincs ereje felállani.)

D ó d á n i m : (Húzná a földön, aztán legyint.) Meddig várjak egy féleszű- re? (El.)

E l i s a : (Zokog, egyre lassabban kúszik a fiú után, a barlang szájában meghal).

H á d a : (Czébát karolja, torzulva énekli.) La-la-la… La-la-la… de jó kedvem is van ma... Elveszítettem a karkötőmet. (Ruháját igazítja, majd Czébát simogatja.) Hogy nézel ki, hugicám?

C z é b a : (Mogorván.) Hagyj békén!

H á d a : Miért haragszol? Hohó, ott úszik a bárka! (Nevet, hamisan énekel.) Sém, Kám, Jáfet gyere már,

Nemsokára jön az ár.

Zúgó eső megered, Jaj annak, ki kint reked.

(33)

C z é b a : Nem is úgy van. (Monoton hangon, megzavarodva szaval.) Háda, Czéba gyertek már!

Nemsokára jön az ár!

Zúgó eső megered, Aki nem hisz, kint reked.

H á d a : (Körülnéz.) Nincs itt semmi érdekes.

C z é b a : (Önmagának.) Nem hittem, kint rekedtem, és meghalok!

H á d a : Hagyd már a halált, a halál úgysem hagy minket, napok óta lopa- kodik utánunk. Gyere tovább! (Húzná Czébát.)

C z é b a : (Hisztérikus.) Engedj el, nekem már elég volt belőled! Hová akarsz még rángatni?

H á d a : Ugyan, ne bolondozz! Töltsük könnyedén az életünk utolsó pil- lanatait. (Zavaros tekintettel mutogat.) Táncoljunk! Citerás! Kám, te csábító fiú! Miczráim, ravasz Izmáel… Álljatok ide elébem. (Meghajtja magát és meglepődik.) Noé! Vén kegyes! Téged is itt látlak, papa? Állj a középre és prédikálj: építsetek bárkát, térjetek meg, míg nem késő! (Noét utánozza.) Háda lányom! Utoljára hallgass reám. Ne légy könnyelmű gyermek, nagy veszély fenyeget… De papa! Én élni szeretnék, élni, élni! Élni sokáig, és nem gondol- ni a halálra, soha, soha! (Őrülten nevet.) Lalala, lalala, de jó kedvem is van ma. Czéba, nyújtsd a kezed és táncoljunk!

C z é b a : (Elhúzódik). Te rántottál a kárhozatba. Együtt csúfoltuk Noét.

Miattad csaltam férjemet. Én nem akartam! (Fájdalmasabban.) Tánc közben sajgott a szívem. Csók után keserű lett az ajkam. Amikor öleltek, mintha tövi- sek szúrtak volna… És én te miattad tűrtem! (Haját borzolja.)

H á d a : Csillapodj, csillapodj! Már te is megőrültél?

C z é b a : (Egyetlen pontot néz.) Valami gyötör, tüzes kelevény a szívem, zúg a fejem… Ne fojtogassatok! Takarodj innen! Jaj, mindenfelől hegyes lán- dzsával kárhozott lelkek tőrnek reám. (Észreveszi Elisát. Feljajdul.) Segítség!

Ott van egy hulla!

H á d a : Ha nem térsz észhez, akkor én kijózanítalak.

C z é b a : Mi közöd hozzám, te fullánkos kígyó? (Nyelvét ölti.) Legalább hagyj szenvedni, ha örülni nem engedtél. Pfuj… Te ringyó! Te ringyó!...

H a n g : (Mennydörgés, villámlás.)

H á d a : (Fölszisszen, bedugja fülét, eltakarja arcát, aztán újait begörbít- ve mereven Czébához közelít, aki háttal áll neki.) Ringyó? Ringyó? (Ordítva fojtogatja, megöli testvérét.) Ringyó?

C z é b a : (Vonaglik, meghal.)

H á d a : (Lélegzetét kapkodja, dermedten nézi a hullát, szája habzik.) La- la-la… La-la-la… de jó kedvem is van ma! (Elhallgat.) Hah! Egyedül marad-

(34)

tam? Senki sem jön velem táncolni? Akkor megidézem a holtakat. (Tébolyul- tan nevet.) Micsoda mulatság! Elisa, Czéba, teráf, aranyak, korsó! Mulassunk!

Miért nem válaszoltok? Hol vagytok? Titeket is elvitt az ár? (Czébához tér- del.) Hah! Ezt én öltem meg. Másoknak más a gyilkosa. Czéba, hugicám! Mit tettem? (Elnyújtva.) Segítség! Emberek! Könyörüljetek rajtam… Tébolyító ez a csendesség. (Felugrik.) La-la-la… Hahó… Micsoda csend! (Felrúgja a kor- sót.) Te is meghaltál? Én is. (Rálép az aranyrúdra.) Ti is halottak vagytok? Én is. (Nézegeti, összeillesztené a teráfot.) Te is meghaltál? Én is. Hol van a sátáni lelked? Volt lelked? Vagy itt rejtőztél a szívemben? (Dühös.) Ne vicsoríts rám! Engem nevetsz? Pfuj! Utállak! (A teráfdarabokat elhajítja, Czéba mellé térdel, csöndesedik.) Meghalt… Szegény sokat szenvedett, talán többet, mint én. Élőhalottként jártam. (Czébára borul, zokog, aztán feláll.) Az ítéletben megnyílt a szemem, és látni kezdek. Már sejtem az élet titkát. Boldogok, akik hamarébb tudják: futunk az isteneink után, tánc, szerelem, arany, élvezet, di- csőség, azután a vég, és bálványainkkal együtt megsemmisülünk. Kezdek ta- pogatózni. (Kezével tapogat; Elisát, Czébát egymásmellé húzza, Izmáel zsák- jával letakarja őket.) A Te kezedet keresem, ó Uram! (Testvérei mellé térdel, könyörög.) Jöjjetek kedveseim, imádkozzunk! A Seol torkából sikoltok, mert a mélységbe vetettél Uram. A tenger közepébe, és körülfogott engem a víz. És én mondtam: elvettettem a Te szemeid elől. Vajha láthatnám még szentséged templomát! Körülvettek engem a vizek, lelkemig mély ár kerített be engem.

Hínár szövődött fejemre. A hegyek alapjáig süllyedtem alá. Mindazáltal ki- emelted életemet az elmúlásból, ó Uram, Istenem! Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem Tehoz- zád, a Te szentséged templomába. Akik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat, de én hálaadó szóval áldozom Neked. (Jónás 2:5-10.)

H a n g : (Erősödő ének, mialatt a bárka elhalad, és eltűnik.) Azért a mi szívünk nem félne,

Ha az egész föld megrendülne, És a hegyek a tengernek Közepébe bedűlnének.

(Függöny)

A n g y a l : És amint a Noé napjaiban volt, úgy lesz az Ember Fiának el- jövetele is. Mert amint az özönvíz előtti napokban ettek-ittak, házasodtak és férjhez mentek, egészen ama napig, amelyen Noé bement a bárkába. És sem- mit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem ragadta az ár. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.

(Máté 24:32.)

(35)

H a n g (a Zsoltár dallama).

F é n y (szivárvány jelenik meg az égen).

H á d a (föltartott kézzel, reményteljesen áll).

A z Ú r é a s z a b a d í t á s !

A darabot munkaközösségben írta Bojtor István és dr. Kormány Károlyné Bojtor Margit.

Göncruszka, 1958. február hó.

S z e r e p o s z t á s :

Noé Kiss László

Noémi, Noé felesége Molnár Rózsa Noé fia, Kám Kerekes István Héfer farizeus Király János

Háda Mészáros Barnámé

Czéba Tóbiás Erzsébet

Elisa, a menyasszony Nyitrai Rózsa Dódánim, a vőlegény Varga Béla

Miczraim Kovács Pál

Felesége, Duhma Fűzi Mária Izmáel, gazdag kereskedő Galyas András

(36)
(37)

I Z S Á K A Z O L T Á R O N

Jézus mondta: „Ábrahám, a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat. Látta is és örült.” (János 8: 56.)

Korán, 1959-ben a dicsőségbe költözött kisfiúnk, négyéves Istvánkánk em- lékére.

Megjelent neki az Úr

Genezis 16: 4-6, 18: 1-15.

Szín: Balra, szélesre nyílt sátorbejárat, belül asztal, kerevet, korsó, falon takaró. Sátor előtt füves tisztás, háttérben tölgyfák.

F é n y (zöldes).

S á r a : (Indulatosan lép be, kezét összecsapja.) Már megint! Már megint keresztbe raktad föl a kecskebőrt. Százszor elmondtam, hogy hosszába kell.

Szörnyű, hogy nincs érzéked hozzá!

H á g á r: (Áldott állapotban mozog, igazítja.) Megfordítom, Sára asszony de tegnap úgy rendelkeztél, hogy…

S á r a: Ne nyúlj hozzá! Az ég sem látott ilyen tökéletlent! A selyemtakarók?

H á g á r: Szaladok értük. (El.)

S á r a: A föld még nem termett ilyen lustát!

H á g á r: (Sárga selyemmel jön vissza, nyújtja.) Tessék.

S á r a: Százszor elmondtam, hogy ide a piros illik. (Fejét csóválja, arcát eltakarja, aztán földhöz vágja a selymet.)

H á g á r: Sára asszony, tegnap úgy rendelkeztél, hogy…

S á r a: Ki kérdezett? Jaj, Istenem, csak egy parányi eszet adhatnék neki!

Tükröm és a fésűm?

H á g á r: Máris hozom. (El és vissza, nyújtja a tükröt, fésűt.) S á r a (fésülködik).

H á g á r: (Csípősen.) Gyönyörű vagy, szép királynőm, Sára fejedelemasz- szony. Homlokod, mint a márvány, szemeid, mint a galambok. Fehér nyakad ékes torony, a kebleid hivalkodnak, csípőd karcsú és hajlékony... Milyen nagy kár, hogy meddő vagy, s nem tudhatod, milyen érzés az anyának szíve alatt hordozni egy gyermeket, aki a férjedtől, Ábrahámtól fogant nekem…

Á b r a h á m (jobbról, keserűen hallgatózik).

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Ennek ellenére a nagyvállalatok mellett a kis— és középvállalkozási szférában is jelentős mértékű volt a külföldi tőke beáramlása: míg 1972 és 1988

met Metrodórosszal is meg kívánta osztani, s barátja megtisztelő ajándékát ez nem utasította vissza, és teljes lelki nyugalommal tűrte, hogy őt is bölcsnek nevezzék,

„Két héttel a leszerelés előtt, ennek mi értelme volt?” (169.) – találjuk a rö- vid kommentárt a Garaczi-regényben, ami huszonnégy hónapos börtönt vont maga után. A

Ravasz László írta Makkai Sándorról: „A ’különös’, a ’nagy ajándék’ az, hogy bará- tom volt diákkorában, az maradt haláláig, sőt azon túl is.” Ifj.. Fekete

Tököli nem hogy dependenter, de még csak cor- respondenter sem volt a fejedelemmel, felénk sem jött, becsülete s hitele a török előtt volt két annyi mint

A Noé és Lót korára való utalás azonban jelenti azt is, hogy csak nagyon kevesen, csak egy kis maradék fog megmenekülni, mert mindenki a saját kívánságai

A már jól bevált tematikus rendbe szedett szócikkek a történelmi adalékokon kívül számos praktikus információt tartalmaznak. A vastag betűvel kiemelt kifejezések

Például: Úgy kell, (szünet) úgy szoktunk néha- néha, de az nagyon ritka, a nagymamáméknál, hogy (szünet) valaki számol, oda- megy a falhoz, számol (szünet) tízig,