Szín: mint az előbbi.
F é n y (éjszakai).
H a n g (kutyaugatás).
M á r d o k e u s: (Izgatottan ül a kőpadon, és a hang irányába tekint.
Megkönnyebbült). Végre, Haták!
H a t á k: (Gyanakodva vizsgálja a környéket.) Alig vártam, hogy ma éjjel hozzád jussak.
M á r d o k e u s: Hogy van Eszter?
H a t á k: (Nyomott hangulatban.) Van most ennél fontosabb is! Kivizsgál-ták, s úgy találKivizsgál-ták, hogy Bigtán és Téres összeesküvők. Fára akasztották őket, és megírták a krónikások könyvében.
M á r d o k e u s: Mit szólt hozzá Ahasvérus, hogy Eszter az én nevemben szólt? Megjutalmaz, előléptet?
H a t á k (keserűen elfordul).
M á r d o k e u s: (Hatákba ragad.) Felelj, Haták!
H a t á k: Elsiklott a neved fölött, mert éppen akkor az irigy, gőgös, és bosszúálló Hámán állott a király előtt. Az agági Hammedata gőgös fia nagy méltóságot kapott. Második lett Perzsiában. A király helyettese.
M á r d o k e u s: (Döbbenten.) Miről beszélsz?
H a t á k: Fejedelmek és szolgaság térdet, fejet hajt előtte, lesik a parancs-szavát. Téged pedig… följelentett valaki, … mert nem borulsz le előtte.
M á r d o k e u s: (Letört.) Iszonyatos.
H a t á k: (Keserűen.) Még rosszabb hír az, hogy Hámán az életedre tőr, sőt… az a terve, hogy kipusztítson minden zsidót az országban.
Z e n e (pergő dob).
M á r d o k e u s: (Fejét tenyerébe szorítja.) Istenem, Uram, segíts!
H a t á k: (Elsiet, zavarodottan visszafordul.) Vége, mindennek vége! Há-mán hívta, begyűjtötte a birodalom varázslóit. (Hadar.) Jövendölők, csillagá-szok megfigyelték az égitestek állását. Megegyezett, szövetkezett az urakkal, és a néppel, szegénnyel, gazdagokkal. Sorsvetéssel kiszámították az időt: Adár hó tizenharmadik napján lecsapnak majd a zsidókra, és…
M á r d o k e u s: És?...
H a t á k: És? … Hámán pedig tízezer talentum ezüstöt mér főemberek markába, hogy befizessék a vérdíjat Ahasvérus kincstárába.
M á r d o k e u s: (Belekiált.) És a király? A királynő?
H a t á k: Gyűrűjét adta pecsétül gonosz Hámán újára… A nagy Perzsa bi-rodalom Indiától Afrikáig, egész világ összefogott népünk ellen. (Kirohan, visszakiált.) Nincs menekvés, az Úr irgalmazzon neked!
Z e n e (dübörögve erősödik).
M á r d o k e u s (a kijárathoz tántorog, és arccal szemben falnak támasz-kodik).
(Függöny összébb, kicsit széjjel.)
H í r m o n d ó: (Büszkén, határozottan, erős hangon.) Ahasvérus lehúzta ujjáról a királyi aranygyűrűt, és átadta az agági Hámánnak, Hammedata fiá-nak, aki második az országban, és a zsidók nagy ellensége! Előhívták az írno-kot, és törvénybe iktatták azt, amit Hámán kívánt. Fejedelmek és kormányzók, minden népnek fejei, halljátok és olvassátok az összes tartományban, annak írása és nyelve szerint Ahasvérus király nevében! Pecsételték a király gyűrűjé-vel. Elküldettek a levelek futárok által a király tartományaiba, hogy megsem-misítsék a zsidókat ifjútól a vénekig, gyermekeket, asszonyokat egy napon, a tizenkettedik hónap tizenharmadik napján, javaikat elragadják az Adár hónap-ján. Ezen írásnak mását meghirdette minden népnek a maga nyelvén, hogy le-gyenek készen a kitűzött napon. Ez a törvény Susánra is vonatkozik. A király pedig és Hámán leültek, hogy igyanak a győzelemre.
Z e n e (erősödő).
(Függöny.)
Szívszaggatás
Szín: Eszter királynő pompás szobája, trónján ül.
F é n y (színes).
L á n y o k: (Zümmögve énekelnek.)
Szép vagy, Eszter, megcsodálnak, Akik körülötted állnak.
Ragyogsz te, mint fényes csillag, Ezért a Perzsák királya
Ahasvérus kiválasztott, Te légy neki méltó párja.
Szép vagy, Eszter, megcsodálnak, Akik körülötted állnak.
H a n g (Halkuló, erősödő, monoton jajveszékelés, siralom, keserves kiál-tozás.) Istenem! Jaj Istenem! Jaj Istenem!
L e á n y I.: (A trónon ülő Esztert cicomázza, fején korona.) Szép vagy, Eszter, megcsodálnak, akik körülötted járnak.
L e á n y II.: Arcod hamvas, szemed csillog.
H a n g: (Erősödik, halkul.) Jaj, mi lesz velünk? Jaj, végünk van…
E s z t e r: (Trónján ülve marad.) Hallgassatok! Miért sírnak kint azok?
L e á n y I.: (Vihog.) Márdokeus zsidó férfi, Susán városnak közepén ha-ját, szakállát tépdesi. Kopott zsákruhát visel, fetreng porban és hamuban.
E s z t e r: (Megretten.) Tiszta ruhát küldök neki, selymet, bíbort, széles övet.
Mossa tisztára magát. Főemberekhez úgy illik, hogy öltözzön át. Menjetek!
L e á n y II. (el).
L e á n y I.: Szép vagy, Eszter, megcsodálnak, akik körülötted állnak.
L e á n y II. (értetlenül tér vissza, kezében selyem, bíbor és az öv).
E s z t e r: (Trónjába kapaszkodik.) Miért hoztad nekem vissza? Valami ha-láleset történt? Sáskajárás, földrengés vagy villámcsapás? Dögvész támadt a népre?
L e á n y II.: (Mutatja.) Ajándékod Márdokeus visszaküldte.
E s z t e r: (Felugrik.) Hatákot, az udvarmestert hívjátok be!
L e á n y I. (el és Hatákkal jön vissza).
H a t á k: (Meghajlik.) Parancsodra, királynőm.
E s z t e r: (Visszaül trónjára.) Miért a sírás és böjtölés odalent a piactéren?
Kit gyászolnak a zsidók?
H a t á k: Hámánnak a parancsára, ki második az országban, királyi rendelet-tel leölik a Kánaánból idehurcolt zsidókat. Hámán bőségesen fizet érte. Megbosz-szulja Márdokeust, aki nem hajlik meg előtte. (Bizalmasan suttog.) Márdokeus kéri tőled, hogy menj azonnal a királyhoz, esedezz Izraelért. Emlékszel rá, hogy életét kockáztatta teérted, most te vagy fent, ő meg lent, és most segíts!
E s z t e r: (Erőtlen, belesápad, keresi a szavakat.) Fejedelmek és a szol-gák, legszigorúbban betartják azt a törvényt, hogy bármely asszony, vagy fér-fiú hívatlanul jelenik meg Susán belső udvarában, egy törvény vonatkozik rá:
megölettessék. (Nagyot sóhajt.) Kivéve, ha a király aranypálcáját kinyújtja reá.
Engem pedig nem hivatott immár harminc nap óta.
H a t á k: Márdokeus figyelmeztet, ne gondold azt, hogy te Susán falai közt megmented az életedet. (Könyörög.) Ha mostani végveszélyben néma leszel,
máshol támad könnyebbsége a zsidóknak, te pedig és házad népe el fog vesz-ni. Ki tudja azt, mért jutottál királyságra? Hátha a mostani időkért?
E s z t e r: (Arcát eltakarja, fejét rázza.) Nem mehetek a királyhoz, mert öngyilkosság lenne.
H a t á k: (Csalódott, kifelé indul.) Válaszodat átadom az atyádnak.
E s z t e r: (Utánakiált, sóhajt.) Várj! Azt üzenem, gyűjtsön össze Márdokeus minden népet Susánban, böjtöljetek érettetek az országban. Ne egyetek, ne igyatok három napig… (Megadóan.) Bemegyek a királyhoz… Ha elveszek, hát elveszek…
H a t á k (meghajlik, el).
E s z t e r: (Átérezve.) Böjtöljetek, leányaim, szaggassátok szíveteket, ruhá-tokat, hintsetek port fejetekre, sirassátok úrnőtöket! Voltam, vagyok, nem le-szek… Bemegyek a királyhoz!
L á n y o k (hajukat borzolják, ruhájukat tépve fölhajtják, sírva el).
H a n g (felerősödik az utcáról. Aztán csend.)
E s z t e r: Üstökösként sziporkáztam a magasban, most pedig a földre hul-lok, mint a pernye. Aranyból vert kalitkámban rab madárként vergődöm.
Ahasvérus kívánságát teljesítem, és szolgálom az égben lakó Istent. Malom-kövek közt őrlődöm. Isten az, Aki palotába helyez, vagy kunyhóba szorít. (Ki-felé mutat.) Népem vére szennyes utca kövezetén piroslik majd. Az én vérem színes márványoszlopon. Fiatalon pusztulok el Izrael bűne miatt, mert bál-ványimádók lettek, és elűzték a prófétákat. Árvaságom idejében száraz kenyé-ren tengődtem, senki se törődött velem. Aztán királyi trónra ülhettem, saját népem csúfolt a hátam mögött, hogy megalkuvó és áruló vagyok, aki Perzsiá-nak isteneit imádom az egy élő Igaz helyett! Most a bajban nyüszítenek, fe-nyegetnek, üzengetnek és rimánkodnak hozzám, hogy megmentsem a bőrüket.
Ki vagyok én, s mit vétettem? Koronával a fejemen szép fiatal áldozat a nép oltárán a (hangsúlyoz) kiválasztottakért. (Bólogat.) Szép vagy, Eszter, meg-csodálnak, akik körülötted állnak. (Hisztérikus.) Szép vagy Eszter, s pusztuljon az egész világ! Bánom is én, ha elpusztul Isten választott népe, csak én… csak én megmaradjak! Önmagamért, önmagamnak! Ne kívánja tőlem senki, hogy eldobjam a legdrágábbat, életemet másokért!
H a n g (jajveszékelés erősödik).
E s z t e r: (Összetörve sír.) Jaj, Istenem, mi van velem? Össze-vissza be-szélek… Uram, bocsáss meg énnekem. Kivetkőztem önmagamból. Márdokeus az életét kockáztatta érettem, kihúzott a halál sötét torkából… Kiragadott a ha-ramiák karmából. Megmentett az életre. Miért éljek, magamért? Fejemen aranykorona. Ha elvettem Istenemtől a jókat, most a rosszat elfogadom. Isten állít királyokat, és ledönti a trónokat. Életnek-halálnak Ura, öl és megelevenít.
Megtart, és megsemmisít. Elfogadom, amit rám mért, legyen meg az akarata!
Tudom, hogy ha én meghalok, akkor is él a Megváltóm, én is élek örökre. Éle-tünkben jön időszak, néha rövid pillanat, mikor először vagy utoljára a világ zűrzavarában rajtunk a sor, Istennek vagy ördögöknek szolgáljunk? Rajtunk fordul meg valami, egy nemzet, vagy egy közösség, talán egy ember sorsa. Is-ten mindennél nagyobb. Vágyainkat, terveinket másíthatja, és megkérdi, hogy a szépségnél, ifjúságnál, rád aggatott ékszereknél, a kényelmes állásodnál, önmagadnál, jobban szeretsz engemet? És megváltott, szorongatott népemet?
(Lehalkul.) Igen, Uram, leborulok előtted. (Koronáját fejéről lassan földre he-lyezi, mellé térdel, kezét imára kulcsolja.) Uram segíts! Bemegyek a király-hoz... Ha elveszek, hát elveszek…
H a n g (erősödik, elvágják).
(Függöny.)