manifestum est, quod omnia participant aequaliter legem aeternam, in quantum seil, ex impressione ejus habent inclinationes in proprios actus et fines.
Inter caetera autem rationales creatura excellentiori quodam modo divinae providentiae subjacet, in quan-tum et ipsa sit providentiae partieeps, sibi ipsi et aliis providens. Undo et in ipsa partieipatur ratio aeterna, per quam habet naturalem inclinationem ad debitum actum et finem ; et talis partieipatio legis aeternae in rationali creatura lex naturalis dicitur."
7) Nemkülömben: „Omnis congnitio veritatis est quae-dam irradiatio et partieipatio legis aeternae, quae est
Veritas i n c o m m u t a b i l i s . "8) J)r. Surányi.. (Foly. köv.)
6
) Summa I. II. qu. 93. art. 1.
7) Summa S. Thomae I. I I . qu. 91. a. 2.
8) Loc. cit. qu- 93. a. 2.
t
K a t h o l i k u s c o n g r e s s n s .
I. Az első ülés a tanácskozási idő meghatározásával foglalkozott.
II. A második ülésben megkezdődött a 27 es bizottság elaborátuma s a kisebbség dolgozata feletti átalános vita.
Szilágyi V. kiemeli, mennyire szükséges a megfonto-lás, kölcsönös türelem, hogy a téren haladhassanak. Kiemeli a 27-es bizottság munkálata törekvéseit; a 27-es bizottság-ban már nézetkülömbségek merültek fel, de ez nem csudá-landó, mert a pálya egészen uj, melyen haladniok kellett, nem volt előttük példa, mely után induljanak; az emberi számításoknak tág tere lévén, felmerültök a nézetkülömb-ségek.
Arról van szó, váljon a 27-es bizottság munkálata vétessék-e tárgyalás alá vagy a kisebbségé. Nem szól arról, melyik tárgyaltassék, mert a congressus bölcsesége határo-zand a felett. Okát terjeszti elő a r r a nézve, miért t a r t j a czélszerübbnek a 27-es bizottság előmunkálatát a kisebb-ség javitása mellőzésével. Szereíné tudni, ha a gyűlés több-sége kimondaná, melyik ezen irányzat, melyet elfogad. Két szempontból veszi fol a dolgot. Váljon ki lehetne-e vinni az ügyet a kisebbség módozata szerint ? de ha ki is lehetne vinni, czélszerü volna-e ezt tenni?
A ki u j vallást akar alkotni, szabad a tér előtte, kö-v theti ideálját, a merre neki tetszik ; de ha egy már meg-levő egyház institutiójáról van szó, nem lehet mellőzni azon egyház szokásait s törvényeit, melynek átalakítását czé-lozzák.
Azt gondolja, hogy a magyar egyháznak vannak jogai, melyeket sérteni nem lehet és nem kell nohézségekot
teremteni. De lia a lehetőségről nem kételkedünk is, az a kérdés: czélszerü-e ezen átalakulás vagy sem? Szerinte nem, mort a kath. egyház érdekei azt kivánják, hogy ne romboljunk, hanem építsünk. És ezt az egyház és haza érdekéből veszi fel. Magyarország erdeke mindig a katho-licismushoz volt fűzve s ez érd k gyengítésére tenni bármit ne.n volna jó. Vannak, kik ennek nem tulajdonítanak oly nagy fontosságot.
A gravitational! a nemzetiségi s vallási téren meg-vannak törvényei ; a magyarországi katholikus egyház védte s védeni fogja az állam eszméjét ; nem tudja azt felejteni, hogy korunk küzdelmeiben a katholicismus igyekszik fen-tartani azon szellemet, mely nélkül orsság nem állhat fen.
A 27-es bizott-ág munkája nem tökély, magán hordozza az emberi gyengéket és a módositványokat teljes nyugalommal elfogadja. Részéről is ígérkezik módosítványt benyújtani, mit előre jelez, a választásra nézve; érzi ebben az elvi kö-vetkezetlenséget, de figyelmezteti e körülményre a t. con-gressU3t, hogy az egyházmegyék hatásköre autonomiku? ha-táskörben mozog; de az országos gyűlés már magasabb nive-aura emelkedik; a közvetlen választást ajánlja. Indokul megadja az országos gyűlésnek az erőt és ezt a népre a k a r j a fektetni. .Elismeri a szerkezet fogyatkozását ez irányban is és még egyet jegyez meg : a békés fejlődésnek, a kath. e g y -háznak, alapot akar szerezni s ezt a 27-es bizottság előmun-kálatában feltalálja.
171
Kállai előhozza, hogy már valahára a k a t h . ügyekről beszélhet, jogait visszakövetelheti nemcsak azért, hogy a többi vallásfelekezetekkel egy vonalban álljunk, a nyomás-tól magunkat megvédjük és a jogokat kiegyenlítsük s a világi és papi elemeket összébb hozzuk. E g y fájdalmas
kö-r ü l m é n y t elhallgat azon kö-reményben, hogy az autonomia ez irányban is megtermi gyümölcsét. Autonomiát akar, mely ne legyen kápráztató, mely megszerezze a kath. megnyug-vást. A féltett birtok nem biztosíttatott, hanem a hívekre egy u j teher tétetett. A másfélezeréves visszaéléseket el a k a r j a törülni a kereszténység első korának elvei szerint.
Állítsuk autonómiánkat ezen elvekre s a pokol kapui sem vesznek erőt r a j t a . Birálat alá veszi az eléje terjesztett mun-kálat néhány pontját, így mindjárt a legfőbb kegyúri jogo-k a t ; nincs szüjogo-ksége diplomatizáló püspöjogo-köjogo-kre, hanem jogo-kijogo-k, mint az apostolok utódai, rájok hagyományozott állásuknál fogva tanításukban s a hivek kormányzásában fejtsék ki te-vékenységüket. — A történetből bizonyítja, hogy a jog a népet illeti. A legfőbb kegyúri hatalom az erő érzete, de nem jog. A legfőbb kegyúri jog eltörléséből reméli, hogy a pap, menten a politikai izgalmaktól, léphet fel az egyház terén.
A kisebbség dolgozatának 3 pontja szerint a szabad egy-ház szabad államban elv megvalósítására nézve ó h a j t j a , hogy az állam hagyja a vallásfelekezeteket m a g u k r a s ne vegyen magának több jogot, mint mennyi őt megilleti.
A vallási és tanulmányi alapokat egészen katholiku-s o k n a k nem t a r t j a . A király által adományozott j a v a k nem m a g á n j a v a k s az összes keresztényeknek adományoztattak s mert vallásukat megváltoztatták, azért a vagyonhoz jogu-k a t nem vesztettéjogu-k el. A törv. hozás érvényesíti eljogu-különítési jogát. A jelen secularisatió áramlata ellen gondolta, hogy biztosítani a k a r j a az egyházi vagyont ; de csalódott, mert a clerus meg a k a r j a a vagyont kezében t a r t a n i ; óhajtotta volna, hogy átadván a vagyon '/3 részét s ezzel a secularizatio barátait lefegyverezhették volna. A birtokok biztosítását a kisebbség által ajánlott módozat által biztosíthatja. É s ha ezen módozat el nem fogadtatnék, váljon kit fog az eshető-ségek bekövetkezése sújtani ?
A 27-es bizottság munkálatát csudálja, minthogy oly mesterileg van kivivé, hogy a congressusba confraterek vagy elvbarátok jöjjenek és ezáltal az autonomikus jog illuso-riussá váljék. Az elnökségre a p a n t a s elvénél fogva a világit is alkalmasnak találja. A testületek jogkörére is tehetne megjegyzést, de minthogy birálata a mondottakból is kitűnik, befejezi beszédét azon óhajtással, hogy a kath. a u t o -nomia szabadelvű alapokra fog állíttatni.
Bartal Gry. Nem oszthatom a bizottság kiindulási pontját,
mert meg vagyok győződve, hogy ily eljárással nem egy u j a b b szabad egyházat, hanem az eddig létezett világi korlátoktól felszabadult kath. hierarchiát statuálnánk a szabad államban, mitől nemzetemnek vallásos és politikai géniusza történelmünk minden phasisain keresztül állhata-tosan idegenkedett s a mihez én, mint e géniusznak hű kö-vetője, segédkezet n y ú j t a n i képe3 nem vagyok.
Nem oszthatom azt, mert a mennyiben egyházunk történelmét ismerem, a hierarchiának intézményét azon fejlettségben, az egyházi hatalomnak ama kizárólagos
gya-korlatával, melylyjl az jelenleg majdnem világszerte bir, sem a keresztény vallás legelső legtiszteletreméltóbb t r ad i t i ó i v a l , sem az u j a b b k o r s z a b a ad a b b i n t é z -m é n y e i v e l összeegyeztetni ne-m biro-m és anachronis-must elkövetni vélnék, ha a szabad egyház elvét oly institutióra alkalmaznám, mely létének minden szálaival a középkor feudális eszmekeretébe szövődve, legbensőbb lényegében az egyházi és világi hatalom megosztására és koránsem a k á r a politikai, a k á r a vallásszabadság fejlesztésére vezethe.ő vissza.
És végre nem oszthatom azt, mert, ép azon állást, me-lyet a kath. hierarchia a Rómából nyert és reá nézve majd-nem ellenállhatlan impulsus folytán a jelen kor törekvéseivel szemben már is elfoglalt és mely a legutóbbi c o n c i -l i u m v é s z t e -l j e s d ö n t v é n y e i fo-lytán ugyanazon eszméknek legélesebb negatiójává, sőt kárhoztatásává, fajult, melyek a polgárisult államok intézményeinek átalánosan elfogadott alapjait, a jövő reformok egyedül helyes kiindulását képezik, — mert, mondom, e z e n c l e r i c a l i s á l -l á s p o n t o t magának a kath. egyháznak érdekében nem-csak nem helyeselhetem, hanem vallásos és polgári köteles-ségemnek ismerem annak mindenkoron és különösen most ellenszegülni, midőn megnyilt az alkalom, hogy az annyira szivünkön fekvő ügyben igénytelen szavamat nemcsak s a j á t legbensőbb meggyőződésemre, hanem egyúttal küldőim bizalmára is hivatkozva, emelhessem önök s az egész müveit világ előtt.
A kath. e g y h á z n a k nem külső, hanem bcn?ő szabad-sága képezi e ' ő t t e n ugyanis a czélt, mely után legelső sor-ban törekednünk kelletik ; mert csak is a kettőnek együttes biztosítása foghat b e n n ü n k e t képesíteni a r r a , hogy a sajnos ellentétet, mely az általam imént jelzett két irány közt léte-zik, magában az egyház kebelében kiegyenlítsük és a n n a k legveszélyesebb következményét, a vallásos közönyösséget, leküzdve, a nálunk mindinkább ellankadó hitéletet sorvasztó bajaitól megszabadítsuk és mert lelkem mélyében arról v a -gyok meggyőződve, hogy ha a kettőt egyesítve nem bírhat-j u k , az utóbbinak birtokában amannak megszerzése az idő
kérdésévé vált, holott megfordítva, ha egyházunk külső szabadságát a bensőnek mellőzésével biztosítjuk, emennek kivivása elé csak is u j a b b torlaszokat emeltünk.
Érzem, uraim ! a feladat roppant nehézségét o'y h a t a -lommal szemben, melynek merav hajthatlansága előtt a Lamenaisk és Montalembertek fenkelt szelleme megtört,
S Z Í V Ó S küzdelmeik a rokonérzetüek tiszteletén és
sajnála-tán, vallásunk elleneinek gúnymosolyán, túl semmi ered-ményre nem vezettek. Tudom felfogni az aránytalan vi-szonyt, mely egyrészt az egész világra kiterjedő kath. érde-kek solidaritása és másrészt e solidaritásnak egyes láncz-szemei, az egy vallásban egyesült nemzetek külömböző fel-fogásai, közt létezik és hogy arra, miszerint orvosolta-sélc mindaz, was im Staate D ä n e m a r k faul ist, a katb. intelli-gentia megannyi nemzeti töredékeinek egy czélra irányzott egyesült törekvései azon egyetlen eszköz, mely a siker némi kilátásával birhat, a melynek létesítése azonban első pillanatra az utópiák országába tartozónak látszó feladat. E l -fogadtuk némi csekély módositással az önkormányzat hatás-körének azon megszorítását, melyet a bizottság többsége
22 *
javaslatának 2-ik § - á b a n ajánl s a melyet elfogadnunk annál könnyebben esett, mert önmagunkban semmi hivatást nem érezhetünk a r r a , bogy autonomiánk tanácskozó testü-leteit a dogmatikus discussiók magaslatára emeljük, a ritu-ális formaságok feszegetéseibe bonyolítsuk vagy hogy azo-k a t az egyházi p h a l a n x összetartó azo-kapcsánaazo-k, a benső egy-házi fegyelemnek, meglazitására avagy épen a századok folytán meggyökerezett egyházi k o r m á n y z a t számos kinö-véseinek megnyesésére közvetlenül felhasználjuk.
De nem titkolhattuk el magunk elől, hogy egyházunk belfogyatkozásainak legnagyobb része u g y a n e z e n t á r -g y a k t é v e s i n t é z é s é b ő l , az e -g y h á z i h a t a 1 o in-n a k e t é r e in-n t a in-n ú s í t o t t f e r d e i r á in-n y z a t á b ó l ered s ennélfogva, nehogy épen azt, mi leginkább fekszik szivünkön , a minden oldalra kielégitő ö s s z e f o r r a s z t ó b e l r e f o r m o t szem elől téveszszük, nem voltunk szaba-dok elszalasztani a kinálkozó alkalmat a nélkül, hogy az annak megindítására szolgáló legegyszerűbb, de egyszers-mind leghatályosabb, eszközt, nézeteink nyilt kifejezését, óhajtásaink ismételt sürgetését, az önkormányzat szerveze-tébe illeszteni — minden erőnk megfeszítésével ne igye-k e z z ü n igye-k .
Az egyetlen jog tehát, mit e téren k ö v e t e l ü n k , de a melynek e sensitiv t á r g y a k b a n általunk is illetékesül elfo-gadott egyházi hatalom irányában leendő biztosítására egyszersmind kiváló súlyt fektetünk : az országos kath.
gyűlésnek korlátlan kérvényezési joga, azon jog, melytől a legszűkebb megszoritások közé ékelt alkotmányok sem fosztották meg ezek helotáit s a melyet tudtommal a kath.
egyház legfőbb organumai, a conciliumok és zsinatok, eddi-gelé legalább a világi hívektől, sőt még a szakadároktól is, nyíltan meg se tagadtak soha.
Igenis, vallásunk, egyházunk, legszentebb érdekében követeljük mi a szabad discussiónak, a korlátlan kérelme-zésnek, ezen jogát és hiszszük erősen, hogy azon egyházi hatalom, melynek fóruma előtt a kor eszméit pártoló leg-buzgóbb magán szózatok még üres visszhangra sem találtak, mely alto supercilio mellőzi a közérzületnek úton útfélen történő majd csendesebb, majd zajosabb, nyilvánulásait, utóvégre is nem fogja szárazon mellőzhetni saját törvénye-sen képviselt egyházi és világi híveinek ép oly tiszteletteljes,
mint komoly, ép oly komoly, amint határozott és határo-zottságukban mindinkább fokozandott felszólalásait, hacsak nem is épen minket magától, hanem magát mitőlünk, telje-sen izolálni, a n y á j nélküli pásztor szánandó sorsára j u t t a t n i nem kívánja.
A kegyuraságnak további fentartását a bizottság több-ségének javaslata ép azon 2-ik §-ban mondja ki, mely a t á r g y a k a t felsorolja, mik körül ezentúl az önkormányzati hatóságok önállóan vagyis magától a 1. f. kegyúrtól is füg-getlenül intézkednek; ezekre nézve tehát a 1. f. kegyúri jogoknok nem további fentartásáról, hanem igen is
átruhá-zásáról lehet csak szó, mint azt a kisebbségi javaslat 2. §-a a mi véleményünk szerint correcten kifejezi.
E kérdésre a bizottság többségének javaslata 3-ik
§ - b a n olykép felel meg, hogy az egyház ezen ügyei továbbá is az államkormányzati közegek közbejöttével, de az
ön-kormányzati hatóságokkal egyetértőiig, intézendők el a római széknél.
— - - .. . - » E megoldás, u r a i m ! egyaránt ütközik az e g y h á z n a k az államtól való azon függetlenségébe, melyet ugyanazon többség javaslatának homlokára nagy betűkkel feljegyezni velünk együtt sietett; de ütközik ép oly merően ama széles-alapu egyházi kiváltságba, melynek eredetét a k r i t i c a i tör-ténelem II. Sylvester pápára és sz. Istvánnak a k a t h . egy-ház körüli kiváló érdemeire, apostoli szerepére, n y o m o z z a vissza.
Azon jogok, melyek e kiváltságból folynak és első k i r á l y u n k utódai által hasonló kiterjedésben g y a k o r o l t a t t a k , soha sem tekintettek az uralkodó fejedelem tisztán személyes attribútumai gyanánt, hane n a m a g y a r k o r o n á -n a k s az általa képviselt jogkör-nek egyik elidege-níthetle-n, az uralkodó által egyoldalúan nem is elvitázható, tulajdonát képezték és hazai közjogunknak kiegészítő részévé, de egyszersmind a m a g y a r k a t h . e g y h á z R ó m á t ó l i f ü g -g e t l e n s é -g é n e k sarkalatos alapjaivá váltak, de elany-nyira, hogy magunk részéről azok csorbításához bármi csekély részben járulni képesek nem v a g y u n k .
Elvesztenők az egyházi dolgok kezelése körüli erélyes intézkedésnek, sikeres ellenőrzésnek, mindazon támpontjait, melyeket a bizottság kisebbsége az önkormányzati közegek önálló hatáskörébelerakni mulhatlan kötelességének ismerte;
de elvesztenők szintén a döntő befolyást mindazon t á r g y a k körül, a melyekr e nézve ugyanazon kisebbség tisztában volt magával az iránt, hogy a szentszékkeli érintkezés, az egyet-értő intézkedésnek megkísérlése, nem csupán ama kegyelet-nek követelménye, a melylyel mi egyházunk feje irányában a józan ész korlátai között önkényt viseltetünk, hanem ez ügyek üdvös elintézésének egyik legóhajtandóbb tényezője is , a melyekre nézve tehát az apostoli királynak közvetíté-sét már annál is i n k á b b f e n t a r t a n u n k kelletett, mert nem kecsegtethettük m a g u n k a t és nem kecsegtethetnénk önöket ama vérmes reménynyel, hogy a római Curia ö n k o r m á n y -zatunk szerény orgánumaival valaha közvetlen érintkezésbe bocsátkozzék.
Ily tárgyak, t. congressus ! a püspöki megyék szabályozása , a szerzetes rendek behozatala, eltörlése, az egyházi canonszerü fegyelemnek f e n t a r t á s a , az ünnepnapok fölös számának megszorítása s á t a -lában az ex'erna disciplinához tartozó ügyek feletti
intéz-kedés és végre
a jus piacetinak gyakorlása.
Az egyházi j a v a k tulajdonának és jövendő kezelésének, valamint a magán kegyúri viszonyok ideiglenes szabályozá-sának, mellözhetlen végrendezésének, kérdéseinél
kivántuk mi az autonomia legfőbb o r g a n u m i n a k , a kath. országos gyűlésnek, megalakulását közvetlen válasz-tásokra fektetni s annak, valamint az egyházmegyei gyűlé-sek választott tagjait mérsékelt dijazással ellátni;
óhajtottuk a magasabb egyházi j a v a d a l m a k n a k betöl-tésénél az országos, illetőleg egyházmegyei, gyűlések közvet-len befolyását biztosítani ;
igyekeztünk az országos gyűlés hatáskörébe bevonni a papi és zárdai nevelés s e nevelésnek nem szoro3an e g y
-házi tanulmányait, söt még ezeknek és m a g á n a k a vallás-o k t a t á s n a k is ellenőrzését ;
törekedtünk kiterjeszteni ugyanazon gyűlés illetékes-ségét minden tanintézetekre és alapítványokra, hacsak ezt a magán alapitónak világosan kifejezett ellenkező a k a r a t j a nem tiltja ;
azon voltunk, hogy az önkormányzat körüli teendők pontos teljesítését az egyházi személyek i r á n y á b a n is egyen-lően illetékes fegyelmi eljárással biztosítsuk ;
ü g y e l t ü n k az egyes közegek és azok hatáskörének megállapításánál kerülni a szoros központositásnak n y ű g é t és költséges v o l t á t ; de egyszersmind a túlzott décentralisa-tiónak ziláltságát és bénító korlátait és végre
kiváló súlyt helyeztünk a r r a , hogy úgy az országos, mint az egyházmegyei gyűlések végrehajtó közegei ugyan-azon gyűlések többségének egyenes kifolyásai legyenek és f á r a d s á g u k illető megjutalmazásával a választás elfogadását mindenki előtt lehetővé tegyük, kit a közbizalom e fontos tisztekre alkalmasnak, érdemesnek, itél.