P E S T , február 15. A „ P e s t e r L l o y d " a n t i i n f a l l i b i l i s t a i r ó j a , m i n t i n f a l l i b i l i s c z i k k e -z ő. Kedvünk lenne a k a t h . ügyekben s-zakavatott (?) P . LI. 33-ik számának vezérczikkét egész terjedelmében lefor-dítani, hogy lássák szives olvasóink, mily infallibilis tekin-télylyel lehet vezérczikket írni még antíinfallibilis érzülettel is, még pedig, mi a dolog érdemét nagyban emeli, a Pester Lloydban. De úgy véltük, izlelőül elég lesz felemlíteni, hogy a P. Ll. tudós czikkezöje szerint, ki állítólag kath. pap lenne, de egyházi tudományát valószínűleg a börzén vagy vala-mely szabadkőműves páholyban szerezte, a kath. egyház a pápa csalatkozhatlanságának kimondása által eddigi alap-jától eltért, mert 1870 jul. 18-ik előtt hitczikke volt a kath.
egyháznak, hogy Krisztus tanitmányának őre az összes egyház, „tehát a clerus és világiak összeköttetésben az egy-ház fejével", ma pedig az megváltozott ; a ki tehát a pápa infallibilitását elfogadja, sit sicut ethnicus et publicanus, az a „választott nép" kegyére többé nem számíthat, az többé nem katholikus, a kath. egyházban többé nem Isten, hanem a pápa szava hirdettetik, mert ez lépett az Isten helyébe ; a
133
püspökök tehát mondjanak le birtokaikról, ők külömben is mint állampolgárok a törvényen kivül helyezték magukat, midőn az infallibilitást elfogadták, mert az állampolgár első kötelességét, tiszteletben tartani a törvényeket, melyeken az állam léte és boldogsága nyugszik, nem teljesítették.
íme, mi mindent nem tanulhat az ember a P . Ll. docto-rától, mikor ex cathedra beszél ; csakhogy ez azon cathedra, melyet a szentirás cathedra pestilentiaenek nevez. Ha a do-loghoz legalább is annyit nem értenénk, mint a P. Ll. tudó-sa, azt ajánlanánk a Sz.-István-társulatnak, égesse el kis és nagy kátéit, hogy még nyoma se maradjon, mily eretnek könyveket nyomtattatott kath. czég alatt ; mert az nem igaz, legalább nem a P. Ll. doctora előtt, hogy a kath. hit őre egyedül a tanitó egyház, amint ez az általa is kiadott kate-cbismusban nyomtatva van, hanem a világiak is, különösen pedig a P. Ll. czikkezője. Azt ajánlanánk, hogy bizza meg a czikkezőt, majd ír ő olyat, hogy czégül bátran kalapácsot és maiteres kanalat lehet reá nyomatni. Hanem jelenleg in-kább a czikkezőnek ajánljuk keresztény felebaráti szere-tetből, hogy menjen a Sz.-István-társulat ügynöki hivata-lába, vegyen egy kis katechismust, nem kerül még egy körülreszelt arany 20 ad részébe sem, megtanulhatja belőle a kath. egyház szervezetét és akkor szerény czikkeket bi-zonyára nagyobb tájékozottsággal é> tisztább felfogással fog-hat felőle irni.
Valóban nevetséges önteltség szükségeltetik ahoz, ha nem roszakarat a forrás, hogy épen a P. Ll. adjon oktatást, mennyiben tért el az egyház alapjától, mennyiben nem ; ez épen olyan, mintha mi a P. Ll.-nak oktatást akarnánk adni, miként lehet a börzén hausse-t vagy baisse-t előidézni.
Jól mondja a P. Ll., habár gúnyosan is, habár helytelenül következtet is, hogy hiszi, miszerint azon püspökök, kik elfogadták a vatikáni zsinat decretumát, megfontolták lépé-süket és annak következményeit; mindenesetre jobban szá-mot tudnak adni mint katholikusok, mint honpolgárok, lépé-sükről, mint a P. Ll. czikkezője esetlen állításáról, indoko-latlan támadásáról. A P. Ll.-nak fogalma sem lehet azon magasztos felelősségről, mely egy kath. püspök vállaira ne-hezedik, különösen az egyház tanitmánya irányában ; nem képes megérteni sem ama magasságot, hová a kath. püspököt hivatási kötelmei még a társadalom jóléte szempontjából is emelik, ilyen portékát a P. Ll. szerkesztőségében nem árul-nak, azért nincs joga edictumokat kiadni, nincs joga kinyi-latkoztatni, hogy püspökeink törvényen kivül állók. Vagy magyarázza meg a P. Ll. tudósa, minő ellentétben áll a pápa csalhatatlanságának elfogadása vagy maga a dogma is az állam alaptörvényeivel, mi miatt törvényen kivül állóknak decretálja a püspököket? mert az oly nevetséges állítások, hogy a püspökök hódolatuk által az egyház tanitmánya iránt a sötétség szolgái, az előhaladás, felvilágosodás, ellenségei lettek, elkoptatott phrasisoknak megjárják, de nem argu-mentumoknak, legalább okos ember előtt, a ki a P . Ll-don kivül még más egyebet is olvas, olvas és tanul. Ha a modern államok alaptörvényei között létezik valami, minek nem-csak katholikus püspök, de egyátalában keresztény ember sem tartozik engedelmeskedni, azt bizonyára nem a pápa csalhatatlansága eszközli, miről a czikkező tiszta fogalom-mal bizonyára nem bir, hanem maga az Isten törvénye,
mely tilt minden b ű n t ; ily fensőbb törvény létezéséről, lehet hogy a czikkező nem tud vagy nem akar tudni semmit sem, midőn czikkeit szépen vagy nem loirja a türelmes papirosra ; neki mindegy, ö ir, mert megfizetik és úgy ir, amint az a P . Ll. olvasóinak szájizével megegyezik. Most kedvencz thema az infallibilitás és alkalmas a püspökök ellen izgatni, tehát a P. Ll. irója is leirja mit tud, illetőleg mit nem tud a kath. egyházról ; azért olvashatunk tőle tudatlanságból, hogy ne mondjuk roszakaratból, összeférczelt ily absurdumokat.
Szálljon le a cathedráról, üljön a padba — tanulni, hanem akkor mondjon le azon reményről, hogy miniszteri t a n á -csos lehet, mint lett egyik hasonló theologicus czikkeket
gyártó társa. Vigilius.
N A G Y V Á R A D , január 30. A n é p n e v e l é s é s e l e m i - i s k o l a ü g y é r d e k é b e n f t . L i p o v n i c z k y István pk ő mlga közelebb megyebeli papságához intézett körlevelében többek közt ilykép intézkedik : „A változás folytán, melyet az 1868. X X X V I I I . törv. czikk a hazai népnevelés terén okozott, szüksége merült fel annak, hogy kath. szellemű népiskolai tankönyvek kiadásáról gondos-kodva legyen. E czélra legalkalmasabbnak látszott a jó és olcsó kiadványai által dicséretesen ismert Sz.-István-társulat, mely a vallásos tankönyvek kiadását már azelőtt is gondozá s kitűnő katholikus szelleme, pontossága és olcsósága, miatt e téren a siker legtöbb kezességét nyújthatta. És e társulat, daczára a nagymérvű, erejét majdnem túlhaladó, beruházá-soknak, melyekkel e vállalat jár, a kath. népnevelés iránti buzgalmában, teljes készséggel hajolt a főméit, herczegprimás felhivására s magára vállalta a kath. népiskolai t a n -könyvek kiadását. Hogy ebbeli feladatának minden irány-ban megfeleljen, elvül tűzte ki magának, hogy kivéve a nélkülözhetlen k a t h . szellemet, a tankönyvek szerkesztésé-ben a hazai kormány tanulmányi rendszeréhez fog alkal-mazkodni s kiadványaival a felekezetlen iskolák részére szerkesztett kormányi tankönyveket nyomban fogja követni s ez elv éhez hiven már is részben kiadta, részben pedig legközelebb ki fogja adni , az ABG-t a megfelelő fali táb-lákkal, továbbá a z I, II, I I I é s I V - i k olvasókönyvet magya-rul s ismét az ABC-t, I ső és Il-ik olvasókönyvet németül, mit a még szükséges népiskolai tankönyvek kiadása, a
kor-mány hasontárgyú kiadványaival egyidejűleg, fog követni.
Eszerint tehát gondoskodva van oly népiskolai tankönyvek-ről, melyek, midőn egyrészt az ujabb oktatási törvény kö-vetelményeinek teljesen megfelelnek, másrészt a kath. okta-tás szelle mévelis összhangzásban vannak s épen azért kath.
népiskoláinkban bizvást használhatók. Mit midőn a lelkész u r a k n a k , mint illető iskolai igazgatóknak, örvendetes tudo-mására hozok, egys zersmind elrendelem , hogy egyházme-gyém kath. népiskoláiban a Szent-István-Társulat által kiadott vagy kiadandó tankönyvek használtassanak, meg-hagyva egyszersmind a kerületi alesperes u r a k n a k és a főelemi tanodák igazgatóinak, hogy eme rendeletem pontos megtartása felett a n n á l szigorúbban őrködjenek, minél inkább feltételeztetik az oktatás eredménye katholikus is-koláinkban a tankönyvek vallásos szellemétől, kitűnő szer-kesztésétől és egyformaságától és minél nagyobb figyel-met érdemel a Sz.-István-Társulat, mely e vállalat t e r h e i t
csak a kath. iskolák osztatlan részvéte mellett bírhatja meg •, azonban addig, míg a társulat kiadványaival egészen el nem készül, a még hiányzó tankönyvek az eddig használtakkal pótoltathatnak. Továbbá, hogy a Sz.-István-Társulat magát a szükséges tankönyvek száma iránt tájékozhassa és a fölös-leges kiadás kárától megkíméltessék, meghagyom egyszer-smind a tiszt, lelkész u r a k n a k , hogy az eddigi használat mellett plébániai iskoláikban szükségelt tankönyvek össze-gét, p. o. mennyi és mily nyelvű kátéra, bibliai történetre»
ABC vagy olvasókönyvekre, volna szükségük, az illető ke-rületi alesperes u r a k n a k rövid időn, legfeljebb a f. év első hónapjaiban, megjelentsék, ezek által ismét a társulat
érte-sítése végatt az összes kerület tankönyvszükséglete hala-déktalanul ide bejelentendő lévén. Hasonló jelentésre a fő-elemi tanodákra vonatkozólag az illető igazgató u r a k is fel-hivatnak. Végül a tankönyvek könnyebb,gyorsabb és olcsóbb szállítása végett úgy intézkedem, hogy a kerületi alesperes uraknak és a főelemi tanodák igazgatóinak évenkinti minden-korideje korán teendő jelentéseikre az egész megye tankönyv-szükséglete püspöki irodám által rendeltessék meg a társu-lattól, honnan azután a szükséges tankönyvek az egyes plé-bániai iskolák számára az illető kerületi alesperesek útján
fognak megküldetni." S K A P O S V Á R , február 12. K e r e s z t e 1 é s. Ha v a n
-nak, mikép vannak is, a lelkipásztorkodás tövises terén főleg közönyös, ne mondjam hithideg, napjainkban kelle-metlenségek, melyek a lelkipásztor jóra, igazra czélzó szándokait, intézkedéseit, fájdalmasan érintik és keserítik : I s -tennek hála, vannak közbeközbe, bár ritkábban, örömek is, melyek amazok koserveit enyhítik és vigasztalják. Ily örömnek valánk tanúi Kaposvárott, midőn folyó év február 12-én nyilvános s ünnepélyes istentisztelet alkalmával Sauer József israelita megkereszteltetett.
Sauer József született Gesztiben, Somogymegyében, jelenleg házbirtokos, nőtlen, magányzó, lakik Kaposvárott.
— 1870 deczember 12-én Folly József úrral a kaposvári plebániahivatal előtt jelentette abeli szándékát, miszerint elhatározta magát kereszténynyé lenni. Kihallgattam, k é r -déseimre, ha váljon igaz meggyőződésből, minden földi haszonlesés nélkül, lelke üdve érzetéből, szándékozik-e ezen fontos lépést tenni s állhatatos fog-e maradni ? igennel fe-lelt. — A kellő hitoktatásra szólítottam. Azóta szorgalmasan megjelent, az előadásokat szívesen hallgatta, kérdéseket tett, feleleteket kért, ernyedetlenül tanult.
Tanitáskori nyilatkozatait nem hallgathatom el. Gyer-mekkoromtól, úgy mond ő, benső érzelemmel és vágygyal hajoltam, vonzódtam, a kereszténységhez, az ó- és újszö-vetségi szentírást összetartva tanulmányoztam, a Conver-sations Lexiconnak leginkább a vallásra vonatkozó közle-ményeit figyelemmel és szorgalommal olvastam, komolyan fontolgattam, mely vallásra, reformata, lutheran, katholi-kusra térjek-e? Okoskodtam, haboztam, ismét olvasgattam és erős lőn meggyőződésem, hogy csak a katholika hitre térjek, mert csak a katholika hitben van a szent igazság, ezenkívül nincs, nem is lehet üdvösség. — Azért érett meg-fontolással változatlanul elhatároztam, hogy Isten segélyével katholikus leszek.
Midőn tanítás alkalmával előadám, mily sok kellemet-lenséggel kell találkoznia, nehézségekkel megküzdenie, a világ, saját israelita hitsorsosai, netáni gunyolásai miatt, el-mondá héber nyelven s magyarul a 26 zsoltárt: „Ha tábor áll ellenem, nem fél szivem. Ha harcz támad ellenem, nem fogok inogni. Egyet kértem az Úrtól, ismét azért esdem, hogy az Ur házában lakjam életem teljes napjaiban, hogy lássam az Úr gyönyörűségét és látogassam az ő templomát.
Mert atyára, anyám, elhagytak engem, meghaltak, — az Úr pedig felvesz engem." Es hogy én viszont vigasztalólag feleljek, ugyanazon zsoltár végszavai jutván eszembe mond á m : „Várjamond az Urat, cselekemondjél férfiasan és remélj az U r -ban." Ezután igazi áhítattal, lankadatlan kitartással é3 sóvár vágygyal hallgatá az előadásokat, míg megtanulván a szük-ségeseket, 1871 febr. 12-én ünnepélyes szent mise alkalmá-val 60 éves korában a szent keresztséget felvette. Isten segítse és védje. A keresztatyai- anyai tisztet Folly József úr és neje, Vázsonyi Karolina asszonyság, vállalták ma-g u k r a .
Szívindító épületes volt ez ünnepély. Miután a keresz-telő előre elmondá a közel teendőket, szem- fül volt min-denki a templomban. A keresztelendő megtartván előbbi József nevét, a feltett ellenmondasze az ördögnek, h i -szesz-e kérdésekre szive lelke lángoló hangos érzelmével felelt. Legmeghatóbb volt, midőn e kérdésre : akarsze k e -reszteltetni ? szivéből eredett , szemein csillogó vágy és hálaérzet gyöngyeivel érzékenyen, de hangoäan feleié : Ó igen, akarok, akarok, Istenem akarok. Es az Atya, F i ú és Szentlélek Istennek nevében megkereszteltetett.
Ezután szokott ima közt a fehér ing mint az ártatlan-ság s tisztaártatlan-ság jelvénye reáadatván, égő gyertya, mint lelki szövétnek, melylyel egykor Krisztus elébe lesz menendő, kezébe nyújtatván, a keresztelő elmondá neki teendőit és kötelmeit s a keresztény kath. híveknek, mint Krisztus Jézus anyaszentegyházának tagját, Krisztusban a kereszt-ség által ujjászülöttet s testvérüket, szeretetükbe s imáikba ajánlván, folytattatott a szent mise, mely közben ünnepé-lyesen magához vévén Krisztus Jézus szent testét, meg-áldozott és a keresztelőtől neki emlékül ajándékozott k e r . kath. imakönyvből buzgón imádkozott.
Élvezetesebb, lelkemet örvendeztetőbb, magántanitá-som 36 éves papi hivataloskodámagántanitá-som alatt nem volt a jelennél, melyben a tanuló részéről annyi odaadást, a hit tanairól annyi érdekeltséget, készséges hallgatást, kitartást, csüg-gedetlen tanulást, lelki megnyugvást, tapasztaltam volna.
Istené a dicsőség !
Komess György.
plébános.
BECS. F e l i r a t a b i b o r n o k-é r s e k h e z. Azon felirat, melyet több világi katholikus nyújtott a bibornok-érsekhez : méltóztatnék a csalatkozhatlansági dogmát me-gyéjében kihirdetni, itteni két katholikus lap, a „ V l k s f r d "
é9 a „Vtl." közt maglehetős éles szóváltást idézett elő.
Amaz, mely már egy esztendő azaz körülbelül azóta, hogy ura s fentartója Rómában az említett hitágazat ellen izgatni, sőt irni is kezdett, nagyon liberális nótákat fúj, azon ütkö-zött meg, hogy eme feliratot oly lap (a „Vtl.") is közölte,
135
mely főbb munkatársai közé nem egy papot számít s ezen eljárást „rohaste Rücksichtslosigkeit" elnevezéssel illette.
E z ellen védvén magát a „Vtl." s Ígérete szerint emez állítólagos durvaságot először átalános egyházi szempont-ból, másodszor magából a „ V o l k s f r e u n d " - n a k álláspontjából Ítélvén meg, a következő eredményekhez j u t .
I. Ataláno3 egyházi szempontból:
1. A papnak községében nemcsak joga, de kötelessége is, a hitigazságokat hirdetni; a községnek pedig joga van ezen kötelességnek teljositését követelni. A püspöknek me-gyéjében nincsen tetszésére hagyva, hanem kötelességévé tétetik az egyház által, hogy hiveit vagy személyesen tanítsa a hitigazságokra vagy taníttassa mások által s a megye hivei ennek megfelelőleg bírnak azon joggal, hogy eme püspöki kötelesség teljesítését követeljék. Még a pápa
szá-mára is kötelesség ez s pedig az egész egyházra kiterjedő kötelesség, melynek a hivek részéről a követelhetési j o g felel meg ; mindez pedig emez evangeliumi szózatnak alapján :
„elmenvén az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek." Ebből következik, hogy az egy-h á z n a k nézete szerint a község n e m a papért van, egy-hanem a pap az e g y h á z é r t ; hasonló viszony állván a püspök és me-gyéje, a pápa s az egész egyház közt. H a tehát néhány vi-lági hivő bizonyos hitbeli igazságnak m a g y a r á z a t á t kéri, ez által épen nem követ el „rohe Rücksichtslosigkeit"-ot.
2. Szintén az egyház nézete szerint a hit és megváltás dolgában semmi nyomatékkal sem bir a hivőknek világi rangfokozata. Ebben mindnyájan egyenlők s ugyanazon jogokkal birnak. A szegénynek épannyi igénye van a szent-ségekre, mint a gazdagnak, a szolgálónak annyi, mint a herczegnőnek, a gyermeknek annyi, mint a felnőttnek. H a a „Volksfreund" tehát azt kürtöli, hogy a felirat aláíróinak legnagyobb része egyszerű hivatalnokok- vagy iparosokból áll, a k k o r ez az ő szempontjából elég ok lehet a kérelme-zőknek hetyke elutasítására, az egyházi jog szempontjából pedig soha.
3. H a csak kevesen is irták alá e feliratot, ezért még szintén ne örüljön a hivatalos közlöny, mert többen is alá-irhatták volna, a mennyiben elég nagy Bécsben azoknak száma, kik az ezen feliratban kifejtett nézeteket o s z t j á k , ha ennek fogalmazói saját jószántukból nem érték volna be a néhány aláírással. S ha öt igazságosnak találtatása elég l e e n d e t t a r r a , hogy a Mindenhatót Ábrahám kérésének meg-hallgatására birja : miért legyen a szám épen ez ügyben iránytadó ?
4. Hol van tehát az a „roheste Rücksichtslosigkeit ?"
Talán magában a folyamodványban ? vagy a kérelmezők-nek jogosultságában ily felirattal fordulni főpásztorukhoz ? vagy polgári állásukban s s z á m u k b a n ? avagy végül ő emnjának betegségében ? Hiszen a megyei közlönyből tudj u k , hogy ő emtudja még ennek tartama alatt is többféle r e n -deletet bocsátott ki, ezenkívül pedig a Volksfreund is azon örvendetes hirrel lepett meg bennünket, hogy a b a j már javuló-, tehát apadófélben van.
5. Azon következtetésektől, melyek e felirat elutasítá-sából származnak, egyelőre eltekintvén, még csak annyit j e g y z ü n k meg, hogy ezen irat oly tiszteletteljes hangon van
fogalmazva, miszerint annak sajtó útjáni közzététele minden tekintetben igazolható.
I I . Magának a „Volksfreund"-nak szempontjából te-kintve a dolgot, kitűnik, hogy az túlságos buzgalmában oly fegyverüket szolgáltatott kezeinkbe, melyeket nem is a k a -r u n k ellene alkalmazásba venni.
1. Az egész világ ismerte egyházunk tiszteletreméltó fejének, I X . Pius p á p á n k , óhaját, a k a r a t á t s hitét, de ismerte egyszersmind a zsinati nagy többségnek a csalatkozhatlan-ság körüli hitét is. A szentatya s a zsinati többség eme hite ellen magának a zsinatnak kebelében nyakas ellenzék léte-zett. A mellesleg alkalmazott eszközöket csak kevesen is-merik. A zsinaton kivül pedig az összes szabadkőművesség, a protestantismus, a zsidóság, a minden nemzetbeli u. n. li-berális lapok s az egyházellenes kormányok, zúdultak fel.
Ki állott itt az egésznek élén ? írásban s élő szóval ki támo-gatta az ellenzéket, ki volt érzelmeinek legékesenszólóbb tolmácsa ? H a g y j u k a személyeskedést és m a r a d j u n k a do-log mellett.
2. A szentatyát most ellenségei, miután kirabolták, még ezenfelül fogva is t a r t j á k . Az istentelenségnek m a g a s a n hánykolódó hullámai e tiszteletreméltó aggastyán k ö r ü l összecsapkodnak ; de ő legszentebb kötelmeinek teljesítésé-ben s jogainak védelmételjesítésé-ben rendületlenül áll s nem tágít lépés-nyit sem , bármily nehezen nyomja halántékait a fájdalom és súlyos gondoknak töviskoronája, c r u x de cruce! Mindent tűr ö, mindent a k a r tűrni csendesen. Istenbe vetett remény-nyel s csak egy óhaja van még, hogy az egyház dicsőségére, a világ üdvére s a híveknek példájára, egyetérezzenek vele a katholikus világnak püspökei, egyet a vatikáni zsinatnak hitágazati határozatára nézve. H a ezt sikerült elérnie, a k k o r hosszú k í n - s küzdelemteljes pálya után szívesen h a j t a n d j a ősz fejét a rég óhajtott nyugalomra, az agg Simeonnal mondván : „most bocsátod el U r a m a te szolgádat békeség-ben, mert látták szemeim a te Udvözitődet."
K é r d j ü k most a „Vksfd"-tól, melyik oldalon viseltet-nek több kímélettel a szentatya iránt, ott, hol mindent tesz-nek, mi által szenvedéseit enyhíthetni s utolsó kívánságát teljesíthetni vélik s honnan épezért a szóban forgó tisztelet-teljes felirat n y ú j t a t o t t át — vagy ott, hol a szentatya óha-j á t vagy épen nem vagy csak részben telóha-jesítik avagy a jansenisticus silentium obsequiosummal érik be s ezt épen most, midőn bizonyos oldalról annyi hazug és bárgyú eszközhöz folyamodnak, hogy a hiveket egy felette fontos h i t -ágazatra nézve tévútra vezessék ?
IRODALOM.
„Geschichte der Vulgata." — Von Dr. F r a n z Kaulen. -Mainz. Verlag von F r a n z Kirchheim. 1868. 501. p a g g . 8.
2 thaler. 10 sgr.
(Folytatás.)
Sokat lehetne erre nézve szóba hoznunk ; azonban egyebeket mellőzve, felhozzuk itt a mélyelmű Kanus Meny-hértet . . . . Ez jellemzőleg, bőven és tudományosan, a mily elmeéllel, épen oly dönthetlen érvekkel, bizonyítja azt b e
„Ki ugyanis, — megjegyzései szerint, — el a k a r n á hitetni, miszerint Isten irott igéje vagyis az ó és ú j szövetségnek mindazon könyvei, melyeket az egyház mainapon is szen-tekül ismer el s az apostolok isteni ihléssel Írottaknak taní-tottak, — az isteni oktatás történelmére és tartalmára nézve egyesegyedüli kútfő : annak meg kellene mutatnia, hogy Üdvözítőnk az apostoloknak azt parancsolta, miszerint a kijelentett igazságokat leirják, nem, hogy szóval („Eun-tes in mundum universum, praedicate evangelium omni creaturae" Marc. 16, 15.) hirdessék; valamint az embereket is nem olvasásra, hanem az Isten igéjének hallgatására utalta, minélfogva mindannyian hirdették az evangéliomot, de nem mindannyian i r t a k ; . . . annak okvetlenül meg kel-lene mutatnia, hogy az egyházak csupán csak a szentírás által a l a p í t t a t t a k , t e r j esztetett, tartatott fen és virágzott a hivek között a ker. religio és hitélet . . . („Sőt Krisztus U r u n k " — a b e. Wisemann bibornok észrevétele szerint
— „megengedte, hogy elmúljék az egyház legszebb virág-zásának kora, mielőtt megiratott volna a biblia , a jeruzsá-lemi egyház, mely egy szív és egy lélek vala, szétszóratott volt ; az antioehiai szék, hol a kereszténység legelőször ka-pott nevet, Rómába vitetett, benne csak árnyéka maradt meg az elébbi főnökségnek ; az egyház bölcsője vérrel hin-tetett meg, mielőtt a Szentlélek szárnyainak árnyába bemár-tatott volna a toll, hogy az u j sugallat első szavai leirattas-sanak . . . Szent emberek az örök dicsőségbe mentek, Istvánt megkövezték . . Jakabot kínozták, Szűz Mária, az Üdvö-zítő édesanyja, mennyekbe vitetett, mielőtt irtak volna . . . Szószerint igaz tehát, mit szent Irén mondott, hogy tudni-illik sok nemzet keresztény volt tinta és papir nélkül". . .) E mellett kétségtelenné kellene tennie, miszerint Krisztus U r u n k összes tana, a ker. igazságoknak egész telje, az
— „megengedte, hogy elmúljék az egyház legszebb virág-zásának kora, mielőtt megiratott volna a biblia , a jeruzsá-lemi egyház, mely egy szív és egy lélek vala, szétszóratott volt ; az antioehiai szék, hol a kereszténység legelőször ka-pott nevet, Rómába vitetett, benne csak árnyéka maradt meg az elébbi főnökségnek ; az egyház bölcsője vérrel hin-tetett meg, mielőtt a Szentlélek szárnyainak árnyába bemár-tatott volna a toll, hogy az u j sugallat első szavai leirattas-sanak . . . Szent emberek az örök dicsőségbe mentek, Istvánt megkövezték . . Jakabot kínozták, Szűz Mária, az Üdvö-zítő édesanyja, mennyekbe vitetett, mielőtt irtak volna . . . Szószerint igaz tehát, mit szent Irén mondott, hogy tudni-illik sok nemzet keresztény volt tinta és papir nélkül". . .) E mellett kétségtelenné kellene tennie, miszerint Krisztus U r u n k összes tana, a ker. igazságoknak egész telje, az