piperkőcz udvarló tetszéséért nyiltan megvallják val-iásbeli közönyösségüket, mert annál magasabban akarnak mindenek felé emelkedni, minél feltűnőbb és vakmerőbb módon sértegetik az Istent.
De van egy hely, hol nem lehet közönyös em-bert találni. Tudod hol? A halottas ágyon és a jövő életben."
Udvury Ignácé.
A m u n k á s o k k é r d é s e . (Folytatás.)
E k k é n t a társadalmi viszonyoknak azon u j rendje keletkezik, melynek élén a pénzkirályok állanak, kik a többi kisebb pénzaristokratiát akarva nem akarva hódo-lásra kényszerít.k, míg a közönséges nép mind jobban és jobban fajul szegény proletariátussá. „Vaknak kellene len-nie" — úgymond F r a n t z — vagy felette hazugnak, ki ezt tagadni akarná. Vagy tekintsünk csak kissé körül ; van-e a volt hatalmasságok között csak egy is, mely nem indult volna hanyatlásnak s van-e u j hatalom, mely annyira vi-rágzásnak indult volna, mint a pénzhatalom ? Ha ez még egy nemzedéken át így tart, akkor Európában nem lesznek egyéb uralkodó házak, mint a b a n k á r h á z a k ; világos példa erre a Rothschildház, melynek több ága van már, mint haj-danta a Bourbonháznak.
A töke s az azt képviselő bourgeoisie hatalmának terjeszkedése oly következményeket idézett elő, melyeket immár szomorúan tapasztalunk. A tőkének hatalmi köre egyre nagyobbodik s már is a volt társadalmi osztályok eayikét a másik után nyeli el. A földbirtok feldarabolásának
szabadsága, az átalános örökösödés s az adósságcsinálásn?':
könnyűsége tönkre teszi a f ö l d m ű v e l ő n é p e t , mely elszegényedik, adósságokba keveredik s vagy koldússá vagy a gazdagnak bérlőjévé azaz a tökének szolgájává lesz. Ha-sonlólag jár a z i p a r é s a k e r e s k e d e l e m , melyet a czéhrendszernek feltétlen eltörlése tönkre tesz s melynek tagjai elszigeteltségükben a hatalmas tőkével versenyezni nem tudván, csakhamar szolgálatába szegülni kényszerül-nek s közönséges gyári munkásokká sülyedkényszerül-nek. A liberális oekonomismusnak rendszere következetes fejlődésében s természetes következményeiben oda visz, hogy az egész társadalom csak két osztályból álljon, melyeknek nevei : bourgeoisie és munkások.
E két osztály közti viszony továbbá csak olyan, minő épen az egész rendszernek természeténél fogva lehet. A munkás csak eszköz a bourgeoisnak kezeiben, melyet czél-jainak érdekében felhasznál s ha elhasználta, ha hasznave-hetetlenné vált, eldob. Ezért eszeágában sincsen oly mun-kabért szabni, mely után a munkás emberi módon megél-hessen, annál kevésbbé valamit megtakaríthasson. A mun-kabér megszabásánál, ellenkezőleg, épen csak saját önérdeke levén irányadó előtte, ennek zsinórmértékéül csak azon összeget veszi, mely az életnek fentartására okvetlenül szükséges azaz annyit ad a munkásnak, hogy annyit ehes-sék, amennyire épen szüksége van arra, hogy tovább dolgoz-hassák a tőkepénzesnek hasznára. De még itt sem állapodik meg, még itt is alkudozik s a munkabér mennyiségét a kí-nálat és vétel közti viszonytól teszi függővé. Minél több munkaerő kínálkozik, annál kisobb a bér. A munkásnak erejét árulnia kell, mint valami áruezikket, melyért másrészt a vevő azaz a munkát adó tőkepénzes csak a lehető legcse-kélyebb árt a k a r j a adni s mivel a munkások tömegének a munka okvetlenül k e l l , hogy ehessek, azért kénytelen áru-czikkét, munkaerejét, bármily csekély áron eladni. Ezen
„keli" azonban arra kényszeríti a munkást, hogy folytono-san keressen munkát, hogy folytonofolytono-san kinálja erejét; mi-nél nagyobb azonban a kinálat, annál kisebb a várható bér, minek folytán ez utóvégre annyira leszáll, hogy a munkás már a legégetőbb életszükségleteket sem lődözheti belőle.
De ezzel a tőkepénzes nem törődik. Előtte a munkás csak positio, tétel, az ő számításaiban, — egyéb semmi.
Ki ne látná be, hogy ekként a társadalmi rabszolga-ságnak egy u j neme keletkezik, eőt, bátran m e r j ü k kimon-dani, hogy a jelenkornak rabszolgasága rosszabb, mint az ókoré. Mert az ókori rabszolgaság Hugo Grotius szerint a rabszolgának azon örökös kötelességében állott, hogy az ura által neki nyújtandó anyagi ellátásért dolgozzék. De a mint. a kötelesség örökös volt, úgy az anyagi ellátásra való igény som szűnt meg soha ; a rabszolga szegénység, a nyomor ellen állapotához képest kellőleg biztosítva volt. Igaz, hogy a patriarchalis rendszer szerint a rabszolga urának feltétlen hatalma alatt állott; de állott az ú r n a k neje is s gyermekei s mindezek együtt képezték a „familia"-t, melyhez a szolga csakúgy tartozott, mint az úrnak hozzá legközelebb álló vérei. H a ezzel összehasonlítjuk a mai proletariátusnak állapotát, ki merné tagadni, hogy a kereszténytolen és elpo-gányosított jelenkor mindama jótéteményeket megsemmisíti, melyeket a kereszténység hajdanta az emberi nem számára
6 *
gyakorlott s melyeknek gyümölcseit ez élvezte, míg ehhez s alapelveihez hü maradt.
Mondhatja aztán a liberális gyáros munkásának : „ha az általam fizetett bért kevesled, szabadságodban áll más-hová menni ; — ez csak illusio és gúny ; más-hová menjen a sze-gény munkás, kinek napról napra dolgoznia kell, hogy éhen ne haljon ? honnan vegye a pénzt az utazásra ? mit egyék addig, míg utazik ? L á t j u k , hogy a szabad költözködésnek eszméje is csak egyike azon liberális phrazisoknak, melyek által a szegény népet nemcsak megcsalják, de egyszersmind kigúnyolják is. A szegény munkásnak örökké egy helyen kell dolgoznia, ő a földhez tapadt, nem mozdulhat, mert külömben éhen hal. — Nem rosszabb állapot-e ez, mint a hajdani rabszolgaság ?
De ha a társadalom egyszer valóban csak két osztály-ból álland, rabszolgákosztály-ból s rabszolgatartó urakosztály-ból, ha a tőzsde lett a társadalmi életnek központjává és hévmérö-jévé, akkor beállott azon korszak is, melynek jelszava lesz : la bourse ou la vie ! Oda viszi a kereszténytelen önzésnek végtelen elfajulása az emberi nemet. Rövid ideig ugyan papiron álló törvényei s rendőrsége által fog ez a nyomo-rult társadalom még fenállhatni, melynek gyeplői tökélete-sen kicsúsztak már a keresztény elemnek kezeiből s oly f a j n a k j u t o t t a k hatalmába, mely a keresztény társadalom-nak örökös, dühös, a czélokban épen nem válogató, ellen sége; — de ezen papirtörvényeken is megesik, hogy hely-lyel közzel átlyukadnak s akkor kész a forradalom, mely trónokat ledönt, birodalmakat elsöpör és k o r o n á k a t lábbal tapod ; mely gyújt és öl addig, míg az átalános chaosból egy más alak kezd kiemelkedni, a vaskezü zsarnok a l a k j a , k i felállítván és saját hatalmába keritvén a trónt, rendet vagy legalább csendet csinál.
(Foly. köv.)
Egy titkos emlékirat.
(Folytatás.)
Az erre következő 1862-iki év április hónapjában a k i r á l y n a k párisi követe Thouvenel által egy u j a b b javas*
latról értesíttetett, mely egyidőben Rómában és T u r i n b a n előterjesztetett. H a Olaszország elfogadná, akkor Róma megszállásának legott vagy egy esztendő alatt meg kell vala szűnnie, amint ez a római u d v a r n a k tetszenék.
Ezen j a v a s l a t n a k alapvonásai a következők voltak : a pápai terület a községi önkormányzat elve szerint kor-mányoztatnék ; a pápa souverain czimét s egy uralkodó fejedelemnek előjogait t a r t a n á m e g ; czivillistájára a katho-likus hatalmak bizonyos arányban adakoznának, Franczia-ország a maga részéről negyedfél millió f r a n k o t a d n a ; az olasz királysággal vámegyesség köttetnék s a nyilvános adósság a területi birtokhoz arányosap osztatnék fel. Az olasz törvénykezés a pápai államokra is kiterjesztetnék, a római lakók képviselőket küldenének az olasz parlamentbe, míg a pápa a maga részéről bizonyos számú senátorokat nevezne k i ; a pápai pénzek ő szentségearczképétviselnék , béltartalmuk azonban azonos lenne az olasz pénzekévol. A pápai zászló az olasz három szinüvel cseréltetnék fel,
csak-hogy a savoyai kereszt helyebea pápai czimer lépne ; a pápá-n a k külöpápá-n testőrsége lepápá-npápá-ne, a pépápá-nzügy s hadügy közösepápá-n kezeltetnék ; végül pedig az olasz királyság a pápának az apenninek nyugati lejtőjén egy 100,000 léleknyi területet adna vissza.
Ezen javaslat a turini kormánynak tetszésével talál-kozott, kivévén az utolsó z á r a d é k o t ; mielőtt pedig Rómában s Turinban hivatalosan előterjesztetett volna, történt, hogy a császárnak miniszterei közt a j a v a s l a t r a nézve vélemény -külömbség t á m a d t , a mennyiben ketteu az utolsó záradé-kot elnyomni s Cavournak eredeti javaslatát feléleszteni a k a r t á k , míg a többiek időszorünek t a r t o t t á k az ügyet, tekintettol Francziaországuak belső helyzetére, még tovább-r a halasztani. Akkotovább-r a satovább-rnicoi fotovább-rtovább-radalmi mozgalom ütött k i , a császárnak tanácsában pedig azon nézet vergődött túlsúlyra, hogy a kérdés megoldása körül minden felelőssé-get jó lesz elhárítani maguktól.
Ezen pillanattól fogva egész addig, míg a római kér-dés a végleges megoldásnak szándékával tárgyaltatni kez-dett, a tárgyalások az ügynek második része körül forogtak, azon eszközök körül t. i., miként lehetne a római kérdéstől minden külbeavatkozást s mindenféle külső bonyodalmakat távol tartani.
A franczia kormány a császárnak Thouvenel úrhoz intézett 1862-ik május 26-áról kelt levele által minden ez ügybeni felelősség alól kivonta m a g á t ; hasonló irányt kö-vettek egyszersmind azon utasítások is, melyeket a Rómában működő franczia követ ugyanez évi május végén (30-án) nyert s melyeknek értelme oda ment ki, a római udvart az idegen közbejárásnak feladására birni, mindenesetre pedig a franczia kormánynak abbeli szándékát tudatni vele, melynél fogva ez Cavour grófnak némileg megszorított j a v a s -latát annyiban a k a r t a ismét érvényre hozni, hogy hangsú-lyozván a benemavatkozás elvét, a római kérdésnek megol-dását is közel kilátásba helyezte. E z képezte későbben az 1864-iki szeptember 15-én kötött conventiónak t á r g y á t . Az alkudozások ezen irányban már meglehetősen haladtak volt, midőn azon expeditio, melynek Aspromonte véget vetett, gátlólag lépett közbe.
Az olasz kormány akkor időszerűnek vélte egy Du-randó tábornok által aláirt s 1862 szept. 2-áról kelt jegy-zékben a kérdést az első alkudozások határain belül s a végleges megoldás szempontjából ujolag alaposan megvi-tatni. Drouyn de L h u y s ú r n a k válasza azonban, ki idő-közben Thouvenel helyébe a franczia külügyek élére lépett, az olasz k o r m á n y n a k abbeli nézetét, miszerint a kérdést végre már egyszer meg kellene talán oldani, egyenesen elle-nézte s a franczia kormánynak szándékát olyképen fejezte ki, miszerint ez egyelőre csak Róma kiürítésének kérdésére a k a r szorítkozni. Ebben m a r a d t a k a dolgok.
Ezekután az olasz k o r m á n y 1863-ban a tárgyalások isméti felvételét sürgette Francziaországgal szemben s pedig szorosan a benemavatkozás elvének alapján, egyszersmind a nemzeti törekvések j a v á r a is bizonyos fentai tásokat tévén s előre is a kath. hatalmak együttes g a r a n t i á j a s minden idegen megszállás ellen tiltakozván. Az ügynek ezen fordu-lata az 1864-ik szeptember 15-én kötött conventióhoz veze-tett. Ki lön jelentve s pedig mindjárt akkor, midőn ezen
45
ogyezmény megköttetett, hogy ezen okmány nem a k a r aem több sem kevesebb lenni, mint a mennyit tartalma mond, t. i. a benemavatkozás elvének folyománya ; hogy Olasz-ország továbbá fentartja m a g á n a k ezen elvnek bárki irá-nyában is tiszteletet szerezni s azt ballázadás ellen nem kevésbbé, mint a külhatalmak ellen védelmezni s hogy a conventio alapján szüntelenül oda fog hatni, hogy Olaszor-szágnak legfontosabb érdekei a pápaságéival kibékíttes-senek s pedig a világi és egyházi hatalom egymástóli elvá-lasztásának s kölcsönös szabadságának alapján. A benem-avatkozásnak kérdése formaszerint el lett választva a római ügyben létesítendő egyezkedés kérdésétől. Ezen utóbbi úgy beszédközben érintetvén az alkudozó ügyvivőktől, a császár azt tanácsolta : hagyassék meg a p á p á n a k a névszerinti souverainitás, a közigazgatásra nézve pedig Róma egye-síttessék Olaszországgal; mire vonatkozólag a császári miniszter még azon megjegyzést tette, miszerint nem sza-bad, hogy Rómának a francziák általi kiürítése alkalmat adjon a pápa világi hatalmának b u k á s á r a , mert Róma az ő meggyőződése szerint m a j d a n mégis amúgy is Olaszor-szágnak tulajdonába fog átmenni.
A franczia kormány a maga részéről azon kérdéieket, melyeket Au-ztria és Spanyolország intéztek hozzá, azon megjegyzéssel utasította vissza, miszerint épen nincsen joguk ezen kérdéssel bármiképen is foglalkozni, hogy a
szeptemberi conventio a megszállás kérdését is megoldja s nem a rómait, mely egyelőre még megoldatlan állapotban marad s hogy egy a kath. hatalmak által történendő bizto-sítás meg nem engedhető volna. Ausztriának és Spanyolor-szágnak ezen lépéseit a pápai kormány idezte volt elő, mely politikájához hiven az idegen beavatkozásra támaszkodott s egy a nuntiusokhoz intézett 1864-iki szeptember 18-áról keltezett körözvényben maga bevallotta, hogy a szentatyá-nak államai m a g u k r a h a g y a t v a fen nem állhatszentatyá-nak, ha a szeptemberi conventio Olaszország által végre is h a j t a t i k ,
— mely vallomás eléggé bizonyítja, mily szükséges volt azon esélyeket, melyek a conventio megkötésekor említtet-tek, az előleges combinátiókba felvenni, tekintettel főleg azon eshetőségre, hahogy az Olaszország által elvállalt köteles-ségek taljesítése elé bármily akadályok gördülnének.
(Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , jan. 13. A S z e n t - I s t v á n - T á r s u l a t j a n u á r 12 i k é n t a r t o t t v á l a s z t m á n y i ü l é s e . Elnökölt gr. Cziráky János elnök ő exja és ft. Ipolyi Arnold alelnök ő nga.
Gróf Cziráky János ő nmga mindenekelőtt az újév alkalmából szívélyesen üdvözölte az igazgató-választmányt.
Annak jelentése után, hogy a mult hónap választmányi ülésének jegyzőkönyve hitelesíttetett már, a társulati alel-nök úr ő nga előadta, hogy az elemi tankönyvek nyomatása ügyében a nyomdai költségek mikénti törlesztésére nézve az Athenaeum czimü nyomdaintézettel fenforgott némi diffe-rentiák teljesen kiegyenlíttettek.
Jelentetett, hogy az ABC, I. é3 II. olvasókönyv német átdolgozása iránt a társulati alelnök ő nga intézkedett, sőt az ABC és I. olvasókönyv német átdolgozását a megbízott Fuchs János pesti főelemi tanitó úr be is nyújtotta már s legott birálatra t. F r e y József ú r n a k kiadatott ; t o v á b b á intézkedett alelnök úr ő nga, hogy a tót átdolgozás is jeles erő által mielőbb eszközöltessék.
A társ. alelnök úr ő nga azon nagy örömmel fogadott reményét fejezé ki, hogy valószínűleg még a jelen iskolai év folyamában a társulat a kath. elemi iskoláknak leg-alább is annyiféle iskolakönyvvel é3 taneszközzel fog szol-gálhatni, a mmnyiféle a kormány kiadásában ez év alatt meg fog jelenni. A választmány falkérte alelnök úr ő ngát, hogy e terv valósítására a szükséges lépéseket megtegye.
A házügyre nézve a társ. alelnök ö nga értesité a vá-lasztmányt az átalakítási és butorzási költségekről s azon kérdés eldöntését kéri, váljon ezen költségek a házalapból vagy a társulat folyó jövedelmeiből fedeztessenek-e. Ajánlja a házalap lehető kímélését, hogy a fenmaradó pénzen v a g y jelzálogbink-levelek vétessenek s ezekkel lehetőleg
törlesz-tessék a még fenmaradt adósság vagy pedig lehetővé váljék a házra még egy második emeletet emeltetni. A választmány elfogadván ezen érveket, elhatározta, hogy mind az átalakí-tási, mind a butorzási költségek a társulat folyó jövedelmei-ből fedeztessenek.
Ugyancsak a társ. alelnök ú r ő nga indítványozta, hogy ft. Fogarasy Mihály püspök ő exja, mint a t á r s u l a t alapitója, kerestessék meg, miszerint kegyes ígéretéhez képest engedné meg a társulat számára arczképének olajba való festetését. Elhatároztatott, hogy a püspök ő exja eziránt mielőbb kerestessék meg.
Előadá továbbá alelnök ő nga, hogy a társulat mind-eddig nam bírja sz. István királynak, kinek nevét viseli, valamely diszes képét s itt a kitűnő régész alkalmat v e t t kifejteni nézeteit a r r a nézve, hogy középkori stylben miként kellene sz. Istvánt festetni, sz. k i r á l y u n k n a k létező képei épen nem levén correct középkori stylben előállítva. A választmány köszönettel vette e figyelmeztetést és a f á r a d h a t lan alelnök ő ngát felkérte, tenné magát érintkezésbe v a l a -mely jeles festészszel s a költségvetést terjesztené a jövő választmányi gyűlés elé.
Az esztergomi növendékpapság magyar iskolája k ö -szönetet mond az a j á n d é k k ö n y v e k é r t . Tudomásul vétetett.
A kassai jogász-önképző egyletnek folyamodására ajándékkönyvek fognak küldetni.
S a r a v a n j a András herczegovinai sz. F e r . r. szerzetes és apostoli missionarius illyr iskolakönyveket kér. — Az igazgatóság megbizatik azok kiszolgáltatásával.
Az erzsébetvárosi egyházgyülés az ottani szegény gyermekek számára ajándékkönyveket kér. Kérelma telje-síttetni fog.
A társ. alelnök ö nga jelentette, hogy a m a g y a r tör-ténelmi pályázatra egy munka érkezett be ily jalígével :
„Ismerje a nép is önmagát." Miután azonban a mű ellen alaki kifogás van s külömban sem t a r t o t t a m a g á t szerző a pályakérdésben részletezett pontokhoz, pályázó müve vissza-vétele iránt rendelkezhetik.
Zádori ilyczimü kézirata : „Földünk helyzete a min-denségben" birálatra ft. Hollósy Justinian akad. tagnak adatott ki.
A „Spewnik" czimü tót egyházi énekesköny példányai elfogyván, azon a j á n l a t ellenében, hogy újonnan rövidítve adassék ki, határozatba ment, hogy a társulat teljes szöve-gével fogja ú j r a kiadni, mihelyt az az iskolai könyvek kia-dásán túllesz.
A jövő évi költségvetés megállapítására Ipolyi ő nga elnöklete alatt bizottság neveztetett ki, melynek tagjai a társ. tisztviselőkön kívül még t. L o n k a y és Szabó u r a k .
A pénztárnoki jelentés és ügynöki k i m u t a t á s után a jelen ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére a társ. alelnökön kivül főtisztelendő Trautwein János és Török János u r a k kérettek fel.
RÓMA. A k i r á l y é s a z á r v í z , ezek Rómának legújabb vendégei. Itt volt tehát ő , ama csunyaképű, szögletes viseletű ember, kinek külsejéről aligha a királyt olvasná le az ember. — Itt volt s mint a rómaiak most mondják, úgy jött, mint az árvíz, éjjel s váratlanul s valamint ennek elfogadására semmi okos, czélszerű k é -születet nem tett volt a jelenlegi „ szabadelvű " giunta, úgy király ő felsége csak Doria herczegnek egy igen ügyetlenül fogalmazott s még ügyetlenebbül elmondott be-széde s egy csapat utczai gyerek által fogadtatott, kik egyetemben vagy száz d a r a b gyanuskinézésü legújabban importált patriótával, a mennyire torkuk engedé, éltették az u j Italiát, a szabadságot, Garibaldit s néha néha amúgy
„becsület"-ből őtet m a g á t , a felséget is, egy kicsit, a nélkül azonban, hogy ezen loyalis napszámos m u n k á j u k a rómaiaknál bárminémü visszhanggal találkozott volna.
I t t volt ő, azon férfiú, kinek nevében 10 év óta mind-azon alávalóság elkövettetett, mely a mai Olaszországot Európa szemeiben megbeosteleníti, ő, ki ma az árulást, a for-radalmat, az egyházrablást és az istenkáromlást személye-síti. Do hogy nem szeretett itt lenni, hogy maga is félt Ró-mának légkörét, a szentváros földét, ittléte által meg-szentségteleníteni , m u t a t j a magaviselete azon egész idő alatt vagy jobban mondva azon kevés óra alatt, míg itt tartózkodott.
Még eljötte előtt utalványozott Florenczból 20,000 lirát a vizkárosultak számára, ittléte alatt pedig aligha-nem azon hét milliomból, melyet a római állampénztár-ból rabolt el, további 200,000 l i r á t ; de hogy sem eme nagyobb, sem ama kisebb összeg nem fog soha folyóvá té-tetni, arról kezeskedik Sella ő exjának ily dolgokbani eléggé ismeretes s z ű k m a r k ú s á g a . Ezzel persze, váljon beváltatik-e adott ígérete vagy sem, a re galantuomo nagyon keveset törődik ; ő beéri azzal, hogy a türelmes papiroson utalvá-nyozta s ezt Flórenczbe való visszaérkezése után, mint halljuk, folyton s nagy garral emlegeti is, mi könnyen meg-érthető egy oly úrnál, ki máskor igen keveset szokott becsü-letes szegény népeknek még csak a papiroson is ajándé-kozni.
Még egy más felséges komédiát is játszott a felség 12 órai ittléte alatt. Lanza uram, a főminiszter, egyik
oldalzse-bében egy tízsoros két czikkelyből álló kis törvényt hozott volt magával, melyet a már többször dicsért felség reggeli után a fogpiszkálás közben hamarjában aláirt, ekként a világot egy nagyszerű eseménynyel lepvén meg, azzal t. i., hogy Italiának királya Rómában, mondd Rómában, egy souverain actiot követett el. Az actio oly nagyszerű és impo-záns, hogy kétségtelen, miszerint minden hét éven alóli olasz állampolgárt a legnagyobb bámulatra kell hogy ragad-jon s ezen világtörténelmi esemény szülte benyomásnak
tulajdoníthatjuk talán, hogy ő felsége elvonulásakor a fen-említetst utczai gyerekek testületileg ismét megjelenvén, változatlan hü r a g a s z k o d á s u k n a k különféle ékes ordítozá-sok által adának hathatós kifejezést.
Kettőt került a felség ittléte alatt s a harmadikat sze-rette volna kerülni ; először a pápát s másodszor a vízpusz-titotta városrészeket, harmadszor pedig a templomokat, melyek közül külömben is csak Santa Maria Magjjioret s s. Giovanni in Lateranot látogatta meg, de azt is csak kí-vülről és udvarmesterének különös nógatására, kit erre a
„bigott" rómaiakra való többféle tekintetek birhattak ; hogy azonban a víz alatt álló városrészeket is meglátogassa, a r r a már nem volt birható ő felsége, mi annál nevetségesebb, minthogy állítólag azért jött, hogy mint gondos, szerető atya saját szemeivel lássa gyermekeinek nyomorát; így jött, de nem látott semmit, m e r t n e m a k a r t látni
semmit.
H a nem lett volna a rosz fiúnak félelme, azt mond-hatnád, hogy az okos embernek tapintata s ildoma volt oka annak, hogy V. E . ő szentsége szemeit kerülte s helyette csak egyik vejét, Millefiori grófnő egyik leányának f é r j é t , Spinola marchését, küldte oda'egy levéllel, melyet a marchese Antonelli bibornoknak adott át s azzal visszatért.
Végre eljött a délutáni ötödik óra, ez volt az elindu-lásnak órája. Már reggel, mikor jött, még a vasúti állomá-son, erősen meghagyta volt az állomási főnöknek, hogy vonata ezen órára készen álljon s pontban öt órakor elrobogott a vonat a felséges teherrel, mintha — ellop-ta volna. — I t t volt tehát a király s nem is volt itt.
A diplomatiai testület legalább ittlétéről a legkisebb tudo-mást sem vette. Ö felségének rögtönzött kirándulása tehát még koránsem nemzetközi tény, mivé talán ő maga sem
A diplomatiai testület legalább ittlétéről a legkisebb tudo-mást sem vette. Ö felségének rögtönzött kirándulása tehát még koránsem nemzetközi tény, mivé talán ő maga sem