P E S T , február 27. A c u l t u s m i n i s z t e r i b u d -g e t t á r -g y a l á s a . Nem mulaszthatjuk el, ho-gy a cultus-miniszteri budget tárgyalása alkalmából néhány szót ne szóljunk és pedig annál kevésbbé, mert részben épen
ellen-feleink, kik nekünk bizonyára nem kedveznek, igazoltak bennünket némely állitásainkban, részben, mert a tárgyalás
alkalmat ad megkérdezni, miért ülnek a képviselőpadon némely képviselők hallgatagon, kiknek nemcsak joguk, hanem állásuknál fogva kötelességük is volna a k k o r amikor felszólalni.
Az elsőre nézve nagy elismeréssel vagyunk azon kép-viselő u r a k iránt, kik az országos testület előtt felfedezték a tanfelügyelők oda irányzott törekvéseit, hogy minél több felekezeti iskolát változtassanak községivé ; holott küldeté-sük legalább törvény szerint nem a közösítés, hanem a nép nevelés emelése lenne ; míg ezen állítással mi léptünk a k ü z d t é r i e , míg csak lapunk emelt szót a tanfelügyelők kö-zösitési törekvése ellen : a népnevelési törvény ellen izgatás-sal vádoltak bennünkot, mint ezt a miniszteri jelentés is t63zi, tr.elyet a népnevelés állapotáról az országgyűlésnek benyújtott és ime ma már országos tekintélyek lépnek mel-lettünk sorompóba, állításainkat visszhangoztatják, a r e á n k dobott vádat visszavetik oda, honnan származott; ma már nemcsak igazolva van képviselők által, mennyire czélsze-rütlen, az ország pénzét mily hasztalanul pazarló, intézmény a tanfelügyelők behozatala, hanem egyszersmind fel van tüntetve, mily veszélyes azon álláspont, melyet a feleke-zeti iskolákkal szemben elfoglaltak. Azon eljárás ugyanis, melyet a tanfelügyelök iskoláink iránt követnek, minden mást idézhet elő, csak nem békét, egyetértést, a polgárok között; pedig ha valaha és valahol, úgy most és nálunk van erre legnagyobb szükség. Soha sem lett volna képes a kor-mány hazánkban 479 közös iskolát létrehozni, mint azt a
„Religio" 12-ik sz. is közli, ha a tanfelügyelök, ha már épen léteznek, a népnevelés előmozdítására és nem a közö-sitésre fordították volna szorgalmukat. E pontban igazolva vagyunk és eljön még azon időszak is, mely igazolni fogja mindazon állításainkat, melyeket hazai úgy, mint tisztán valláserkölcsi szempontból a liberalismusról elmondani al-kalmunk volt és vajha itt lenne már, vajha későn ne jöjjön az idő, midőn talán kipótolhatlan károkat okozott és oly sebeket ütött a nemzet testén, melyeket vagy soha vagy egykönnyen behegeszteni nem lehet. Csak azt fájlaljuk, hogy miután oly tekintélyes oldalról történt a felszólalás a t a n -felügyelők ellen, az országgyűlés még sem birt oly l e l k i
141
erővel, hogy őket rögtön beszüntette volna, holott velük együtt eltűnnék a közösködési mania is, mint minden létező egyenetlenség forrása.
Amily megelégedésünkre szolgál a fantebb említett ese-mény, oly megfoghatatlannak tűnik fel előttünk ama hall-gatagság, melybe papi képviselőink elmerültek, midőn az egyetemi tanárok fizetésének felemelése említtetett fel az országgyűlésen. Papi képviselőink köréből egyetlen egy hang vagy nesz sem árulta el azon kiáltó igazságtalanság érzetét, melylyel az országgyűlés a theologiai k a r ügyét t á r g y a l j a azaz nem tárgyalja ; mintha az egyetemen három karon kivül több nem is léteznék, mintha a theologiai kar t a n á r a i a levegőből is megélhetnének, úgy mellőzi őket az országgyűlés minden oly esetben, midőn az egyetemi tanárok sorsának javításáról van szó; felőlük csakis akkor beszél, midőn arról van szó, kidobják-e őket törvényes örökségük-ből vagy sem és mintha e mellőzés a legtermészetesebb volna, oly nyugodtan ülnek padjaikon papi képviselőink. A katho-likus módon keresztelt Hoffmann egyetemi tanár úr prote-stánst illető módon lépott fel ezek ügyében és k a t h . papi képviselők kath. ügyben még az igazságosság szempontjá-ból sem bátorkodnak fellépni? mikép fejtsük mag e talányt ? Szólani lehet, szabad és kötelesség és azok, kik ezt megte-hetnék, hallgatagon bele látszanak egyezni azon igazságta-lanságba, mely az ország egyetlen tudományos kath. testü-letén elkövettetik. Váljon miért ülnek tehát ott papi képvi-selőink, ha még szándékukról sem tesznek tanúságot, hogy legalább tiltakoznának ily kiáltó igazságtalanság ellen ? A ft.
szerkesztő úr talán jobban m-g tudja ezt fejteni mint mi.
t +.
P E S T , j a n u á r 25. M i n i s z t e r i e l ő t e r j e s z t é s a n é p i s k o l a i k ö z o k t a t á s á l l a p o t á r ó l 1870-ben.
(Folyt.) Még inkább fokozza e vád súlyát azon körülmény, hogy a jelentés a peres ügybe magát a nemzetet is beleke-veri és úgy mutat be bennünket, mint kik a nemzet ellen izgatunk ; mert hiszen a 38-ik t. czikket a nemzet alkotta.
Ugyanis a jelentés azt mondja, hogy „a 4 8 - i k t. cz. alko-tásával a nemzet az e g y h á z a k n a k nem ellenéül lépett fel, hanem segélyükre j ö t t ; "1) a miniszter vádol bennünket, hogy izgatunk a 38-ik t. cz. ellen ; de a 38-ik czikket a nemzet a l k o t t a : ergo. Soha szerencsésebb körülmények kö-zött nem emeltethetett volna e v á d ellenünk, mint épen a je-lenlegiben.A miniszteri jelentés oly kegyesen van szerkesztve, oly elnéző még a vádlott iránt is, hogy midőn vádolja, a védelmi eszközöket is ugyanazon pillanatban n y ú j t j a kezei-be. Valóban zavarunkból alig t u d n á n k kibontakozni a vád-dal szemben, ha történetesen a v á d i r a t védiratunkat is nem foglalná magában. Mennyire alkotta ugyanis a nemzet, mint nemzet, — melyre a jelentés hivatkozik, — a 38-ik t. czik-ket, kitűnik az azon válaszból, melyet a felekezetek az or-szággyűlési tagok szavazatára adtak. E válasz pedig a jelen-tés szerint következőleg hangzik : van az országban 5217 róm. kath., 2058 g. k., 1604 g. kel., 2450 helv. h., 1397 ág. h., 103 unit., 490 izr. és 479 közös iskola vagyis összesen 13, 798 felekezeti és 479 közös iskola; j á r azokba tényleg
össze-») n. o. 25.1.
sen 1,093,089, ezekbe 59,026 gyermek.4) H a a 38-ik t. cz-et, nevezetesen a közös iskolák behozataláról szóló V-dik feje-zetet, a nemzet mint nemzet alkotta volna : ily sújtó választ önalkotta törvényére felekezeti iskoláinak fentartása által nem adott volna. Ma már az a r á n y t bizonyára teljesen meg-fordított viszonyban lehetne bejelenteni a képviselő testü-lotnek. Hogy azonban e vád létre jöhetett, csak onnan ma-g y a r á z h a t j u k mema-g, ha látjuk, homa-gy a miniszter most distinma-g- disting-vá', ha l á t j u k , hogy a miniszter a felekezeteket nem t a r t j a a nemzethez, a nemzetet a felekezetekhez, tartozónak, hanem egymással ellentét be helyezi : a nemzet úgymond az egyhá-zaknak nem ellenéül lépett fel. Sokat gondolkodtunk eraeg-külömböztetés felett és ha a hazában élő összes felekezeteket vagy egyházakat a nemzettől külön a k a r t u k szemügyre venni, azt vettük észre, hogy a felekezetek csak megvannak, de a nemzetet sehol sem t u d t u k találni ; megfordítva pedig a nemzetet megtaláltuk ugyan és fájlaltuk, hogy oly keve-sen vagyunk, de a felekezeteket sehogy sem t u d t u k felta-lálni, míg végre azon meggyőződésre j ö t t ü n k , hogy ez ellen-tét, i g y a mint fel van állítva, képtelenség, mert a haza terü-letén lakó összes felekezetek képezik magát a nemzetet és így, midőn a nemzetről szólunk, szemünk előtt lebeg a, fájdalom, különféle felekezetű hivek összege és ismét, midőn ez összeget tekintjük, benne egyszersmind a nemzetet is szomléljük. E z a tulajdonképeni nemzet szintén szavazott, adott szabadsá-gával élve, a 38-ik t. cz-kel szemben u j t. czikket alkotott, melynek szavai így hangzanak : „feltartjuk felekezeti isko-láinkat, ellátjuk mindazon kellékekkel, melyek gyerkeink tudományos ismeretének emelésére szükségesek, me-lyek kczül a kormány is sok jót a j á n l , de — közös iskola nem kell." Midőn tehát mi hasonlót teszünk, nem a nemzet ellen izgatunk, hanem vele egy úton j á r u n k és így csakugyan kétségtelen, hogy a nemzet és felekezetek között nincsen meghasonlás, hogy a nemzet saját alkotta törvényével nem ellenéül lépett fel az e g y h á z a k n a k . E g y eszme vezérelte a nemzetet és az e g y h á z a k a t , hogy csak a felekezeti iskolákat k a r o l j á k fel jövőre és mit nemzet és felekezetek közösen, egy egészet képezve, elhatároztak, azt, mint a jelentésből l á t j u k , hűségesen meg is t a r t j á k ; minek következtében tökéletesen felmentve érezzük m a g u n k a t azo i vád alól, mintha mi m a -gunktartásával a 38-ik t. cz. iránt maga a nemzet ellen izgattunk volna. E z t csak azon esetben lehetne állítani, ha a nemzet azonos lenne azon törpe minoritással, mely a közös iskolákban véli feltalálhatni a nevelés culminatióját. Nem volt és Dincs nekünk b a j u n k a nemzettel és a nemzetnek velünk ; bárcsak megszűnnének az alaptalan vádak és g y a -núsítások , melyek megbénítják a haza felvirágoztatá-sára irányzott tevékenységünket; bárcsak minden kérdésben ily tapintatosan t a n ú s k o d n á n k nemzeti érzékünkről : ú g y kétszeres biztossággal mondhatnánk, hogy „Magyarország nem volt, hanem lesz ;8 külömben mint „kéve széthull nemzetünk.8
A miniszteri előterjesztés úgy véli, hogy minden „olő-itéletünk alapja csak az 1868-diki törvényhozás szándékai-nak félreismerésében és az állam s a külömböző vallásfele-kezetek valódi érdekeinek téves felfogásában kereshető ;8 3) mert „ha magának a törvénynek szövegét tekintjük, abban
3) Táblázatos kimutatás 84. L — ') u. o. 54 1.
nem fogunk semmit találni, ami ezen előítéletet igazolná."4) Hogy az 1868-diki törvényhozás minő szándékokat táplált lelkében, az az ő titka, melyet kivüle csak Isten ismer telje-sen. Mi mint korlátolt lények azokat nem vizsgálhatjuk s minthogy találgatások által csak a gyanúsítgatás nemtelen és sikamlós terén révedezhetnénk, — mit utálattal megve-tünk, — anélkül, bogy biztosságra játhatnánk, vizsgálni nem is kisértjük meg. Mi a tények mezején maradunk és Ítéletünket azon tapasztalatokra alapítjuk, melyeket egy-házunk csaknem kétezredéves fenállása óta szerzett ; az ő tapasztalata, tapasztalatából levont következtetések és pedig oly következtetések, melyeket ujabb tények helyeseknek bizonyítottak, lesznek a mi irányadónk az iskola kérdésében is, hozassanak bár a törvények 1868-ban vagy az Ur bár-mely évében. Mióta az egyház létezik, mióta a nevelésre fensőbb hatalomtól felhatalmaztatott, azon tapasztalatra jutott, hogy a nevelés csak akkor termi meg üdvös gyümöl-csét, ha a gyermek az iskolában vallásos légtől van körül-véve, ha minden tudományos ismereteivel egyszersmind vallásos szellem is közöltetik vele, ha összhangzólag úgy kezeltetnek a tudomány összes ágai, hogy általuk u g y a n -azon vallásos elvek, melyek a korunk Ízlésétől elütő katechis-musból csepegtettetnek bele, megerősíttetnek ; mert a gyer-mek, mint a gyenge növény, sok sőt mindenoldalú támaszt igényel, hogy azzá fejlődjék, mivé a kereszténység t a -nitmánya szerint az embernek fejlődnie kell. E z az egyik tapasztalat, melyet a tények igazoltak . A másik az, hogy ott, hol az elősorolt nevelési rendszer mellőztetik, nemcsak üdvös keresztény fejlődés nem következett be, hanem ennek tökéletes ellentéte, t. i. üdvtelen és keresztényellenes és ezt szintén tények igazolják. A kormány felment bennünket, hogy az előadottakat a közös iskolákra alkalmazzuk. Az 1868-ik 38-ik t. czikknek szövege ha mást nem mondana is, azt mégis megmondja, minő a közös iskolák nevelési rend-szere s minthogy ezt tökéletes ellentétben találjuk azon rendszerrel, melyet az egyház üdvösnek tart : ez reánk nézve
elegendő, hogy nem ugyan előítélettel viseltessünk a közŐ3 iskolák iránt, mint a jelentés mondja, hanem hogy teljes meggyőződésből felekezeti iskoláinkat pártoljuk. Kétezred-éves tényekkel igazolt tapasztalatra, úgy véljük, mégis csak biztosabban támaszkodhatunk az emberiség érdekében, mint azon tapogatódzásokra, kísérletekre, melyeket korunk a közös iskolával tesz, még ha elhallgatnánk is, hogy egyhá-zunk tapasztalatokra alapított Ítélete a közös iskolákra egyátalában nem kedvező. Nem a szentesitett törvényt támad-j u k meg sorainkkal, csak a támad-jelentésben foglalt állításokra vá-laszolunk, felvilágosítással szolgálunk, a tévfogalmakat szét-oszlatni kisértjük meg ; szándékokat nem vizsgálunk, azért nem is érthetjük félre, magánytitkok leplét nem bontjuk szét, hanem csak ami nyilt, amit tapogatni tudunk, amit szemeinkkel szemlélünk, Ítéletünkben egyházunkkal azok-ból indulunk ki és a szerint teszünk ; ez is azon elvhüség, benső meggyőződés kifolyása, melyet korunk nem ismor és azért előítéletnek nevez. Váljon nem előítélet, hanem valami más-e alapja azon buzgalomnak, melylyel kormányférfiak, képviselők, a közös iskolák mellett küzdenek ? azt a jövő
fogja felderíteni. (Folyt, köv.) Vigilius.
4) u. o. 5 3 . 1 .
T A K S O N Y , febr. 23. Az a u t o n o m í á h o z . A
„Religio" 15 sz. egyik t. dolgozótársa az aggodalom hang-ján panaszolja, hogy a jelen a u t ó n . gyűlésen a s z e g é n y p l é b á n o s o k , k á p l á n y o k stb. sorsának javítása pro-blematicus lett, mert, úgymond, „az autón, értekezlet nem egyházi tagjainak legnagyobb részénél most szó sincs e kér-désről, sőt annak iránlunkí hangulata sem mondható épen kedvezőnek. . . Tény az, hogy az értekezlet tagjainak na-gyobb része nem is gondol r e á n k , hanem egészen más gond-jai vannak." — Teljes megnyugtatására legyen az igen tisztett felszólaló úrnak mondva, hogy az alpapság és tanitók sorsának javitása, mint azt saját gondos megfigyeléseim nyomán jelenthetem, nemcsak nincs elejtve, sőt annak igaz-ságszerű elintézése minden színezetű autón, képviselőtől a a teendők legelső tárgyai közé sorolva. A 27-es bizottság szervezeti javaslata 62 §-bau ily határozott hangon szól e tárgyról: „Gondoskodik (az egyházmegyei gyűlés) a sze-gényebb sorsú plébánosoknak és káplányoknak hivatalos állá-sukhoz illő ellátásáról, valamint a szolgálatképtelenek nyug-díjazásáról. És a mennyiben ez az egyházmegyei pénztár erejével eszközölhető nem volna, iránta az országos kath.
igazgató tanácsnak előterjesztéseket tesz." Maga az ér-deklett bizottság szabadelvű kisebbsége, mely pedig a kath.
egyházszerkezet felforgatásából semmi töprélyt sem tesz magának, szóról szóra átveszi a hivatolt §-t. javaslatába. Ily körülmények közt, habár talán találkoznék is a congressus tagjai közt egykét sandaszomü papramorgó, ki Diogenes philosophicus k o n y h á j á r a óhajtaná utasítani a papot, annak elszigetelt szava indignatióval nyomatnék el az egész gyűlés megsértett közhangulatának kitörendő zúgásától. Azonban midőn az alpapság fizetésének javitása e szerint in thesi már meghaladott pontnak tekintendő, más kérdés az : van-e a jelen szervező congressusnak, mely csak az önkormány-zat megalkotásával van megbizva, joga oly speeifieuä ügy megoldásába bocsátkozni, milyen a szegény papok díjazása?
A 27-es bizottság legalább ezt jogkörén kivül esőnek ítélte, az egyházmegyei gyűlés gondjaira bízván a klérus illő ellá-tását. Nem e tengely körül forog j( lenleg az autonómiának világraszóló kérdése , hanem az képezze folytonos gondjaink, sőt leghőbb imáink tárgyát, hogy az autonomia végzetszerű intézménye kath. szellemben alakuljon meg. Ha e ponton egyszer szerencsésen áthaladtunk, biztosítva van a m a g y a r egyház üdve s vele a klérus anyagi helyzete is. De ha a kor-szellem valamely fattyúeszméje lopódznék annak sanctuari-umába, a demagógia örvényébe fognánk sodortatni hitünk és egyházunk minden legszentebb kincseivel. V á r j u k tehát békével s buzgó fohászok közt, hogy e téren is honosuljon meg előbb Isten országa é3 az ő i g a z s á g a , . . .azután caetera adiieientur nobis. KiibricsTvy András.
esztergomfőmegyei aut. képviselő.
RÓMA. F e l i r a t o k a s z e n t a t y á h o z ; p é t e r -f i l l é r s i m á d s á g a s z e n t a t y á é r t ; o l a s z k a t h . i r o d a l o m ; a g a r a n t i á k ; H u m b e r t h o r c z e g stb.
A „Divin Salvatore" tudósítása szerint e napokban egy
143
30,000 aláirással ellátott felirat nyújtatott át a szentatyának, melynek aláirói csupán rómaiak voltak. A milyenek most a körülmények itten, természetes, hogy az aláirásokat csak a legnagyobb titokban lehetett szedni, mi nélkül az aláiróknak száma sokkal nagyobb leendett. E felirathoz 15,000 lira is volt mellékelve, mely öíszoget a szentatya mindjárt azon ß0,000 lirához csatoltatni rendelte, melyet a Vicarius Urbis a vizkárosultak számára az ajtatos testvérülotek közt
össze-gyűjtött.
Egész Olaszország folytonosan imádkozik a szentatyá-ért. Majdnem minden városban ünnepélyes háromnapi imád-ságok t a r t a t n a k , mi a tüntetésnek mindenesetre legszebb, mert tisztán katholikus, neme. Ily triduum alkalmával Bo-lognában az imolai püspök prédikált, mi a liberálisoknak nem kis kedvrontásra, de a becsületeseknek nagy örömükre szolgált. Midőn a püspök, szónoklatának végén, kegyeletes adakozásra szólította fel hallgatóit, legott több fiatal ember lépett elő, gyüjtőkül ajánlkozván s így igen tetemes összeget gyűjtöttek össze s midőn azután a püspök távirati úton felha-talmazást nyert a Vatikánból hallgatóinak az apostoli áldást adhatni, akkor a hiveknek lelkesedése határt nem ismert
többé.
Hasonló feliratok s kegyeä adakozások folytonosan érkeznek Nápolyból, Milánóból, Velenczéből s minden n a -gyobb városból. Az „Unita Cattolica," mely összesen már több mint négy millió f r a n k o t küldött a pápának, legújab-ban ismét 70,000-et küldött. Örvendetes jelenség ezenkívül a j ó i r á n y ú katholikus irodalomnak folytonos szaporodása is, mi egyedül abból magyarázható, hogy a katholikus ol-vasóközönség hasonló arányokban növekszik. A „Giornala di Roma" nevű hivatalos lapnak volt szerkesztője most egy másik „II buon Senso" czimünek szerkesztését vette át ; mellette az „Osservatore Romano," „Imparziale," „II divin Salvatore," „La Vergine" s a mindennap megjelenő, nagyon bátran nyilatkozó, „La F r u s t a " képezik a jószellemű római-aknak olvasmányait, míg a liberális lapok ciak állandó subventiók által állhatnak fen. T u r i n n a k , Genua-, Milano-, Velencze-, Bologna-, Florencz-, Nápoly- s Palermónak van mindegyiknek egyegy katholikus lapja, mely ügyesen s bátran védi a katholicismus ügyét. A „Civilta Cattolica"
is Florenczbe vándorolt. E g y másik folyóiratra is szeretem figyelmeztetni, mely kitünövolta daczára Olaszországon kivül tán nevéről sem ismeretes. E r t e m a „ L a Scienza e la Fede" cziműt, mely hatives füzetekben kétszer egy hónapban jelenik meg Nápolyban és (hasonlólag mint a
„Religio") most X X X I - i k évfolyamában van. Tartalmánál s irányánál fogva legközelebb áll a mainzi „Katholik"-hoz ; ára egy esztendőre Olaszországon kivül 14 f r a n k s 20 cent., mi bizonyára elég kevés.
Ezzel nem akarom mondani, mintha a mi jó lapjaink-nak sikerült volna már a roszakat elnyomni. Van ebből is elég. L e g ú j a b b a n egy „Roma del Popolo" czimü kezdett megjelenni,melynek nyiltan bevallott főmunkatársa Mazzini, ki m i n d j á r t első czikkében azt mondja : Róma a monarchia által beszennyeztetnék. A pápa világi hatalmának bukásával bukott a monarchia is ; Rómát v s-tza kell adni a népnek, hogy az olasz köztársaság ott vegye kezdetét, a hol a
köz-társasági eszme h a j d a n t a legszebb diadalait ülte.
Flórenczben még mindig a pápának adandó g a r a n t i -ákról beszélnek a parlamenti főurak, ámbár pártkülömbség nélkül igen jól t u d j á k , hogy emez üres szavak megett nem lappang semmi s hogy a szegény olasz kormány nem bizto-síthatja a pápát semmiről, mivelhogy maga sem biztos arról, mit tesz vele majd egy közel jövőben a mindenható for-radalom. Legvilágosabban beszélt e tekintetben Bonghi képviselő. Azt mondta : a pápának van joga bullákat, con-stitutiókat s egyéb okmányokat közhirré tenni s a szokott helyekre kiragasztatni; de a kormánynak joga van azokat leszakasztatni. A kormány ugyan a pápa ellen nem léphet fel birói keresettel s az ellen sem, a ki az illető o k m á n y o k a t közvetlen parancsból kiragasztotta; de ezeken kivül min-denki ellen felléphet, ki ezen okmányokat bármi módon terjeszti, valamint a hatóságoknak is joguk van keresetet indítani aziránt, váljon valamelyik pápai kibocsátvány nem ütközik-e az állam törvényeibe. Mindamellett pedig Bonghi képviselő ú r még sem t u d t a képviselőtársainak teljes tet-szését kivívni ; mert midőn későbben egy bizottsági ülésben többi közt a k k é n t nyilatkozott, hogy a bibornokoknak adassék azon kiváltság, hogy a kormány a pápa beleegye-zése nélkül ne indíthasson ellenük birói keresetet, a k k o r Mancini képviselő dühösen felugorván k i n y i l a t k o z t a t á , miszerint ő ilyfélo ultramontanokkal nem fog többé t a n á c s -kozni s ennél fogva a bizottságból kilép.
Humbert berezeg itt mulat s Róma városának sok pénzébe kerül, t. i. zászlókra, lámpásokra s előfizetésképen kiáltandó evvivákra kell sokat kiadni..
IRODALOM.
„Geschichte der Vulgata." — Von Dr. F r a n z Kaulen. -Mainz. Verlag von F r a n z Kirchheim. 1868. 501. pagg. 8.
2 thaler. 10 sgr.
(Folytatás.)
Igy jött például kezdetben azonnal napfényre a hit-igazságok szabad vizsgálata s kinekkinek a szentírásból önmaga általi meghatározása, azon Luthertől, — ki, sajnos, ezen nagyhangzatú szólamával némely lábaikon j á r n i nem tudó és más fejével gondolkodó hígvelejüeket eltérített az igaz ösvénytől, hogy kövessék a divatos, de egyszersmind üres, alaphiányos szavak köpenye alatt működő apostolokat tekervényes tévutaikon ; — felállított elvének semmi-sége , valamint Isten és rationalismus, a h i t t e k i n t é l y , mely, hogy a tudományi vizsgálást nem gátolja, már abból érthetni, miszerint oly igazságokra szoritkozik, malyekhez az emberi ész ö n m a g á r a hagyatva nem képes emelkedni, melyek tehát a n n a k körén kivül esnek — és feltétlen ész-tekintély együtt meg nem állhatnak . . . A rationalismus czélja korlátlan szabadságot követelni ; . . . e liberális esz-ménykép mögött egy indok rejlik, melylyel minden nyomon találkozunk : gyűlölet a katholicismus ellen, mely tanítja, hogy az emberi „ratio" nem tehet méltóságáról nagyobb bizonyságot, mintha a kijelentéssel vagyis a legnagyobb észnek, — mely maga az Isten, a világ alkotója és
kor-mányzója, ki az emberiség köz meggyőződése szerint is az emberi nemnek különös nevelője és atyja s az emberiség ked-veért kijelentette magát, oly igazságokat közölvén, melyek az Isten és ember közötti viszonyt tisztába hozzák, . . meg-mutatván minden lény, különösen az ember létének első és végokát, — nyilatkozataival összhangzásba jő és általa az isteni igazság tisztább, tökéletesebb és biztosabb tudal-mára j u t ; mert eszünk rendeltetése csak is az, miszerint az igazságot felismerjük . . . „Világos az egész !" így kiáltottak fel önmaguk között is azon anyaszentegyháznak, melyet Krisztus U r u n k azért alapított, hogy bennünket az igaz-ságra magtanítson, (Mát. 2, 8, 19. 20.) megvetése után meg-hasonlott hitujítók valamennyien s mindenik előtt csak az
kor-mányzója, ki az emberiség köz meggyőződése szerint is az emberi nemnek különös nevelője és atyja s az emberiség ked-veért kijelentette magát, oly igazságokat közölvén, melyek az Isten és ember közötti viszonyt tisztába hozzák, . . meg-mutatván minden lény, különösen az ember létének első és végokát, — nyilatkozataival összhangzásba jő és általa az isteni igazság tisztább, tökéletesebb és biztosabb tudal-mára j u t ; mert eszünk rendeltetése csak is az, miszerint az igazságot felismerjük . . . „Világos az egész !" így kiáltottak fel önmaguk között is azon anyaszentegyháznak, melyet Krisztus U r u n k azért alapított, hogy bennünket az igaz-ságra magtanítson, (Mát. 2, 8, 19. 20.) megvetése után meg-hasonlott hitujítók valamennyien s mindenik előtt csak az