Bajnok, fényes ország, dicsőség, A tudomány gyönyörű gyümölcse !
(Berzsenyi.)
Pelkó Péter.
(Folyt, köv.)
12 *
A r ó m a i c s o m ó . (Folytatás.)
Maradna tehát azon politikusok expodiense, k i k a pápa függetlenségét a közjogban vélik megalapíthatni, amely-nek ugyan ö is alá lenne v e t v e , ' d e az egyháznak az ál-lamtóli tökéletes és helyes elválasztása után. De mennyire gyarló a megoldásnak ezen terve vagy szintén „morális eszköze," m u t a t j a már a „független és mégis alávetett" sza-v a k n a k benső és esza-videns ellenmondása. H a a pápa Itália közjogának alárendeltetik, akkor alattvaló, tehát függő és nem független. Épon ez képezi a csomót, épen abban áll a nehézség, hogy a pápa megszűnvén valóságos fejedelem lenni, alattvalóvá mégsem lehet. És ezen gyarló politikusok azt merik ajánlani, hogy ő az olasz közjog alá rendeltessék.
E z nem megoldás, hanem a csomó szétmetszése, már szóval és phrázisok nélkül, átváltoztatása a nemzetközi kérdésnek nemzetivé, a katholikusnak olaszszá.
De nem, — mondják ők, — tegyétek fel, hogy a „sza-bad egyház a sza„sza-bad államban" elv, mely támasza leend az olasz a l k o t m á n y n a k , t é n y n y é válik és a polgári hatalom az egyházitól teljesen elkülöníttetik : akkor a pápa függet-lenségét többé semmi vész sem fenyegetheti. Csak lassan.
Az államnak az egyháztól, a lelkieknek a világiaktól, teljes elválasztása kárhozatos elv, mert elválasztja Istent, a terem-tőt, teremtményeitől, az emberi társadalmat legfőbb és vég-czéljától ; hamis elv, mert elkülönítvén a lelket a testől, az embernek és működéseinek harmonieux egységét b o n t j a fel, végre az egyház által k á r h o z t a t o t t elv. Hihető e, hogy a pápa függetlenségének alapjául általa, az egyház által, k á r h o z t a t o t t tévelyt elfogadjon ?
E s ha amaz elv csak in abstracto volna téves ! Az egé-szen katholikus Olaszországban kivitele lehetetlen és a vi-szályok kiapadhatlan forrásává válnék. Könnyű kimondani az egyháznak az államtól, a lelkieknek a földiektől való elvá-lasztását ! D e hol van e két rendnek határa, ki födözte fel
eddig, mely törvényhozó jutott a n n a k csak nagyjábani meg-határozására, hogy az emberi ügyek tömegében hol kezdő-dik a világi és hol végzőkezdő-dik a lelki? H a az egyház — mint helyesen jegyzi meg Broglie herczeg — nem volna más, mint az imádságnak, az állam podig csak a rendőrségnek intézménye ; ha minden vallás csak speculativ nézetekre, titkos elmélkedésekre, mysticus érzelmekre, szoritkoznék, az állam kötelessége pedig csak a r r a , hogy a városok és u t -czákbani rendre figyeljen ; ha a lelkiek köre minden léleknek Istenhezi benső viszonyát foglalná csak magában, a világi hatalom pedig csak arra tartoznék ügyelni, hogy az embe-rek egymás hajába ne k a p j a n a k , meg ne lopják egymást :
a k k o r könnyű volna az ohajtott elkülönités. De az igazság, az élet, ledönti e chimerikus határköveket.
É s valóban, tekintsük csak egy kevéssé és vegyük figyelembe a lelkiek köréből származó amaz obligatorius törvények, parancsok hatályát, melyek az egyes úgy mint a község valamely habár világi cselekvényének erkölcsi minőségét meghatározzák ; tekintsük a hit által követelt parancsok terjedelmét, az egyház annyira tevékeny, külső
hierarchicus életét, cuhusának, szentségeinek, szertartásai-nak, természetét, egy, szent, katholikus, apostoli, csalhatlan jellegét, melyeknél fogva nemcsak a hitnek, hanem összes cselekedeteinknek birája és miután mindezt figyelembe vet-t ü k , váljon m e r j ü k - e mondani, hogy mindezvet-t el lehevet-t különí-teni a temporáliáktól egy határozat ereje által, mely az egy-háznak az államtóli elválasztását hirdeti ?
Az állam és az egyház törvényeket hoznak ; váljon nem történhetik-e, hogy az egyház valamit törvény által parancsol, mit az állam szintén törvény által tilt ? Az állam és egyház őrködik az ifjúság nevelése felett; nam lehetséges-o, hogy míg az állam bizonyos könyvet parancsol használ-tatni, az egyház azt kárhoztatja, a benne foglalt tanokat elveti ? Az egyház és állam, habár külömböző szempontok-ból, intézkedik a házasság k ö r ü l ; nem t ö r t é n i k - e , h o g y míg az állam a házasságkötésnek valamely módját szentesíti, az egyház azt semmisnek t e k i n t i ? T e g y ü k fel, hogy az olasz kormány Rómában a pápa székhelyén az egyház fejének szemei előtt megkísérti az említett teljes szétválasztásnak keresztülvitelét, az egyesség hány békés napját Ígérhetjük m a g u n k n a k azon kormánytól, mely alig vonult be erősza-kosan Rómába, azonnal lefoglaltatta amaz okmányt, moly által a pápa a katholikus világnak a mondott erőszakot jelzé ?
Jegyezzük meg jól : ama közjog, melynek a pápát is alárendelni kívánnák az említett politikusok, a teljes szétvá-lasztás kimondása után is tűrhetlen szolgaság helyzetébe j u t t a t n á őt. Oly roppant, az egész föld kerekségén elágazó, vallási társadalom feje levén, a vallásnélküli kormány m i n -dig féltékeny szemekkel nézné a nagy erkölcsi hatalmat és Itáliában annyival inkább, minél inkább érezné a hitet-len kormány, hogy távol áll a hivő nemzet nagy zömétől.
Amiértis egy alkalmat sem mulasztana el mindazt erő-szakkal is elnyomni, amit a külhatalmaknál magára nézve károsnak t a r t a n a vagyamit veszélyesnek hinne a nép tudomá-sára juttatni. A pápának egy rendelete, mely ü r ü g y e t szol-gáltathat tiltakozásra valamely Itáliával barátságos kor-mány részéről, minő volt például a hierarchiának vissza-állítása Angliában ; consistorialis allocutio, mely sérthetné egyik vagy másik fejedelmet, például a lengyel nemzet ér-dekében tett ismételt felszólalás, azonnal ürügyet n y ú j t a n a az olasz kormánynak , hogy a büntető törvénykönyvhez folyamodjék , miszerint az alkalmatlan ügyek e nemének megujulását gátolja. E z áll a külviszonyokra nézve. Ami a belügyeket illeti, mennyivel gyakrabban előfordulna, hogy a kormány, kezében a törvénykönyvvel, megkísértené a pápa száját lecsukni, kezeit megkötni, rendeleteit meghiúsítani, azon szín alatt, mivel ezek a nyilvános rendet megháborít-j á k , a lelkiismeret szabadságát sértik. É s csakugyan, az
olasz k o r m á n y , mely a szentatyát most hatalmában t a r t j a , váljon miért a k a r t a szavát elnyomni az encyclica lefogla-lásával ? Mert nem tetszett neki, hogy Itáliában köztudo-másra jussán a római invásio szerzői és az abban résztvevők elleni excommunicatio. A pápa ezen censurákkal a f ü g -gatlense'ghezi j o g á n a k védelmére kisérlé meg élni; viszont a kormány azon véleményen volt, hogy a pápa köriratának elnyomása által az államnak tesz szolgálatot, azt a veszé-lyektől megőrizvén. Semmi kétség benne, ha I X Pius már
93
alá lenne vetve a köztörvénynek, a kormány megidéztette, elitéltette volna. Mindezekből világos, bogy egy ily módon
„független" pápa az államnak szolgája lenne mindazokban, amik magasztos hivatásának legszentebb kötelességei közé tartoznak.
A római kérdés megoldásának ezen módja nem sokban külömböznék azon helyzettől, melyben a pápák voltak a Caesarok alatt Nérótól Deciusig. Lehet-e az egyháznak az államtóli teljesebb elválasztását képzelni ? A caesarok a k a r t á k , hogy a keresztények Istene távol tartassék a t á r s a d a -lomtól. De mi történt c s a k h a m a r ? Az történt, hogy félvén a keresztény egyház által hirdetett Isten befolyásától, az elválasztást elnyomássá fejleszték és az elnyomás üldözésre, az üldözés mészárlásokra vezetett. Amint tehát fentebb is állítottuk, miután a megoldásra ajánlott úgynevezett erkölcsi eszközök egyike sem alkalmas arra, hogy a római k é r -dést megoldja: az olasz kormány kezeiben is csak ú g y ma-radand megoldatlanul, mint volt Bonaparte sokkal ügyesebb kezeiben.
(Vége. köv.)
Az osztrák vöröskönyv Rómára s az egyetemes zsinatra vonatkozó okmányainak bírálata az osztrák-magyar
delegatióban.
(Vége.)
Külföldön ezen politikát mindenütt üdvözölni, meg-tapsolni, mint g y a k r a n szoktuk, annyit tesz, mint a kést köszörülni, melylyel előbb-utóbb tulajdon n y a k u n k szeges-sék ; mert azon szeretetreméltó naiv következetlenség előtt, melylyel egyrészről ily elvet máshol m i n d e n ü t t , az olasznál, a németnél, átalános érvényűnek ismerünk el és alkalmaz-tatni akarunk, nálunk pedig annak alkalmazása ellen önér-dekből tiltakozunk, nem fog meghajolni azon benső szük-ségesség, melynél fogva a miáltalunk felállított és kikürtölt vagy legalább hallgatag elfogadott elvek és eszmék előbb-utóbb valósulni sietnek.
Van pedig a mondottaknak nagy practikus jelentő-sége r á n k nézve is. Mert, ha igaz, amint kétségtelen, hogy „história est magistra vitae :" ki az, ki az utolsó évti-zedeknek véres történetéből megtanulván mindent lehetsé-gesnek hinni, leheti ennek tartsa, hogy talán az európai viszonyoknak a magyarosztrák birodalomra nézve k e d v e -zőtlen vagy épen ellenséges alakulásánál fogva maholnap talán ellenünk szövetkezett hatalmasságokkal álljunk szem-közt és most Rómában alkalmazásba jött nemzetiségi poli-tika ellenében azon véderőn kivül, melyet seregünk vitéz-ségében és népünknek hazafiúi lelkesedésében b i r u n k , a nemzetközi jogra is, — mert hiszen ez nem hiába létezik
— és ha egyes esetekben már helyettesítve is van az ököl-jog által, mégis, hogy mindenkorra helyettesítve legyen, ezt elvileg el nem fogadhatom, — mondom, a nemzetközi j o g -nak védelmére hivatkozni kényszerüljünk ? É s épen a k k o r r a szeretném fentartatni nemzetemnek és hazámnak jogát min-den benső nemzetiségi fodorlatok, minmin-den kívülről jövő bir-tokcsoukitási t ö r e k v é s e k , ellenében tiltakozni, a nemzet-közi viszonyokra Í3 érvényes erkölcsi rendnek azon örök
törvénye szerint: „Ne orozz!" Szerettem volna f e n t a r t a t n i az által is, hogy ezen törvénynek a szomszéd olasz földön egy évezredes jogokkal bíró és azokat semmi czimen el nem játszott hatalmasság ellenében elkövetett sértése ellen illető
közegünk, a közös külügyminiszter, által a maga idejében felszólalás történt volna. Rómának az olasz aspiratiók foly-tán és érdekében történt elfoglalása ellen tehát külügymi-nisztériumunknak felszólalni kötelessége lett volna, nem a pápai birodalom, hanem a magyar-osztrák birodalom és tulajdon országunk létjoga érdekében. Mily módon fel-szólalni ? a diplomatiai hangseála melyik tónusán ? ez a lényegre nézve, — pedig erre helyezem a fősúlyt, — közön-bös dolog. Midőn azonban erre nézve a legnagyobb latitude-öt engedtem volna külügyminisztériumunknak, másrészről absolute károsnak tartom azon politikát, mely az elveknek szüntelen való kikerülésével kicsinyes expedienseket keres-vén vagy elvhiányt árul el vagy elvét m e g t a g a d j a .
A vöröskönyvnok több sürgönyében egy más ok is hozatik fel a pápai birodalom elfoglalására nézve. A 145-ik sürgönyben ugyanis szó van azon nagy izgatottságról, mely a római kérdés iránt olaszországszerte uralkodik ; a 146-dik sürgönyben említtetnek azon nehézségek, melyeket az szüntelen támaszt az olasz k o r m á n y n a k ^ a 147-ik sürgöny-ben pedig már azon kényszerültségről van szó, melybe ily módon helyeztetett Rómának és a pápa birodalmának elfog-lalására. Kényszerültségről van szó ; értem én azon erkölcsi kényszerültséget, melybe kormányok jöhetnek népeik jogos követelményeivel szemben ; de semmikép sem ismerhetem el jogosnak azon eljárást, melylyel egy a szomszéd álladalom után vágyódó k o r m á n y évtized óta az agitatio minden e s z -közeivel előkészített jogtipró eljárását a népfractiók jogelle-nes vágyakodásaira való hivatkozással igazolja; semmikép nem értem, mikép bocsátkozhatik egy a szerződések szentségéi, a birtokjogot, az igazságot, tiszteletben tartó k o r -mány ily eljárással bármi módon is solidaritásba, miképen avatkozhatik ajánlataival, tanácsaivaj, ily törekvéseknek segélyezésére. Nem is akarom érteni; mert egy u j b i r t o k -szerzési jogezimet teremtetni nem a k a r o k , melylyel az olasz nemzeti érzület, az olasz közvélemény, valamint ma Rómát, úgy holnap az európai viszonyoknak reá nézve kedvező alakulásakor az olasz nemzetiségű Trentinót, I s t r i á n a k , Tengermellékünknek s Dalmatiának olasznyelvü városait, mi tőlünk a jog némi szinével követelhesse. D e van még egy más ü r ü g y is, mely g y a k r a n hangoztatik a pápai biro-dalom elfoglalásának igazolására; hangoztatott utolszor épen a Rómában megjelent olasz király által. Rómának és a pápai birtoknak helytelen kormányzása, politikai életének és közigazgatásának hiányai, elegendő okot szolgáltattak volna a szomszéd olasz k o r m á n y n a k erőszakos tettére !
Eltekintve attól, hogy ily hiányok feletti b í r á s k o -dásban más nemzet fiainak, más kormányrendszer hívének, vajmi nehéz tárgyilagos nézpontra emelkedni és az Ítélet kimondásában az objectiv igazság mértékét megtartani ; eltekintve attól, hogy kétségtelen statisztikai adatok szerint nincs E u r ó p á n a k egy fővárosa, melyben kevesebb rendet-lenség, kevesebb nyomor, hirdette a k o r m á n y z a t n a k a nép-élet sülyedésében mutatkozó aberratióit és hogy tulajdon tapasztalásom szerint is az egyszerű pápai birodalomnak
falusi lakossága, ha talán egy-két európai ország hasonosz-tályú népességénél alantabb is áll, de szerencsétlenebbnek és rosszabbnak bármely más országnak hasonosztályu la-kosságánál sem mondathatik. Eltekintve mindezektől, legyen szabad csak azt jeleznem, hogy nem tudom, hol legyen azon tökéletes kormányrendszerrel ellátott s teljes bölcseséggel igazgatott eldorádó, hol ily elvnek felállítása eszélyes vol-n a ; azt azovol-nbavol-n mégis tudom, hogy ott, hol ezevol-n dolog R ó m a ellenében leginkább hangsulyoztatott, ily elv felállítása a belállapotok által igazolva épen nem volt. Azt tudom, hogy valamint minden emberi dologban, úgy különösen kormány-zatiakban is tökéletes állapotok sohol sincsenek, hogy a legjobb szándék, legbecsületesebb igyekezet, sem képes az egyeseket, az államférfiakat, a politikát, minden hibától, káros következményeket maguk után huzó ballépésektől és magukat megboszuló félszegségektől menten tartani. Uye-sekröl vádolja minden országban egyik államférfiú a mási-kat, egy politikai p á r t a másimási-kat, a kormányon nem levők azon pártot, mely a kormány r ú d j á t t a r t j a , az elmélet a gyakorlatot. Hogy ha tehát ily elvet felállítani szabad, nem lesz ország, melynek birtokkapzsi szomszédjai feljogosítva ne érezzék magukat a n n a k politikai és közigazgatási hibái s gyarlóg9ágai felett bíráskodni nemcsak, hanem a kimon-dott Ítélet folytán annak souverain állami létjogát megta-gadni és a mennyire erejük engedi, erőszakkal is megsem-misíteni.
Épen azért, nehogy vészes bizonytalanság rontson be E u r ó p á n a k nemzetközi életébe, nehogy kétessé váljék minden egyes államnak léte, nyugalma, nehogy ezen u j ve-szély környezze nemzetünknek a béke malasztjai által leg-hathatósabban eszközölt haladását : szükségesnek látom, hogy ily elvnek felállításától s elfogadásától t a r t ó z k o d j a n a k a kormányok, államok, az ellen tulajdon létük érdekében is hathatósan tiltakozzanak. Előadásomat bevégzendő^legyen szabad nézeteimnek előadását a külügyminiszter néhány szép szavaihoz kötni, melyek a 146-ik sürgönyben foglal-t a foglal-t n a k : „Lelkiismerefoglal-tünknek — úgymond — és a p á p a iránti sympathiánknak tartozunk azon figyelmeztetéssel, mennyire szükséges az, hogy ne növeltessenek azon aggo-dalmak és azon izgatottság, mely a római kérdés m i a t t a katholikusokat elfoglalta."
Mily álláspontot foglalok én el a római kérdésben egyházférfiúi minőségemben , az nem tartozik ide ; hogy-ha mégis igen szép szavakhoz kötve elmélkedéseimet, bi-zonyos katholikus felfogásokat röviden érintek, teszem ezt egyedül azon irányban, melyben minden az állam ügyeivel foglalkozó férfiúnak az államélet bármily tényezőit, az ál-lami jólét bármily feltételeit, számításon és figyelmen kivül hagyni nem szabad; teszem ezt csupán azon i r á n y b a n , mely-ben minden kormány, bármily állást foglaljon is el a vallás-felekezetek irányában, népének vallásos hiedelmét és meg-győződéseit, az azokból ösztönszerűleg kifejlődött jogos vágyakat, rokon és ellenszenveke t, a kormány iránti bi-zalmat vagy bibi-zalmatlanságot, a jövőbe nyúló reménye-ket és félelmereménye-ket, tulajdon eljárásának eszélyessége és czélirányossága szempontjából is latba kell vetni, miután ezek nagy tényezők lehetnek a birodalmak belvájudásai és külveszélyei közepett jövendő állapotuknak alakulására
nézve. S épen azért szerettem volna, ha szemben mindazon nagy változásokkal és állami alakulásokkal, melyek Euró-pában részint folyamatban, részint készülőben v a n n a k , vala-mint minden vallásfelekezetnek kellő m e g n y u g t a t á s á b a n , úgy különösen a katholikusoknak is hálás rokonszenvében, minél hathatósabb g a r a n t i á k kerestettek volna azon tö-rekvések ellensúlyozására, melyek birodalmunkon belül vagy kivül a n n a k jelen épsége ellen intéztethetnének. Nem hiszem ugyan, hogy egykönnyen és betüszerint teljesedjenek azok, miket egykor némely lajtántuli államférfiak j ó -solgattak, hogy t. i., ha a német nemzetiségi i g é n y e k kellő figyelembe nem vétetnének és a birodalom többi nemzetisé-geinek aspiratiói előtt jövőre is háttérbe szorulni kénysze-rülnének , talán mi sem tartóztatná a német nemzetiségi elemet attól yissza, hogy jogos igényeinek kielégítését a birodalom határain kivül is keresse ; nem hiszem, hogy azoknak reményei sokak által osztassanak és közel kedvező jövőnek örvendjenek, k i k a szláv nemzetiségi aspiratióknak teljes kielégítését a k á r éjszakról, a k á r dél felül v á r j á k : mindamellett félre nem ismerem azon esélyeket, melyek az európai nagy mozgalmakat előidéző elvek és eszmék részé-ről különösen a polyglott birodalmakat fenyegetik s épen ezen veszélynek ellenében, birodalmunk elemeinek minél biztosabb megóvása tekintetéből, kívántam volna, hogy a val-lásos érzületek ildomos kielégítése által is evégre u j eszköz szereztetett volna. Megtörtént volna az a jelen esetben, ha a pápai birodalom elfoglalása ellen határozottan felszólalván külügyminisztériumunk, sok millió katholikusnak hő kíván-ságát teljesítendette.
H i b á z n a k pedig azok, kik az általam imént jelzett tényező fontosságát félreismerik, leszállítják. Mert bármily perczenetnyi megzsibbasztása daczára is hatalmas marad az mindenkor, valamint az egyeseknek, ú g y a nemzeteknek életében.
De bezárom beszédemet. Nem először történik vi-szontagságos közéletemnek pályáján, hogy oly jog védel-mére szólaltam fel, mely sírba szálltnak látszik. Azóta egy ily jog már dicső feltámadásnak örvendett. Fog-e olyannak a most hirdetett is örvendeni ? nem tudom ; ez Istentől függ, kinek eziránti rendelkezésében meg fogok mindenkor n y u -godni, most egyelőre abban találván megnyugvásomat, hogy midőn szólni kellett és lehetett, nem hallgattam, lelkiisme-retem érzelmét követve, sértett jogérzetemnek elégtételt adtam, kötelességemet teljesítettem.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , j a n u á r 25. M i n i s z t e r i e l ő t e r j e s z t é s a n é p i s k o l a i k ö z o k t a t á s á l l a p o t á r ó l 1870 ben.
(Folytatás.) Az 1868-ik 38-ik t. cz., mint egy önálló, teljes egészet képező, a népiskolai közoktatásról rendelkezik ; azonban nemcsak előirja a tanitók qualificatióját és azon követelményeket, melyek szerint az iskolákat berendeztetni a k a r j a , amit a felekezeti iskoláknál is conditio sine qua nonnak tüz ki, hanem ugyanazon t. cz. a közös iskolák meghonosítását, meghonosításának módját is, meghatározza és erre küiöaösen tág kaput nyit. A minisztérium a helyett,
95
hogy jelentésében elmondaná, miszerint valamint a 38-ik t.
cz. hozatala előtt, úgy utána is ellenszenvet talált a fele-kezeteknél a benne foglalt közös iskolák ellen és igy csak nagy erőfeszitéssel sikerült 479 (bizony elég sok) közösis-kolát félállítani, jónak találta a felekezeteket, — vulgo katholikasokat, — arról is vádolni, hogy izgatásaikkal megnehezítették a népiskolai törvény végrehajtását; mi alatt a felekezetekkel szemben mást nem érthetünk, mint azon követelményeket, melyek szerint a törvény a feleke-zeti iskolákat is berendeztetni a k a r j a és a tanitók qualifi-catioját. Nem sok fáradságba kerül bebizonyítani, mennyire indokolatlan a minisztériumnak izgatásról szóló vádja ; felment ettől bennünket maga az előterjesztés, melyben el-mondatik, hogy a felekezetek sok helyen törvényünk köve-telményeinek megfelelőbbekké szervezték iskoláikat ; mert azt csak nem t a r t j a a ministerium izgatásnak, hogy összes iskoláinkat nem sikerült még teljesen szervezni? Ime, vádol a miniszter bennünket, de fel is mont. Da miért vádol ben-nünket abban, miben engadelmességünket kénytelen elis-merni ? Még különösebbnek tűnik fel azonban e vád azon módnál fogva, melylyel bizonyíttatik. Az előterjesztés ugyanis izgatásról beszél, melyet állitólag maga a népis-kolai törvény, t. i. követelményei, ellen elkövettünk és midőn állításait tényekkel kellene bizonyítani, elegendőnek t a r t j a a köpviselő-testületet azon szerinte izgatásra, szerin-tünk védelemre, figyelmeztetni, melyet a közös iskolák, 9) tehát nem a népoktatási törvény, ellen iskoláink mellett kifejtettünk. Vagy az oktatásügyi minisztériumban azo-nosnak t a r t j á k az egész népoktatási törvényt a közös is-kolával ? Ugyanazon massa damnationishoz számíttatnak azok, kiknek a közös iskola nem kell, mintha csak a nép-iskolai törvény másnemű követelményeit nem teljesítették volna ? Vagy épen ez határozza meg, ki adassék á t a nemzetnek azaz a szabadkőművességnek megvetési tárgyul ? Bocsánat, még ezt eddig nem tudtuk. Valóban, ha az előter-jesztés vádjának bebizonyítására ily kétesértélsü bizonyí-tékokhoz kénytelen folyamodni : úgy helyzete szánandó lehet.
De menjünk tovább. A miniszteri előterjesztés izga-tásról vádol bennünket és teszi ezt akkor, midőn az ország
összes püspökei a népiskolai törvényeket köriratilag tudat-ták papjaikkal, midőn felvilágositólag hatottak híveikre, midőn buzdították őket, hogy a törvény igényeinek megfe-lelőleg szereljék fel iskoláikat, midőn a miniszter maga is örömmel említi fel, hogy több róm. kath. képezdében az idén már 3 évre emeltetett a tanfolyam.10) Ha most ezt teszi, mit tenne akkor, ha ellene tényleg valóban felléptek, ha izgattak volna? Minek vegyük az ily eljárást, midőn az előterjesztés önmaga megvallja, hogy a népnevelés ügyében az egyházak erejükből telhetőleg sok elismerésre és hálára méltót is tettek ? " ) Az előterjesztés önmaga a tagadhatatlan igazság előtt meghajolva, kénytelen beismerni, hogy ha meg-gondoljuk, hogy egészen a jelen század kezdetéig a népne-velés csaknem kizárólag a külömböző felekezetek által
összes püspökei a népiskolai törvényeket köriratilag tudat-ták papjaikkal, midőn felvilágositólag hatottak híveikre, midőn buzdították őket, hogy a törvény igényeinek megfe-lelőleg szereljék fel iskoláikat, midőn a miniszter maga is örömmel említi fel, hogy több róm. kath. képezdében az idén már 3 évre emeltetett a tanfolyam.10) Ha most ezt teszi, mit tenne akkor, ha ellene tényleg valóban felléptek, ha izgattak volna? Minek vegyük az ily eljárást, midőn az előterjesztés önmaga megvallja, hogy a népnevelés ügyében az egyházak erejükből telhetőleg sok elismerésre és hálára méltót is tettek ? " ) Az előterjesztés önmaga a tagadhatatlan igazság előtt meghajolva, kénytelen beismerni, hogy ha meg-gondoljuk, hogy egészen a jelen század kezdetéig a népne-velés csaknem kizárólag a külömböző felekezetek által