nem-mel válaszolnának s ez eléggé arczul csapná a mai indifferens doctrinaireket. Egyébiránt, ha az egész világ igent kiáltana is, a józaneszű ember akkor is nemet mondana.
Udvary Ignácz.
(Folyt, köv.)
Igaz-e, hogy a vatikáni zsinat nj hitigazságokat állít fel?
Ezen kérdésre válaszol Dr. Zwerger bgpüspök jeles röpirata : „Mit tanit az egyetemes vatikáni zsinat a pápai tévmentességröl ?" egyik részében, mely megérdemelné, hogy szóiul szóra jelenjék meg magyarul, annál is inkább, mivel népszerűségét máskép visszaadni alig lehet; szivesen is ten-ném ezt, — de kinek ? Sajátságos, hogy azon nyelven, me-lyet nagyobbrészt katholikusok beszélnek, még par excel-ldnce kath. és elismert becsű műveket sem lehet kiadni.
Legalább tehát kivonatban közlöm a jeles röpiratot, telje-sen ugyan, de mellőzve a népszerűsítés végett történt bőví-téseket; vagyis a teljes tárgyat kivonva a népszerű előadás-ból, melyet a lelkész urak netáni felhasználáskor saját mo-doruk szerint pótolhatnak.
E l ő s z ó .
Valamint Jézust születésétől kezdve, úgy az egyházat is mindig üldözik. „Ha engem üldöztek, titeket is fognak üldözni." (Ján. 15, 20.) De mivel az egyházat jogosan bán-tani nem lehet és a becsületes emberek jogérzetét sértené a r a j t a elkövetett méltatlanság : az egyház ellenei azt a k a r j á k elhitetni, hogy ők korán sem az egyházat ostromolják, hanem csak bizonyos intézményt és tanokat, azokat is tel-jes joggal. í g y rágalmazták a zsinatot és a pápai tévmen-tesség tanát, a hazugság nagymestere szavait követve : Rajta barátaim, hazudjunk (az egyház ellen), hazudjunk folyton, vakmerőn és szemtelenül ; hazudjunk mint az ördög ! Ha nem is hisznek el mindent az emberek, valami csak r a j t u k ragad." — Fájdalom, sok is az, a mi ragadt és azért jónak láttuk az igazság barátait lehető népszerűen e kérdések szerint felvilágosítni : 1. igaz-e, hogy a zsinat uj hitágaza-tokat állít fel? 2. mit tanit a zsinat a pápai tévmentesség felöl? 3. honnét mérité a zsinat e t a n t ? 4. mit szól az ész e tanhoz ?
A zsinati hitvégzetek nem állítanak fel u j tant.
Az egyház ellenei azt mondják, hogy a római zsinat uj tanokat hoz be és bizonyítékul a pápai tévmentesség kö-rül oly dolgokat állítanak, melyek ujak ugyan, de nem a zsinattól, hanem gúnyból, elferditésből vagy tudatlanságból származnak. — í g y tudatlanság- és rosz akaratból eredt gúny volt az : hogy ha a pápa mondaná, azt is hinnünk kellene reggel, hogy este van. Gyakrabban történt, hogy a tant hozzáadás vagy csonkítás által szándékosan eltor-zítva teszik dühös ostromaik czéljává, hasonlag azokhoz, kik a gyermekeket rágalom által idegenítik el gyengéden szerető szüleiktől. — Legtöbb tudatlanságból jő ; így
bizo-nyos nagy hivatalos lapban: hogy a pápa Istenné lesz, minden szava hitvégzet, tette bűnös nem lehet, hitigazsá-gokat találhat fel és változtathat kénye szerint, leteheti a császárok- és királyokat, a zsinatok pedig teljesen fölösle-gesek . . . — Hogy valaki a legutolsó kézművet is gyako-rolhassa vagy csak az ábcét taníthassa, előbb tanulnia koll ; a legfőbb ügyeket pedig minden készület nélkül tárgyalják azok, kiknek járatlanságát jól ismerik a saját és mások vesztére hiszékeny olvasók milliói. — Világosság végett így teszszük fel a kérdést : igaz-e, hogy a vatikáni zsinat olyas-mit határozott, a olyas-mit Isten nem jelentett ki és az egyház eddig nem hitt és nem tanított ? — Mindenki tudja, hogy ezt sem a pápa, sem a zsinat, nem teheti, hanem igenis hatá-rozottabban és világosabban kifejezheti azt, a mit Isten nyilvánitott és az egyház eddig is hitt. Ezt tevé valameny-nyi zsinat a mostanival együtt. A kimondott hitigazság tehát
nem uj, hanem csak oly u j alakban lőn kifejezve, mely leg-alkalmasb arra, hogy a tévelyek ellenében mindenki jól megismerhesse. — Lássuk ezt néhány hasonlatban. — 1) Váljon a 60 év előtt ültetett almafa nem ugyanaz-e most teljes kifejtésében, a mely volt 60 év előtt? — í g y a Jézus által ültetett tévmentesség tana ugyanaz marad akkor is, midőn u j ágakban és gyümölcsökben fejlik. — 2) Váljon a 20 éves testileg és lelkileg kiképzett ifjú nem az-e, ki 20 év előtt tehetetlen gyermek volt ? — Tehát a hit is a régi marad, habár életerejénél fogva növekszik és gyümölcsöt hoz. — Sőt épen ez által marad a régi; mert ha életét veszti, mint a pápától elvált g. nem egyesülteknél, akkor hasonlag a fáról leszakadt ághoz, a testről levágott karhoz, elszárad, elrothad. — Tehát épen az életfejlödés által marad azonos a hit, nélküle pedig megszűnik. 3) Ha valamely családi jog felett vita támad,a családfő előmutatja az okmányokat, melye-ket még a tagok som ismertek mindnyájan, kik pedig a jogot folyton élvezék ; a vita befejeztével u j okmányt állítanak ki, mely nem ad u j jogot, hanem a réginek határait,
értel-mét sat. jelöli ki. — í g y az egyház családi javai a hitigaz-ságok, törvények, roalaszteszközök, melyek által sokan üdvözülnek a nélkül, hogy azokat mind ismernék. De ha valamelyiket feledik vagy kétségbe vonják, a pápa, mint családfő, azt a szentírás- és hagyományból kimutatja és u j okmányt ad ki, mely a régi tant szorosabban meghatározza és világosabban megmagyarázza. Mily külömbség van a jogok tüzetes ismerete és birtoka közt, mutatják a g y e r
-mekek, kik épen nem és más családtagok, kik csak kevéssé, ismerik az élvezett jogokat. — Hasonlag vannak az egy-házban is, kik mit sem tudnak az általuk birtokolt és hasz-nált javakról. — Midőn a gyermek eszével kezd élni é3 tudja, hogy hinni tesz igaznak tartani azt, amit Isten kije-lentett és egyháza által elénk terjeszt, a teljes hitet indít-hatja fel magában, mely aztán mindig ugyanaz marad, bármennyire változzék is a hitigazságok ismerete. — A hit teljes ismeretére csak kevesen és nagy fáradsággal jutnak ; de ez nem is szükséges az üdvösségre ; elég a hitkészség és azon hit- és erkölcstanok ismerete, melyek a kátéban foglalvák. — A nagy többség ily teljes hittel és korlátolt ismerettel bir és ha még nem tudott igazságot tanul meg, nem hite, hanem csak ismerete változik. Ez az u. n. fejlet-len hit vagyis tulajdonkép a hitigazságok fejletfejlet-len ismerete.
29
Nincs tehát külömbség az iskolás fiúk és az egyháztudósok hite közt. E s így a ki még nem hallott volna a pápai tév-mentességről, az által, hogy most azt is t u d j a és hiszi, nem hite, mert azelőtt is mindent hitt, a mit Isten kijelentett, hanem csak ismerete növekedett. — 4) Ha valamely orszá-gos törvény kétessé lesz, a legfőbb hatalom azt megmagya-rázza a nélkül, hogy u j törvény keletkeznék. í g y a pápák és zsinatok sem hoztak be u j hitet vagy törültek el régit, hanem csak kifejték és megmagyarázák a szentirás és a hagyomány tartalmát. Az egyház nem tehet valamely tant isteni kijelentéssé, hanem C3ak azt eszközli, hogy mindenki bizonynyal, könnyen és tévely veszélye nélkül ismerhesse az isteni kijelentést. Megtörténhetik az is, hogy valamely átalán ismert igazság századok folytán sokaknál feledékeny-ségbe megy ; ezt u j a b b meghatározás által kell ismét felujítni és így a 15ik századbeli constanzi zsinat után k é r -désessé vált pápai tévmentesség kimondása nem u j hitet, hanem csak u j ismeretet okozott. — Az első keresztények teljesen ugyanazon kijelentést b i r t á k , melyet mi. — K ü -lömbség csak a zsinati kimondásokra áll, mert mi már 20 zsinat kimondását birjuk, mit elődeink, különösen az első századokban, nélkülöztek. Azért, ha az első keresztények kezükbe vennék k á t é n k a t , s a j á t hitüket találnák benne.
A zsinatokon történt ujalaku kimondásnak pedig oka az, hogy a régi hit életerejénél fogva folyton fejlődik, miként a csemete, miként a gyermek és — a pápa, mint kertész, mint tanitó, a zsinatok közreműködésével a legalkalmasb alakot jelöli ki. — V a g y mivel a vallás lelki javai és jogai kétségbe
vonatván, a pápa mint családfő a szentirás és hagyományok nyomán a zsinaton vagy azon kivül világos és határozott kifejezés által biztosítá a megtámadott hitigazságot. V a g y mivel a hittétel, hasonlag valamely törvényhez, egyik-másik részében nem lévén elég ismeretes, a zsinat azt ú j r a kihir-dette. í g y az 1 - s ő zsinat Niceában 325-ik évben kimondá, hogy Krisztus Isten F i a és pedig valódi, örök, ugyanazon-természetü az A t y á v a l ; a 2-ik Konstantinápolyban 39l-ben, hogy a Szentlélek, a harmadik isteni személy, igaz I s t e n ; a 3 - i k Efezusban 431-b3n, hogy Jézus Krisztus csak egy, t. i. isteni személy és azért a b. sz. Mária Isten a n y j a ; a 4li k Chalcedonban 451-ben, hogy Jézu3 Krisztusnak két egész természete van, isteni és emberi ; a 6-ik Konstanti-nápolyban 681-ben, hogy Krisztusnak két a k a r a t a van, isteni és emberi; a 19-ik több mint 300éve Trientben, hogy mely könyvek tartoznak a szentíráshoz, hogyan j u t h a t n i a bün állapotából a kegyelem állapotába, mit kell tartani a hit- és a jó tettekről, a szentségekről, a sz. miséről, a tisz-tító tűzről, a szentek tiszteletéről, búcsúról stb. — Ezek mind régi hitigazságok. Hasonlag a jelen zsinat első hatá-rozatában sem találhatni semmi ujat és a tévmentességet se mondaná senki ú j n a k , ha oly nagy z a j t nem ütöttek volna ellene. E z t tanítja szent Bonaventura : két értelemben lehet mondani, hogy 'a hitczikkelyek szaporodnak ; egyik igaz, a másik hamis ; azon érteményben, hogy az egyház u j igazságokat terjeszt elénk hit végett, hamis ; hogy az előbb fejletlen tanok kifejlődnek, igaz. A hit idővel öregbe-dik, de csak annyiban, hogy az előbb egy tételben foglalt igazságokat idővel több tétel által fejezik ki. Ez egyszers-mind az egyház tana. Az isteni kijelentés nem egy hittétele
zár magában sok igazságot, melyek idővel részenként mind kifejlődnek, de melyek nem tesznek többet annál, sem az kevesebbet ezeknél. — Az ékszerek értéke sem változik, a k á r a szekrénybe z á r v á k , a k á r pedig sorban k i r a k v á k , csakhogy ez által részletesen láthatók. — Isten minden alapigazsággal ily szekrényt adott az e g y h á z n a k ; a zsinatok nem változtatták, hanem csak k i t á r t á k azok t a r t a l m á t . A zsinatok tehát és így a mostani is nem állítottak fel u j hit-igazságot, hanem csak kifejtik a régit. Dr. K.
Egy titkos emlékirat.
E g y szerencsés véletlen által, — i r j a az „Augsb.
P z t g " tavali 55 számában, — j u t o t t u n k a következő érde-kes okmánynak birtokába, mely nem egyéb, mint egy titkos emlékirat, mely Visconti-Venosta tavali aug. 29-éröl kelt ismeretes körözvényének mellékletét képezte. Ezen emlék-iratban a miniszter c o n s t a t á l j a , miszerint „Olaszhon s a pápa szabadságának biztosítására" szükséges a római te-rületnek néhány „hadtanilag fontos" pontjait fegyveres erővel megszállani. Ezen okmány mutatja, mily gyalázatos utakon közeledett az olasz kormány régen kitűzött czél-jához. Tán nem is szükséges a r r a figyelmeztetnünk ol-vasóinkat, hogy mindaz, mi ezen iratban az olasz kor-mány s a római udvar közti alkudozásokról mondatik, semmi egyéb puszta hazugságnál, mi abból is kiderül, hogy az ezen alkudozások alkalmával használt ágenseknek neveit oly szorgosan titkolják, mi szükséges nem volna, hahogy mindezen ügyek egyenes u t a k o n folytak volna le. Mellesleg legyen mondva, a franczia diplomatia is igen különös világosságban mutatkozik, legalább amennyiben ez ezen iratból kiderülni látszik.
í m e itt következik az
E m l é k i r a t .
A déli t a r t o m á n y o k n a k a királysággali egyesítte-tésével ( 1860—iki okt. 21-én) egy időben Róma Goyon tá-bornok csapatai által szállatott meg, míg u g y a n a k k o r a a királyság s Francziaország közti viszonyok mindinkább feszültebbekké lettek, minthogy a császár egyfelül szerfelett késlelkedett az u j rendnek elismerésével, másfelül pedig a franczia hajóhad Gaëtânak ostromzárolását akadályozta.
Cavour gróf akkor két ügynöke által aziránt alkudozott Párisban , hogy a noninterventio elve Olaszországban is alkalmaztassák. 1860-ben egyetértésben a szentszékkel egy javaslatot dolgozott ki, mely a pápa világi hatalma
feladá-sának alapján annak tökéletes függetlenségét biztosította volna. A franczia kormány, melylyel ezen közös javaslat közöltetett, egy ellenjavaslatot küldött T u r i n b a , melynek vezérelvét a pápa birtokának visszaadása s a pápai h a t a -lomnak egyszerű souverainitássá való átváltoztatása képezte, (decz. 27én 1860.) Ezen ellenjavaslatot Cavour gróf e g y -szerűen visszavetette s egy másikra nézve, mely a pápa fenhatóságát a leoni városrészre szorította, a végleges véle-ményadást fentartotta m a g á n a k .
1861-iki j a n u á r h ó 10-én egy más javaslat terjesztetett a szentszék elé, molynek czélja volt egy külön egyez-kedést hozni létre ugyancsak e szentszék és Olaszország
közt. Ezen javaslatnak szerzője Cavour gróf volt s Santucci bibornok által mutattatott be a szentatyának, ki általa meglepetett, de egyszersmind helyesvoltáról meg is győze-tett. (!!!) A turini u d v a r n a k ajánlatai Rómában engedmé-nyeknek tekintettek (!) s a pápa a k k é n t nyilatkozott, hogy miután a hatalmak nem m u t a t n a k semmiféle hajlandó-ságot őtet fegyveresen támogatni, Santucci és Antonelli bibornokokat fel fogja a bíbornoki eskü alól oldani, hogy a világi birtok átengedése iránt T u r i n b a n alkudozhassanak.
Ugyanazon időben a francziák császára is, ki eddig azon nyilatkozatra szorítkozott, hogy a megkezdett alkudozá-soknak minden sikert kivánt, (jan. 13, 1861.-ben) a miniszteri tanácsban kijelentette, hogy azokat támogatni fogja s egy-úttal Rómában tudatta, hogy az ottani kormányt, ha az alkudozások ismét meghiúsulnának, magára h a g y a n d j a .
Míg ekként Rómában a dolgot folytonos elnapolások által húzni s halasztani iparkodtak, addig Cavour gróf u j concessiókkal toldotta meg eredeti javaslatát, melyek az egyházi j a v a k r a vonatkoztak, míg másfelül azon követelés, hogy a pápa végképen mondjon le világi hatalmáról, állha-tatosan fentartatott. A franczia k o r m á n y akkor azon aggo-dalmát fejezte ki, hogy a bibornokok anyagi érdekei képe-zendik azon szirtet, melyen az alkudozások hajótörést szen-vedni f o g n a k ; másfélül a turini udvar jól tudta, miszerint azon nehézségek, melyeket az egyháznak Olaszhonban való tökéletes felszabadulása az egyházi kormányzat számára Francziaországban teremteni fogna, azon szomorú követ-kezményt vonhatnák m a g u k után, hogy az ezen országgal való jó viszonyok egyidőre felfüggesztethetnének. Egy e tekintetben hozzá intézett kérdésre a francziák császára azt válaszolta, hogy ránézve átalában csak az bir érdekkel, mi-szerint valami egyezkedés létre jöjjön. Ezen nézetben a fran-czia kormányt továbbá azon körülmény is megerősíté, hogy u g y a n a k k o r a franczia k a m a r á k kedvezően voltak Olasz-ország iránt hangolva s hogy ugyanazon időben a porosz képviselőház is az olasz egység mellett nyilatkozott, az orosz k o r m á n y pedig kijelentette, miszerint semmi kifogása sincs az ellen, ha Róma fővárosunkká lesz. De épen ezen politikus viszonyokat használták fel Rómában a r r a , hogy az Olasz-országgali egyezkedést halogassák s ujolag a külbonyodal-makból hasznot húzzanak. A római kormány a r r a figyel-meztette a franczia és angol kormányokat, miszerint ez utóbbiaknak épen nincsen érdekükben, hogy Olaszország egyesüljön és független állammá legyen, utalván A u s z t r i á
-nak példájára, mely az ország-nak előbbeni zilált állapotát folytonosan a maga érdekében zsákmányolta ki s a Gior-nale di Roma éles hangon hazudtolta meg az alkudozások létezéséről szállongó hireket. A francziák császára a maga részéről Cavour grófot a pápa késedelmezéséről s Anto-nelli bibornok nézeteiről tudosította s a r r a hivá fel, ta-láljon ki egy eszközt, mely által ő szentsége államtitkárá-nak ezen ellenzését legyőzni lehetne. Billault miniszter a senatusban azt mondta, miszerint az egyezkedésnek létre-jötte Róma és Olaszhon közt valószínű ; Persigny gróf pedig
egy röpiratot adott ki a végből, mint a császár egyik o'.asz ügynök előtt nyilatkozott, hogy az alkudozásokat megkönnyítse. Ezen pillanattól fogva a mi ügynökeink Rómában hivatalos utasításokat s felhatalmazásokat
nyer-tek. De I I Ferencznek letelepedése Rómában, melylyel egy nagy reactionarius központnak képzése ugyanott egyidejű volt, karöltve franczia, spanyol s osztrák befolyásokkal, ismét emelni kezdé a külinterventióra való reményt s Antonelli bibornok az olasz ügynökkel azt tudatta, miszerint a pápa addig, míg vendége Rómában lakik, nem alkudozhatik.
Márczius 19 én a pápa egy allocutiót mondott, mely-ben kiemelte, miszerint a katholicismus s a liberalismus, valamint a modern polgárisodás állítólagos alapelvei közt lehetetlen a kiegyezkedés s egyszersmind Olaszország egye-sülése ellen is tiltakozott. E r r e Cavour gróf egy parlamenti beszédben válaszolván azt mondta, miszerint a pápának s az egyháznak méltóságát s függetlenségét jobban nem le-hetne biztosítani, mint a két hatalomnak különválasztása s a modern szabadsági elvnek az egyházi s polgári társadalom közti viszonyra való alkalmazása által. A parlament ezen érvelést Buoncompagni napirendének elfogadása által hely-benhagyta, mely napirend azt mondta ki, miszerint a kép-viselőház erősen meg van győződve arról, hogy a pápá-nak függetlensége és az egyházpápá-nak teljes szabadsága biztosíttatni, hogy a közbenemjárásnak elve, egyetértve F r a n -cziaországgal, Olaszhonban is alkalmaztatni s végül Róma, melyet a nemzetnek önérzete fővárossá nyilvánított, az országnak visszaadatni fog. — Ezen 1861 bői származó napirendet a parlament mindannyiszor helybenhagyta, vala-hányszor a római kérdéssel foglalkozott, utoljára az alsó- s felsőháznak augusztus 20-iki, illetőleg 24-iki üléseiben.
E z e k alapján Cavour gróf azt irta a római olasz ügynökökhöz, hogy az ő kamarai nyilatkozatai tökéletesen k é -pesek arra, hogy feltüntessék, mily kedvezők azon enged-mények, melyeket Olaszország az egyháznak tenni a k a r s hogy ő ennélfogva azt hiszi, miszerint azok a római u d v a r t a megkezdett alkudozások hasznos voltáról meggyőzhetnék s hogy a királyi kormány ennek folytán nemsokára azon helyzetben leend, hogy egyrészt a szentszéknek kivánatait teljesítse, másrészt pedig Olaszország egyházi ügyeit vég-eredményesen rendezhesse. (1861-ik aprilhónapban.)
April 5 - é n Antonelli bibornok a k k é n t nyilatkozott az egyik olasz ügyvivő előtt, hogy a szentszék mindig kész lévén a körülmények nyomásának engedni, a szentszéknek kérdését nemzetközi kérdésnek tekinti, melyre nézve egy-maga nem alkudozhatik s midőn erre ügyvivőnk azt jegyezte meg, miszerint a katholikus hatalmak kivánata köztudomás szerint arra megyen ki, hogy az olasz belügyek közbenjá-rás nélkül intéztessenek el, — azt válaszolta : Spanyolország
ellenzi a turini j a v a s l a t o k a t s a római udvar ezentúl kizá-rólagosan figyelő állást foglaland el.
Míg Olaszország ekként azon volt, hogy a római kér-dés tárgyalásától a pártszellemet s mindent, mi azzal némi rokonságban áll, távol tartsa, addig a római udvar épen erre támaszkodott s ennek segítségével a kiegyenlítést le-hetleníteni iparkodott. Ennek folytán Cavour gróf, meg lévén győződve arról, miszerint szükséges, hogy a római kérdés tárgyalásától minden idegen beavatkozás távol tar-tassék , azon alkudozásokba bocsátkozott Francziaország-gal, melyek későbben az 1864-iki szept. 15-én aláirt con-ventióban végleges alakot nyertek. Ezen szerződés Olasz-ország számára a cselekvés szabadságát t a r t á fen azon
31
esetre, ha a római u d v a r a rendetlenségek k ú t f o r r á s á v á vál-nék v a g y másféle veszélyeket okozna vagy ha a külföldi önkénytesek valami titkos interventióra készülnének ; tov á b b á a közlekedés s z a b a d s á g á t állapította meg a f e g y tov e r -telen polgárok s z á m á r a . E g y ú t t a l pedig azt is ismételte, miszerint R ó m á n a k b i r t o k a Olaszországnak egyesítésére s a monarchiai elvnek u g y a n o t t a n i biztosítására elkerülhet-lenül s z ü k s é g e s , de egyszersmind ki is mondta azt, hogy a k i r á l y i k o r m á n y ezen czél elérésére csak békés eszközö-k e t használni s a pápánaeszközö-k szellemi t e eszközö-k i n t é l y é t , a szentszéeszközö-k- szentszék-nek méltóságát s a vallásnak érdekeit, tiszteletben t a r t a n i