Fábián János.
(Folyt, köv.)
A m u n k á s o k k é r d é s e . (Folytatás.)
II. A v i s s z a h a t á s .
Párisé az érdem, mely az első kísérletet tette, hogy ezen természetellenes s ép azért igazságtalan állapotnak véget vessen. Lassankint be kezdték látni a munkások, hogy azon „szabadság és egyenlőség," melyért évtizedeken át annyi vért ontottak, minden egyéb, csak nem szabadság s egyenlőség. „Mi haszna van a világnak abból" — így kérdék — „hogy a harmadik rendé most a hatalom, ha ezen harmad,k rend a szegény vagyontalan munkást most na-gyobb szolgaságban tartja, mint a minőnek az valaha alá volt vetve ? Azért vettük el az egyháztól az ő birtokát, a nemességtől előjogait, a papságtól a tizedet, azért semmi-sítettünk meg annyi százéves jogot, hogy mindez csak a h a r m a d i k rend javára váljék, annak birtokát s vagyonát növelje s azon hatalomra segítse, melyet most a mi elnyo-m ásunkra érvényesít ? 1"
Míg a világ ekő Napoleonnak hirétől s hős tetteinek zajától visszhangzott, addig az ilyféle panaszok ritkábban
8) Szentatyánknak a német püspökökhöz intézett le-veléből. L. „Religio" 1870. II. f. é. 43. sz.
hallatszottak s ha itt ott panaszló hang emelkedett is, az országban elhangzott a nélkül, hogy nagyobb figyelmet keltett volna ; mert minden szem, minden fül, a véres harcz-mezökre volt fordítva, oda, hol a „gloire" oly dúsan tenyé-szett. De midőn ezen lármás korszaknak letűntével a béke ideje beállott és az iparnak minden ágában azon lázas tevé-kenység kezdődött, mely minden politikai rázkodtatásnak rendes következménye s melynek czélja a forradalom ütötte sebeket begyógyítani, a tett k á r t jóvátenni s a hanyatlott nemzeti jólétet helyreállítani, akkor kezdtek az uralkodó nemzetgazdá^zati rendszernek h i á n y a i , fiktiói s igazság-talanságai is mutatkozni s azon mély örvény, mely a birto-kos és birtoktalan osztályok közt tátongott, mind észreve-hetőbbé lön s akkor oly hangok kezdtek ismét emelkedni, melyek azt állították, hogy a fenálló állapot tarthatatlan s hogy megváltoztatása feltétlenül szükséges. Azóta a társa-dalmi viszonyoknak átalakítása s újjászervezése lőn a jelszó, míg azok, kik azt hangoztatták, okaikat vagy a keresztény eszméből merítették, mely a testvéri egyenlőséget s feleba-ráti szeretetet tanitja vagy állításaikat bölcsészeti és törté-nelmi lehozások által iparkodtak támogatni; mindketten pedig abban egyeztek meg, hogy a gyökeres átalakítás nemcsak szükséges, de könnyű is, mit mindenféle nemzet-gazdászati számitások által bebizonyítani törekedtek.
De a kik a gyógyításhoz fogtak, nem voltak egyszers-mind eléggé ügyesek is ; a jó akarat meg volt ugyan, de az eszközök választásában hiányzott a kellő tapintat, sokak-nál a becsületesség is. A legegyenesebb s legtermészetesebb eljárás leendett, először a munkás osztály nyomorú állapo-tának okait fürkészni, melyeket okvetetlenül a liberális oekonomismusnak hiányaiban fedeztek volna fel, miből ismét az következik v a l a , hogy a liberális oekonomismusnak rendszerén kell a szükséges változtatásokat megtenni. Da nem így tettek a mi államgazdászaink, t. i. azok, kik a munkás osztály állapotát tették tanulmányaik tárgyául ; hanem vagy elvont elméleteket kovácsoltak és haszontalan experimentumokra fecsérelték erejüket — s így tettek a francziák — vagy egyenesen ki akarván zsákmányolni a szegény munkásoknak nyomorát, azok közt mesterséges mozgalmat idéztek elő, melynek hullámain úszva, hirre s mi több s előttük is fontosabb volt, pénzre tehettek szert, — így tőn a német munkásvezéreknek nagy része.
A franczia rendszernek két egymástól eltérő irányzata volt : a s o c i a l i s t i c us, mely az átalános boldogság álla-potát a tulajdonjognak megsértése nélkül egyedül az anyagi és erkölcsi erők egyesítése által — s a c o m m u n i s t i c u s , mely ugyanazt minden magántulajdonnak eltörlése s az azután bármiképen megszerzetteknek közös kezelése s fel-osztása által akarta előidézni.
A legelső socialisticus elmélet Saint-Simon gróftól származik (1760—1825). Ezen férfi, ki mint franczia pair és spanyol grand a társadalom legmagasabb osztályához tartozott, a sors által anyagi s szellemi j a v a k k a l bőségesen meg volt áldva, míg a forradalom őt koldussá s földönfutó-vá nem tette. Hosszú viszontagságteljes élet után, megismer-kedve saját tapasztalatai által a társadalomnak minden bajai s fogyatkozásaival, tanítványainak körében m e g k i -sérlett öngyilkosság következtében mult ki. O volt az első,
7 *
ki amaz ellentétet, mely a birtoktalan munkásosztály s a birtokos jómódú középosztály, az u. n. bourgeoisie, közt létezik, kellőleg kiemelte s az „ u j k e r e s z t é n y s é g é n e k főfel-a d főfel-a t á t főfel-abbfőfel-a helyezte, hogy ezen ellentétet főfel-az áltfőfel-al egyen-lítse ki, miszerint az átalános munkát „társadalmi joggá"
tegye. — Halála után Rodriguez és Bazard nevű tanítvá-nyai elméletét mindinkább szélesedő körökben terjesztették, míg a korlátolt eszű s mellette kicsapongó életű Enfantin-nak fellépése az • egészet súlyosan comprommittálni kezdé.
A legszorgalmasabban kidolgozott, minden egyes eshetőséget szem előtt tartó, socialisticus rendszer a Basan-çonban született Fourniertől származik, ki egyéni m u n k á t s az egyének s egyes családok összefüggésnélküli, egymás melletti létét az úgynovezctt phalanxok által a k a r t a pótolni.
Ezen phalanxok 1200 —1800 családból álló községek lean-dettek, melyek egyetlenegy nagy házban „phalanstereban"
l a k n á n a k s kellő, körülbelül egy négyszögmértföldre ter-jedő földbirtokkal b í r n á n a k . A h á z a k n a k építése s a föld-birtoknak megszerzése, részvények ú t j á n történnék. A munka osztálysorozatok szerint osztatnék el, melyekbe a tagok egyéni hajlamaik szerint osztatnának be. E g y áta-lános választásokból keletkező „vének tanácsa" i g a z g a t n á az egész phalanxot.
Több követőt talált a munkások közt a c o m m u n i s -m u s . Ennek első csirája Baboeufnek is-meretestervében rejlett, mely szerint a szántóföldeknek u j felosztása által átalános birtokegyenlőséget kell behozni. Baboeufnek egyik társa, Buonarotti, „Baboeuf összeesküvésének története"
cziinü munkát adott ki, melynek alapján aztán s az e könyvben foglalt elveknek elfogadása mellett u j socialisticus e g y -letek keletkeztek, melyek különféle s váltakozó elnevezések alatt, m i n t : „a népbarátok," „az emberi jogok t á r s u l a t a , "
„az évszakok," „az egyenlő munkásoknak t á r s u l a t a " (ega-litaires), beszédekben s újságokban a legdurvább commu-nismust hirdették, mely a materialismust a természet leg-főbb törvényének vallva, a tulajdonjognak, a családnak s a házasságnak, mint a társadalmi egyenlőség s testvériesség legnagyobb akadályainak, eltörlését, hozzá pedig még a városoknak lerontását, követelte s az emberi nem legnagyobb boldogságának a munka, a javak s az élvek közösségét hir-dette. Ezen vad tan, melynek érvényesítésére a titkos társu-latoknak tagjai a legvéresebb s legerőszakosabb eszközöket is helyeseknek, ajánlatosaknak mondták, végre is a mérsé-keltebbeket elriasztotta és — főleg az 1849-iki forradalmi kísérlet óta, — szakadásokat idézett elő. Azonban a most keletkező u. n. reformpárt is a j a v a k közösségét követelte, melyet a föld s az ipar termesztményeinek egyenlő elosztása által a k a r t előidézni. Nevezetes még Proudhonnak commu-nistikus rendszere, mely a tulajdonjogot mint a gyengének az erős általi, de viszont a birtok közösséget mint az erős-nek a gyenge általi kizsákmányolását, elvetvén, az öröklést a k a r t a eltörülni s csak egyéni, mindenki személyes tulaj-donainak s képességének megfelelő, tulajdonjogot ismert el.
Míg ekként Francziaországban egyes fellengző, a valót soha tekintetbe nem vevő, ideologusok fáradoztak a munkás osztály nyomorának enyhitése körül, természetesen hasztalanul, mert terveik egytől egyig merő ábrándok
vol-tak : addig Némethonban a pénzzacskóit féltő bourgeoisie maga fogott e munkához s pedig Schultze-Dolitsch által óliberalis, Lassalle által pedig radicalis szellemben.
(Vége köv.)
Roskoványi Ágoston nyitrai püspök ő mlgának nagyböjti pásztorlevele, melylyel a vatikáni egyetemes zsinatnak
határozatait megyéjében kihirdeti.
A u g u s t i n u s R o s k o v á n y i de Eadem, Dei et Apostolicae Sedis Gratia Episcopus Nitriensis, Venerabiii et Honorabili Clero Dioecesis Nostrae salutem
in Domino et P a t e r n a m ac Praesuleam Nostram Bene-dictionem !
Appropinguant r u r s u s sacri Quadragesimalis J e i u n i i Feriae, quae prout anniversariam Christi morientis memó-riám praecurrunt, ita et gravia SS. Concilii T r i d e n t i n i Sess. X X V . verba in memóriám revocant, Pastores omnes ad seriam diligentiam adhibendam obtestantia, „ut íideles iis praecipue sint obsequentes, quae ad mortifies,ndam carnem conducunt, ut ciborum delectus et ieiunia." Atque utinam ea pietate ac promptitudine, quam S. Mater Ecclesia depos-cit, salutarem sacri huius Jeiunii legem expieront omnes Ecclesiae fideles, contenderentque omni studio dignos se praestare piae Matris filios, cuius maternam benignitatem abundanter experiuntur ! Jeiuniis quemadmodum corpus humiliatur (Esth. 14.), ita virtus vigorque animi erigitur augeturque et ipsa corporis sanitas temperentia atque a b -stinentia tutissimo conservatur: „qui enim abstinens est, adiieiet vitám, — in multis autem oscis erit infirmitas."
(Eccl. 37.) P r o d i g i a illa sanctitatis, quorum Sacrae Paginae et ecclesiastica monumenta meminerunt, parcitatis cibi et ieiuniorum adminiculo provenisse constat. E x adverso elec-tus ille Dei populus satietate ad idololatriam perducelec-tus est.
(Exod. 32.) Magna multorum millium stragos, quae in eodem electo populo facta fuisse refertur (Numer. 11.), illicito car-nium esui attribuitur. Rerum quidem ad victum necessari-arum Caritas actu perdurat ; verum sunt alia multo cariora, quae ad luxum pertinent et quorum usus valetudini noxius esse consvevit. Nec quis ex omni retro antiquitate exemplum proferet hominis, qui ad paupertatem ieiunii observantia redactus esset; contra autem „qui diligit epulas, in egestate erit et qui amat vinum et pinguia, non ditabitur." (Prov.
21.) Tandem cum Dominus sit „dans vitam et sanitatem et benedictionem" (Eccl. 34.) : anne ruinam aut incommoda valetudinis, an detrimentum rei familiaris metuere quis poterit, qui Domini, E c d e s i a m suam audiri praecipientis, reverentia amoreque ductus Sacri Quadragesimalis Jeiunii observantiam, saluberrimo er'gendarum ad coelestia desi-deria mentium scopo ac consilio institutam, pie custodierit ? Nonne „bona est oratio cum ieiunio et eleemosyna ? " ( T o -bias 12.)
Cum interim eadem Ecclesia Mater, quae a c c u r a t a m Sacri Quadragesimalis Jeiunii observantiam deposcit, e r g a filios, quibus seu paupertatis seu valetudinis ratio in p e c u
-53
liaribua adiunctis strictam ieiunii observantiam redderet prorsus difficilem, maternam exhibere soleat b e n i g n i t a t e m , libenterque subveniat his, qui quod possunt, pro viribus p r a e s t a n t e s , in reliquo g r a t i a m d i s p e n s a t i o n s t a m q u a m h u m a n a e suae infirmitatis praesidium e x p e t u n t : hinc p r o u t prioribus annis, ita nunc quoque Pastores a n i m a r u m neces-saria i n s t r u i m u s dispensandi facultate, observatis iis, quas iam onunciavimus, conditionibus. Videant ceterum C u r a t i , ne hac relaxandae legis potestate pastoralis indulgentiae excédant terminos, semper a n t e oculos habentes illud Conci-lii T r i d . Sess. 25. cap. 18. de ref. : „Sicuti publice expedit legis vinculum quandoque relaxare, ut plenius evenientibus casi-bu3 et necessitatibus pro commuai utilitate s a t i s f i a t : sicfre-quentius legem solvere, exemploque potius quam certo per-sonarum r e r u m q u e delectu petentibus indulgere nihil aliud e s t , q u a m unicuique ad leges transgrediendas a d i t u m aperire."
*
* *
Anno proxime elapso communicavimus Vobiscum do-c u m e n t a ad indido-ctionem et indo-choationem S. Condo-cilii Oedo-c.
Vaticani s p e c t a n t i a ; accipite n u n c ulteriora eiusdem S. Synodi documenta, signanter duplicem dogmaticam C o n s t i t u -tionen! eiusdem Sacri Concilii, quippe de F i d e Catholica iu Sessione I I I . et primam de Ecclesia Christi in Sessione I V . editam. P r i o r exponit catholicam de Deo r e r u m omnium Creatore, de Revelatione, de F i d e , de F i d e et ratione, doctrinam adversus multiplice3 Rationalismi seu Naturalismi, P a n -theism!, Materialismi, Atheismi errore3 ; item adversus aber-rationes nonnullorum Ecclesiae Catholicae filiorum, qui variis ac peregrinis doctrinis abducti, n a t u r a m et g r a t i a m , scien-tiam h u m a n a m et fidem divinam, perpcram commiscentes, genuinum sensum d o g m a t u m d e p r a v a r e , integritatemque et sinceritatem Fidei in periculum adducare comperti sunt.
Posterior contra nisus ac molimina portarum inferi ad ever-tendam, si fieri posset, Ecclesiam f u n d a m e n t u m eius divini-tus positum continuo impetentium, antiquam et constantem universalis Ecclesiae F i d e m de Apostoliéi P r i m á t u s in B.
P e t r o institutione, de perpetuitate P r i m á t u s B. P e t r i in Ro-manis Pontificibus, de vi ac ratione P r i m á t u s R o m a n i Pon-tificis et de Romani PonPon-tificis infallibili magisterio proponit.
H a s summi momenti veritates in pastorali n o s t r a ad Vos litera diei 10 F e b r . 1867 uberius indigitavimus ; de hisipsis veritatibus collecta omnium retro seculorum m o n u m e n t a , nominatim et Ecclesiae H u n g a r i c a e , in exili opere nostro Vobis per eandem pastoralem literam nostram donato, exhi-b u i m u s . Duplici dogmaticae Constitutioni s u exhi-b i u n g i m u s m o x duplicem SS. P a t r i s ac Domini nostri enunciationem de al-t e r a Consal-tial-tual-tione dogmaal-tica f a c al-t a m . In p r i m a ad ipsum S . Concilium directa deciarat : summa Romani Pontificis a u c t o r i t a t e , per Constitutionem dogmaticam secundam
definitâ E p i s c o p o r u m dignitatem ac iura non t a n t u m non destrui, sed potius firmari; in altera ad Praesidem Conven-t u s Episcoporum G e r m a n i a e F u l d a e habiConven-ti dimissa Conven-tum obligationes P a s t o r u m Ecclesiae edocendi suos greges de veritatibus fidei in S. Oec. Concilio definitis explicat, tum a r g u m e n t a a d v e r s a r i o r u m p r a e r o g a t i v a e S u m m i Pontificis perstringit. Cum autem, ut Vobis iam aliunde innotuit, non
multo post éditas ac promulgatas praavias dogmaticas Constitutiones, p r a e p a r a t a q u e pro decisione Synodali etiam alia t u m causam fidei, tum ecclesiasticam disciplinam a t t i -nentia décréta, invasio sacrilaga U r b i s aeternae et reliquarum temporalis Pontificiae ditionis regionum intervenerit, S u m -mumque Pontificem et P a t r e s Concilii Vaticani in exercitio necessariae libertatis, securitatis, tranquillitatis impodiverit, hocve ex o b t u t u S u m m u s Pontifex eiusdem Concilii celebra-tionem usque ad aliud opportunius tempus suspendendam cen-suarit- communicamus Vobiscum ea etiam documenta, quae ad invasionem U r b i s Romanae reliquarumve ditionis pontificiae regionum, item ad suspansionem S. Concilii p e r t i n e n t : ut-pote Breve Apostolicum ad Cardinales singulos 29 Sept.
1870. directum et p r o t e s t a t i o n e m , reprobationemque s a c r i -legae invasionis e x p r i m e n s ; porro L i t e r a s Apostolicas dd.
20 Oct. 1870 super suspensione Concilii V a t i c a n i éditas ; tandem Epistolam E n c y c l i c a m ad omnes orbis Episcopos 1.
Nov. 1870 signatam, ope cuius S S m u s D n u s Noster r e a s s u m -tis omnibu3 suis Apostolieis L i t e r i s adversus acta Gubernii
Subalpini pro evertendo civili principatu S. Sedis suscepta inde a 1. Nov. 1850 usque 14 Nov. 1867 evulgatis et com-memorato eo, quod novissime etiam iniustas postulationes
Subalpini Regis quoad cessionem temporalis pote.statis in suo ad literam Regis responso reiecerit, protestationes et reprobationes in prioribus Allocutionibus, Encyclicis, ac Brevibus literis d e c l a r a t a s solemniter rénovât et confirmât, atque deciarat : omnes ditionis temporalis pontificiae i n v a -sores, occupatore3 etc. maiorem excommunicationem aliasvo censuras et poenas ecclesiasticas a. SS. Canonibus, Aposto-licis Constitutionibus et Generalium Conciliorum praesertim
Tridentini decretis inflictas incurrisse.
*
* *
I . Constitutio dogmatica de F i d e Catholica.
I I . Constitutio d o g m a t i c a p r i m a de Ecclesia Christi.
V e r b a Summi Pontificis post p r o m u l g a t a m hanc Con-stitutionem.
Breve Summi Pontificis ad E p p o s G e r m a n i a e in Con-ventu Fuldansi 1870. congregatos.
I I I . Protestatio adversus invasionam Romanae U r b i s et ditionÍ3 pontificiae.
I V . L i t e r a e Apostolicae de suspensione Concilii Oec.
V a t i c a n i .
V. Epistola Encyclica ad omnes Episcopos de invasiono Urbis R o m a n a e et ditionis pontificae.
*
* *
P r a e a l l a t a s dogmaticas Constitutiones S. Concilii Oac.
Vaticani, quarum obligatio pro quovis Ecclesiae Filio i u x t a novissimam quoque S. Sadis declarationem (dd. 11. A u g . 1870 ad Nuntium Bruxellensem) mox a facta in Generali Synodo publicatione citra ullam alterius cuiuacunque pro-mulgationis faciendae necessitatem, inchoat, intima cum veneratione et inconcussa adhaesioneac obedientiaexcipiendo, paremque obedientiam a Vobis fidelibusque curae vestrae creditis pro m u n e r e nostro deposcendo, imo abs ulla haesi-tatione nobis firmiter pollicando, item quoad Apostolicas
SSmi D. N. Literas de suspensione Concilii édita«, atque constituta circa preces iubilares, (Vobis iam alia occasione per Nos annuntiata) porro quoque in suo vigore persistere declarando, Vos ad praevios ordiuee Nostros reflectimus. E x incidenti autem funestissimae invasionis ditionum pontifi-ciarum, quam eummopere dolemus ac lugemus, Vos omnes paterne provocamus, ut, firma persistente de instituendis pro Visibili Ecclesiae Capite precibus et colligendis piis pro Eodem ad rammara inopiam redacto symbolis dispositione nostra, supplices ad Coelum una nob.'scum et cum Fidelibus curae vestrae creditis tendatis m anus, ipsis SSmi D. N, ver-bis orantes : ut Deus, cuius est haec potius quam Ecclesiae causa, adsit praesenti auxilio Ecclesiae suae, huiusque Ca-piti, ac misericors et propitius effieiat, ut hostes Ecclesiae aeternam perniciem, quam sibi moliuntur, cogitantes, formi-dandam eius iustitiam ante diem vindictae placare conton-dant et mutatis consiliis S. Matris Ecclesiae gemitus, Sum-mique Pontificis moerorern consolentur ! Grratia D. N . J. C.
sit cum omnibus Vobis. Amen. Datum in Episcopali Castro Nostro Nitriae fest. Cathedrae S. Petri Romanae, in diem 18. Januarii incidente, anno Dotniui millesimo octingentesi-mo septuagesioctingentesi-mo prioctingentesi-mo.
Augustinus, m. p.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , j a n u á r 16. A „ P o s t e r L l o y d " r e n d ő r i s z e r e p e é s k a t h o l i k u s a i . A „szabad egyház szabad állam" theoriája mellett oda jutottunk, hogy nemcsak ke-resztény ámbár máshitfelekezeti atyánkfiai, de izr&ël fiai is szokott szerénységgel felügyeleti jogot vindicálnak maguk-nak egyházunk irányában és e jogból kifolyólag nem mu-lasztják el egyházunk iránti j ó a k a r a t u k a t (?) mindannyiszor nyilvánítani, valahányszor a katholikusok oly tettekre ve-temednek, (?) melyek őket mint a haza polgárait törvény-szerüleg megilletik ugyan, de elég vakmerőek ezeket a nél-kül végrehajtani, hogy előbb israël fiaitól a piacetet kikérték és kinyerték volna.
Igy a „P. Ll." január 16-iki számában sötét színekkel festi, mikép igyekszik az egyházi reactió a háború véres ár-nyékában hálóját kivetni ; mindenfelé ki vannak e háló szá-lai terjesztve, tökéletes rendszer, fegyelem uralkodik e czélra mindenütt és horrendum dictu, Magyarországban is szószék, iskola, sajtó, egyletek, igénybe vétetnek, hogy, — mint gú-nyolva megjegyzi, — az ultramontánok „szent" czéljaikat elérjék ; különösen sérti pedig szemeit azon mozgalom, me-lyet a katholikusok politikai kaszinók alapításában kifejteni
kezdenek és siet is azokat donunciálni, mint központját az agitátióknak az iskola és állam szabadsága ellen és gyanú-sítással terheli azon magas neveket, melyeknek tulajdonosai elég bátrak voltak Pesten a kath. kaszinó megalapításán megjelenni, kiknek a „P. Ll." nem méltó még saruszijait sem megoldani.
Hogy a „P. L l . " - n a k szemet szúr a katholikusok mozgalma, hogy nem tetszik, ha a katholikusok az alkot-mányos szabadság aegise alatt jogaik védelmére
tömörül-nek, azt az ő szempontjából nagyon természetesnek talál-j u k . Izreël fiai meg vannak áldva avval a belátással és bi-zonyos előérzettel, hogy uralkodásuk, befolyásuk csak addig tart, míg a kath. hivek ébredezni nem kezdenek és azután a „gschäftnek" vége. Most a sajtó, a törvényhozó terem szószéke, a szabadkőmüvesi egyletek, a hitetleneknek bátran nevezhető közös iskolák, az ő „szent" (?) czéljaikat mozdít-j á k elő ; sokkal mozdít-jobban megy minden, hogysem ök ezt előre
reményiették volna. Koczkáztatni a teljes sikert nem lehet az által, hogy a katholikusok is észre térve, felhasználjanak minden törvényes módon megengedett eszközt jogaik, iga-zaik védelmére és megmentésére. A „P. Ll." liberalismusa szerint ez visszaélés ; csak neki van joga és társainak agitálni a katholikusok elnyomása mellett ; e czélra szabad rágal-makat költeni, rémeket a falra festeni, denunciálni, hogy igy „a szabad egyház szabad államban" minél tökéletesebben valósíttassék. H a ez épen úgy nem sikerülne, mint előre ki van számítva, bizonyára nem lehet a „P. Ll."-nak bűnül felróni, mert lesz rá gondja, hogy mindannyiszor felkiáltson
„noli circulos meos turbare," valahányszor csak észre veszi, hogy a katholikusok mozogni merészelnek az ő tudta és
engedelme nélkül.
Mi azonban legkevésbbé sem hagyjuk magunkat za-vartatni a „Ll." tetszése és nemtetszése által ; mozogni, tenni fogunk minden téren, minden megengedett eszközzel. Nem ijedünk vissza semmi rendőri szemfülességtől, hogy jogain-k a t ismét érvényre emeljüjogain-k a jogain-kath. hazában. Kegyeit nem fogjuk a „ L l . " - n a k vadászni, ha még röfösebb czikkeket fog is ellenünk irni.
Igenis, nyíltan kimondjuk, hogy mozgalmunk rugója és végczélja nem más, mint megtörni, megsemmisíteni ama mind hazánkra, mind az egyházra egyiránt veszélyes, káros befolyást, melyet a „P. LI." et consortes jelenleg gyakorol-nak minden kigondolható téren. Nem titkoljuk el czéljainkat, mint a szabadkőművesek, hanem nyiltan kilépünk mint be-csületes emberekhez illik a világ elé ; felfedjük az álarezot, mely alatt a szabadkőművesség sötét tervei lappanganak é3 megmutatjuk a világnak, hogy üdvét csak nálunk talál-hatja. Szószék, iskola, sajtó, egyletek, a forrás, honnan özönnel ömlik ellenünk a nemtelen támadás és gyanúsítás ; mi is mindezt, szeget szeggel, fel fogjuk használni, hogy fel-nyissuk a kath. hivek szemeit, hogy meglássák, hova ve-zetik őket a „P. Ll." liberális férfiai ; hogy a kivetett hálót felismerve széttéphessük, saját fegyvereivel fogjuk tönkre tenni ellenségeinket.
Világos dolog, hogy mi e tekintetben nem hivatkozha-tunk azon katholikusokra, kiknek józan eszére appellál a
„P. L!." ő herczegségének köriratával szemben, melynek ő szentsége helyzetére vonatkozó hiteles adatait „Marchen"-eknek és „Komisch"-nak nevezi.
Fájdalom, vannak oly katholikusaink, ezt be kell val-lanunk, kiket a „P. L ' . " bátran nevezhet „unsere Katholi-k e n " - n e Katholi-k , Katholi-kiKatholi-k csaKatholi-k annyiban Katholi-katholiKatholi-kusoKatholi-k, a mennyiben a kath. templomban kereszteltettek, külömben pedig bátran egy sorba lehet őket állítani a „P. L ' . " circumcisus munka-társaival, kik szivesen alá fogják irni mindazt, mit a „ P . Ll." a pápa, az egyház és annak institutiói ellen epébe m á r
-55
tott tollal i r , csakhogy a világért reájuk ne tapadjon még árnyéka sem a közvélemény előtt az ultramontanis-musnak.
Ezeket nem szükség, sőt hasztalan, de nem is a k a r j u k , számitásba venni. Ezek józan eszével r é g é i rendelkezik már a „P. Ll." — Mi azon katholikusokra számítunk, k i k az izraël fiai által készített nyomorult közvéleménynél vulgo Lloydféle pium dosideriumoknál többre becsülik hitüket és nem ijednek vissza semmi aljas insinuatiótól ott, hol egyhá-zuk érdekeinek, szent jogainak védelme a szabadkőműves megtámadások ellen gyermeki kötelmük teljesítését köve-teli. Törvényes alapon állunk és működünk. Fejtsük ki erőnket minden telhető módon a kezdett irányban, hadd jajgasson, insinuáljon a „P. Ll.", ez is a „gschäft" egyik nemét képezi, melyet midőn nem irigylünk, nem is ijedünk meg tőle.
Halmai.
P E S T , január 17. S z e r é n y é s z r e v é t e l H a l -m a i ú r p e s t i l e v e l é r e . A „Religio" jan. 14-ki szá-má- számá-ban Halmai úr az „Egyházi reformegyletről" irt igen szép czikke végén örvendene, ha a protestantismus nem fejlődnék ki „a h i t e t l e n s é g t e l j e s m e z t e 1 en s é g e i g." B á r -mily őszintén mondjak is áment czikke minden pontjára, ebben kénytelen vagyok ellenkező meggyőződésemet nyil-vánítani.
A természetes fejlődés elnyomása soha, de ezen esetben legkevésbbé, lehet kívánatos. A protestantismus kezdete nem volt egyéb, mint dióhéjba csempészett növénycsíra, mely
A természetes fejlődés elnyomása soha, de ezen esetben legkevésbbé, lehet kívánatos. A protestantismus kezdete nem volt egyéb, mint dióhéjba csempészett növénycsíra, mely