P E S T , február 7. M i t h a 11 o 11 a „ P e s t i N a p 1 ó ? "
A „Pesti Napló" 27-ik számában a „Religio" után napi-hirei között felemlíti, hogy Roskoványi Ágoston nyitrai püspök ő méltósága a vatikáni sz. zsinat decretumait és így természetesen a pápa csalatkozhatlanságára vonatkozót is, kihirdette és hozzá teszi : ú g y h a l j u k , h o g y e z e n e s e t a k o r m á n y r é s z é r ő l r e c l a m a t i ó r a f o g a l k a l m a t a d n i .
Ne vélje a „P. N.,a hogy megjegyzésével valami ujat, bennünket meglepőt, mondott; nem egyéb lesz e reclamatió, ha megtörténik, mint ujabb bizonyítéka annak, mikép értel-mezik európaszerte és így hazánkban is a „szabad egyház szabad állam"-féle hirhedt theoriát. A theoria fel van állítva, magyarázata ujabb törvények, miniszteri rendeletek, által következik, melyek mindazon egy czélra vannak irányozva, hogy az egyház kezét megkötözzék és mikor teljesen meg-kötözték, e czimet i r j á k r e á : „szabad egyház."
A placetumot a kormány az egyház szabadsága (?) érdekében titokban kiadta és mert akadt Magyarországban is egy püspök, ki hivatásához, kötelméhez, méltóbbnak tar-totta „obedire Deo potius, quam hominibus," ki nem félt emberi tekintetek miatt hitéről számot adni, hanem inkább félt Istentől hitéről, az egyház tanítmányáról, hallgatni, ugyanazon kormány, az egyház szabadságának érdekében, nem fog késni reclamálni sem és mert a kihirdetést többé meg nem történt ténynyé nem teheti, nem fog késni, hogy a püspök még szabadabb legyen, bezáratni sem; hiszen az egyház szabadsága fejének és püspökeinek szabadságában rejlik; hogy tehát az egyház szabad legyen, a hirhedt theo-ria következetes értelmezése szerint be kell a püspököket záratni. Szabad az egyház, de C3ak azt tenni, amit a kormány parancsol, szabad az egyház, de csak azt hirdetni Isten igé-jének, mit az állam megenged, szabad az egyház, de csak
oly fokban, mint azt a kezére tett rablánczok megengedik.
Hirdetni, hogy az állam mindenható, hogy feltétlen hatalom adatott kezébe egyház, család, egyén és az összes társada-lom felett, elismerni, hogy ő minden mindenben, szerencsének tartani, ha mindenható hatalmával szabadságunktól, életfeltételünktől, megfoszt, ez meg van engedve, sőt érette j u -talmaztatunk. Hirdetni az egyház tanitmányát, ez büntetésre méltó tény ; előbb reclamatió, később börtön ; mily gyönyörű illustrátiója a szabad egyháznak ! mily liberális ténye a szabadalvüségnek !
Az állam beavatkozhatik az egyház leglényegesebb jogaiba, ezek gyakorlatát megtilthatja ; de ha a püspök azon apostoli bátorsággal, melyet kötelmei követelnek, mely hiva-tására méltónak bizonyítja, fellépni bátorkodik ; ha nyiltan bátorkodik megvallani tényével, hogy előtte érvénytelen minden oly törvény, mely az egyház szabadságát korlátozza ;
ha függetlenül minden befolyástól csak lelkiismeretét és magasztos kötelmének teljesitését t a r t j a szeme előtt és evvel egyezőleg j á r el: úgy azonnal kész az állam a megsértettnek vélt mindenhatóság érdekében fellépni és a kötelmeit telje-sítőt büntetni ; a bűnös mint biró itél, büntet, az ártatlan bűnhődik.
Annál kiiivóbb az állam ezen eljárása az egyházzal szemben, mert zsidónak, protestánsnak, nazarenusnak, sza-bad a maga módja szerint hinni, tanítani, amit kedve szerint akar és csak a katholikusoknak van azon szabadságuk megtagadva, hogy hittanítmányukat minden állami beavat-kozás nélkül szabadon hirdethessék. Szabadságot hirdet az állam, de ezt mindig úgy kell érteni, kivéve a katholikus egyházat és ha a kath. püspök elég vakmerő úgy vélekedni, hogy az államnak nincs joga az egyház szabadságát a maga részére monopolizálni és azért e szabadságot igénybe is veszi, a pert a crimen lesae status omnipotentiae alapján azonnal nyakába akasztják.
Mai napság az állam oly püspököt, ki az egyház fejét a pápában tiszteli, nem a miniszterelnökben vagy a cultus-miniszterben, ki, hogy a jelen felmerült eset példájával él-j ü n k , csakugyan lelkiismereti kötelmének t a r t él-j a telél-jesíteni
azt, amit a pápa parancsol és rendel és nem azt, a mit az állam elészab, az ilyen püspököt ma az állam nem tűri, neki oly püspökök kellenek, kik államiak és nem egyháziak, kik többre becsülik az állam egyetlen egy §-át a pápa összes decretumainál. Azért j a j annak a püspöknek, a ki sz. P á l n a k Titushoz intézett szavait követi : „praedica verbum, insta opportune importune , . . vigila in omnibus, labora, opus fac evangelÍ8tae,ministerium tuum impie", j a j annak, ki saját mi-nisztériumát a minisztériumnak elébe teszi.
Ismételjük, nem lesz reánk meglepő a reclamatió, sőt még komolyabb eljárás sem ; de ez sem érdemét nem fogja a püspök ő méltóságának az egyház irányában csökkenteni, sem fényes nevét az egyháztörténelem lapján elhomályosí-tani, hanem ellenkezőleg, épen e tény által még fényesebben fog ragyogni, hogy a nagytudományú nyitrai püspök Ros-koványi Ágoston volt Magyarországon az első, ki parvulis petentibus fregit panem, ki vissza nem ijedve a bizonyos kellemetlenségektől, kath. püspökhöz méltóan viselte magát a pápa csalakozhatlanságának kérdésében. Igen, ily m a -gasra emelkedni csak kath. érzületű püspök képes. Püspök lett, elvállalta a méltóságot, teljesíti a vele járó kötelmet, habár mint sz. Pált, úgy őt is tribulationes és vincula manent ; de ezektől nem fél, csak egytől félt, nehogy kötelmének tel-jesítésében inveniatur minus habens, ezért a kormány most
reclamál. Tenné-e ezt kczös eljárás mellett?
Veritas.
P E S T . A S z e n t - I s t v á n - T á r s u 1 a t febr. 9-én t a r t o t t v á l . ü l é s e . Elnök gr. Cziráky János ő exja és Ipolyi Arnold alelnök ő nga. Annak jelentése után, hogy a mult havigyülés jegyzőkönyve hitelesíttetett, gr. Cziráky János ő exja bemutatta a választmánynak a Vatikánban őrzött codexek diszlapjainak fényképeit, melyekből a nm.
püspöki kar, mint amelynek költségein e díszmunka készült, egy példányt a Sz.-István-Társulatnak felajánlani
kegyes-kedett. A választmány e becses ajándékért forró köszönetét levélben fogja kifejezni.
A történelmi bizottmány elnöke, ft. Ipolyi Arnold ő nga, jelenté, hogy az igazgató választmány azon megbízása folytán, miszerint egy m a g y a r történelem megírása iránt javaslatot nyújtson be, a kiküldött bizottság legczélszerübb-nek véli, hogy e munka megirására ft. dr. F r a n k i Vilmos m.
akad. tag és történettanár szólíttassék fel. A választmány az ajánlatot elfogadván, határozatba ment, szólíttassék fel fennevezett t a n á r úr, hogy a pályázatban kitűzött feltételek mellett hajlandó volna-e a kivánt történelmet megírni. Vá-lasza a legközelebbi választmányi ülésben lesz előterjesz-tendő.
Gróf Cziráky János ő exja elöterjeszté, miszerint ki-látás levén, hogy az autonomiai gyűlés marcziuselsö felében összeülend, kivánatos, hogy a választmány a nagygyűlés megtartása iránt intézkedjék. Határozatba ment, hogy a nagygyűlést megelőzőleg még egy választmányi gyűlés tar-tassák, melyben a jövőévi költségvetésre javaslat és a nagy-gyülési program m terjesztessék elő. Maga pedig a nagygyű-lés a lehetőség szerint marczius 9-én vagy 16-án tartassék.
Alelnök ő nga jelenté, hogy Fogarasy Mihály erdélyi püspök ő exja mint a társulat alapítója megengedni méltóz-tatott, hogy elkészítendő olajfestvényü arczképe a társulat egyik termét díszíthesse.
A s á t o r a l j a ú j h e l y i kath. nőnövelde a társulathoz pénzbeli adományért fordul. Tudomásul vétetett.
Vermes kath. községe felekezeti iskolája számára tan-könyvekért , a pesti Ludoviceum kórházának kath. lelké-sze betegei számára olvasmányokért, a ferenczvárosi irgal-mas nénék kórháza a „Kath. Néplap" egy példányaért és épületes könyvekért, folyamodik. Az igazgatóság a k í v á n -tak kiszolgáltatására felhatalmaztatott.
Határoztatott továbbá, hogy a társulati ház s vagyon biztosíttassák és erről a legközelebbi ülésen jelentés tétessék.
A pénztári jelentés és ügynöki kimutatás után a jelen gyűlés jegyzőkönyvén ek hitelesítésére Göndöcs Benedek apát és dr. Balogh Sándor ügyvéd urak kérettek fel.
RÓMA. A z o s z t r á k k ö v e t s é g n e k p a l o -t á j a , a palazzo di Venezia, min-t halljuk, csakugyan el fogna adatni. Az erre vonatkozó alkudozások az olasz s osztrák kormány közt régebb idő óta folynak s hallomás szerint csak az utóbbinak túlcsigázott követelései miatt lettek eddig félbeszakítva. A terv, a szándék, a hajlandóság, tehát az államnak e díszes birtokát az olasz forradalomnak eladni megvolna az osztrák kormány részéről. A közö3 pénzügyminiszter Flórenczben mulatásakor ViscontiVenosta ajkairól csak leste a szót, mely a félbeszakított a l k u -dozások újbóli felvételét jelezné s hajlandó lett volna az építészetnek eme remekmüvét eladni, ha az olasz külügyér ez ügyet megpendítette volna; ki azonban elég ravasz volt ezúttal hallgatni, alighanem azon utógondolattal : ki tudja, mi történik egypár év múlva, talán akkor ingyen kapjuk azt, amiért most fizetni kellene. Lónyaynak tehát haza kellett jőnie anélkül, hogy ezen ügyet befejezhette volna, á m -bár az eladás reményében Trautmannsdorf gróf, a római
103
osztrák követ, m á r is oda volt utasítva, hogy leendő kiköl-tözésére a szükséges intézkedéseket minél hamarább meg-tegye, míg másrészt az olasz kormány a palotát szemlére vette, váljon lehete benne a képviselő testület mindkét h á -zának számára alkalmas helyiségeket találni.
H a ezen ügyet említjük, ez azért történik, hogy rövi-den megmutassuk, mily lealázó szerepet j á t s z a t n a k Ausz-triával azok, kik politikai s pénzügyi képességük neto-vábbját ily kalmárkodásokban találják ; de azért is, hogy megmutassuk, mennyire vétenek a történeti hagyományok szentsége, de még a legegyszerűbb politikai illem és tapin-tat ellen is, midőn az államnak egyik legszebb birtokát el-á r u s í t j el-á k .
A velenczei palotát hajdan a pápák ajándékozták a velenczei köztársaságnak elismerésük jeléül azért, hogy valamennyi európai állam közül e köztársaság volt az első, mely a tridenti szent zsinat határozatait kihirdette. Az ado' mányozás csak azon egyetlenegy z á r a d é k k a l történt, hogy a köztársaság örök időkre köteles legyen e palotában egy velenczei nemzetiségű bibornok számára a szükséges lakást készen s jó k a r b a n tartani, valahányszor t. i. egy olyan
„in curia" volna s e záradék oly szorosan megtarta-tott a legújabb időkig, hogy midőn mgre de Silvestris bi-bornokká lőn, Bach báró, a k k o r i római n a g y k ö v e t ü n k , mi-vel a palota ép?n akkor minden részében javitás alatt állt s így lehetetlen volt az újonnan kinevezett bibornok szá-mára ott lakást adni, mentségét azon ajánlattal sietett meg-toldani, hogy kész a bibornok számára állami költségen máshol ideiglenes lakást bérelni, mely ajánlatot a bibornok csak azért nem fogadta el, mivel ő szentségének kegyéből róla m á r más úton gondoskodva volt.
A velenczei palota tehát, a tisztán góth stylnek egye-düli emléke Rómában, egyszersmind a pápai bőkezűségnek nagyszerű emléke is s midőn Ausztria a velenczei köztársa-ságnak örököse lőn, ezen örökséggel egyszersmind a r a j t a fekvő kötelezettségeket is mind elvállalta.
Furcsa tehát, hogy k o r m á n y u n k épen azon pillanatot választja e palota eladására, melyben a pápa a gonoszok csapásai alatt szenved, mert ezzel mintegy azt látszik mu-tatni, mintha feledve a volt pápák nagylelkűségét s a mos-t a n i n a k kegyémos-t, nagyon könnyen hamos-tározhamos-tná el m a g á mos-t arra, hogy az azok által adományozott palotát azon kor-mánynak adja át s ama k a m a r á k n a k bocsássa rendelkezé-sére, melyek a pápaság megbuktatását törvénybe i g t a t t á k . Míg Poroszország minden áron azon volt, hogy Rómában palotát szerezzen, addig az osztrák k o r m á n y le akar mon-datni királyával azon kitüntető előjogról, mely szerint. Róma legszebb s történelmileg legbiresebb palotájának ura. Mintha e kormány nem is érezné, hogy e palotának birtokával össze van forrva Ausztria becsületének j ó része is, ámbár, fájdalom, e téren már annyira vagyunk a liberalismus kegyes mun-kálatai folytán, hogy nincs igen sok veszteni vagy áldozni valónk s talán a tőkehiány nemsokára megfélemlítő mó-don fog mutatkozni.
IRODALOI.
„Geschichte der Vulgata." — Von D r . F r a n z Kaulen. — Mainz. Verlag von F r a n z Kirchheim. 1868. 501. pagg. 8.
2 thaler. 10 sgr.
(Folytatás.)
A tévely utóbb egy lépéssel tovább ment, kikelt a k i nyilatkoztatás és minden természetfeletti ellen ; ezzel m e g -szülemlett a rationalismus, ezen legnagyobb ú j k o r i tévely, mely az erkölcsi és vallási rendben minden egyéb tévely forrását képezi. A rationalismus a kereszténységnek leg-főbb és legengesztelhetlenebb ellensége, mely azt magában alapjában, a természetfelettiben, támadja meg és, ha lehet-séges volna, az emberi lélekből azt gyökeresen tépné ki . . . Azért mondja Nicolas egy helyütt, miszerint a protestan-tismus t a r t h a t a t l a n s á g a és a katholicismus igazságának felderítése úgy ki van fejlődve, hogy időnkban csak két elv v a n : a k a t h . hit és a rationalismus vagyis azok, kiknek van religiójuk és azok, a kiknek nincsen.
K o r u n k b a n a tévely menete a rationalismusnak a ki-nyilatkoztatás elleni harczában jelentkezik, mely az embe-reket a naturalismus- és pantheismusba r a g a d j a , nem mint-ha maga a rationalismus szükségképen e szörnytévelyekre vezetne és azokat magában foglalná, hanem mert az észt megfosztja az eszköztől, melylyel az okot kikémlelhetné és lerontja a korlátokat, melyek bennünket a mélységbe való sülyedéstől megóvhatnának.*
Ilyetén gyümölcsei és átkos következményei a pöf-feszkedő rationalismusnak feltűntek csakhamar ama szeny-nyes önzésnek, midőn az ellenséges ember saját a n y j á t , az egyházat, a k a r t a lába alá gyűrni, napjaiban a szent-irati könyvek tekintetében űzött eljárás körül. A z üres dicsekvésekkel szemben (hol, mint feltűnő körülményt el nem h a l l g a t h a t j u k azt, hogy a protestantismust csak pro-testánsok dicsérik s azok sem mind. Legtudósabb és elfo-gulatlan férfiaik saját rendszerük hiányait szemlélvén , meghajolnak a katholicismus tiszteletre méltó szervezete előtt és bizonyságot tesznek) — bár sajnálattal, kimondjuk, hogy így lőn, miszerint elébb versek, utóbb fejezetek, végre egész könyvek, csonkíttatának meg és törültetének ki a szent kánonból, — miként történelmileg kimutatható, hogy az egyház hajnalkorában is egyes szakadárok és hitfelekezetek az apostolok valódi iratait megcsonkíták vagy a z o k -nak helyébe másokat csempésztek — úgy, miszerint az egész evangeliom könyveiből alig m a r a d t fel egyéb a bekö-tésnél . . . Azt veszszük itt is észre, hogy magának az egyes embernek még kedves énjével is meghasonlásba kell jőnie a legelőkelőbb czél és eszköz iránt, ha közvetve vagy közvet-lenül a katholikus elvek nem ihletik a legfontosabb kérdé-seken merengő lelkét . . . Sőt nem lehet fel nem hoznunk, hogy itt rejlik tulajdonképen okfeje minden extravagantiá-nak ! . . í g y , ha látjuk, hogy a protestánsok közül egynél jóval többen a világi emlékmüveket g y ű j t i k és tiszteletben t a r t j á k , a katholikusokat pedig a szent képek és ereklyék tiszteleteért felekezeti szempontból gúnyolják,
elmondhat-j u k , hogy életük nem egyez meg tanaikkal, . . . hogy életük nem oly hűtelen az igazsághoz, mint elveik s hogy gyakor-latilag megczáfolják azt, mit elméletileg tanítanak. Nem ok nélkül mondja tehát Balmes, kitűnő spanyol bölcsész, hogy a protestantismus egyetlen egy gondolatot sem tud megne-vezni, melyről joggal állíthatná : ez az enyém !
Dr. Csősz.
(Folyt, köv.)
VEGYESEK.
— Személyzeti. 0 felsége dr. Pauler Tivadar magy.
királyi egyetemi jogtanárt vallás- s oktatásügyi miniszterré nevezte.
— Ő felsége Krausz János kassai kanonok- s papnö-veldéi igazgatónak a boldogságos Szűz Máriáról nevezett topissai czimzetes apátságot; — Pollák János pécsi kano-noknak a b. Szűzről nevezett kertzi máskép remeteségi czimzetes apátságot adományozta ; — továbbá Balássy Ala-jos fónyi plébánost, Gallé Antal nagymihályi kerületi ales-perest s nagycsebbi plébánost, valamint Hámorszky Mihály sacai kerületi alesperest s felsőtőkési plébánost a kassai székesegyház tiszteletbeli kanonokaivá díjmentesen kine-vezte.
— Az U. C. az Osservatore Romano után közli, hogy a szentatyához ismét a következő püspökök küldötték be a zsinati határozatok iránti alávetésüket : Castells Miklós marzianopolisi érsek, mezopotámiai apostoli helynök, Van-csa János fogarasi görög kath. érsek, Papp-Szilágyi József nagyváradi görög kath. püspök, Szuppan Zsigmond beszterczei püspök, Wahala Ágoston leitmericzi püspök, F e r -reira Viscoso Antal mariannei püspök, Dours János Péter soissonsi püspök, Montixi János iglesiasi püspök.
— Az U. C. a legújabban átadott Péterfillért ezen felirattal küldötte a szentatyának : Tiberinae Undae extra alveum fluentes, urbique minitantes, Dei numen testantur, cui nequicquam obsistas, Vetusta et recentia Romanorum Pontificum Benefacta in Italorum memóriám revocant, ad-monent, quotquot in urbe contra Petrum steterunt, tumidi instar amnis praecipites aliquando diffluxisse.
— A bordeauxi érsek tiltakozást nyújtott be a kor-mánynál két templomának r a k t á r a k k á való átalakítása ellen, holott, miként megjegyzi, a színházak Bordeauxban nyitvák,bennük előadások tartatnak, pedig ily időben inkább kellene a színházakat, mint a templomokat bezárni s r a k -t á r a k k á alakí-tani.
— A szász katholikusok nem régen egy 2554 aláírás-sal ellátott feliratot intéztek a száz királyhoz, melyben arra kérték, hogy a szentatya érdekében oda törekedjék hatni, miszerint annak jogos igényei elismertessenek. Ezen felira-ton egyik Stolberg gróf is alá levén irva, a király ehhez válaszul a következő levelet intézte : Edes grófom ! Elolvas-tam mindazon kérvényeket, melyek a legujabbi időben az ön közvetítése által hozzám jutottak s melyek az egyházi államnak s Róma városának jelenlegi viszonyaira vonat-koznak s őszintén Örültem, hogy azokban oly nézetek talál-t a k kifejezéstalál-t, melyek sajátalál-t meggyőződéseimmel s óhajaim-mal tökéletesen megegyeznek. Tettem tehát, mit jelenleg
tehetek, hogy t. i. ezen kérvényeket a külügyi minisztéri-umnak átadtam , hogy ez ismét az éjszaknémet szövetség külügyi hivatalával közölje, melyhez bizonyosan már több hasonirányu kérvény érkezett. Drezdában 1870 deczember-hó 20-án. János. Ennyire jutott az európai katholicismus, hogy még koronás fejedelmek is vallási érzelmeik érvénye-sítésében holmi lutheránus miniszterek kegyeitől függnek.
— Említettük, hogy a szentatya parancsából Rómában a bibornok-helyettnök a víz által károsultaknak felsegélye-zésére bizottmányt alakított. Most jelenthetjük, hogy míg a kormányi lapok s közegek, melyek a nyomor enyhítésére gyűjtéseket rendeztek, 10 nap alatt 3—9 ezer frankot voltak képesek összehozni : a bizottmány 3 nap alatt háromszor annyit kapott össze magoktól a rómaiaktól. — íme, ez is plebiscitum. A rómaiaknak nincs bizalmuk a felszabadító kormányban !
— Németalföldön a katholikusok január 7-ig 230,414, január 7 — 14-eig 286,056 aláírással ellátott kérvényt nyúj-tottak át a k i r á l y n a k a szentatya érdekében.
— N y i l v á n o s n y u g t a . Van szerencsém t. szer-kesztő u r n á k 106 frt 50 kr. azaz százhat forint ötven k r . o. é. ő szentsége számára átadni, melyeket ft. Habaz László úrtól, az esztergomi papnövelde lelki igazgatójától, szent-atyánk javára ajánlott következő intentiók (dantis) 35y2
kros stipendiuma gyanánt vettem fel.
Gyarmathy János pleb. Somlyóvásárhelyt a veszpr.
egyházmegyében vállalt 100 intentiót.
Horváth József ugyanott káplány. 50 „ Lindenmayer Károly bánfalvi leik. a n.-vár. 1. sz. m.
50 „ Szabó Antal medgyesi leik. helyett, a győri e. m.
50 „ Pelkó Péter k.-h. váraljai káplány a rozsnyói e. m.
50 „ Esztergom, 1871 febr. 6.
Káplár Mihály, érsekvárosi káplány.