P E S T , j a n u á r 23. N é h á n y é s z r e v é t e l a z a u t o n o m i a i t a n á c s k o z á s o k r a . Az egyházi b i r -toknak commassátiója s azon követelés, melylyel némely autonomicus követ az ellenében fellép, nem jogos, mert nem jogos 1-ször, hogy a világi autonomiai képviselők az egyházi j a v a k hovaforditásának ellenőrzésére m a g u k n a k jogot követeljenek ; — nem jogos 2-or követelésük, midőn az egyházi j a v a k kezelésében a püspökökkel egyenjogú tényezőkül* a k a r n a k tekintetni és ama j a v a k a t a püspökök-kel együttesen, mint egy testület, k í v á n j á k kezelni.
Az ilyen követeléseket az egyszeri fiu kivánatához lehetne hasonlítani, ki a t y j á n a k mondá : „Pater ! da mihi portionom substantiao, quae me contingit." Az egyházban Krisztus U r u n k intézkedésénél fogva a hivek püspökeik-hez a fiúnak atyjáhozi viszonyában állanak, a püspök pedig az egyes megyei család feje és természetes képviselője s a család j a v a i n a k gondozója és kezelője és azért legalább is a fiúi tiszteletnek megtagadása a püspöktől, ha ennek bir-tokkezelési képességét vagy hűségét kétségbe vonjuk. De
még ezért nem szólnék. Katholikusaink ma, jóllehet roszul, túltették magukat ilyen kegyeletes fiúi érzelmeken és száraz számitókká lettek. Ok számokkal a k a r n a k meggyőződni arról, miszerint püspökjük, tehát lelki a t y j u k , a birtokot úgy kezeli, hogy reájuk ebből semmi k á r sem, sőt a lehető haszon háramlik. É s azért mi is félretévén a kegyelet h a n g -j á t , egyedül a száraz tények előadásával igyekvendünk a
a fenemlített követelések j o g t a l a n s á g á t kimutatni. — A püs-pöki, káptalani s egyéb egyházi jószágok mindig az illető egyházi hivatalnak vagy intézménynek adományoztattak, de soha ama vagy eme püspök megyéjének vagy a püspök-nek és összes hiveipüspök-nek, mint személyekpüspök-nek. Tessék bár egy adományozó levelet kimutatni, mely állitásom igazságát nem bizonyítaná. Az adományozó levelek mindig püspök-ségről, káptalanról, apátságról stb. szólnak, tehát magáról az egyházi intézményről vagy hivatalról úgy, mint szólni szoktunk p. fiumei kormányzóság-, helytartóságról stb.
Innen következik, hogy az így adományozott birtok mindig a hivatal természetét veszi magára, olyan felelősséggel j á r , milyennel a hivatal, olyan czélra fordítandó, mely ama h i -vatal czéljainak megfelel. H a tehát a világi hi-vatalokra vagy hivatalos állomásokra alapított birtok kezelése körül az illetők ma a népnek vagy a nép képviselőinek t a r t o z n a k számolni : ezt a hivatal természete magával hozza, minthogy ma a parlamentaris és felelős kormányok rendszerét találjuk minden országban. Da ha az egyházi czélokra, püspöksé-gekre, szánt és alapított jószágok kezelése körül a felelősség-gel nem a kath. népnek tartoznak a p ü s p ö k ö k : ezt ismét a a püspöki hivatal természete hozza magával, mely nem j á r felelősséggel lefelé azaz a nép és az alpapság felé, hanem felfelé. Ilyen természetűvé a püspöki hivatalt nem a z s a r -noknak nevezett középkor tevé, hanem ez a katholikus egyháznak alkotmánya, ez magától Krisztustól származó szervezete.
Senki se nevezze tehát szükkeblüségnek, ha mi a ma-gyarhoni kath. püspököknek felelősségéről az igen tisztelt autonomiai képviselők i r á n y á b a n tudni nem a k a r u n k és a fenérintett követeléseket, a mennyiben követelések, jogon a l a p u l t a k n a k el nem ismerhetjük.
De talán érdekes lenne tudni, hogy e követelések mi-lyen forrásból s z á r m a z n a k . Nem szólunk szenvedélylyel és azért a nomes indokokat a kevésbbé tisztákkal összezavarni nem fogjuk és míg az elsőktől elismerésünket meg nem t a g a d h a t j u k , az utóbbiakat határozottan k á r h o z t a t j u k .
Lássuk először az utóbbiakat.
Mi a külö mben igen tisztelt kath. autonomiai képvi-selők törekvésében, melylyel a nm. püspöki k a r irányában egyelőre csak az egyházi jószágok kezelésénél ellenőrzési jogot követelnek, a modern szabadelvüség nyilatkozványát látjuk, mely míg a kath. egyház dogmáit látszatra tiszteli, másrészt az egyházi kormány a l a k j á t t á m a d j a meg és u j a b b , divatosabb mezbe a k a r n á öltöztetni, mint X I . Benedek pápá-nak a n y j á t az akkori udvaronezok.
Hogy pedig főleg a liberalismus szelleme vezérli leg-többjét világi katholikusainknak éâ számos egyházi férfiút is, és hogy a katholikus iskolán s egyéb ügyeken való lendítés nem a főindok, mely őket vezérli, nem nehéz bebizonyítani.
Igaz, hogy a legújabb iskolatörvények következtében kath. iskoláink léte veszélyben forog, a mennyiben számos iskolát ú j r a építeni vagy legalább tetemes költséggel átala-kítani kell, nehogy a kormány schulinspeetorjai által bezá-rattathassanak ; — igaz, hogy az alpapság állása itt-ott a legszomorúbb, söt néha a botrányig szomorító ; megengedjük, hogy e bajokon többnyire rögtöD segíteni elkerülhetlenül szükséges; de kérdem, nem lehetett volna-e e bajokon még más úton is segíteni ?
H a annyira buzogunk a kath. vagyonért, miért nem tiltakoztunk annak idejében egyetemünk elvétele ellen, mely katb. pénzen és kath. czélokra épült ? Miért hallgattunk és hallgatunk máig is, elemi tanodáink elközösitéséhez, főleg Budapesten ? Váljon nincsenek-e a k a t h . autonomia tagjai között olyanok is, k i k a képviselőházban az u j iskolatörvény ellen egy szóval sem tiltakoztak, sőt mellette szavaztak és ha a kath. iskolaalapról leend szó, ennek elközositését szinte aligha akadályozni fogják. Ha ezen u r a k , kik most a kath.
autonómiának is tagjai és jogot követelnek az egyházi j a -vaknak a püspökökkel együtti kezelésére, ama roppant pénz-és vagyonbeli k á r t felszámítják, moly rpénz-észint passiv, rpénz-észint határozottan ellenzéki maguktartása által a kath. ügyre h á r a m l o t t : nem lehet okuk a magyar püspöki k a r t mulasz-tással vádolni, mintha nenl elég bőkezűen segélyezte volna a k a t h . tanintézeteket eddig is.
Hogy a liberalismus szelleme vezérli a kath. autono-mia tagjainak nagy részét, továbbá onnan is kitűnik, mert a pápai birtok elközösítése iránt ép oly közönynyel látsza-n a k viseltetlátsza-ni, milátsza-nővel viseltetlátsza-nek látsza-nálulátsza-nk az egyházi va-gyon iránt, hacsak az ö kezükbe nem adatik át — kezelés végett. Arról, hogy az autonomia, mint kath. testület, a pápa tévmentességéről szóló hitágazatot ünnepélyesen vagy alkalmilag vallaná, szólni sem akarok.
Tehát szabadelvűség minden szegleten. Minden törek-vésnek ez a főrugója.
De azért, mint kezdetben irám, nem akarom elvitatnia k a t h . autonomia tagjaitól a nemesebb indokot sem, melytől, noha nem helyes irányban,vezéreltetnek. Sőt meg vagyok győ-ződve, hogy legtöbbjét valóban tanodáink é3 alpapságunk siralmas állapota indítja erélyes tevékenységre. Valóban szomorító ily nemes törekvésű férfiakat oly úton látni, mely czélhoz nem, hanem csak meghasonlásra vezethet, — meg-hasonlásra azokkal, kikkel vállvetve a legszebb eredményt vivnák ki biztosan.
Részemről ugyan a világi u r a k a t menteni tudom. Mert ha tévednek is, midőn a szabadelvű parlamentaris formákat és a kormányi felelősséget az egyházba is átültetni akarják, ez onnan van, mert nem volt alkalmuk kimerítő nyilatko-zatot hallani vagy olvasni, mely után kellőleg tájékozhat-t á k volna magukatájékozhat-t az egyházi jog tájékozhat-terén, tájékozhat-tekintájékozhat-tve leginkább a püspököknek viszonyát hiveikhez egyenkint, valamint összes megyéikhez. Nem lehet ugyan itt elhallgatnom főt.
Palásthy Pál úrnak még az előbbi autonomiai értekezle-tek alkalmával mondott és épen az érintett viszonyokat tárgyaló jeles beszédeit. De ezek a pusztában kiáltónak szavai maradtak.
A kath. autonomiai tanácskozmányoktól tehát, ha e z i r á n y b a n haladnak, jó eredményt várni nem lehet.
Kisértsük meg azért a barátságos capacitatiót, ha még nem késő. A nyugodt, jó akaratból eredő és kellőleg oka-datolt, felvilágosítás talán most sem tévesztené el hatását.
Igaz, hogy e felvilágosítás azon gyanúval fog találkozni, hogy Cicero csupán pro domo sua beszél és hogy csak azért buzogunk az egyházi alkotmány szentsége mellett, mert jószágról van szó ; de ha nem is sikerülne e gyanú
alapta-lanságát kimutatni, szerény véleményem szerint azért még sem lehetne concessiókat tenni oly iránynak, melyet sem a szentséges atya, sem a kath. külföld, sem az utókor, katho-likusnak nevezni nem fog. Igaz, hogy sokat ígérnek azon esetre, ha követeléseiket mind teljesítjük. Igaz, hogy a 8 millió katholikussal sok zajt ütnek é3 ilyen meg amolyan tömörülést ígérnek és ragaszkodást a püspöki karhoz ! De Tamás vagyok benne, mert a liberalistnusnak épen az egyik ismertető jele, hogy igéretét soha sem váltja be, mert . . . .
be nem válthatja.
Csekély nézetem szerint tehát mindenekelőtt fel kel-lene világosítani derék világi katholikusainkat, miszerint az egyház, mely más időkben is osztott kegyúri jogokat, tőlük sem fogja megtagadni a jogot, hogy az egyházi ügyek-be ügyek-beszólhassanak és ezek rendezéséügyek-ben részt vegyenek ; de viszont arról is, hogy a világi híveknek az egyházi ügyek vezetésére semmi nativ joguk nincs és ha lett, ez mindig az egyház engedelméből eredett, melyért folyamodni igen, de melyet követelni nem lehet sem egyeseknek, sem bármi-képen megválasztott testületeknek. — Továbbá, mert a magyar püspöki k a r és a káptalanok, nem azok, kik magu-kat áldozatkészségben bárki által felülmulatni engednék , egyesülten a világi hívekkel s z a b a d o n határoznák meg azon összegeket, melyeket eddig kath. czélokra úgyis ál-doztak, de melyeket ezután az autonomiai testület fogna a szükségletekhez képest természetesen katholikus czélokra fordítani. Végre pedig, mivel ily tetemes újítás nem történ-hetik az egyház fejének jóváhagyása nélkül : a római pápá-nak, szentséges atyánkpápá-nak,beleegyezését és áldását kikérni nemcsak nem fölöslegesnek, hanem inkább mulhatlanul szükségesnek tartom. — Ott a mi támaszunk és orőnk,
s e h o l m á s u t t . Rusticus.
P E S T , január 25. M é g e g y s z e r a P. L. s a h e r • c z e g p r i m á s p á s z t o r l e v e l e . Ha valaki a P. Lloyd egyházellenes a napraforgó jel alatt írt czikkeit olvassa, lehetetlen, hogy Aesop meséje, mely a kígyóról és reszelőről szól, eszébe ne jusson. Mennyit koptatja a szegény Lloyd fogait az egyházon ! Keserűség- s méreggel, desperatióval, tudatlansággal és sántikáló logikával, folyton v á j az egy-házon.
Ezen napraforgó jel alatt írt czikkekről azt állították még nem igen régen, hogy egy katholikus paptól származ-nak, mit, daczára anszármaz-nak, hogy nekünk valakit meg is ne-veztek s az illető állításának bizonyítására figyelemre méltó érveket is hozott, még sem akarunk elhinni, mert egészen teljes biztosságunk nincs s mert ily tudatlanságot, ily abso-loni gonoszságot,kath. papról feltenni nem a k a r u n k ; egyéb-iránt „Nihil est opertum, quod non revelabitur et occultum, quod non scietur."
79
A Lloyd ezidei 17-ik reggeli számában a napraforgó ismét ott van, jelenlétének oka pedig a primás ö
herczegsé-gének pásztorlevele. Az fáj szegénykének, hogy a primás a katliolikusokhoz katholikus és nem zsidó, török vagy p r o -testáns, szellemben írt.
A czikket egy vízkóros emberhez lehetne hasonlítani, kinél a kövérséget víz stb. pótolja. A Lloydnál is az érveket, a logikát, gorombaság s tudatlanság, nem akarom mondani rosz akarat, pótolja. Csak egy példát. „Der schwache Greis in Rom aber läszt sich durch seine Rathgeber verleiten den Bannfluch gegen die „Gottesräuber* zu erlassen und iden-tifizirt so in unchristlicher Weise sich und sein weltliches Besitzthum mit Gott und göttlichen Dingen." Irgalmasságot vélünk a Lloyddal cselekedni, azért idézzük az iskolákban használt német kátéból az első parancsban előforduló 50-ik kérdést. „Gottesraub oder Sacrilegium ist eine Verunehrung Gott geweihter Sachen, Personen oder Orte." Kedves iró, tanulja meg először a kátét, azután irjon az egyházról.
De mit tehet az egyház arról, hogy vannak egyének, kik először irnak s talán csak később tanulnak vagy hogy vannak, kiknek agyveleje oly complexióval bir, miszerint képtelenek őt megérteni, hogy vannak, kik lármáznak és irnak, mert valami történik, de ennek logikai összefüggését nem birják felfogni. — En, megvallom, a lónak soha sem vettem rosz néven, hogy nom bir kabátot varrni.
A Lloyd Írójának nem tetszenek a kath. kaszinók ; nekünk sem tetszenek azon egyletek, melyek az egyház ellen alakultak vagy alakulnak. Miért nem változtatja a Lloyd kedvünkért ezekrőli nézetét? Pedig az illető iró láthatná,hova visznek effélék. Hová vitte Francziaországot liberalismusa, Poroszországot rationalismusa ? Most a porosz rationalis-mus a franczia liberalisrationalis-must irtja ki s a franczia liberalisrationalis-mus a porosz rationalismust s a dolog vége az lesz, hogy mind-két országban nem sokára a katholicismus fog virágozni.
S valamint eddig hazánk a rationalismus és liberalismus elveit ezen országokból áthozá : úgy nem sokára itt is a katholicismus kerül majd felsőbbségre s a Lloyd szinte a katholicismust veendi majd védszárnyai alá. Mintha a szú- ' nyog venné a sast szárnyai alá !
Nem akarok germanizator lenni az által, ha német idézeteket hozok ; csak azon vád elől akarok menekülni, hogy talán az eredeti szöveg másként szól, azért szeretem az eredetit idézni. A Lloydban egy hely igy szól : „Dieser Hirtenbrief ist nicht darauf berechnet, die Katholiken über die Lage des Papstes aufzuklären, sondern er verwirrt nur die Gemüther und regt zu ungerechtfertigtem Hasse auf.
Da lesen wir : „Ausschweifendes, gottloses Gesindel aus ganz Italien habe die heilige Stadt überschwemmt !" Dies bezieht sich auf die Zeit vor der Okkupation Roms durch italienische Truppen. Nun weisz aber Jedermann, dasz es auf der apenninischen Halbinsel eine rührige republikanische Partei gibt, die weder von einem Königthume, noch von einem Papstthume, etwas wissen will. Diese Partei regte sich mächtig, als die Franzosen aus Rom abzogen und sie hatte Aussicht auf Gelingen eines Handstreiches, weil si denselben unter der F i r m a der „nationalen Wünsche"vollführen konnte.
„Es gibt im Leben der Völker Augenblicke, — bemerkt mit Recht der italienische Ministerpräsident in seiner Depesche
vom 21. September 1870, — wo die Regierung die P r i n c i -pien der Ordnung und Autorität nicht in befriedigender Weise zu schützen vermag, wenn sie nicht die Fragen, w e l -che das Nationalgefühl berühren, selbst in die Hände nimmt und sich bemüht, deren Lösung zu suchen, um sie der G e -walt der Leidenschaften und des Zufalls zu entziehen." Und in solchem „Augenblick" befand sich Italien, als seine Regie-rung Rom und das „Patrimonium Petri" besetzte, wenn nicht der F u n k e der Revolution zur hellen Flamme ausschlagen sollte, deren verheerende W i r k u n g sich gewisz nicht auf den „Kirchenstaat" allein beschränkt haben würde. D i e P f l i c h t d e r S e l b s t e r h a l t u n g gebot diesen Akt und nur Thoren oder Fanatiker können darob die Regierung Italiens tadeln. W i r sahen auch, dasz alle Kabinete von Europa diesen Schritt der italienischen Regierung für g e
-rechtfertigt erkannten."
Veszedelmes elveket állít fel itt a Lloyd. „Die Pflicht der Selbsterhaltung"-féle elv szerint Poroszország látván például alajthántúli országok egyenetlenkedéseit, Ausztriára reá tehetné kezét, eltekintve attól, hogy a szomszéd ilyféle állapotokat létre is hozhat. Ezen elv szerint Oroszország hibázott, hogy 1849 ben Magyarhont el nem foglalta maga részére stb. és „nur Thoren oder Fanatiker können darob
die Regierung Italiens tadeln !"
Lássa kedves Lloyd, irója czikkével csak is azt bizo-nyítja, hogy a primás nemcsak mint püspök, de mint hazafi is, igen helyesen cselekedett, midőn pásztorlevelét irta, mert indirecte birodalmunk egységét védi minden rablás ellen és nem áll hogy : „Dieser Hirtenbrief ist nicht darauf berech-net, die Katholiken über die Lage des Papstes aufzuklären, sondern E r verwirrt nur die Gemüther und regt zu ungerecht-fertigtem Hasse auf." Igen, azokét összezavarja, kik a sylla-bus eme tételét akatholikaegyházzal nem k á r h o z t a t j á k : „Le-gitimis principibus obedientiam detractare, immo et rebellare,
licet." 63. Avispa.
IE0DAL01.
„Geschichte der Vulgata." — Von Dr. F r a n z Kaulen. — Mainz. Verlag von F r a n z Kirchheim. 1868. 501. pagg. 8.
2 thaler. 10 sgr.
(Folytatás.)
Azonban, miután nemsokára maga a tapasztalás a szentirás szabadvizsgálati elvének (mely nem egyéb, mint a nyugtalanságoknak, forrongásnak és anarchiának e l v e . . , ) tarthatatlanságát eléggé feltüntette, megmutatván, hogy mindazok, kik a biblia elégségességének elvét vallják, ellen-mondásokba keverednek, mert míg egyrészt a szentírást csak az egyház hagyományából birják, másfelől pedig sok olyasmit elfogadnak, gyakorolnak, (például gyermekke-resztelést, esküt v. ö. Mát. 5, 33.) ami a szentkönyvekben vagy nincsen meg vagy melynek látszólag épen ellentéte foglaltatik ugyanazokban, továbbá, hogy a bibliának egyéni értelmezése mellett alig lehete néhány embert, — nem ritkán ugyanazon helyből egészen ellenkező hitágazatok fejtetvén ki, — k i k , bár véleményük merőben ellenkeztek egymással,
egyenlő bátorsággal, sőt merészséggel, ugyanazon joggal vagy jogtalansággal, hivatkoztak a szentírás szavaira, a hitegységben megtartani : szükségképen symbolicus köny-veket kelle gyártani, melyek mintegy dogmaticus törvény-könyvek lennének és zsinórmértékül szolgálnának a tannak, a vélemények és eszmék e zavarának és értelmezések sok-féleségének közepette, megválasztásában.
Mondhatni, dicső kor és dicső eredmény vala ez ! Több 3em kelle aztán, mint hogy az ilyetén szétvágó nézetek zsibvásári disharmoniáját az irka-firka és
handa-bandázás kisebb-nagyobb dobja, hegedűje, fokozni segítse s meglőn a zsarnoki nyomás, mely a kedélyekre lidérczként nehezülvén, a használt eszmék tisztázását, a tévelybőli sza-badulás ariadnei fonalának fellelését, még problematikusab-b á tevé !
A ki az egyház történelmében némi jártassággal bir, tudja, miszerint így kisértették meg az első századok több eretnekei és ezeknek példájára a protestánsok, hogy a va-lódi hagyományoknak tekintélyét meggyengítsék, — azok-n a k más koholtakat elleazok-nszegezazok-ni . . . De e köazok-nyvekkel sem értek czélt. Mert tudósbjaik (v. ö. Schleiermacher) megjegy-zései szerint — az ősegyház ősi hitétőii elszakadás, ellene való merő protestatión, merő tagadáson, kivül mit sem lehet bennük találni, mi napjainkban kötelező erővel birna . . . Csalhatatlan, mint mindig igaz marad, — tévedés nélküli és hibázástól ment egyház nélkül nincs csalhatatlan biblia.
Akármiképen csűrjük csavarjuk a dolgot, mindenkor vissza kell mennünk szent Ágoston mélyértelmű ismeretes sza-vaira : „Ego autem evangelio non crederem, nisi me catholicae Ecclesiae comraoveret auctoritas." — Hanem a h a r -madik elv még nagyobb csorbát is kapott.
Dr. Csősz.
(Folyt, köv.)
VEGYESEK.
— Megemlítjük, hogy Amerikában a katholikusok nagyszerű gyűléseket tartottak a szentatya érdekében, pél-dául Albany N. Y.-, Newark-, Jersey-City-, Rochester N.
Y.-, Willmington-, Allton-, Wyandotte-, Kansas- Evans-villeban. Mindenütt erélyesen tiltakoztak a rablás ellen. A long-irlandi City L. J . pedig azt határozta, hogy minden a szentatya számára szervezendő expeditiót pénzzel s fegy-veres erővel fog támogatni.
— A szerencsétlen strassburgi katholikusok a szent-atyához igen szép feliratot intéztek, melyet alkalmilag köz-lendünk.
— Az olasz király Rómában léte alkalmával a Quiri-nálba szállt, de ott nem a k a r t a pápa lakosztályában tar-tózkodni, hanem a pápai majordomus szobáiban lakott.
— A gibraltári püspök, Scandeila, kezdeményezése folytán az odavaló katholikusok legutóbbi időben az angol királynéhoz feliratot intéztek, melyben őt felkérik, hogy a szentatya ügyében vesse magát közbe.
— A canadai püspökök Ejszakamerikában közös tiltakozást adtak ki Rómának elfoglaltatása ellen. — Ter-mészetesen az egységben van erő. Ha egy egész országnak vagy tartománynak érsekei s püspökei együtt emelik fel szavukat valami ügyben, az imponál. — Ellenben, ha egyik másik hangosan tiltakozik, a többi hallgat, az eredmény elmosódik.
— A wheelingi püspök Amerikában nem rég levelet intézett a baltimorei érsekhez, melyben a többek közt azt mondja, hogy most volna idő, miszerint a katholikusok az egész világon sürgessék kormányaikat, hogy legszentebb ügyüket, vallásukat, annak fejét, védelmezzék. S e czélra átalános népgyüléseket ajánl s óhajt tartatni. Ilyenek, mi-ként már közöltük, Amerikában tartatnak is.
— Az angol hölgyek közt most egy a szentatyához intézendő felirat köröztetik aláirás végett. E mozgalomnak élén Lothian marquisenő, Denbigh grófnő, Lady Fullerton Georgina, L a d y Petre, Bodenham asszony s Lingdale kis-asszony állnak. Az aláírások j a n u á r 31-én bezárattak.
— A belga katholikusok a szentatya számára g y ű j -tött 200 ezer frank péterfillért a mult napokban tették le a szentatya lábaihoz. A küldöttség, mely ez összeget meg-vitte, a következő tagokból állott : Van den Branden de Reth, Gillei J . és E., de s Gravenwezel bárók, De Homp-tine, Verspeyen, Nédonchel gróf, H o u t a r t Gyula, Béthune s Van T'Serclaes báró. — Miként hallani, hasonló küldöttsé-gek készülnek Rómába Hollandiából, Ausztriából, Német-országból, honnan a luxemburgi püspök fogja vezetni s An-gliából.
— R e n d k i v ü l i k e d v e z m é n y b e n akarom részesíteni a javadalom nélküli és csekély jövedelemmel rendelkező k á p 1 á n y urakat. Minthogy nem nyerészkedés-ből, hanem a szent ügy iránti buzgóságból, terjesztem vál-lalatomat, a 3-dik 4. 5—6 teljes, önálló, független meg-maradt évfolyamait a „Falusi Prédikáczióknak" 3 forint rendes ár helyett 1 frtért adom egy-egy példányát, mely az év minden vasárnapjaira és ünnepeire számos alkalmi beszéddel megtoldva hoz beszédeket és így olcsó áron nagy beszédgyüjteményre tehetnek szert. Póstai utalványnyal vagy levelezési lappal megrendelhetők és azonnal útnak bocsáttatnak. Kérem előfizetőimet erre figyeljneztetni káplá-nyaikat. M. Á. szerkesztő.