lesz-nek palotáik. . . Eltartják őket a világi katholikusok, mint a szegény irek az ő püspökeiket. Csakhogy a szegény irek O'Connelei nem a magyar aut. kisebbség vezéreinek szellemében szónokoltak egykor !
Nehéz időket élünk, vulcanicusrázkodások nyi-lainak át a világ szivén. Ha megoszolva leszünk mindvégig, ha a népszerűségi hiúságot nem birjuk feláldozni a közjóért, akkor odáig sem jutunk, meddig a bábeli épitők. Azért mi, kik csak távolból szemlél-jük a nagyszerű épület lassú emelkedését, legalább
imáinkkal segítsünk. Mert „Nisi Dominus aedifica-verit domum."
Répássy János.
K a t h o l i k n s c o n g r e s s n s . (Folytatás.)
De térjünk vissza a t. szónok további érvelésére. Át-megy ő a katholikus autonomia egyéb teendőinek előadá-sára és alapítja ezt az apostoli király j o g á r a ; de egyszers-mind némi ellentétet jelez a 27-es bizottságnak munkálata és a kisebbség müve között, abban állót, hogy a kegyúri jogok nem további fentartásáról, hanem igen is
átruházásá-ról lehet csak szó és épen azért sokkal correctebb a kisebb-ségnek ezt kimondó szövege, mint a 27-es bizottságnak munkálata, mely a főkegyúri jogoknak épentartásáról szól.
Némi helyreigazitásul legyen szabad megemlítenem, hogy nem, mint ő mondja, a „főkegyúri jogoknak", hanem a „fő-kegyúri jog"-nak épentartásáról van szó a 27-es bizottság-többségének munkálatában, mi nagy külömbség. A főkegy-úri jog gyökérben megmarad az apostoli királynál ; annak némely kifolyásai, néir.ely kegyúri részjogok, származnak át állandó módon az autonomiára.
E felfogást igazolja a kisebbség javaslata is, mert ő szerinte is a kegyúri jogok nem teljes számmalruháztatnak át a kath. autonomiára; correctebb tehát a 27-es bizottság többségének kifejezése, mint a kisebbségé és a dolgok jövő állásának inkább megfelel.
Az apostoli kegyúri jog megtartásával e jognak rész-beni gyakorlata az autonomiai testületre fog szállni, vala-mint ezelőtt is nem maga gyakorolta azt egész kiterjedésében az apostoli király, hanem gyakoroltatta kormányközegei által.
Midőn pedig e jogot jövőre is épen kivánotn tartatni, nem lehetek egy értelemben Kállay Ödön t. tagtársunk néze-tével, ki ezen legfőbb kegyúri jogot már csak azért is meg-szüntetni szeretné, mert akkor megszűnnék azon visszásság is, melynél fogva eddig többnyire politikai okok vezérelték a püspöknevozéseket, mi jövőre máskép levén, szerencsésb választások történnének, kevésbbé politikusok, inkább pász torok, lennének a választottak ! Legyen szabad erre egy rövid észrevételt tenni. A tömeges dicséretek és tömeges becsmér-lések e g y i r á n t igaztalanok, akár egy embernek összes tulaj-donságaira, a k á r egy testület összességére alkalmaztassanak azok !
E g y értékük v a n azoknak a superlativusokkal. A su-perlativusok, úgy tapasztaltam mindig, soha sem felelnek meg a valónak; valahányszor dicsérő iratokat olvastam és superlativusokkal találkoztam, meg voltam győződve, hogy midőn emberekről, emberi dologról, vala szó, nem valók ; de ép oly kevéssé mutatkoznak a superlativusok a kárhoztatá-sokban is, egész átalánosságban kimondva, valóknak. S ez álland valószinüleg a t. szónoknak az eddigi püspökök felett in globo kimondott Ítéletéről is!
Hogy eddig politikai okok is foroghattak fen a püs-pökök kinevezésében, lehet; de én tapasztalásomból beszé-lek, midőn (én magam kinevezését nem értvén ide, mert az mindenesetre el volt vétve, de szólván másokról, kiket vagy mint előljáró püspökeimet vagy mint collegáimat tisztelni vala s van szerencsém) azon meggyőződést fejezem ki, hogy azon körülmény, melynél fogva talán politikai okok is be-folytak a püspökök neveztetésébe, az ő politikai
önállóságu-24 *
kat, függetlenségüket, viciálni s h a z á j u k és nemzetük iránti szeretetüket és áldozatkészségüket gyengíteni képes nem volt, de főpásztori kötelmeik teljesítésében sem tévesztette meg őket semmikép. Adja Isten, hogy, bármi más módon történjenek is jövőre a püspökválasztások, azok soha sze-rencsétlenebbek ne legyenek az eddigieknél. E n minden-esetre tisztelettel hajlok meg sok apostolil«lkű és buzgalmu egykori püspökelőljáróim és mostani collégáim előtt, meg-hajlok azon nagy s bokros érdemek előtt, melyeket a korholt módon kinevezett főpapok a haza, a nemzet, az anyaszent-egyház és hiveik buzgó szolgálatában szereztek maguknak !
A mi már a legfőbb kegyúri jognak gyakorlatát jövőre ideti, azt is részletezte tiszteit tagtársunk, Baríal képviselő úr. A dolog kellő megértésére, úgy gondolom, szükséges különösen szemügyre venni, mit ő is előre k ü l d ö t t , hogy t.
i. a főkegyúri jog Szilveszter pápának adományozásából származik, mert e tettből a kegyúri jognak természetét és irányát kellően meg fogjuk érthetni. Több nem fekhetik abban, mint a mit Szilveszter pápa adományozott a magyar királynak, annál kevésbbé foglalhat pedig ezen Rómától, az egyház f jétől, adományozott jog valamit magában, mi a papság egyházi jogai és állása vagy a keresztény anya-szentegyház szervezete, lényeges intézményei, ellen bármely körülmények között is fordulhatna. Szent István és a többi m igyar királyok történetünk dicső századai egész során keresztül kétség kivül jól értették ezen kegyúri jog irányát, tartalmát és természetét. Magyarázzák tehát ők meg n e k ü n k , mit tartottak legyen ők azon tárgyakról, melyek körül a t.
szónok ú r n a k tervei s javaslatai forognak.
Szent István király második könyvének második fejeze-tében rendeli : „ut Episcopi habeant potestatem res ecclesiasti-cas providere, regere et gubernare atque dispensare secundum canonumauctoritatem,"„volumus.utlaici eorum ministero obe-diant;"e^t Szent István k i r á ' y mondja,ki a kegyúri jogot kap-ta, ki tehát a kegyúri jog természetét, irányát és kiterjedését is, legjobban ismerte. I. András király megerősítven Szent Istvánnak törvényeit, m o n d j a : „Pontifices et collegia sacer dotum prislino more observentur, ritus omnes christiani revocentur." Hogy pedig az idézettek értelmében Magyar-országban a püspökök mindent a szent kanonok szerint lartoznak kormányozni, azt elegendöképsn megérthetjük tirvényeiuknek egyéb rendeleteiből is. Álljon itt csak egy-nehány.
Az 1458 — 9. t. cz. Szilágyi Mihály korából így szól:
„quod iudices ecclesiastici" az őket illető ügyeket úgy inté-z i k , „prouti in canonibus expressum est."
Nemkülömban az 1553-dik évi 22. t. cz. : „iudicia spiritualia continue secundum canones, quibus ab antiquo Ecclesia usa est, continuentur in omnibus causis forum eccle-siasticum concernentibus."
Egyátalán mindenütt, hol az egyház joghatóságának bármily irányban levő működéséről szó van, a kanonok állít-t a állít-t n a k fel, minállít-t oly rendszabályok, melyekeállít-t köveállít-tni kell.
Nézzük meg most már, mikép felel meg ezen követelménynek az, mit az apostoli fejedelemnek a k a t h . a u t o -nomiai testületre átmenő kegyúri jogából származtat a t.
szónok úr.
Beismeri ő, hogy igen is vannak oly ügyek, melyeknek elintézése az apostoli székkel való egyetértéstől függ, de még sem annyira, hogy ha az apostoli szék bele nem egyezik, azt a k a t h . autonomia maga is végképen el ne intézhesse.
Ily tárgyak ő szerinte a püspöki megyék szabályozása, a szerzetes rendek behozatala és eltörlése, az egyházi k a n o -nok és fegyelmi szabályok fontartása, az ünnepnapok fölös számának megszorítása és a jus placeti. Nem oszthatjuk, —~
a d j a ő hozzá, — azon felfogást, mintha e tárgyak végső elintézését, azon mindenesetre sajnálandó esetben, ha a szent-, szék beleegyezése megnyerhető nem volna, eszközletbe nem vehetnők ; mert ezen lényeges kegyúri jogok a m a g y a r király által tettleg és függetlenül a római curiának szükségszerű beleegyezésétől valóban gyakoroltattak. így ő. Mi máskép.
Névszerint mi az első pontot illeti, t. i. a püspöki megyék szabályozását, a dolog kellő megértéséré szükséges figye-lembe venni, hogy ez ügyre a mostani praxis szerint három elemnek szokott befolyása lenni. Első a világi fejedelem.
L á t j u k , hogy Németországnak protestáns fejedelmei is con-vent ókat kötöttek Rómával a püspökségi megyék kellő körvonalozása, az érsekségi tartományok elrendezése, iránt és csak legújabban olvastuk a hírlapokban, hogy az u j német császár folyamodott a pápához a végett, hogy Elszásznak egyházai egy német érsekség alá állíttassanak. Ezen feje-delmi befolyáson kivül vagyon egy másik, mely a püspök-megyék rendezésében megilleti apostoli k i r á l y u n k a t legfőbb kegyúri jogánál fogva, a mennyiben t. i. ö magyar egyhá-zunkban a javadalmazás ügyére lényegesen befoly. Miután pedig a kegyúri jog gyakorlatában jövőre részt veendnek az autonomiai testületek is, ezen cziman ők is hivatva lesz-nek a mondottam ügy elintézésébe befolyással lenni.
De hogy még egy és legfőbb, sőt világszerte egyetlen, lényeges tényező van, mely nélkül dioecesist vagy e g y h á z -tartományt megállapítani, körvonalozni és bármily formá-ban az egyház organismusába beilleszteni nem lehet, az minden időben el volt ismerve mindenki által. Még a p r o -testáns fejedelmek is tiszteletben t a r t o t t á k azt mindenkor.
Annál inkább megilleti a k a t h . autonomiát, hogy a mondott ü g y elintézésére nézve ne állítson fel elvet, melynél fogva elhitetné magával, hogy a római pápa bele nem egyezése esetében maga is tisztán intézhetne el oly dolgot, mely e g y -házi fogalmak szerint főleg egyházkormányi elintézéshez tartozik.
A szerzetes rendek behozataláról és eltörléséről szól to-vább a t. szónok, az előbbi tárgygyal ugyan egy catego-riába vetvén be azt. Mi ellenében azt mondjuk, hogy csak anuyira folyhat be az apostoli fejedelem mint kegyúr e d o -logba, a mennyire azon rendek javadalmazásáról van beho-zatalukkor szó vagy pedig a mennyire, hogy ha megszűn-tek volna létezni, javaik visszaesvén az egyházra, ezeknek a többi egyházi j a v a k k a l való kezeltetése volna elinté-zendő.
Az államhatalomnak ez ügyre szabályozó befolyása épen nincs. H a 2—3, 10—30, ember egy házban lakni, imádkozni, böjtölni, a k a r , ahoz semmi köze senkinek, az á l l a m -hatalomnak semmi hozzászólása sincsen. Hogyha ők az egyesülési törvény szabályainak eleget tesznek, az állam-hatalom nem b á n t h a t j a ő k e t , fenmaradván mégis n3ki azon
189
örködési joga, melylyel önbiztonsága czéljából egyesek és társulatok irányában bir.
De igen is vagyon egy hatalom, mely a szerzetes ren-dek eltörle'se és behelyezése felett határozhat és ez egyedül az egyházi hatalom. Más bármily hatalom eröszakot követ-het el önálló szerzetek eltörlés) által; de ilyesmi nem jog-g y a k o r l a t és ha mejog-gtörténik, az ejog-gyház a tett jojog-gossájog-gát el nem ismerheti, mint azt a n n a k József császár erőszakos határozatai ellen történt protestáló felszólalása tanúsítja. — A mit pedig az egyház jogosnak nem ismer el, azt a katho-likus egyház autonomicus testülete sem nézheti olyannak.
Mi az ünnepnapok f ilös számának megszorítását illeti, az a katholikus autonomiai testülethez semmi tekintetben sem tartozik. A világi hatalom pedig adhat brachiumot az egyházi törvénynek, mely azt m o n d j a : te a vasárnapokat és ünnepnapokat megüld; mit ha tenni jónak nem látja, ám tegye, de az egyházat sem tilthatja el azon jogától, melylyel ez az ünnepnapok megülését lelkiismereti kötelességül teszi.
A katholikus autonomia hogyan lépjen e két hatalom közé ezen ügy elintézésébon, azt valóban át nem láthatom.
De emlit végre szónok úr még egy jogot az autono-micus jogok közt, mely azonban az egyházra nézve valóban nem jog, hanem a legnagyobb jogtalanság, a jognak nega-tiója, t. i. a jus placeti. E z azon megfoghatlan anachronis-mus, melynél fogva akkor, midőn a k o r m á n y o k n a k , a keresz-tény társadalomnak, midőn az egyháznak, midőn minden egyes ember családi és személyi becsületének, ellenei
napon-ként praeventiv censura nélkül nyomathatnak mi nekik tetszik, akkor csak azon egyházon, mely mindenkor leghí-vebb szövetségese volt az államhatalomnak, — jól értsék mesr kérem szavamat, értem az Istentől származott állam • o *
hatalmat, a k á r egyes ember gyakorolja azt a monarchiában, akár az összes nép a respublikában, — csak ezen egyházon, mely a vallásnak és erkölcsnek hirdetője, ápolója, termő-földje, az állam gyakorolja korunk haladásának compromis-siójával a jus placetit ? Jól mondta előttem szóló egyik t.
t a g t á r s u n k : ha tetszik a kormánynak a jus placeti, ám gyakorolja azt ; én meg hozzá teszem : vannak eszközei hozzá ; a katholika autonomia az ő poroszlója ne legyen.
A szóban forgott főkegyúri jog gyakorlatából szár-maztatja le végre a t. szónok az általa beszédje végén név-szerint elsorolt mindazon jogokat, melyeknek ajánlott keze-lése iránt nevezetes külömbségek forognak fen a 27 tes bizottságnak és a kisebbségnek müve között. Érdemlegesen nem tárgyalja azokat, én sem fogom azt tenni, úgyis már nagyon soká untattam a tisztelt gyűlést. Csak rövid ész-revételt kivánok tenni a kegyúri jogviszony rendezését ille-tőleg. É n azt több tekintetből, névszerint a kanonjog, a kegyurak j u s aquisituma és egyházaink nagy szükségei tekintetéből, melyoken, ha a k e g y u r a k elvonnák kezüket róluk, a nép által a legritkább esetben lehetne és volna se-gítve, eltörlendőnek nem tartom ; nem is akarok sipot adni bármily h a t á r o z a t u n k által azoknak szájába, kik nem ismer-vén szegény egyházaink állapotját, a kegyurasági viszony-nyal könnyen elbánni hajlandók. É n a facultativ megváltást p á r t o l o m ; erre pedig elég tér van nyitva a 27-es bizottság m u n k á j á b a n .
Az egyházi javadalmak betöltési módjára nézve a 2 7 -tes bizottság által ajánlott eljárást üdvös ebbnek hiszom. Az országos egyházi gyűlésbe közvetlen választással óhajtóm a képviselőket bejuttatni.
A mi a tanintézeteket és alapítványokat, úgyszintén az önkormányzat körüli teendők pontos teljesítésének biztosítá-sát vagyis a fegyelmi eljárást, illeti, ezekre nézve is a meg-figyelendő tekinteteknek nézetem szerint i n k á b b megfelel az, mi a 27-es bizottság m u n k á l a t á b a n foglaltatik. Ha e t á r g y a k annak idején szóba j ö n n e k , okaimat elő fogom adni.
A mi a papi és zárdai nevelést illeti, melyet a 27-tos bizottság az egyházi hatalomnak vindikál, a kisebbségi javaslat pedig az autonomia vegye3 testületének ellenőrzése alá állít, én a 27-es bizottság munkálatát jobbnak és minden körülményekre nézve megfelelőbbnek tartom.
A képviselők díjazását illetőleg maga idején előadan-dom fontos okaimat, melyeknél fogva ahhoz semmi szín alatt nem j á r u l h a t o k .
Az egyházi j a v a k administratiójára vonatkozólag a 27-es bizottság véleményében bentértett módot a legkielégítőbbnek t a r t o m ; de egyszersmind szó nélkül nem h a g y h a -tom t. tagtársunk, Kállay képv'selő ú r n a k , a papi jószágok kezelésére vonatkozó megrovását. Oda irányult pedig az, hogy a kellő beruházások hiánya m att nem eléggé jövedel-mező javadalmak a kisebbség javas'ata értelmében kezeltet-vén, több hasznot h a j t a n d n a k a tulajdonos e g y h á z n a k .
É n tamáskodom benne. Hogy a nagy papi j a v a d a l -makban, melyek az 1848-ik évben megszüntetett urbérisé-gek helyébe tetemes beruházásokat igényeltek, ezek azonnal eszközölhetők nem voltak, az kétségtelen; de nem tudom, váljon hasonló sorsban nem osztoztake velük a világi u r a k -nak, a nagy családok-nak, terjedelmes jószágai. Annyiról azonban tanúskodhatom, hogy nem hiányzanak nagy egy-házjavadalmak, melyek a mi honi szükségeink szerint min-tagazdaságul tekintethetnek. Mindenütt tapasztalhatni a javítási törekvést, pedig nem csekély sikerrel. Maguk köz-vetlen elődjeim nagy összegekre rúgó beruházásokat tettek.
S mi jól megkezdetett, sikerrel folytattatik.
H a a nagy papi jószágok jövőre nem a 27-es bizottság javaslata értelmében, hanem talán közösen kezeltetnének, nagyon tartok tőle, nehogy azon sorsra jussanak, melyre majdnem minden közösen a d m i n i s t r â t jószág j u t . Mennyi panaszt hallunk a kormány által kezelt jószágok gazdasági állapotja ellen felhozatni, pedig ott sem jó a k a r a t , sem erő nem hiányzik a czélirányos gazdálkodásra. Valók-e azon kifogások? én nem tudom, de legalább azt tanulom belőlük, hogy tisztelt szónok által czélba vett a d m i n i s t r a t e nem kevésbbé hibáztathatik, mint azt ő jószágaink mostani keze-lése iránt tevé.
De bármi is történendik, adja Isten, hogy jószándékú várakozásai és reményei teljesedésbe is menjenek.
Mélyen tisztelt congressus ! Beszédemet végzendő, visszatérek t. Bartal tagtársunk müvére, mely az autono-miai működésnek előkészítési terén egy nevezetes mozza-natot mutat fel. Nagy ellentéteket jeleztem, melyek ezen tervezet és a katholika egyház tanai és elvei közt v a n n a k . Mily eredménye lesz ezen és hasonló törekvéseknek? Hogy fog eldőlni az autonomia ü g y e ? lesz-e abból v a l a m i ? mi
lesz, mi nem lesz? az mindeddig a mindentudó Isten t i t k á -ban rejlik, — mi azt most még sejteni sem t u d j u k . Legyen tehát szabad nekem egy némi tekintetben szükségesnek tar-tott nyilatkozatot a gyűlés elé adni.
G y a k r a n hallottam mondani, hogy azon sajnálatos esetben, ha talán az autonomieus szervezkedés bizonyos han-gadó irányokból kimondott kívánságoknak meg nem felelne és épen azért vagy létre nem jönne vagy nem úgy jönne létre, mint az az országos ügyek elintézésére befolyással biró körökben óhajtatnék, akkor a világi elem érdeklődése az egyház ügyeinek meg nem nyerethetvén, könnyen nagy veszteségek érhetnék a magyarhoni kath. egyházat, névszerint könnyen megtörténhetnék, hogy az egyházi j a v a k nak, a papság politikai, különösen pedig a praelatusok k i -tűnő állásának kérdése és más hasonlók az egyházellenes véleményáramlatok irányában jöjjenek megoldásra.
E n nem vagyok megbízva püspöktársaim nevében szólani, csak magam nevében szólhatnék. De mennyire gyak-ran szerencsés voltam észlelni nézeteiket, kívánságaikat, elhatározásukat, talán nem mondok olyat, mi nem vissz-hangzanék lelkükben, szivükben, midőn e következő vallo-mást teszem : Mi kimondhatatlan nagyfontosságunak tekint-j ü k az egyház tekint-j ó s z á g a i n a k , politikai állásának, fényes posi-tiójának, kérdését. T u d j u k jól, mily kegyelet volt az, mely az egyház felé fordulva mindezt eredményezte. Tiszteletben t a r t j u k nagy királyaink, vallásos őseink, adományozó pietá-sát, egyházunk drága h a g y o m á n y á t ; kötelességünknek t a r t j u k azt, mi az egyházé volt, jövőre is az egyháznak az ország és nemzet kétségtelen j a v á r a , mennyire Isten után tehetségünkben áll, megóvni, megtartani.
De jóllehet mindazoknak nagy fontosságát elismerjük, mégis, tekintettel az egyház főczéljaira, túl nem becsüljük azokat. S nincs köztünk senki, ki elhatározhatná magát az egyház legszentebb tanaira, lényeges isteni szervezetére, liturgikus és disciplinaris kizáró intézkedésére, -vonatkozó kötelmeink és jogaink háttérbe szorításával túldrága áron megvásárolni ezen minden tekintetben nagy, de soha sem főfontosságú, érdekek biztosítását.
Mélyen t. congressus ! Mi jogainkat, jószágainkat, állá-s u n k a t , megtartani fogunk igyekezni éállá-s hogyha a mélyen tisztelt congressus közreműködésével t a l á l k o z h a t u n k , ál-dani fogjuk Istenünket, mert hiszszük, hogy hol annyi nemes lélek, annyi j ó a k a r a t , egyesül, ott az egyház szent tulajdo-nának megvédésében mit kezdünk, sikerülni is fog.
De azon esetre, hogy ha az idők calamitásainál fogva az egyház törvényes birtokából, fényes positiojából, nem tudom kinek hasznára, de tudom, hogy nagyon soknak, talán magának az államnak, a nemzetnek is, k á r á r a , kifor-gattatnék : a k k o r ugyan sok nehézségekkel és eddig nem ismert akadályokkal küzdve tudnánk csak az egyház czél-jait előmozdítani; t u d n á n k mégis Isten segedelmével a leg-mostohább körülmények közt is, míg az egyház szervezete épen tartva, annak kormányzati joghatósága aláásva, nem lesz. De a legnagyobb vagyon, a legfényesebb positió, a leg-szerencsésebb igyekezettel megtartva, megvédve, sem képe-sítené az egyház fejedelmeit magasztos tisztjüknek teljesíté-sére, hogyha az anyaszentegyháznak Krisztus által alapí-tott szervezete megsértve, az egyházkormányzati hatalom
sarkaiból kiforgatva, lenne. Dixi et salvavi animam meam.
A 27-es bizottság munkálatát részletes tárgyalás alapjául elfogadom.
IV. H e g y e s s y K á l m á n : A többség m u n k á l a t a , nézete szerint, ellentétben van k o r u n k szellemével és törek-véseivel ; mert a főpapi u r a l m a t , mely eddigelé a híveknek az egyház kormányzatából való kizárása és feltétlen enge-delmességre utalása által a katholikus vallás iránti indiffe-rentismusnak s ez ismét szükségképi demoralisatiónak forrása volt, — a hivek által törvényesíteni a k a r j a ; ellentétben van a közérzülettel ; ennélfogva a 27-es bizottság többségének munkálatát nem is tekintheti a kath. hivek valódi óhajtása kifejezésének, hanem inkább a kisebbségét, mert az a k a t h . érdekeket megvédeni képes s a közvélemény is mellette v a n ! B a r t l i a B é l a : Hogy az autonomia létesülni fog, hinni három k ö r ü l m é n y létezése jogosít fel : mindnyájan a k a r j u k , a helyzet kényszerűségénél fogva mindnyájunk-nak a k a r n u n k k e 11 s végre már b i r u n k javaslattal, mely alkalmas a r r a , hogy tüzetes vita után a gyűlés keze képes lesz r a j t a a k a t h . érdekeknek megfelelő épületet emelni.
Alaptalan azon gyanúsítás is, hogy az egyháziak a hierar-chia s vagyonuknak biztosításáért r a g a d t á k meg az auto-nómiát kisegítő eszköz gyanánt. A k a t h . klérus hierarchiai állása hitelveinkben gyökerezik s ha megfosztatnék Í3 v a -gyonától, ő benne mindig respectálná hierarchiai tekinté-lyét, mint tiszt elik az irlandiak szegény, vagyontalan, püs-pökeiket. Az a u t o n o m i a a hierarchiai állást nem biztosítja, dogma az, mely nem érint ethetik. A király patronusi jogára nézve tesz egy megjegyzést. E d d i g mindnyájan megegyez-tek abban, hogy e jog egyházieredetü ; a történeti tények-kel s törvényeinktények-kel szemközt az ellenkezőt állítani lehet,
Alaptalan azon gyanúsítás is, hogy az egyháziak a hierar-chia s vagyonuknak biztosításáért r a g a d t á k meg az auto-nómiát kisegítő eszköz gyanánt. A k a t h . klérus hierarchiai állása hitelveinkben gyökerezik s ha megfosztatnék Í3 v a -gyonától, ő benne mindig respectálná hierarchiai tekinté-lyét, mint tiszt elik az irlandiak szegény, vagyontalan, püs-pökeiket. Az a u t o n o m i a a hierarchiai állást nem biztosítja, dogma az, mely nem érint ethetik. A király patronusi jogára nézve tesz egy megjegyzést. E d d i g mindnyájan megegyez-tek abban, hogy e jog egyházieredetü ; a történeti tények-kel s törvényeinktények-kel szemközt az ellenkezőt állítani lehet,