figyel-jük meg azok eljárását, kik mindazt, ami hasznost, üdvöst, találtak, tovább terjesztik és gondos ápolásuk ál'al m i n t e g y megörökítik s tűzzük ki példányké-peinkül mindazokat, kik előttünk a gondviselés esz-közeiül és az emberiség jótékony nemtői gyanánt feltűnnek az által, hogy a jövő századok boldogságát megállapítják; akkor egyházi nevelésünket sem fog-juk pangani engedni, hanem alkalmas intézkedések által azok állapotát felvirágoztathatjuk s részükre a virulást és életrevalóságot biztosithatjuk. „Átalá-ban, — mond egy kitűnő ker. bölcsész, — úgy lát-szik, egész nemünk emberesedésnek, polgárisodásnak, indult; a közismeretek, tudományok és művészetek nemesítik a társadalmi életet; a szelídebb érzelmek, nemesebb jellemek, terjednek az egész világon. Ú g y látszik, egész nemünk fejlődik és a kitűzött közczél felé törekszik. A patak jobbára kisded forrásból fakad, tovább menvén, más patakokkal egyesül s egész folyóvá lesz; a nemzetek g y a k r a n csekély kezdettel nagy hatalomra emelkedtek; a parányi Rómából roppant birodalom lett. Az ipar, művészet és tudo-mány is lassankint jólétet, hatalmat, szül."
22)
Felhő Péter.
(Vége köv.)
Az amerikai püspökök s a pápa csa!atkozkatIansága<
A Rómában megjelenő „11 Buonsenso" jan. 28-iki szá-mában e tárgyról így ír : „Tegnapelőtt azon kevés főpapról szólván, kik még nem vetették magukat alá a pápai csalat-kozhatlanság ünnepélyes definitiójának, emiitők, hogy egész Amerikában még csak egy van hátra. A mély tisztelet és személyes barátság, mely azon jeles és tiszteletre méltó f é r -fihez köt, tiltotta, hogy nevét k i i r j u k . Ma ő magamagát nevezi meg é3 pedig oly nemes módon, mely valódi kath.
püspökhez illik.
Szemeink előtt fekszik a „The Missouri Republican"
jan. 4-diki száma, hol a saint-louisi érsek fényes bevonulá-sát és nagyszerű fogadtatábevonulá-sát olvasom, melyben őt székvá-rosa, az Egyesült-Amerika egyik legnagyobb metropolisa, részesíté. A város testületei zászlókkal várták az érseket ; de ő azt kivánta, hogy fogadtatása csupán vallásos jelleg-gel birjon, azért nem fogadott más küldöttséget, csak a világi és szerzetes klérusét, mely ünnepélyesen ment elébe.
Nem ecseteljük a fényes fogadtatás részleteit, melye-ket az idézett lap hosszú hasábjain olvashatni ; hallgatunk az „immense attendance" ről s a „ceremonies"-ről, úgy-szinte azon jeles beszédről, melylyel az érseket vicariusa monsignor Ryan üdvözlé. Mi csak azon feleletet sietünk közölni, melyet a vicarius beszédére a derék főpap temérdek népség jelenlétében adott.
M) Sz lasy „Philosophiai tanulmányai" 94. 1.
14 *
„A s z a v a k " , feleié az érsek, elégtelenek érzelmeim és a nekem imént tett nyilatkozatokért való hálára kifejezésére.
Személyemet illetőleg ismételnem kellene, amit a szentirás mond, hogy nem kell az embert dicsérni, míg életbon van.
A halál, csakis a halál, nyomja jellemére a pecsétet és min-den emberi dicséret szükségkép' n hiányos, míg az úr Isten, a szív t i t k a i n a k vizsgálója, azt meg nem erődíti. A küldött-ség azon szavait illetőleg, melyek a vatikáni zsinaton való magamtartására vonatkoznak, röviden megmagyarázom cselekvésem és működésem indokait, valamint az indokokat is, melyek azon legfőbb tekintély határozatai i r á n y á b a n t e l j e s és m i n d e n u t ó g o n d o l a t n é l k ü l i a l á v e -t é s r e (en-tire and unreserved submission) b i r -t a k .
A zsinat előtt theologiai véleménynek tartottam azt, mit a zsinat keresztény hitágazatnak nyilvánított. A zsinat alatt ezen definitio hozatalának a legerősebben ellenszegültem.
Féltem, nehogy e tanról terjesztett hamis fogalmak aka-dályozzák a catholicÍ8mus terjedését. Ezen véleményben vol-tam. Attól tartottam, hogy ezen definitio különösen Európa némely részeiben schismát okozhatna Ezek voltak ellenszegülésem okai. — Alávetésem indoka egyszerűen a k a t h . e g y h á z t e k i n t é l y e . E z e n t e k i n t é l y n e k m a g á t a l á v e t n i a l e g é s z s z e r ű b b e n g e d e l -m e s k e d é s , -mort foly azon kötelességből, -melynél fogva engedelmeskedni tartozunk az Istentől rendelt tekintélynek
— és azon minden kétséget kizáró bizonyosságból, hogy isteni Üdvözítőnk Ígéretéhez hűen egyházával marad a világ vé-gezeteig és azt minden tévelytöl megőrzi. — Miértis e z e n e n g e d e l m e s s é g e t m e g n e m t a g a d h a t j a , ki J é -z u s K r i s -z t u s t Ü d v ö -z í t ő j é n e k é s I s t e n é n e k v a l l j a . E z e n t e k i n t é l y r e t á m a s z k o d v a t e l -j e s é s f e l t é t l e n a l á v e t é s s e l f o g a d o m e l é s v a l l o m a z s i n a t d e f i n i t i ó j á t , m e l y m i n d e n k é t s é g k i v ü l t ö r v é n y e s e n t ö r t é n t és mely azután elfo-gadtatott azon főpapok legnagyobb része által is, kik a de-finitiókor a kisebbséghez t a r t o z t a k . — E z alávetésem kije-lentésénél sz. Péter és Pál szavaival fordulok a szent egy-házhoz : Kihez m e n j ü n k ó szent anyánk kivüled ? Az örök élet szavaival birsz és mi l á t j u k és hiszszük, hogy te vagy az igazság oszlopa és erőssége."
Fölösleges, folytatja a „Buonsenso", említeni a nagy hatást, melyet e szavak gyakoroltak a jelen volt ezer meg ezer hivőre, sőt a számos protestánsra, kik azután vetél-kedve siettek őszinte hódolatuk jeleit adni a tiszteletre méltó főpapnak. Boldog Isten! ha e leghevesebb ellenzékinek szavait, de sőt az egész világ opponens és nem opponens püspökeinek a zsinaton és most még zsinaton kivüli consen-susát is e hitbeli tárgyban összevetjük némely magyarországi főpap Rómában volt u d v a r i p a p j a i n a k beszédeivel, megáll az eszünk.
Mit tanít a vatikáni zsinat a pápai tévmcntességről.
(Kivonat Zwerger hgpüspök röpiratából.)
A pápai tévmentesség definitióját 1870 jul. 18-án fo-gadták el és hirdették ki a zsinati a t y á k . — Definitio latin szó, melynek két idevonatkozó értelme van : határ t. i. és vég vagy befejezés. A definitió tehát oly meghatározást
je-lent, mely 1-ör a tan értelmét és kiterjedését körvonalozza és pedig 2 - o r végérvényesen úgy, hogy azon változtatni többé nem lehet. — A pápai tévmentes tanitó hivatal defi-nitiója tehát nem egyéb, mint a zsinat azon hitvégzése, mely a pápai tévmentesség tanát valódi érteményéban 3 kiterje-désében Krisztustól rendelt h a t á r a i közt végérvéoynyel és másíthatlanul eldönti.
r
E3 e végre a zsinat az isteni kijelentés arra vonatkozó tanát, Jézus K r i s z t u s n a k a szentírásban foglalt szavait ki-zárólag helyesen értelmező vagyis a pápai tanitó hivatalról az egyedül helyes tant, igazi érteményében végleg és másít-hatlanul döntötte el, a mint azt Krisztus U r u n k tanitá, az egyház minden században értette, hitte és hirdette. — E tan igazi értelmét, kiterjedését és határait a zsinat szavai-ban kell k e r e s n ü n k .
„Mi tohát hiven ragaszkodván a keresztény vallás kez-detétől származó hagyományhoz, üdvözítő Istenünk dicső-ségére, a kath. vallás felmagasztaltatására és a keresztény népek üdvére, a szent zsinat helyeslésével t a n í t j u k és Isten-től kijelentett hitigazság gyanánt meghatározzuk : hogy a római pápa, midőn püspöki székén tanít vagyis midőn mint • az összes keresztények pásztora és tanítója lép fel és leg-főbb apostoli tekintélyénél fogva valamely a hit- v a g y er-kölcsre vonatkozó tant mint olyat határoz meg, melyet az egész egyháznak el kell fogadnia, sz. Péterben neki meg-ígért isteni segély folytán ép oly tévmentességnek örvend, milyennel az isteni Megváltó a hit és erkölcs tanainak meg-határozásában egyházát is f e l r u h á z á ; azért a római pápá-nak ilyen meghatározásai koránsem az egyház beleegyezése által, hanem önmaguknál fogva változhatlanok. A ki pedig, a mitől Isten ments, ezen h a t á r o z a t u n k n a k ellene merész-kedik mondani, kizáratik."
Ezen hittétel következő részokből áll.
1. A római pápa ép oly tévmentességnek örvend, mi-lyennel az isteni Megváltó a hit és erkölcs tanainak megha-tározásában egyházát is felruházá. — A fejezetnek, mely-ben e hittétel kimondatik, czime: „A római pápa tévmentes tanitói hivataláról", mi maga sok félreértést kizár. Az egy-ház tana szerint tehát a pápa nem tévedhet, midőn azt tanítja, a mit az örök ü d v elnyerésére hinnünk és t e n n ü n k kell. Ebből látható, mily nagy a külömbség a helyes tan és annak az egyház elleneitől a kevésbbé tanultak elámitására koholt elferditései közt. A szerint a pápa hamis hitet vagy erkölcsöt nem taníthat, e szerint pedig bűne sem lehet.*) — 1. A pápa mint keresztény és mint legfőbb tanitó tekinthető ; mint keresztény ő is tartozik hinni és a parancsokat meg-tartani, mit ha szabad a k a r a t á n á l fogva nem tesz, v é t k e z i k .
— H a pedig mint Krisztus helytartója tanítja az egész egy-házat, nem mondhatja igaznak azt, a mi hamis. E s a tév-mentesség nem ered nagy tehetségből, mély tudományból, erény- vagy szent életből, hanem egyedül isteni segélyből, mely nemcsak a szent, hanem valamennyi pápának és nem is s a j á t maguk, hanem az egész egyház j a v á r a lőn meg-ígérve.
2. Hasonlag isteni hatalommal nemcsak szent, hanem minden áldozár képes a kenyeret é j bort átváltoztatni, a
*) Ezen ellenvetést németben a Fehler kétértelműsége okozhatta, magyarra csak bornirt ember vihette át. K .
109
bűnöktől feloldozni. — A Iegbünösebb pap is, lia miséz vagy gyóntat, csak önmagának árt, de nem a hiveknek ; mert ezek ép úgy részesülnek a szentségek gyümölcseiben, mint ha a legszentebb pap szolgálná ki azokat. A malasztot Isten osztogatja a pap által, akár méltatlan az, a k á r nem és ép úgy a pápát Isten őrzi a tévedéstől, akár bűnös az, a k á r szent. Dr. K.
(Foly. köv.)
Zalka János győri püspök ő mlgának körlevele a győri megye valamennyi egyházi községtanácsaihoz az
iskolalátogatás ügyében.
Az elemi iskolai oktatás ellen annak csekély eredmé-nye tekintetéből felhozott panaszok között első helyen áll az, hogy az iskolák a gyermek« k által rendesen nem láto-g a t t a t n a k . Több helyséláto-gben a törvény parancsolta szorláto-ga- szorga-lomév eleje és vége nem határoztatott mrg szabatosan s így a gyermekek rendetlenül jelentek meg az oktatásra. Másutt az egyházi községtanács ugyan lelkiism°retesen megtette kötelességét, de a szülők hanyagsága miatt a gyermekek csak a szorosan vett tél elején mentek iskolába. Ezen ren-detlen iskolába járá3 a tanitást igen megnehezíti és gyü-mölcstelenné teszi, mert a különben is igen igénybe vett tanitók a már úgyis sok osztályra osztott hallgatóságot kénytelenek még több részre osztani vagy pedig a későn jötteket ott hagyni s a rendes időben megjelenő s már haladó
gyermekek oktatásával előre hatolni.
De szintén sajnos azon tapasztalás is, hogy a gyerme-keket igen korán kifogják a szülők az iskolából. Alig nyilik meg a tavaszi idő, már üresek az iskolák. Libák, bárányok, sertések, őrzését szükségesebbnek t a r t j a némely szülő, mint saját gyermeke gyarapodását az ismeretekben. így történik, hogy őszig, midőn ismét bemegy iskolába, már mindent elfeledett a gyermek.
Ezen panaszok orvoslást várnak. A törvény büntetést szab a hanyag szülőkre. E z t a politikai hatóság hajtsa végre. En, mint e megyének főpásztora, a legkomolyabban megintem a szülőket, hogy e rendetlenségnek vessenek véget s ne engedjék annyira menni a dolgot, hogy saját családjuk hasznának eszközlésére büntetés által kelljen őket erőtetni.
Nagyobb kincset nem hagyhatnak gyermekeiknek, mint ha azokat szépen felnevelik és hasznos ismeretekkel gazdagít-j á k . Nem is lehet nagyobb örömük, mint midőn látgazdagít-ják, hogy
kis gyermekeik szép előhaladást tettek az ismeretek g y ű j -tésében , midőn tapasztalják, hogy azok istenfélők, rend-szeretők, becsülettudók, okosak, életre valók. Pedig mind-ezen tulajdonok elnyerésében leginkább az iskola rendes látogatása istápolja a kisdedeket. A gyermek ugyan felnő, de iskolázás nélkül csak úgy, mint a fa nyesegeté3, egyen-getés, nemesítés, nélkül. Felnőtt állapotában mindig más lábain kénytelen járni ; a legkisebb ügyben is, igen sokszor saját kárával, másra szorul. Mint honpolgár az őt megillető jogok élvezésére képtelen s a csábítók vele, mint eszközzel, galádul visszaélnek.
A törvényhozásnak legkevésbbé sem lehet szemére vetni, hogy a szünidő kiszabásában fukar lett volna. Négy
hónapot engedett nyugalomra s csak nyolczat rendelt s z o r -galomra. Sőt oly engedékeny, hogy az u j iskolai törvény 53. § - b a n a tíz évesnél idősebb gyermekeknek, az iskola-tanács hozzájárulásával, még két hónapi szünidőt enged, csupán azt kötvén ki, hogy ezek e két hónap alatt a v a s á r -napi iskolába j á r j a n a k . Ennél többet kivánni túlzás volna.
Hogy tehát az iskolai oktatás czélba vett haszna eléressék, szükséges, hogy a gyermekek szorgalmasan j á r j a -nak az iskolába a törvényszabta szorgalomév folytán. De az is megkívántatik, hogy nyilvános vizsga által mind a tanitók, mind a tanulók munkálkodásuk eredményét bemu-tassák. Több helyen megtörtént, hogy a gyermekek vizsga nélkül maradoztak el az iskolából s csak egykettő m a r a d t a szorgalomév végéig. Ezen rendetlenség felettébb elzsib-basztja az oktatást s a szülők is minden tájékozás nélkül maradnak gyermekeik előmeneteléről.
Azértis legalább hat hónap előtt senki se hagyja el az iskolát. E k k o r tartassék vizsga. Vizsga után az 53. §. szel-lemében a 10 évesnél idősebb gyermekeknek, a legnagyobb dologidőben, az egyházi községtanács a körülményeket jól megfontolván engedélyt adhat — a vasárnapi iskola láto-gatásának kikötésével — a kimaradásra. A többiek, úgy a kicsinyek, mint az engedélyt nem nyert idősbek, azután is folytassák a szorgalomévet egész a rendes szünidő megér-keztéig. Magától értetik, hogy legkívánatosabb volna, ha a gyermekek a teljes szorgalomévet az iskolában töltenék egytől egyig. Az oktatás eredménye sekkal nagyobb lenne.
Mindezek megtartására komolyan intem az egyházi községtanácsokat. Vegyék szivükre különösen ők az iskola ügyét minden irányban; szereljék fel az iskolát; intsék, feddjék, a szülőket ; támogassák az oktatással foglalkozó lelkészeket, a tanitókat, bizonyosak levén, miszerint Isten s emberek előtt egyformán kedves dolgot végeznek, midőn az iskoláztatás ügyét előmozdítják.
Győrött, februárhó 4-én 1871.
Zalka János s. k . győri püspök.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , január 25. M i n i s z t e r i e l ő t e r j e s z t é s a n é p i s k o l a i k ö z o k t a t á s á l l a p o t á r ó l 1870 ben.
(Folytatás.) Iskoláinkban, mielőtt cultusminiszterium még létezett volna, felhasználtunk mindent, hogy növendékeinket minél bővebb ismeretekkel gazdagítsuk és most e g y -szerre visszafelé mennénk ? Nem arról szólunk, mennyire czélszerü, mennyire kíméli érdekeinket, az u j iskolai tör-vény , hanem hogy van-e alapja a vádnak, melylyel a mi-niszteri előterjesztés jónak látta ellenünk fellépni. Nem is következetlenségről vádoljuk mi azt, hanem csak azt a k a r -juk feltüntetni, mily gyarló az emberi elme sokszor még ott is, hol önmagát erősnek hiszi. Ha a miniszter azt mon-daná, hogy ellenszenvvel viseltetünk ugyan a közös iskolák iránt, de más részben tehetségünk szerint igyekszünk a nép-nevelési törvény kívánalmainak megfelelni : úgy a helyzetet correcten, úgy, amint az létezik, adta volna elő a képviselő-testületnek. Ha azt mondta volna, hogy saját érdekünkben
felvilágositólag törekedtünk hatni a sajtóban, gyűlésekben , magántársaságokban, hiveinkre, hogy fentartsák felekezeti iskoláinkat, mert a közös iskolákban érdekeinket látjuk sértve : úgy a helyzetnek megfelelő képét nyújtotta volna a képviselő- testület elé. De izgatással vádolni bennünket a népnevelési törvény ellen, vádolni és nem bizonyítani vagy a bizonyitást a váddal ellenkező eseménytől kölcsönözni és tenni ezt akkor, midőn épen ellentétes tények mellettünk bizonyítanak, ez oly eljárás, melyet tiszteletből meg nem nevezünk, de annyit mégis mondunk, hogy azt legjobbaka-r a t u n k szelegjobbaka-rint sem tudjuk oly magas állással, minő a mi-niszteri, megegyeztetni.
A sokszor említett miniszteri jelentés azonban nem elégszik meg azzal, hogy bennünket izgatásról vádol, hanem hogy a szabadelvű közvélemény Ítéletét annál élesebbé tegye ellenünk, hogy legyen önmagát mivel fednie, azt állítja, hogy állítólagos izgatásunkat a vallásosság védelmé-nek ürügye alatt irányoztuk a községi iskolák s illetőleg maga a népnevelési törvény ellen13) s hogy a vallásfelekezeti érdekeknek az ügyben mesterkélten belekeverése által a polgárok kedélyét felzaklattuk és egyenetlenségeket támasz-tottunk.1 4)
Ha a történelmet egykor csak e jelentésből írnák össze, ha nem állana a történetiró rendelkezésére más forrás is, mely a jelen kérdés állását megvilágítva hagyományozná az utókor részére : úgy méltán elítélhetnének bennünket, mint becsteleneket, kik a vallásosságot csak ürügyül hasz-náltuk arra, hogy nemtelen módon izgathassunk ; méltán elítélhetnének bennünket mint a haza ellenségeit, kik mes-terkélt ürügyek alatt épen akkor támasztottunk egyenet-lenséget a polgárok között, midőn hazánk átalakulási váju-dásban sínylődött és a belbékére legnagyobb szüksége volt.
Csak az a nagy szerencse reánk nézve, hogy e jelentést elő-ször miniszter, másodszor azon korban irta, midőn az egy-házi é3 szabadkőművesi elvek a leghevesebb harczot vívják egymás ellen, nein is említve, hogy a jelentés mellett még más forrás is fog a történetiró rendelke^é8ére állani. Ily súlyos vádat egyenesen visszautasítunk. Nem, nem ürügy, hanem teljes meggyőződés a felől, hogy az államoktatás, bármennyire szépítsék Í3 a dolgot, veszélyezteti a
vallásos-ságot, igen, ismételjük, hogy a meggyőződés vezetett ben-nünket minden törvényesen megengedett módot felhasználni és iskoláink felekezeti jellegét fentartani a nélkül, hogy az izgatás nemtelen fegyverét felhasználtuk volna ; nem mester-kélten kevertük be ez ügybe a felekezeti érdekeket, mert a nevelés, ha nevére méltó a k a r lenni, a vallási érdeket úgy-annyira nem zárhatja ki önmagából, hogy azt teljesen ön-magában foglalja; ez természetes lételeme, úgyannyira, hogy a jelen előterjesztés is tanúságot tett állitásunk igazságáról, midőn a következőket hangsúlyozva kiemeli : „talán nincs ügy, — így ír, — melynél az állam és vallás érdekeinek ugyanazonossága világosabban kitűnnék, mint épen a neve-lés, mely, valamint az államnak hű polgárokat biztosít, úgy minden az erkölcsöket nemesítő vallásosságnak legbiztosabb alapja."1 5) íme, az előterjesztés maga véd bennünket, midőn elismeri, hogy a neveléssel a vallásos érdek szorosan össze
,3) u. o. 25 1. - " ) u. o. 31. 1. — »5) u. o. 54. 1.
van fűzve, miből mi csak azt következtetjük, hogy a k é r -déses ügyben sem volt tehát ezek következtében szükséges a vallás érdekeit mesterkélten belekeverni, mert benne volt az természeténél fogva és ha jelenleg élesebben kezdett ki-tűnni a vallási érdek, az csak azért történt, mert élesebb
figyelemmel is vizsgálták.
Vigilius.
(Folyt, köv.)
FRANCZIAORSZÁGr. A s z e n t a t y á n a k a t o u r -s i é r -s e k h e z -s e n n e k a f r a n c z i a h o n v é d e l m i b i z o t t s á g h o z a b é k e ü g y é b e n i n t é z e t t l e v e l e . Miként a napsugár, mely a sötét vészthozó felhőkön keresz-tültörve pillanatnyira megvilágítja az alant elterülő vidéket : úgy tűnik fel szemeink előtt I X Piusnak egyik legújabb cselekedete, mely ezen szomorú évnek vérrel irt történeté-ben nyugpontul fog majdan szolgálni azoknak, kik annyi baj, annyi nyomor, láttára elfáradva m á r - m á r félredobják azon történelmet, mely nem emberi, hanem daemoni, föld-alatti, lények tetteit látszik elősorolni.
A vatikáni vértanúnak ezen legújabb dicső tette, mely szemünk előtt lebeg, azon kettős levél, melyet a béke hely-reállítása érdekében egyrészt a porosz királyhoz, másrészt a f r a n c z i a köztársaság jelenlegi kormányzóihoz intézett, arra k é r v é n őket, adják vissza a békét s nyugalmat sokat zak-latott népeiknek s szüntessék meg e véres barbár háborút két oly nemzet közt, melyek egyesülve a béke szelid
ver-senyében valóban élén haladhatnának a jelenkor polgárisult-ságának.
Ezen valóban főpapi cselekedetben ő szentsége, ke-rülvén a diplomatiai körutakat, a toursi érseknek szolgálatát használta, kihez már november 12-én a következő levelet intézte :
Tiszteletre méltó testvérünknek üdvöt s apostoli áldá-sunkat.
Azon kínteljes helyzetnek közepette, melybe az embe-rek gonoszsága személyünket s e szentszéket sodorta s mely mindinkább nagyobbodó súlylyal naponta fájdalmasabban nyomja lelkünket, nem tehetjük, hogy szemeinket azon sze-rencsétlenségekre ne fordítsuk, melyeknek csapásai alatt Francziaországot jelenleg földre görbedni látjuk. Egy per-czig sem feledve a fiúi hü ragaszkodásnak azon ékesen szóló bizonyítékait, melyekkel e dicső nemzet mindenkor legna-gyobb szorongattatásaink közt is megörvendeztetett bennün-ket, azt kértük a Mindenhatótól, világosítaná fel elménkot s mutatna nekünk illő módot és utat, melyen az annyi fontos szolgálatérti háladatosság adójának bárcsak egyik csekély részét róhatnók le az által, hogy ezen súlyos megpróbálta-tás alatt levő nemzetnek tehetségünkhöz képest segítségére siessünk.
Ezen gondolatokat forgatván elménkben, szivünkben azon meggyőződésre jutottunk, hogy a nagy s dicső katholi-kus nemzet iránti háladatosságunkat jobban nem fejezhet-j ü k ki, mint az által, ha atyai szivünk sugallatának enged-ve, a béke tanácsával szolgálunk neki, ekként a nyugalom s belrond üdvözítő áldásait szerezvén meg e sokat sanyar-gatott országnak. Vajha tetszenék a Mindenhatónak, hogy
I l l
alázatosságunk legyen azon eszköz, melylyel a kibékítés nagy müvét a két hadakozó nemzet közt végrehajtsa ; hála-datosságunk s hálaimáink bizonyára vég- s határnélküliek lennének.
De hogy ezen hön ohajtott czélt elérhessük, szüksé-ges, hogy bizalmas szivekre találjunk, melyek atyai jó aka-r a t u n k a t elismeaka-rik, méltányolják s hasonló jó indulattal fogadják ; szükséges, hogy eltűnvén a kölcsönös elkesere-dés érzete, u j életre é b r e d j e n a testvériesség s kölcsönös bizalom éltető lángja. Es ki venné rosz néven Krisztus földi helytartójának óhaját,mely szerint Európa tetemes részének a béke áldásait visszaadni k i v á n j a s e czélból megteszi azon lépéseket, melyeket megtennie gyenge ereje engedi?
Ezért fordulunk hozzád, tisztelendő testvérünk, ki azon városnak vagy püspöke, melyben a k o r m á n y n a k né-hány tagja jelenleg székel s a lehető legsürgősebben a r r a k é r ü n k , hogy e kormányférfiaknál azon buzgalommal légy szavaink tolmácsa, melyet az ügynek fontossága követel, meg lévén egyszersmind győződve arról is, hogy hivatal-társaid sem vonandják meg közreműködésüket oly ügytől, moly tevékenységüknek annál méltóbb tárgya, minél na-gyobb szolgálatot lehet általa a vallásnak s a hazának ten-ni. F o g j hozzá tehát tisztelendő testvérünk ezen áldásthozó munkához, fejtsd ki a szónak erejét az embereknél, az imáét pedig az Istennél s i p a r k o d j á l hivataltársaidat is lehetőség szerint a r r a birni, hogy vállvetve veled együtt j á r j a n a k el a békeség emez apostoli küldetésében.
S e helyt, tisztlendő testvérünk, még egy más kéré-sünk s intékéré-sünk is van, melyet előtted s hivataltársaid előtt hangosan nyilvánítani Isten s ember előtti
S e helyt, tisztlendő testvérünk, még egy más kéré-sünk s intékéré-sünk is van, melyet előtted s hivataltársaid előtt hangosan nyilvánítani Isten s ember előtti