P E S T , j a n u á r 25. M i n i s z t e r i e l ő t e r j e s z t é s a n é p i s k o l a i k ö z o k t a t á s á l l a p o t á r ó l 1870-ben.
(Vége) „Elmúlt az idő, — így ír a miniszteri jelentés, — midőn az állam és egyház hatalma a két k a r d jelképében, mely csak küzdelmet jelent, fejeztetett ki." Mily különös ! a küzdelem jelképének ideje letűnt és a küzdelem mégis sokkal hevesebb, heve napról napra jobban növekszik, mint midőn a küzdelem jelképe alkalmaztatott ; a k a r d n a k jel-képies h a s z n á l a t á t is száműzzük körünkből, gondolatát is távol t a r t j u k magunktól és épen a k k o r éled fel a küzdelem, beláthatatlan mérvet ölt fel, a társadalom sínyli a küzdelem súlyát, érzi, hogy bomladozni kezd, v á r j a , óhajtja, megszű-nését, de mikor fog megszűnni ? mikor fog a b é k e angyala a két hatalom közé leszállani? A k k o r , midőn a status ön-tudatára fog ébredni a n n a k , hogy ő nem minden, midőn őszintén lemond a szándékról, hogy ő minden legyen, midőn hatalmának, jogkörének, természetes medrébe visszaszáll.
Az államnak úgy mint az egyháznak békére, nyugalomra és rendre van szüksége, hogy erejét, hatalmát, a népek jólét ére kifejthesse. A küzdelem a béke, a nyugalom, ellentéte, a rend felforgatója és nemcsak akadályozza a népek jólétének előmozdítását, hanem aláássa még azt is, mit a k ü z d e -lem megkezdésének előestéjén talált. H a az állam Istentől nyert jogkörén túllépve, belenyúl az egyház teendőibe, nemcsak az egyház jogait sérti, hanem mivel azt a k a r j a gyakorolni, mihez küldetése nincsen, oly eszközökkel, me-lyek más czélra a d a t t a k kezeibe, mivel oly körben a k a r forogni, rendelkezni, mely reá nézve teljesen idegen, mely-ben önmagát minden alkalmazkodás mellett sem érezheti otthonosan : rendelkezései balul ütnek ki, a számított és szükségelt hatással ellenkezőt idéznek elő, a rend felforgat-tatik, a béke és nyugalom elenyészik, helyét a keblekben nyugtalanság foglalja el, mert az állam nem képes kielégí-teni a vallásos v á g y a k a t és azért a bolnyugtalanság jelei kívülről is szükségképen nyilatkoznak. Az államnak rendre, békére, van szüksége, hogy jólétet terjeszthessen ; de mert erőszakosan természetével idegen légkörbe lép a helyett,
165
hogy működésének ú t j á t egyengetné, megfosztja önmagát a működés sikerének mulhatlanul szükséges feltételétől is és még akadályozza a társadalmi jólét másik tényezőjének, az egyháznak, működését is. Az állam uralkodni akar min-den áron még oly ügyek felett is, melyek jogköréhez nem tartoznak ; a küzdelem megkezdődik, foly, súlyát a t á r s a -dalom érzi, mert a helyett, hogy jólétében növekednék, napról napra jobban látja fogyni, haladását hátramaradás, romlás, váltja fel.
Mogvan az államnak saját működési tere, ki van tűzve czélja, czéljának természetével megegyező eszközök adattak kezébe, használja azokat, éljen velük hűségesen, ne akarjon más mezején aratni, melyhez sem eszközei, sem jogai nin-csenek. E z a feltétel, mely nélkül a küzdelem meg nem szünhetik, a béke vissza nem térhet. A súrlódás, a küzdelem, az egyház ügyeibe illetéktelen beavatkozás által keletkezett.
Szűnjék meg a beavatkozás, a béke önmagától helyre áll.
Amint az állam jogkörét átlépte, az egyház jogaiba ütközött, innen van a küzdelem. Szüntesse meg az állam az okot, az okozat is megszűnik. A folyam míg szép csendesen medré-ben megmarad, foly rendeltetése irányában, előmozdítja sok tekintetben az emberi nem jólétét. Amint medrét átlépte, féket vesztve pusztít, megsemmisíti a szorgalom gyümölcsét, a hol csak járt, nyomor jelöli nyomát ; de midőn visszatér korlátai közé, ismét a jólét elömozditója lesz. Tegye ezt az állam is, ne akarjon egyház lenni, mikor csak állam, térjen vissza medrébe és látni fogja, hogy a jólét előmozdítására sokkal többet tehet, hogy meg fog szűnni a küzdelem. H a netalán valakinek tetszenék is a két kardot, mint az egyházi és állami hatalom jelképét, alkalmazásba venni : nem a két k a r d jelképies használata a bűnös, nem az okozza a küz-delmet, hanem az állam túlkapasai az egyház jogaiba. A küzdelmet nem mi kezdtük, hanem, mert az állam életérde-keinket megtámadta, csak elfogadtuk. Meddig fog még tar-tani, mikor fog az állam annak öntudatára ébredni, hogy téves úton jár, ki t u d j a megmondani ? A békére jogaink visszaadása mellett mi készek vagyunk. T u d - e , akar-e, az állam önérdekében is igazságos lenni i r á n t u n k ? kevés hozzá reményünk. Miért ? adandó alkalommal talán majd el-mondjuk.
Ezzel be is fejezzük megjegyzéseinket. Szóltunk min-dig az igazságot tartva szemünk előtt, szóltunk, Logy tanú-ságot tegyünk az igazság mellett, mert sikert szavainktól úgy sem várunk napjainkban. Korukban nincs számunkra jog, nincs igazság, nem létezik ékesszólás, mely jogainkat megvédje ; csak egy hang, egy kiáltás, tölti be a leget,
cruci-fige, crucifige eam. De azért kötelességünk mindig megma-marad legalább is testimonium perhibere veritati, hogy elmondha9Buk : dixi et salvavi animam meam.
Vigilius.
P E S T , a S z e n t - I s t v á n - T á r s u l a t mart. 9-én t a r t o t t v á l a s z t m á n y i ü l é s e . Mint tiszteletbeli el-nök Bartakovics Béla egri érsek ő exja, mint helyetteselel-nök Ipolyi Arnold alelnök ő nga elnököltek.
Jelentetett, hogy a multhavi vál. ülés jegyzökönyve hitelesíttetett.
A közgyűlés napjára nézve a társulat óhajtván, hogy abban a nm. püspöki kar és aut. képviselők is résztvehesse-nek, határozatba ment, hogy tekintettel az aut. ülésekre vagy 16-án (csütörtökön) vagy 19 én (vasárnap) fog meg-tartatni.*) Mihelyt a nap határozottan megállapíttathatik, az elnökség által azonnal hirlapok útján közzé fog tétetni.
Közgyűlési programmjavaslat terjesztetett elő, mely a választmány által elfogadtatott.
A választmány elé terjesztetett a bizottságilag meg-állapított költségvetés 3 871-re, melyet a választmány azon kijelentéssel vett tudomásul, hogy az a közgyűlés elé is ter-jesztendő leszen.
Grál Emil lelkész a vermesi iskolának, Tauffer Emil a lipótvári fegyház igazgatója a fegyenczek számára küldött könyvekért az igazságügyi minisztérium meghagyásából köszönetet mond.
A szikszói kath. elemi tanoda részére az ottani tanitó urak tankönyvekért folyamodnak. A folyamodvány véle-ményadás végett a szikszói ft. esperes úrnak fog meg-küldetni.
Felolvastatott ft. dr. F r a n k i Vilmos úrnak M a g y a r -ország történelme megírására vonatkozó válasza, melyben jelenti, hogy a megbízást készséggel elfogadja és kész a
pályázatban kitett minden feltételnek megfelelni, egyedül a terjedelemre nézve megjegyezvén, hogy a kitűzött feladat megoldását 30 ív keretében kivihetlennek tartja. Nézete szerint, hogy e munka megfeleljen a közönség várakozásá-nak, a megállapított ívszámot megkétszerezni kell. E k k é n t a „Magyar Történelem" két kötetre terjedhetne, melyek két egymásután következő évben fognának közrebocsáttatni.
Bár mennyire fogná azonban e munkálat a 30 ivet megha-ladni, F r a n k i V. úr ezért külön tiszteletdíjra igényt nem tart. Az ajánlat elfogadtatott, miről F r a n k i V. úr értesitendő, azonfelül a választmány ebbeli eljárása a közgyűlés elé is terjesztendő.
F t . Imády Károly esp.-pleb. úr felhatalmazást k é r , hogy némely hátralékokat a társulat részére bíróilag h a j t -hasson be. A kívánt felhatalmazás megadatik.
Ruby Sebestyén „Képcsarnok" czimü kéziratát vissza-küldetni kéri. Tudomásul vétetett.
A pénztárnoki jelentés és üzleti forgalom kimutatása után a jelen ülés jegyzökönyve hitelesítésére Gröndöcs Bene-dek apát és Nagy János ügyvéd urak kérettek fel.
M E S S Z E V I D É K , marczius 1. D e á k p á r t v a g y b a l p á r t ? F t . szerkesztő úr engedelmével a tavali Reli-gióból, Pest, január 11. kelt levélnek némely részét idézem.
„Deákpárt vagy balpárt ?" A jó gondolatot nem árt későb-ben is felmelegíteni. Ilyen jó gondolatja volt a „Religio"
egykori tudós szerkesztőjének, ft. Palásthy Pál úrnak, midőn azt ajánlá, hogy mi — papság — ne sorakozzunk sem a deákpárt, sem a balpárt, zászlója alá, hanem igyekezzünk inkább egy harmadik, katholikus, pártot létesíteni. Ezen eszme akkor nem talált nagy pártolásra, sőt itt ott meg is
*) Épen most értesülünk, hogy a közgyűlés 19-én (vasárnap) reg-gel 10 órakor fog megtartatni. 10 órakor csendes mise az egyetemi tem-plomban, azután a közgyűlés a papnövelde nagy éttermében. Szerk.
támadtatott, mert optimisták lévén és hiszékenyek, ha sima szavakkal hitegettetünk, némi kegyelethiánynak, söt poli-tikai eretnekségnek, tekintettük volna a deákpárttól bizal-m u n k a t bizal-megvonni. Azóta sokan kiábrándultak. Tehát bizal-mit tegyünk ? A balpárthoz sem csatlakozhatunk, mert itt csak nyiltabb ellenséget találunk. „Alkossunk katholikus pártot !"
fiel. I 1870. 6 sz.
Ezt egy évvel ezelőtt irták és még most sem történt semmi, még csak kezdeményezés sem, a katholikus párt alakítására. Pedig csakugyan megfoghatlan azon helyzetünk, hogy a magyar országgyűlésen minden ügynek van szószó-lója, tavai az izgató felsötót Hurbannalc is a k a d t védője egy honatyában, csak katholikus ü g y mellett nem mer senki állandóan és következetesen felszólalni.
A nemmagyar tartományok számára csak 1860-ban az oktoberi diploma folytán virradott meg az alkotmányos-ság jótékony napja és a L a n d t a g o k tagjai, mint a sötétség-ből épen kibontakozók, alig birták a világossághoz nem szokott szemeiket használni vagyis az alkotmányossággal élni és mint ujonczok eleinte legtöbbnyire a császári leiratok felolvasása után harsány Hochok közt szétoszlottak. Mi m a g y a r o k , m i n t ügyes alkotmányos mesterek, nevetttünk raj-tuk. Jelenleg ők nevethetnének, ha nem volna oly komoly a dolog. A nemmagyar katholikusok majdnem hihetetlen gyorsasággal hoztak létre népegyleteket, melyeknek segé-lyével a Landtagokban vagy többségre vergődtek vagy leg-alább tekintélyes kisebbségben v a n n a k . Ezen egyletek a népet, (mely nálunk sem külömb) alkotmányos jogainak ismeretére és lelkiismeretes használatára vezetik, különösen a szentatya szorongatott helyzete miatt nagyon mozognak és előbb-utóbb diadalra segítik igazságos ügyeiket. Csak mi magyar katholikusok nem dicsekedhetünk eleddig az or-szággyűlési tagok közt csak magnak valóval sem, mely jobb jövő reményével kecsegtetne bennünket, a csalatkozott
választókat. Mennyit mulasztott törvényhozó testületünk az ország roppant többségének kielégítésére, most nem hozzuk szóba; de feledni nem tudjuk, mert folyvást é r e z -zük, sérelmes törvényczikkei által mennyire megnehezíté nekünk katholikusoknak a vallásunk szerinti megélhetést, mely tény szentatyánkat is roszabbra fordult egyház-állapotaink miatt panaszhangokra fakadni kényteté. Igenis, alkossunk kath. pártot kath. népegyletek szervezése által.
Kiknek vezérei s útmutatói lehettünk volna, legyünk
leg-alább azoknak buzgó követői. #
RÓMA. A z o l a s z k o r o n a h o r c z e g s n e j e ; M e r o d e t i l t a k o z á s a . Bizonyára egyike a legnagyobb szellemi fájdalmaknak, melyeket I X . Pius az utóbbi időben szenvedett, az, hogy az olasz koronaherczeg Humbert s neje nemcsak ide jöttek, de oly módon jöttök ide s olyképen vi-selik itt magukat, miként teszik.
Igaz ugyan, hogy királyi a t y j u k is itt volt kevéssel ezelőtt ; de meg kell vallani, megjelenése egészen másként történt. Megmutatta, hogy nem jött szivesen, csak néhány óráig tartózkodott itt, a pápák szobáiba be sem merte tenni lábát s elutazását a mennyire csak lőhetett siettette. Hozzá-járul, hogy nem saját akaratából jött, hanem a
szabadkő-művesek által kényszerítve s hogy idejöttének ürügyéül némileg a vizáradást is használhatta, mi legalább azt mu-tatta, miszerint egyébiránt menthetlen eljárását mégis a mennyire lehet mentegetni i p a r k o d i k ; mi viszont csak
onnan magyarázható, hogy ő, a király, vétkének egész öntu-datával bir.
Egészen másként van ez a koronaherczegi párnál.
Humbert és Margit valóban cynicus modorban tolakodtak be a Quirinálba s felhasználtak minden alkalmat, melyen nemtörődésüket mindazzal, mit a pápa iránti tisztelet avagy csak kimélet parancsolni látszik, t.üntetésszerüleg kimutat-hassák. Midőn jöttek, oly ágyúkból tétettek üdvlövések, melyeket annak idején a belga katholikusok ajándékoztak a pápának s ez ágyúk magok oly holyen voltak felállítva, mely a pápa egyik leghivebb szolgájának, mgr. Marodénak, magán tulajdonát képezi. Mindebből tisztán láthatta min-denki, miszerint ez csak azért történik, hogy általa a pápán elkövetett erőszakot a legsértőbb gúnynyal is tetézzék. H a ezen embereknek czéljuk I X Piusnak atyai szivét mélyen megsebezni, mondhatjuk, hogy czéljukat nagyon is elérték ; mert a pápa, mint szemtanúk beszélik, midőn a n n a k hirét vette, mily módon vonultak be a koronaherczeg és neje, karszékébe dőlve s kezeit mellére nyomva, ismételten ezeket m o n d á : „Uram Istenem, a d j erőt mindezeknek elviselésére"
s midőn aztán házi papjainak egyike néhány vigasztaló szót intézett hozzá, azt felelte neki : Ne r a j t a m keseregjetek, hanem ezen szerencsétlen fiatal emberek felett."
A herczegnek s herczegnőnek külsejéről nem a leg-szebb leírások k e r i n g n e k ; de mi ezeket mellőzve csak Ró-mábani viseletükre vonatkozunk.
Alighogy kocsijukról leszálltak, már is híni kezdé őket a „nép." Az idő borzasztó volt, jéggel vegyes eső esett.
Azok közül, kik a Quirinal előtt állottak, többen voltak, ki-ket csak a kíváncsiság hozott volt oda látni, váljon mernek-e kiállani azon szent helyre, melyen annyi újonnan megvá-lasztott pápa állott előttük, innen adandó első áldását urbi et orbi. Azt hittük s velünk a népnek nagy része, hogy csak valamelyik ablaknál fogják mutatni magukat, de csa-l ó d t u n k ; a berezegi pár az erkécsa-lyen jecsa-lent meg s néhány perczig ott állva, fogadták azon üdvkiáltásokat, melyeknek árát a flórenczi kincstári hivatal az utolsó liráig ki tudná számítani. A herczeg dicséretére legyen mondva, hogy nem soká állotta ki a dicsőséget; halványabb volt, mint valaha s csakhamar visszavonult szobáiba, míg Margit herczegnö ott maradt, élvezendő azon tapsokat, melyeket sok színésznő nagyon kevésnek talált volna.
Néhány nappal későbben a monte Pinciora kocsiztak.
Az idő, mint mindig, felette rosz volt s a látvány, mely a herczegi pár előtt kitárult, nem volt épen egyike a legkel-lemesebbeknek, amennyiben mindenfelül csak elégedetlen, mert éhes, embereket láttak, kik afelett panaszkodtak keservesen, hogy a kenyér fontjának ára immár két lirára r ú -gott, mi a pápai kormány alatt hallatlan dolog volt.
Az aristokraczia még folyvást s következetesen távol t a r t j a magát tőlük ; a mit főrangú aszonyokból meg sike-rült nyerni Margit herczegnőnek, az nem római származású ; ilyen Celebríni marquisnő, de Teano herczegnö, kik angolok, Gavotti marquisnő, ki a m e r i k a i , Origó m a r q u i s n ő , ki
167
orosz vagy például Malatesta grófnő, ki lengyel születésű;
— ezek képviselik Margit udvarában a „római" főnemes-séget.
Említettük, hogy Humbert koronaherczeg megérke-zésekor elsütött ágyúk oly helyen voltak felállítva, moly
Merode grófnak magántulajdonát képezi. — Ezen dolognak hosszabb története van, melyet itt utólagosan pótolni a k a -rok. Ezen Maccao nevű helyet vagy területet, a Castrum
praetorianumnak egyik részét, a gróf régebben már saját pénzén megvette s ott laktanyát építtetett, anélkül azonban, hogy személyes tulajdonjogáról bármikor lemondott volna s az ott elszállásolt pápai katonák mintegy bérlői voltak.
Midőn az olaszok betörtek Rómába, e laktanyát is elfoglal-ták , minek következtében Merode személyes tulajdonjogának védelmére igen erélyes tiltakozást intézett L a m a r m o -rához. A tábornok erre kitérőleg válaszolt s azzal mente-gette magát, hogy egyelőre nem tud más alkalmas helyet találni k a t o n á i n a k elszállásol isára ; egyúttal pedig azt is megjegyzé, miszerint a kellő intézkedések az ügyáliásnak alaposabb megvizsgálása iránt már megtétettek. Közbe jött az említett esemény az ágyúkkal, mi Merodenak alkalmat adott tiltakozását fejezni ki a felett, hogy oly egyszerű dolog megvizsgálása annyi időt vészen igénybe. Választ eddig még nem kapott, de annyi bizonyos, hogy a m a g á n t u l a j -donnak ily arczátlan megsértése egyike azon vonásoknak, melyek az uj, mondjuk ideiglenes, kormányt a római népnek szemében igen különösen jellemzik.
B O R O S Z L Ó . A p ü s p ö k n e k n é h á n y a z s i n a t e l l e n t i l t a k o z ó t a n á r r a v o n a t k o z ó n y i l a t -k o z a t a itten átalában igen -kedvezően fogadtatott. Te-kintve az idők komoly voltát, a r r a kéri s inti hiveit a püspök, kerüljenek mindent, mi egyenetlenségeket, szakadásokat, elő-idézhetne. E z t ő már a mult év szeptemberhó 8-án kibo-csátott pásztorlevelében is mondta s mégis találkozott több pap, kik az egyház legfőbb tanitói hatalmának nyilatkozatai ellen tiltakozván, eme randbontó eljárásukat egyházellenes lapokban közhirré tenni nem szégyenlették.
Ennek felemlítése után a püspök következőleg foly-t a foly-t j a :
„Mi azonban f á j d a l m u n k a t nem kis mérvben fokozza, az, hogy ezen férfiak egyszersmind t a n i t ó k i s e g y megyénk-ben lévő felsőbb tanintézeten, melyre sokreményü ifjúsá-g u n k n a k nevelését biztuk s kiknek tehát kiváló kötelessé-gük volna ép ezen ifjúságnak tündöklő példát adni aziránt, miként kelljen valódi egyházi jámborságban az isteni s emberi tekintélyt tisztelni. Minthogy pedig ezen férfiaknak ilyetén lépése már másokat is elcsábított, azért kiváló fő-pásztori kötelességünknek t a r t j u k titeket, kedves hiveink, ismét és sürgősen inteni, miszerint no hagyjátok magatokat ilyféle események által a hithüség egyedül biztos útjáról leterelni, meggondolván mindig, hogy minden igazi katho-likusnak legfőbb kötelessége vallási kérdésekre nézve ma-gánitéletét az egyház átalános Ítéletének alárendelni s hogy mindenki, ki az egyház döntő határozmányai ellen lázadóként fellép, ezáltal ugyanazon egyházból kilép s áldá-saitól megfosztja magát. Meg vagyok azonban győződve,
hogy e f é r f i a k n a k ilyetén eljárása, k i k e t mindig mint az egyháznak hü fiait ismertem s tiszteltem, nem rosz a k a r a t -ból származik, hanem csak a nézetek bizonyos ferdeségé-ből s hogy jobban megfontolva a fenforgó kérdést, valamint azt is, minő következményeket hozhat az saját m a g u k r a nem kevésbbé, mint azon intézetre, melynek tanártagjai, nem fognak késni mint bűnbánó fiúk a szerető anyaszent-egyháznak k a r j a i b a visszatérni. Hogy ez minél hamarább történjék, k é r j ü k egyesülve azon Mindenhatót, kinek áldá-sát m i n d n y á j a t o k r a esdem."
Reméljük, hogy az ősz főpapnak eme békét s szerete-tet lehelő szavai h a t á s u k a t az illetők sziveire el nem tévesz-tendik ; egyúttal pedig örömteljes elismerésünket e i n e m n y o m h a t j u k , látván, m i k é n t t a r t j a f e n a z e g y h á z f e g y e l m é t o l y ü g y b e n , mely eleinte nem képezte saját meggyőződésének t á r g y á t s csak későbben lett azzá, midőn az egyház nyilatkozott volt, melynek magánitéletét alárendelni, a püspök úrnak saját szavai szerint, minden igazi katholikus főkötelessége. '
K R A K K Ó . K a t h . e g y l e t . A katholikus hitélet nem kis lendületet nyert városunkban azóta, hogy annak falai közt egy katholikus egylet, a „ W a r o w n i a K r z y z a " , létezik, melynek elnöke egy köztiszteletben álló orvostudor.
Krakkói levelek egyhangúlag nagyon dicsérik valamint a derék elnök buzgalmát, úgy az egész egyletnek üdvös mű-ködését is, mi ott is, mint mindenütt, igen nagy, mond-hatjuk, megbecsülhetlen áldásnak kútforrása, minthogy a jozefinistikus hitközöny már a longyel nép közt is nagy károkat tett. Németország kitűnő példa gyanánt szolgálhat a r r a nézve, mily eredményeket képesek a k a t h . egyletek kivívni.
A k r a k k ó i egylet a szentatya ügyét is felkarolta s fel-iratot is intézett hozzá, mely számos aláirással volt ellátva.
A péterfillér is jóformán foly. Egyebekben azonban nem épen mondhatni, hogy a k r a k k ó i katholikusok valami nagy erélyt fejtenének ki. í g y például február elseje óta az egy-házi felügyelet minden iskolában megszűnt, még azokban is, melyekben szerzetesek tanítanak. í g y parancsolja ezt a kormány s ez megtörténik a nélkül, hogy az itteni katholi-kusok a k á r csak egy szót is szólnának igazaik védelmére.
Szintúgy azon női tanítóképezde is megszüntettetett, mely eddig az itteni benczésapáczák vezetése alatt virágzott ; helyébe egy cs. k. világi tanárok által vezetett intézet fog lépni.
Adná Isten, hogy a politikai forrongások v a l a h á r a véget érnének; ezek foglalják el embereinket s ezektől nem érnek rá semmi okosra, semmi k o m o l y r a ; mi több, a mi szerencsétlen lengyel politikusaink is úgy vélekednek, mint például a magyarok, hogy az államférfiúnak legelső feladata minél több áldozatot hozni a zsidóliberalismusnak oltárán, miből magyarázható aztán, hogy annyian közülök folyto-nosan a k k o r a indifFerentismust színlelnek, mekkora soha sem származik szivükből.
IRODALOM.
„Geschichte der Vulgata." — Von Dr. F r a n z Kaulen. -Mainz. Verlag von Franz Kirchheim. 1868. 501. pagg. 8.
2 thaler. 10 sgr.
(Folytatás.)
Lássuk, mit mond a t. sz. a megelőzött e tárgyú mun-kálatokról.
Éles pilantással jelezvén az e szakbani szünetelést, — miből mindazáltal helytelenül következtetné bárki, mintha oly hosszú időn át egy tudósnak sem jutott volna eszébe a Vulgata latin fordításról valamit í r n i ; mert jóllehet a szóban levő tárgyról nem fordulnak is elő nagyobb terjedelmű mun-kálatok : mégis a közbeeső időszak sem szükölködék olyatén tudósok és szerzők nélkül, kik e kérdésről és jó rendbe sze-déséről gondolkodtanak s irtak — és oly művek nélkül, melyek szellemre és irányra nézve egyképen figyelemre mél-tók. Midőn tehát ez jelezve lőn, egész tárgyilagossággal következőleg beszél a t. szerző :
„Die Geschichte der Vulgata hat während eines halben Jahrhunderts keine eingehende Behandlung gefunden . . . . Dies ist in etwa eine W i r k u n g der zuletzt erschienenen Bearbeitungen, welche weder das zu verwehrtende Material, noch die entscheidenden Gesichtspunkte richtig erkennen Hessen . . . Indessen hat die Vulgata eine so reiche Ge-schichte gehabt und diese GeGe-schichte führt una ein so klares Bild von der Einheit der kirchlichen Anschauung vor, dass eine ausführlichere Darstellung ihres thatsächlichen Ver-laufs und der darin sich aussprechenden Grundsätze schon längst zu wünschen blieb."
Már az előszóból ennyi is sejteti, hogy Dr. Kaulen nem külömben törekedett részt venni raegczáfolásában a Vulgata fordítást lealázó és hogy a correct katholicismus emberei előtt hitelétől megfoszsza, v a k dühöt, rágalmakat, hazugságot, cynikus szemtelenséggel felhasználó, szóval
Már az előszóból ennyi is sejteti, hogy Dr. Kaulen nem külömben törekedett részt venni raegczáfolásában a Vulgata fordítást lealázó és hogy a correct katholicismus emberei előtt hitelétől megfoszsza, v a k dühöt, rágalmakat, hazugságot, cynikus szemtelenséggel felhasználó, szóval