P E S T , martius 2. K o m o l y s z ó a k a t h . e o n -g r e s s u s h o z . Ali-g létezik, sőt határozottan ki is mond-h a t j u k , mond-hogy nem létezik a mond-hazában kérdés, mely a kedé-lyeket nagyobb feszültségben t a r t a n á , mi iránt az érdekeltség nagyobb lenne, mint a márczius 9-ikére összehivott k a t h .
congressus. És méltán. A nagy k é r d é s e k , melyek az egyház isteni constitutióját oly közelről érintik és előtérbe tolulnak, a nagy és fontos előjogok, a kisebb és nagyobb é r d e k e k , melyek felmerülnek, melyekhez oly sok remény, oly sok aggodalom, fűződik, szóval, a megoldandó kérdések egész lánczolata, melyek leg főképen azon egyben culminálnak, váljon beilleszthető lesz-e az u j alak az eredeti képbe a nélkül, hogy ez eredetiségéből bármit is veszítene, igen, mindez méltán igazolja ama feszült figyelmet és
érdekelt-149
aéget, melylyel a congressus összejövetelét, működését, min-denki várja.
Bármennyire elfoglalja is azonban elménket e kérdések megoldásának fontossága: egy gondolatot lelkünkből szám-űzni mégis nemcsak nem képes, hanem mind mélyebb gyö-keret ver az és a kérdések kérdésének tűnik fel előttünk mindannyiszor, valahányszor csak kath. congressusunk összejövetele elménk előtt lebeg.
A gondolatot közöljük, a kérdést feladjuk, a választ v á r j u k és reményeljük, hogy az olyan lesz, mely a gyűlés kath. jellegét határozottan kitünteti és így a kérdések he-lyes megoldásának is biztositékát képezendi.
A kath. congressustól ugyanis azt v á r j u k , hogy tilta-kozzék a magyarországi katholikusok nevében mindenek-előtt ama szentségtörő rablás ellen, melyet az olasz kormány a szentszéken és így közvetve a kath. világ ellen elkövetett ; fejezze ki tiltakozását egy feliratban és biztositsa a szent-atyát fiúi részvétéről és ragaszkodásáról.
Ez a gondolat, ez a kérdés, részünkről, ez a kötelesség, melyet az idő körülményei, maga a név, melyet a congressus homlokán visel, hogy ő t. i. katholikus, reá rónak. Oly fon-tosnak tűnik fel előttünk e kötelesség teljesitése a congressus részéről, oly illetékesnek tartjuk e tiltakozásra, hogy annak elmulasztása tökéletesen igazoltnak tüntetné fel azok állítá-sát, kik a magyarországi kath. hitéletet, a szentszék iránti ragaszkodást, a fagyponton alól levőnek szeretik állítani.
Annyi mindenesetre igaz lenne, hogy hozzá fogható anoma-liát a földkerekségén hasztalan keresnénk. De nem, mi ezt
nem tudjuk, nem a k a r j u k , elhinni, nem a k a r u n k ily gondo-lattal még foglalkozni sem.
Az egész kath. világot a legnemesebb fájdalom, a leg-magasztosabb részvét, szeretet, ragaszkodás, tölti be a szent-atya iránt, hogy részvétének kifejezést, tiltakozásának a végbevitt fosztogatás ellen szavakat adjon, egyedül e czélra gyűléseket tart és a lelkesültség elragadó hatalmával nyilat-kozik lelki feje mellett, szorongattatásában saját szoronga-tását szemléli, azonosítja saját érdekeit a szentszék érdekei-vel. Ily felemelő tények mellett lehetetlen, hogy egy épen ülésező kath. congressus kötelességének öntudatára ne éb-redjen és ne növelje számát ama lélekemelő nyilatkozatok-nak, melyektől a földkereksége visszhangzik.
Katholikusok vagyunk, mint ilyenek az egyház fejével elválaszthatlan kapcsolatban élünk, kath. érzelmeinkről a világ előtt is tanúságot kell tennünk és ki tehetné ezt ille-tékesebben hazánkban most, mint épen a kath. congressus ? Ott vannak főpásztoraink, mint a katholicismusnak első rendben képviselői, ott ülnek papi képviselőink, jelen v a n n a k a kath. nép kath. választottai, szóval, egy katholikusokból álló gyűlés. Mi szükségeltetik még hozzá, hogy a magyar-országi kath. hivek, papok úgy mint világiak, egyetemes érzelme a szentszék iránt köztudomásra hozassék ? Mi kí-vántatik még hozzá, hogy az itt ott felmerült, de elhaló, nyilatkozatok oly nyomatékossá tétessenek, hogy azokat az egyház elleneinek lármája el ne nyomhassa ? Mi kivántatik még hozzá, hogy elmondhassuk, miszerint a magyarországi k a t h . híveket ma is ugyanazon erős kapocs t a r t j a a szent-székkel összekötve, mely hozzá századokon keresztül fűzte,
mely nélkül ma már magyar nemzet nem léteznék ? Bizo-nyára semmi.
Annál mellőzhetetlenebbnek és a dolog természetéből önkényt folyónak tartjuk padig e nyilatkozattételt, mert a congressus világi tagjai nem mást, hanem egyenesen a ka-tholikus egyház ügyeibe óhajtanak maguknak befolyást szerezni. Képzelhető-e tehát természetesebb, a gyakorlatba venni czélzott befolyással rokonabb, katholikusabb, eljárás, mint hogy a congressus lelkesülve a katholicismus ügye iránt, lelkesedésének, szeretetének és ragaszkodásának, tűnő bizonyítékát épen az egyház feje iránt adja, mint ki-nek legfelsőbb felügyelete alatt gyakorolhatja úgyis egyedül befolyását ?
Pápa nélkül nincsen katholicismus, ellene nincs befo-lyás az egyház ügyeibe. Oly természetszerű mindez, misze-rint csak említeni kell, hogy kath. congressus kath. ügyben tanácskozni jön össze oly időben, midőn az egyház feje a legigazságtalanabb módon megtámadtatva minden birtoká-tól megfosztatott, fogolyként őriztetik és önkénytelenül is felébred a gondolat legalább részvétnyilatkozatban tudatni, hogy a pápával egy hitben, reményben és szeretetben élő egyház tagjai mélyen fájlalják az egyház fejének sanyar-gattatását, hogy vele együtt szenvednek és ragaszkodásuk a szentszék iránt épen az egy ház feje üldöztetésének nap-jaiban fokozódik rendíthetlen hűséggé. Ennél világosabb thema, mely a feleletet is önmagában birja, nem létezik.
Appelláljunk-e ama gyöngéd viszonyra, e gyöngéd viszonyból kifolyó kötelességre, mely a katholikus hiveket mint gyermokekeket a kereszténység közös atyjával, a pá-pával, összefűzi? A katholicismus fensége épen abban rejlik, hogy ámbár tagjai a földkerekségén elszórva élnek, de egy családot képeznek, a pápa, mint családfő, mint atya, vezetése alatt s így tagjaira épen azon kötelmek háramlanak a fő iránt, mint a gyermekre, ha igazán gyermek, az atya iránt.
Felemlítsük-e érzelmeit az ország kath. népességének, mely aggodalommal tekint Rómára, aggodalmak között v á r j a az egyház fejének jövő sorsát? Hivatkozzunk-a ama részvétre, visszaidézzük-e emlékezetbe azon mérhetetlen jótékonysá-got, melyet a pápák hazánk iránt tanusitottak épen azon korban, midőn mindenkitől elhagyatva, csak végromlás várt volna szegény nemzetünkre a szentszék segélye n é l k ü l ?
Őszinte magyar szív, mely hozzá még őszinte katholi-kus is, nem szokott, nem tud, háládatlan lenni. E tudat táplálja bennünk a reményt, hogy k a t h . congressusunk az egyház feje jelenlegi helyzetének körülményei között saját helyzetének és állásának, melyet az egyházban elfoglalni akar, magaslatára emelkedve, kath. érzületéről tanúságot adand és általa ujabban megerősíti ama kapcsot, mely ha-zánkat évszázadokon keresztül a kereszténység fejével összefűzte.
Felszólalásunkkal kötelességünket megtettük és most a congressuson van a sor nevének érdekében méltányolni felszólalásunkat, azt valósítani. Adja Isten, hogy ezt legkö-zelebb feljegyezhessük az egyháztörténelem lapjaira.
Veritas.
P E S T , január 25. M i n i s z t e r i e l ő t e r j e s z t é s a n é p i s k o l a i k ö z o k t a t á s á l l a p o t á r ó l 1870-ben.
(Folyt.) A jelentés továbbá úgy véli, hogy előítéletünk alapja nemcsak a törvényhozás szándékainak félreismerésé-ben, „hanem az állam és a külömbözö vallásfelekezetek va-lódi érdekeinek téves felfogásában is kereshető." Mikép fogják fel mások mind saját felekezetük, mind az állam érdekét, miben helyezik mindkettő biztosságát, nagyon ter-mészetes, hogy mi ezt — előadni illetéktelenek vagyunk;
megjegyzéseinket csakis saját szempontunk előadására szo-ríthatjuk, csakis erről szólhatunk és minthogy megjegyzé-seinket a népnevelés állapota felöl adott miniszteri jelentés-ben kifejtett egyes állítások, nézetek, felöl teszszük, az állam és önérdekünk felöl táplált meggyőződésünk előadását is csak a nevelés terére szorítjuk.
Az állam érdekét a nevelés terén nemcsak abban köz-pontosítjuk, hogy polgárai müveit, tudományos, emberekké képeztessenek, hanem főleg abban, hogy belőlük hü, enge-delmes, rendszerető, az isteni és egyházi törvénynyel meg-egyező, állam-törvénytisztelő, tagjai a hazának válljanak ; mivé azonban csak azáltal lesznek, ha mélyen szivükbe vésik, ha a gyakorlati életbe átvinni megtanulják, tényleg át is viszik, azon elveket, melyeket az egyház hirdet, melyek a vallásosság és a tiszta erkölcs alapját képezik, szóval, ha vallásosak lesznek ; mi által kifejeztük egyszersmind azon felfogást is, melyet az egyház érdekeiről a nevelésben táp-lálunk és nagy szerencsének t a r t j u k , hogy felfogásunk mindkét tekintetben vett érdekről megegyezik a jelentésben letett felfogással. A jelentés is e két érdeket t a r t j a szeme
előtt, midőn a neveléstől „hü és vallásos polgárokat" vár és így biztosítva vagyunk, hogy felfogásunk sem az állam, sem az egyház érdekei felöl nem tévesek; minél fogva elő-ítéletnek nevezett meggyőződésünknek, meggyőződésünkkel összhangzó eljárásunknak, alapját sem képezi semmi téves felfogás e kettős hatalom érdekei felöl. Megegyezünk az érdekek felfogásában úgy, mint azok a jelentésben kifejezve vannak és ez a jövőre nézvn is örvendetes, mert kiindulási pontul szolgálhat megszüntetni azon sajnálatos differentiákat, melyek az eszközök megválasztásában e kettős érdek
bizto-sítására közöttünk léteznek. A kormány is biztosítani akarja e kettős érdeket, mi is ; csakhogy míg mi e kettős érdeket természetes alapjára, a vallásosságra, fektetjük : a kormány megrendíti, hogy ne mondjuk, megsemmisíti a biztosság alapját; czélt akar hozzá vezető eszköz nélkül elérni, érde-keket a k a r biztosítani és ugyanakkor koczkáztatja azokat.
Bizonyára az egyház elválasztását az államtól, mely elvnek a kormány is hódol, mit az állami vagyis közös iskolákban létesített is oly formán, hogy kegyelemmorzsán kivül benne részünkre egyéb nem jut, igen is, az egyház elválasztását az államtól nem mi gondoltuk ki, nem mi testesítettük meg, mert tudtuk, hogy vannak közös szent érdekeink, mert tudtuk, hogy ezek biztosítására csak egy út, egy mód van, ha t. i. mi kölcsönösen támogatjuk egymást a nélkül, hogy a k á r az egyház, akár az állam jogaiból, létezésének lénye-ges feltételeiből, bármit is feladna. Mi készek voltunk az állam jelzett érdekeit biztosítani, azért nem akartuk meg-fosztani érdekei legbiztosabb alapjától ; de az állam ben-nünket eltaszított, iskoláiban még saját érdekünk
biztosí-tására is oly szűk korlátok közé szorított, hogy azt a sem-mivel csaknem egyenlőnek mondhatjuk. Az állam ma, — mint hiszi, saját érdekeinek biztosítására iskolát alapít, kizárja belőle az egyházat, elutasítja szellemét, önmaga ül bele, tanit, tanítása által kizárólagos uralmat gyakorol az elméken és sziveken, mi annál feltűnőbb, mert a jelentés szavai szerint is „századunkban sem az egyháznak, sem az államnak feladata nem lehet az, hogy kizárólagos uralmát alapítsa meg",1) mert, mint a mily szépen, oly helyesen is mondja, hogy az egyházat és államot „két támasznak nevez-hetjük, moly az emberiség javára létezik, melynek egyike inkább szellemi és erkölcsi fejlődéjét, másika inkább anyagi jólétét és biztonságát tűzve ki czéljául, külömbözö úton egyre működnek."2) E nyilatkozatot tartva szem előtt, valóban csudálkoznunk kell a felett, mennyire külömböznek egymástól, mily ellentétben vannak, az elvek azok g y a k o r -lati alkalmazásával. A jelentés elismeri, hogy az egyház czélját a szellemi és erkölcsi fejlődés eszközlése képezi és iskoláiban e természetes teréről az állam az egyházat mégis leszorítja; elismeri, hogy az állam czélja az anyagi jólét, a biztonság eszközlése és mégis a szellemi téren foglalkoztatja.
H a az érdekeket felismertük, ha ismerjük a fentartó elemet, ne cseréljük fel a szerepeket. Szellemi érdekeket, hűséget, engedelmességet, C3ak szellemi alapon biztosíthatunk, mely-nek letéteményese, őre, közlője, csak az egyház. Ha támo-gatását az állam magától eltaszítja, ha akadályozza, hogy elveit külömbözö de összhangzó forrásokon csepegtesse é3 megérlelje jókorán a szivekben, úgy mondjon le a béke reményéről, legyen készen a felforgatásra, mert a féktelen szenvedélyt sem törvényezikk szövegével, sem fegyverrel lecsillapítani nem lehet. V a n n a k nemes érdekek, lehet is azokat biztosítani, de csak velük hasonló elemű alapon.
(Folyt, köv.) Vigilius.
MÜNCHEN. F e 1 h i v á s a b a j or k a t h o l i k u s o k -h o z . A tavali év szeptember 20-ika óta azon szomorú tény előtt állunk, hogy szeretett szentatyánk, kit egész uralkodása alatt az egyházellenes pártnak fondorlatai már többször súlyos csapásokkal illettek, m03t világi birtokától végképen meg van fosztva és fogoly lévén saját házában, üldözőinek önkénye által sokféleképen zaklattatik.
Ezen körülmények közt mi reánk katholikusokra hármas kötelesség háramlik. Mindenekelőtt i m á d k o z -n u -n k kell szoro-ngatott sze-ntatyá-nkért ; azutá-n a sze-ntszék kifosztogatása feletti botránykozásunkat h a n g o s a n k e l l s n y i l v á n o s a n szavakba öntenünk s minden kitelhető erőnkből oda hatnunk, hogy a mélyen megsértett jognak illő elégtétel adassék ; végül pedig legszentebb fiúi köteles-ségül el kell ismernünk azt, hogy szentatyánknak mindazon anyagi eszközökkel s e g í t s é g é r e s i e s s ü n k , melyek rendelkezésünkre állanak.
Habár IX. Pius saját személyére igen keveset költ, mégis tetemes anyagi segédeszközökre van szüksége azért, hogy az egyes bibornokolcnak, a többféle külföldön működő követeknek, az egyház kormányzására szükséges congre-gatióknak, az egesz világon szétszórt hitküldéri állomások-nak, fentartásáról kellőkép gondoskodhassék ; szüksége van
')u. o. 54 1. *)u. o. 54. I.
151
a z é r t , hogy mindama házi szolgáiról gondoskodhassék, kik nélküle minden kenyérkeresettől elesnének, mindazon hivatalnokairól, kiket lelkiismeretük eltiltott attól, hogy egy kiközösitett királynak szolgálatába lépjenek s kik ennél-fogva most egyenesen a szentatya segélyére szorulnak ; végül pedig, hogy mindama sok szegényt s ügyefogyottat támo-gathassa, kik megszokták I X . Piusban a t y j u k a t s istápju-k a t látni. Ha tehát a pápánaistápju-k mindezt tennie, minderről gondoskodnia kell : váljon nem b e c s ü l e t b e l i d o l o g - e reánk nézve azon állapotba hozni őt, hogy mindazon se-gélyeszközök valóban rendelkezésére is álljanak, melyekre méltóságának s magas állásának érdekében szüksége va-g y o n ? Nem becsületbeli dolova-g-e reánk nézve el nem hava-gyni őt s meg nem engedni, hogy oly h lyzetbe jusson, melyben ellenségeinok kezeiből kénytelen volna ama szűken mért alamizsnát elfogadni, melynek elfogadását ezek k a j á n k á r -örömmel a r a j t a elkövetott gyalázatos erőszaknak elismeré-seül hirdetnék ki ? oly alamizsnát, melyet csakhamar ismét megvonnának tőle, mert, mint a „Hist.-pol. Blätter" oly igazán m o n d á k , a rablótól soha sera fog származhatni igaz-ságosság, sem attól, ki kezdettől fogva hazug volt, becsület.
Francziaország, mely milliókat bocsátott már a p á -pának rendelkezésére, sok időre képtelen őt eddigi szokása szerint segíteni ; annál inkább illet most bennünket német s különösen minket bajor katholikusokat a kötelesség hatá-rozottan s tényleg gondoskodni arról, hogy azon dicsősé-ges Pius, ki vállain kétszázmillió katholikus léleknek örök
üdvét hordja, legalább a földi s anyagi gondoktól mentessék fel. Azon fillért, melyet az ő kezébe teszünk, Isten kezébe toszszük l e ; ezzel nemcsak átalános emberi, de különösen fiúi szent kötelességet teljesitünk, miért a Mindenható
külö-nösen meg szokta áldani a halandókat.
Lehetetlen, hogy azon katholikus ember, kiben csak s z i k r á j a is létezik a vallási öntudatnak, vonakodhatnék az egyház látható fejét bármily csekély szeratetadománynyal megörvendeztetni. Azon évek, melyek a péterfillér behoza-tala óta lefolytak, jogositanak ezen foltevésre. Bármily örven-detesek lettek legyen is az egyes gyűjtések alkalmával nálunk Bajorhonban is létesített eredmények s bárminő lett legyen is a bajor katholikusoknak buzgalma s áldozatkészsége: még sokkal nagyobb, sokkal dicsőbb, eredményeket fognánk fel-mutathatni akkor, ha a gyűjtések czélszerű rendszer szerint történnének vagy, mi ugyanaz, ha a péterfillérnek gyűjtése czélszerüen szerveztetuék. A szervezésnek szükséges és hasznos volta már tavai mutatkozott, midőn az itteni katho-likus kaszinó a pápai hadsereg számára gyűjtéseket rende-zett, melyek egész a háború kitöréséig a legörvendetesebb eredményeket mutatták. Ezen helyes szervezetnek hasznát most, a pápai hadseregnek feloszlatása után, magának a szentatyának j a v á r a kell érvényesíteni az által, hogy cse-kély, de megbatározott s ennél fogva biztos adományokra köteleznők magunkat, mire az u. n. tizedrendszernek beho-zatala legczélszerübbnek látszik.
Van ugyan sok katholikus, kik minden alkalommal szivesen s néha erejükön felül is adakoznak , kik tehát a szentatyát is szivesen segitenék szeretetadományaikkal, h a v a l a k i e l j ö n n e a z o k é r t . E z tehát egyelőre a főfel-adat, hogy oly embereket találjunk, kik a r r a vállalkoznak,
hogy b a r á t a i k körébon gyüjtőkül szerepeljenek, megkérve barátaikat s ismerőseiket, szabadjon nekik az esetről esetre adandó adományokért minden fél- vagy negyedévben eljönni, bármily csekély legyen is ezen adomány. I g y aztán lehet-séges volna mindazokat közös kegyeletes közreműködésre birni, kikben még némi katholikus önérzet van. Reméljük, hogy ezeknek száma Bajorhonban legalább félmilliót tesz, mi esztendőnkint minden fej után csak 12 k r t számítva 100,000 forintot tenno.
A katholikus kasinó kész e tekintetben bárminő uta-sításokkal s felvilágouta-sításokkal szolgálni, valamint magától érthető, hogy az összes gyűjteményük eredményéről időről időre számot is fog a k a t h . közönségnek adni.
Természetes, hogy eme felhívásunk nemcsak a férfiak-nak, de a hölgyeknek is szól, valamint n a g y hálával veend-j ü k , ha katholikus lapveend-jaink is a gyűveend-jtők szerepét vállaland-j á k el, illetőleg f o l y t a t a n d vállaland-j á k , amennyiben ebbeli
buzgósá-guknak jelét már eddig is bőségesen a d t á k .
A d j a az ég, hogy jelen gyűjtésünk, melyre kaszinónk ő felségétől ujolag engedélyt nyert, ismét bebizonyítsa, mire képes drága hazánk, a kath. Bajorhon, ha nagy s gazdag segélyforrásai jó szándékkal s helyesen szervezve ugyanazon egy czélra irányulnak, a legnemesebb czélra, melyet az emberi elme képzelhet, a kereszténység közös a t y j a iránti fiúi kegyeletnek kifejezésére s érvényesítésére.
E tekiutetbeni tudositásokat a kaszinónak igazgató bizottságához k é r j ü k intéztetni, kijelentvén egyszersmind, hogy eme g y ű j t é s ü n k által a sz. Mihályról elnevezett t á r -sulat vagy bármily más gyűjtő üdvös működésének semmi-képen sem a k a r u n k elébe vágni.
Münchenben, 1871 j a n u á r h ó 18án. A katholikus k a -szinónak elnöke, gróf Arco-Zinneberg Lajos.
IRODALOM.
„Geschichte der Vulgata." — Von Dr. F r a n z Kaulen. -Mainz. Verlag von Franz Kirchheim. 18 68. 501. pagg. 8.
2 thaler. 10 sgr.
(Folytatás.)
E i ezen kitérés, ezen igazságok és történelmi tények jószándékú felemlítése után (melyet csak azon
türelmetlen-ség vehet rosz néven, melynek természeti hajlama a kathol.
egyház intézményeit a nemzedékkel együtt elnyomni s azu-tán ezen sajnos állapot megemlítését is eltiltani vagy sére-lemre magyarázni . . .) m e n j ü n k vissza a kerékvágásba, a jelen sorok czimében foglalt könyv ismertetésére
E s ugyan, hogy a t. olvasó jobban tájékozva legyen, óhajunk tartalmát, itt ott kivonatokkal, röviden előtérbe hozni.
D r . Kaulen Ferencz, — ez iratnak szerzője, — a bonni k a t h . egyetem munkás t a n á r a , ki már is több és ugyan köszönetet érdemlő (mert ő i r t a egyebek k ö z ö t t : „Linguae Mandshuricae institutiones. — Ratisbonae, 1856. 2.) Dio Sprachverwirrung zu Babel. — Mainz. 1861. 3) L i b r u m Jonae prophetae exposuit. — Moguntiae, 3 863 . . .), combi-náló elmére és komoly t a n u l m á n y o k r a mutató munkálataiban valamint eléggé bebizonyította a hittudomány teréni j á r t a s
-ságát, úgy annál is maradandóbb nevet és elismerést bizto-sított magának, — mert még legjobb korban levén, hosszú pálya áll előtte, méltó művével, hol különösen a „Vulgata"
név alatt ismeretes latin bibliai fordításnak történel-mét adja.
Azon minden más előtt felteendő kérdésre : miféle czélt tűzött ki maga elé ezen dolgozat kiadásával ? átalánosság-ban azt felelhetjük : szerző szándoka e könyvnek közrebo-csátásában főképen az vala, hogy mennyire lehet, miután annak helyes és hasznos kidolgozására szükséges kellékek-kel szépen rendelkezék, — tudományos rendbe szedett mun-kában tegye figyelmesekké a szentírásnak, jelesen pedig latin fordításának, történetében tájékozást kereső művelte-ket és minthogy a művelt katholikus nem elégedhetik meg a
„Vulgata létezésének tudásával, . . neki ismernie nemcsak illik, de sőt kell is annak létrejöttét, szóval, minden lényeges körülményeket, hogy róla tisztán, kellő alapossággal, Ítél-hessen.
Mi ha úgy van, (pedig ki fogná tagadhatni ?) akkor a müveit katholikus, kinek a szentírás kérdése és ügye a po-gány classicusokénál jóval inkább szivén fekszik, nem tekintheti közönyösen vagy tán hidegen egy oly munkának megjelenését, mely a tanulékony és figyelmes olvasónak, — miután nem ephemer elmefuttatásokat hoz, sem a felvett kérdést csak felületesen érintőkhöz nem szegődik, — módot a k a r szolgáltatni az imént említett követelések kielegíté-sére . . . Ily munkául szeretjük mi tekinteni a jelesen tudós szerzőnek jeles könyvét, mely által az egyremásra félszázad folyamlásán át megszakadt, ily irányban behatóbb iratok sorát kath. részről újra megkezdvén, illetőleg folytatván, — a szorgalmas és tudvágyó olvasót helyes nézpontra a k a r j a vezetni, honnét ama phasisokon, melyeken a bibliai latin fordítás átment vala, végig lásson és egyszersmind a kath.
egyházhozi, mely oly hőn törekszik a földön zarándokoló hivőket a mennyei hazába vezérelni, — szeretete, hűsége, ragaszkodása, felujuljon és erősödjék ! Dr. Csősz.
(Folyt, köv.)
VEGYESEK.
rf
— Személyzeti. O felsége dr. Samasea Józsefet, esz-tergomi apát-kanonokot, miniszteri osztálytanácsost, szepesi püspöknek nevezte ki.
— Beküldetett: A katholika egyház és a parlament Magyarországban. I r t a Oltványi Pál pápai kamarás, föl-deáki plébános. A r a 1 ft. Megrendelhető Pesten Hartleben-nél. A tiszta jövedelem péterfillérül van ajánlva. — Érde-kes röpirat, méltán ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. Mihelyt körülményeink engedik, közlünk belőle mutatványul.
— Beküldetett: Die wahre und falsche Unfehlbarkeit
— Beküldetett: Die wahre und falsche Unfehlbarkeit