III. A LÁTHATATLAN SZÍNHÁZ GYAKORLATA
3.8 T APASZTALATI VISSZAJELZÉSEK ÁTTEKINTÉSE
A Jelenlét Műhely Egyesület keretében működő Láthatatlan Színház 2006-2017 évek közötti működéséről pontos leírásokat vezettünk, minden előadás helyszíne, révész-száma, dokumentálva van.61 A kilencvenes évek végétől léteznek ugyan láthatatlan színház műfajú
61 Az eddigi előadások helyszínei megtalálhatók a Jelenlét Műhely Egyesület honlapján:
http://www.jelenletmuhely.hu/lathatatlan/hol-es-mikor.html (2017. december 27.)
előadások, de azokat tudomásunk szerint nem összesítették ilyen formában. Maga az egységes szakmaiság kidolgozása is 2006 után merült fel. Az alábbi táblázat évekre lebontva tartalmazza az előadásaink számát, belföldi és külföldi előadásokra lebontva, valamint a vándorok becsült számát is megjelöli.62 E felmérés nem tartalmazza azt a mintegy 16 láthatatlan színház műfajú előadást, amelyet az Egyesület által kifejlesztett Élménytréning keretében adtunk elő.63
2. sz. táblázat: A Jelenlét Műhely Egyesület Láthatatlan Színházának előadásai
A táblázat mutatja, hogy a 235 előadás nagy része, 84,7%-a, vagyis 199 előadás belföldön történt. Ebből Debrecenben 86, Budapesten 62 előadást tartottunk. A többit, szám szerint 51-et más belföldi városokban. Külföldön összesen 36 előadást tartottunk.
Ebből Erdélyben 26 (19 Nagyvárad, 3 Kolozsvár, 2-2 Sepsiszentgyörgy és Gyergyószentmiklós), és két előadásunk volt Felvidéken: Nagyidán és Kisgéresen.
Németországban (München) kettő, Finnországban (Helsinki) és Franciaországban (Taizé) három-három előadást tartottunk angol és német nyelveken.
Az egyik legnagyobb értéke a Láthatatlan Színháznak, hogy a kezdetektől szinte minden előadásunkon írásbeli visszajelzéseket kértünk. Vándoraink, miután átélték a
62 Reális értéket szándékoztunk megadni, ezért 25 vándor előadásonkénti látogatásával számoltunk.
Alapesetben ez 20-30 fő közé esett, kivételes esetekben ennél volt több vándorunk is egy-egy előadáson.
63 Az Élménytréning a láthatatlan színház műfajának közösségépítő célzatú felhasználása. A következő
dramatikus utat és lecsengették az élményt, kifejezhették néhány sorban gondolataikat, vagy üzeneteiket. Ezekből válogattunk az eddigiekben is, mivel alátámasztják a műfaj és annak szakmai megalapozásának létjogosultságát.
E rövid áttekintés forrása az a hat vándornapló, amelyekből négy kötet betelt már:
• Első kötet: V.1. (Első Vándornapló) – 101 lap: 463 visszajelzés (lezárt, betelt).
• Második kötet: V.2. – 75 lap: 306 visszajelzés (lezárt, betelt).
• Harmadik kötet: V.3. – 144 lap: 576 visszajelzés (lezárt, betelt).
• Negyedik kötet: V.4. – 142 lap: 520 visszajelzés (lezárt, betelt).
• Ötödik kötet: V.5. – 72 lap: 191 visszajelzés (nyílt).
• Hatodik kötet: V.6. – 18 lap: 63 visszajelzés (nyílt).
A visszajelzések száma 2119 írásbeli üzenet. A mintegy 5955 vándor 35,6 %-a visszajelzett írásban, vagyis minden harmadik vándor reflektált arra, amit átélt. E visszajelzések belső állapotokat tükröznek, a köszönő szavakon túl szinte minden esetben leírnak egy-egy személyes megérintődést. Mélyebb elemzésük e munka kereteit túlfeszítené, de tartalmi osztályozásuk szerint a következő nagyobb csoportokat különböztetjük meg:
• Érzéseket kifejező,
• Élménytartalmakat tudatosító,
• Cselekvésre indító,
• Önreflektáló, önismeretet adó,
• Spirituális tartalmakat kifejező visszajelzések.
Az áttekinthetőség kedvéért hoztuk létre ezeket az osztályokat, amelyek megfelelnek a láthatatlan színház céljánál megfogalmazott kategóriáknak.
Érzéseket kifejező visszajelzések. Kedvesség, figyelmesség, biztonságérzet, ráhagyatkozás, törődés, gondoskodás, vezetés, vezetettség, együttérzés, felszabadultság, és még sokáig sorolhatnánk azokat az érzéseket, amelyek itt megjelennek. A hála a köszönet szavait is ide soroltuk.
„Léleksimogató, megrendítő találkozás.” (V.5.-14.a.)
„Igazán mély és megható érzés kerített hatalmába. Ezek a dolgok, tények, jelenségek, mindennap a szemünk előtt vannak, mégsem látjuk őket hétköznapjaink során.” (V.5.-23.a.)
„Nehéz szavakra lelnem…könnyek… Elmondhatatlan, miket érzek, olyan dolgok jöttek elő, amelyek régóta belsőmben ücsörögtek és csak fájtak és fájtak, most itt vannak legkívül,
kihívtátok, kitapintottátok őket teljesen! Csodálatos érzés volt, köszönöm nektek, hogy részesei lehettem egy olyan világnak, ahol a „szív kezei” irányítanak! Hálás vagyok minden egyes percért, szóért, érintésért, figyelemért!” (V.3.-6.b.)
„Hogy hogyan érzem most magam?! Nem tudom, csak úgy egyszerűen: játék, szabadság, mosoly, öröm, érzés, túlcsordulás, hála, szeretet, odaadás, és ez mind együtt.”
(V.5.-10.a.)
Élménytartalmakat tudatosító visszajelzések. E körbe egyéb tudati tartalmak:
gondolatok, emlékek, felismerések, reflexiók tartoznak.
„Olyan dolgokat segített felszínre hozni bennem, amiről vagy nem tudtam, vagy nem akartam elhinni, hogy bennem is van.” (V.1.-90.a.)
„A szív és a szavak, milyen ritkán használjuk, használom őket, erre kellett ráébredjek!
Köszönöm, hogy észrevehettem, és hálás vagyok a szeretet-terápiáért!” (V.5.-10.a.)
„Vándorlásom után megkérdőjelezem azt, hogy mennyire élek tudatos életet, hozom meg én magam döntéseimet, és választom önállóan az utam. Biztonságban éreztem magam veletek.” (V.5.-11.a.)
„Az élet ajándék. Hatalmas lehetőség. Gyorsan lepereg. Ezt jól tükrözte a színház is.
Az apró részleteket sokszor nem vesszük észre, ami miatt megváltozik, keserűbbé válnak mindennapjaink. Ez a színdarab olyan dolgokra világított rá, számomra csupán egy-egy szóból, amiket nem helyeztem eddig előtérbe, s nem foglalkoztam velük.” (V.5.-18.a.)
„Amit kaptam tőletek, azt hívom VALÓSÁGNAK.” (V.5.-20.a.)
„Rájöttem arra, hogy a látás nagy ajándék, de ugyanakkor nagy veszteség is, mert ha csak az érzékelésnél ragadunk meg, mélyebb látáshoz nem jutunk. A hallás is nagy ajándék, de a belső hallás még fontosabb…” (V.3.-2.b.)
Cselekvésre indító visszajelzések. A segítségadásra, odafigyelésre ösztönző reflexiókat soroltuk e csoportba.
„Több szeretet, megértés, elfogadás a családom, magam iránt. Ezt az érzést és tudatos gondolatot szeretném magammal vinni, hogy ne feledkezzem meg akkor sem, amikor nem Karácsonyra készülünk, hanem csak hétköznap van.” (V.5.-6.b.)
„Útmutató volt.” (V.5.-13.a.)
„Ha tehetem, segítek embereknek, legyenek épek, vagy fogyatékossággal élők, de nem gondoltam, hogy ilyen helyzetben mi az, ami helyes és mi a túlzás. Azt hiszem, érzem.”
(V.1.-57.b.)
„Végig azt éreztem a legerősebben, hogy semmi nem számít az életben, minden külső dolog eltörpül ahhoz képest, hogy az embereken segítünk-e vagy sem. Mindenkinek más az Útja. Én megkeresem az enyémet. Ezzel az alkalommal, Istenem, egy újabb megerősítést kaptam, hogy csak az emberekkel törődjem.” (V.3.-21.a.)
„Munkámból kifolyólag látássérült emberekkel találkozom, érdekel a világuk. Én itt biztonságban éreztem magam, mert vigyáztak rám, de a vak emberek sorsa nem könnyű.
KELL HOGY SEGÍTSÜK ŐKET!” (V.3.-31.a.)
Önreflektáló, önismeretet adó visszajelzések. Ez a csoport azokat a felismeréseket tartalmazza, amelyek a vándorok személyes életét előrevivő jelleggel bírnak, önismereti hozadékuk van.
„Amikor beléptem, már akkor tudtam, hogy könnyekkel „végzem” és így volt, túlságosan sok fájdalom ért már ahhoz, hogy azt mondjam senkiben sem bízhatom! Ám ahogy és ahogyan teltek odabenn a percek megértettem, csak egyszerűen rossz helyen kerestem a boldogságom…” (V.3.-6.b.)
„Eszembe jutott sok élmény, olyan helyzetek, amikor szóltam és választ kaptam. Az ilyen időszakok, talán a legemlékezetesebbek életemben. Köszönöm, hogy azokat a párbeszédeket, találkozásokat, amelyeket akkoriban elmémmel, szívemmel, lelkemmel átéltem, most érzékeimmel is megtapasztalhattam.” (V.3.-7.b.)
„Köszönöm, hogy itt találkozhattam először önmagammal, félelmeimmel és örömeimmel. Fantasztikus élmény volt.” (V.3.-11.a.)
„Féltem, nem akartam bemenni, de bementem, szembenéztem a félelemmel és rájöttem, hogy a magánytól félek.” (V.3.-14.a.)
„Sosem tudtam magam igazán átengedni másoknak, amióta elvesztettem Édesapámat, vezetőm sincs ebben a világban. Köszönöm, hogy segítettetek abban, hogy képes legyek rábízni magam másokra és hagyni, hogy segítsenek nekem.” (V.3.-36.b.)
Spirituális tartalmak. Ezek a visszajelzések a transzcendenshez kapcsolják a vándorok élményeit. Olyan tartalmakat elevenítenek meg a tudatban, amelyek vallásos és spirituális sajátosságokkal bírnak. Erőforrásként utalnak rájuk, és ezen túlmenően e spirituális tartalmak másokhoz való elvitelét is ösztönzik.
„Nehéz szavakban kifejezni ezt az élményt. Isten jelenléte bennem... Nyugodt, erős, stabil. Az örökkévalóság biztonsága. Önmagam megbecsülésében a bennem lévő és ható
Istent becsülöm. Már nem árthat nekem senki, és semmi, mert ahhoz az erőhöz földi erő nem ér fel.” (V.1.-2.b.)
„Hálás vagyok azért, hogy általatok újra kapcsolatot tudtam teremteni Istennel és Jézussal, pedig sajnos erre már vagy három hónapja nem voltam képes. De most kaptam egy üzenetet, amit igaz, hogy még idő kell, hogy megértsek és megéljek, de ezt csak is rajtatok keresztül tudta megüzenni Isten nekem, mert eddig én nem akartam meghallani őt, de most itt az előadáson „rákényszerültem”...” (V.1.-90.a.)
„Úgy érzem a munkátok révén életemben először tapasztaltam kézzel fogható módon az Igét. Számomra a ti munkátok által vált igazán valóra az, amit Jézus megígért, a Vigasztaló. Úgy érzem, hogy a ti segítségetekkel megtaláltam, felismertem azt a módot, ahogyan az Atyát „közölhetem”, ahogyan őt hirdethetem a világnak.” (V.2.-27.a)
„Eddig még semmi nem érintett meg ennyire a hitemmel kapcsolatban. Köszönöm, hogy átélhettem.” (V.2.-22.a.)
„Gyermekkoromban „kellett” járnom imaházba, vasárnapi iskolába. Az nem érintett meg. EZ IGEN.” (V.2.-43.a.)
„Köszönöm Nektek, hogy Isten gyengéden vezető Keze lettetek ezen az estén számomra!
Hogy végre merjem ráhagyni az életem, és engedjem el az emberi igyekezet teljesítményeit.” (V.2.-45.a.)