III. A LÁTHATATLAN SZÍNHÁZ GYAKORLATA
3.2 A BIZALOM SZEREPE
Testi értelemben az érintések játsszák a legfontosabb szerepet a láthatatlan színházban.
Lelki értelemben viszont a bizalom fogalma az, amely működteti a műfajt, és annak önmagán túlmutató szerepet és jelentőséget ad. Ezt járjuk körbe ebben a fejezetben.
Már a láthatatlan színházi előadások kezdetén felfigyeltünk a bizalom központi jelentőségére, és arra, hogy ez szoros összefüggésben van a pszichológiai ősbizalom fogalmával, de csak hosszabb idő után kristályosodott ki bennünk, hogy ez a színház hatásmechanizmusát működtető lelki természetű központ.
Amire kezdetektől fel voltunk készülve, és ennek megteremtésén tudatosan is dolgoztunk, a szeretetteljes, vándorokat elfogadó, bizalmat és biztonságérzetet keltő légkör kialakítása. Úgy tapasztaltuk ugyanis, hogy ez segíti leginkább elő, hogy a vándor képzelete minél jobban megelevenedjen, hagyja magát belefolyni az eseményekbe, a dramatizálásba, ráhagyatkozásával átélve egyfajta passzív aktivitást, ugyanakkor biztonságban élje át és élje meg a történteket.
Mivel a bizalom egy kettősséget feltételez, vagyis azt aki bízik, bízni tanul, bizalmát adja és azt a személyt, akiben bíznak, aki bízni tanít, vagy akinek ezzel a kapott bizalommal élnie lehet, ezért az eriksoni bizalom fogalmának rövid körbejárását az ehhez kapcsolódó, BOWLBY nevéhez fűződő kötődéselméletre alapozva teszünk meg.42 Mindezek mellett azonban megemlítendő BÖSZÖRMÉNYI-NAGY Iván is, aki a megbízhatóságot szintén a kapcsolatok fő erőforrásának tekinti.43
42 A pszichológiai tárgykapcsolati elméletek közül John BOWLBY kötődéselméleti koncepciója alapvetően etológiai indíttatású. De ezen túl a vezérléselmélet, az evolúciós pszichológia, a kognitív pszichológia, a fejlődéspszichológia vagy a pszichoanalízis eredményei is helyet kapnak elméletében. Mindezekkel együtt olyan személyiségfejlődési elméletként is értelmezhető, amelynek nevelés-lélektani alkalmazási konzekvenciái is meghatározhatóak (BOWLBY, 1981).
43 Ebben a partnerek egymás szükségleteire való érzékenységen túl alapvető fontosságú az igazságosság, az érzékenység egymás hosszú távon megszolgált érdemeire vonatkozólag is, ami a generációs határokon átível (BÖSZÖRMÉNYI-NAGY & KRASNER, 2001).
Az eriksoni alapvető bizalom (ERIKSON, 1997), vagy ősbizalom,44 mint már írtuk, azt az állapotot fejezi ki, amikor az ember jónak, szerethetőnek éli meg önmagát és a környezetét. Csecsemőkorban kialakuló olyan alapélmény ez, amelynek megléte szükséges a világban, különösen az emberi kapcsolatok világában való nyitottsághoz és eligazodáshoz. Az ősbizalom a kielégítő csecsemőkori szülő-gyermek kapcsolatban bontakozik ki. Ez a személyiségfejlődés első szakaszában a születéstől két éves korig tart.
Ebben a korban az első évek tapasztalatai alapján a gyermekekben ki kell alakulnia a bizalomnak a szociális környezet irányába, melyet ebben az időben elsősorban szüleik illetve gondozóik jelentenek. Ebben a szakaszban az egész életre kitartó attitűd alapozódik meg. Az ősbizalom az anyai szeretetből fakadó kora gyermekkori biztonságérzetet jelenti.
Az anya a megbízható és elvárt külső jelenségekből belső biztonsággá válik. A krízishelyzetet a bizalom kialakulása, illetve ki nem alakulása jelenti, ami a felnőtt gondoskodásának függvénye. Amennyiben a szülő vagy gondozó mindig megjelenik,
ahányszor a gyermeknek szüksége van rá, akkor a gyermekben kialakul a bizalom, későbbi élete folyamán nyitottabb lesz, megbízik társaiban. Ezzel ellentétes esetben, ha a gyermek szükségleteinek kielégítése akadályozott, vagy nem akkor elégítik ki, amikor igazán szüksége van rá, nem alakul ki az ősbizalom és a gyermek később sem fog ragaszkodni, kevésbé fog tudni bízni embertársaiban. Éppen ez adja a bizalom központi jelentőségét a láthatatlan színházban, vagyis mivel nagyon könnyen elveszíthető, ezért a bizalom megtartásának és erősítésének komoly eszközrendszerét kellett kidolgoznunk.
Ehhez kapcsolódóan a kötődés egy komplex viselkedési rendszer (CARVER &
SCHEIER, 1998) melyben mind az anyának, mind a gyermeknek aktív, kezdeményező szerepe van. Természetesen eleinte az édesanyát terheli a nagyobb felelősség, ő felel az egyensúly fennmaradásáért. A kötődéselmélet egyik kulcsmotívuma szerint a biztonság élményének ezen korai megtapasztalása – illetve ennek elmaradása – mentén kiépül a gyermekben egy modell, mely későbbi kapcsolatainak is alapjául szolgál. A biztonságosan
44 Erik H. ERIKSON (1902-1994) továbbgondolta FREUD nézeteit és kiterjesztette azokat, megpróbálva kapcsolatot teremteni a pszichológiai, pedagógiai és társadalmi-kulturális jelenségek között. Nyolcszakaszos, a felnőttkort is magába foglaló fejlődési modellje a pszichoszociális fejlődéselmélet. Népszerűségét annak köszönheti, hogy az embert élete során mindig új és újabb énerőket kialakító, kreatív lénynek tekinti, aki képes pozitív változásokra, és életének aktív irányítására. Elfogadja a freudi ösztönfejlődés és a tudattalan elvét, de nem olyan hangsúlyozottan, mint azt FREUD gondolta. ERIKSON a tudatos folyamatokra helyezi a nagyobb hangsúlyt. Forrás: http://janus.ttk.pte.hu/tamop/kaposvari_anyag/jozsef_istvan/a_pszichoszocilis _fejldselmlet.html (2017. dec. 17.)
kötődő gyermekek később magabiztosabbak, társaságban jobban feltalálják magukat, együttérzőbbek társaikkal és közeli kapcsolataikat valódi érzelmi mélység jellemzi. Akinek viszont a legkorábbi kapcsolat nem tudta a biztonság érzetét nyújtani, maga a közeli kapcsolat élménye sem lesz feltétlenül pozitív, felnőttként ezért kerülheti a valódi érzelmekkel átitatott kapcsolatokat.
A kötődéselmélet szerint tehát minden későbbi intim kapcsolatunkat meghatározza ez a legelső kötődés.45 A tapasztalatok szerint az ősbizalom hiánya a kapcsolatteremtési képesség sérülését okozza.
Itt merül fel a láthatatlan színház tapintatos érintéseinek és a bizalom kialakításának párhuzama a gyermek édesanyjához fűződő kapcsolatával. Erre szintén felfigyelt már a pszichológia az „elég jó” édesanya szerepének hangsúlyozásával (WINNICOTT, 1999). Az elég jó anya nem tökéletes, professzionális gondozó, hanem sokkal inkább aktívan képes alkalmazkodni csecsemője szükségleteihez, majd ezt a csecsemő igényeinek megfelelően képes fokozatosan csökkenteni. Az alábbi táblázat e párhuzamokat tünteti fel a láthatatlan színház és az elég jó édesanya összehasonlításával:
1. táblázat: WINNICOTT „elég jó” édesanya fogalma és a láthatatlan színház tapasztalatai közötti párhuzamok
„ELÉG JÓ” ÉDESANYA LÁTHATATLAN SZÍNHÁZ TAPASZTALATA
Bizonyos előkészületeket tesz várandósága alatt: KÉSZÜL születendő gyermeke érkezésére lelki és testi értelemben is;
Révészként ELŐKÉSZÜLETEKET
teszünk a vándorok fogadására: próbák, előadás helyszínének berendezése, dramatizált út felépítése, testi-lelki készülődés, meghitt hangulat megteremtése stb.;
Gondol gyermekére, nem ismeri még, de személyesen VÁRJA őt;
Külön regisztrációt végezve, ismeretlenül, de személyesen VÁRJUK vándorainkat;
RÁHANGOLÓDIK gyermekére, és saját anya-szerepére;
Révészként RÁHANGOLÓDUNK a vándorra, saját révész-szerepünkre való felkészüléssel;
45 BOWLBY mindemellett hangsúlyozza modelljének nyitottságát. A biztonságos kötődés mellett megkülönböztetett további: elkerülő, ambivalens és dezorganizált kötődés-típusok tehát ilyen értelemben átírhatók. Az átírás azonban nem egy pár napos folyamat eredménye, tulajdonképpen pótolni kell a gyermekkorban kiesett biztonságot nyújtó hátteret. A láthatatlan színházból származó Látás Redukciójával történő Dramatizálás kiegészítő terápiás módszere ebben az átírásban jelenthet komoly előrelépést.
ÉRINTI, öleli megszületett gyermekét, szoros testi kapcsolatot ápol vele;
Lelki és testi értelemben ÉRINTJÜK a vándorokat, méltóságukat tiszteletben tartva kapcsolódunk hozzájuk;
Szó szerint tartja, MEGTARTJA gyermekét;
Elsősorban lelki értelemben, de ha szükséges fizikálisan is MEGTARTJUK vándorainkat;
A lehető legteljesebben ODAFIGYEL rá;
A révészek ODAFIGYELNEK a vándorok minden lépésére;
Törődik, gondoskodik, segít, VIGYÁZZA gyermekét;
VIGYÁZUNK a látásukban korlátozott vándorokra, fizikális védelmet és segítséget
VEZETJÜK vándorainkat, mozgatjuk és segítjük őket;
Gyermekével van, VELE VAN, nem hagyja egyedül.
JELEN VAGYUNK vándorlásukban és utána a megosztásban, a vándor soha nincs egyedül.
A sort minden bizonnyal hosszan lehetne még folytatni, de ezek által is látható, hogy a párhuzamok meglepően egybecsengenek. „Elég jó” megvalósulásuk következtében megteremthető az ősbizalom minősége. Ez pedig egy olyan egzisztenciális élményt idéz fel, amely személyiségünk kialakulásának korai szakaszában, az ősbizalom megélésében, vagy éppenséggel hiányos megélésében arra mutat rá, hogy mennyire fontos ennek megtapasztalása későbbi életünkben, például abban, hogy viszonylag biztonságosan tudjunk kötődéseket kialakítani.
Ez az alapélmény, az ősbizalom élményének megélhetősége okozza a láthatatlan színházban tapasztalt sokszor katartikus, megtisztító erejű hatást a biztonságot adó közeg percepciója, észlelése révén. A bizalom és biztonságérzet megteremtését az alábbi összetevők befolyásolják:
A láthatatlan színház társulatának oldaláról:
1) A rendező-révész kapcsolata a társulattal,
2) A révész-társulat belső viszonyai, 3) A személyes háttér,
4) Az előadások külső szerkezete, 5) Az előadások belső szerkezete,
6) A vándorokkal való kapcsolatfelvétel minősége, A vándorok oldaláról:
7) Személyes hozzáállás,
8) A színházzal való kapcsolódás módja.
A bizalom láthatatlan színházbeli fő jelentőségét így annak megerősítése, és csökkenésének elkerülése adja. Ezekkel az összetevőkkel, megvalósulásuk kritériumaival a társulati hozzáállás tárgyalásakor foglalkozunk bővebben.
3.3 A SPIRITUÁLIS ÉRZÉKELÉS FOLYAMATÁNAK