A láthatatlan színház története

A láthatatlan színház magyar invencióját mindenek előtt el kell határolnuk a Teatro Invisible nevű formációtól, amely Buenos Airesben, a brazil származású Augusto B^OAL munkássága nyomán fejlődött ki a múlt század hetvenes éveiben.⁵ A láthatatlan színház eddig története három fontosabb szakaszra osztható. A kezdetek időszaka, a meggyökeresedés korszaka, valamint a Jelenlét Műhely Egyesület keretében való működés alkotják ezeket.

I. A kezdetek időszaka. A műfaj a kilencvenes évek végén jelent meg a Budapesti Evangélikus Egyetemi Lelkészségen. Eredetét tekintve LÉNÁRT Viktor, akkori egyetemi lelkész és ASZALÓS Péter – mindketten pszichodrámában jártas szakemberek – fejlesztették ki. Alapötletük az volt, hogy valamely bibliai történetet a pszichodrámában is alkalmazott, rámelegítést segítő bizalomjátékok fajtájára írják át. A bizalomjátékok általános célja próbára tenni a résztvevők között meglévő kapcsolatokat, illetve azokat magasabb szintre emelni, hozzájárulni a társ, társak iránti bizalomérzet kialakításához (KAPOSI, 2013). E játékok közös alapja: önként ideiglenes fizikai kiszolgáltatottságot vállalni a társakkal szemben. Egyik típusa a vakvezetéses játékok, melynek közös jellemzője, hogy a pár egyik tagja csukott szemmel játszik. E játékok, miközben megingatnak térérzékelő biztonságunkban, felhívják a figyelmet a többi érzékszervre,

5 Ez elsősorban társadalmi politikai vonatkozásokkal bíró műfaj, amely az akkori brazil katonai diktatúra elleni tiltakozásként született, és formáját tekintve alapvetően arról szólt, hogy színházi darabokat olyan terekben – éttermek, utca, vásárlóközpontok – adtak elő, amelyeket nem arra a célra használnak elsősorban.

Lásd bővebben: https://kreaktivisten.org/howtos/aktionsformen/nicht-anmeldepflichtige-aktionen/unsicht bares-theater/ (2018.01.30.)

hallásra, tapintásra, szaglásra, s még valamire, ami jelen esetben a legfontosabb:

növelhetik, de ugyanakkor csökkenthetik is a bizalom érzését a partner, a látó iránt. Éppen ezért ez a játékcsoport igen alkalmas volt a kísérletezésre, mert egyrészt a bizalom növelésének és a bizalomcsökkenntés elkerülésének eszközeit kidolgozhatóvá tette, másrészt a vallással, hittel, spiritualitással kapcsolatos asszociációkra is lehetőséget nyújtott. A hitben ugyanis mindig ott rejlik a bizalom kérdése, s miközben csukott szemmel vezetnek, ki vagyok szolgáltatva a vezetőnek, kétségeim és kérdéseim merülhetnek fel, hogy bízhatok-e benne? Ugyanakkor, ha azt tapasztalom, hogy vigyáznak rám, biztonságérzetem növekszik, ez pedig embertársamon keresztül érkezik meg hozzám.

A bizalom az emberi létezésnek egyik alapfeltétele is, a pszichológiában ERIKSON

pszichoszociális fejlődéselméletének kulcs-fogalma (ERIKSON, 1997).⁶ Ilyen értelemben valami olyasmire tapintott rá a megszülető

műfaj – összekapcsolva ezeket az egyszerű játékokat a Szentírásból vett szavakkal, mondatokkal, később történetekkel –, amelyben egyszerre az alapvetően spirituális tartalom és az ember személyes létszükséglete is megjelenhetett.

Ezek természetesen később tudatosultak bennünk – a láthatatlan színház művelőiben – teljes mértékben, de alapvető hármas jellemvonásuk már e kezdeti szakaszban jelen volt.

Ez a hármasság a befelé–kifelé–felfelé hármassága. Az ember önmaga felé, befelé fordulását a behunyt, bekötött szem teszi lehetővé. A kifelé, embertárs felé való fordulást a vakvezetés, vezetettség összetett folyamatában megjelenő olyan érzések, mint a ráhagyatkozás, bizalom, kiszolgáltatottság megtapasztalása teremtik meg. A felfelé való fordulás lehetőségét pedig a Biblia mondatai, amelyekkel az előbbi két irányt transzcendálni, felfelé lehet emelni. Játékos ötletnek indult tehát a kísérlet, de fokozatosan elmélyülő dramatikus irány, a befelé, kifelé és felfelé iránya bontakozott ki belőle.

A kezdeti lelkesedés nem hagyott alább. L^ÉNÁRT Viktor vezetésével az egyetemista gyülekezet egy csoportja, amelyben ekkor már jelen voltam, kidolgozta a dramatizálás fő technikáit, az érintések és a vándorok alapvető mozgatásainak szabályrendszerét, a bizalom megőrzésének fontosabb összetevőit. Gyakorlásokkal, próbákkal, önmagunkon való kísérletezésekkel megszülettek a műfaj elsődleges keretei, megvalósultak az első előadások, megszületett a Láthatatlan Színház.

6 A bizalomról, a láthatatlan színházban játszott központi szerepe miatt, a 3.2 fejezetben bővebben szólunk.

„Mintha OTTHON lettem volna…,

nem ott ahol születtem és felnőttem, hanem ott, ahol az én nyelvemet beszélik…”

(V.1.-97.b)

II. A meggyökeresedés korszaka. A műfaj az ezredfordulót követő években gyökeresedett meg. A láthatatlan színházzal való személyes találkozásomat követően egy lassú, egyre inkább kibontakozó folyamatban ismerkedtem meg mélyebben a műfajjal, aktív részese lettem az evangélikus egyetemi közösségnek. Az egyetemi lelkészség keretében fő szempont volt, hogy kizárólag bibliai történeteket, Szentírásból vett szövegrészleteket használjunk fel a dramatizálás során. A műfaj évekig a gyülekezet egyik közösségépítő formája volt, segítette épülését, kibontakozását. Azzal, hogy eleinte egymás számára, majd később meghívott vendégek, vallásos csoportok, vándorok számára tartottunk láthatatlan színház műfajú előadásokat, átélhettük a bizalmat, az örömöt, a mély élményeket ajándékozás érzéseit. Egy olyan lelkületű hozzáállás társult így ezekhez az előadásokhoz, amely a kereszténységünkben erősített bennünket, lehetővé tette a vallásos minőség megtapasztalását, a Szentírás lényegének átélés-szerű élmélyítését, megelevenedését.

A rendszeres gyakorlások során közösen dolgoztuk ki az egyre finomabb láthatatlan színházi eszközöket és technikákat. LÉNÁRT Viktor után KÖRMENDI Petra és MOSON

Ágnes voltak ennek irányítói. A közösség dramatikus szakemberek bevonásával nyári időszakban révész-képzőt tartott, amely elmélyítette e technikai tudást, ezzel vezető révészi jogosultságot is adva többünknek. A kezdetektől erősen motiváltak a műfajban lévő lehetőségek: a befelé–kifelé–felfelé hármasságát kidolgozni, annak mélyére menni, és kibontani ezeket, így 2006 őszén önálló társulatot alapítottam Debrecenben. Mindeközben párhuzamosan működött az egyetemi lelkészség Láthatatlan Színháza is, és Székesfehérváron is alakult egy új társulat, a műfaj megelevenedett.

III. Működés a Jelenlét Műhely Egyesület keretében. 2008 nyarán a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének éves Pasztorálpszichológiai konferenciáján a láthatatlan színház mint módszer volt a fő programpont, ahol a bemutatást követően elismert és neves szakemberek tovább ösztönözték a műfaj gyakorlását és fejlesztését.

Ennek révén szerveződött újjá a Jelenlét Műhely Egyesület, a műfaj civil kezdeményezésű háttérintézménye, amely a módszer színházon kívüli egyébirányú felhasználásait is felkarolja. A szervezet fő célja a színházzal kapcsolatos művelődés-szervezési tevékenység. Ennek keretében támogatja a láthatatlan színház művészeti alkotóműhelyét; a módszer alapján szemináriumokat, tréningeket szervez, valamint kutatja annak terápiás lehetőségei, továbbá szociális területen is ténykedik: a látássérült és nem-látó embertársaink élethelyzetének látókkal való megismertetését is célozza. Az

intézményesülés komoly fordulópontot jelentett a Láthatatlan Színház életében, a civil szervezet nagymértékben előmozdította a műfaj népszerűsítését.

Mind ez idáig⁷ 235 előadást tartottunk, Európa több országában megfordultunk, és vándorainktól rengeteg pozitív szóbeli és írásbeli, a műfaj elterjesztését ösztönző visszajelzést kaptunk. Előadásaink mellett, immár több mint húsz – a módszer alapján kidolgozott – un. Élménytréninget szerveztünk. A Nemzeti Civil Alap, később pedig a Nemzeti Együttműködési Alap is támogatta néhány pályázatunkat.

2011-ben írt Semmelweis Egyetemre benyújtott diplomamunkám⁸ tette lehetővé, hogy az évek során három egyetemi szakdolgozat konzulense is lehettem, amelyek a láthatatlan színház műfajával és az abból megalkotott módszerrel foglalkoztak.⁹ Mindeközben a Láthatatlan Színház budapesti tagozata lassan beszüntette működését, és amikor két évre 2014-16 között egyetemi lelkészi megbízatást kaptam, akkor már a Jelenlét Műhely Egyesület keretében működő Láthatatlan Színház vette át a stafétabotot, hogy egyházi keretekben is megmaradjon a műfaj. 2016 óta hivatalosan csak e civil szervezet keretei között működik a Láthatatlan Színház, mindemellett meg kell jegyeznünk, hogy keresztény eredete miatt sok egyházi közösségben elterjedőben van bizonyos válfaja. Főként protestáns közegben több néven alkalmazzák jelenleg is: Négy Érzék Színháza, Érintések Színháza, de civil területen is megjelent már ehhez hasonló.¹⁰ Fejlődésének ebben a szakaszában érett meg a szakmaspecifikusság alapjainak lefektetése, amelynek az értekezés egyik célja.

7 2017. december 31.

8 Ennek címe Látni a Láthatatlant – A látás redukciójával történő dramatizálás /LRD/ módszerének bemutatása, Semmelweis Egyetem, Mentálhigiéné Intézet, Lelkigondozó Szakirányú Továbbképzési Szak Diplomadolgozat, Budapest, 2011.

9 Ezek az alábbiak: BELLON Brigitta: Az önértékelés láthatatlan fejlődése, Értékes vagy! című, Látás Redukcióval történő Dramatizálás módszerre írt foglalkozássorozat, önértékelésre gyakorolt hatásának vizsgálata tanulásban akadályozott gyermekeknél, Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Gyógypedagógus-képző Intézet, Szeged, 2013.; SALA Réka: Láthatatlan Mese-Vándorút, Komplex logopédiai fejlesztés lehetőségei a népmesék és a Láthatatlan Színház (LRD módszer) segítségével, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest, 2014.;

BORBÍRÓ Judit: Formanyelvi performáció a kortárs színházban, a Láthatatlan Színház, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet, Budapest, 2014.

10 Lásd a Keleti István Művészeti Intézet berkeiben megalakult bOdyssey, azaz TestOdüsszeia című projektet. Forrás: https://www.lathatatlan.hu/erdekessegek/sajto/testodusszeia/ (2017.12.27.) Valamint megemlítendő még a Láthatatlan kiállítás, amely a vakok élethelyzetét célozza megismertetni.

https://www.lathatatlan.hu (2017.12.27.)