A TÉMA MEGKÖZELÍTÉSÉNEK FŐ SZEMPONTJAI

A láthatatlan színházat két évtizedes múltja alapján, olyan alternatív színházi műfajként tárgyalom, amely több tekintetben multidiszciplináris. Bizonyos vonatkozásaiban jelenleg is a helykeresés időszakát éli, emiatt nagyon sok kérdéssel, akár feloldatlan dilemmával is találkoztam módszertanának leírása során, amelyeket további kutatások alapjául szolgálhatnak. Megközelítésem sokszínűségének ez a fő oka. A műfaj értelmezésének szándéka vezetett abban, hogy a multidiszciplinaritás köréből olyan, általam megfelelőnek tartott, vonatkozási pontokat emeljek ki, amelyek a műfaj újdonságát, újszerűségét, az

1 Kisbetűs helyesírással a láthatatlan színházat, mint műfajt, nagy kezdőbetűkkel a Láthatatlan Színházat, mint intézményt különböztetem meg.

abban rejlő lehetőségek megértését segítik. Mivel egy olyan gyakorlati módszerről értekezem, amely egyelőre nem széles körben elterjedt, aki először ezen értekezés olvasásából értesül magáról a műfajról, abban természetes, hogy rengeteg kérdés merüljön fel. Nyilvánvalóan e munka nem képes mindegyikre kielégítő választ adni.

A sokszínűség azonban célja is e disszertációnak, mivel annyi lehetőséget rejt magában e műfaj, hogy nem kívántam korlátozni csupán jelenlegi fő – színházi – felhasználásának teológiával összekapcsolt területére.

Így emelek be munkámba színházelméleti, fiziológiai, drámapedagógia, pszichológiai és spiritualitással kapcsolatos elemeket, amelyek a műfaj művészetfelfogását tágítják. A pszichodrámához, valamint a pszichoterápiás feltételrendszerhez való kapcsolódással a módszer terápiás alkalmazási lehetőségeit alapozom meg. Egyházi területeken pedig missziós és lelkigondozói lehetőségként kívánom felmutatni a láthatatlan színházat.

E sokszínűség alapján alkottam meg a láthatatlan színház műfajából a Látás Redukciójával történő Dramatizálás módszerét, amely lehetővé teszi a színházi területeken kívüli felhasználást, az adott területek sajátosságai szerint.

Jelen munka felépítése e módszertani elkülönülés folyamatát is tükrözi annyiban, amennyiben a láthatatlan színház elméletéből és gyakorlatából – működésének törvényszerűségeit feltárva – indulok ki, s érkezek meg a Látás Redukciójával történő Dramatizáláshoz. Szándékom, hogy mindezeket lelkigondozói, dramatikus és teológusi szemléletem hassa át.

Lelkigondozói annyiban, amennyiben a láthatatlan színház révésze vándorának,² mellette áll, segíti a kibontakozásban, de hagyja őt önállóan cselekedni. A témát ilyen módon az elmélet felől a gyakorlat és módszertan felé vezetem, majd ezt követően, a pojmenikai hozzáállásom segítségével kapcsolom a gyakorlati teológiához.

Dramatikus, amennyiben gyakorlati oldalról ragadom meg az egész tematikát, a saját színházi tapasztalataim alapján fogalmazom meg a műfaj megvalósítási lehetőségeit, rendszerezésekhez fordulok, szükséges esetekben elemzem azokat.

Teológusi pedig annyiban, hogy megközelítésem a műfaj mélyebb megértését keresi, helyét kutatja egy nagyobb összefüggésrendszerben. E szemléletem segített abban, hogy a módszertan megfogalmazását és leírását a keresztény spiritualitás felől közelítsem meg, és annak alapvetően keresztény, gyakorlati spirituális vonatkozásaira tegyem a hangsúlyt.

Ezzel a műfaj eredetére és hátterére is szeretnék nagyobb fényt vetni. Emellett Isten titkai

2 E fogalmak kifejtésére a 2.1.4 fejezetben kerül sor.

felé a legteljesebb alázattal szeretnék viszonyulni, tudatában lévén annak, hogy a láthatatlan színház semmiképpen nem helyettesítheti az Istenhez közeledés hagyományos, sokszor immár két évezredes módszereit. Szerény útjelző kíván csupán lenni a ma embere számára e hagyományos módszerekhez való visszataláláshoz.

Ezek alapján a multidiszciplinaritást a teológia mellett az orvostudomány, a pszichológia, a színháztudomány és a művészetek képviselik, amelyek mind hátárterületei a műfajnak, továbbá a gyakorlati terápiás vagy diagnosztikai módszerek közül a pszichodráma, mint csoportpszichoterápia, a bibliodráma, a szomatodráma, a szisztemikus-fenomenológikus rendszerterápia is sok szempontból kapcsolódik a téma megközelítéséhez.

Több ponton előfordul, hogy konkrét fogalmak eredeti értelmének és jelentésének feltárásához folyamodom, amellyel e fogalmak ma használt jelentésének kiterjesztése és visszavezetése a célom. Jelentéseken túli jelentésrétegeket szeretnék felidézni ezzel, és ahol ez lehetséges, szimbolikus többletet nyújtani. Hasonlattal élve az élet ugyanis mindig több, mint biológia, a lélek mindig több, mint pszichológia, s Isten is több, mint teológia.

De a szavak szintjén maradva a Biblia szövegénél is több mindaz, amire a Biblia utal. Ez fő szemléletem a láthatatlan színház bemutatásánál, kiterjesztés. A tudomány korlátai között arra utalni, ami a tudományon túl van. A teológia, a művészetek és a humán tudományok is megtalálhatják azt a nyelvet, amelyen keresztül tudományossá tehető az a tárgy, amiről beszélnek, annak ellenére, hogy az, maga, nem tárgyiasítható. A tudomány legnemesebb célja lehet az, hogy ezt szem előtt tartsa, hogy a tudomány felettiről tudományosan beszéljen és gondolkozzon. Megértést kereső teológusi szemlélet vezérelt ebben, és az, hogy a vallás, teológia és spiritualitás „tárgya” valami olyannal foglalkozik, amely innen is, és túl is van a maga tárgyiasságán. Más szóval leírva: láthatatlan. S ahhoz, hogy ezt láthatóvá, érzékelhetővé tegyük, ez a szemléleti sokszínűség, ezek az eszközök nélkülözhetetlenek.

3 A törzsszövegbe a láthatatlan színház vándorainak egyes visszajelzéseit illesztem, a V.1.-60.b. jelölés a visszajelzés fellelhetőségére utal. Értelmezése: V: Vándornapló; 1.: a szám, amely jelzi ennek számát, jelen esetben a hat kötetből az elsőre utalunk; 60.: a vándornapló lapszáma; b.: a lapszám a vagy b jelzéssel van ellátva, amelyek a lap első vagy második oldalán található visszajelzésre utalnak. Jelen esetben tehát az első vándornapló hatvanadik lapjának második oldaláról származik az idézet.

„Egy színházban voltam, amely

A héber hagyomány szerint a Tóra fekete és fehér tűzből született.⁴ A fekete tűz a kézzel írott, vagy nyomtatott betűk a szent tekercsen, a fehér tűz pedig a betűk közötti, őket körülölelő fehér tér. A fekete minden időkre rögzített, a fehér viszont változó és sokszínű, mindig felragyog az új találkozásokban, változó idők változatlan szavai között. A láthatatlan színház fekete tüze formai megnyilvánulása, keretrendszere, megvalósításának tárgyi és lelki feltételrendszere. Fehér tüze pedig az a spirituális háttér, amelyből származik, amelyet érzékeltetni tud, amely felé el tud indítani. A fekete tűz ráláttat a fehér tűzre. A Szentírás a szavak segítségével teheti számunkra minél bensőbbé a Kinyilatkoztatást, s fehér tűzzé válva, megelevenedhet bennünk. A láthatatlan színház a maga formájával és formájában vezethet minket valamilyen láthatatlan, de nem érzékelhetetlen felé, amely magát a láthatót is tartja, öleli.