Az LRD meghatározása

Mindezek alapján elmondható, hogy az LRD egy olyan (1) dramatikus módszer, amely

(2) a fenti interakciós mezőben történik, és

(3) a látás redukálásával, regressziót kiváltó hatással érzékenyebbé tesz.

(4) Ez az érzékenység a kliens bizalma, interaktív ráhagyatkozása, és a révészek feltétel nélküli elfogadása révén elmélyül.

(5) Ebben a biztonságos közegben a feldolgozandó témára megalkotott sajátos keretekkel és eszközökkel

(6) mentalizáció során belső tapasztalattá sűríti a kliens feldolgozandó témával kapcsolatos vitális igényeit,

(7) lehetővé téve ezáltal a beállítódás és a viselkedés megváltozását.

A meghatározás alapelemeit bővebben kifejtjük:

(1) Dramatizálás. Erről már volt szó, itt csupán ennek kettősségét emeljük ki. Egyrészt dramatizálás történik a feldolgozandó folyamat ívét tekintve, amelyet a forgatókönyv ír le.

Másrészt fontos megemlíteni ennek konkrét megelevenedését révészek és kliens közötti történések interaktív viszonylatában.

(2) Az interakciós mezőt az a keretrendszer jelenti, amely megteremti magát a módszert. Az előzetes és utólagos lelkigondozói beszélgetés, a színtér, a zarándokút, a révészterapeuta és a révész, valamint a kliens/zarándok alkotja azt a közeget, amelyen belül az interakció történik.

(3) Redukció, regresszió, érzékenyítés. A redukció-redukálás szavak elsősorban lecsökkenés, lecsökkentés, korlátozás, egyszerűsítés jelentésekben használatosak manapság, és inkább egyfajta negatív tartalmat, valamitől való megfosztottságot emelnek ki. Az LRD esetében azonban a redukálás pozitív tartalma is legalább annyira fontos, ha nem fontosabb. Az orvostudományban használatos a redukció helyreigazítás (csonté, ízületé) jelentése is. A szó eredeti értelme is ezt tükrözi: visszavitel, visszahelyezés. Vagyis a valahová, valamibe való visszavitel, visszavezetés értelme sokkal többet elmond a módszer céljáról. Kérdés, hogy „hová” történik ez a redukció? MORENO megállapítását kölcsönözve a lélek valósága felé, a lélek valóságának tudatosítása felé. A magunk részéről ennek irányvonalát hangsúlyozzuk jelen munkában, amely az öntudatosodás, belátás mentén helyezkedik el a személyiség, az én, a selbst, az önmagam irányában.⁶⁸ Leginkább egyfajta egészség fogalmat érthetünk alatta.

A redukció technikája, a látás érzékszervének ideiglenes kizárása, regressziót előidéző eszköz, és ennek felelősséggel tudatában kell lennünk. Megfelelő hatást a regresszió biztonságos keretek között tartásával érhetünk el, amit a műfaj színházi bemutatása során a társulati hozzáállás kritériumainak LRD-re alkalmazott maradéktalan érvényesülése biztosítja. A regressziós állapot érzékenyít, ennek feldolgozása pedig változást idézhet elő (MÉZES, 2011b).

(4) Érzékenység elmélyülése. A módszer alkalmazása egy előzetes, minimális bizalmat feltételez, egyfajta kifelé, a révész-terapeuta és révészek felé irányuló aktivitást, nyitottságot. A kliens elsődleges bizalma kulcsfontosságú. Az első bátor lépést ugyanis ő teszi meg, mer a révészekre hagyatkozni, legyőzi a benne lévő gátakat, a tartást, esetleg félelmet, hogy ideiglenesen megfosztják látásától. Ezt a lépését, mint önmaga felé tett akarati lépést pozitívan kell értékelni, és tovább kell bátorítani, ami által a kezdeti, elsődleges bizalma elmélyül.

68 Mivel többféle személyiségszerkezeti modell áll a pszichológia és teológia rendelkezésére, ennek megfelelően a lélek valósága is több szinten fogalmazható meg. Jelen munkának kereteit túlfeszítené, ha ebbe részletesebben belemennénk, viszont tudatában vagyunk annak, hogy tisztázásra váró kulcskérdésről van szó.

A keretező lelkigondozói beszélgetésekben inkább aktív, a zarándokút során inkább passzív természetű a zarándok ráhagyatkozása. De természetesen utóbbi esetben is, mint ahogy fentebb már jeleztük, a folyamat irányát a kliens befolyásolni tudja, minden az ő ritmusában halad, adott az interakciós lehetőség. E ráhagyatkozás is a befelé fordulást segíti, mélyíti el.

A zarándokúton tapasztalt gondoskodó és szeretetteljes légkör mintegy körülöleli a dramaturgiát. A révészek nélkülözhetetlen attitűdje a kliens empatikus, feltétel nélküli elfogadása. Ez teremti meg ugyanis azt a biztonságos közeget, amelyben a kliens saját magának, személyének, érzéseinek, problémájának teljes értékű elfogadását tapasztalja.

Ebben a biztonságot adó közegben élhetők át újra, vagy élhetők meg először azok az élmények, amelyek megtapasztalása szükséges a továbblépéshez.

(5) Sajátos keretek és eszközök a zarándokutat és annak történéseit foglalják magukban. Ez, mint már korábban említettük, szigorú precizitással megírt forgatókönyv mentén zajlik a láthatatlan színház sajátos eszközeinek (érintések, mozgások, mozgatások, szövegek, hangok, bizonyos tárgyakkal való találkozások stb.) igénybevételével.

Alkalmazásuk célja, hogy a kliens jobban belehelyezkedjen a szükséges helyzetbe, segítse a szembenézést, felidézzen életeseményeket és határhelyzeteket, akár megtörténtek ezek, akár nem.

(6) Belső tapasztalat. A módszer eddig ismertetett alapelemeinek teljes körű érvényesülése a kliens mentalizációja során belső tapasztalattá sűríti a feldolgozandó témával kapcsolatos vitális igényeket. Tudatosan megéli azt, amit témája feldolgozása szempontjából fontos megélnie. Belső átéléssé változik az, ami eddig hiányzott, ami elmaradt. Visszatérhet magában addig a pontig, amelyben teljességet, maximális elfogadást tapasztal. Élővé válik benne mindaz, ami eddig legfeljebb vágyott volt. Kifejeződik mindaz, amely eddig gátolva volt. Tudatosodás és belátás tapasztalatai ezek.

(7) Beállítódás és a viselkedés megváltozása. Konstruktív vagy terápiás hatású személyiségváltozás eléréséhez bármilyen típusú terápiában, de nem csak terápiákban, hanem bármilyen egyéb kapcsolatban is, a kapcsolatot jellemző attitűdök a leginkább felelősek. Carl ROGERS először több mint hatvan éve publikált, nagy visszhangot kiváltott cikkében a terapeuta három nélkülözhetetlen attitűdjét jelöli meg: kongruencia, feltétlen elfogadás, és empátiás megértés (ROGERS, 1957). Emellett a kliensnek is észlelnie kell mindezeket. Amennyiben ezek a feltételek adottak, a kívánt pszichoterápiás hatás nagy valószínűséggel bekövetkezik. Az LRD módszer az elfogadó, empatikus légkör megteremtésével, a bizalom fokozódásával ideális körülményeket biztosíthat a kliens

problémáinak lelki tudatosítására, velük való szembenézésre, növelve ezzel a konstruktív személyiségváltozás esélyeit.

3. táblázat: A láthatatlan színház és az LRD meghatározásainak összehasonlítása

LÁTHATATLAN SZÍNHÁZ LRD

Dramatikus műfaj, mely Dramatikus módszer, amely meghatározott interakciós mezőben történik

(révész, vándor, elő-színpad, színpad, dramatikus út, csendterem, jelenlét-szoba),

meghatározott interakciós mezőben történik (előzetes és utólagos lelkigondozói beszélgetés, színtér, zarándokút, révész-terapeuta, révész, kliens/zarándok)

sajátos keretekkel, és sajátos eszközökkel, a látás érzékszervének redukálásával, regressziót kiváltó hatással érzékenyebbé tesz.

a látás érzékszervének kikapcsolása, mint legfontosabb elem segítségével

Ez az érzékenység a kliens/zarándok bizalma, interaktív ráhagyatkozása, és a révészek feltétel nélküli elfogadása révén elmélyül.

a működésében nem korlátozott többi érzékszervek révén, különböző észleletekhez vezet.

Ebben a biztonságos közegben a kliens témájára megalkotott sajátos keretekkel és eszközökkel

Ezek mentalizációja során pedig mentalizáció során belső tapasztalattá sűríti a kliens feldolgozandó témájával kapcsolatos vitális igényeit, bizonyos típusú műalkotást tesz lehetővé. A módszer pedig alkalmazási mód, amelyet egy cél elérése érdekében tudatosan felhasználunk: a tudományban tervszerű és következetes eljárás, amellyel egy tudományos területen általános érvényű, egyértelműen igazolható tételekhez, törvényszerűségekhez juthatunk, és ezeket rendszerbe foglalhatjuk.

Az előzetes és utólagos lelkigondozói beszélgetés az, amely az LRD esetében kiemelkedő szerepet kap. Ez az élménymegosztás során a láthatatlan színháznál is megjelenik, de ott kizárólag passzív, érzéseket-tudatosító szerepe van, míg az LRD-ben magát a folyamatot keretezi, és ezzel védelmezi is.

A sajátos keretek és eszközök mindkét helyen megjelennek, de fontosságuk miatt a láthatatlan színháznál korábban kapnak hangsúlyt. Ezek tulajdonképpen az interakciós mezőben implicite benne foglaltatnak, de nevesítésük mégis mindkét esetben egyértelműsíti a meghatározást.

Az LRD esetében a redukálás, regresszió és érzékenyítés eszköz jellege kiemelkedő, mert ez önmagában magyarázza, segíti a módszer működésének megértését. Ez megvan a láthatatlan színháznál is, s bár fontos szerepet tölt be annak működtetésében, de a definíció nem kívánja ennek külön kiemelését.⁶⁹

Az érzékenység a bizalom, ráhagyatkozás és elfogadás megtapasztalása során az LRD-ben elmélyül, a láthatatlan színház esetéLRD-ben az észleletek érzékelése játszik inkább fő szerepet s nem azok elmélyülése.

A mentalizáció jelentőségét mindkét esetben kiemeltük, viszont míg a láthatatlan színház esetében megállunk a belső tapasztalattá sűrűsödésnél, addig az LRD a beállítódás és a viselkedés megváltozására is fókuszál.

Ezzel az összevetéssel belátható, hogy leginkább hangsúlybeli eltolódások jelentik a különbséget a műfaj és a módszer között. Maga a módszer így már a láthatatlan színházban alkalmazott eljárás is lehet, amelyből nem minden jellegzetesség kap hangsúlyt, ugyanakkor lehetőséget ad más irányú felhasználásokra.