Történet történelem helyett: Kőrösfői-Kriesch Aladár Zách Klára-ciklus

A Zách-történet alakulásának lezárását Kőrösfői-Kriesch Aladár Zách Klára-ciklu-sához kapcsolom. A két képből álló ciklus, amely 1911-ben készült, közvetlenül is utal Arany balladájára, kiállítási katalógusában a ballada kiemelt szövegeit kapcsol-ták hozzá. Az első képhez:

„Királyasszony kertje Kivirult hajnalra:

Fehér rózsa, piros rózsa...

Szőke, leány, barna.”

„Királyasszony, néném, Az egekre kérném:

Azt a rózsát, piros rózsát Haj, beh szeretném én!”

A másodikhoz:

„Véres az ujjad, Nem vérzik hiába:

Mit kivánsz most, királyi nőm, Fájdalom díjába?”

„Mutató ujjamért Szép hajadon lányát...”

Bár kifejezésmódjában erőteljesen különbözik Kőrösfői képe a korábban tárgyaltak-tól, kompozíciójában a történetmesélés láthatólag fontos szerepet kap. A ciklus első darabja egy ábrázolásba sűríti a történet több elemét: a képet függőlegesen osztó

tengely arányosan egy kisebb és egy nagyobb hányadra osztja a kompozíciót (arany-metszés). A bal oldalon az arányaiban kisebb térfélen a királyné és Kázmér alakja látható, dekoratív alakjukkal éles kontrasztot alkot arckifejezésük, különösen Káz-mér karikaturisztikusan gonoszra elrajzolt arca. Jobb oldalon az udvarhölgyek vál-tozatos szépségű nőalakokkal ábrázolt csoportja látható. Szembetűnő, hogy a festőt a női szépség ábrázolása erősen lekötötte, kiemelést sem tesz egyértelműen a cso-port tagjai között, a néző maga választhatja ki „a históriát tévő” főszereplőt, a saját Zách Kláráját. Egyaránt alkalmas erre akár a háttal álló sötétkék ruhás nőalak, akár a három, gráciákat idéző nők egyike.¹⁰ A természeti és tárgyi környezet megformá-lásának semmi köze a „realisztikushoz, a „valósághűhöz”, inkább hasonlítható egy képeskönyv meseszerű illusztrációjához, amelynek ha a valóságalapját keressük, a német gótika ábrázolási kliséjéhez közelíthetünk. Sem a történelmihez, sem a ro-mantikához nincsen köze, ennek megfelelően a kép olvasása nem feltételezi a ma-gyar történelem ismeretét, de megfejteni sem onnan gondolja a történetet.

Hasonló a helyzet a ciklus második darabjával, amely Klára halálát hivatott elmesél-ni. Ismét egy kisebb és egy nagyobb képfelületre osztódik a függőleges tengely men-tén a kép, és a nagyobbik részt ismét a nők dekoratív csoportja alkotja, de itt nem a nők virágszerű szépsége, hanem a gyászoló női alakok művészi megfogalmazása érdekli a festőt. Nem kapcsolja össze az itt jelenlévőket az előző kép alakjaival, sem ruházatban, sem arckifejezésben nem utal az előző kerti jelenetre, hanem a gyász általános megfogalmazási módjainak variációi kapcsolódnak a nőalakokhoz: a meg-hajló vagy térdelő testtartás, a kibomló haj, a kéztartások rendje. Míg az első képen a „királyasszony kertjének” változatos szépségű virágaiként jelentek meg a lányala-kok, itt a hasonló mozdulat több nőalakhoz kötődő monotóniája hangsúlyozza a gyász teljes uralmát az ábrázolt világban. A festmény jobb oldalának kisebbik há-nyadában látjuk a kép azonosítható főszereplőjét, a meggyilkolt Klárát. A halott test ábrázolásához nem kapcsolódik az a brutalitás, amely a valódi történetnek olyan fontos sajátja, a szép, félig meztelen női test ebben az esetben a szexualitásra sem utal, hanem a kiszolgáltatottságnak és az esendőségnek a kifejezője. Azt a történel-mi motívumot, amely 50–60 évvel korábban a közönséget és a művészt egy közös történet fölidézésében egyesítette, amely történet a nemzeti ellenállás gondolatával morális közösséget képezett a történetet olvasni tudó befogadókból, a magyar sze-cesszió időszakában az alkotó kiragadta történeti beágyazottságából, más kontex-tusba helyezte, és más jelentést adott neki. Kőrösfői-Kriesch Aladár képén a konkrét történelmi esemény – kiemelve idejéből és helyéből – az emberi szépség hatalom által történő meggyalázásának példázatává válik, azaz olyan tartalommá, amely a századelő szellemében a művészet és az esztétikum bizonytalan helyét méri fel és keresi a világban. Így annak a festő által vallott ars poeticának reprezentatív darab-jává vált az eredetileg történeti kontextusba ágyazott téma, amely William Morris

10 Ez a csoportozat mutatja legerősebben Botticelli hatását, amit Krieschnek ezzel a képével kap-csolatban mindig kiemelnek (l. Dénes 1939: 66). Kőrösfői és a gödöllői művésztelep festőinek viszonyáról a történelmi festészethez l. Gellér–Keserű 1987: 110–112.

nyomán vallja: „Képességeink, munkaerőnk gyönyörteljes módon való felhasználá-sa egyúttal forráfelhasználá-sa is minden művészetnek és minden boldogságunk okozója: vagy-is életünk célja. Olyannyira, hogy amely társadalom nem nyújt kellő alkalmat min-den tagjának képességei élvezettel teljes gyakorlására, elfeledte élete célját, nem teljesíti kötelességeit, s nem egyéb tiszta zsarnokságnál, mely ellen az egész vonalon küzdeni kell.”¹¹

Szakirodalom

Arany János (1951): Arany János összes művei. I. kötet. Kisebb költemények. S. a. r.

Voinovich Géza. Budapest: Akadémiai Kiadó. 493–494.

Arany János (1968): Költemények Szász Károlytól. In: Arany János összes művei.

Prózai művei 2. 1860–1882. XI. S. a. r. Németh G. Béla. Budapest: Akadémiai.

186–216.

Bal, Mieke (1998): Látvány és narratíva egyensúlya. In: Thomka Beáta (szerk.):

Narratívák 1. Képelemzés. Budapest: Kijárat. 158.

Beihuber Ádám (2006): Borcseppek a kardélen / Gondolatok Záh Felicián merény-letéről. Sic Itur Ad Astra 1–2: 109–125.

B. P. (1819): A Kép-írásról, annak gyakorlásáról és betséről. Tudományos Gyűjtemény 2: 58–74.

Dénes Jenő (1939): Kőrösfői-Kriesch Aladár. Buda: A budapesti kir. magyar Páz-mány Péter tudoPáz-mányegyetem művészettörténeti és keresztényrégészeti intézeté-nek dolgozatai, 67.

Gellér Katalin (2003): Újítás és tradícióvállalás. In: A gödöllői művésztelep 1901–

1920. The Artists’ Colony of Gödöllő. Gödöllő. 5–26.

Gellér Katalin – Keserű Katalin (1987): A gödöllői művésztelep. Budapest: Corvina Kiadó.

Kerényi Ferenc (1979): Petőfi Bánk bánja. Budapest: Helikon. 32–39.

Keserű Katalin (é. n.): A történelmi festészet az önkényuralom idején. Az 1850-es évek történelmi f1850-estészete. http://mmi.elte.hu/szabadbolcs1850-eszet/index.

php?option=com_tanelem&id_tanelem=667&tip=0 (2015. 05. 30.)

Keserű Katalin (1984): Orlai Petrics Soma (1822–1880). Budapest: Képzőművészeti Kiadó. 43–44.

Milbacher Róbert (2009): Arany János és az emlékezet balzsama. Budapest: Ráció Kiadó.

11 A gödöllői művésztelep morális alapú művészetszemléletét meghatározta William Morris News from Nowhere (Hírek Seholországól) című műve, amelynek gondolatait mind Kőrösfői, mind Nagy Sándor átvette, felhasználta elméleti munkásságában. Erről l. Gellér–Keserű 1987:

11–16 és 21– 26, valamint Gellér 2003: 11–12 és 14.

Németh G. Béla (1970): Arany János In: Mű és személyiség. Irodalmi tanulmányok.

Budapest: Magvető. 22–23.

Németh G. Béla (1970): Vajda János A vaáli erdőben. In: Mű és személyiség Irodalmi tanulmányok. Budapest: Magvető. 729–737.

Nyilasy Balázs (2011):

Pulszky Terézia (2004): Egy magyar hölgy emlékiratai. S. a. r. Egyed Ilona, ford.:

Hortobágyi Tibor. Budapest: Neumann Kht. http://mek.oszk.hu/04900/04925/

html/mhpulszky0001.html (2015. 05. 30.)

Radocsay Dénes (1941): Madarász Viktor 1830–1917. Budapest: A budapesti kir. magyar Pázmány Péter tudományegyetem művészettörténeti és keresztényrégészeti intézetének dolgozatai 67.

Sőtér István (1963): Haza és haladás. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Székely Zoltán (1954): Madarász Viktor. Budapest: Képzőművészeti Alap.

Széles Klára (1982): Vajda János, Budapest, Gondolat Kiadó.

Szili József (1996): Arany belső monológjainak működéséről. In: Arany hogy istenül:

Az Arany-líra posztmodernsége. Budapest: Argumentum Kiadó. 276–276.

Thomka Beáta (1998): Előszó. In: Thomka Beáta (szerk.): Narratívák 1. Képelemzés.

Budapest: Kijárat.

Thomka Beáta (1998): Képi időszerkezetek. In: Thomka Beáta (szerk.): Narratívák 1. Képelemzés. Budapest: Kijárat.

Vajda János (1969): Vajda János összes művei. I. kötet. Kisebb költemények 1844–

1860. S. a. r. Barla Gyula. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Mellékletek

Körösfői-Kriesch Aladár: Zách Klára története I. (1911) (Magyar Nemzeti Galéria)

Körösfői-Kriesch Aladár: Zách Klára története II. (1911) (Magyar Nemzeti Galéria)

Madarász Viktor: Zách Felicián (1858) (Magyar Nemzeti Galéria)

Orlai Petrics Soma: Zách Felicián (1859) (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)