AZ ÉVKÖZI IDŐ HÚSVÉT UTÁN
IV.1.1 Szentháromság vasárnapja
Az újszövetségi olvasmány (szentlecke) Pál apostolnak a korintusi hívekhez írt második leve-léből idézett részlet. Az 57 körül írt levél zárszavában az egyistenhívő apostol külön tesz említést Jézusról, a zsidók által Istennek nevezett Atyáról, valamint a Szentlélekről, s szem-látomást mindhármukat isteni valóságnak tartja. • A János-evangéliumból vett rész szerzője az 1. század végén egy költői szabadsággal alkotott párbeszéd keretében arról ad tanítást, hogy a történeti Jézus az Atya (Isten) egyszülött Fiának vallotta önmagát, akit Atyja azért küldött az emberek közé, hogy üdvözüljön általa a világ.
Szentháromság vasárnapja a bibliai szemelvények tükrében a) Az Atya, a Fiú és a Szentlélek Pál apostol levelében (2Kor 13,11–13)
13 11 Egyébként, testvérek, örüljetek, legyetek tökéle-tesek, buzdítsátok egymást, legyetek egyetértők, élje-tek békességben, s a szeretet és békesség Istene veleélje-tek lesz. 12 Köszöntsétek egymást szent csókkal.
Üdvözöl-nek titeket a szentek mindnyájan. 13 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek kö-zössége legyen mindnyájatokkal!
A fontosabb kifejezések magyarázata:
testvérek, örüljetek, legyetek tökéletesek, buzdítsátok egymást: az apostol a keresztény ember örömé-ről beszél, amely abból a tudatból fakad, hogy semmi sem szakíthatja el őt Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban van (vö. Róm 8,39). A legyetek tökéletesek felhívás Jézus szavaira emlékeztet, aki arra buzdítja tanítványait, hogy igyekezzenek az irgalmas és jóságos mennyei Atya magatartását megjeleníteni a világban (vö. Mt 5,48). A buzdításra való felszólításban az apostol arra kéri a levél címzettjeit, hogy bátorítsák, vigasztalják egymást, s erősítsék egymás-ban a keresztény reményt.
a szeretet és békesség Istene veletek lesz: a szeretet Istene kifejezés utalás arra a titokra, hogy „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által” (Róm 5,5). A békesség Istene név azért illeti meg a mennyei Atyát, mert Krisztus által Ő békítette ki önmagával az emberi-séget (vö. Róm 5,1; Ef 2,14–18).
köszöntsétek egymást szent csókkal: a szent csókkal való köszöntés (vö. 1Kor 16,20) nem az ókorban szokásos szívélyes üdvözlési formát jelenti, hanem istentiszteleti esemény, amely a liturgián részt vevők testvéri kapcsolatának jelképezésére és megerősítésére szolgál.
üdvözölnek titeket a szentek mindnyájan: mivel Pál apostol Makedóniából írta levelét, a szentek kifejezéssel az őt körülvevő makedóniai hívőkre utal. A szóhasználat alapja az, hogy az ószö-vetségi Bibliában a héber kadós (szent) kifejezés a profán használatból kiemelt, attól elkülöní-tett és Istennek szentelt tárgyat vagy személyt jelenti, az Újszövetségben pedig mindazokat, akik a keresztségben kapott Szentlélek által részesültek Isten életében és szentségében (vö.
Róm 15,16; 2Tessz 2,13).
Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége: Pál apostol jókívánsága arra utal, hogy a mennyei Atya megmentő szeretete Krisztus ingyenes megváltó művében (kegyelmé-ben) siet az ember segítségére, és a Szentlélek kiáradása (közössége) révén viszi végbe az üdvösséghez szükséges változásokat teremtményében.
Az évközi idő húsvét után
148
b) Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte (Jn 3,16–18)
3 16 [Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodé-musnak]: …úgy szerette Isten a világot, hogy egyszü-lött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17 Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot,
hanem hogy üdvözüljön általa a világ. 18 Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében.
A fontosabb kifejezések magyarázata:
[Jézus ezt mondta Nikodémusnak]: Nikodémus a farizeusok közé tartozó tekintélyes zsidó, a főtanács tagja volt. Az evangélista által művészien alkotott párbeszédben az 1. század végén azokat a jámbor zsidókat képviseli, akik jóindulattal érdeklődnek a keresztény tanítás iránt.
A párbeszéd Jézusa pedig azt az egyházat jeleníti meg, amely készségesen válaszol a jóindu-latú érdeklődésre.
egyszülött Fiát adta: a zsidóság, tág értelemben használva a kifejezést, Isten fiának nevezte az uralmon lévő királyt, Isten népének tagjait, s ritkán az eljövendő Messiást is, jóllehet nem tekintette őt isteni természetű valóságnak. Pál apostol azonban az 1. század derekán már szoros értelemben használja az Isten Fia címet, s amikor Jézust Isten (a mennyei Atya) Fiá-nak nevezi, isteni természetet és földi születést megelőző öröklétet tulajdonít neki (vö. Róm 1,4; Gal 4,4; Fil 2,5–7). A század végén János evangélista is erre a szoros értelemben vett isteni Fiúra gondol, amikor a mennyei Atya Fiáról beszél, s az egyszülött Fiú kifejezést a pár-beszédben szereplő Jézus ajkára adja.
hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen: a bűn állapotában élő emberiség Isten segítsége nélkül elveszett volna, azaz örök kárhozatra jut. A mennyei Atya azért küldte Fiát a világba, hogy halála által megmentse az emberiséget az örök halál veszedelmétől. Az egyszülött Fiúban hinni annyit jelent, mint a Szentlélek ajándékaként elfogadni Jézus meg-mentő cselekedetét, s ezt az elfogadást az ő útmutatásait követő tettekkel igazolni.
nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot: az isteni ítéletet nem úgy kell elgon-dolni, hogy Isten két csoportra osztja az emberiséget, amelyek közül az egyik elkárhozik, a másik üdvözül. Az egyszülött Fiú küldetésének lényege ugyanis az emberek üdvözítésében áll. János evangélista szerint az isteni ítélet már elkezdődött a világban: aki hisz Jézusban, üdvözül, s aki nem hisz, az már ítélet alá került. Ez az elmarasztaló ítélet azonban még nem végérvényes (vö. Jn 12,48), hiszen a Jézus ajkára adott szavaknak éppen az a céljuk, hogy hitre segítsék azokat, akik még nem hisznek.
A szentírási szövegek mondanivalója
A korintusi hívekhez írt levélből vett idézet egyike azoknak az újszövetségi részleteknek, amelyekben a későbbi századok folyamán kiérlelődő szentháromságtan mindhárom szemé-lye szóba kerül. A Jézus tanítását értelmező egyház a 4. századi nikaiai és konstantinápolyi egyetemes zsinatokon fogalmazta meg a szentháromságtani hitvallásokat. Ezeknek fő mon-danivalója az, hogy az egyetlen isteni természetet három személy birtokolja: Isten egy és ugyanakkor három, jóllehet nem ugyanabból a szempontból. Bár Pál apostol még nem ismerhette a Szentháromság titkára vonatkozó tanítás későbbi megfogalmazását, már ő is kiemeli, hogy az egyetlen Isten (az Atya) Jézus Krisztus kegyelme (ajándékba adott meg-váltói műve) által menti meg az emberiséget, és Szent Lelkét adja az embernek ahhoz, hogy teremtménye a Lélek erejében hittel el tudja fogadni a megmentés művét. A szigorúan
egy-Szentháromság vasárnapja
149 istenhívő apostol tehát az Istennek nevezett mennyei Atyát, Jézus Krisztust és a Szentlelket egyaránt isteni természetű valóságnak tartja.
Az evangéliumi párbeszéd szerzője a történeti Jézus tanítása nyomán tömören összefoglalja a háromságos egy Isten és az emberiség kapcsolatát. A dialógus Jézusa arról beszél, hogy a mennyei Atya egyszülött Fiát küldte az emberek üdvözítésére, s aki hisz ebben a Fiúban, az üdvözül. Igaz, hogy a szövegben kifejezetten nem szerepel a Szentlélek neve, de az evan-gélista is tudatában van annak, amit Pál apostol az 1. század közepén úgy fogalmazott meg, hogy Jézusban hinni csak a Szentlélek erejében lehet: „senki sem mondhatja, ‘Jézus az Úr’, csakis a Szentlélek által” (1Kor 12,3) – hirdeti az apostol. • Ez az evangéliumi részlet is állítja tehát: Isten Szentháromság, azaz egyetlen valóság, mégis három személy, az Atya, a Fiú és a Szentlélek titokzatos egysége.
Az ünnepen mondj köszönetet a Szentháromságnak!
Az újszövetségi olvasmányban Pál apostol azt a keresztény meggyőződést fogalmazza meg, hogy az Istennek nevezett és az embert szerető mennyei Atya Jézus Krisztus megváltó aján-déka által menti meg az embert a bűn fogságából, és kiárasztja rá a Szentlelket, akinek erejé-ben az ember hittel el tudja fogadni a krisztusi megmentés művét. – A szentírási részlet hall-gatása közben mondj köszönetet a háromságos egy Istennek, mert az Atya téged is szeret, Krisztus ajándéka által téged is megment, és számodra is lehetővé teszi a Szentlélekkel való közösséget, és így a megváltás ajándékának hívő elfogadását.
Az evangéliumi párbeszéd alkotója a történeti Jézus tanítása és az ősegyház hite alapján fel-tételezi az Atya, a Fiú és a Szentlélek isteni mivoltát. Azt hangsúlyozza, hogy az Atya egyszü-lött Fiát adta az emberek üdvözítésére, és az embernek csupán az a feladata, hogy a Lélek erejében hittel elfogadja az egyszülött Fiú megváltó ajándékát. – Az evangéliumi részlet hallgatása közben mondj köszönetet a téged is szerető Atyának, adj hálát a téged is megváltó Fiúnak, s kérd a Szentlélek segítségét, hogy hittel el tudd fogadni a megváltás krisztusi művét.
Az évközi idő húsvét után
150