A velünk lévő Istenre vonatkozó ószövetségi jövendölés a Kr. e. 8. században élő Izajás próféta nevéhez fűződik. • A Jézus születésének előzményeit a gyermekségtörténet irodalmi műfajában bemutató újszövetségi beszámoló Máté evangéliumából származik, amely Kr. u.
80 és 90 között nyerte el mai formáját.
A negyedik adventi vasárnap a bibliai szemelvények tükrében a) Az Emmánuel (Iz 7,10–14)
7 10 Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal:
11 »Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!«
12 De Ácház azt mondta: »Nem kérek, és nem kísér-tem az Urat.« 13 Erre a próféta így szólt: »Halljátok
hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Iste-nemnek is? 14 Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmá-nuelnek fogja hívni.«
A fontosabb kifejezések magyarázata:
szólt továbbá az Úr Ácházhoz: az Úr (Isten) nem közvetlenül beszél Ácházhoz, Júda királyá-hoz (Kr. e. 8. sz.), hanem a Jeruzsálemben élő Izajás próféta által.
kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől: a jel kérését az a tény indokolja, hogy a király nehéz döntés elé került. A Palesztina északi részén lévő államok, Szíria (más néven Damaszkusz) és Izrael (más elnevezéssel: Efraim) rá akarják kényszeríteni egy katonai szövetségre az egyre jobban terjeszkedő Asszír Birodalom ellenében. A próféta arra kéri őt, hogy mielőtt döntene, imádságban beszélje meg a dolgot Istennel.
nem kérek, és nem kísértem az Urat: abból, hogy Ácház Isten iránti hűséget színlelve, azaz vallási tilalomra (vö. MTörv 6,16) hivatkozva elutasítja a prófétai tanácsot, világossá válik: ő már elhatározta magát. Nem figyel Isten várható útmutatására, hanem pusztán emberi és politikai okoskodás alapján úgy dönt: inkább szövetségre lép Asszíriával, s ezzel vállalja az adófizetés kötelezettségét, illetve azt a kockázatot is, hogy Asszíria pogány vallási szokásokat fog rákényszeríteni Júda népére. A király tehát jobban bízik a pogány nagyhatalom jóindula-tában, mint Istenben.
terhére vagytok az én Istenemnek is?: azzal, hogy a próféta saját Istenéről beszél, jelzi, hogy az az isten, akiről Ácház úgy gondolja, elhagyta őt és királyi házát, nem azonos az igaz Istennel, akinek nevében Izajás beszél.
ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni:
bár Ácház nem hajlandó az élő Istentől útmutatást kérni, az ígéreteihez hűséges Úr mégis jelet fog adni a királyi ház számára. Annak jele, hogy Isten továbbra is támogatja a dávidi uralkodóházat, egy fiú születése lesz. A jövendölés héber szövegében a szűz szó helyén az almah szó áll, amely elsődlegesen nem szüzet jelent, hanem fiatal nőt vagy lányt. A születen-dő fiúgyermek személyét a próféta homályban hagyja. Lehetséges, hogy Ácház második fiára gondol, aki Hiszkija (Ezekiás) néven követte apját a trónon. Az is lehet azonban, hogy a távoli jövőben megjelenő Messiás születését tartja szeme előtt, s a fiatal nő vagy szűz kifejezéssel jelképesen Siont, illetve a megújult Izrael egészét jelöli. A gyermek születése és
Az adventi idő
28
neve jelezni fogja, hogy Isten nem hagyta el és nem fogja elhagyni választott népét. A héber Emmánuel (vagy Immánuel) név ugyanis ezt jelenti: „velünk az Isten”.
b) Jézus születése Máté evangéliumában (Mt 1,18–24)
1 18 Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitudódott, hogy méhében fogant a Szentlélek-től. 19 József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el őt. 20 Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni fele-ségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a
Szent-lélektől van. 21 Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.« 22 Mind-ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: 23 »Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni«. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. 24 József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr an-gyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
A fontosabb kifejezések magyarázata:
Jézus Krisztus születése pedig így történt: a keresztények által Messiásnak tartott Jézus születési éve bizonytalan. A történészek szerint Kr. e. 6 és 4 között látta meg a napvilágot. Ez a dátum azért nem egyezik meg a keresztény időszámítás kezdetével, mert a 6. század Rómájában Jézus születésének időpontját tévesen helyezték a Róma alapításától számított 753. évre.
Mária el volt jegyezve Józseffel: a zsidó jogrend szerint a két tanú előtt megkötött eljegyzéssel jogilag már létrejött a házasság: ez azt jelenti, hogy az eljegyzés és a házasságkötés közti időszakban született gyermeket minden további nélkül törvényesnek tekintették. Ez a házas-ság azonban csak akkor vált teljessé, amikor (általában egy esztendő elmúltával) megtartot-ták a házasságkötés ünnepi szertartását, amelynek folyamán a férj befogadta jegyesét a saját házába.
igaz ember lévén: József nem abban az értelemben volt igaz, hogy igazodott az ószövetségi törvényhez, amely arra késztette volna őt, hogy bocsássa el gyanúba került jegyesét. Nem is az emberi jóság értelmében volt igaz, amely arra indította, hogy titokban váljon meg jegye-sétől, és ne legyen ártalmára Máriának, akinek bűnössége nem volt bizonyítható. József igaz volta inkább annak a jámbor, istenfélő embernek a tulajdonsága, aki belátja, hogy Isten ért-hetetlen, emberileg felfoghatatlan élethelyzet elé állította őt, s nem akarván keresztezni Isten terveit, úgy gondolja, akkor igazodik legjobban Isten titokzatos akaratához, ha csendben a háttérbe húzódik.
álmában: az álom az ókori kelet világában és így a Bibliában is az isteni kinyilatkoztatás köze-ge (vö. Ter 15,12; 37,5 stb.).
József, Dávid fia: ez azt jelenti, hogy Mária jegyese Dávid király családjának kései leszárma-zottja volt.
a Szentlélektől van: a kijelentéssel az elbeszélés szerzője elsősorban azt hangsúlyozza, hogy a gyermek nem a test ösztönéből vagy a férfi akaratából (vö. Jn 1,13), hanem Isten rendkívüli tevékenységének gyümölcseként fog megszületni. Jézus fogantatása Isten új teremtése, nem pedig valamiféle biológiai nemzés, mint amilyenről a pogány mítoszokban olvashatunk.
A Szentlélek ugyanis azonos Isten Lelkével, aki a Biblia szerint jelen volt már a világ és az első ember teremtésekor is (vö. Ter 1,2; 2,7). Mivel a Szentlélek teremtő cselekedete nem biológiai tevékenység, Jézus istenfiúságán (vö. Lk 1,32) nem azt kell érteni, hogy Isten az ő biológiai apja, hanem ezt: Jézusban az a titokzatos személy vette magára az emberi termé-szetet, aki öröktől fogva Isten Fia.
Advent negyedik vasárnapja
29 a Jézus nevet adod neki: a Jézus (héb. Jesua) név jelentése: Jahve az üdvösség vagy szabadítás.
Az angyal ezt a nevet azzal magyarázza, hogy Jézus szabadítja meg népét bűneitől.
hogy beteljesedjék az Úr szava: az evangéliumi részlet szerzője a gyermek születését az Emmá-nuel születésére vonatkozó ígéret beteljesülésének tekinti, amelyet a Kr. e. 8. században Izajás próféta fogalmazott meg Ácház király számára.
íme, a szűz…: Máté két szempontból is átértelmezi Izajás szavait. Egyrészt a prófétától eltérően nem az Istenhez hűséges Izraelt (Siont) jelöli a szűz kifejezéssel, hanem egy egyedi személyt, azaz Máriát, aki személyében képviseli az Istenhez hű zsidó népet. Másrészt a pró-fétai jövendölést, amelyben a héber almah (fiatal nő) kifejezés jelöli a szüzet, az Ószövetség Kr. e. 2. században készült görög fordítása (a hetven fordítóra utaló Septuaginta, azaz Hetve-nes fordítás, röv. LXX) alapján idézi, amely az almah szót a görög parthenosz (szűz) főnévvel adja vissza. Az evangélista szavaiból az is kiviláglik, hogy ezen a szűzön érintetlen leányt ért (Mt 1,25; vö. Lk 1,34), jóllehet Jézus istenfiúságának bizonyítékát nem az érintetlen lánytól való születésben, hanem a Szentlélek tevékenységében látja (Mt 1,20; vö. Lk 1,35).
A szentírási szemelvények üzenete
Az Izajás próféta nevéhez fűződő jövendölésben Isten arról biztosítja a választott népet: az Emmánuel születésével adja majd jelét annak, hogy választottai körében van. A zsidó törté-nelem tanúsítja: bár Isten a Teremtőjükhöz hűtlenné váló zsidóktól sosem tagadta meg a népének megsegítésére vonatkozó ígéretét, Dávid király dicsőséges utódjának, az Emmánu-elnek eljövetele váratott magára. • Az egyház azért emlékezik vissza a hűséges Isten ígére-tére, mert hite szerint a prófétai jövendölésben szereplő Emmánuel azonos azzal a Jézus Krisztussal, akinek közelgő születésnapjára készül advent negyedik vasárnapján.
A gyermekségtörténet irodalmi műfajában megfogalmazott evangéliumi részlet szerzője nem a történészt érdeklő adatok említésével számol be Jézus születésének körülményeiről, hanem e születés jelentését és jelentőségét hangsúlyozza. A születés történeti tényét értelmező írásá-nak szimbólumaival azt emeli ki, hogy a Mária méhében megfoganó gyermek azonos Isten örök Fiával, aki azért lett emberré és „velünk lévő Istenné”, hogy isteni hatalmával meg-szabadíthassa az embert a bűn végzetszerűnek látszó fogságából. • Advent utolsó vasár-napján az egyház azért állítja a hívők elé a bűntől szabadító Emmánuel fogantatásáról szóló vallási drámát, hogy tudatosítsa a keresztényekben Jézus isteni eredetét és karácsonykor ünnepelt születésének üdvtörténeti jelentőségét.
Adj hálát az Emmánuelért!
Az ószövetségi jövendölés olvasása közben gondolj arra, hogy bár Ácház királyhoz és népé-hez hasonlóan te is gyakorta hűtlenné válsz Istennépé-hez, Ő ennek ellenére számodra is Emmá-nuel, veled lévő Isten akar lenni. Karácsonyra készülve köszönd meg neki ezt a nagylelkű szeretetet!
Amikor Jézus születésének mesébe illő történetét hallgatod, gondolj arra, hogy ez a történet nem mese, hanem boldogító valóság! Isten minden emberi képzeletet felülmúlóan és túl-áradó módon teljesítette ígéretét: úgy vált bűnöktől szabadító Emmánuellé, hogy Jézusban testet öltött. Ez a megtestesülés a te megtisztulásod és örök boldogságod érdekében is történt, ami Isten iránti hálára kötelez.
I.2.