A Szent Család ünnepe

Az ószövetségi idézet a Jézus, Sirák fiának könyve című iratból származik, amelynek héber nyelvű eredetije, majd görög fordítása (LXX) a Kr. e. 2. században készült el. E mű, amelyet Egyházi Könyv (lat. Ecclesiasticus liber) néven is ismerünk, az úgynevezett deuterokanonikus (másodlagosan kánoni) könyvek közé tartozik: csak a 4. századtól szerepel a keresztény kánonban, azaz a sugalmazott szent könyvek jegyzékében (vö. DH 179). A protestánsok a 16. században kétséges eredetű, apokrif (gör. apokrüphosz: rejtett, titkos) írásnak minősítet-ték, s kihagyták a kánonból. • Az újszövetségi szentírási elbeszélés a Máté-evangéliumban található gyermekségtörténet egyik részlete.

A Szent Család ünnepe a bibliai szemelvények tükrében a) A szülők iránti tisztelet (Sir 3,3–7.14–17)

3 ³ …Isten tekintélyt adott az atyának a gyermekek előtt, és megszabta az anya jogát a gyermekekkel szemben. ⁴ Aki szereti Istent, bűneiért engeszteli; tar-tózkodik tőlük, és mindennapi imája meghallgatásra talál. ⁵ Kincset gyűjt, aki megbecsüli anyját; ⁶ aki tiszteli atyját, örömét leli gyermekeiben, s amikor imádkozik, meghallgatásra talál. ⁷ Aki tiszteli atyját, hosszú életű lesz, s aki szót fogad atyjának, felüdíti

anyját. […] ¹⁴ Fiam! Legyen gondod apádra öregségé-ben, és ne keserítsd őt életében! ¹⁵ Ha meg is fogyat-kozik értelmében, légy elnéző iránta, és meg ne vesd őt erőd teljességében! Az apa iránt tanúsított tisztelet ugyanis nem megy feledésbe, ¹⁶ és anyád hibájáért jóval fizetnek neked: ¹⁷ a jótett fejében gyarapodsz majd, a szorongatás napján javadra számítják neked, és bű-neid elillannak, mint dér a melegben.

A fontosabb kifejezések magyarázata:

Isten tekintélyt adott az atyának a gyermekek előtt: ez a megállapítás az Isten által adott tízparan-csolat negyedik felszólítására, a „tiszteld apádat és anyádat” (Kiv 20,12; MTörv 5,16) isteni követelményére épül.

aki szereti Istent, bűneiért engeszteli: mivel a bűn elkövetésekor nem Isten haragszik meg az em-berre, hanem fordítva, az engesztelésben sem valamiféle haragvó Istent kell jobb belátásra bírni, hanem a bűnt elkövető, az Istenre haragvó embernek kell megváltoznia. S ez történik, valahányszor az isteni segítségért fohászkodó teremtmény Isten erejében képessé válik arra, hogy tartózkodjon a bűnös életviteltől.

kincset gyűjt, aki megbecsüli anyját: a kincs az ószövetségi Bibliában nem csupán az e világi ér-tékeket jelenti, hanem elsősorban Isten barátságát (vö. Bölcs 7,14) és az Úr félelmét (vö.

Iz 33,6), vagyis annak az Istennek tiszteletteljes elismerését, aki békességet és életet ígér a benne bizakodó embernek (vö. Bír 6,23). Nyilvánvaló, hogy a szemelvény szerzője az utóbbi értelemben vett kincsre gondol.

aki tiszteli atyját, hosszú életű lesz…: a hosszú földi élet az Úr félelméhez, az Isten iránti biza-lomhoz és hűséghez kapcsolódó ígéret (vö. Sir 1,25). Ezt az ígéretet a szerző a szülők iránti tisztelettel is összefüggésbe hozza, mert ebben a tiszteletben az Úr félelmének megnyilvá-nulását látja. Nyilvánvalóan nem azt akarja mondani, hogy az apját tisztelő ember nem halhat meg fiatalon, hanem egy történelmi tapasztalatot fogalmaz meg: csak azok a társadalmak boldogulhatnak, s maradhatnak hosszú távon kapcsolatban az élet Forrásával, amelyek az Isten útmutatása szerint gondoskodnak az idősebb nemzedékről.

A karácsonyi idő

40

az apa iránt tanúsított tisztelet ugyanis nem megy feledésbe, és anyád hibájáért jóval fizetnek neked: az apa iránti tiszteletet és az anya hibáinak elnézését Isten azzal jutalmazza, hogy megbocsátja az idős szülők hibáit elnéző és a róluk gondoskodó fiú vétkeit.

b) A Szent Család egyiptomi útja (Mt 2,12–15.19–23)

2 ¹² Mivel [a bölcsek] álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba. ¹³ Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt:

»Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.« ¹⁴ Erre ő fölkelt, éjjel magához vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba.

15 Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: »Egyiptomból hívtam az én fiamat.« […] ¹⁹ Amikor Heródes

be-végezte életét, íme, az Úr angyala megjelent álmában Józsefnek Egyiptomban ²⁰ és így szólt: »Kelj föl, vedd magadhoz a kisgyermeket és anyját, és menj Izrael földjére. Meghaltak ugyanis, akik a gyermek életére törtek.« ²¹ Ő fölkelt, maga mellé vette a kisgyermeket és annak anyját, és bement Izrael földjére. ²² Mivel meghallotta, hogy Arkelausz uralkodik Júdeában ap-ja, Heródes helyett, félt odamenni. Miután álmában intést kapott, eltávozott Galilea vidékeire. ²³ Odaérve egy Názáretnek nevezett városban telepedett le, hogy így beteljesedjék, amit a próféták mondtak: »Názáre-tinek fogják hívni.«

A fontosabb kifejezések magyarázata:

mivel [a bölcsek] álmukban intést kaptak…: a Máté-evangélium szimbólumokban gazdag elbe-szélése szerint napkeletről Nagy Heródes király (ur. Kr. e. 37–4) tudtával bölcsek érkeztek Betlehembe, hogy ajándékokkal hódoljanak a gyermek Jézus, a „zsidók újszülött királya”

előtt (vö. Mt 2,1–11). Most ezek a bölcsek kapják az angyali intést, hogy hazatérésük alkal-mával kerüljék el a királlyal való újbóli találkozást.

kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba: az angyal azért biztatja menekülésre Józsefet és családját, mert a hatalmát féltő Heródes semmilyen eszköztől sem riadt vissza, hogy uralmát biztosítsa. Beteges uralomvágyát mutatja például az, hogy hatalom-féltésből két fiát és feleségét is meggyilkoltatta, illetve Jézus születését követően Betlehem-ben és annak környékén megölette a kétévesnél fiatalabb fiúgyermekeket (vö. Mt 2,16–18).

hogy beteljesedjék az Úr szava…: »Egyiptomból hívtam az én fiamat«: a Palesztinával határos Egyip-tom a történelmük fájdalmas és örvendetes emlékeit egyaránt őrző zsidók számára a szolga-ság, a fogság birodalmát jelentette. A Kr. e. 13. században Mózes Isten segítségével ebből a szolgaságból vezette ki az izraeliták népét. Ózeás próféta, aki Izrael népét Isten fiának nevezte, a Kr. e. 8. században lelkesen emlékezett vissza erre a szabadulásra, midőn Isten ajkára adta az „Egyiptomból hívtam ki az én fiamat” szavakat (vö. Óz 11,1). A prófétai mon-dást felidéző evangélista beszámolójában szereplő angyal értelmezésében azonban az Isten fia a zsidóságból származó Jézust, illetve a hozzá tartozó új népet, a megújult Izraelt jelenti.

meghallotta, hogy Arkelausz uralkodik…: Arkelausz Heródes fia volt, akit atyja halála (Kr. e. 4) után Augustus császár Júdea, Szamaria és Idumea negyedes fejedelmévé tett. Mivel kegyet-len ember hírében állt, József óvakodott attól, hogy családjával Júdeában keressen lakhelyet.

odaérve egy Názáretnek nevezett városban telepedett le: bár Názáretet a Biblia városnak nevezi, Jézus korában csak egy kis falu volt Galileában. A gyermekségtörténet szerzője azonban elsősorban nem a földrajzi tájékoztatás kedvéért említi a falu nevét, hanem azért, mert egy messiási jövendölés beteljesüléséről akar hírt adni. A Názáret (héb. Naceret) szó jelentése:

hajtás, sarj (héb. necer). Midőn az evangélista Jézust názáretinek nevezi, azt hirdeti: ez a Jézus azonos azzal a Jessze (Dávid apja) gyökeréből sarjadó „hajtással”, akinek eljöveteléről a Kr. e. 8. században Izajás próféta jövendölt (vö. Iz 11,1).

A Szent Család ünnepe

41

A szentírási szemelvények mondanivalója

A Sirák fia könyvéből vett szemelvény szerzője a tízparancsolat negyedik (tiszteld apádat és anyádat; vö. Kiv 20,12) útmutatásából kiindulva az Isten elgondolása szerinti eszményi csa-lád megvalósítására buzdít. A szerző a negyedik parancsolatban a mennyei Atya akaratának kifejeződését látja, és azt hangsúlyozza: az eszményi család összetartó erejét az adja, hogy tagjai igazodnak Isten akaratához. • A Szent Család ünnepén az egyház azért eleveníti fel ezt az ószövetségi részletet, mert meggyőződéssel vallja: a tökéletes családot a Jézus, Mária és József alkotta közösség váltotta valóra. Ennek a közösségnek ugyanis minden tagját az jellemezte, hogy a mennyei Atya akaratát kereste és követte földi küzdelmeiben.

A Máté evangéliumából idézett részlet a gyermekségtörténet irodalmi műfajában fogalmazó-dott meg. A leírásban tehát nem a cselekmény (a szentcsalád egyiptomi útja) a hangsúlyos, hanem az, amit szerzője e kis történettel kifejezni szándékozott: a családjával Egyiptomba menekülő, majd onnan visszatérő Jézus már gyermekkorában is azonos volt azzal a Messiás-sal, akinek földi életében meg kellett tapasztalnia a bűnök okozta szenvedés, üldöztetés és elnyomás világát, hogy aztán új Mózesként kivezethesse, megszabadíthassa népét a bűn ural-mának állapotából. Mivel az evangélista látásában az utóbbi állapotot Egyiptom szimbolizálja, az Isten fia kifejezés pedig Jézust és az általa megszabadított emberi közösséget jelenti, Máté a mennyei Atya ajkára adhatja Ózeás próféta egykori szavait: „Egyiptomból hívtam ki az én fiamat”. Ez a mondat immár azt jelenti: Isten az Egyiptom által jelképezett nyomorúságos és bűn fertőzte történelemből „hívta ki” Jézust és mindazokat, akiket Jézus megszabadított az örök halállal fenyegető bűnös állapotból. • A Szent Család ünnepén az egyház arra emlé-kezik, hogy a bűn állapotából megszabadító Jézus sorsában szülei is osztoztak. Bár történeti szempontból nem sokat tudunk a Messiás családjának életéről, az evangéliumi utalásokból egyértelmű: Jézus családjának minden tagja szent volt abban az értelemben, hogy teljességgel elfogadta a mennyei Atya akaratát, amelyet a Biblia így fogalmaz meg: Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4). Jézus szenvedésé-vel és halálával mutatta meg, hogy teljességgel azonosult ezzel az egyetemes üdvözítő akarat-tal. Mária azzal fejezte ki az isteni akarathoz való ragaszkodását, hogy bár nem értette, igent mondott Isten titokzatos tervére: „legyen nekem a te igéd szerint” – válaszolta az angyalnak (vö. Lk 1,38). S végül József, akit a Biblia igaz (Isten akaratához igazodó) embernek mond (vö. Mt 1,19), kész volt igazodni Isten titokzatos elgondolásához, s ezért nemcsak hogy nem félt magához venni Máriát, hanem hűségesen gondoskodott is családjáról.

Mit kell tenned ahhoz, hogy családod eszményivé váljon?

Az ószövetségi buzdítást hallgatva igyekezz belátni: saját családod szentté válásához csak akkor tudsz hozzájárulni, ha a legszűkebb emberi közösségedben betöltött szerepednek meg-felelően Isten útmutatása szerint élsz.

Az evangéliumi részlet mondanivalója az, hogy Jézus és családja mindenben tökéletesen iga-zodott a minden ember üdvösségén munkálkodó mennyei Atya akaratához. Bármilyen (gyermeki, szülői stb.) szerepet töltesz be saját családodban, gondold meg, hogy akkor tudsz hozzájárulni e kis közösség megszentelődéséhez, ha azonosulsz az Atya akaratával, azaz Jézus segítségével megteszel mindent azért, hogy a környezetedben élő emberek eljuthassanak a minden embernek örök boldogságot szánó Istenbe vetett hitre.

A karácsonyi idő

42