Nagyböjt negyedik vasárnapja

Az ószövetségi idézet Sámuel első könyvéből való. Sámuel a Kr. e. 11. században a zsidó nép bírája és prófétája volt, aki jelentős szerepet játszott a zsidó királyság államformájának meg-teremtésében. A prófétának tulajdonított írásokat – amelyeknek legfeljebb egy része szárma-zik Sámueltől – szóbeli és írásos hagyományok feldolgozásával valamikor a Kr. e. 10. és a Kr. e. 6. század közti időszakban ismeretlen szerzők állították össze. Több szerzőre utal pél-dául az a tény is, hogy a mű történeti szempontból pontatlanságokat, ismétléseket és kisebb tévedéseket is tartalmaz. Az eredetileg egyetlen alkotásnak tartott írásgyűjteményt először a Kr. e. 3-2. században a görög fordítók (LXX) osztották fel két könyvre. A 4-5. századi latin nyelvű bibliafordítás (Vulgata) készítője és az őt követő nemzeti fordítók ennek a felosztás-nak alapján beszélnek Sámuel első és második könyvéről. • A vakon született ember meg-gyógyításáról szóló részlet János evangéliumában olvasható. Értelmezésében figyelembe kell vennünk, hogy a csodaelbeszélés irodalmi műfajában fogalmazódott meg. Ez azt jelenti, hogy az elbeszélés szerzője nem a köznapi értelemben vett rendkívüli eseményre s a gyógyí-tás történeti részleteinek bemutagyógyí-tására helyezi a hangsúlyt, hanem az ember szívében végbe-menő, bibliai értelemben vett csodára.

Nagyböjt negyedik vasárnapja a bibliai szemelvények tükrében a) Isten nem látszat alapján ítél (1Sám 16,1b.6–7.10–13a)

16 ^1b [Azt mondta az Úr Sámuelnek]: »Töltsd meg szarudat olajjal, s gyere, hadd küldjelek a betlehemi Izájhoz, mert annak a fiai közül szemeltem ki ma-gamnak királyt.« […] ⁶ Amikor… meglátta Eliá-bot, azt mondta magában: »Nemde, máris az Úr előtt áll felkentje?« ⁷ Ám az Úr azt mondta Sámuel-nek: »Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem aszerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti.« […] ¹⁰ Hét fiát vezette így oda Izáj Sámuel elé, de Sámuel azt mondta

Izájnak: »Ezek közül nem választott az Úr!«

11 Majd azt mondta Sámuel Izájnak: »Ez az összes fiad?« Ő azt felelte: »Hátra van még a legkisebbik, az a juhokat legelteti.« Azt mondta erre Sámuel Izáj-nak: »Küldj érte, s hozasd el, mert addig nem telep-szünk le, amíg ide nem jön.« ¹² Érte küldött tehát, és elhozatta. Vörös volt, szépszemű és csinos külsejű.

Azt mondta ekkor az Úr: »Kelj fel, kend fel, mert ő az!« ^13a Erre Sámuel vette az olajos szarut, s felkente őt testvérei közepette, és ettől a naptól az Úr Lelke Dávidra szállt.

A fontosabb kifejezések magyarázata:

[azt mondta az Úr Sámuelnek]: a szentírási részlet szerzője az Isten és Sámuel próféta képzelet-beli párbeszédének keretében fogalmazza meg a zsidóknak azt a hitképzelet-beli meggyőződését, hogy Dávidot végső fokon Isten jelölte királynak Saul utódjaként. Saul az izraeliták első királya volt, akit a Kr. e. 11. században sorsvetés alapján választottak meg uralkodónak.

töltsd meg szarudat olajjal: az olajos szaru (az állatok patájának vagy szarvának anyagából ké-szült folyadéktároló) arra a gyakorlatra utal, amely szerint a királyt olajjal való felkenés szer-tartásának keretében szentelték fel szolgálatára. E fölkenés alapján az isteni világgal külön-leges kapcsolatba kerülő királyt az Úristen fölkentjének, az Úr messiásának is nevezték.

hadd küldjelek a betlehemi Izájhoz: a betlehemi Izáj (Jessze) Dávidnak volt az apja, így ő a dávidi dinasztia ősatyja.

Nagyböjt negyedik vasárnapja

81 meglátta Eliábot: Eliáb Izáj legidősebb fia, aki külső adottságait tekintve Saulhoz hasonlóan alkalmasnak látszott az uralkodói szerepre. Isten azonban mégsem őt választotta.

én nem aszerint ítélek, amire az ember néz: a párbeszéd alkotója azt a gondolatot hangsúlyozza, hogy Isten az emberektől eltérően nem felszínesen, nem a külső látszat alapján értékeli teremtményeit. Ő nem a külsőt, hanem a teremtmény szívbeli készségét, vagyis azt tartja szem előtt, hogy az ember kész-e arra, hogy az Ő segítségével igazzá váljon (akaratát Terem-tője akaratához igazítsa).

azt mondta ekkor az Úr: Kelj fel, kend fel, mert ő az: külsejét tekintve Dávid is alkalmasnak látszott a királyi feladatra, a szíveket vizsgáló Isten (vö. Jer 17,10; 20,12) mégsem külső adottságai, hanem szívbéli készsége miatt döntött mellette. Az isteni választás motívumát a Sámuel nevé-hez fűződő könyvek szerzői úgy fogalmazzák meg, hogy Dávid az Úr szíve szerinti ember volt (vö. 1Sám 13,14). – Dávid a zsidók egyik legnagyobb királya lett, aki a Kr. e. 11-10. szá-zadban uralkodott.

ettől a naptól az Úr Lelke Dávidra szállt: az izraeliták meggyőződéssel vallották, hogy a próféta által királlyá fölkent személy új feladatához megkapja az Úristen segítő erejét (Lelkét).

b) Jézus megadja a hívő látás ajándékát (Jn 9,1.6–9.13–17.34–38)

9 ¹ [Jézus útközben] látott egy vakon született em-bert. […] ⁶ A földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemére kente, ⁷ és azt mondta neki:

»Eredj, mosakodj meg a Siloe tavában!« Ez küldöt-tet jelent. Elment tehát, megmosdott, és ép szemmel tért vissza. ⁸ Ezért a szomszédok és akik azelőtt lát-ták őt mint koldust, azt kérdezték: »Nem ő az, aki itt ült és koldult?« Egyesek azt mondták: »Ő az.«

9 Mások így szóltak: »Nem, csak hasonlít rá.« Ő azonban kijelentette: »Én vagyok az.« […] ¹³ Ek-kor elvitték a farizeusokhoz azt, aki előbb vak volt.

14 Azon a napon pedig, amikor Jézus a sarat csinálta és megnyitotta szemeit, szombat volt. ¹⁵ Ismét megkér-dezték tehát tőle a farizeusok is, hogy hogyan nyerte vissza a szeme világát. Ő azt felelte: »Sarat tett a

sze-meimre, megmosdottam, és látok.« ¹⁶ Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: »Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg!« Má-sok azt mondták: »Hogyan cselekedhet bűnös ember ilyen jeleket?« És szakadás támadt köztük. ¹⁷ Erre ismét megkérdezték a vaktól: »Te mit gondolsz róla, miután megnyitotta szemeidet?« Ő pedig azt felelte:

»Próféta!« […] ³⁴ Azok azt felelték neki: »Minde-nestől bűnben születtél, és te oktatsz minket?« És kidobták őt. ³⁵ Jézus meghallotta, hogy kidobták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: »Hiszel-e az Emberfiában?« ³⁶ Az így felelt: »Ki az, Uram, hogy higgyek benne?« ³⁷ Jézus azt mondta neki: »Hi-szen láttad őt: ő az, aki veled beszél.« ³⁸ Erre az így szólt: »Hiszek, Uram!« És leborult előtte.

A fontosabb kifejezések magyarázata:

[Jézus útközben] látott egy vakon született embert: a vak szó a Bibliában nem csupán a látás fizikai képességének híján levő teremtményt jelenti, hanem átvitt értelemben a bűn sötétségében botorkáló embert is. Az ilyen értelemben vakok vagy elismerik vakságukat, s azt, hogy rá-szorulnak Isten irgalmára, vagy ragaszkodnak lelki vakságukhoz, s önmagukat gőgösen látó-nak nevezve elutasítják az Isten által felkínált világosság ajándékát. Az elbeszélésben szereplő vakon született olyasvalakit jelenít meg, aki elismeri lelki vakságát, és azt, hogy rászorul arra az Istentől eredő igazi világosságra, akit az evangélista Jézussal azonosít (vö. Jn 1,9; 9,5).

Jézus egyrészt abban az értelemben világosság, hogy minden embernek megmutatja az üdvösségre vezető utat, másrészt abban, hogy megadja az üdvösségre vezető út látásának és követésének képességét (a hitet) is mindazoknak, akik készek elfogadni ajándékát.

a földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemére kente: a néphit a nyálnak gyógyító erőt tulajdonított. Jézus látszólag igazodik ehhez a hiedelemhez, de azzal, hogy a vakot a tóhoz küldi, jelzi: a gyógyulást nem a nyál fogja eredményezni.

A nagyböjti idő

82

eredj, mosakodj meg a Siloe tavában!: ez a tó egy jeruzsálemi vízmedence, amelyet Kr. e. 700 körül Júda királya, Hiszkija (Ezekiás) hozatott létre oly módon, hogy a Gihon-forrás vizét egy alagúton bevezettette a városba. A héber siloah szó küldőt (vivőt, vezetéket, csatornát), de küldöttet is jelenthet. Az evangélista a „küldött” jelentést részesíti előnyben, és ezzel jel-zi: Jézus a mennyei Atya küldöttjeként fogja meggyógyítani az embert.

amikor Jézus a sarat csinálta és megnyitotta szemeit, szombat volt: a zsidó istentiszteleti törvények szerint szombati napon tilos volt munkát végezni (például sarat csinálni) és halálveszélyt le-számítva gyógyítani. A farizeusok (az „elkülönült” zsidó vallási párt tagjai) ezért kifogásolják és tartják törvényszegésnek Jézus szombatnapi gyógyításait.

ő pedig azt felelte: »Próféta!«: a farizeusok csak a felszínt látják, és csak az emberek alkotta vallási törvényeket tartják szem előtt, ezért képtelenek felfedezni Jézusban az Isten emberét. A meg-gyógyított vak ellenben prófétának nevezi jótevőjét. Ez mutatja, hogy már lelki vakságából is gyógyulni kezd, hiszen „látja”, azaz megsejti, hogy Jézus Isten erejében cselekedett.

mindenestől bűnben születtél, és te oktatsz minket?: a farizeusok azért háborodnak fel, mert abból a helytelen előfeltevésből indulnak ki, hogy ha valaki vakságban vagy más betegségben ved, ez azért van, mert vagy ő, vagy a szülei vétkeztek. Jézus nem tagadja ugyan, hogy a szen-vedés és a nyomorúság az emberi bűnök miatt van a világban, de elutasítja azt a tévhitet, amely szerint Isten közvetlenül betegséggel büntetné azt, aki bűnt követ el, vagy akinek szü-lei vétkeztek (vö. Jn 9,3).

hiszel-e az Emberfiában?: az Emberfia Dániel próféta (Kr. e. 6. sz.) látomásában az ég felhőin érkező titokzatos égi lény, közvetítő Isten és az emberek között, aki Istentől királyságot és hatalmat kap minden nép fölött (vö. Dán 7,13–14). A történeti Jézus időnként ezzel az Em-berfia kifejezéssel illette önmagát, amelynek jelentése azonban még tanítványai számára sem volt világos.

erre az így szólt: »Hiszek, Uram!« És leborult előtte: a tanítványokhoz hasonlóan a meggyógyított vak sem lehetett tisztában az Emberfia név jelentésével. Hitvallásából és leborulásából azon-ban látszik, hogy lelkében végbement a bibliai értelemben vett csoda: kigyógyult lelki vaksá-gából, mert már képes belátni, hogy az Emberfia nem csupán csodadoktor vagy nagy próféta, hanem olyasvalaki, akinek személyén keresztül a gyógyító Isten segített rajta.

A szentírási szemelvények üzenete

A Sámuel első könyvéből vett idézet Dávid királlyá választásának eseményét örökíti meg.

A bibliai részlet szerzője azonban nem a királlyá kenés történeti részleteit mutatja be, ha-nem egy művészi módon alkotott párbeszéd keretében azt a gondolatot hangsúlyozza, hogy Dávidot végső fokon az Úristen választotta ki és tette meg uralkodónak. Az Isten és a pró-féta közti képzeletbeli párbeszéd alkotója a vallásos zsidóknak azt a meggyőződését emeli ki, hogy az Úristen – eltérően az emberektől – nem a külső látszat szerint ítéli meg teremt-ményeit, hanem szívbeli készségüket veszi figyelembe. Ez jól látszik abból, hogy Dávidot választotta.

A János-evangéliumból származó részlet mondanivalója az, hogy az önmagát a világ világos-ságának nevező (vö. Jn 9,5) Jézus megadja a hívő látás ajándékát a bűnös állapot sötétségé-ben élő embernek, ha az bizalommal fordul hozzá. Ezt a mondanivalót azonban csak akkor olvashatjuk ki a vakon született ember meggyógyításáról szóló részletből, ha figyelembe vesszük, hogy a történetet a csodaelbeszélés irodalmi műfajában fogalmazták meg. A Biblia szerint nem a köznapi értelemben vett rendkívüli esemény az igazi csoda, hanem az, ha a bűnös állapot sötétségében élő ember életének szokványos vagy rendkívüli eseményeiben

Nagyböjt negyedik vasárnapja

83 felfedezi Isten közeledését, és elfogadja tőle az életének világos távlatokat és értelmet nyújtó hit ajándékát. Az elbeszélésben szereplő ember nem csupán fizikailag vak, hanem lelkileg is az. A vakság ugyanis a Szentírásban az ember bűnös és kilátástalan lelkiállapotának is szim-bóluma. A kettős értelemben is vak ember életében történik egy rendkívüli esemény: találko-zik Jézussal, aki felkínálja segítségét. Ezt követően meglepő módon meggyógyul. Ám ez még csak köznapi értelemben véve „csoda”. A bibliai értelemben vett csoda az ember szívének mélyén születik meg, amikor figyelmét egyre jobban jótevőjére irányítja, s hittel felismeri Jézusban az Emberfiát, vagyis azt a titokzatos lényt, akin keresztül a mennyei Atya világos-sággal ajándékozza meg azokat, akik nyitott szívvel várják közeledését és ajándékát.

Ne a külső látszat alapján ítélj!

Időnként előfordul, hogy valamilyen közösségben részt kell venned a vezető megválasztásá-ban. Emlékezz vissza a Dávid kiválasztásáról szóló bibliai részlet mondanivalójára, és ne a felszíni látszat alapján ítélj! Ne csak jelölted külső adottságait (a jó megjelenést, az ékesszólást stb.) vedd figyelembe, hanem annak jeleit is igyekezz magatartásában fölfedezni, hogy szívé-ben készséget mutat-e az Istennel való együttműködésre.

A vak meggyógyításáról szóló evangéliumi részlet szerint a bűnös lelki vakságban élő farize-usok a gyógyítás eseményében képtelenek meglátni az igazi csodát, az ínségben lévő ember és a rajta segítő Isten „találkozását”. Ne utánozd a lelki vaksággal egyenértékű felszínes látás-módjukat! Ezért például ha orvosokat, ápolónőket vagy betegápolókat látsz, akik önzetlenül segítenek másokon, igyekezz fölfedezni dicséretes és pusztán emberinek látszó cselekedeteik mélyén burkolt hitüket! Gondolj arra, hogy ezek a lelkiismeretük szavát követő emberek Jézus útmutatása alapján és a mennyei Atya erejében hajtják végre tetteiket még akkor is, ha önhibájukon kívül még nincs megfelelő ismeretük Istenről és az Ő jóságát közvetítő Jézusról.

A nagyböjti idő

84