Évközi negyedik vasárnap

Az ószövetségi jövendölés Szofoniás próféta könyvéből származik. A könyv szerzője a vallási reformot végrehajtó Jozija király uralkodása alatt (Kr. e. 7. sz.) működött a déli országrész-ben, azaz Júda királyságában. • Az újszövetségi idézet a Máté nevéhez fűződő evangélium-ból való, amely a korábbi szájhagyomány és írásos emlékek feldolgozása alapján a Kr. u. 80-as években íródott.

Az évközi negyedik vasárnap a bibliai szemelvények tükrében a) A „szent maradék” (Szof 2,3; 3,12–13)

2 ³ Keressétek az Urat valamennyien, ti alázatosai a földnek, akik az ő törvénye szerint cselekszetek; töre-kedjetek az igazságra, töretöre-kedjetek az alázatosságra, hátha így rejtekhelyet találtok az Úr haragjának napján! […] 3 ¹² Szegény és alázatos népet hagyok

meg benned, mely majd az Úr nevében bizakodik.

13 Izrael maradékai nem cselekszenek majd gonoszsá-got, nem beszélnek hazugságonoszsá-got, és szájukban nem lesz csalárd nyelv, hanem nyugton legelnek és leheverednek, és nem lesz, aki felrettentse őket.

A fontosabb kifejezések magyarázata:

keressétek az Urat valamennyien, ti alázatosai a földnek: a vallási és erkölcsi hanyatlás időszakában a próféta kitartásra buzdítja az alázatosakat, vagyis azokat a honfitársait, akik tudatában van-nak az Istentől való függőségüknek, kicsinységüknek, és félő tisztelettel törekednek megtar-tani útmutatásait. Meggyőződése ugyanis, hogy csak az ilyen izraeliták találnak oltalmat az Úr haragjának napján, vagyis csak ők kerülhetik el az elmarasztaló ítéletet, amely azokat sújtja, akik gőgös magatartást tanúsítanak Teremtőjükkel szemben.

szegény és alázatos népet hagyok meg benned: mivel a próféta a várható történelmi eseményeket (a szkíta és a babiloni ellenséges támadásokat) a bűnös Jeruzsálem feletti isteni ítéletnek tekinti, Isten ajkára adja az irgalmat és oltalmat ígérő szavakat is. Az isteni ígéret szerint a büntetés csak a gőgös és az Úrhoz hűtlen izraelitákat sújtja, a Jeruzsálemben maradt szegé-nyek és alázatosak azonban oltalmat találnak az Úr haragjának napján. Szofoniás elsősorban nem szociológiai, hanem vallási értelemben vett szegényekről, azaz olyanokról beszél, akik elfogadják, hogy egyedül Isten gazdag, és alázatosan kérik Teremtőjüktől, részesítse őket ebből az isteni gazdagságból.

Izrael maradékai: az „Izrael maradéka” kifejezés az Ószövetségben többnyire azoknak a sze-mélyeknek csoportját jelenti, akik rendelkeznek az Istennel szembeni alázatosság erényével, s az üdvösség várományosaiként (vö. Iz 46,3) elkerülik a pusztító ítéletet. Ennek a maradék-nak a feladata minden korban, hogy emlékeztessen az Ábrahámmaradék-nak szóló isteni ígéretre (vö.

Ter 22,18), és ébren tartsa a szorongatott helyzetből való szabadulás és a végső üdvösség reményét.

nem cselekszenek majd gonoszságot… nyugton legelnek és leheverednek: az Isten gazdagságát elismerő szegényekből és a Teremtővel szembeni alázatosakból álló „maradék” boldog életét Szofo-niás a zavartalanul legelésző és pihenő nyáj képével jellemzi. A kép felidézi a Mikeás próféta nevéhez fűződő korábbi jövendölést is, amely szerint ez a békés korszak az eljövendő Pász-tor, a Messiás-király uralma alatt fog elérkezni (vö. Mik 5,1–4).

Évközi negyedik vasárnap

59

b) A boldogmondások (Mt 5,1–12a)

5 ¹ [Abban az időben Jézus] a tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a tanítványai odajöttek hozzá, ² ő pedig szólásra nyitva ajkát így tanította őket: ³ »Bol-dogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. ⁴ Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vi-gasztalást nyernek. ⁵ Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. ⁶ Boldogok, akik éhezik és szomjaz-zák az igazságot, mert ők majd jóllaknak. ⁷ Boldo-gok az irgalmasok, mert ők majd irgalomra találnak.

8 Boldogok a szívükben tiszták, mert ők látni fogják Istent. ⁹ Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. ¹⁰ Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa. ¹¹ Bol-dogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miat-tam. ^12a Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben«.

A fontosabb kifejezések magyarázata:

fölment a hegyre: Lukács evangélista szerint ugyanez a beszéd síkságon hangzik el (Lk 6,17). Ez arra utal, hogy Máténál a hegy nem földrajzi adat, hanem az isteni kinyilatkoztatás „helyé-nek” szimbóluma, amely a Sínai-hegyre emlékeztet.

boldogok a lélekben szegények: a lélekben szegény kifejezés elsősorban nem szociológiai állapotra (nem nincstelenségre) utal, hanem vallási magatartásra. A Biblia szerint egyedül Isten gazdag, s a világ értékei semmit sem érnek az Ő gazdagságához képest. Lélekben szegény az az em-ber, aki belátja ezt, s függetlenül vagyoni helyzetétől nyitott szívvel ezt az isteni gazdagságot

„koldulja”. A mennyek országa vagy Isten országa a Jézus által hozott titokzatos birodalom, amelyben az emberek képesek viszonozni Isten szeretetét; ha vétkeztek, hatékony bűnbánatot tudnak tartani; és az örök élet reményében élhetnek. Az Isten gazdagságát „kolduló” ember boldog, mert tagja ennek az országnak, amely Isten közelségét és barátságát biztosítja számára.

boldogok, akik sírnak: e boldogmondásban Jézus nem a földi értékeik elvesztése miatt siránko-zókat tartja szem előtt, hanem azokat, akik azért könnyeznek, mert Isten uralma csak lassan, fájdalmas vajúdások közepette valósul meg a földön. Az ilyen sírásnak nem sok köze van az ember hangulati állapotához vagy lélektani alkatához: jó kedélyű ember is aggódhat az Isten országa kibontakozásának sikeréért, s szomorkodhat amiatt, hogy Isten tervének megvaló-sulása akadályokba ütközik. A sírók vigasztalása az lesz, hogy megtapasztalhatják Isten ural-mának megvalósulását e siralomvölgynek látszó világban.

boldogok a szelídek: a szelídek hasonlítanak a lélekben szegényekre, akik minden baj orvoslását Istentől várják, s nem tanúsítanak támadó, bosszúálló magatartást az őket elnyomókkal szemben. Az a föld, amelyet örökölni fognak, az Izraelnek ígért Kánaánra emlékeztet (vö.

MTörv 4,38), de Jézus ajkán már az Isten országát, illetve a mennyei hazát jelenti.

boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot: mivel a Biblia szerint Isten az Igazság, az igaz-ság (igazigaz-ságosigaz-ság vagy megigazulás) kifejezés olyan állapotot jelent, amelyben az ember Isten akaratához igazítja saját akaratát. A zsidók közül sokan (elsősorban a farizeusok) úgy gon-dolták, hogy a mózesi törvény megtartásával eljuthatnak a megigazultság állapotába. Jézus szavaiból kiérződik, hogy az ember önmaga erejében nem érheti el a megigazulást, legfeljebb csak vágyakozhat rá. Ám ha vágyakozik, kielégülést nyer, mert Isten igazzá teszi, őt.

boldogok az irgalmasok: Jézus az Isten irgalmát megjelenítő együttérző magatartást (vö. Mt 18, 23–35) is boldogságra vezető útnak tekinti. Az irgalmasok jutalma az lesz, hogy ők is irga-lomra találnak: amit másokkal szemben gyakorolnak, azt kapják vissza Istentől.

boldogok a szívükben tiszták: a szív a Szentírás szerint a gondolkodás és az akarás központja, így a szívtől függ az ember erkölcsi magatartása is. Jézus a külső, a felszínes tisztasággal szemben a szív tisztaságát hangsúlyozza. Elmarasztalja a képmutató zsidó vallási vezetőket:

Az évközi idő karácsony után

60

olyan emberekhez hasonlítja őket, akik elmossák a pohár és tál külsejét, de a belsőt tisztáta-lanul hagyják (vö. Mt 23,25–26). A tiszta szívűek jutalma az, hogy „meglátják”, azaz meg-tapasztalják Isten boldogító jelenvalóságát.

boldogok a békeszerzők: a keresztények szerint a békesség forrása Isten, aki Krisztusban ki-engesztelte magával a világot (vö. 2Kor 5,19), és lehetővé tette, hogy az emberek egymással is békességben élhessenek. A békeszerzők szavukkal azt hirdetik: az értünk önmagát feláldo-zó Krisztus megteremtette annak lehetőségét, hogy az Istenre haragvó (bűnös) emberekből a Teremtővel békességben élő lényekké válhassunk. Emellett a szavaikkal összhangban lévő életpéldájukkal az emberek közti békességet is munkálják. A békességszerzők jutalma az, hogy Isten a fiainak, azaz munkatársainak fogja őket tekinteni.

boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek: Jézus nem a politikai üldözötteket mondja boldog-nak, hanem azokat, akiket azért bántalmazboldog-nak, mert törekszenek rá, hogy életvitelüket Isten akaratához igazítsák. A zsidóságnak sok évszázados tapasztalata, hogy az igazán vallásos em-bereknek üldöztetést kell elszenvedniük. Az ószövetségi igazak az üldözésekre gyakorta úgy válaszoltak, hogy Istent kérték: szabadítsa meg őket vagy torolja meg sérelmeiket (vö. Zsolt 7,2; 35,3; Jer 15,15 stb.). Jézus ellenben az ellenség iránti szeretet és az érte mondott imádság hirdetésével (vö. Mt 5,44) egészen új magatartásformát javasol. Azt kéri követőitől, hogy az üldözéseket tekintsék alkalomnak a tanúságtevésre, s viseljék türelemmel a megpróbáltatáso-kat (vö. Lk 21,13–19). A Jézus miatt üldözöttek jutalma az, hogy annak az isteni országnak kitüntetett polgáraivá válhatnak, amelynek földöntúli dicsőséges megnyilvánulását menny-országnak nevezzük.

A bibliai szövegek mondanivalója

Az ószövetségi részletben a próféta ítéletet hirdet: Isten elveti népének hűtlen tagjait. Ugyan-akkor bátorítja a szegény és alázatos izraelitákat, továbbra is hagyatkozzanak az isteni gond-viselésre, mert Isten szándéka az, hogy választott népének szent „maradékaként” megőrizze őket. A történelem viharaiban mindig az ilyen szent maradék menti át Isten ígéreteit, s mindenkor az ilyen maradék a jövő biztosítéka. • Az egyház azért idézi emlékezetbe ezt a jövendölést, mert meggyőződéssel vallja: az első században a keresztények alkotják a szent maradékot, „Isten Izraeljét” (Gal 6,16). Ez a maradék annak a Jézus Krisztusnak egyháza, akiben beteljesült az Ábrahámnak és utódjának szóló üdvözítő isteni ígéret, hiszen benne nyert áldást a föld minden népe (vö. Gal 3,16). Az egyházba – mint szent maradékba – tar-toznak a test szerint való Izraelből azok, akik elfogadták Jézust (vö. Róm 11,1–6), de lelki, szellemi értelemben izraelitának számítanak, és így a maradékhoz tartoznak azok is, akik a pogányok közül tértek a keresztény hitre. A pogányokból lett keresztények ezért kaphatják meg az Istenhez hű Izrael megtisztelő címeit is: választott nemzetség, Isten tulajdonba vett népe stb. (1Pét 2,9).

A boldogmondás (gör. makariszmosz) irodalmi műfajában megfogalmazott evangéliumi rész-letben Jézus arról ad tanítást, hogy a szent maradék tagjai milyen módon lehetnek boldogok.

Az ószövetségi Biblia szerint a Boldogság azonos az Istennel, aki egyedül tudja igazán bol-doggá tenni az embert. Ezért mondja a próféta: „boldogok mind, akik benne reményked-nek” (Iz 30,18; vö. Zsolt 2,12; 16,11; 84,13). Jézus is bibliai értelemben használja a boldogság kifejezést: azaz nem az e világi értékek élvezetéből fakadó örömöt vagy a kellemes érzést érti rajta, hanem azt az élményt, amelyet Isten közelségének, jelenvalóságának megtapasz-talása nyújt. A nyolc boldogság valójában nyolc út, amely ilyen boldogító tapasztalathoz vezet.

Évközi negyedik vasárnap

61

Adj hálát Istennek, hogy téged is boldoggá akar tenni!

Az ószövetségi jövendölésen elgondolkodva adj hálát Istennek, hogy téged is megtartott választottai között, és így azok közé tartozhatsz, akiket a próféta Istenhez hűséges „mara-déknak” nevez.

Az evangélium hallgatása közben köszönd meg Jézusnak, hogy neked is megmutatta a Bol-dog Istenhez vezető utat, s kérd segítségét, hogy életed folyamán azon az úton tudj haladni, amelyet Jézus a nyolc boldogmondásban neked is megmutatott.

Az évközi idő karácsony után

62