Karácsony, éjféli mise

A Messiás eljöveteléről és az izraeliták csodálatos szabadulásáról szóló háladal, amelynek szövegét feltehetően többször is átdolgozták, eredetileg Izajás próféta ajkáról hangzott el a Kr. e. 8. században. • A Messiás születését a gyermekségtörténet irodalmi műfajában bemu-tató részlet Lukács evangéliumában olvasható, aki szóbeli és írásos források alapján az első század harmadik harmadában állította össze művét.

Karácsony a bibliai szemelvények tükrében a) A Messiás uralkodása (Iz 9,1–3.5–6)

9 ¹ A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát; akik a halál árnyékának országában laknak, azokra világosság ragyog. ² Megsokasítod az ujjon-gást, megnöveled az örömet; örvendenek színed előtt, ahogy örvendenek aratáskor, és amint ujjonganak, akik a zsákmányt osztják. ³ Mert összetöröd terhes igáját a vállára nehezedő botot, és sanyargatójának pálcáját, mint Mádián napján. […] ⁵ Mert gyermek

születik nekünk, fiú adatik nekünk; az uralom az ő vállán lesz, és így fogják hívni nevét: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme. ⁶ Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királysága fölött, hogy megszilárdítsa és megerősítse azt joggal és igazsággal, mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.

A fontosabb kifejezések magyarázata:

a nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát: a sötétségben járó és a halál árnyékában lakó nép azok a Palesztina északi és keleti részén élő izraeliták, akik Kr. e. 732-ben a pogány asszírok uralma alá kerültek. Az Istentől eredő világosság minden élet előfeltétele és az élet szimbó-luma (vö. Ter 1,3; Jób 33,30). Ebben az esetben az új életet biztosító szabadság jelképe.

megsokasítod az ujjongást, megnöveled az örömet…: a szabadulás örömét a próféta az aratók és a zsákmányosztók kitörő örvendezéséhez hasonlítja.

összetöröd terhes igáját… és sanyargatójának pálcáját, mint Mádián napján: a Mádián (Midián) napja kifejezés arra a hagyományra utal, amely szerint a bírák korában Gedeon, az izraeliták vezető-je kizárólag Isten erejében, azaz fegyveres harc nélkül győzelmet aratott a midianiták beduin törzse fölött (vö. Bír 7,15–22). Az utalással Izajás azt jelzi, hogy a leigázott nép szabadulása nem fegyveres harc és erőfeszítések árán, hanem Isten műveként fog bekövetkezni.

mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk: Izajás vagy a háladalt később átalakító szerző az

„adatik nekünk” kifejezést tartalmazó mondatban kiszélesíti az eljövendő szabadulást bemu-tató látomás távlatait: olyan szabadulásról beszél, amely nem csupán az asszírok által sanyar-gatott izraeliták életében hoz örvendetes változást, hanem egész Izrael sorsát is jobbra fordít-ja. Ez a fordulat kapcsolatban áll egy gyermek, egy jövendőbeli dicsőséges király születésével.

így fogják hívni nevét: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme: az új király kitüntető címeit az ókori keleti szokásoknak megfelelően a koronázási okiratokban so-rolták fel. Az eljövendő szabadítónak a próféta előlegezve megadja e címeket. A Csodálatos Tanácsadó név arra utal, hogy az új uralkodó azért képes útmutatást adni az üdvtörténeti szempontból nagy tettek megtervezésére és végrehajtására, mert Isten irányítja gondolatait (vö. Iz 25,1; Zsolt 20,5). Az Erős Isten cím alapja az, hogy a Biblia nem csupán az örökkön élő Mindenhatót illeti az Isten névvel, hanem időnként a hozzá közel álló emberi lényeket is

A karácsonyi idő

36

isteneknek vagy Isten angyalainak mondja (vö. Zsolt 82,6; 2Sám 14,17). Mivel a jeruzsálemi királyeszme szerint a királyt Isten a fiává fogadja (vö. 2Sám 7,14; Zsolt 2,7), az uralkodó is Istenhez közel álló lény, „isten” lesz, vagyis a Magasságbeli törvényes képviselőjeként fog fellépni. Az Örökkévalóság Atyja cím arra utal, hogy az eljövendő király uralmát tartós, atyai kormányzás jellemzi: atyaként gondoskodik népének javáról és védelméről (vö. Iz 22,21).

A Béke Fejedelme címet az eljövendő azért kapja meg, mert helyreállítván az Isten és az em-ber között megbomlott békességet, lehetőséget ad a békés emem-beri együttélésre is, miközben ő maga semmilyen háborús tevékenységet sem folytat.

a Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt: az eljövendő király békét és igazságot hozó uralma azért lesz szilárd és örökkévaló, mert ezt az uralmat nem emberi erők szavatolják, hanem a minden ember üdvösségét szeretettel munkáló Isten. A Seregek Ura (Jer 6,9) Isten neve azoknak a zsidóknak az ajkán, akik az izraelita törzseket hadseregnek, Istent pedig antropo-morf módon (azaz Istent emberi tulajdonságokkal felruházva) hadúrnak tekintették.

b) Jézus születése Lukács evangéliumában (Lk 2,1–14)

2 ¹ Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augustus császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. ² Ez az első összeírás akkor tör-tént, amikor Szíriát Kirínusz kormányozta. ³ El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába. ⁴ Fölment tehát József is Galileából, Názá-ret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betle-hemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, ⁵ hogy összeírják Máriával, eljegyzett felesé-gével, aki áldott állapotban volt. ⁶ Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, ⁷ és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta őt és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. ⁸ Azon a vidéken

pász-torok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában.

9 Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Isten fényessége körülragyogta őket. Félni kezd-tek nagy félelemmel. ¹⁰ Az angyal ezt mondta nekik:

»Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, mely-ben része lesz az egész népnek. ¹¹ Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában.

12 Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kis-dedet pólyába takarva és jászolba fektetve.« ¹³ Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: ¹⁴ »Dicsőség a magasságban Isten-nek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben!«

A fontosabb kifejezések magyarázata:

rendelet ment ki Augustus császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség: az evangélista azon fára-dozik, hogy történelmi keretbe illessze Jézus születésének eseményét. Jézus annak az Augus-tus császárnak uralkodása alatt (Kr. e. 27 – Kr. u. 14) született, aki a „földkerekségen”, azaz a Római Birodalmon belül több részleges és egyetemes népszámlálást is elrendelt.

fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hív-nak: Galilea a Jordán folyótól (illetve a Genezáret-tavától) nyugatra eső terület, ahol a Názáret nevű település is található. Az evangélista ezzel a megjegyzéssel elsősorban azt hangsúlyoz-za, hogy József annak a Dávid királynak kései leszármazottja volt, aki a hagyomány szerint a Jeruzsálem közelében lévő Betlehemben született (vö. 1Sám 17,12).

Máriával, eljegyzett feleségével: a korabeli zsidó felfogás szerint az eljegyzett leány jogilag már feleségnek számított.

eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fiát: az elsőszülött (és nem egyszülött) szó nem jelenti feltétlenül azt, hogy Máriának később több gyermeke is volt. A Jézus testvérei és nővé-rei (vö. Mk 6,3; ApCsel 1,14; 1Kor 9,5) kifejezések a sémita nyelvekben jelenthetnek unoka-testvért is. A szó használatával az evangélista valószínűleg azt akarja kiemelni, hogy a gyer-mekre érvényes a törvény előírása, amelynek értelmében minden elsőszülött fiúgyermek az

„Úr tulajdona”, ezért az Úrnak kell őt szentelni (vö. Kiv 13,12).

Karácsony, éjféli mise

37 pólyába takarta őt és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson: a szállás (gör. katalüma) a palesztinai ház vagy fogadó egyik helyisége (vö. Lk 22,11). A leírás szerint Mária, József és a gyermek feltehetően a „szállás” raktárnak vagy szerszámtárolónak használt földszinti részébe kényszerült, ahol az állatok etetésére szolgáló vesszőkosarat vagy kőedényt (jászlat) is tárol-ták. Tehát a későbbi népies elképzelésekkel ellentétben Jézus nem istállóban vagy barlangban született. Születési helye mindenesetre jelzi, hogy nagyon egyszerű, szerény körülmények között jött a világra.

azon a vidéken pásztorok tanyáztak: a gyermekségtörténet irodalmi műfajának szabályait követő evangélista e megjegyzéssel szimbolikus elemeket, jelképeket kezd beleszőni elbeszélésébe, melyekkel értelmezi a történeti eseményt, azaz megvilágítja, hogy a gyermek születése ké-sőbb mit jelentett a Jézus föltámadását ünneplő keresztény közösség számára. A pásztorok szimbolikus szereplőkként azokat képviselik, akik nem csupán szociológiai, hanem lelki értelemben is egyszerű, szegény, a korabeli társadalom megítélésében pedig lenézett és bűnös emberek. Olyanokról van szó, akikről föltételezték, hogy nem tisztelik a magántulajdont, titokban megkárosítják az általuk őrzött nyájak tulajdonosait. Hivatalos tanúk sem lehettek.

Az elbeszélés szerint mégis ezeknek az egyszerű, nincstelen és bűnös embereknek szívében talált először Jézus születése örvendező visszhangra, s ők a születés első tanúi. Ők „igazol-ják”, hogy Jézus születése elsősorban a szegények és a bűnösök számára örömhír.

az Isten fényessége körülragyogta őket: a megjelenő angyal és a fény a teofánia (istenjelenés) irodal-mi műfajának szimbólumaként azt jelenti, hogy a pásztorok megtapasztalták Isten dicsősé-gét (vö. Kiv 40,34–35). Nem az angyal és a fényesség a történeti valóság, hanem az, hogy a pásztorok (azaz a Jézus feltámadása utáni keresztények) tapasztalatot szereztek Isten titok-zatos jelenvalóságáról.

ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek: az angyali szavak a teofánia elemeként azt jelzik, hogy az örömhír (gör. euangelion) Istentől eredő bátorító üzenet.

ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában: a mondat jelentésekben gazdag.

– A „ma” időhatározó a Messiást váró zsidók szóhasználatában a messiási korszak kezdetét jelölő szó. – Jóllehet a zsidók időnként üdvözítőnek, megváltónak vagy szabadítónak (gör.

szótér) nevezték a népet politikai értelemben megmentő királyokat is, elsődleges értelemben Istent tartották Üdvözítőnek (vö. Iz 44,6; 45,21; Lk 1,47), aki a bűn nyomorúságos állapotá-ból szabadítja ki teremtményeit. Az angyal ünnepélyes szavaiállapotá-ból kiérződik, hogy ilyen isteni természetű és vallási értelemben vett Üdvözítő születését jelenti be, aki a bűnöktől szabadítja meg népét (vö. Mt 1,21). – Az Úr Krisztus egyedülálló kifejezés az Újszövetségben, amely másutt az Úr Krisztusa birtokos szókapcsolatot használja (vö. Lk 2,26) Jézus megnevezésére.

Az elbeszélés égi küldöttje Jézus különleges méltóságát hangsúlyozza, akinek a jövendölés szerint a vállán uralom lesz (vö. Iz 9,5), az Úr cím megadásával pedig isteni mivoltára is utal. – Dávid városa Betlehem, ahonnan a prófétai ígéret szerint a Messiás származni fog (vö. Mik 5,1).

dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben (más fordításokban: jó-akaratának embereiben, illetve azokban, akiket szeret): a mennyei seregek éneke a szimbólumok nyelvén azt hirdeti, hogy a Messiás elküldésével Isten kinyilvánította dicsőségét, és lehetővé tette a békesség és a jó akarat megszületését az általa szeretett teremtmények szívében.

A szentírási szemelvények mondanivalója

Izajás a könyvéből idézett szakaszban először az asszírok által leigázott északi országrész lakóinak ígér szabadulást, de aztán vagy ő, vagy a művét később átalakító ismeretlen szerző – a látomás horizontját térben és időben kitágítva – olyan felszabadulásról beszél, amely a

A karácsonyi idő

38

nép egészének életében hoz örvendetes változást. A távoli jövőbe tekintve felvillantja egy eszményi király alakját, aki egész Izraelt (s talán az egész emberiséget is) megszabadítja nyo-morúságos helyzetéből. A megjövendölt király egyik fontos jellemzője az, hogy nem fegy-veres erőszak révén, hanem egyedül Isten erejében biztosítja a szabadulást, s teremti meg az egyetemes béke feltételeit. Ennek a dicsőséges királynak alakja arra az Emmánuelre emlékez-tet, akiről ugyancsak Izajás jövendölt (vö. Iz 7,14). • A Jézus isteni mivoltát elfogadó és földi születését ünneplő keresztények azért idézik fel Izajás szavait, mert az általa bemutatott eszményi király, az Emmánuel vonásait a Názáreti Jézusban fedezik fel. Jézus feltámadása után tudatára ébrednek, hogy a jövendölés a Názáreti Jézusban teljesült be, éspedig olyan módon, amelyről a próféta még csak nem is álmodhatott. Ez a Jézus nem azért Csodálatos Tanácsadó, mert emberi tanácsosként mutatja meg az üdvösség útját, hanem azért, mert ő maga az üdvösségre vezető út (vö. Jn 14,6). Ő nemcsak úgy isten, mint a Magasságbelihez közel álló emberek, hanem valóban isteni természetű valóság, amint ezt feltámadása is iga-zolja (vö. Róm 1,4). Ő nem csupán azért nevezhető az Örökkévalóság Atyjának, mert törvé-nyes emberi képviselője Istennek, hanem azért, mert istenemberként szoros életegységben van a minden emberre gondot viselő mennyei Atyával (vö. Jn 10,3; 10,38). Jézus nemcsak azért a Béke Fejedelme, mert prófétaként békességet hirdetett, hanem elsősorban azért, mert kereszthalálával kibékítette az emberiséget Istennel (vö. 2Kor 5,19), és ezzel megteremtette az emberek közti békesség lehetőségét is.

A Jézus születését bemutató lukácsi elbeszélés a gyermekségtörténet irodalmi műfajának jel-lemzőit hordozza. A születés eseményére utaló történeti jellegű adatok mellett olyan szimbo-likus elemeket is tartalmaz, amelyeknek rendeltetése annak a keresztény meggyőződésnek tanúsítása, hogy Jézus már születésekor is olyan isteni természetű lény volt, amilyennek fel-nőtt korában s főleg feltámadásában bizonyult. A szimbólumokkal tarkított történetből egy-értelműen kiviláglik: a keresztények hite szerint az Augustus császár uralkodása alatt született Jézus valóságos ember és valóságos Isten. Emberi mivoltára utal a földi lénytől, Máriától való születés és világra jöttének nagyon is emberi, szegényes körülményei. Isteni eredetét és természetét a teofánia jelképeként a fényesség és az angyali hírnök, valamint a vallási érte-lemben vett Üdvözítő cím és az Úr Krisztus megnevezés jelzi. • A Jézus születését bemutató elbeszélés azt tudatosítja a karácsonyt ünneplő hívőkben, hogy a mennyei Atya minden kép-zeletet felülmúló módon teljesítette a messiási várakozásokat. Arra emlékezteti őket, hogy a teremtményeit szerető Isten olyan Üdvözítőt küldött a világba, aki embertől és emberként született, de már születésétől fogva ő volt a mennyei Atya isteni Fia is, aki azért jött a föld-re, hogy megszabadítván az embereket a bűn fogságából, felkínálja számukra a feltámadás és az örök üdvösség lehetőségét.

Gondolkodj el karácsony neked szóló üzenetén!

A környezetedben megtapasztalt sok békétlenség, torzsalkodás hatására, vagy azért, mert időnként engedsz a világ értékeit istenítő kísértéseknek, gyakorta te is nyomorúságos helyzet-be, a bűn rabságába kerülsz. Az ószövetségi jövendölést hallgatva gondolj arra, hogy téged is csak a próféta által ígért Szabadító menthet meg, akit Isten azért küldött a földre, hogy számodra is Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja és Béke Fejedelme legyen.

A Jézus születéséről szóló „történetet” hallgatva adj hálát Istennek a megtestesülés titkáért!

Köszönd meg, hogy nem csupán egy kiváló embert küldött a földre, hanem Jézus szemé-lyében Ő maga jött el, hogy megmentsen bűneid rabságából, értelmet, távlatokat adjon földi küzdelmeidnek, és segítségedre legyen az örök boldogság elérésében.

A Szent Család ünnepe

39