AZ ÉVKÖZI IDŐ HÚSVÉT UTÁN
IV.1.6 Krisztus, a mindenség királya
Az ószövetségi olvasmány Ezekiel próféta könyvéből származik, aki a Kr. e. 7. és 6. század fordulóján élt, és valószínűleg Babilonban működött. Az idézett részben a próféta egy isteni pásztor-király eljövendő alakját mutatja be. • Az evangéliumi részletben Máté egy Jézus ajkára adott példázatban arról ad tanítást, hogy Isten az emberiség végső erkölcsi megítélését egy királyra, az Emberfiával azonos Krisztusra bízta, aki nem szavak, hanem cselekedetek alap-ján ítél.
Krisztus Király ünnepe a bibliai szemelvények tükrében a) Az isteni pásztor (Ez 34,11–12.15–17)
34 11 Mert így szól az Úr Isten: Íme, én magam ke-resem fel juhaimat és viselem gondjukat. 12 Amint a pásztor gondját viseli nyájának azon a napon, ame-lyen elszéledt juhai között van, úgy viselem majd én is gondját juhaimnak, és kiszabadítom őket minden helyről, amerre elszéledtek a felhő és a sötétség nap-ján. […] 15 Én magam legeltetem juhaimat, és én
pihentetem meg őket! – mondja az Úr Isten. – 16 Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszavezetem, a sebesültet bekötözgetem, a gyengét megerősítem, a hí-zottat és az erőst megoltalmazom, és igazságosan legel-tetem őket. 17 Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten: Íme, én ítéletet teszek juh és juh, kos és bak között.
A fontosabb kifejezések magyarázata:
íme, én magam keresem fel juhaimat és viselem gondjukat: az ókori Közel-Kelet uralkodói úgy tekintették magukat, mint népük pásztorait. Az ószövetségi hagyomány szerint elsődleges értelemben Isten Izrael népének pásztora (vö. Zsolt 23; Iz 40,11 stb.). Ezekiel próféta arról jövendöl, hogy az alkalmatlan emberi uralkodók (pásztorok) helyett maga Isten szándékozik kezébe venni a népéről való gondoskodás feladatát.
kiszabadítom őket minden helyről, amerre elszéledtek a felhő és a sötétség napján: a felhő és a sötétség napja kifejezésen Ezekiel azt az ítéletnapot érti, amely Kr. e. 587-ben virradt Júdára, amikor Nabukodonozor megtámadta Jeruzsálemet, s a következő évben az előkelő zsidók többségét Babilonba hurcoltatta.
az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszavezetem: a prófétai szavak szerint Isten jó pásztorként fog gondoskodni népéről, és az elveszetteket, azaz a környező országokban szétszóródott zsidókat mind egybegyűjti.
a sebesültet bekötözgetem, a gyengét megerősítem, a hízottat és az erőst megoltalmazom, és igazságosan legel-tetem őket: az „igazságosan legellegel-tetem” azt jelenti, hogy nemcsak nyájának eltévedt, sebesült vagy gyenge tagjairól gondoskodik, de az erőseket is megoltalmazza, és megvédi attól, hogy rosszra használják erejüket.
íme, én ítéletet teszek juh és juh, kos és bak között: a próféta szerint Isten nemcsak a rossz pászto-rokat marasztalja el, hanem magát a nyájat is megítéli. A nyáj erősebb tagjai ugyanis önzők:
a legjobb helyeken legelnek, s a legtisztább vizet isszák; a maradék legelőt letapossák, a vizet pedig felzavarják; oldalukkal eltaszítják és szarvukkal öklelik a gyöngébb juhokat (vö. Ez 34, 18–21). Ez a képes beszéd azt fejezi ki, hogy a nép tagjai embertelenül viselkednek egymás-sal: a gazdagabbak kizsákmányolják és elnyomják a szegényeket. Az isteni pásztor ítélete ezektől a visszásságoktól tisztítja majd meg a nép életét.
Krisztus Király
163
b) Az Emberfia mint ítélő király (Mt 25,31–46)
25 31 Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele együtt az angyalok mindnyájan, akkor leül majd di-csőséges trónjára. 32 Összegyűjtenek eléje minden nem-zetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33 A ju-hokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára.
34 Akkor a király így szól a jobbja felől állóknak:
‘Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az or-szágot, amely nektek készült a világ teremtése óta.
35 Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem,
36 mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hoz-zám.’ 37 Akkor az igazak megkérdezik majd tőle:
‘Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk té-ged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? 38 Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítele-nül, és felöltöztettünk téged? 39 Mikor láttunk téged
betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?’
40 A király így válaszol majd nekik: ‘Bizony, mon-dom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legki-sebb testvéreim közül, nekem tettétek.’ 41 Ezután a balján levőknek ezt fogja mondani: ‘Távozzatok tő-lem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült. 42 Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni, 43 ide-gen voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek föl, beteg voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem.’ 44 Erre azok is meg-kérdezik: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, mint idegent vagy mezítelenül, betegen vagy a fogságban, és nem szolgáltunk neked?’ 45 Akkor ő így felel majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: ami-kor nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg.’ 46 És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.
A fontosabb kifejezések magyarázata:
amikor az Emberfia eljön dicsőségében: az időpont a végső ítéletre utal, amelyről az önmagát Emberfiának nevező történeti Jézus egy alkalommal így jövendölt: „az Emberfia eljön angya-laival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek aszerint, amit cselekedett”
(Mt 16,27).
vele együtt az angyalok mindnyájan: a megjegyzés Zakariás próféta (Kr. e. 6. sz.) jövendölésére emlékeztet: az ítélet napján megjelenik majd az Úristen minden szentjével együtt (vö. Zak 14,5). A keleti képzeletvilág szerint az angyalok Isten udvartartásához tartozó lények. Az evangélista írásában, aki a földi bírósági tárgyalás mintájára képzeli el az utolsó ítéletet, ezek a lények a bírósági tárgyalás koreográfiájába tartozó irodalmi elemek: az a szerepük, hogy segítsék az isteni Bírót a tárgyalás lebonyolításában.
összegyűjtenek eléje minden nemzetet: ez a mondat arra utal, hogy az ítélet egyetemes, minden népre kiterjed.
elválasztja a juhokat a kecskéktől: a példázat jellegű írás alkotója a pásztoréletből veszi hasonla-tát. A palesztinai pásztorok az egész nap együtt legelő állatokat este szétválasztották, mert a kecskéknek éjszaka melegebb helyre volt szükségük, mint a juhoknak. A palesztinai fehér színű juhok az igaz embereket szimbolizálják, akik jót tettek, a sötétbarna vagy fekete színű kecskék pedig azokat, akik rosszul cselekedtek.
akkor a király: a király maga az Emberfia, azaz Jézus. Az evangélista rá ruházza azokat a címeket (király, pásztor, bíró), amelyekkel az ószövetségi zsidók az Úristent illették.
vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta: az országot, vagyis az örök boldogság jutalmát nem véletlenszerűen lehet elnyerni, hanem az örök isteni rendelésnek megfelelően: jó cselekedetek alapján.
éheztem és ennem adtatok…: az isteni tetszést a könyörületesség cselekedetei váltják ki, mert ezek felelnek meg a főparancsolat (vö. Mt 22,37–40) követelményének.
mikor láttunk téged éhezni… mikor láttunk téged betegen?: a kérdések azt a gondolatot emelik ki, hogy az üdvösség szempontjából elsősorban nem a szóbeli hitvallás vagy az elméleti tudás a
Az évközi idő húsvét után
164
fontos, hanem a cselekedetek. „Nem mindenki, aki azt mondja nekem: ‘Uram, Uram!’, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van” – taní-totta Jézus (Mt 7,21).
amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek: a kicsinyek vagy legkisebb testvérek a segítségre vagy támogatásra szoruló emberek. Jézus azonosítja magát ezekkel a kicsinyekkel, s ezzel azt is tanítja, hogy a felebaráti szeretet elválaszthatatlan az Isten iránti szeretettől.
a balján levőknek ezt fogja mondani: Távozzatok… az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalai-nak készült: az örök tűz a boldogságot jelentő Istentől való örök távolmaradás, a pokol. Meg-jegyzendő, hogy Jézus e mondatban a prófétai intelem eszközével él. Nem azt akarja monda-ni, hogy ténylegesen lesznek pokolra jutó emberek, hanem azt, hogy ha akadna olyan ember, aki még halála pillanatában is megmaradna az Isten és az embertárs elutasításának állapotá-ban, arra örök kárhozat várna.
A szentírási szövegek mondanivalója
Ezekiel próféta arról jövendöl, hogy a nép rossz pásztorainak (királyainak) uralmát Isten királyi uralma fogja felváltani. Ez a királyi uralom áldás a népnek, de az embertelen magatar-tás feletti ítéletet is magával hozza. A próféta szavai szerint Isten nem közvetlenül, hanem a Dávidnak nevezett Messiás által (vö. Ez 34,23–24) fogja gyakorolni pásztori, királyi hatal-mát. • Krisztus királyságának ünnepén az egyház azért idézi fel e jövendölést, mert a keresz-tények a történeti Jézusban ismerték fel a Messiást, aki Isten nevében gyakorolja pásztori, királyi, illetve bírói szerepét.
Az evangéliumi részlet szerzője egy példázat jellegű írásban arról ad tanítást, hogy Isten az emberiség végső erkölcsi megítélését arra a királyi bíróra bízta, akit a kereszténység Ember-fiának nevez, s aki azonos a Messiásnak bizonyuló Jézussal. Az e világi bírósági tárgyalás mintájára leírt végső ítélet drámájában a hangsúly arra helyeződik, hogy a bíróként fellépő Krisztus nem szavaik, hanem cselekedeteik alapján ítéli meg a föld lakóit. Az ítélet legfonto-sabb mércéje a felebaráti szeretet.
Krisztus Király téged is tetteid alapján fog megítélni!
Az ószövetségi jövendölésben felsejlik egy eljövendő isteni pásztor alakja. Ez a pásztor jósá-gos, de elítéli az embertelen magatartásformákat. Tudatosítsd, hogy ez a megjövendölt sze-mély azonos Jézus Krisztussal, s kérd őt, segítsen, hogy szándéka szerint tudj viszonyulni embertársaidhoz!
Az evangéliumi példázat szerint a végső ítélet királyi bírója Jézus Krisztus, aki annak alapján ítél, hogy hogyan viszonyultunk segítségre szoruló embertársainkhoz, akikkel ő azonosítja magát. Tudatosítsd, hogy ez a Krisztus fog téged is megítélni, s kérd segítségét, hogy az íté-let alkalmával a jobbján állók közé kerülhess!
V.
A SZENTEK ÉS A SZENT HELYEK TISZTELETE