Jézus szent szíve

A Második Törvénykönyvből vett ószövetségi idézet szerzője Mózes ajkára adott szavakkal emlékezik meg arról, hogy Isten nem emberi érdemei miatt, hanem szeretetből szabadította ki a zsidóságot Egyiptomból, s irgalma alapján tette meg választott népévé. • A Máté-evan-géliumból származó részlet írója az 1. század harmadik harmadában a szóbeli hagyományra támaszkodva ad a történeti Jézus ajkára egy olyan beszédet, amelyben ő szelídnek és alázatos szívűnek nevezi önmagát.

Jézus szent szívének ünnepe a bibliai szemelvények tükrében

a) Isten szeretetből választott magának tanúságtevő népet (MTörv 7,6–11)

7 ⁶ Te ugyanis az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép vagy: téged kiválasztott az Úr, a te Istened, hogy tulajdon népe légy minden nép közül, amely a földön van. ⁷ Nem azért lépett kapcsolatba veletek és válasz-tott ki titeket az Úr, mintha számra nézve minden népet meghaladnátok, hiszen minden népnél keveseb-ben vagytok, ⁸ hanem azért, mert szeretett titeket az Úr, s meg akarta tartani azt az esküt, mellyel meg-esküdött atyáitoknak; azért hozott és szabadított ki titeket erős kézzel a rabszolgaság házából, a

fáraó-nak, Egyiptom királyának kezéből. ⁹ Tudd tehát, hogy az Úr, a te Istened erős és hűséges Isten, aki ezerízig megtartja a szövetséget, s az irgalmasságot azokkal szemben, akik szeretik őt, s megtartják parancsait, ¹⁰ de legott megfizet azoknak, akik gyű-lölik őt: elpusztítja őket, nem késlekedik, legott meg-adja nekik, amit érdemelnek. ¹¹ Tartsd meg tehát azokat a parancsolatokat, szertartásokat és rendele-teket, amelyeknek a megtartását ma megparancsolom neked.

A fontosabb kifejezések magyarázata:

te ugyanis az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép vagy: a Bibliában a szent kifejezés nemcsak erköl-csi feddhetetlenséget jelent, hanem a profán használattól elkülönített, Isten számára rendelt valóságot. Mózes arra emlékezteti a zsidókat, hogy ők is Isten számára elkülönített, Istennek szentelt népet alkotnak.

nem azért lépett kapcsolatba veletek… az Úr, mintha számra nézve minden népet meghaladnátok: Mózes óva inti népét az elbizakodottságtól. Emlékezteti az izraelitákat, hogy nem emberi kiválósá-gaik vagy létszámbeli fölényük miatt lettek választott néppé.

szeretett titeket az Úr, s meg akarta tartani azt az esküt, mellyel megesküdött atyáitoknak: a kiválasz-tás alapja a szeretetből fakadó és kifürkészhetetlen isteni döntés, valamint az, hogy Isten hűséges önmagához, illetve a zsidó ősatyáknak tett ígéreteihez (vö. MTörv 4,37; 8,18 stb.).

az Úr, a te Istened erős és hűséges Isten, aki ezerízig megtartja a szövetséget, s az irgalmasságot azokkal szemben, akik szeretik őt: ezek a szavak nemcsak arra emlékeztetik a zsidókat, hogy Isten szö-vetséget kötött velük a Sínai-félsziget hegyláncolatának Hóreb nevű hegycsúcsán (vö. Kiv 3, 1–12), hanem arra is, hogy ez a szövetség csak azok számára lesz áldás, akik viszonozzák Isten lehajló és irgalmas szeretetét.

de legott megfizet azoknak, akik gyűlölik őt: elpusztítja őket, nem késlekedik, legott megadja nekik, amit érdemelnek: az ószövetségi nép a szeretet, az irgalom és a megbocsátás Istenébe vetette hitét.

Ebből azonban az következik, hogy az Istent emberi tökéletlenségekkel (bosszúállás, meg-torlás, pusztító büntetés stb.) felruházó beszédmódot nem szabad betű szerint értelmez-nünk. Valójában ugyanis Isten nem áll bosszút, nem torolja meg a sérelmeket, és nem büntet

Az évközi idő húsvét után

154

pusztítással. Az azonban igaz, hogy ha a teremtmény elutasítja Isten szeretetét és megbocsátó irgalmát, nyomorúságos állapotba jut, amelyet adott esetben úgy élhet meg, mintha bosszút álltak volna rajta, megtorolták volna lázadását, vagy büntetéssel sújtották volna.

tartsd meg tehát… a parancsolatokat, szertartásokat és rendeleteket: e szavakkal Mózes arra buzdítja a népet, hogy fogadja el Isten lehajló szeretetét, mert csak ez az elfogadás teszi lehetővé az ígéreteihez hűséges és irgalmas Isten gondviselő jóságának megtapasztalását.

b) A szelíd és alázatos szívű Jézus (Mt 11,25–30)

11 ²⁵ Abban az időben így szólt Jézus: »Áldalak té-ged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. ²⁶ Igen, Atyám, így tetszett ez neked!

27 Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja

nyilatkoztatni. ²⁸ Jöjjetek hozzám mind, akik fárad-tak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. ²⁹ Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. ³⁰ Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.«

A fontosabb kifejezések magyarázata:

áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztat-tad a kicsinyeknek: Jézus szóhasználatában a „bölcsek és okosak” olyan emberek, akik nem Istentől akarják megtudni, hogyan juthatnak el az üdvösségre, hanem saját „bölcsességük”

alapján próbálják a boldog életre vezető utat megtalálni, és az üdvösséget elgondolni. Ilyen

„bölcsek” a Jézus korabeli zsidóság vallási vezetői, akik a mózesi törvény megtartásától vár-ják boldogulásukat, s az üdvösség jelét Izrael politikai és gazdasági hatalmának megerősödé-sében látják. A kicsinyek velük szemben olyan emberek, akik nyitottak Isten irányában, és a tőle kapott kinyilatkoztatásból szeretnék megismerni az üdvözülés módját. Ők a nép egy-szerű fiai, a vallási tanokban járatlan halászok, földművesek, akiknek nincsenek előítéleteik, és nem akarják megszabni Istennek, milyen módon üdvözítse őket. Jézus azért ad hálát a mennyei Atyának, mert a kicsinyeknek, az Isten irányában nyitott embereknek tárta föl „eze-ket” (az üdvösségre vezető jézusi útmutatásokat). Hálaadásával közvetve arra buzdítja a böl-cseket és okosakat, hogy váljanak ők is kicsinnyé, Isten irányában nyitott szívű emberekké.

mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya…: a Bibliában a meg-ismerés nem pusztán elméleti tudásszerzést jelent, mert a kifejezés egyenértékű a tapasztalat vagy a bensőséges személyes kapcsolat fogalmával is. E szavak tehát a mennyei Atya és Jézus közti bensőséges személyes kapcsolatra, illetve arra utalnak, hogy az Atya legszemélyesebb titkát és embert üdvözítő szándékát csak Jézus tudja hitelesen feltárni az emberek előtt.

jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket: ez a felhívás azoknak az embereknek szól, akik már belefáradtak abba, hogy kövessék a törvénytudók és farizeusok által aprólékosan magyarázott törvények sokaságát, amely szinte elviselhetetlen teherként nehezedett a vállukra (vö. Mt 23,4).

vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem: a zsidó rabbik a mózesi törvény megtartását iga hordozásához hasonlították. Jézus azonban az iga kifejezéssel valószínűleg arra a teherre is céloz, amelyet a farizeusok és törvénytudók aprólékos törvénymagyarázatai jelentettek a val-lásos zsidók számára. Ezzel a teherrel állítja szembe a maga igáját. Ő nem azért jött, hogy felesleges terheket rakjon az emberek vállára, hanem hogy megváltást, szabadulást, enyhülést hozzon. Az ő igája tanításának és az általa hozott Isten országának elfogadása. Ez az iga édes és könnyű, mert Jézus az ember segítségére van az ország áldásainak elfogadásában.

Jézus szent szíve

155 mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek: a szelídséget a Biblia olyan magatartásként állítja elénk, amelyben az ember hűségesen alárendeli magát Istennek. Az alá-zatos szív Jézus esetében nem azt jelenti, hogy aláalá-zatoskodó, meghunyászkodó magatartást tanúsított, hanem azt, hogy Isten létére kiüresítette, megalázta önmagát, és azonosulva a mennyei Atya minden ember üdvösségét akaró szeretetével, a kereszthalált is vállalva enge-delmeskedett ennek az embert szerető atyai akaratnak (vö. Fil 2,5–8). A nyugalmat találtok lelketeknek mondat ezt jelenti: mindaz, aki tanul Jézustól, vagyis tanítványává lesz, eljut az üdvösségre.

A szentírási szemelvények mondanivalója

Az ószövetségi olvasmányban Mózes azt hangsúlyozza, hogy Isten szeretete megelőz min-den emberi tevékenységet és érdemet. Ez azt jelenti, hogy a zsidók sem emberi vagy nemzeti jó tulajdonságaik alapján érdemelték ki kiválasztásukat, hanem a hűséges és irgalmas Isten szeretete tette őket választott néppé. A zsidó népvezér azonban azt is kiemeli, hogy ez az előzetes isteni szeretet az emberek részéről választ kíván, mert csak azok élvezhetik áldás-ként Isten kitüntető irgalmát, akik szeretettel, útmutatásainak követésével válaszolnak az Ő közeledésére.

Az evangéliumi részlet szerzője a szelíd és alázatos szívű Jézust mutatja be. Azt hangsúlyoz-za, hogy a történeti Jézus szelíd volt, mert szelíden alávetette magát az ember üdvösségét szeretettel munkáló mennyei Atya akaratának. Amikor pedig Jézus ajkára adott szavakkal alázatos szívűnek nevezi őt, nem arra gondol, hogy alázatoskodó magatartást tanúsított, hanem arra, amit Pál apostol úgy fogalmazott meg, hogy a saját akaratáról lemondó Jézus embertestvérei üdvözítésének érdekében engedelmesen azonosult a mennyei Atya akaratával:

„Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8). Az evan-gélista egyben arra is emlékeztet, hogy ez az alázatos szívű Jézus saját igájának hordozására, a tanítása szerinti életre buzdítja követőit.

Válaszolj Isten előzetes szeretetére!

Az olvasmány azt tanítja, hogy az az Isten, aki nem emberi érdemek alapján, hanem ajándé-kozó szeretetből választotta ki a zsidó népet a tanúságtevő feladatra, viszontszeretetet vár népétől. Gondolj arra, hogy Isten téged is megelőző szeretettel választott ki a keresztény tanúságtevő feladatra, s parancsainak követésével igyekezz viszonozni ezt a megelőlegezett bizalmat és jóindulatot!

Az evangéliumi részlet alázatos szívű Jézusa igájának hordozására bátorít. Fontold meg sza-vait, és útmutatásait követő élettel igyekezz válaszolni a törekvéseidet megelőző szeretetére, amelyet az ő szíve szimbolizál.

Az évközi idő húsvét után

156