Rugalmasság és biztonság

Manapság a gazdaság globalizációja és olyan új szereplők megjelenése a világgazdaság színpadán, amelyek bőséges munkaerő-tartalékokkal rendelkeznek, továbbá az új technológiák gyors fejlődése kiélezte a versenyt, és felgyorsította a változások ütemét. Miközben ez pozitív hatást gyakorolt a növekedésre és a foglalkoztatásra, sokkszerűen és gyakran fájdalmasan érinti a munkavállalókat és a vállalkozókat. Soha nem látott módon kell alkalmazkodniuk és rugalmasnak lenniük, ha fenn akarnak maradni az új globális versenyben. E kihívások miatt váltak sürgőssé azok a reformok, amelyek a munkaerőpiac rugalmassá tételét célozzák. Bár a hagyományos munkaviszony maradt még mindig a norma, sok országban egyre nagyobb teret nyernek az ún. atipikus foglalkoztatási formák.

A hagyományos, „normál” munkaviszony – amelyhez szorosan kapcsolódnak a szociális védelmi rendszerek – teljes munkaidős foglalkoztatást jelent, határozatlan időre szóló munkaszerződéssel, munkavállalói státusban, kötött munkaidő-beosztásban és munkahelyen, egyenlően elosztott munkaidővel, rendszerint nappali időszakban, hétfőtől péntekig terjedő munkanapokon. Az atipikus foglalkoztatás pedig mindaz, ami ettől különbözik. Milyen dimenziók mentén valósulhat meg az eltérés?

 Átalakul a munkaszerződés jellege: az alkalmazotti munkaviszonyt kiváltja az önfoglalkoztatás.

 A munkaviszony domináns formáját képező határozatlan idejű munkaszerződéseket háttérbe szorítják a határozott időre szólók (időszakos, szezonális).

 Rugalmassá válik a munkaidő-felhasználás. A teljes munkaidős foglalkoztatást egyre nagyobb arányban helyettesíti a részmunkaidő, a kötött beosztást felváltja a kötetlen és rugalmas munkaidő, továbbá terjedőben vannak az „antiszociális munkarendek”: az éjszakai, hétvégi munkavégzés.

 Végül: megváltozik a munkavégzés helye: a munkáltató munkahelyén végzett munkát felváltja a távmunka és a munkaerő-kölcsönzés.

Statisztikailag ezek közül csak az önfoglalkoztatói jogviszony (egyéni vállalkozó, mikrovállalkozás), a határozott idejű foglalkoztatás és a részmunkaidős foglalkoztatás követhető nyomon; a többiről eseti jellegű felmérések tájékoztatnak vagy még azok sem. 2005-ben a 25 EU-tagállamban a foglalkoztatottak 53,5%-a dolgozott – az önfoglalkoztatókat, a részmunkaidős és határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatottakat magában foglaló – atipikus foglalkoztatási formákban.

(Employment in Europe, 2006)

Sok európai állampolgár összeegyeztethetetlen ellentétet tapasztal a munkáltatók nagyobb rugalmasság iránti igénye és a munkavállalók azon elvárása között, hogy legyen stabil munkaviszonyuk, jó előmeneteli lehetőséggel. A politikusok ezért igyekeznek olyan megoldásokat találni, amelyek a rugalmasság és a biztonság előnyeit kombinálják. Megfelelő kereteket kívánnak létrehozni a termelékenység, az innováció és a versenyképesség növeléséhez, ugyanakkor válaszolni akarnak a magas munkanélküliség és a szegmentált munkaerőpiac okozta szociális kirekesztettség kihívására is. Ahhoz, hogy a gyorsan öregedő európai társadalmakban fenn lehessen tartani a szociális védelmi rendszereket, olyan intézkedésekre van szükség, amelyek figyelembe veszik a munkavállalók igényét a fizetett munka és a családi kötöttségek harmonizálására. Ebből vezethető le a „flexicurity” ötlete.

Az Európai foglalkoztatási stratégia elvárja a munkaerő-piaci intézményektől, hogy tegyék magukévá a flexicurity elvét. Ennek összetevői a következők:

 olyan szerződéses feltételek, amelyek megfelelő rugalmasságot biztosítanak a munkavállalóknak és a munkáltatóknak,

 aktív munkaerő-piaci politika, amely támogatja a munkahelyek közötti mobilitást, továbbá a munkanélküliek és inaktívak munkába lépését,

 az élethosszig tartó tanulás rendszere, amely lehetővé teszi a munkavállalóknak, hogy egész életükön át foglalkoztathatók maradjanak, segítve őket abban, hogy meg tudjanak birkózni a gyors változásokkal, a munkanélküli állapottal és az új munkahelyre való átmenettel,

 modern társadalombiztosítási rendszerek, amelyek kombinálják a munkaerő-mobilitással kapcsolatos elvárásokat a megfelelő szintű jövedelempótlással, a munkaerőpiactól való távollét minden szakaszában.

A flexicurity az angol flexibility=rugalmasság, és security=biztonság kombinálásával létrehozott műszó, ami a két követelmény együttes érvényre juttatását fejezi ki. Ezt a fogalmat Hollandiában használták először (Wilthagen – Tros, 2004).

A holland definíció a rugalmasság négy elemét foglalja magában:

 A külső numerikus rugalmasságot, ami azt fejezi ki, hogy a munkáltatók könnyen elbocsájthatják dolgozóikat, ill. vehetnek fel újakat (nem nagyon korlátozzák őket ebben munkajogi kötöttségek), továbbá használhatnak határozott időre szóló munkaszerződéseket.

 A belső (vállalaton belüli) numerikus rugalmasságot, ami azt jelenti, hogy a munkáltatók könnyen megváltoztathatják munkaerő-állományukat, mégpedig elbocsátás vagy felvétel nélkül (pl. a teljes munkaidősök részmunkaidőssé minősítésével, vagy fordítva: rugalmas munkaidő, túlóra, több műszak bevezetésével stb.).

 A funkcionális rugalmasságot, ami a munkaszervezet akadálymentes átalakításának a lehetőségét foglalja magában, továbbá a munkavállalók és munkáltatók gyors alkalmazkodóképességét (pl. többszakmás képzettség a dolgozók részéről, ill. munkaerő-kölcsönzés igénybevétele a vállalkozásokban).

 A bérrugalmasságot, ami a bérek hozzáigazítása a gazdaság állapotához és az egyéni teljesítményekhez (pl. TB-kedvezmények bizonyos munkaerő-kategóriák alkalmazásához vagy munkaidő-csökkentés vállalása bércsökkenés mellett).

A biztonságnak ugyancsak négy elemét különböztetik meg:

 A munkahely biztonságát, ami egy adott állás ugyanazon személlyel való betöltésének védettségét jelenti.

 A foglalkoztatás biztonságát, ami a munkában maradásra vonatkozik – de nem feltétlenül egy adott munkahelyen. A foglalkoztatás biztonságának előfeltétele a foglalkoztathatóság megőrzése.

 Jövedelembiztonságot, ami a jövedelemvédettség fokát fejezi ki olyan esetben, amikor a fizetett munka megszűnik, vagy az anyagi elismerés hozzáigazítását a változó munkafeltételekhez.

 A kombinált biztonságot, ami a munka, a magánélet és a társadalmi kötelezettségek összeegyeztetésének képességét, ill. lehetőségét fejezi ki. Magában foglalja az anyasági és gyermekgondozási szabadságot, a tanulmányi szabadságot, a betegállományt stb.

A holland flexicurity stratégia jellemzői A rugalmasság és biztonság sikeres egyensúlyának a mutatója:

 Alacsony tartós és strukturális munkanélküliség, intenzív munkaerőmozgás, dinamikus munkaerőpiac.

A rugalmasság a következőkben jut kifejezésre:

 Határozott idejű munkaszerződések: 1999-ben hatályba lépett a Rugalmasság és biztonság törvény, ami azt célozta, hogy egyensúly jöjjön létre a munkáltatók rugalmas vállalatirányítással kapcsolatos törekvése és a munkavállalók állás- és jövedelembiztonságra vonatkozó igénye között. Ez különösen érvényes a rugalmas munkaszerződéssel dolgozókra, így a távmunkásokra, bedolgozókra, kikölcsönzött munkaerőre, ill. a munkacsúcsok idején behívható készenléti állományra. A törvény lényege, hogy a munkáltatóknak 3 éven belül maximum három alkalommal teszi lehetővé egy adott munkavállaló határozott időre szóló munkaszerződésének a meghosszabbítását. Azután ezeket a dolgozókat véglegesíteniük kell. A rugalmas munkaszerződéssel foglalkoztatottakat ugyanazok a jogok illetik meg, mint a határozatlan idejű munkaszerződéssel alkalmazásban állókat, kivéve a végkielégítést. Hollandiában a munkavállalók 15%-a dolgozik határozott idejű jogviszonyban.

 Munkaerő-kölcsönzés: ez a foglalkoztatási forma lehetővé teszi a munkáltatónak, hogy a törzsállománya köré kiépítse a rugalmas munkaszerződéssel dolgozók periférikus csoportjait, akikkel reagálni tud a konjunktúra rövid távú ingadozásaira. A kölcsönmunkásoknak a

társadalombiztosítás területén olyan többletjogokat biztosítottak, amelyek megfelelnek a jövedelembiztonságra vonatkozó igényüknek. A munkaerő-kölcsönzés elvezethet tartós foglalkoztatáshoz is.

 A határozatlan időre szóló szerződéssel foglalkoztatottak jogosultságai a holland rendszerben meglehetősen statikusak. Ezért a kormány a szociális partnerekkel úgy határozott, hogy megreformálja a munkanélküli ellátást és az elbocsátásokra vonatkozó törvényeket. A munkanélküli járadék folyósítási idejének maximumát 7 évről 38 hónapra csökkentették. A foglalkoztatást védő törvények közül pedig törölték az „elsőként az utolsó” elbocsátási elvét, amely az idős munkavállalókat védte az elbocsátástól.

További kihívások abból a kettősségből adódnak, ami a munkaerőpiac rugalmas (rövid időre, átmenetileg foglalkoztatott) és statikus oldala (törzsállománya) között áll fenn. Az előbbieket jól ismert idegen szóval outsidereknek, az utóbbiakat pedig insidereknek nevezik. A két csoport között már felnyitották a zsilipeket, de torlaszok még előfordulnak. A munkáltatók a korábbinál nagyobb rugalmasságot kaptak, de egy váratlan recesszióban még mindig szembekerülhetnek a viszonylag rugalmatlan törzsállománnyal.

Forrás: EEO Automn Review 2006, „Flexicurity”, in: European Employment Observatory, European Commission A 9. táblázat mátrixszerűen ábrázolja a flexicurity koncepciójának különböző dimenzióit és azok

A flexicurity másik értelmezése Dániából ered, és Madsen nevéhez fűződik. Ő az „arany háromszög”

fogalmával azonosította ezt a modellt, amely a laza foglalkoztatásvédelmi törvények, a viszonylag nagyvonalú szociális biztonsági háló és az aktív eszközökre fordított magas költségvetési kiadások

kombinációja. (Madsen, 2003.) A flexicurity dán típusa úgy működik, mint egy íratlan szabály – vagy történelmi kompromisszum – az állam, a munkáltatók és a munkavállalók között. Ez a modell összehozza a magas külső numerikus flexibilitást a magas szintű jövedelemrugalmassággal, továbbá a foglalkoztatás–foglalkoztathatóság erős biztonságával. Ennek eredménye, hogy az EU-tagállamok közül Dániában egyike a legmagasabbaknak a foglalkoztatottság, és alacsony a munkanélküliség.

A dán flexicurity stratégia jellemzői A rugalmasság és biztonság sikeres összekapcsolásának mutatói:

 A nagyon alacsony ifjúsági munkanélküliség.

 A tartósan munkanélküliek alacsony aránya.

 Az alacsony strukturális és általános munkanélküliség.

A rugalmasság megjelenési formái:

 A munkahelyváltások nagyon gyakoriak, ami mögött magas elbocsátási és felvételi arányok állnak.

 A munkavállalók egyharmada évente munkahelyet változtat.

 Az emberek viszonylag rövid időt töltenek egy állásban, és életük folyamán sok munkahelyen dolgoznak.

 A munkavállalók relatíve gyorsan haladnak előre a bérskálán.

A munkavállalók – a magas fluktuáció és alacsony foglalkoztatásvédelem ellenére – biztonságban érzik magukat, mert:

 Könnyű akkor állást találni, ha gyakoriak a munkahely-változtatások, és alacsony a munkanélküliség. Az állások egytizede eltűnik évente, de ennél több új keletkezik.

 A munkanélküli járadék 90%-ban pótolja a felnőtt álláskeresők korábbi keresetét, ami nagyvonalú ellátás, ráadásul hosszú ideig jár.

 Az aktív munkaerő-piaci eszközök segítik az álláskeresést, a munkahelyi képzést, az oktatást.

Ugyanakkor szigorúan számon kérik az egyén munkavállalási hajlandóságát, továbbá jogává, de kötelességévé is teszik a számára felajánlott állás elfogadását.

Példák a dán alkalmazkodási modellre – a munkára ösztönzés folyamatosságának fenntartása érdekében:

Kiindulópontok/problémák 1995-ben:

 Magas ifjúsági munkanélküliség – sok szakképzetlen fiatal munkavállaló.

 A munkanélküli járadék magasabb volt, mint az állami oktatási segély.

 Hiányzó érdekeltség az oktatásban vagy szakképzésben való részvétel iránt.

Változások:

A 25 éven aluli szakképzetlen munkavállalók munkanélküli járadékának megfelezése; támogatás nyújtása ahhoz, hogy belépjenek az oktatási vagy szakképzési rendszerbe.

Eredmény:

A munkanélküliség csökkenése, a képzésben való részvétel és a foglalkoztatottság növekedése.

Forrás: EEO Automn Review 2006, „Flexicurity”, in: European Employment Observatory, European Commission

Az Európai Bizottság Foglalkoztatási és Szociálpolitikai Főigazgatóságának felmérése szerint az EU-tagállamok munkaerő-piaci rendszerei a flexicurity elvének érvényesítése szempontjából az alábbiak szerint csoportosíthatók:⁹

 Angolszász modell (Egyesült Királyság, Írország) – nagyfokú rugalmasság, alacsony biztonság és alacsony adóterhek.

 Kontinentális modell (Németország, Belgium, Franciaország, Ausztria) – közepes-alacsony rugalmasság, közepes-magas biztonság és közepes-magas adóterhek.

 Mediterrán modell (Spanyolország, Portugália, Görögország) – alacsony rugalmasság, viszonylag alacsony biztonság, átláthatatlan adórendszer.

 Kelet-európai modell (beleértve Olaszországot is) – bizonytalanság, közepes-magas rugalmasság, közepes-magas adók.

 Északi modell (Dánia, Hollandia, Svédország, Finnország) – magas biztonság, közepes-magas rugalmasság, közepes-magas adók.