4. A foglalkoztatáspolitika irányítása és finanszírozása, munkaügyi érdekegyeztetés
4.3. Munkaerő-piaci érdekegyeztetés
A munkanélküliség elkerülését és a foglalkoztatás létrejöttét elősegítő támogatások felhasználását megalapozó döntéshozatalban az Flt. hatályba lépése óta intézményesen részt vettek a szociális partnerek.
4.3.1. Felsőszintű érdekegyeztető fórumok
A Foglalkoztatási törvény 1991-ben a foglalkoztatási érdekegyeztetés feladatát az Érdekegyeztető Tanács (ÉT)17 által megalakított Munkaerő-piaci Bizottságra (MpB) bízta. A munkavállalók és a munkaadók érdekképviseleti szervezetei, valamint a kormány képviselőiből álló testület arra kapott felhatalmazást, hogy:
- meghatározza a Foglalkoztatási Alap felhasználásának elveit és fő irányait, továbbá figyelemmel kísérje azok gyakorlati megvalósulását,
- előzetesen véleményezze a foglalkoztatást közvetlenül érintő jogszabálytervezeteket, - hozzájáruljon az FA-ból foglalkoztatási célú alapítványok létrehozásához,
- állást foglaljon a tagok által előterjesztett munkaerő-piaci programok tekintetében, - véleményezze a munkaerő-piaci szervezet működését, erről beszámoltassa főigazgatóját,
- és értékelje a Foglalkoztatási és Szolidaritási Alap felhasználásával kapcsolatos ellenőrzések tapasztalatait.
A foglalkoztatási érdekegyeztetés makroszintjén 1996-tól, a Munkaerő-piaci Alap létrejöttétől jelentős szervezeti átalakulás következett be. Megalakult az Országos Munkaerő-piaci Tanács (OMT), amely oldalanként 3-3 tagból állt: a munkaadók, a munkavállalók és a kormány képviselőiből. Tagjait a munkaügyi miniszter bízta meg – a munkavállalói oldal delegáltjait az ÉT munkavállalói, a munkaadói képviselőket pedig az ÉT munkaadói oldala jelölésének megfelelően. Ennek a változtatásnak az volt a célja, hogy biztosítsa a résztvevők személyes felelősségét a döntéshozatalban.
Az OMT és az MpB közötti hatáskörmegosztás a következők szerint alakult. A kormány országos jelentőségű foglalkoztatáspolitikai kérdésekben a munkavállalók és a munkaadók országos érdekképviseleti szervezeteivel az ÉT Munkaerő-piaci Bizottságában egyeztetett, amely:
- véleményezte a MpA költségvetésére, valamint alaprészekre történő felosztására vonatkozó javaslatot;
- előzetesen véleményezte a foglalkoztatást közvetlenül érintő jogszabálytervezeteket, és - évente beszámoltatta az Országos Munkaerő-piaci Tanácsot.
17 Az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) a munkavállalók, munkáltatók és a kormány makroszintű tripartit (háromoldalú) egyeztető fóruma. Tevékenysége kiterjed a munka világával összefüggő valamennyi kérdéskörre, beleértve a jövedelemelosztással összefüggő alapvető gazdaságpolitikai kérdéseket is. Az országos érdekegyeztetés Magyarországon több mint 20 éve működik. Az 1990-ben életre hívott Érdekegyeztető Tanács tárgyalások útján folyamatosan feltárta és egyeztette az állam, a munkáltatók és a munkavállalók sajátos érdekeit, így jelentős szerepet töltött be abban, hogy a társadalmi-gazdasági átalakulás jelentősebb konfliktusok nélkül zajlott le.
Az ÉT 2002-ben megújult és nevét Országos Érdekegyeztető Tanácsra (OÉT) változtatta. Azóta biztosított intézményes keretet a Kormány és a szociális partnerek (munkavállalók és munkáltatók országos érdekképviseleti szervezetei) közötti folyamatos párbeszédre.
Az Országos Munkaerő-piaci Tanácsnak pedig az volt a feladata, hogy a) döntsön:
- a Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprészén belül a központi, valamint a megyékhez decentralizált pénzeszközök arányáról, felosztásuk elveiről,
- az alaprészek közötti átcsoportosításról és
- a foglalkoztatási alaprész decentralizált pénzeszközeinek megyék közötti átcsoportosításáról;
b) javaslatot tegyen:
- foglalkoztatási és képzési programok indítására, alapítványok támogatására - és a MpA költségvetésére;
c) előzetesen véleményezze a munkaügyi miniszter egyedi döntéseit;
d) évente értékelje a MpA felhasználását;
e) beszámoltassa az Országos Munkaügyi Központ főigazgatóját.
A munkaerő-piaci érdekegyeztetésben bekövetkezett változások az intézményrendszert döntéshozatali fórumból véleményező testületté fokozták le. A szociális partnerek hevesen tiltakoztak ez ellen. Ennek köszönhető az 1996 nyarán született megállapodás a kormány és a szociális partnerek között, amelyben a kormány vállalta, hogy 1997-től a Munkaerő-piaci Alapot önkormányzati jellegű irányítás alá helyezi. Ennek megfelelően módosultak az ÉT feladataira vonatkozó szabályok.
Megszűnt az ÉT hatásköre az MpA költségvetésével és annak alaprészekre történő felosztásával kapcsolatban, a jogszabálytervezetekkel kapcsolatos véleményezési jogköre pedig a foglalkoztatást közvetlenül érintő joganyagra szorítkozott. Ugyanakkor jelentős szerepet kapott a Munkaerő-piaci Alap Irányító Testületének (MAT) megalakításában és működtetésében.
1996. végén megszűnt az Országos Munkaerő-piaci Tanács, és helyébe 1997. január 1-jétől a Munkaerő-piaci Alap Irányító Testülete lépett, a Munkaerő-piaci Alap pénzeszközeinek felhasználásával kapcsolatos jogosítványokkal.
2002-ben megújult az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT). Abban nem történt változás, hogy a kormány az országos jelentőségű foglalkoztatási kérdésekben továbbra is ezen a fórumon egyeztet a munkavállalók és munkaadók országos érdekképviseleti szervezeteivel.
Ennek során az OÉT:
véleményezi a foglalkoztatást közvetlenül érintő törvénytervezeteket,
évente beszámoltatja a Munkaerő-piaci Alap Irányító Testületét,
a munkájában részt vevő országos munkaadói és munkavállalói szövetségek útján kijelöli a MAT munkaadói és munkavállalói képviselőit, és javaslatot tesz a visszahívásukra.
A MAT az Flt. által létrehozott – a munkaadói és a munkavállalói szervezetek, valamint a kormány képviselőiből álló – önkormányzati jellegű tripartit testület. Célja, hogy az Flt-ben meghatározott jogainak gyakorlásával, az MpA-val való gazdálkodáson, annak ellenőrzésén keresztül is hozzájáruljon a foglalkoztatási feszültségek mérsékléséhez, a munkanélküliség csökkentéséhez. Az oldalanként 6-6 fős, összesen 18 fős MAT munkaadói oldala a munkaadók, munkavállalói oldala a szakszervezetek, kormányzati oldala pedig a kormány képviselőiből áll. Tagjait a miniszter bízza meg és hívja vissza.
4.3.2. Középszintű érdekegyeztetés a munkaügyi tanácsokon keresztül
Az érdekegyeztetés középszintű intézményrendszerét az 1991-ben felállított megyei munkaügyi tanácsok alkották, amelyek tárgyalóoldalai a munkaadók, a munkavállalók és az önkormányzatok képviseletét ellátó, legalább 3-3 tagból álltak. Közülük azonban csak az önkormányzatok delegáltjai
kerültek választás útján a tanácsba, mégpedig a megyei (fővárosi) közgyűlés, valamint a megye területén lévő megyei jogú városok képviselőtestülete által. Ezzel olyan sajátos struktúra jött létre, amelyben a munkaerő-piaci érdekegyeztetés többszintű intézményrendszere szervezetileg nem volt összekapcsolva. Alá- és fölérendeltségi viszonyok nem érvényesültek a foglalkoztatási érdekegyeztetés felső és középszintje között.
Ez a helyzet a megyei munkaügyi tanácsok 1996 végéig lebonyolított újjászervezésével változott meg, amit az önkormányzati jellegű irányítás bevezetése tett szükségessé. A munkaügyi tanácsok összetétele ugyanis a MAT-tal összehangolva került megállapításra. A korábbi szabályokhoz képest változást jelentett a tagok számának korlátozása is – oldalanként legfeljebb 6 tagra -, valamint az, hogy részvételük a munkaügyi tanács munkájában nem automatikus, hanem őket – jelölés, ill.
választás alapján – a munkaügyi központ igazgatója bízza meg, ill. hívja vissza. A tanács titkársági teendőit a munkaügyi központok látták el.
A munkaügyi tanácsok a foglalkoztatási és munkaerő-piaci képzési, valamint a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációját elősegítő támogatások nyújtásával kapcsolatos érdekegyeztetésnek voltak a területi fórumai. Tagjaik megbízatása négy évre szólt.
Hatáskörük az évek során többször változott, de az Flt. hatályba lépésétől mindvégig megmaradtak az alábbi feladatok:
- dönt az MpA foglalkoztatási alaprészének a megyében rendelkezésre álló eszközei felhasználásának elveiről és az egyes támogatások arányáról,
- figyelemmel kíséri az MpA decentralizált pénzeszközeinek megyei szintű felhasználását,
- kezdeményezi és véleményezi a megye foglalkoztatási helyzetével kapcsolatos rövid és hosszú távú programokat, és figyelemmel kíséri azok végrehajtását,
- véleményezi a megyei munkaerő-piaci szervezet működését, beszámoltatja annak vezetőjét, és előzetes véleményezési jogot gyakorol a kinevezéséről.
Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat régiós struktúráját követve 2007. január 1-jétől átalakult a területi érdekegyeztetés szervezeti rendszere is. A korábbi megyei (fővárosi) munkaügyi tanácsok helyett – a hét regionális munkaügyi központ illetékességi területéhez kapcsolódó jogkörrel – hét regionális munkaügyi tanács alakult. A regionális munkaügyi tanácsok titkársági teendőit a regionális munkaügyi központok látták el. A regionális munkaügyi tanácsok megalakulásával gyengültek e fórumok jogosítványai is. Döntéshozatal helyett már csak véleményezési jogkört gyakorolhattak az MpA foglalkoztatási alaprészének a felhasználása tekintetében, továbbá nem számoltathatták be az Állami Foglalkoztatási szolgálat illetékes vezetőit, csupán tájékoztatást kérhettek tőlük a régió foglalkoztatási helyzetéről és a munkaerő-piaci feszültségek kezelésének módjáról.
2012-től megszűnnek az érdekegyeztetés eddigi fórumai, és helyettük a gazdasági és szociális párbeszéd új intézményeit hozzák létre. Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács alakul, amibe a munkáltatók és munkavállalók érdekképviseletei mellett bevonják a gazdasági kamarákat, továbbá a civil társadalom és a tudományos élet képviselőit is.
A MAT eddigi rendelkezési jogosítványai az MpA felett az alappal együtt hatályukat vesztik, s nem érvényesíthetők a Nemzeti Foglalkoztatási Alap irányításában.
A fejezetben használt fontosabb kifejezések értelmezése
Együttműködési megállapodás – az álláskereső és a kirendeltség között létrejött írásbeli megállapodás, amelyben a felek meghatározzák azon lépéseket, amelyek elősegítik az ügyfél munkaerőpiacon történő bennmaradását, a munkaerőpiacra történő be-, illetve visszakerülését.
ESZA Kht – Európai Szociális Alap Nemzeti Programirányító Iroda Társadalmi Szolgáltató Kht., amely felelős az európai uniós források maradéktalan és hatékony felhasználásáért, a közösségi jogszabályok betartásáért, a gazdálkodás átláthatóságáért, a kifizetésekért és a program végrehajtásának rendszeres értékeléséért.
Foglalkoztatási Alap – az aktív munkaerő-piaci eszközök ráfordításainak fedezésére létrehozott, az állami költségvetésből képzett finanszírozási forrás. 1996-ban beolvadt a Munkaerő-piaci Alapba.
HEFOP – Humán Erőforrás-fejlesztési Operatív Program: az Európai Szociális Alapból finanszírozott humánerőforrás-fejlesztési projektek összessége.
Kioszk – az ÁFSZ kirendeltségein elérhető önkiszolgáló eszköz. Az érintőképernyős álló-, és interaktív kommunikációs lehetőségekkel rendelkező ülőkioszkokat azoknak az ügyfeleknek ajánlják, akik önálló álláskeresésre alkalmasak.
Munkaerő-piaci Alap – 1996. január elsejétől működő elkülönített állami pénzalap, amit a Munkanélküliek Szolidaritási Alapja, a Foglalkoztatási Alap, a Szakképzési Alap, a Rehabilitációs Alap, valamint a Bérgarancia Alap összevonásával hoztak létre.
Munkaerő-piaci Alap Irányító Testülete (MAT) – az Flt. által létrehozott, a munkaadói és a munkavállalói szervezetek, valamint a kormány képviselőiből álló önkormányzati jellegű tripartit testület. Célja, hogy az Flt-ben meghatározott jogainak gyakorlásával, az MpA-val való gazdálkodáson, annak ellenőrzésén keresztül is hozzájáruljon a foglalkoztatási feszültségek mérsékléséhez, a munkanélküliség csökkentéséhez.
Munkanélküliek Szolidaritási Alapja – biztosítási alapként, kötelező munkaadói és munkavállalói járulékbefizetésre építve jött létre 1991-ben, a munkanélküliek jövedelem-támogatásának fedezésére. 1996-ban beolvadt a Munkaerő-piaci Alapba.
Munkaadói járulék – a munkaadó által teljesített közterhek egyik fajtája, a Munkaerő-piaci Alap fő bevételi forrása. A járulékot a munkaadó fizeti, munkavállalóinak a munkaviszonyuk alapján járó és elszámolt bruttó munkabére, illetménye (keresete), valamint végkielégítése, jubileumi jutalma, betegszabadságuk idejére adott díjazása, személyijövedelemadó-köteles természetbeni juttatása (kivéve a reprezentáció, üzleti ajándék címén nyújtott természetbeni juttatást), étkezési hozzájárulása, üdülési hozzájárulása és a munkaviszony keretében biztosított cégautó adójának 25 százaléka után.
Munkavállalói járulék – a Munkaerő-piaci Alap bevételét képező fizetési kötelezettség. A munkavállalók jelenleg járulékként a munkaviszonyuk alapján kapott bruttó munkabérük, illetményük (keresetük) másfél százalékát kötelesek fizetni. E járulékfizetési kötelezettség nem vonatkozik arra, aki öregségi, rokkantsági, vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, illetőleg arra jogosulttá vált. A munkavállalói járulékot a munkaadó állapítja meg, vonja le és fizeti be, valamint saját bevallása keretében vallja be az APEH-nek.
Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) – a munkavállalók, munkáltatók és a kormány makroszintű tripartit (háromoldalú) egyeztető fóruma. Tevékenysége kiterjed a munka világával összefüggő valamennyi kérdéskörre, beleértve a jövedelemelosztással összefüggő alapvető gazdaságpolitikai kérdéseket is.
Profilírozás – statisztikai alapokon nyugvó ügyfél-kategorizálási rendszer az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnál, amelynek segítésével az új álláskeresők adatai – nem, életkor, iskolai végzettség, szakmai gyakorlat stb. – alapján valószínűsíthető, hogy az adott személy tartósan munkanélkülivé válik-e vagy sem az adott munkaerő-piaci körzetben. Ez a módszer segít az ÁFSZ munkatársainak abban, hogy megelőzzék a munkanélküliség tartóssá válását.
TÁMOP – Társadalmi Megújulás Operatív Program: az Európai Szociális Alapból 2007-2013 között finanszírozott humánerőforrás-fejlesztési projektek összessége.
Új szolgáltatási modell az ÁFSZ-ben – az álláskeresők és munkáltatók számára kialakított infrastruktúra és szakszerű szolgáltatások összessége, amely az érintettek önállóságát, kezdeményező készségét, felelősségvállalását helyezi előtérbe.
Ellenőrző kérdések
1. Mutassa be a foglalkoztatáspolitika kormányzati irányítási rendszerének a felépítését!
2. Ismertesse, hogy milyen foglalkoztatáspolitikai feladatai vannak a helyi önkormányzatoknak, a munkáltatóknak és munkavállalóknak?
3. Hogyan épül fel az Állami Foglalkoztatási Szolgálat, és milyen feladatai vannak?
4. Határozza meg az Állami Foglalkoztatási Szolgálat modernizálásának céljait!
5. Sorolja fel és fejtse ki az ÁFSZ szolgáltatási modelljének új elemeit!
6. Fejtse ki, hogy milyen alapelvekre épül az ÁFSZ új kirendeltségi modellje!
7. Mikor jött létre és milyen alaprészekből állt a Munkaerő-piaci Alap?
8. Hogyan változott a munkavállalók és a munkáltatók járulékbefizetési kötelezettsége a munkaerő-piaci költségvetésbe?
9. Hogyan épül fel a munkaerő-piaci érdekegyeztetés intézményrendszere?
10. Sorolja fel a munkaerő-piaci érdekegyeztetés makroszintű fórumait és szereplőit!
11. Milyen szervezetek képviseltették magukat a munkaügyi tanácsokban, és milyen hatáskörrel rendelkeztek?
Ajánlott irodalom:
Halmos Csaba, 2010:
Rendszerváltás a munkaügyben
Pécsi Tudományegyetem, Közösen a Jövő Munkahelyeiért Alapítvány, Pécs