Az ÁFSZ modernizációja

A mostani évtized elején megindult és lényegében azóta is tart az Állami Foglalkoztatási Szolgálat modernizációja, amit kezdetben az Európai Unió előcsatlakozási alapja (PHARE) finanszírozott.

Miután Magyarország tagja lett az Európai Uniónak (2004-ben), erre célra megnyíltak az Európai Szociális Alap támogatásai (2004-2007 között a Humán Erőforrás-fejlesztési Operatív Program=HEFOP; 2007-2013 között pedig a Társadalmi Megújulás Operatív Program=TÁMOP keretében).¹⁴

A fejlesztőmunka célja egyfelől az, hogy az ÁFSZ-t felkészítse az Európai foglalkoztatási stratégiából adódó nemzeti feladatok ellátására, másfelől pedig a hazai foglalkoztatáspolitika prioritásainak érvényre juttatására, amelyek az alábbiak:

- a munkaerő-állomány gazdasági aktivitásának növelése, - a fiatal munkanélküliek számának csökkentése,

- a munkaerő-állomány mobilitásának és rugalmasságának javítása, - a vállalkozóképesség fejlesztése,

- a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok (romák, megváltozott munkaképességű emberek, tartósan munkanélküliek) munkaerő-piaci részvételének növelése,

- a területi munkaerő-piaci különbségek csökkentése, valamint - a nők és férfiak esélyegyenlőségének elősegítése a munkaerőpiacon.

-

Az új kirendeltségi modell a következő alapelvekre épült:

14 Ez az anyagrész Vladiszavlyev (2006) összeállításának a felhasználásával készült.

- Az ügyfelek maguk is felelősek munkaerő-piaci helyzetük megoldásáért, ezért nekik is erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy mielőbb visszatérhessenek a munkaerőpiacra. Törekedniük kell arra, hogy passzív, befogadó ügyfelekből aktív, kezdeményező ügyfelekké váljanak.

- A munkanélküliség kezelésének legkézenfekvőbb módja a foglalkoztatottak számának növelése.

Ennek érdekében az ÁFSZ-nek bővítenie kell a kapcsolatait a munkaadókkal, hogy minél több állásról szerezzen tudomást, és segítse azok betöltését.

- Az ÁFSZ-nek egyszerűsítenie kell ügyintézési eljárásait, mert túl bürokratikusak.

- A tartós munkanélküliség megelőzése érdekében ügyfél-kategorizálási rendszert kell bevezetnie.

- Együttműködési megállapodásokat kell alkalmaznia, a személyre szabott ügyfél-támogatás nyújtása érdekében.

- Erősítenie kell a kirendeltségek szolgáltató jellegét, mind az ügyfelek, mind pedig munkáltatók jobb kiszolgálása érdekében.

- Az ÁFSZ-nek törekednie kell arra, hogy a munkaerőpiacot minél jobban megismerje, és reagálni tudjon a kihívásokra.

PHARE projekt a magyarországi Állami Foglalkoztatási Szolgálat modernizációjára

A 2001-ben indult PHARE projekt egy kísérlet volt, amelybe megyénként egy-egy, országosan 20 kirendeltséget vontak be. Ennek során először felmérték az álláskeresők és a munkáltatók elégedettségét és jövőbeli elvárásait. Erre építve megfogalmaztak egy új szolgáltatási modellt, amelynek keretében a kirendeltségek szakszerű, személyre szabott szolgáltatásokat biztosítanak az álláskeresőknek, felkínálják az önkiszolgálás lehetőségét, a munkáltatóknak pedig speciális szolgáltatásokat nyújtanak. Új információs rendszert dolgoztak ki, amely az EU elvárásain túl megfelel az ÁFSZ teljesítményének mérésével kapcsolatos követelményeknek. Új kirendeltségi környezetet teremtettek, amely illeszkedik az új szolgáltatási struktúrához. Gondoskodtak a kirendeltségek munkatársainak felkészítéséről, a feladatellátás színvonalának biztosítása érdekében. Meghatározták az ÁFSZ szolgáltatásainak és tevékenységeinek kereteit, amelyek biztosítják mind az álláskeresők, mind a munkáltatók igényeinek lehető legteljesebb kielégítését. Kidolgozták az ÁFSZ minőségirányítási rendszerét, amely lehetővé teszi az eltérő feltételek között működő kirendeltségek szolgáltatási színvonalának kiegyenlítését. Megtervezték a számítástechnikai és informatikai infrastruktúra modelljét, amely biztosítja a kirendeltségek új szolgáltatási rendszerben való működését.

Az új szolgáltatási modell alapgondolata az alábbi definícióban foglalható össze: „Az álláskeresők és munkáltatók számára kialakított infrastruktúra és szakszerű szolgáltatások összessége, amely az érintettek önállóságát, kezdeményezőkészségét, felelősségvállalását helyezi előtérbe.” Ennek a PHARE projektben kidolgozott új elemei a következők voltak: az internetes önéletrajz és állásbejelentés, a negyedéves munkaerő-piaci jelentés, a profiling módszer, az együttműködési megállapodás az álláskeresőkkel és a munkáltatókkal kötött szolgáltatási megállapodás. Ezek tartalmát mutatjuk be a következőkben.

1. Internetes önéletrajz

Az Európai Unió több tagállamában sikerrel alkalmazzák a munkát keresők önéletrajzainak rögzítését és közzétételét az interneten. Néhány országban a munkát keresők számára kötelezővé is tették önéletrajzuk elkészítését és közreadását. Az önéletrajzok olyan adatbankba kerülnek, amelyekben a munkaadók bármikor kereshetnek munkatársakat. Amennyiben az adott személy megfelelőnek tűnik a munkáltató számára, felveheti a kapcsolatot a munkavállalóval telefonon, e-mailen, vagy egyéb módon. A PHARE projekt keretében kidolgozták az önéletrajz adatbázis elvi működtetését oly módon, hogy az önkiszolgáló térben elhelyezett ülő kioszkokon olyan program-funkció álljon rendelkezésre,

amelynek segítségével a munkát keresők maguk készíthetik el önéletrajzaikat. Az önéletrajzok közreadásának nem feltétele a kirendeltségek felkeresése, hiszen az interneten keresztül bárhonnan kitölthető és közreadható az önéletrajz.

2. Internetes állásbejelentés

Az EU tagországokban bevált gyakorlat az interneten keresztül történő állásbejelentés. Ez a lehetőség Magyarországon sem ismeretlen, hiszen számos profitorientált munkaerő-piaci ügynökségnek van internetes portálja. Az ÁFSZ eddig nem rendelkezett ilyennel, ezért ennek technikai előkészületeit végezték el a PHARE projekt keretében.

3. A munkáltatók rövid távú munkaerő-gazdálkodási terveinek felmérése és elemzése

Az ÁFSZ fontos feladata a munkaerőpiac mélyreható ismerete. A megfelelő válaszlépések kidolgozásához ismernie kell az egyes térségekben, a megyékben, régiókban kialakult munkaerő-piaci helyzetet. Elsősorban svéd és dán tapasztalatok alapján a PHARE projektben kidolgozták a munkáltatók rövid távú munkaerő-gazdálkodási elképzeléseinek felmérésére szolgáló adatlapot, és megkezdték a negyedéves felméréseket a kísérleti kirendeltségeken. Ennek alapján negyedéves jelentéseket készítettek, a kirendeltségek saját hasznosítására és a közvélemény tájékoztatására.

4. A profiling módszer

A nemzetközi tapasztalatok felhasználásával bevezették a statisztikai alapokon nyugvó ügyfél-kategorizálási rendszert, amelynek segítésével az új belépők adatai – nem, életkor, iskolai végzettség, szakmai gyakorlat, stb. – alapján valószínűsíthető, hogy az adott személy tartósan munkanélkülivé válik-e vagy sem az adott munkaerő-piaci körzetben. Ez a módszer segít az ÁFSZ munkatársainak abban, hogy megelőzzék a hosszan tartó munkanélküliség kialakulását.

5. Együttműködési megállapodás álláskeresőkkel

Az egyes országok eltérő gyakorlatot követnek abban, hogy valamennyi álláskeresővel kötnek-e álláskeresési megállapodást, vagy csak egy részükkel. A munkacsoport azt javasolta, hogy ez Magyarországon kapacitáskorlátok miatt csak a tartós munkanélküliséggel veszélyeztetett ügyfelekre terjedjen ki, továbbá azokra, akiknek a kiközvetítése valamilyen ok miatt nem lehetséges. A munkacsoport kidolgozta az együttműködési megállapodás formai és tartalmi elemeit, amit azóta álláskeresési megállapodásként be is vezettek.

6. Munkáltatói kapcsolattartás

Az új kirendeltségi modell egyik leglényegesebb eleme a munkaadókkal való szorosabb együttműködés. A munkáltatói kapcsolattartás határozza meg, hogy a kirendeltség és ezzel az ÁFSZ hatóköre az adott munkaerő-piaci körzet mekkora hányadára terjed ki. A munkacsoport kidolgozta az egységes munkáltató kapcsolattartás szempontrendszerét. Feltételezték ugyanis, hogy az új szolgáltatási modell bevezetése – elsősorban az önkiszolgálás elterjesztése révén – humán erőforrás-megtakarítást eredményezhet, amely a munkáltatói kapcsolattartás bővítésére fordítható. Erre a kísérleti kirendeltségeken sor is került.

A PHARE projekt 2004-2007 között a HEFOP programmal folytatódott, ami a megkezdett modernizációs intézkedések elterjesztését szolgálta: a 20 mellett további 60 kirendeltség megújítását, valamint a PHARE projekt egyes elemeinek tartalmi fejlesztését. A Humán Erőforrás-fejlesztési Operatív Program 1.2 intézkedése a következő öt területre koncentrált:

1. Az állásközvetítés rendszerének fejlesztése, a tanácsadáson és az álláskeresési szolgáltatásokon keresztül:

- regionális és helyi munkaerő-piaci információk nyújtása a térség munkaadóinak és munkavállalóinak az adott régióban,

- személyre szabott szolgáltatások biztosítása, a foglalkoztatási szolgálat komplex programjainak támogatása,

- a tartósan munkanélküliek korai azonosítása (személyre szabott szolgáltatások a tartós munkanélküliséggel fenyegetetteknek) a hosszan tartó munkanélküliség megelőzésére.

2. Az ÁFSZ- szolgáltatások minőségének javítása a munkatársak képzésén keresztül:

- a kirendeltségek vezetőinek és munkatársainak felkészítése az új feladatok ellátására, - távoktatás bevezetése a foglalkoztatási szolgálatnál.

3. Megfelelő munkaerő-piaci elemzések készítése a munkaerő-piaci kereslet és kínálat változásait előrejelző módszertan fejlesztésére:

- az ÁFSZ hosszú távú stratégiájának kidolgozása, - a kínálati előrejelzés rendszerének kialakítása.

4. Minőségirányítási rendszer bevezetése az ÁFSZ szervezetébe:

- minőségirányítási rendszer kidolgozása, - vezetői információs rendszer kidolgozása,

- teljesítménymutatókra épülő önértékelési rendszer kidolgozása.

5. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat infrastrukturális hátterének fejlesztése:

- az újabb modellkirendeltségek infrastrukturális feltételeinek kialakítása, - informatikai feltételek – hardver, szoftver – biztosítása.

A foglalkoztatási szolgálat 20+60 kirendeltségének átalakítását követően a TÁMOP programban folytatódott a fejlesztő munka országos kiterjesztése.