3. A foglalkoztatás előmozdításának eszközei
3.4. Munkaerő-piaci intézmények
3.4.4. A reformok fő irányai az EU-tagállamokban
Az Európai foglalkoztatási stratégia aktiválásra és megelőzésre vonatkozó célkitűzéseinek eléréséhez az Unió minden tagállamának erőfeszítéseket kellett/kell tennie a saját eszközrendszere javítása, hatékonyabbá tétele érdekében. A tagállamok többségében jelenleg is folyamatban van az aktív munkaerő-piaci politikák és/vagy foglalkoztatási szolgálat valamiféle modernizációja. Bár a kiinduló helyzet, a munkaerő-piaci és intézményi feltételrendszer, továbbá a fejlesztési célok tekintetében is számottevő különbségek vannak a tagországok között, találhatunk olyan fejlesztési irányokat, amelyek valamilyen formában mindenütt megjelennek. Ezek közé tartoznak az alábbiak:
1. Összhangban a foglalkoztatási iránymutatásokban megfogalmazott célokkal, az elmúlt évek reformjainak egyik fő irányát az egyéni szükségletekhez igazodó, személyre szabott szolgáltatások biztosítása jelentette/jelenti. Az egyéni esetkezelések alapját az egyéni akciótervek vagy megállapodások rendszere teremtette meg. Emellett néhány tagállamban - elsősorban a hátrányos helyzetű csoportok sajátos szükségleteihez igazodó szolgáltatások kialakítása érdekében - erősödött a foglalkoztatási szolgálatok és a szociális szolgáltatások közötti kapcsolat, együttműködés, sőt helyenként a rendszerek valamiféle integrációja is megkezdődött.
2. Másik fontos változás az utóbbi években - amely a tagállamok többségét érintette - a nem állami szolgáltatók szerepének erősödése volt. Mint említettük, a régi tagállamok jelentős részében a kilencvenes évek elejéig-közepéig az állami foglalkoztatási szolgálatnak kizárólagos joga és feladata volt bizonyos szolgáltatások – például az állásközvetítés – biztosítása. Az állami monopólium mára megszűnt, aminek egyik következménye a magán munkaközvetítők megjelenése, versenyhelyzetet teremtve az állami szolgáltatók számára. Néhány tagállamban (például Hollandiában) a hatékonyság növelése és a munkaerő-piaci igényekhez rugalmasabban alakítható szolgáltatás-szerkezet kialakítása érdekében a puszta liberalizáción túlmenően a korábban államilag biztosított szolgáltatások kiszervezésére is sor került. Itt a foglalkoztatási szolgálat a szolgáltatások döntő részét külső szolgáltatóktól vásárolja meg. A külső szolgáltatók bevonása egyfajta engedélyeztetési vagy minősítési/akkreditációs rendszer kialakítását is feltételezi, melynek révén minőségi elvárások fogalmazhatók meg a szolgáltatókkal szemben.
3. Az állásközvetítés rendszerének fejlesztése szinte mindenütt részét képezi a foglalkoztatási szolgálat modernizációjának. Az állásközvetítés fent említett liberalizációja önmagában igen jelentős kihívás elé állította az állami foglalkoztatási szolgálatokat. Ha növelni akarják részesedésüket az állásközvetítés piacán, magasabb színvonalú és szélesebb körű szolgáltatásokat kell nyújtaniuk a munkáltatók és az álláskeresők felé egyaránt. A szolgáltatási színvonal növelésének, rugalmasabbá és elérhetőbbé tételének fontos eszköze a korszerű információs és kommunikációs technológiák egyre több területen és formában történő alkalmazása. Az állásközvetítés rendszerének fejlesztését a piaci részesedés növelésére való törekvésen túlmenően a nem hagyományos (atipikus) foglalkoztatási formák elterjedése is szükségessé teszi.
4. Szintén általánosnak tekinthető annak a megközelítésnek az erősödése, miszerint az álláskereső egyfelől ügyfél, aki igénybe veszi a foglalkoztatási szolgálat szolgáltatásait, másfelől együttműködő partner, akinek a regisztrációba való belépést követően magának is erőfeszítéseket kell tennie helyzetének javításáért. Ezt jól kifejezésre juttatják azok az ”elvek”, amelyek a reformok jelszavaivá váltak: „Work first” (EK: Első a munka!); „More people at work”
(Dánia: Dolgozzanak többen!); „Fördern und Fordern” (Németország, Svájc: Támogatni és követelni!). Mindezek az egyéni álláskeresés szerepének hangsúlyozását és az álláskeresési tevékenység fokozott nyomon követését, monitorozását eredményezték.
A fejezetben használt fontosabb kifejezések értelmezése
Atipikus foglalkoztatási formák – amelyeknél a munkavégzés egyes feltételei eltérnek a hagyományos (napi 8 órára, a hét öt munkanapjára, kötött beosztásban, egy műszakban, határozatlan időre és állandó munkahelyre szóló) munkaviszonytól. Ide tartoznak: az önfoglalkoztatás, a részmunkaidős foglalkoztatás, a határozott idejű munkaszerződéssel végzett munka, a távmunka, a bedolgozói jogviszony stb.
Belső numerikus rugalmasság – azt jelenti, hogy a munkáltatók könnyen megváltoztathatják munkaerő-állományukat, mégpedig elbocsátás vagy felvétel nélkül.
Bérrugalmasság – a bérek hozzáigazítása a gazdaság állapotához és az egyéni teljesítményekhez.
EURES – jelentése: Európai Foglalkoztatás Szolgálat. 1993-ban jött létre, tagjai: az Európai Unió országainak Állami Foglalkoztatási Szolgálatai, továbbá Norvégia, Izland, Liechtenstein és Svájc (együtt: Európai Gazdasági Térség) hasonló szervezetei.
Európa Tanács (ET) – az Európai Uniótól független nemzetközi szervezet, amit 1949. május 5-én hozott létre 10 ország (Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Norvégia, Olaszország, Svédország). Az ET az európai társadalmak minden jelentős problémájával foglalkozik: demokrácia és emberi jogok, média, jogi együttműködés, társadalmi kohézió, oktatás, kultúra, stb. Székhelye a strasbourgi Európa Palota. Nem tévesztendő össze az Európai Tanáccsal!
Európai Tanács (EiT) – az Európai Unió állam- és kormányfőinek, valamint az Európai Bizottság elnökének a találkozója, az EU csúcsszerve.
Flexicurity – az angol flexibility=rugalmasság és security=biztonság kombinálásával létrehozott műszó, ami a két követelmény együttes érvényre juttatását fejezi ki.
Foglalkoztatás biztonsága – a munkában maradásra vonatkozik, de nem feltétlenül egy adott munkahelyen.
Funkcionális rugalmasság – a munkaszervezet akadálymentes átalakításának a lehetőségét foglalja magában, továbbá a munkavállalók és munkáltatók gyors alkalmazkodóképességét.
Jobsharing – a munkakör megosztása; két munkavállaló önként megosztja egy teljes munkaidős állás felelősségét s egyben bérét, ill. béren kívüli juttatásait.
Jövedelembiztonság – a jövedelemvédettség fokát fejezi ki olyan esetben, amikor a fizetett munka megszűnik, vagy az anyagi elismerés hozzáigazítását a változó munkafeltételekhez.
Külső numerikus rugalmasság – azt fejezi ki, hogy a munkáltatók könnyen elbocsáthatják dolgozóikat, ill. vehetnek fel újakat, továbbá használhatnak határozott időre szóló munkaszerződéseket.
Kombinált biztonság – a munka a magánélet és a társadalmi kötelezettségek összeegyeztetésének képességét, ill. lehetőségét fejezi ki.
Második munkaerőpiac – összekapcsolja az aktív munkaerő-piaci politika emberitőke-karbantartó funkcióját a versenygazdaság foglalkoztatási rendszerének igényeivel.
Munkaidő-flexibilizálás – a munkaidő hosszának, ill. beosztásának rugalmassá tétele.
Munkahely biztonsága - egy adott állás ugyanazon személlyel való betöltésének védettségét jelenti.
Rendszerszerű esetkezelés – az egyéni szükségletek felmérése, a munkanélküliek folyamatos nyomon követése és a személyre szabott megközelítést biztosító egyéni akciótervek(megállapodások) kidolgozása.
Szinergikus kapcsolatokban rejlő lehetőségek kihasználása – egymás hatását erősítő együttműködés.
Szociális gazdaság – a háztartások és egyének által igénybe vehető helyi szolgáltatások piaccá szervezése, a hátrányos helyzetűek foglalkoztatási lehetőségének bővítésére.
Szocioökológiai szektor – a gazdaságnak a nem piaci elven működő, a társadalmi és környezetvédelmi problémákra érzékeny része.
Tanoncképzés – az iskolarendszerű képzésből kikerült fiatalok számára munkatapasztalat biztosítása, a vállalatok által nyújtott szakképzésnek és az iskolai részidős általános képzésnek a kombinálásával.
Távmunka – az atipikus foglalkoztatási formák legújabb típusa, melynek keretében a munkavégzés a munkaadó szokásos telephelyétől elkülönülten, távol, információs technológiát, informatikai eszközt (számítógépet) használva történik, és a munkaadó-munkavállaló közötti kapcsolattartás elektronikus úton valósul meg.
Tripartit testületek – a szociális partnerség jegyében az állam és a szociális partnerek (munkaadói szervezetek és a szakszervezetek) képviselőinek együttes részvétele a döntéshozatalban.
Worksharing – a munkavolumen újraelosztása; lényege: ha már az elvégezhető feladatok mennyisége nem vagy nem eléggé növelhető, a meglévő munkamennyiséget kell egyenletesebben és igazságosabban elosztani, úgy hogy minél több alkalmazottnak jusson belőle.
Feladatok és ellenőrző kérdések Feladatok
1. Készítsen példákkal illusztrált esettanulmányt arról, hogy milyen foglalkoztatáspolitikai összefüggései lehetnek a munkaidő-csökkentésnek!
2. Hasonlítsa össze a hagyományos közhasznú foglalkoztatás és a második munkaerőpiac jellemzőit!
3. Ábrázolja a flexicurity eszközkombinációinak mátrixát!
4. Hasonlítsa össze a holland és a dán típusú flexicurity stratégia jellemzőit!
Ellenőrző kérdések
1. Ismertesse a foglalkoztatás bővítésére szolgáló támogatásokat!
2. Határozza meg a közhasznú foglalkoztatás definícióját!
3. Értelmezze a munkaerő-piaci képzés fogalmát!
4. Magyarázza meg, hogyan állapítható meg a képzésre jelentkezők alkalmassága!
5. Indokolja meg, hogy miért van szükség felzárkóztató kurzusokra!
6. Sorolja fel, hogy milyen kompenzációs stratégiákat alkalmaznak a vállalatok a munkaidő-csökkentés ellensúlyozására!
7. Mik az előfeltételei annak, hogy a munkaidő-csökkentés pozitív foglalkoztatási hatást eredményezzen?
8. Hogyan hat a munkaidő-csökkentés a munkanélküliségre?
9. Milyen előnyei vannak a rövidített munkaidő alkalmazásának?
10. Milyen formáit ismeri a részmunkaidős foglalkoztatásnak? Lehetséges következményeik?
11. Miben különböznek egymástól a hagyományos és atipikus foglalkoztatási formák?
12. Milyen összetevőkkel írható le a flexicurity elve?
13. A rugalmasságnak és biztonságnak milyen dimenziói vannak, és azoknak mi a jelentésük?
14. Mit jelent a munkahelyteremtés a munkaerőpiac fő áramlatán kívül?
15. Milyen okok motiválták a második munkaerőpiac létrejöttét?
16. Milyen kimenetelei lehetségesek a második gazdaság szervezeteinek?
17. Milyen tevékenységek tartoznak a szociális gazdaság keretébe?
18. Mi volt az indoka a szociális gazdaság kiépítésének?
19. Milyen támogatási konstrukciók szolgálják a szociális gazdaság kibontakozását?
20. Sorolja fel az állami foglalkoztatási szolgálatok négy alapfunkcióját!
21. Hogyan értelmezi az ILO az állami foglalkoztatási szolgálat ingyenes hozzáférhetőségét?
22. Az ILO szerint milyen elveket kell követni a munkaközvetítésben?
23. Mit tartalmaz az Európa Tanács 1995. évi ajánlása az állami foglalkoztatási szolgálat szerepével kapcsolatban?
24. Az Európai Unió szerint mi az az öt terület, amelyeken az állami foglalkoztatási szolgálatoknak előre kell lépniük?
25. Milyen irányban folynak az állami foglalkoztatási szolgálatokat érintő reformok az EU-tagállamokban?
A MAGYARORSZÁGI GYAKORLAT
OKTATÁSI CÉL:
1. A foglalkoztatáspolitika kormányzati irányításának bemutatása
2. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szervezeti felépítésének és modernizációjának megismertetése 3. A munkaerő-piaci költségvetés szerkezetének jellemzése
4. A munkaerő-piaci érdekegyeztetés szervezeti kereteinek és feladatainak felvázolása 5. A munkanélküliek ellátórendszerének a megismertetése
6. Az aktív munkaerő-piaci eszközök, szolgáltatások és programok áttekintése