Állami Foglalkoztatási Szolgálat

A foglalkoztatási lehetőségek bővítése, a munkanélküliség megelőzése, valamint időtartamának csökkentése elősegíthető a foglalkoztatáspolitika körébe nem tartozó eszközökkel (pl. adó- és járulékkedvezményekkel, a területfejlesztést vagy a munkahelyteremtést támogató elkülönített pénzalapokból nyújtott támogatásokkal vagy az oktatási rendszer és a foglalkoztatáspolitika összehangolásával) is.

4.1.1. Állami Foglalkoztatási Szolgálat

A ma Állami Foglalkoztatási Szolgálatnak (ÁFSZ) nevezett intézményrendszer a nyolcvanas évek közepétől fokozatosan épült ki, a volt megyei és városi tanácsok munkaügyi osztályai, illetve az azokból fokozatosan kivált munkaerő-szolgálati irodák bázisán. 1991 elejétől egy kormányrendelet, majd a foglalkoztatási törvény hozta létre az országos munkaügyi szervezetet. A munkanélküliség rohamos terjedését figyelembe véve erre a 24. órában került sor. A munkaügyi szervezet központi szerve az Országos Munkaerő-piaci Központ (később Országos Munkaügyi Központ, OMK) lett, ami alá megyei (fővárosi) munkaügyi központok és azok kirendeltségei tartoztak. A szervezetnek költségvetési rend szerint gazdálkodó, állami pénzalapot kezelő költségvetési szerv besorolása volt.

Kezdettől fogva komplex funkciót látott el: a munkaközvetítés mellett anyagi támogatást biztosított a munkanélkülieknek, és aktív munkaerő-piaci eszközöket működtetett.

A munkanélküliség gyors növekedésének időszakában a szervezet legfontosabb feladata az alanyi jogon járó ellátások minél gyorsabb kifizetése volt, hogy az állástalanság tömegessé válása miatti feszültségek ne vezessenek társadalmi robbanáshoz. A szervezet ennek a feladatnak eleget tett, de a passzív ellátásokkal kapcsolatos óriási mennyiségű munka mellett csak igen szűkös kapacitásai maradtak az aktív eszközök kezelésére, és a munkaerő-piaci szolgáltatások színvonala is messze elmaradt a kívánatostól. Elsősorban a munkaközvetítést és munkavállalási tanácsadást érte kifogás, mind informatikai hátterét, mind módszertanát, mind pedig a közvetítők beállítódását, készségeit, ismereteit és munkaidőalapját illetően. E problémára adott választ az 1996-ban készült fejlesztési stratégia¹³, amelynek középpontjába a szolgáltatótevékenység került, a korábbiaknál hangsúlyosabban támaszkodva a kirendeltségek munkájára.

A fejlesztési stratégia végrehajtása jelentős szervezeti változásokkal is együtt járt. 1997. január 1-jétől a munkaügyi központok irányítását a Munkaügyi Minisztérium vette át az Országos Munkaügyi Központtól, az OMK pedig módszertani és informatikai támogató szervezetté (Országos Munkaügyi Módszertani Központ, OMMK) alakult át. A megyei (fővárosi) munkaügyi központok – központi szervezeti egységük és kirendeltségeik mellett – új hatósági ággal bővültek: a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségekkel. A megyei munkaügyi központok új feladataként jelent meg a jogszabályba ütköző munkavégzés elleni fellépés, s ezzel indokolták a megyei munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek beolvasztását. Ezek szakmai irányítása azonban továbbra is az Országos

13 A munkaügyi szervezet önértékelésével és fejlesztési stratégiájával kapcsolatos tézisek rövidebb-hosszabb terjedelemben megjelentek az Országos Munkaügyi Központ Munkaerőpiac című folyóiratának 1996. évi számában, de megtalálhatók Halmos Csaba 2010-ben publikált könyvében is. (Halmos, 2010)

Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség hatásköre maradt. Jelentősen bővült a munkaügyi központok kirendeltségeinek önállósága is, amelyek a munkanélküli ellátásokkal és az aktív munkaerő-piaci eszközök működtetésével kapcsolatos szolgáltatások centrumaivá váltak.

A kilencvenes évek közepéig létrejött munkaerő-fejlesztő és -képző központokról ugyanebben az időpontban mondták ki, hogy továbbra is központi költségvetési szervek maradnak. Alapfeladatként írták elő számukra a központi képzési programok célcsoportjaiba tartozó rétegek (aluliskolázottak, tartós munkanélküliek) képzését, továbbá a közreműködést a munkaerő-piaci szervezet belső képzési feladatainak ellátásában.

A munkaügyi szervezet struktúrája 2000. január 1-jétől ismét változott. Egyfelől, a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek kikerültek a megyei munkaügyi központokból, és önállóságukat visszanyerve az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség területi szerveivé váltak.

Másfelől, az OMMK-ba integrálták a Munkaügyi Kutatóintézetet, ami így OMKMK, azaz Országos Munkaügyi Kutató és Módszertani Központ lett. Ez természetesen nem jelentett megoldást arra a problémára, ami e szervezet középirányító funkciójának az elvesztése miatt keletkezett.

Nevezetesen, az Országos Munkaügyi Központ átalakításával gyakorlatilag megszűnt a munkaügyi központok és kirendeltségek szakmai irányítása, munkájuk segítése, illetve támogatása, mivel e feladatok ugyan a Munkaügyi Minisztériumhoz kerültek, azon belül azonban nem alakultak meg azok a szervezeti egységek, amelyek a szakmai koordináció ellátására alkalmassá válhattak volna. Erre már csak azért sem volt mód, mert (mint említettük) 1998-ban felszámolták a Munkaügyi Minisztériumot, s egyidejűleg a munkanélküliség kezelésével kapcsolatos feladatok irányítását – beleértve a munkaügyi szervezetet is – áthelyezték a Szociális és Családügyi Minisztériumhoz.

2000 közepén másodszor is gazdát cserélt a foglalkoztatáspolitika irányítása a kormányon belül, amikor is ennek a szakterületnek a felügyeletét a Gazdasági Minisztériumra bízták. Már ekkor megfogalmazódott az a szándék, hogy a GM a stratégiai feladatokra kíván koncentrálni, a munkaerő-piaci politika végrehajtását pedig ráruházza a munkaügyi szervezetre. E hatáskör-átcsoportosításhoz újból lére kellett hozni egy központi középirányító szervet, ami a Foglalkoztatási Hivatal felállításához vezetett. Erre végül 2001. július 1-jén került sor. (Frey, 2002) A munkaügyi szervezet elnevezése ettől az időponttól kezdve Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) lett, aminek részeként a Foglalkoztatási Hivatal ellátta:

- a munkaügyi központok szakmai irányítását,

- a Munkaerő-piaci Alap működtetésének egyes feladatait,

- a munkanélküli ellátások, a foglalkoztatást elősegítő támogatások, valamint a munkaerő-piaci szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos módszertani feladatokat, továbbá az ehhez kapcsolódó informatikai rendszerek fejlesztését és működtetését,

- a statisztikai feldolgozási, elemzési és tájékoztatási feladatokat,

- a munkaügyi központok hatósági ellenőrzési feladatainak szakmai koordinálását - és a több megyét érintő munkaerő-piaci programok koordinálását.

A megyei (fővárosi) munkaügyi központok két szervezeti egységből álltak: a megyei központokból és a kirendeltségekből. A központok irányították és ellenőrizték a kirendeltségek tevékenységét, emellett ellátták a megváltozott munkaképességű munkanélküliek foglalkozási rehabilitációjával kapcsolatos feladatokat, működtették a munkanélküli ellátások rendszerét és az aktív munkaerő-piaci eszközöket, továbbá munkaerő-piaci szolgáltatásokat nyújtottak. A munkaügyi központok kirendeltségein keresztül lehetett hozzájutni a foglalkoztatást elősegítő támogatásokhoz, és ott bonyolódott valamennyi, a munkanélküliek ellátásával kapcsolatos hatósági ügyintézés is. (Frey, 2003)

2007. január 1-től az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szervezeti struktúráját jelentősen módosították.

Egyfelől, a középirányító funkciót betöltő Foglalkoztatási Hivatal hatáskörét kibővítették meghatározott szociális feladatokkal, ami ezáltal Foglalkoztatási és Szociális Hivatallá alakult át.

Másfelől a megyei munkaügyi központokból regionális felépítésű szervezetet hoztak létre, hét regionális munkaügyi központtal. (Frey, 2007)

A Foglalkoztatási és Szociális Hivatalt (FSZH) a Szociális és Munkaügyi Minisztérium irányította, de önállóan gazdálkodó költségvetési szerként működött, élén a miniszter által kinevezett főigazgatóval.

A Hivatal – foglalkoztatáspolitikai feladatkörében – irányította a regionális munkaügyi központok szakmai tevékenységét, elősegítve az egységes jogalkalmazási gyakorlat kialakítását. Kidolgozta az ÁFSZ hatósági és szolgáltató tevékenységének ellátásához szükséges informatikai rendszereket és adatgyűjtéseket; statisztikai nyilvántartásokat vezetett, elemzéseket, hatásvizsgálatokat készített, fejlesztette a munkaerő-piaci szolgáltatásokat, gondoskodott az ÁFSZ munkatársainak képzéséről, nemzetközi kötelezettségeket teljesített, és hatósági jogkört gyakorolt. A foglalkoztatási és munkaügyi tevékenységen kívül a Hivatal ellátott egyes szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, ifjúsági feladatokat, meghatározott rehabilitációs és a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásával kapcsolatos, továbbá a társadalmi párbeszéd intézményeinek működtetésével összefüggő teendőket is.

A regionális munkaügyi központ mint önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv két szervezeti egységből állt: a központi szervezetből, valamint a kirendeltségekből. A központi szervezet irányította és ellenőrizte a kirendeltségek tevékenységét, ennek keretében módszertani útmutatókkal, szakmai ajánlásokkal segítette azok hatósági munkáját és szolgáltató tevékenységét. A megváltozott munkaképességű álláskeresők foglalkozási rehabilitációjával kapcsolatban:

- biztosította a hátrányos helyzetű álláskeresők foglalkoztathatóságát elősegítő szolgáltatásokat, - együttműködött a munkaalkalmasság értékelésében és a célcsoport foglalkoztatásának

elősegítésében közreműködő szervezetekkel, továbbá

- döntött az MpA rehabilitációs alaprésze decentralizált keretének felhasználásáról.

A regionális munkaügyi központok és székhelyeik az alábbiak voltak:

- Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ, Budapest - Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ, Békéscsaba,

- Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ, Nyíregyháza, - Észak-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ, Miskolc, - Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ, Pécs,

- Közép-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ, Székesfehérvár, - Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ, Szombathely.

A kirendeltségek illetékességi területükön nyilvántartásba vették az álláskeresőket, továbbá elvégezték az álláskeresési járadék, az álláskeresési segély és a vállalkozói járadék megállapításával és a foglalkoztatást elősegítő támogatások nyújtásával kapcsolatos feladatokat. Minden régióban kijelöltek néhány kirendeltséget, ahol olyan munkaerő-piaci szolgáltatásokat nyújtanak az ügyfelek számára, amelyek másutt nem elérhetők. Ezek a kirendeltség- és szolgáltató központok, amelyek:

- működtetik a szolgáltatások kiépített intézményrendszerét, - rehabilitációs munkacsoportot tartanak fenn,

- és közreműködnek a megváltozott munkaképességű személyek részére foglalkozási rehabilitációs szolgáltatások biztosításában.

2011. január 1-től az Állami Foglalkoztatási Szolgálatot Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatnak hívják. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatról szóló 315/2010. XII. 27. Korm. rendelet szerint az NFSZ szervezetrendszere – a szociális feladatai alól mentesített – Foglalkoztatási Hivatalból és a munkaügyi

központokból áll. A Foglalkoztatási Hivatal (FH) foglalkoztatáspolitikai, munkaügyi feladatokat ellátó központi hivatal, és önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv, amelynek irányítását a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter látja el. Az FH feladatai a következők:

- a munkaügyi központok belső szabályzatainak megállapítása,

- a munkaerő-piaci szolgáltatások, munkanélküli ellátások, valamint a foglalkoztatási támogatások nyújtásával kapcsolatos szakmai követelmények meghatározása,

- eljárási rendek, módszertani útmutatók, szakmai ajánlások kidolgozása,

- a munkaügyi központok hatósági és szolgáltató tevékenységére vonatkozó adatgyűjtési rendszer felállítása, hatékonysági vizsgálatok, prognózisok, elemzések, statisztikai összesítések, nyilvántartások készítése,

- a munkaügyi központok hatósági ellenőrzésének szakmai felügyelete,

- a nemzetközi tevékenység koordinálása, az EU- és ILO-tagságból adódó kötelezettségek teljesítése.

A jegyzet készítésekor még nem zárult le az a folyamat, amelynek során a munkaügyi központok korábbi regionális szervezeti rendszerét visszaállították az eredeti megyei felépítésűre. Ennek végén minden megye rendelkezik majd megyei munkaügyi központtal és kirendeltségekkel. Ezek ugyanakkor a megyei kormányhivatalok részeivé váltak, ily módon kettős függőség alá kerültek:

szakmai felügyeletüket a Foglalkoztatási Hivatal látja el, adminisztratív irányításuk pedig a megyei kormányhivatalok hatáskörébe tartozik.

A jegyzet lezárásakor arról is döntés született, hogy a közfoglalkoztatással kapcsolatos feladatok a Belügyminisztériumhoz kerülnek. Ennek megfelelően a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat szervezeti egységein belül is elkülönítenek egy-egy munkacsoportot a közfoglalkoztatásról szóló törvényből adódó kötelezettségek végrehajtására. Ezek irányítása a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozik.