Az aktív eszközök működési feltételeinek változásai

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) 5.§(1) bekezdése kimondja, hogy a foglalkoztatási feszültségek megszüntetésére, kezelésére és feloldására, valamint a munkanélküliség megelőzésére, csökkentésére és hátrányos következményeinek enyhítésére elsősorban munkaerő-piaci szolgáltatásokat és a foglalkoztatást elősegítő támogatásokat kell alkalmazni. Az utóbbiakat aktív munkaerő-piaci eszközöknek szokás nevezni, mivel funkciójuk a munkanélküliség megelőzése, vagy a mielőbbi munkába állás ösztönzése. A megállapításukkal, folyósításukkal és ellenőrzésükkel kapcsolatos feladatokat a munkaügyi kirendeltségek végzik, amihez a Munkaerő-piaci Alap (MpA) foglalkoztatási alaprészének decentralizált kerete (decFA) nyújt fedezetet.²² A jogosultságra általában az jellemző, hogy – a munkanélküli ellátásokkal szemben – az aktív munkaerő-piaci eszközökhöz sem a munkáltatók, sem pedig a munkanélküliek nem jutnak hozzá automatikusan.²³

Ebben a fejezetben bemutatjuk, hogy az Flt. 1991. évi hatályba lépése óta milyen aktív munkaerő-piaci eszközök működtek, ill. működnek hazánkban, s hogyan változtak alkalmazási feltételeik, jogosultsági kritériumaik, igénybevételük jellemzői. A konkrét eszközök tárgyalásánál ebben az anyagrészben az un. normatív eszközökre koncentrálunk, azaz az aktív munkaerő-piaci politika Flt.-ben rögzített és a decentralizált foglalkoztatási alaprészből finanszírozott elemeire.

Az 1991. március elsején hatályba lépett Flt. a foglalkoztatást elősegítő támogatások közé az alábbiakat sorolta:

 munkaerő-piaci képzés/átképzés,

 munkanélküliek vállalkozóvá válásának támogatása,

 tartós munkanélküliek foglalkoztatásának támogatása,

 közhasznú foglalkoztatás,

 munkahelyteremtés támogatása,

 részmunkaidős foglalkoztatás támogatása.

Nagyobb léptékű módosításra 1997. január 1-től került sor, amikor:

 hatályát vesztette a részmunkaidős foglalkoztatás addig érvényes támogatási formája,

 és olyan új eszközöket vezettek be, mint:

o az önfoglalkoztatók munkahelyteremtésének támogatása,

o a munkahelymegőrzés támogatása a) likviditási támogatás formájában és b) egyes munkavállalói rétegek részmunkaidős foglalkoztatásának elősegítésével,

o a foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok átvállalása.

1998. március 19-étől:

 a mobilitási támogatás keretében a helyközi utazás mellett a csoportos személyszállítás, a lakhatás és a munkaerő-toborzás költségeinek átvállalására is lehetőség nyílt.

22 Az aktív eszközök igénybevételének részletes szabályait a foglalkoztatást elősegítő támogatásokról, valamint a Munkaerő-piaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatásról szóló 6/1996. (VII.

16.) sz. MüM rendelet tartalmazza.

23 Egyedül a pályakezdők munkatapasztalat-szerzési támogatásának volt a jellemzője, hogy meg kellett ítélni a támogatást, ha a jogszabályi feltételeknek megfelelt.

2000. január 1-től:

 kikerült az Flt-ből, majd 2002. január 1-én visszakerült oda a munkahelyteremtő beruházások és a munkahelymegőrzés támogatása²⁴,

 az egyedi aktív eszközök mellett az ezek kombinált alkalmazását biztosító aktív munkaerő-piaci programokat is lehet támogatni,

 sor került a munkaerő-piaci szolgáltatások szabályozására és új szolgáltatások bevezetésére, és

 az önfoglalkoztatóvá váláshoz nyújtható kamatmentes tőkejuttatást 500 ezer ról egymillió Ft-ra emelték.

2001. július 1-től:

 kibővítették a képzési támogatásban részesülők körét a gyesen, gyeten, gyeden lévő szülőkkel;

 előírták, hogy azok a munkanélküliek, akik a munkaügyi központ által támogatott képzésüket még a járadékfolyósítás ideje alatt, de legkésőbb annak 180. napjáig megkezdik, a képzés idejére (de legfeljebb a képzés megkezdésétől számított 365 napig) munkanélküli járadékban részesüljenek, akik viszont erre nem jogosultak, azok keresetpótló támogatásként a munkanélküli járadék alsó határával azonos összeget kapjanak;

 a pályakezdő munkanélküliek keresetpótló juttatása azonos lett a munkanélküli járadék alsó határával, annak korábbi 20-40%-a helyett.

2003. január 1-től:

 A keresetpótló juttatásnak – a munkanélküli járadék alsó határával azonos – összegét a duplájára emelték azokban az esetekben, ha a képzésben részt vevő személy jövedelemmel nem rendelkezett, és a háztartásában legalább három (képzésben részt vevő egyedülálló személy esetén két) eltartásra kötelezett hozzátartozó élt (feltéve, hogy jövedelmük egyenként nem haladta meg az öregségi nyugdíjminimum 70 százalékát).

 A 45. életévüket betöltött, valamint a roma származású emberek foglalkoztatásának elősegítésére az átlagosnál kedvezőbb támogatási feltételeket állapítottak meg a képzés, a bértámogatás és a közhasznú munkavégzés esetében, ami magasabb támogatási mértéket és hosszabb támogatási időt jelentett.

 Bevezették a részmunkaidős foglalkoztatás támogatását, a munkáltatói és munkavállalói érdekeltség megteremtésére. Ennek alapján azoknak a munkaadóknak lehetett támogatást nyújtani, amelyek vállalták legalább 3 hónapja regisztrált munkanélküliek foglalkoztatását, továbbá 14 éven aluli gyermeket nevelő szülőkét (akik lehettek munkanélküliek, foglalkoztatottak vagy gyermekgondozási szabadságon lévők is).

 Az önfoglalkoztatóvá váláshoz nyújtható visszatérítendő kamatmentes támogatás összegét 3 millió forintra emelték.

2004. május 20-ától:

 közhasznú szervezetek is végezhettek munkaerő-kölcsönzést, a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek foglalkoztatására. Ehhez 2005-ben támogatásban is részesülhettek.

2005. január 1-től:

 Belépett az arányos egészségügyi hozzájárulás, azaz részmunkaidő esetén időarányos ehot kell fizetni.

24 Ennek oka a kormányzati struktúra változása volt, amely az 1998-ban megszüntetett Munkaügyi Minisztérium foglalkoztatásfejlesztési feladatait a Gazdasági Minisztériumra bízta, a többit pedig a Szociális és Családügyi Minisztériumnál hagyta. Ezért ki kellett emelni az Flt-ből a munkahelyteremtés és –megőrzés támogatását, és erre önálló célelőirányzatot létrehozni. 2000-ben az összes foglalkoztatáspolitikai feladat irányítása a GM-hez került, így az önállósított célelőirányzat ismét visszakerülhetett az Flt-be és integrálódhatott a Munkaerő-piaci Alapba.

 A pályakezdők, a gyermeknevelési támogatás igénybevételét követően elhelyezkedő munkavállalók, az 50 év feletti tartós munkanélküliek, az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban alkalmazottak munkáltatója járulékkedvezményre kapott jogot.

 Bevezették a prémiumévek programot, amely támogatja, hogy a nyugdíjjogosultság megszerzéséig részmunkaidőben tovább foglalkoztathatók legyenek azok a köztisztviselők és közalkalmazottak, akik a létszámcsökkentés miatt enélkül elveszítenék állásukat.

A 2005-ben meghirdetett 100 lépés program keretében hozott munkaügyi intézkedések:

 2005. augusztus 1-jén az Alkalmi Munkavállalói Könyv új típusát, az un. kékmunka könyvet vezették be, a magánszemélyeknél alkalmi munkát végzők – háztartási munka, gyermekfelügyelet, javítási-karbantartási munkák, kertgondozás – foglalkoztatási biztonságának megteremtésére. Emellett rugalmasabbá tették az alkalmi munkavállalás feltételeit a mezőgazdasági szezonális munkáknál is.

 2005. október 1-jén bevezették a Start kártyát a pályakezdő fiatalok munkába lépésének elősegítésére. Az őket foglalkoztatóknak a munkavállalás első évében csak 15 százalékos közterhet kellett fizetniük, a második évben pedig 25 százalékot.

Mindehhez tegyük hozzá, hogy az ezredforduló tájékán megnyíltak az EU előcsatlakozási alapok is, majd az Európai Szociális Alap forrásai, amelyek szigorú adminisztrációs követelményeket támasztva finanszíroztak komplex foglalkoztatási programokat, főleg nonprofit szervezetek vezette konzorciumok irányításával vagy az ÁFSZ égisze alatt. A sok program számos hátrányos helyzetű ember munkaerőpiacra való visszavezetését célozta meg, olyannyira, hogy a különféle szponzorok szinte versenyeztek a jelöltekért.

Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a foglalkoztatási törvény mellett más törvények²⁵ is nyújtanak olyan járulék- és adókedvezményeket, amelyek az álláskereső és egyéb hátrányos helyzetű vagy megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásához és képzéséhez kapcsolódnak. E kedvezmények száma a közelmúltban ugyancsak tovább szaporodott. Rendkívüli helyzet állt elő 2009-ben, amikor az aktív munkaerő-piaci eszközök működtetése lényegében alárendelődött a válságkezelésnek.

Az évek során tehát kezelhetetlenül sok és gyakran egymást átfedő támogatási forma jött létre a munkanélküliség megelőzésére és az állástalanok munkaerőpiacra való visszatérésének segítésére.

Emiatt a munkaügyi szervezetnek gyakran egyazon célcsoport számára is más-más szabályok alapján kellett támogatást nyújtania, aminek az adminisztrációja elviselhetetlen, hatása pedig átláthatatlan volt. Ezért szükségessé vált a támogatási rendszer egyszerűsítése, párhuzamosságainak kiiktatása és átláthatóságának javítása. Erre az Flt. módosításával tettek kísérletet, ami 2007. január elsején lépett hatályba.

Ebben a fejezetben alapvetően a foglalkoztatási törvényben nevesített normatív aktív munkaerő-piaci eszközök fejlődéstörténetével foglalkozunk, amibe beletartoznak: a közhasznú foglalkoztatás, a munkaerő-piaci képzés, a bértámogatás, a járulékátvállalás, a pályakezdők programjai, a vállalkozóvá válás támogatása, az önfoglalkoztatás támogatása, a mobilitási támogatás és a részmunkaidős foglalkoztatás támogatása. Ezek közül is csak a legnagyobb befogadó képességű eszközökre fókuszálunk.

25 Például a személyi jövedelemadóról, a társasági adóról vagy az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvények.