Kérdés, hogy a szórakozás e funkcióit ismerve szükséges és javallott-e korlátozásokat, tilal-makat bevezetni e téren, például a fiatal valamilyenfajta védelme vagy a szórakozóhely szomszédságában lakók nyugalma érdekében, esetleg köztisztasági okokból, vagy a szórako-zás hasznos funkciói felülírják e szükségleteket.
Kissé messzebbről kell indítanunk okfejtésünket ahhoz, hogy sikeresen válaszolhassuk meg a fenti kérdést. E dilemma kibogozásához jól használható alapanyagot nyújt Howard S.
Becker deviancia-tipológiája. Becker a deviáns magatartás négy változatát különböztette meg.16 Elméletében tisztán deviáns az, aki szabályszegő viselkedést tanúsít, s akit egyúttal deviánsnak is minősíti a társadalom. Ennek teljes ellentéte a konform magatartás, amit sza-bálykövetés mellett nem jellemez a deviánsnak minősítés. Ezzel ellentétben a hamisan vádolt olyan személy, aki bár jogkövető, mégis deviánsnak bélyegzik. Vizsgálatunk szempontjából azonban a legérdekesebb a titkos deviáns, az olyan személy vagy magatartás, ami bár sza-bályszegő, a társadalom mégsem minősíti deviánsnak – jellemzően azért, mert nem tud róla.
Így a titkos deviáns bár de facto deviáns, intézményes reakciót, szankciót nem von maga után magatartása.
A következőkben megvizsgáljuk, hogy ezen elmélet hogyan illeszkedik a kiskorúak szó-rakozási szokásainak tanulmányozásához.
2013 tavaszán és nyarán empirikus kutatást folytattunk azzal a céllal, hogy feltérképezzük a budapesti éjszakai élet egyes szegmenseit, ezek között is kiemelten fiatalok szabadidő-eltöltési
13 winlow, Simon – hall, Steve (2006): Violent Night. Urban Leisure and Contemporary Culture.
Oxford – New York: Berg. 91.
14 FurlonG, Andy – cartmel, Fred (2007): Young People and Social Change: New Perspectives (Sociology & Social Change). New York: Open University Press. 75.
15 presdee, Mike (2000): Cultural Criminology and the Carnival of Crime. London–New York:
Routledge. 32.
16 becKer: i. m. 96.
A büntető hatalom korlátainak megtartása: a büntetés mint végső eszköz
mintázatait. A mélyinterjús kutatási szakaszban elsősorban azokat a szabályszegő és deviáns, a normakövetés és a normaszegés határán lévő magatartásokat – szabadidős tevékenységeket és szokásokat – vizsgáltunk, melyek magukon viselhetik az antiszociális jelzőt. A 16–17 éves, budapesti középiskolába járó válaszadók (N = 18) a szabadidős tevékenységek széles skáláját említették, gyakorlatilag az összes lehetséges alternatívát lefedve. Az alábbi táblázat valameny-nyi, a válaszadók által említett nem otthoni szabadidő-eltöltési tevékenységeket tartalmazza.
Szervezett szabadidős tevékenységek
Alkalmi szabadidős tevékenységek;
többek között „lógás”: Kommerciális szabadidős tevékenységek iskolához
köthető parkban Parti Egyéb
művészeti Duna-parton szórakozóhely kocsma házibuli mozi
sport játszótereken koncertek fesztiválok vásárlás
vallási
bevásárló-központokban Nem otthoni szabadidős tevékenységek
Az osztályozáshoz felhasználtuk Hendry, Shucksmith, Love és Glendinning klasszifikációját, melyben a kutatók a nem otthoni szabadidős tevékenységek közül a 13–18 évesek körében korosztályonként kategorizálva határozták meg a legjellemzőbb formát. 16–17 éves kutatási alanyaink e szerint ahhoz a csoporthoz tartoznak, akiknek a legjellegzetesebb szabadidős formája a kommerciális szabadidő-eltöltés, míg 16 éves korig az alkalmi, a 13–14 éves kor-osztályban pedig a szervezett szabadidős tevékenységek a dominánsak.17 Ebből következően az alkalmi és a kommerciális szabadidős tevékenységek és helyszínek vizsgálata állt a kuta-tás középpontjában. A kommerciális szabadidős mintázat visszaköszön a megkérdezettek válaszaiban is, mint az egyik leghangsúlyosabb forma. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a szabadidős tevékenységek mindhárom alfaja (szervezett/alkalmi/kommerciális) meg-jelent az elbeszélésekben, esetenként a Hendry és társai által jelzetthez képest eltérő hang-súllyal. (Ebből az is következik, hogy az egyes szabadidős formákkal összefüggésben meg-határozott korosztályi határok elmosódhatnak.)
Jelenlegi vizsgálatunk szempontjából különösen a táblázatban is kiemelt különböző köz-területeken való „lógás”, valamint egyes „parti”-jellegű színterek (elsősorban a házibulik és a kocsma) érdemelnek kiemelt figyelmet. A kiválasztást jórészt a Stratégia megközelítése miatt alkalmaztuk, ugyanis a dokumentum hallgatólagosan nem hasznos szabadidős formá-nak tekinti ezeket a cselekvéseket, és így vizsgálatuk közelebb vihet a kriminálpolitikai
17 henDry, Leo B. – shucKsmith, Janet – love, John G. – GlenDinninG, Anthony (1993): Young People’s Leisure and Lifestyles. London-New York: Routledge. In: FurlonG és cartmel: i. m.
75–76.
Rendetlen színterek és rendetlenkedő fiatalok
paradigmaváltás szabadidőeltöltési formákra gyakorolt hatásának megismeréséhez. Az elem -zés fókuszába kerültek ezek a színterek azért is, mert az interjúalanyok visszatérően említet-ték mint jellegzetes alkalmi/kommerciális szabadidő-eltöltési alfajt:
„…általában inkább mi még úgy jobban szeretünk így a koktélbárokba meg ilyen helyekre járni, vagy házibuli, az mindig a legjobb… ott akkor minden [történik]…és reggelig bármed-dig eltarthat…” (férfi, 17)
„…inkább iszogatni szoktunk valahol. Beülünk valahova és akkor úgy.” (nő, 17)
„Nekünk az ilyen törzshelyünk a Deák [tér]… ez így nagyon központi… Deákon az a jó, hogy ott, tudod, ott csak egyszerűen kiülsz [a parkba], előveszed a vízipipát, minden és akkor ott minden elérhető közelségben…” (nő, 16)
E szabadidő-eltöltési formák kriminológiai vizsgálatának indokát adja továbbá az interjúala-nyok elmondásaiból kikristályosodó jellegzetességük, miszerint e szabadidős színterek és tevékenységek szorosan kapcsolódhatnak az alkoholfogyasztáshoz (akár a közterületi alko-holfogyasztáshoz), esetlegesen más, kisebb rendzavaró vagy szabálysértő magatartásokhoz, és így egyes aspektusuk deviánsnak tekinthető. Az egyik tizenhat éves interjúalanyunk arra mutat rá, hogy hogyan lehet kijátszani a több fővárosi kerületben bevezetett alkoholvásárlási korlátozást, melynek eredményeképpen este tíz után az üzleteknek nem áll módjukban alko-holt árusítani:
„Van egy éjjel-nappali a [hely neve]… és akkor oda elmegyünk, veszünk, ugye, itókát, és akkor… hát mert 89 fele, előbb lusták vagyunk elmenni a [szupermarket neve], de, hogy ott van egy olyan megoldás, hogy így fogod a táskát, és akkor… bemondod, hogy két [sörmárka neve], beteszed a táskádba, odamész és kifizeted.” (férfi, 16)
Tizenhét éves interjúalanyunk pedig egy károkozással is járó házibuliról számolt be:
„Már voltam olyan buliban, ahol ötvenen voltak egy házban… mondjuk az már nagyon hering [tömeg] volt… de hát ott, így károk is történtek… hát a falról festményt összetörtek, akkor, hát, olyan volt, hogy a nappaliból le lehetett látni a medencére…és egy ilyen üvegtég-lasor volt, és azt így megrepesztettük, ahogy így táncoltunk rajta… a vécé is jó állapotokban volt…” (férfi, 17)
Tagadhatatlan, hogy a kötelezettségektől (többnyire) mentes szabadidő, a munka, a tanulás világából való kikapcsolódás – különösen az éjszakai szabadidő-eltöltés – magában hordozza a társadalmi határok, normák feszegetésének és nem egyszer megszegésének lehetőségét.18 Az eldugottabb parkokban, felügyelet nélküli házibulikban pedig a kontroll megszűnése
tovább erősítheti e folyamatokat:
18 presdee: i. m. 32.
A büntető hatalom korlátainak megtartása: a büntetés mint végső eszköz
„…patakpartot vagy játszótér… és akkor ott senki nem zavar minket, és ott lehet így el lenni úgymond…” (férfi, 16)
„…viccesek az ilyen házibulik…azt semmi más nem adja vissza…amikor csak a te társa-ságod van ott, ahol el tudod engedni magad, nem kell figyelned, hogy most mit csinálsz…”
(férfi, 17)
Jövőkép
Az előzetes eredmények arra engedtetnek tehát következtetni, hogy az éjszakai életet jel-lemző fokozódó kontroll, a szórakozóhelyek gyakoribb ellenőrzése, a beléptetéskori életkor-ellenőrzések gyakoribbá válása a kiskorúak ilyen típusú helyekről való kiszorulásának folya-matát indíthatja el. Ennek következményeként e fiatalok kikerülnek az ellenőrzött(ebb), de mindenképpen szabályozottabb körülmények között működő szabadidős színterekről, ami már önmagában is előrevetítheti egyes antiszociális, rendzavaró folyamatok (például a közte-rületi alkoholfogyasztás, eszkalálódó házibulik, közparkokban elkövetett csendháborító magatartások) elterjedését, felerősödését. Továbbá az e korosztály részére elérhető szórako-zóhelyek csökkenő száma a hozzáférhetőek zsúfoltabbá és így veszélyesebbé válását is ered-ményezheti, mint arra az alábbi interjúalany is rámutatott:
„Egyre kevesebbet járok ilyen helyekre, hogy diszkó… mert nem vonz engem, tömegnyomor…
hering-parti…” (nő, 16)
Felvillantva tehát a mélyinterjús kutatás alkalmi és kommerciális szabadidős formákra vonat-kozó egyes, jellegzetes állításait, felsejlik a jogalkotó álláspontja szerint nem hasznos szabad-idős tevékenységet folytató, de a társadalom s elsősorban a hatalom szeme elől rejtve maradó, és a fokozódó kontroll és korlátozás eredményeként láthatatlanná váló titkos deviáns beckeri típusa. A titkos deviáns, aki bár deviáns, megbüntetése-megbélyegzése elmarad, mivel a cím-kézés lehetőségével, jogával felruházottak nem tudnak vagy nem akarnak tudni róla.
Mintha ebbe az irányba indult volna a Stratégia is, amely a szabadidős tevékenységekkel kapcsolatos intézkedései között elsődlegesen a szervezettebb keretek között megvalósuló iskolai, egyházi és családi szabadidő-eltöltési, valamint a szórakozóhelyekhez köthető sza-badidős színtereket emeli fókuszába, és csak érintőlegesen vagy egyáltalán nem foglalkozik a már ismertetett alkalmi és kommerciális színterekkel. A szervezettebb szabadidős színtere-ken megvalósuló központi szabályozás, a szórakozóhelyi ellenőrzések (razziák) formájában is megvalósuló erősödő kontroll azonban a „hasznos szabadidő megteremtése” helyett a ren-detlenség színtereit hozhatja létre.
Plasztikusan foglalja össze a mindennapi élethelyzetekkel kapcsolatos indokolatlan szi-gorítások következményét Jock Young: „a kontroll folyamatos növekedése »a mindennapi élet csúszómászó kriminalizációja« […] normaszegést [transzgressziót] és nem konformitást
Rendetlen színterek és rendetlenkedő fiatalok
eredményez”.19 A fiatalok ellenőrzött szórakozási színterekről való kiszorítása-kiszorulása tehát kontraproduktív lehet: a probléma immáron eltűnik a hatalom szeme elől, s a továbbra is létező antiszociálisnak vagy deviánsnak bélyegzett magatartások a parkok kerítései és a házak falai mögé bújva rejtett devianciaként működnek tovább a társadalomban.
Vajon ettől már nem létezőnek tekinthetők?
19 younG, Jock (2003): Merton with energy, Katz with structure: The sociology of vindictiveness and the criminology of transgression. Theoretical Criminology, 7(3): 391; belső idézet: presdee: i. m.
159.