1.Társadalombiztosítás. Az egészségügyi univerzális ellátás még 1990-ben megszűnt, az OEP visszakerült a társadalombiztosításba. Ennek a foglalkoztatás tartós csökkenésével lett rossz következménye: akinek nincs munkája, az vagy maga fizet, vagy családostul kiesik a rendszerből. A nyugdíj társadalombiztosítás önállóságát és demokratikus jellegét az önkor-mányzatiság révén 1991-ben törvény adta vissza. 1997-ben az MSZP–SZDSZ kormány a magánnyugdíj részleges bevezetésével gyengítette a nyugdíjszolidaritást.
Az első Fidesz-kormány 1998-ban megszüntette a TB-önkormányzatot. A második Fidesz-kormány a magánnyugdíjakat államosította. Több törvény29 segítségével eltörölte a kötelező magánnyugdíjpénztár-tagságot, lehetővé tette a visszalépést az állami nyugdíj-rendszerbe, több mint egy évre letiltotta a magánnyugdíj-pénztári tagdíjat, végül mindenkit automatikusan visszaterelt az állami nyugdíjrendszerbe (hacsak nem tett időrabló személyes nyilatkozatot a maradásról). A tagok vagyonát (összesen 3000 milliárd forintot) „átvette”
29 2010. évi C. törvény a nyugdíjpénztárválasztás szabadságáról, 2010. évi CI. törvény a ma gán -nyugdíj-pénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról, 2010. évi CLIV törvény a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyo-lításával összefüggő egyes törvénymódosításokról.
A büntető államtól a jóléti államon át a bosszúálló államig
a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap. A magánpénztárak létesítését magam ellenez-tem. Korrekt visszavezetésük a társadalombiztosításba helyeselhető lett volna. Ám elfogad-hatatlan az a mód, ahogy a tagok közös vagyonát kisajátították, és még inkább az, hogy a volt tagok a megszüntetés során kisebb-nagyobb megtorló jellegű anyagi károkat szenvedtek.
A megszüntetés annál problematikusabb, mert hamarosan az a TB is megszűnt, ahová a magánpénztárak, melyek mégis szolidáris közösséget alkottak, visszatérhettek volna.
Két további törvény ugyanis a TB-nyugdíjrendszerről szólt. Ezek először adóvá alakítot-ták a TB-járulékot, anélkül, hogy a törvény ezt a változást említette volna. Az 1997. évi tár-sadalombiztosítási törvény 2. §-ának egy 2011-ben beiktatott (6a) bekezdésében csak ennyi jelent meg: „A társadalmi szolidaritás elvének megfelelően – a szociális biztonsághoz (...) való jog érvényesítése, valamint az egységes állami nyugdíjrendszer fenntartása érdekében – a törvény (…) olyan fizetési kötelezettséget is megállapíthat, amelynek megfizetése társada-lombiztosítási ellátásra való jogot nem keletkeztet.” A 2011. évi adótörvény30 megmondja, mi lehet ez a fizetési kötelezettség. A törvény IX. fejezete – a TB-járulékra utalás nélkül – bevezeti a járulékkal azonos módon számított „szociális hozzájárulási adót”, amely – az előző fogalmazással egyezően – „jogot nem keletkeztet”. Végül a 2011es Alaptörvény ki -hagyta a szövegből a társadalombiztosításhoz való alkotmányos jogot. Ezzel végképp meg-szűnt a társadalombiztosítási rendszer, anélkül, hogy ezt bármelyik törvény kimondta volna, vagy a „magyar emberek” észrevették volna.
A megváltozott munkaképességű emberek számára további kedvezőtlen módosítás (több különböző törvénnyel31) 2012. január 1-től a rokkantsági nyugdíj, illetve a korhatár előtti nyugdíj megszüntetése. Ez utóbbinál kivételek a 40 év munkaviszonnyal rendelkező gyermekes nők. A megváltozott munkaképességű és nyugdíjkorhatár alatti mintegy 200 ezer nyugdíjasnak (sokadik, de a korábbiaknál szigorúbb feltételeket szabó) felülvizsgá-laton kell részt venniük. Ezt követően két típusú ellátást kaphatnak: rehabilitációs ellátást vagy rokkantellátást. A rehabilitációs ellátás esetén a rehabilitációs szolgáltatás mellett a minimálbér minimum 30 és maximum 50%-át kaphatják. A rokkantellátás minimális összege, ha a rokkant munkavégző képessége „csak” 40-50%-ban károsult, 2013-ban és 2014-ben 27 900 Ft. Maximális összege a teljesen (akár 99 %-ban) rokkantaknál, akik folya-matos segítségre szorulnak, sem lehet több, mint 139 500 Ft. Ám még ez az ellátás is számos további feltételhez van kötve. A törvény a rokkantakat (eltekintve korábbi munkavégzésük-től vagy a rokkantság okától) kiveszi mind a nyugdíj-, mind a munkaügyi ellátórendszerből, és csak a segélyezési rendszerben hagy nekik helyet. A felülvizsgálatok anomáliáiról és az ellátás súlyos csökkentését követő katasztrofális élethelyzetekről (ideértve több öngyilkos-ságot) jelentős irodalom van.
30 2011. évi CLVI. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról.
31 A kereteket a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények mó do -sításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény határozta meg.
A büntető hatalom korlátainak megtartása: a büntetés mint végső eszköz
2. Munkajog. A rendszerváltás előtt (1988) megalakult a tripartit Országos Érdekegyeztető Tanács, amely 1990-ben kezdett ténylegesen funkcionálni. Nemcsak tájékozódási és vélemé-nyezési joga volt, hanem számos fontos kérdésben (pl. bérmegállapodások) egyetértési joga is. Az OÉT 2011-ben megszűnt. A széles körű társadalmi egyeztetés fóruma (több szervezet egyesítésével) a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács lett. Szerepe konzultatív, egyetér-tési joga vagy ezzel egyenrangú felhatalmazása nincs. A rohamosan növekvő munkanélküli-ségre volt válasz a foglalkoztatási törvény.32 A biztosítás jellegű munkanélküli járadék folyósítási ideje 1991-ben egy év volt, felső határa a minimális bér háromszorosa. Az eredeti mértékeket fokozatosan csökkentették, legradikálisabban 2010 után. Jelenleg (álláskeresési járadék elnevezéssel) az ellátás nem klasszikus biztosítás: nem kapcsolódik járulékfizetés-hez, és noha keresethez kötött, plafonja a minimális bér. Tartama (Európában egyedülállóan) maximum 3 hónap.
A korábbi munka-kódexeket 1992-ben váltotta fel egy, a munkajogokat és kollektív védelmeket az új feltételekhez igazító korszerűbb A Munka Törvénykönyve. 2012-ben ennek teljes körű átírására került sor.33 Az új törvény, amely egyeztetés nélkül került beterjesztésre és elfogadásra, radikálisan átalakítja az alkalmazási erőviszonyokat a munkáltató előnyére.
A törvény meggyengíti vagy megszünteti az ágazati vagy üzemen belüli érdekegyeztetés lehetőségét, elerőtleníti a kollektív védelmeket, bővíti az egyéni megállapodások terét, növeli a munkavállalók kártérítési kötelezettségét a bér 50%-áról annak négyszeresére, még közalkalmazottak esetében is könnyebbé teszi a felmondást. A munkavállalói jogokat és jog-védelmet gyengítő, a munkáltatók jogait szokatlan mértékben erősítő törvény a munkajogá-szok erős kritikájába ütközött.34
3.Univerzális rendszerek. Az univerzális ellátások kevéssé illenek a magyar kormányzat középosztály-erősítő politikájába. 2010 óta az anyasági segély,35 illetve a GYES-GYET maradt univerzális, feltétel nélküli ellátás (összesen 170 ezer ellátott). Az univerzális egész-ségügyi ellátás 1990-ben szűnt meg. A családi pótlék mindkét Orbán-kormány idején ketté-vált (nevelési, ill. iskoláztatási támogatás), és 2010 óta különböző szabálysértések esetén (pl. gyerek hiányzása, szülő közfoglalkoztatási szabálysértése) megvonható.
4.Segélyek. A magyar segélyezés háború előtti és államszocializmusbeli marginális jelen-tőségéről és elavult módszereiről már szóltunk. Az 1990 utáni segélyezés ismert történeté-ből néhány mozzanatot emelek csak ki. Az 1990 utáni első években a társadalmi rokonszenv az utcákon először megjelenő áldozatok felé fordult, majd fokozatosan csökkent ez
32 1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról.
33 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről.
34 lehoczKyné Kollonay Csilla: Génmanipulált újszülött. Új munkatörvény – az autoriter és neoliberális munkajogi rendszerek határán. In Kun Attila (szerk.): Az új Munka Törvénykönyve dilemmái c. tudományos konferencia utókiadványa. Budapest, 2013. 24–56.
35 Ennek feltétele mindig csak a terhesség alatti 4 orvosi vizsgálat volt.
A büntető államtól a jóléti államon át a bosszúálló államig
a szolidaritás. A jogszabályok rendelkezései hullámoztak. A munkanélküliek ellátását a már említett 1991. évi foglalkoztatási törvény rendezte, a többi „rászorulóét” pedig 1993-ban az első magyar szociális törvény.36 Ennek számtalan újdonsága volt, mindenekelőtt az, hogy a segítő és büntető jelleg közül a segítő szándék dominált, és hogy először tette joggá (ha feltételekhez kötötten is) a rászorulók ellátásait. Számtalan új elemet vezetett be vagy szabá-lyozott újra. A legfontosabb pénzbeli újdonságok között volt a munkanélküliek jövedelem-pótló támogatása, amely – Magyarországon először – a család helyzetéhez igazodott, és nem
„járt le”, valamint a lakásfenntartási támogatás. A jogszabály rendezte és számos helyzetben az önkormányzatok számára kötelezővé tette a személyes szolgáltatások működtetését. Meg-különböztette az alapellátást és szakellátást, akkor vagy később számos új intézményt is definiált.
A továbbiakban hol bővültek, hol romlottak a segélyezés törvényi előírásai. Az alaptrend a segélyrendszer szinte folyamatos romlása a szociális törvény óta. A hozzáférés feltételei nehezednek. Az összegek mindig mélyen a megélhetési küszöb alatt voltak, indexelésük 2008-tól kezdve nem volt. A 2008-ban bevezetett „Út a munkához” program bevezette a „segélyt csak munka ellenében” elvét. 2010 még ezek után is éles fordulatot jelentett:
a segélyeket meredeken csökkentették, a feltételeket az önkormányzatok bármikor szigorít-hatják. A közmunkás-fegyelem kisebb-nagyobb megsértései miatt folyamatosan nő a köz-munkából és segélyből kizártak, vagyis a teljesen ellátatlanok száma. (Becslések szerint 2014 elején 3-500 ezren lehetnek.) Érzékelhetően több lett a koldus és hajléktalan. A kor-mányzat szószólói már világossá tették, hogy a korkor-mányzat lemondott a reménytelenül lesza-kadó 2-3 milliós tömegről.37 Ugyanakkor létük rendkívül kellemetlen. A kormányt zavarja, hogy sikertörténetének látható cáfolatai. Ezzel is magyarázhatók az olyan, középkori eredetű megtorló intézkedések, mint a koldusok, hajléktalanok elzárása, illetve egyes kicsinyesnek tűnő lépések, például a szociális temetéssel kapcsolatban. Jelentéktelen, de mellbevágó apró-ság: a szociális temetési törvény38 pontosan szabályozza, hogy mit fizet az állam, és mit kell a családnak teljesítenie. Ezek között szerepel (24/A. §) „a halott mosdatása, felöltöztetése, a sír kihantolása és visszahantolása,… a koporsó, urna gépjármű nélküli szállítása a temetőn belül”. Ha azonban, ugyane paragrafus szerint, „az eltemettető a szociális temetésre vonat-kozó jogszabályi előírásoktól eltér, köteles a temetéshez kapcsolódó előkészítés, öltöztetés, szállítás, hűtés, esetleges hamvasztás költségét, a sírhely megváltási díját, a felhasznált koporsó vagy urna és sírjel árát a költségviselő szervezet részére megtéríteni”. Vagyis ha egy ismerős a koporsót ingyen elviszi a temető kapujától a sírig, akkor minden kedvezmény elvész. Azt hiszem, nem túlzás ezt bosszúálló gondolkodásnak tekinteni.
36 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról.
37 Lásd pl. Berendezkedésváltás: az „út szélén” hagyni 3 millió embert? Sonline, http://www.sonline.
hu/somogy/kozelet/berendezkedesvaltas-az-ut-szelen-hagyni-3-millio-embert-489819; (Letöltve:
2013.03.27)
38 2013. évi CXXXVIII. törvény a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény módosításáról.
A büntető hatalom korlátainak megtartása: a büntetés mint végső eszköz
5.Iskolarendszer. A számtalan jóléti és civilizációs intézmény között mindig kiemelt fontos-sága volt az iskolarendszernek. 1980 óta számos – különbözőképpen értékelhető – igazi vagy
„ál” reform lépés volt, pozitív és negatív hozadékokkal. Ezek elemzése itt lehetetlen. Legföl-jebb annyit érdemes leszögezni, hogy történtek sikeres lépések az iskola elérhetőségének növelésére és arra, hogy a gyerekeket felkészítsék a modernitás-posztmodernitás kihívásaira.
Ám eközben a kulcsszereplők, a pedagógusok képzése, erkölcsi és anyagi „megbecsülése”
messze elmaradt attól, ami e rendkívül felelős munkához szükséges lett volna. A köznevelés 2010 óta tartó reformja azonban a mi megítélésünk szerint súlyos ütéseket mér nem csak az iskolai célok teljesíthetőségére, hanem a civilizáció egészére. A már látható számszerű és adminisztratív következményeket elemző tanulmányok mára kisebb könyvtárat töltenek meg. Két összefoglaló művet emelek csak ki. A mért iskolai eredmények romlását, a képes-ségfejlesztő munka megtörését, a szegregáció erősödését, a középiskolai beiskolázás már látható csökkenését nagy apparátussal elemzi Radó Péter.39 Az iskolák államosításának köz-vetlen káoszt okozó rövid távú hatását, valamint az iskola és a szűkebb-tágabb környezet közötti viszonyok tartós szétzúzását Szüdi János teszi áttekinthetővé.40 Itt csak annyi eme-lendő ki, hogy a tankötelezettségi korhatár leszállítása, a szakképzés lebutítása és a gimná-zium elérhetőségének korlátozása közvetlenül rontja a gyerekek tanulási (életre felkészülési) esélyeit. A fegyelem mint külső – például iskolarendőrrel is kikényszerített – követelmény a legfontosabb civilizációs feltételt gátolja. Azt ugyanis, hogy a külső szabályok belsővé, automatizmussá váljanak, hogy kialakuljon, ahogy Elias írja, „egy komplexebb és a korábbi-nál biztonságosabban működő felettes én”, amely többek között jobb önkontrollt, átgondol-tabb előrelátást jelent, és mindezzel elősegíti a „mindennapi élet pacifikálását”, a korábbi korszakban jellemző mindennapi erőszak gyengülését. Mindez a civilizációs páncélt gyen-gíti, sok esetben már megroppantotta.
A
büntetőpolItIkAváltozásAA kriminológusok jóvoltából a történetnek ez a szála jól dokumentált, itt is rájuk támaszko-dom. Mélyreható változások 1990-ban indultak. Nagyjából 2010-ig az egymást váltó kor-mányzatok majdnem folyamatosan fejlesztették a modern, „kétvágányú” igazságszolgálta-tást, amely egyszerre veszi figyelembe a tettarányos büntetés szükségességét és az elkövető körülményeit, egyedi helyzetét, és ezzel utat nyit alternatív büntetésformákhoz, valamint a megsértett közösségnek nyújtott jóvátételhez. Ez a folyamatosság 2010-ben a „második vágánnyal” együtt eltűnt. A kormányzat a fennálló feszültség megoldására az okok kezelése helyett a büntetőpolitika technikáit és eszközeit javasolta. Ezt a törekvését azzal a fordított
39 raDó Péter: A Nemzeti Együttműködés Közoktatási Rendszere és a PISA mérések. Beszélő, 2014/
február.
40 szüdI János: Az oktatás az állam szolgálatában. Megjelenik: Civil jelentés a gyerekesélyekről, 2012. Megjelenés előtt, 2014.
A büntető államtól a jóléti államon át a bosszúálló államig
logikával támasztotta alá, amelyről már szót ejtettünk. A hatalom úgy tesz, mintha a popu-lista többségi követeléseknek demokratikus módon alárendelné magát, miközben ő maga szítja a megtorlást és rendet követelő „népi” populizmust.
A főbb eszközöket Gönczöl nyomán sorolom fel. „12 évre szállították le a büntető fele-lősségre vonás korhatárát. Gyakorlatilag megszűntették a fiatalkorúak büntető igazságszol-gáltatásának nagy hagyományokkal rendelkező, önálló rendszerét. A bűnelkövetők széles körére kiterjesztették a »három csapás« és a tényleges élethosszig tartó szabadságvesztés intézményét. Nagymértékben bővítették a tényleges szabadságelvonással fenyegetett krimi-nális szabálysértések körét, aminek eredményeként még a szomszédos országokhoz képest is jelentősen növekedett a börtönnépesség, túlzsúfoltakká váltak a börtönök. Fokozatosan rend-őri kontrollal váltották fel a társadalmi bűnmegelőzés 2003-ban bevezetett komplex rendsze-rét, idén szeptembertől pedig már rendőrök biztosítják az iskolai »békét«. Szankcionálni kezdték a társadalom kirekesztettjeinek nemkívánatos szokásait is. Egyes településeken máris megvonható a közmunkára vagy a rendszeres szociális segélyre való jogosultság, ha nincs megfelelő rendben az érintett háza tája. Büntethetővé vált a hajléktalanság komplex társadalmi, szociális jelensége is.”41 A leltárhoz hozzá lehet tenni többek között az állami rendvédelmi és bűnüldöző szervek számának és létszámának sokasodását, a helyszíni sza-bálysértési bírság kirovásával felhatalmazott nem rendőri (és a tárgyban nem szakképzett) körök bővülését (pl. mezőőr, halászati őr stb.),42 a mindent lassan átható térfigyelést, amely egyszerre sorvasztja a civil társadalom önvédelmi reflexeit és okoz „a nagy testvér figyel”
hatására kialakuló szorongást.43 Ezt a szorongató létet írja le Setét Jenő úgy, hogy „minden út a börtönbe vezet”.44 Idézem néhány kétségbeesett, szegényeknek és cigányoknak adott tanácsát:
– „Ha hajléktalan vagy, tilos az utcán aludnod. Ha mégis ott alszol, mert nincs más lehető-séged, szabálysértési bírsággal sújtanak. Ha azt nem tudod/bírod kifizetni, átválthatják
»leülésre«, azaz börtönre.
– Ha lomtalanításra mész, és az újrahasznosítható anyagok összegyűjtésével akarsz pénz-hez jutni, lopást követsz el, amelyért szintén megbírságolnak. Ha a bírságot nem tudod/
bírod kifizetni, azt szintén átválthatják börtönre.
– Ha az erdőből el/lehullott gallyat és rőzsét gyűjtesz, hogy ne fagyjatok meg télen önként, ismét megbírságolnak, és már biztos tudod, mi következik, ha nem bírod kifizetni:
bebörtönöznek!
41 Gönczöl Katalin: A „büntető populizmus” – Populizmus a kriminálpolitikában. ÉS, 2013. szep -tem ber 6.
42 belcsáK Róbert Ferenc: Lassú evezőcsapásokkal a kihágási büntetőjog felé, avagy gondolatok az új szabálysértési törvényhez. Iustum Aequum Salutare, 2013/1. 163–179.
43 FölDes Ádám: Árgus szemek. Kamerás térfigyelés Magyarországon. Fundamentum, 2004/2. 38.
44 Minden út a börtönbe vezet! Index, http://index.hu/belfold/2013/10/01/nem_ez_nem_a_monopoly/
(Letöltve: 2013.11.02.)
A büntető hatalom korlátainak megtartása: a büntetés mint végső eszköz
– Ha a bicikliddel közlekedsz, megbírságolnak azért, amiért rajtad kívül senki mást, vagy csak olyanokat, mint te. Ha nincs lámpád, azért. Ha nincs macskaszem, azért. Ha mindez van, akkor azért, mert a biciklin nincs névtábla. Ha ez is van, akkor is megbírsá-golnak. Akár naponta is. A bírságaid összege már rég sokszorosa a közmunkás béred-nek, a 47 000-nek. Ha az így összegyűjtött bírságokat nem bírod kifizetni, megint csak bebörtönöznek.”
A tanulmányban elmondottak azt látszanak alátámasztani, hogy nagyon is előre jutottunk, ha nem az európai államok élén járunk a büntető-bosszúálló állam felé vivő lejtőn. Quod erat demonstrandum. De nem örülök a bizonyítás sikerének. Jobb lenne a lejtőn megállnunk és visszafordulnunk.