• Nem Talált Eredményt

Későmodern kriminálpolitika és a bűnözéskontroll privatizációja

C

lifford Shearing és munkatársai már az 1980-as évek legelején egy olyan „csendes for-radalomra”1 hívták fel a figyelmet, amely – a szerzők várakozása szerint – alapjaiban fogja átírni a közbiztonságról alkotott nézeteinket. „Észak-Amerikában, Európában és más-hol is a magánbiztonság drámai növekedése az elmúlt évtizedekben átalakította a modern rendészet szerkezetét és funkcióit.”2 A változás „csendes”, mert alakítói nem érdekeltek abban, hogy artikulálják a folyamatokat: az állam szuverenitásának gyengülését, a piaci sze-replők pedig üzleti érdekeltségük növekedését. Ugyanakkor a változás „forradalmi”, mert radikális átrendeződést eredményez a bűnözéskontroll rendszerében.3

A szerzők jóslata mindkét vonatkozásban helytállónak bizonyult. A bizonság magánoso-dása és piacosomagánoso-dása a későmodern kriminálpolitika más sajátosságaihoz képest viszonylag kevéssé tudatosított és kevéssé kutatott terület maradt. Ami pedig a privatizációs folyamat

„forradalmi” jellegét illeti, a magánbiztonsági szektor méretének és jelentőségének növeke-dése kétségkívül elérte azt a szintet, amely már strukturális hatással van a bűnözéskontroll teljes rendszerére. A biztonság az ezredfordulóra jövedelmező és kiterjedt üzletté vált az Atlanti-óceán mindkét oldalán. Ráadásul, noha Shearing és munkatársainak kutatásai erede-tileg kifejezetten a rendészet magánosodási tendenciáival foglalkoztak, a kommodifikáció sokkal tágabban érinti a bűnözéskontroll rendszerét, és az üzleti szektor által lefedett terület mára csaknem áttekinthetetlenül sokszínű lett. Nem egy homogén csoportról van szó tehát, hanem kisebb és nagyobb „vállalkozások sokaságáról, amelyek valamennyien a biztonsági szolgáltatásokhoz, nyomozáshoz, bűnmegelőzéshez, rendfenntartáshoz, rendszertervezés-hez, technikai tanácsadáshoz és biztonsági tervezéshez kapcsolódnak”.4 A piaci alapon működtetett bűnözéskontrollnak még egységes elnevezése sincs: míg a „magánbiztonság”

kifejezés alapvetően a bűnmegelőzési és rendészeti funkciók piaci működtetésére utal,

1 shearinG, Clifford D. – Margaret B. Farnell – Phillip C. stenninG: Contract Security in Ontario.

Toronto, 1980. 1.

2 shearinG, Clifford D. – Phillip C. stenninG: Modern private security: Its growth and implications.

Crime and Justice, 1981. 193.

3 bayley, David H. – Clifford D. shearinG: The future of policing. Law and Society Review, 2000/3.

588.

4 van steDen, Ronald – Rick sarre: The growth of private security: Trends in the European Union.

Security Journal, 2007. 223.

A büntető hatalom korlátainak megtartása: a büntetés mint végső eszköz

az üzleti szektor tényleges jelenléte ennél valójában lényegesen tágabb, és egyre nagyobb mértékben terjed ki a kriminálpolitika egyéb területeire is.

A biztonság piacosodásának formái elsősorban a bűnözéskontroll két végpontján, a bűn-megelőzés és rendfenntartás, illetve az elkövetők kontrollja területén sűrűsödnek. Ami a „bemeneti” oldalt illeti, a rendészet, a közterületfelügyelet, a megelőzés, a kockázatfeltárás és -menedzselés kommodifikációja teremti meg a szűk értelemben vett magánbiztonság rendszerét. A magánbiztonsági szektor térhódítása az Egyesült Államokban kezdődött el, de az elmúlt évtizedekben Európában is felgyorsult a folyamat. Az Európa Tanács 2006-os jelentése szerint a magánbiztonsági cégek bevétele világszerte elérte a 200 milliárd dollárt.

2004-ben minden 500 európai állampolgárra jutott egy biztonsági alkalmazott,5 2012-ben 1,6 millióra becsülték az uniós országok magánbiztonsági szektoraiban dolgozók számát.6 A legnagyobb európai magánbiztonsági lobbiszervezet, a Confederation of European Security Services (CoESS) 2012-es adatai szerint a magánbiztonsági szektorban dolgozók száma hét uniós országban haladta meg a rendőri állomány létszámát. A legkiterjedtebb magánbiztonsági piac Magyarországon van jelen, ahol 10 ezer lakosra 40 rendőr mellett 105 biztonsági alkalmazott jut. A lista élmezőnyét döntően volt szocialista országok töltik meg:

európai összehasonlításban nagy magánbiztonsági szektor jellemzi Romániát, Lengyel-országot, Bulgáriát, Csehországot és Szlovéniát. Abszolút számokban – Magyarország kivé-telével – a területnagyság mutat összefüggést a magánbizonságban dolgozók számával, Német ország, Lengyelország, Franciaország és Nagy-Britannia biztonsági cégei foglalkoz-tatják a legtöbb alkalmazottat.7

A bűnözéskontroll „kimeneti” oldalán a büntetés-végrehajtás egyes elemeinek kiszer-ződése vagy spontán piacosodása eredményezte a legjelentősebb strukturális átalakulást.

Ez egyrészt a szabadságvesztés végrehajtásának magánosításával, azaz a börtönprivatizáció-val, másrészt egyes felügyeleti formák, mint az intenzív pártfogás, az elkövetők nyilvántar-tása, vagy a boot camp-szerű intenzív programok piacosításával valósul meg. A börtönpriva-tizáció során az állam már meglévő büntetés-végrehajtási intézmények működtetésére vagy új intézmények létesítésére köt szerződést magánvállalkozásokkal. A manifeszt cél minde-nekelőtt a költségkímélés: a várakozások szerint a konstrukció jelentős megtakarítást ered-ményezhet az állam büntető igazságszolgáltatással kapcsolatos költségein, elsősorban annak köszönhetően, hogy a börtönök magánüzemeltetői piaci alapon tudják megszervezni a fog-lalkoztatást és a biztonságtechnikát, azaz összességében olcsóbbá tudják tenni a működtetést.

A privatizáció támogatói ugyancsak gyakran hivatkoznak a szabadság vesztés végrehajtá-sának jobb minőségére és körülményeire. A trend az Egyesült Államokban kezdődött az

5 Council of Europe: Regulating Private Security Companies in Europe: Status and Prospects.

Draft Report of the European Committee on Crime Problems. Geneva Centre for the Democratic Control of Armed Forces, 2006.

6 CoESS: The socio-economic added value of private security services in Europe. Fourth White Paper. Confederation of European Security Services, Madrid, 2012.

7 CoESS: i. m. 2012. 23. Az európai trendekről ld. még van steDen, Ronald – sarre, Rick: i. m. 2007.

A bűnözéskontroll piaca

1980-as években, amikor a Correction Corporation of America (CCA) elsőként kötött szerző-dést büntetés-végrehajtási intézet működtetésére. A CCA-t három, a büntetés-végrehajtáshoz és a politikához egyaránt közel álló üzletember alapította 1983-ban, és a cég néhány hónap-pal később meg is kapta első szövetségi szerződését a bevándorlási hivatal houstoni intézeté-nek üzemeltetésére. A cég büszkén hirdeti, hogy nem csupán egy vállalatot alapítottak, de egy új iparágat is, és kétségtelen, hogy ebben sok igazság van. A houstoni intézet privatizáci-ója után rohamosan növekedni kezdett a magánkézbe adott végrehajtási intézetek száma, először az Egyesült Államokban, majd világszerte is. Az USA-ban jelenleg a büntetés-végre-hajtási intézetek mintegy tizede van magánkézben, 1990 és 2010 között a magánbörtönök-ben fogvatartottak száma 1600%-kal emelkedett.8 Ausztráliában 1998 óta megduplázódott a magánbörtönben szabadságvesztést töltők száma – jelenleg itt a legmagasabb a magánin-tézményben fogvatartottak aránya, csaknem 20% –, az illegális bevándorlókat fogva tartó intézetek pedig mára teljes egészében magánkézbe kerültek. Európában a szabadságvesztés magánosítása 1992-ben, az angliai Wolds Prison privatizációjával kezdődött el. Azóta az országban 14 kiszerződött börtön kezdte meg működését, három nagy piaci szereplő – a G4S, a Serco és a Sodexo – részvételével.9 Angliában és Walesben a fogvatartotti populáció 14, Skóciában 17%-a, illetve országszerte a fogvatartott illegális bevándorlók 73%-a van magán-intézményben.10

Noha piaci elemek természetesen mindig is voltak a bűnözéskontroll rendszerében, a jelenlegi átfogó kommodifikáció a későmodern kriminálpolitikai folyamatok sajátos jel-lemzője, amely szervesen kapcsolódik az 1980-as évek neokonzervatív politikai és neolibe-rális gazdasági fordulatához. A folyamat spineolibe-rális: a későmodern kriminálpolitikai struktúrák kialakulásában a bűnözéskontroll piacosodása egyszerre van jelen okként és következmény-ként.11 A hazai szakirodalomban Gönczöl Katalin részletes és többszempontú elemzést nyújt a kriminálpolitika későmodern szerkezetváltásáról.12 Gönczöl a kortárs „büntetőpolitikai

8 ACLU: Banking on Bondage. Private Prisons and Mass Incarceration. American Civil Liberties Union, New York, 2011. 5.

9 HM Prison Service, Contracted Out Prisons: http://www.justice.gov.uk/about/hmps/contracted-out; letöltés dátuma: 2013. december 19.

10 mason, Cody: International Growth Trends in Prison Privatization. The Sentencing Project, 2013.

11 A kriminálpolitika és a biztonsági piac kapcsolatáról ld. még Kerezsi Klára: Kontroll vagy támogatás: Az alternatív szankciók dilemmája. Budapest, 2006.

12 Ld. különösen Gönczöl Katalin: A nagypolitika rangjára emelkedett büntetőpolitika. Jog tudo -mányi Közlöny, 2002/5. 197.; Gönczöl Katalin: Veszélyeztetők és veszélyeztetettek a jelenkori kapitalizmusban. In németh Zsolt (szerk.): Írások Tauber István emlékére (1949–2003). Budapest, 2009. 20.; Gönczöl Katalin: Társadalmi kirekesztődés, bűnözés és kriminálpolitika. In borbíró Andrea – Kerezsi Klára (szerk.): A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve I. Budapest, 2009. 12.; Gönczöl Katalin: Pesszimista jelentés a posztmodern kriminálpolitika klimatikus viszonyairól. Mozgó Világ, 2010/4. 12.; Gönczöl Katalin: Mire jó a büntetőpolitikák nemzetközi összehasonlítása? Élet és Irodalom, 2011/39. 10.; Gönczöl Katalin: Kriminálpolitika a posztmodern szorításában. Acta Facultatis Politico­Iuridicae Universitatis Scientiarum

A büntető hatalom korlátainak megtartása: a büntetés mint végső eszköz

klímát” egy, a globalizáció folyamatában kialakult, kulturálisan és strukturálisan is stabili-zálódott, jól definiálható jegyekkel leírható környezetnek tekinti, amely ugyanakkor nem mentes ellentmondásos folyamatoktól. Értékelésének középpontjában a társadalmi élet csak-nem valamennyi szegmensében állandósuló biztonsághiány áll, amely gyújtópontja lett a társadalmi stratifikáció és a kirekesztődés folyamatainak, a bűnözés reprodukciós viszo-nyainak, illetve a büntető állam intézményesülésének egyaránt. Gönczöl kriminálpolitikai javaslatai nagymértékben támaszkodnak a bűnözéskontroll társadalmiasításának, azaz az államon túli szereplők bevonásának a lehetőségeire, mint a kriminálpolitika racionalitásá-nak, hatékonyságának és igazságosságának egyik zálogára. Tisztában van azonban azzal is, hogy az államon kívüli, és különösen a piaci szereplők tömeges megjelenése diszfunkcioná-lis folyamatokat indíthat el a kriminálpolitikában. „A közbiztonság fogalmának jelentős pszichológiai és politikai mobilizáló ereje van, amely hatalomképzés politikai folyamataiban korántsem elhanyagolható. A motiváló tényezők között igen jelentős szerepe van annak, hogy az elmúlt évtizedben a vagyonbiztonságra komoly üzleti vállalkozások épültek. Ezek számára keresletfelhajtó tényező a közbiztonsági aggodalom ébrentartása.”13

Ennek a kettősségnek nagy jelentősége van. A bűnözéskontroll piacosodását ugyanis meg kell különböztetni egy tágabb folyamattól, a bűnözéskontroll privatizációjától. Ennek során az állam a közbiztonsággal kapcsolatos feladatainak (és eszközeinek) jelentős részét államon kívüli szereplők – közösségek, civil szervezetek, egyházak, az üzleti szektor és végső soron az egyének – veszik át. David Garland ezt felelősségtelepítésnek nevezi, utalva arra, hogy a 20. század utolsó évtizedeiben az állam feladja a közbiztonság megteremtésé-ért vállalt, az 1950-es, 1960-as években még kizárólagosnak tekintett felelősségét.14 A biz-tonság privatizációja tehát kettős folyamat: a piacosodás mellett magában foglalja azokat a mechanizmusokat is, amelyek a bűnözéskontroll nem profitérdekelt közösségiesítésére irá-nyulnak. A közbiztonsági fenyegetésekkel szembeni egyéni és közösségi védekezés formái – a lakossági járőrözés, az építészeti bűnmegelőzés, a civil közbiztonsági kezdeményezések – már az államtól függetlenül, de az állami kriminálpolitikát kiegészítve formálják a bűnözés-kontroll rendszerét. A privatizáció egyszerre fejezi ki a „jó kormányzás” igényét – a közös-ségi részvételt, a közbiztonság kérdésének közösközös-ségiesítését –, és a későmodern neoliberális gazdasági fordulat törvényeit. Éppen ezért rendkívül nehéz egyszerűen pozitív vagy negatív folyamatként értékelni a privatizációs trendeket – nem véletlen, hogy a bűnözéskontroll

„államtalanításának” a jobboldali kriminológiában éppúgy vannak támogatói, mint a kom -munitáriánus vagy akár az abolicionista irányzatokban.

Az államon kívüli szereplők bevonásának kedvező hozadékai jól ismertek. Az állam és a közösségek partnersége az elmúlt évtizedekben a bűnmegelőzés új, hatékony formáit hozta Budapestinensis De Rolando Eötvös Nominatae 47. Budapest, 2011. 119. Gönczöl Katalin:

A „büntető populizmus”. Élet és Irodalom, 2013/36.

13 Gönczöl: i. m. 2002. 204.

14 GarlanD, David: The Culture of Control: Crime and Social Order in Contemporary Society.

Chicago, 2001.

A bűnözéskontroll piaca

létre világszerte, amelyek eredményeiket javarészt annak köszönhetik, hogy a lokális igények és lehetőségek alapján, részvételi alapon dolgoznak ki válaszokat a helyi közbiztonság problé-máira.15 Világszerte meggyőzőek a konfliktusfeloldás közösségi formáinak jó tapasztalatai is.

A magánszektor – ideértve a lakosságot és az üzleti szférát is – erőforrásainak bevonódása a bűnözéssel szembeni védekezés rendszerébe kétségkívül jelentősen megnövelte a bűnözés-kontroll potenciálját, ráadásul tipikusan éppen egy kulcsfontosságú területen: a közvetlen védekezésben. Egyértelmű a piaci szereplők hozzáadott értéke is: a magánbiztonsági piac által kínált szituációs megelőzési formák, a vagyon- és személyvédelem technikái hatványozottan növelik a lakosság védekező képességét ott, ahová az állami prevenció nem ér el. Ezek az ered-mények arra utalnak, hogy a közbiztonságért való felelősség megosztása és az államon kívüli szereplők mozgósítása valóban jó irány a biztonságosabb társadalmak felé. Sőt, egyesek szerint az egyetlen lehetséges irány: a közgazdász Benson például a bűnözéskontroll teljes privatizá-ciója mellett érvel. Nézete szerint a magánszektor lényegesen magasabb színvonalon képes a közbiztonsági funkciók ellátására, mint a költséghatékonysági szempontból irracionálisan működő állam, a privatizált formák működésében most még meglévő diszfunkciók pedig éppen arra vezethetők vissza, hogy a privatizáció részleges maradt. Benson értékelésében a bűnözéskontrollt két szempontnak kell vezérelnie: a költséghatékonyságnak egyrészt és az áldozat számára nyújtott igazságtételnek másrészt, és mindkét szempont a bűnmegelőzés és büntető igazságszolgáltatás legnagyobb fokú privatizációjával érvényesíthető. Benson számára így kapcsolódik össze a bűnözéskontroll ideális rendszerében a szituációs megelőzés dinami-kus kiterjesztése és a mediáció ösztönzése, a büntetés-végrehajtás teljes magánosítása és a bün-tető igazságszolgáltatás polgári joghoz közelítése, mint olyan megoldások, amelyek hatékony választ adhatnak az állami kri mi nál politika kudarcaira.16

A privatizáció elméleti és gyakorlati támogatásában tehát nincs hiány. Mégis, egyre gya-koribbak azok az értékelések, amelyek kritikával és aggodalommal tekinteneka bűnözés-kontroll felgyorsult magánosodására. Ami a privatizáció nem profitorientált, közösségiesítő

15 Ez a forrása a közösségi vagy társadalmi bűnmegelőzés megközelítésnek is, amely éppen a későmodern büntetőfordulat kriminálpolitikai és társadalmi hatásaival szemben jelent némi védelmet. Magyarországon ennek a szemléletnek a meghonosítása és intézményesítése nagy -mértékben köszönhető Gönczöl Katalin munkáinak. Ld. többek között Gönczöl Katalin: Kontrol -lált devianciák és a bűnmegelőzési stratégia. In erDei Árpád (szerk.): Tények és kilátások:

Tanulmányok Király Tibor tiszteletére. Budapest, 1995. 191.; Gönczöl Katalin: Partnerség a közbiztonság javításáért. Nemzeti stratégia és cselekvési program a hatékonyabb közösségi bűnmegelőzésért. Belügyi Szemle, 2004/10. 5. Gönczöl Katalin: A szolgáltatott igazság. In Jacsó Judit (szerk.): Bizalom, társadalom, bűnözés. Szeged, 2005. 34.; Gönczöl Katalin: Rendhagyó gondolatok a magyar büntetőpolitika új fejezetéről. Börtönügyi Szemle, 2006/2. 7. Gönczöl Katalin: Helyreállító igazságszolgáltatás – Helyreállítható bizalom. Élet és Irodalom, 2007/39. 8.;

Gönczöl Katalin: A helyreállító igazságszolgáltatás filozófiája. Büntetőjogi Kodifikáció, 2007/2.

3.; Gönczöl Katalin: Út a megbékéléshez. Magyar Tudomány, 2010/3. 380.

16 benson, Bruce L.: To Serve and Protect – Privatization and Community in Criminal Justice. New York, 1998.

A büntető hatalom korlátainak megtartása: a büntetés mint végső eszköz

formáit illeti, ezekkel kapcsolatban elsősorban a társadalmi befogadás-kirekesztés szociál-pszichológiai, illetve a jogbiztonság és a jogegyenlőség jogi kategóriái adják a kritikai elem-zés kereteit. Ehelyütt azonban elsősorban azok a felvetések fontosak, amelyek specifikusan a piacosodási-kommodifikációs folyamattal összefüggésben fogalmazhatóak meg. Ezek arra utalnak, hogy a biztonság piaci értékké válása komoly veszélyeket hordoz mind a társadalmi integritás és igazságosság, mind pedig – ahogy arra Gönczöl Katalin az imént idézett gondo-latában utalt – a kriminálpolitika és a büntető igazságszolgáltatás működése szempontjából.

Az itt felmerülő kérdések a bűnözéskontroll és a büntetőhatalom lényegi minőségeit érintik.

Vajon valóban kisebb lett-e az állam és büntetőhatalma, ahogy azt a várakozások feltételez-ték? Hatékonyabb lett-e a bűnözéskontroll? Eredményezett-e a piacosodás tényleges költség-racionalizálást az állam oldalán? Milyen társadalmi és kriminológiai következményekkel jár a magánbiztonság felértékelődése? E kérdések rendszeres megválaszolása messze megha-ladja e tanulmány kereteit, ezért csupán néhány különösen problematikus trend felvázolására vállalkozom. Előtte azonban érdemes áttekinteni azokat a folyamatokat, amelyek utat nyitot-tak a bűnözéskontroll dinamikus piacosodása előtt.