Az áldozati jogok körének bővülése a 2012/29/EU irányelvben

Az irányelv az Európai Unióban bűncselekmény áldozatává vált személyek jogait erősíti.

Szabályozási minimumokat tartalmaz, s a deklarált minimális jogok a bűncselekmények valamennyi áldozatát megilletik, függetlenül attól, hogy melyik európai uniós országban tartózkodik. Évente mintegy 75 millió személy válik az Európai Unióban bűncselekmény áldozatává. A bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló irányelv valamennyi áldozat jogait garantálja.

Az Európai Unióban a 2001/220/IB kerethatározatban és a 2012/29/EU irányelvben dek-larált áldozati jogok összehasonlítása több szinten lehetséges. Általánosságban megállapít-ható, hogy amíg a kerethatározat lényegében az áldozat büntetőeljárásbeli helyzetéről és jogairól tartalmaz rendelkezéseket,¹³ az irányelv hatóköre szélesedett, mert például a 8. cikk

13 Az áldozati jogok a 2001/220/IB kerethatározatban (10): tisztelethez és elismeréshez való jog;

meghallgatáshoz és bizonyítékok szolgáltatásához való jog; információhoz való jog; kom mu -nikációs garanciákhoz való jog; speciális támogatáshoz való jog; a büntetőeljárással kap csolatos kiadások megtérítéséhez való jog; védettséghez, védelmezéshez való jog; az elkövető általi

A büntető hatalom korlátainak megtartása: a büntetés mint végső eszköz

az áldozatsegítő szolgáltatásokhoz való hozzáférhetőség jogáról, a 9. cikk az áldozatsegítő szolgáltatások általi támogatáshoz való jogról szól. A megalkotás háttérindoka a 2001/220/

IB kerethatározat rendelkezéseinek kiterjesztése és kiegészítése. Az irányelv célja, hogy a bűncselekmények áldozatai megfelelő tájékoztatásban, támogatásban és védelemben része-süljenek [1. cikk (1) bek.].

4.1. a

(20):

– Tájékoztatás és támogatás nyújtása (2. fejezet): a megértéshez és a megértetéshez való jog;

az illetékes hatósággal való első kapcsolatfelvételtől kezdve történő tájékoztatáshoz való jog; az áldozatok jogai a feljelentés megtételekor; az ügyükkel kapcsolatos tájékoztatáshoz való jog; a tolmácsoláshoz és a fordításhoz való jog; az áldozatsegítő szolgáltatásokhoz való hozzáférhetőség joga; az áldozatsegítő szolgáltatások általi támogatáshoz való jog.

– A büntetőeljárásban való részvétel (3. fejezet): a meghallgatáshoz való jog; az eljárást megszüntető határozat esetén igénybe vehető jogok; a helyreállító igazságszolgáltatási szol-gáltatásokkal összefüggésben igénybe vehető biztosítékokhoz való jog; a jogi segítségnyúj-táshoz való jog; a költségtérítéshez való jog; a vagyontárgyak visszaszolgáltatásához való jog; az elkövető általi kártérítésről a büntetőeljárás keretében történő döntéshez való jog;

a más tagállamban tartózkodási hellyel rendelkező áldozatok jogai.

– Az áldozatok védelme és a specifikus védelmi szükségletekkel rendelkező áldozatok elis-merése (4. fejezet): a védelemhez való jog; az áldozat és az elkövető közötti kapcsolat elkerü-léséhez való jog; az áldozatok védelemhez való joga a nyomozás során; a magánélet védelmé-hez való jog; az áldozatok egyéni értékelése specifikus védelmi szükségleteik meghatározása érdekében; a specifikus szükségletekkel rendelkező áldozatok védelemhez való joga a bünte-tőeljárás során; a gyermek áldozatok védelemhez való joga a büntebünte-tőeljárás során.

Mind a kerethatározatban, mind az irányelvben előírt minimumszabályok a bűncselekmé-nyek áldozatainak oldaláról jogként, míg a tagállamok irányába kötelezettségként fogalmazód-nak meg. Az áldozatok szenvedését nem lehet meg nem történtté tenni, de az áldozati jogok mérsékelhetik a megpróbáltatásaikat. Az áldozatok szükségletei bűncselekményenként és sze-mélyenként különbözők lehetnek. Az irányelv tartalmazza, hogy a támogatást az áldozat szük-ségleteinek megfelelően kell biztosítani (preambulum 17. pont). Blackstock szerint az áldozatok irányelvre alapozott szükségletei lényegében öt csoportba sorolhatók: a) az áldozati minőség elismerése és az, hogy velük kapcsolatban tisztelettel kell eljárni; b) az áldozatvédelem; c) az áldozattámogatás; d) az igazságszolgáltatáshoz való hozzájutás; e) a kompenzáció és resztoráció.¹⁴

jóvátételhez való jog a büntetőeljárásban; mediációhoz való jog a büntetőügyekben; jog ahhoz, hogy figyelembe vegyék az áldozat nehézségeit, amely abból ered, hogy nem abban az országban lakik, ahol a bűncselekményt sérelmére elkövették.

14 b^lacKstocK, Jodie (2012): Protecting Victims: EU competences and mechanisms for safeguards.

Symposium: ’Legal Perspectives on the Victim’ Nottingham Trent University 19 December 2012

Az áldozat fogalmának és jogainak újraszabályozása az Európai Unióban

4.2. A

Az irányelvben rögzített új jogok és megerősített, bővített jogosultságok tíz pontban:

– A fentiekben kifejtettek értelmében a bűncselekmény következtében elhalt személy csa-ládtagjai áldozatnak tekintendők, és őket az irányelvben szereplő valamennyi jog megil-leti. Az irányelv szerinti jogok megkülönböztetés nélkül alkalmazandók az áldozatokra.

A tagállamok e célból kialakított eljárások keretében az egyes esetek sajátos körülmé-nyeinek figyelembevétele mellett korlátozhatják azoknak a családtagoknak a számát, akik élhetnek az irányelv szerinti jogokkal, továbbá meghatározhatják, hogy mely csa-ládtagnak van elsőbbsége az áldozati jogok gyakorlása terén [irányelv 2. cikk (2) bek.

a.)–b.) pont].

– Az illetékes hatósággal való első kapcsolatfelvételtől kezdve hozzáférhető és érthető információt kell biztosítani. A tájékoztatásnak kellően részletesnek kell lennie. Lehe-tővé kell tenni, hogy az áldozatot szóban vagy írásban, többek között elektronikusan is tájékoztassák. Elvárás, hogy az áldozatokkal történő valamennyi kommunikáció olyan módon történjen, hogy nyelvtanilag és egyéb megközelítésben is érthető legyen. A tol-mácsoláshoz és fordításhoz való jog is megilleti az áldozatot. Jogukban áll érthető tájé-koztatást kapniuk nemcsak a jogaikról, de az ügyről is, amelyben érintettek, és figye-lemmel kísérhetik a büntetőeljárás menetét. Joguk van továbbá védelemre a nyomozás és a tárgyalás során.

– Az áldozatot és családtagjait megilletik az általános áldozattámogatási szolgáltatások, továbbá a sajátos szükségleteknek megfelelő speciális segítségnyújtási formák a bünte-tőeljárás előtt, alatt és azt követően. Az irányelv a célzott és integrált segítségnyújtás szempontjából példálódzva kiemeli a szexuális erőszak, a nemi alapú erőszak és a hoz-zátartozók közötti erőszak áldozatait. Azon áldozatok, akik a bűncselekmény súlya következtében jelentős sérelmet szenvedtek, segítő szakszolgáltatásokat igényelhetnek.

A családtagok a szükségleteknek, illetve a sérelem mértékének megfelelően vehetik igénybe az áldozatsegítő szolgáltatásokat. A támogatás nem tehető függővé attól, hogy az áldozatok feljelentést tesznek-e a bűncselekmény miatt az illetékes hatóságnál (irány-elv, preambulum 40. pont), például a megtorlástól, megalázástól vagy megbélyegzéstől való félelem miatt.

– A büntetőeljárást megszüntető határozat esetén igényjogosult áldozatokról egy külön cikk tartalmaz minimumszabályokat (11. cikk). Jogukban áll az eljárás megszüntető határozat felülvizsgálatát kérni.

– Figyelemre méltó, hogy az irányelv az áldozatsegítő szolgálatok által biztosított támoga-tások körében kiemelten szerepelteti az érzelmi és – amennyiben rendelkezésre áll – a pszichológiai segítségnyújtást.

http://www.justice.org.uk/data/files/resources/340/Protecting-Victims-EU-Competences-and-mechanisms-for-safeguards.pdf (letöltés ideje: 2013. 07. 12.)

A büntető hatalom korlátainak megtartása: a büntetés mint végső eszköz

– Az irányelv nem csupán a másodlagos és ismételt áldozattá válás veszélyére fókuszál, hanem a viktimizáció ezen két formája mellett a megfélemlítés és megtorlás megelőzé-sével is foglalkozik. A másodlagos és ismételt áldozattá válás, megfélemlítés és megtor-lás elleni védelem során ideiglenes intézkedések vagy a védelmi és távoltartó határoza-tok alkalmazhatók.

– Az áldozat (és családtagjainak) védelemhez való joga is megerősítést nyert az áldozat és az elkövető közötti kapcsolat elkerüléséhez való jog nevesített szerepeltetésével (19. cikk). Az irányelv előírja a tagállamok számára, hogy az új bírósági épületekben az áldozatok elkülönített helyiségekben várakozhassanak.

– A kerethatározattal összevetve, az irányelvben a resztoratív szemlélet is erőteljesebben érvényesül, több vonatkozásban is. A kerethatározat 10. cikkének címe a „Mediációhoz (közvetítői eljáráshoz) való jog a büntetőeljárás során”. Egyrészt az irányelv a mediációt (a közvetítést) a 12. cikkben nem említi, hanem a „helyreállító igazságszolgáltatás” meg-jelölést szerepelteti, amely utóbbi tágabb körű, ún. ernyő terminológia. Ennek egyik – Európában legelterjedtebb formája – a büntetőügyekben történő mediáció. Az irányelv preambuluma (46. pont) tartalmazza a helyreállító igazságszolgáltatás körébe tartozó szolgáltatások közül az áldozat és az elkövető közötti mediációt, továbbá a családi- csoportkonferenciát és az ítélőköröket. Másrészt, azáltal is tágabb kört jelent az irányelv szövegezése, mert nem szerepel benne a „büntetőeljárás során” kitétel, hiszen a helyre-állító igazságszolgáltatási formák alkalmazhatók például a büntetőeljárással párhuza-mosan és a jogerős elítélést követően is. Harmadrészt többletelem az irányelvben a fenti-ekkel kapcsolatosan a biztosítékokhoz való jog. Az irányelv e részének hazai jogba átültetését és végrehajtását elősegíti az új Büntető Törvénykönyv (2012. évi C. törvény) egyes rendelkezéseit módosító 2012. évi CCXXIII. törvény indokolásában szereplő azon jogalkotói szándék is, miszerint bár nem minden bűncselekmény kapcsán kerülhet sor közvetítői eljárás lefolytatására, de a helyreállító igazságszolgáltatás egyéb megoldásai még alkalmasak lehetnek a bűncselekménnyel érintettek kiengesztelésére.

– Új rendelkezése az irányelvnek a 22. cikk is, amelynek címe: „Az áldozatok egyéni érté-kelése specifikus védelmi szükségleteik meghatározása érdekében”. Elvárás, hogy az áldozatok tekintetében egyéni értékelés készüljön a specifikus védelmi szükségletek meghatározása és annak megállapítása céljából, hogy a másodlagos és ismételt áldozattá válás, a megfélemlítés és megtorlás különös kockázatának való kitettségük miatt felme-rülnek-e, illetve milyen mértékben az irányelv 23. és 24. cikkében foglalt, a büntetőeljá-rás során alkalmazandó különleges intézkedések. Az egyéni értékelés során elsősorban az áldozat személyes jellemzőit, a bűncselekmény típusát vagy jellegét és a bűncselek-mény körülbűncselek-ményeit kell értékelni. Kellő figyelmet kell tanúsítani a terrorizmus, a szer-vezett bűnözés, az emberkereskedelem, a nemi alapú erőszak, a hozzátartozók közötti erőszak, a szexuális erőszak vagy a szexuális kizsákmányolás és a gyűlölet-bűncselek-mények áldozatai, valamint a fogyatékossággal élő áldozatok irányába. A gyermek áldo-zatokról sérülékenységük miatt vélelmezni kell, hogy specifikus védelmi szükségleteik

Az áldozat fogalmának és jogainak újraszabályozása az Európai Unióban

vannak. A „gyermek” az irányelv szerint is a 18. életévét be nem töltött személy (2. cikk c.) pont), s az ilyen áldozatokra külön szabályozási minimumok vonatkoznak. Az irány-elv 24. cikke a gyermek áldozatok védelemhez való jogáról rendelkezik a büntetőeljárás során. Az irányelv nem érinti a meghatározott áldozatoknak, így például az emberkeres-kedelem, valamint a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia áldozatainak speciális szükségleteivel foglalkozó egyéb uniós standardokat.

– Az irányelv célkitűzéseinek megvalósítása érdekében a tagállamok kötelezettsége, hogy az áldozatokkal előre láthatóan kapcsolatba kerülő gyakorlati szakemberek az áldoza-tokkal való foglalkozáshoz megfelelő általános- és szakképzést kapjanak, annak érdeké-ben, hogy az áldozatokat elismerjék, és kellő figyelmet tanúsítsanak a szükségleteik iránt, továbbá pártatlanul, tapintattal, személyre szabottan és szakértelemmel, meg külön -böztetésmentes módon bánjanak velük.

Az áldozati jogoknak – az emberi jogokon alapuló – deklarálása nagy jelentőséggel bír. Ezen túlmenően elengedhetetlen, hogy az áldozatok ismerjék és érvényesíteni tudják a saját jogai-kat. Az európaiak közül mintegy 12 millióan nem a hazájukban, hanem valamelyik európai uniós országban élnek, és sokan választják úti célként az európai uniós országokat. A más tagállamban tartózkodási hellyel rendelkező áldozatok jogait az irányelv 17. cikke tartal-mazza. A tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében is, hogy az irányelvben meghatározott jogoknak ne legyen feltétele az áldozat tagállam területén való jogszerű tartózkodásának jogcíme vagy az áldozat állampolgársága vagy nemzetisége. A 2012/29/EU irányelvet az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2012. no -vember 14-én hirdették ki, s ettől számítva lényegében három év áll a tagállamok rendelkezé-sére, hogy eleget tegyenek a bűncselekmény áldozataira vonatkozó minimumszabályoknak.

Végrehajtási határidő: 2015. november 16.

Győry Csaba

Néhány gondolat a retributív és a helyreállító