Az áldozat fogalmának és jogainak újraszabályozása az Európai Unióban
1. A bűncselekmény áldozatának fogalma a 2012/29/EU irányelv tükrében
Az új irányelv a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonat-kozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltá-sáról (a továbbiakban: irányelv) az áldozat fogalmát a következőképpen definiálja a 2 cikk a.) pontjában:
– olyan természetes személy, aki közvetlenül bűncselekmény következtében sérelmet szenve-dett, ideértve a testi, szellemi (mentális) vagy érzelmi sérülést, avagy gazdasági veszteséget;
1 2005. évi CXXXV. törvény a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről.
2 European Council – The Stockholm Programme – An open and secure Europe serving and protecting citizens (2010/C 115/01)
3 Budapest Roadmap – Resolution of the Council on a roadmap for strenghtening the rights and protection of victims, in particular in criminal proceedings, Luxembourg, 9–10 June, 2011.
A büntető hatalom korlátainak megtartása: a büntetés mint végső eszköz
– a közvetlenül bűncselekmény következtében életét vesztett személy családtagjai, akik e személy elhalálozása folytán sérelmet szenvedtek.
A fenti meghatározás első részét az áldozatok büntetőeljárásbeli jogállásáról szóló 2001/220/
IB kerethatározat (a továbbiakban: kerethatározat) 1. cikkében szereplő áldozat-fogalommal összevetve megállapítható, hogy azzal – egy fogalmi elemet leszámítva – megegyezik: áldo-zat az a természetes személy, aki valamely tagállam büntetőjogába ütköző tevékenység vagy mulasztás közvetlen következményeként sérelmet, így különösen testi vagy mentális sérü-lést, érzelmi szenvedést, avagy gazdasági veszteséget szenvedett.
Az áldozati minőség tagállami büntetőjoghoz kötöttségét mellőzve az irányelv olyan megközelítést tartalmaz, amelynek lényege, hogy egyrészt e definíció alkalmazandó mind a nemzeti, mind a nemzetközi bűncselekmények áldozataira. Másrészt nem tartozik az ál -dozat-definíció hatálya alá például – a bűncselekményként nem értékelhető – katasztrófa áldozata. Az irányelv preambuluma nyomatékosítja, hogy „A bűncselekmény a társadalom ellen elkövetett rossz, valamint az áldozatok egyéni jogainak megsértése is egyben” (9. pont).
A hivatkozott kerethatározathoz hasonlóan a bűncselekmények és a hatalommal való vissza-élés áldozatainak nyújtandó igazságszolgáltatás alapelveiről szóló ENSZ-deklarációnak4 és az Európa Tanács bűnözés áldozatainak megsegítéséről szóló R(2006) 8. sz. ajánlásának5 is a kiindulópontját a tagállamok hazai büntetőjogába ütköző cselekmény (tevékenység vagy mulasztás) jelenti. A hivatkozott nemzetközi dokumentumok meghatározásai6 egyrészt szűkebbek, másrészt azonban – arra figyelemmel, hogy nem kifejezetten a bűncselekmény megvalósulását fogalmazzák meg előfeltételként – egyértelműen deklarálják, hogy független az áldozati szerepkör az elkövető büntethetőségétől és a büntetőeljárás kimenetelétől.
4 UN Declaration of Basic Principles of Justice for Victims of Crime and Abuse of Power. Adopted by General Assembly resolution 40/34 of 29 November 1985 (a továbbiakban: ENSZ-deklaráció)
5 Recommendation R(2006)8 on assistance to crime victims. Adopted by the Committee of Ministers on 14 June 2006 at the 967th meeting of the Ministers’ Deputies (a továbbiakban: ET-ajánlás)
6 Az ENSZ-deklaráció 1–3. pontja a bűncselekmények áldozatait, a 18. pontja pedig a hatalommal való visszaélés áldozatait határozza meg. Az első kört illetően áldozatok alatt az „olyan személyeket értjük, akik egyedileg vagy kollektíven sérelmet szenvedtek, beleértve a fizikai és mentális sérüléseket, érzelmi szenvedéseket, gazdasági veszteségeket, alapvető jogaik – olyan tevékenységgel vagy mulasztással történő – lényeges korlátozását, amelyek sértik a tagállamok hatályos büntetőjogi normáit, értve alatta olyan normákat is, amelyek a bűnös hatalmi visszaéléseket tiltják … Áldozat alatt értendők a közvetlen áldozat családtagjai és azok a sze mélyek is, akik sérelmet szenvedtek, mert beavatkoztak annak érdekében, hogy segítsék az áldozatot a nehéz helyzetében, vagy azért, hogy megelőzzék az áldozattá válást.”
AzET-ajánlás 1.1. pontjában szereplő meghatározás szerint: „áldozat az a természetes személy, aki valamely tagállam büntetőjogába ütköző tevékenység vagy mulasztás következményeként sérelmet, így különösen testi vagy mentális sérülést, érzelmi szenvedést avagy gazdasági veszteséget szenvedett. Áldozat alatt értendők, amikor ez helyénvaló, a direkt áldozat közvetlen családja avagy az eltartottjai”.
Az áldozat fogalmának és jogainak újraszabályozása az Európai Unióban
Ugyanakkor bizonyos bűncselekmények a nemzetközi jog ius cogens rendelkezései alapján üldözendőek, amelyekkel szemben a nemzeti szuverenitás nem érvényesülhet. Az ENSZ- deklaráció szerinti áldozat-fogalom első része a tagállamokban hatályos büntetőjogot említi, a második része pedig a nemzetközileg elismert emberi jogi normák áldozataira nézve tartal-maz rendelkezéseket. Különbség, hogy az utóbbi esetkörben, a hatalommal való visszaélés áldozatai tekintetében olyan cselekményekről (tevékenységekről vagy mulasztásokról) lehet szó, amelyek nem jelentik ugyan a nemzeti büntetőjog megsértését, de amelyek sértik az emberi jogokra vonatkozó nemzetközileg elismert normákat.
Nemzetközi szinten az ENSZ-deklaráció fogalmában a „személy” megjelölés szerepel, de az nem, hogy vajon csak természetes személyek, vagy jogi személyek is lehetnek áldozatok.
Mind a kerethatározat és azt a jövőben felváltó irányelv, valamint az ET-ajánlás is a termé-szetes személy áldozatra utalást tartalmazza. Megjegyzendő, hogy az ENSZ-deklaráció sze-rinti „kollektív áldozatok” esetén az egyének bizonyos csoporthoz, közösséghez való tarto-zásuk miatt válnak célponttá.
Az irányelvben – és a már hivatkozott dokumentumokban – kimunkált fogalom további eleme, hogy a bűncselekmény sérelmet, így különösen testi, szellemi (mentális) és érzelmi sérülést vagy gazdasági veszteséget okozott. E nem taxatíve rögzített következmények nem azonosak a büntető anyagi jog szerinti, azaz a Btk. Különös részi tényállásokban található eredményekkel. Így áldozat-fogalmi elemként szerepeltetésük azt jelenti, hogy a büntető anyagi jogban tényállásszerű eredményt nem tartalmazó bűncselekményeknek a fenti követ-kezményekre figyelemmel lehetnek áldozatai. Az áldozat-fogalomban felsorolt sérelmek köréből a testi és szellemi (mentális) sérülés okozása, valamint a gazdasági veszteség előidé-zése jogi szempontból kevesebb problémát vet fel, mint az érzelmi sérülés, szenvedés értel-mezése. Előfordulhat, hogy egy bűncselekmény kísérlete – bár ténylegesen nem okozott anyagi veszteséget – előidézhetett érzelmi sérülést az áldozatban. Másfelől az érzelmi szen-vedés tágabb értelemben jelentheti a bűncselekménytől való félelem előidézését vagy felerő-södését, illetve az érzelmi szenvedés érintheti a bűncselekmény közvetlen elszenvedőjének közeli hozzátartozóit, környezetét is.
A „közvetlenül bűncselekmény következtében” fordulatra figyelemmel az okozati össze-függés a bűncselekmény és – a fentiek értelmében – a nem feltétlenül büntetőjogi eredmé-nyek között nem magyarázható büntetőjogi oldalról, de bármilyen jogi megközelítésben is nehezen értelmezhető. Ennek okát abban látjuk, hogy az irányelv – a kerethatározathoz hasonlóan – a bűncselekmény közvetlen következményeinek elszenvedőit tekinti áldozatnak.
Az ENSZ és az Európa Tanács – kezdetektől fogva következetes – álláspontjának lényege a „közvetlenül” szó használatának mellőzése.
A kerethatározathoz képest az új irányelvben az áldozat fogalma kibővült a közvetlenül bűncselekmény következtében életét vesztett személy családtagjaival, akik e személy elhalá-lozása következtében sérelmet szenvedtek. Az irányelv szerint a következő személyek tekin-tendők családtagoknak: a házastárs, az áldozattal közös háztartásban szilárd és tartós alapon,
A büntető hatalom korlátainak megtartása: a büntetés mint végső eszköz
elkötelezett, bensőséges kapcsolatban élő személy, az egyenes ági hozzátartozók, a testvérek, valamint az áldozat által eltartott személyek [2. cikk (1) bek. b. pont]. A kerethatározathoz képest történő bővülés összhangban van a nemzetközi felfogással és az európai fejlemények-kel. Az ENSZ-deklaráció A/2. pontja szerint a bűncselekmény áldozatait körülíró fogalom tartalmazza azt a kitételt, hogy „áldozat” alatt értendők „a közvetlen áldozat családtagjai és azok a személyek is, akik sérelmet szenvedtek, mert beavatkoztak annak érdekében, hogy segítsék az áldozatot a nehéz helyzetében, vagy azért, hogy megelőzzék az áldozattá válást”.
Hasonlóan az ET-ajánlás szerint is „Áldozat alatt értendők, amikor ez helyénvaló, a direkt áldozat közvetlen családja, avagy az eltartottja” (1.1. pont).
Ugyanakkor a nemzetközi dokumentumokból és szakirodalomból ismert a közvetlen (direkt) – közvetett (indirekt) áldozati kategóriák megkülönböztetése. S már a kerethatáro-zat célkitűzéseiből és szövegezéséből is levonható ugyanez a következtetés, hiszen például a 8. cikk (1) és (2) bekezdése nemcsak az áldozatokról, hanem családtagjaikról is említést tesz. Hasonlóan, az Európai Unió más korábbi dokumentumai szerint is, az áldozat családja és eltartottjai szintén áldozatoknak tekintendők. A viktimizációs hatások érinthetik azokat a családtagokat is, akiket esetleg megfosztottak a szerettüktől és annak anyagi támogatásától, illetve ők is szenvedhetnek a tényleges áldozatok fizikai, lelki panaszai s anyagi vesztesége miatt. Az irányelv tekintettel van arra, hogy az áldozatok családtagjai is sérülhetnek a bűn-cselekmény következtében. Különösen a közvetlenül bűnbűn-cselekmény miatt elhunyt személy családtagjai szenvedhetnek sérelmet a bűncselekmény következtében, amely családtagokat az irányelv közvetett áldozatoknak tekinti, és védelemben kell részesülniük. A tagállamok számára biztosított, hogy korlátozzák azoknak a családtagoknak a számát, akiket megillet-nek az irányelvben meghatározott jogok (preambulum 19. pont). A ’Victim Support Europe’
által készített, „A bűncselekmények áldozataival kapcsolatos jogalkotás és jó gyakorlat vég-rehajtásáról szóló európai uniós kézikönyv” 7 lehetségesnek tartja, hogy a nem direkt áldozat szenved a bűncselekmény kihatásától (4.5.2. pont). A családtagok, a barátok vagy a tanúk is érezhetik a bűncselekmény után az érzelmi kihatásokat és az áldozatsegítés szükségességét.
Ezért az áldozatsegítő szolgálatoknak képessé kell válni arra, hogy támogatást nyújtsanak a bűncselekménnyel érintett bármely személynek, így különösen a bűncselekmény áldozata-inak és tanúáldozata-inak, továbbá azon személyeknek, akik az áldozatoknak nyújtott segítség, illetve a viktimizáció megelőzése során szenvedtek sérelmet. Megjegyzendő, hogy a kézikönyv szorgalmazza – a bűncselekménynek nem minősülő – antiszociális viselkedés vagy fenye-gető magatartás áldozatainak történő segítségnyújtást is. Ugyancsak tágan értelmezve hatá-rozták meg a fogalmat az Egyesült Királyságban, ahol az áldozat-definíció alá tartoznak a szülők, a gyám, sőt emberölés esetén a közeli barátok is.
7 EU Handbook for Implementation of Legislation and Best Practice for Victims of Crime. Victim Support Europe, 18–19. http://ec.europa.eu/justice/events/assises-justice-2013/files/contri bu tions / 51.1.1374573250 handbookforimplementation_and_ best_practice_for_victims_of_crimein_
europe_23713_en.pdf (letöltés ideje: 2014. 01. 31.)
Az áldozat fogalmának és jogainak újraszabályozása az Európai Unióban
Az irányelv szerint is, hasonlóan az ENSZ-deklarációban tükröződő felfogáshoz8
„Egy adott személyt áldozatnak kell tekinteni függetlenül attól, hogy az elkövetőt azonosítot-ták-e, elfogazonosítot-ták-e, ellene vádat emeltek-e, illetve elítélték-e, továbbá tekintet nélkül az elkö-vető és az adott személy közötti családi kapcsolatra” (preambulum 19. pont).