„Amikor magamba vágok, akkor egyrészt érzem, hogy élek, másrészt tudom, hogy így sosem leszek egyedül.”1
1
986-ban, évekkel a nagy politikai, gazdasági és társadalmi fordulat előtt megjelent cikké-ben írta a következőket Gönczöl Katalin az anyagi javak újratermeléséből kimaradt társa-dalmi csoportok, leszakadó kisközösségek a felgyorsult külső változásokhoz, követelmé-nyekhez való alkalmazkodó képességével, illetve „konzerváló hajlamával” kapcsolatosan:„Az igényelt alkalmazkodási készség fejlődése a családban meglevő – mindenekelőtt kulturá-lis – adottságoktól függ. Ezt korrigálhatják, korlátozott mértékben befolyásolhatják egyéb társadalmi intézmények. Napjainkban azonban a családban szerzett tulajdonságok a megha-tározóak. A magyar társadalom struktúrájának legújabb vizsgálatai során ismételten bebizo-nyosodott, hogy a mindenkori társadalmi státuszra a szülők által közvetített kulturális örök-ség lényegesen nagyobb hatással van, mint bármely más intézmény szolgáltatta tudás, vagy a később betöltött munkamegosztási pozíció. Sőt, bizonyos kutatási eredmények szerint az iskola, amely az egyéni boldogulás egyik legfontosabb eszköze, inkább felerősíti, mint gyen-gíti az otthonról hozott különbségeket.”2
Csaknem 30 év telt el e gondolatok megjelenése óta, s felvetődhet a kérdés: ez alatt az idő alatt mennyiben változott a hazai helyzet? A több mint egy emberöltő vajon elegendő idő volt-e annak eléréséhez, hogy az akkor született, mára felnőttkorban lévő generáció eredmé-nyesebben legyen képes alkalmazkodni gyorsan változó világunkhoz? Jól sáfárkodtunk-e a lehetőségekkel, s boldogabb gyermekkort tudunk-e biztosítani a mai fiataloknak?
A rosszabb anyagi körülmények, a szociális hiátusok nem önmagukban generálják a lődéstől való elmaradást. A változásokkal szembeni ellenállás, a bezárkózás, a meglévő vi -szonyok, a megszokott életvitel megőrzésére való szándék kialakulásához az is szükséges, hogy ne legyenek olyan intézmények és eszközök a kisközösségek körül, melyek támogatást nyújthatnak az új feltételeknek való megfeleléshez – amelyre egyébként e személyi kör, adottságai miatt önmagában többnyire nem, vagy nehezen képes. Ezt a konzerváló attitűdöt
1 naGy Szilvia – szabó Anna Eszter: Tudom, mit csinál a gyereked szombat éjjel! bookline, Budapest, 2013. 79.
2 Gönczöl Katalin: A bűnelkövetés társadalmi reprodukciójának tényezői a családban. In: Magyar Jog (33.) 1986/6. 502.
A büntető hatalom korlátainak megtartása: a büntetés mint végső eszköz
fokozzák, a kívülről érkező támogatás elfogadását pedig tovább nehezíthetik azok a speciális hatások,3 a közösség visszahúzó, sajátos „hitvilága”, amelyek a zárt, anyagi nehézségekkel küzdő, betegségekkel és deviáns magatartásokkal sújtott szubkultúrákban lehetnek jelen.
Mindez az ott felnövő fiatalok jobb élethez való esélyeit is jelentősen befolyásolja.
A „rendszerváltás”, a magyar társadalmat mind politikai, mind gazdasági és szociális téren alapjaiban megrengető folyamat4 komoly változásokat hozott a fiatal korosztályt tekintve is. Ahogyan a társadalom egésze, úgy ezen társadalmi csoport sem tekinthető egy-ségesnek – bár életkori kereteiket, társadalmi státuszukat tekintve homogénnek tűnő sze-mélyi körről van szó. Szociális helyzetük, életesélyeik, a bűnözéshez való kapcsolódásuk, értékviláguk – noha különböző mértékben – de eltér egymástól, melyek akár egymást kiegészítő hatással erősíthetik a rossz élethelyzetek konzerválódását. Így például a megél-hetési nehézségekkel küzdő háztartásokban élők számára a családalapítás jelenti a felnőtté válás kézzel fogható „bizonyítékát”.5 De nagyobb arányban vallják magukénak ezt a véle-ményt azok is, akik alacsonyabban képzettek, vagy akiknek szülei kevéssé iskolázottak.6 A rossz szociális helyzet, az alacsony iskolázottság továbbadásának esélyét ez a felfogásbeli
különbség tovább növeli.
A magyar fiatalok helyzete leképezi a társadalom egészét. A hazai szociológiai kutatá-sok, a követéses vizsgálatok pedig megerősítik, hogy a mai magyar társadalom főbb csoport-jai, rétegei életkörülményeiket, gazdasági helyzetüket tekintve is különböző adottságokkal rendelkeznek. Részben ezzel összefüggésben életérzéseik, a mindennapokhoz és a jövőhöz való viszonyuk, elégedettségük, pszichés jóllétük is eltérő képet mutat.7
Az elmúlt évtizedekben számos változás zajlott le, melyek közvetetten vagy közvetlenül érintették a fiatalok helyzetét. Az 1989/90-es fordulatot követően hasonlóan kiemelkedő jelentőséggel bírt hazánk szempontjából az Európai Unióhoz való csatlakozásunk is. Míg az előbbi történelmi esemény azonban a társadalom szélesebb rétegei számára járt megpróbál-tatásokkal, generált rövid távon gazdasági szempontból mindenképpen negatívnak megélt, sőt, a társadalom egyes rétegei számára máig ki nem hevert hatásokat, addig utóbbi alapve-tően pozitívnak tekinthető. A figyelem részben a tagsággal járó kötelezettségekből adódóan
3 Lásd erről részletesebben Kenneth B. clarK a fekete gettókban szerzett ezirányú tapasztalatait hivatkozza, s a hazai kutatás eredményeit ismerteti: solt Ágnes – viráG György: Veszélyeztető és kriminalizáló tényezők a szegregált telepeken élők mindennapjaiban. Kriminológiai Tanulmányok (47. [ünnepi] kötet). OKRI, Budapest, 2010. 216.
4 A Szonda-Ipsos vizsgálata szerint – ismerteti Gönczöl Katalin – 1991-ben a lakosság nyolcvan százaléka érezte úgy, hogy anyagi helyzete romlott, és csak öt százalék számolt be javulásról.
In: Gönczöl Katalin: A bűnözés társadalmi összefüggései. Társadalmi Szemle (48.) 1993/3. 41.
5 murinKó Lívia: Mitől lesz valaki felnőtt? A családi szerepátmenetek és az önállóvá válás szerepe a felnőttség megítélésében. Demográfia 2010/1. 30.
6 murinKó L.: i. m. (2010) 27.
7 spéder Zsolt (szerk.): Demográfiai folyamatok és társadalmi környezet. Gyorsjelentés az „Életünk fordulópontjai” című demográfiai követéses vizsgálat első hullámának adatfelvétele alapján. KSH Népességtudományi Kutatóintézet, Budapest, 2002. 120.
„Színlelni boldog éveket...”
is számos társadalmi csoport – például különösen veszélyeztetettek, áldozatok – felé fordult, s az Uniós szinten meghatározott programok, stratégiák és aktivitások a magyar lakosságot is érintették.
Ezek a folyamatok jelentős hatással voltak és vannak a fiatalok helyzetére. S noha a rendszerváltás rossz gazdasági, szociális hatásait családjain keresztül e korosztály is meg-érezte, a megtörtént politikai fordulat számos előremutató lépést, s a fiatalokra irányuló figyelem fokozódását, helyzetük pozitív irányú elmozdulását eredményezte. Jó példa erre az e korosztályt érintő, védő nemzetközi dokumentumok elfogadása, illetve a szakmai köztu-datba történő beemelése. Külön súllyal említendő a Gyermek Jogairól szóló New York-i Egyezmény ratifikálása, majd 1991-es kihirdetése. Stratégiák, programok sokasága célozta a 18. életév alatti generációt az elmúlt időszakban, mint például a 2009-ben elfogadott Nem-zeti Ifjúsági Stratégia, amely három pillérével többek között a fiatalok sikeres társadalmi integrációját, illetve az ahhoz szükséges környezet kialakítását, valamint e korosztály és közösségeik érvényesülését kívánja elősegíteni.8
A számtalan program, a vitathatatlan sikerek mellett sem sikerült azonban minden réte-get és csoportot elérni vagy helyzetén érdemben alakítani. Gönczöl Katalin 1991-ben a téma-körben meghatározó, összefoglaló könyvében a következő megállapítást teszi: „Az iskolázat-lan családi környezet, a nehéz anyagi körülmények, a kedvezőtlen érzelmi neveltetés a ma már szülőként élők integrációs készségét nem fejlesztette arra a szintre, amely az időközben felgyorsult társadalmi fejlődés követelményeihez való alkalmazkodást elősegíthette volna.”9 Úgy tűnik, hogy a 2000-es évek elejére sem változott e tényezők jelenléte, illetve hatásának jelentősége. „Az alacsony iskolai végzettség, a munkaerőpiacon kívüli státuszok – főképpen a munkanélküli lét, a kvalifikálatlan fizikai foglalkozás, a községi lakóhely mindkét közelítés szerint hátrányos helyzetet valószínűsít. … A demográfiai jegyeket tekintve a magas (3 és annál több) gyermekszámot, a roma etnicitást és a válás negatív hatását kell kiemelni.”10
A hátrányos jellemzők a bűnelkövetők, s így a fiatal jogsértők körében való gyakoribb megjelenése már régóta igazolt tény. Ez annak ellenére igaz, hogy a fiatalkorú elkövetők szo-ciológiai jellemzői az elmúlt évtizedekben több téren is – például iskolai végzettség – jelen-tős pozitív változást mutatnak.11 A bűncselekményi oldalt12 és a bűnözés főbb karakteriszti-káját tekintve a meghatározó vonások megmaradtak – bár az egyes bűncselek mény-kategóriákon belül jelentős arányeltolódások következtek be –, egyértelműen nőtt azonban a korosztály bűnözési aktivitása.13
8 Magyar Ifjúság 2020. EMMI, Budapest, 2013. 8.
9 Gönczöl Katalin: Bűnös szegények. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991. 85.
10 spéder Zsolt (szerk.): i. m. (2002) 102.
11 Tájékoztató a gyermekkorúak és a fiatalkorúak bűnözésével összefüggő egyes kérdésekről.
Legfőbb Ügyészség Informatikai Főosztály, Budapest – vonatkozó időszak
12 Figyelemmel az adatszolgáltatás időtartamára, a bűncselekmények, illetve fejezetek elnevezései kapcsán az akkor hatályos 1978. évi IV. törvény terminológiája kerül használatra.
13 Lásd erről részletesebben: vavró István: A korspecifikus kriminalitás gyakoriságának változása 1989–2008 között. Demográfia, 2010. (53. évf.) 1. 91–100.
A büntető hatalom korlátainak megtartása: a büntetés mint végső eszköz
A gyermekkorú elkövetők döntő többsége napjainkban is vagyon elleni bűncselekményt valósít meg, a lopások mellett azonban a személy elleni erőszakos, vagy a közrendet sértő támadások is jelen vannak. Az okok között a birtoklási vágy vagy ösztönös cselekvés ugyan-úgy megtalálható, mint a szülői háttér már ismert negatív jellemzői, a rendezetlen családi helyzettől kezdve a munkanélküliségen át az alkohol jelenlétéig.
A fiatalkorúak esetében is hasonló a kép: a vagyon elleni, az erőszakos, garázda jellegű bűnözés mellett a sorozat-bűncselekmények, illetve a csoportos megvalósítás van jelen. Gya-kori kísérőjelenség az italozás, az agresszív viselkedés, mely mögött számtalanszor a többi-eknek való megfelelési vágy, illetve az indulat, a konfliktusok nem megfelelő kezelési módja, a jogosnak tartott vagy vélt sérelem megtorlása áll.
Ugyanakkor napjainkra olyan új elkövetési módok, cselekményformák, illetve rizikóté-nyezők is megjelentek, melyek korábban nem voltak fellelhetőek. Így például a társasági élettérré előlépett „plázázás”, mely korántsem csak a vásárlóerővel bíró fiatalok életében fontos időtöltési forma. Az együttlét, az idő elütésének ezen módja az iskola helyett éppúgy vonzó, mint azon kívüli programként – noha a prekriminális cselekmények lehetőségén túl is számos veszélyt rejt (pl.: játéktermek).
Az internet és az informatika elterjedésével léptek előtérbe azok a bűncselekmények14 – a cyberbullying különböző típusaitól a happy slappingen át a snuff videókig – melyeknek
tipikus sértettjei is az ebbe a korosztályba tartozók. Emellett a számítógépes játékok időkor-látok, illetve válogatás nélküli használata áttételesen válhat komoly veszélyeztető tényezővé.
Az otthonról való elszökés is jelentősen megnöveli az elkövetésbe sodródás, illetve az áldozattá válás esélyét. Ez napjaink egyre individualizáltabb, a fiatalokra kevéssé figyelő környezetében könnyebben kivitelezhető, mint korábban. Az okok közt az agresszív, italozó család, illetve a számonkéréstől való félelem mellett jelentős a kalandkeresés, a szabadság-vágy, a média által kínált csábító lehetőségek vagy életpályák elérése, illetve a szülők által tiltott, esetleg nem is ismert (pl.: közösségi oldalakon születő) kapcsolatok beteljesítése.
A drogfogyasztási szokások is jelentősen átalakultak az elmúlt csaknem 30 évben – akár a fogyasztók társadalmi státuszát, életkorát, a szerhasználat körülményeit, illetve annak típusát tekintjük. Noha a magas látencia miatt az ismertté vált bűnözés adatairól tudósító kriminálstatisztikában csekélyebb arányban szerepel, a valóságban azonban súlya sokkal jelentősebb, melyet a mai könnyebb beszerezhetőség mellett a csoport elvárásának, a szóra-kozási szokásoknak való megfelelés is generál.
Tény: a korosztály tekintetében ismert tétel, a fiatalkori bűnözés epizódszerűsége és a bagatell-bűncselekmények dominanciája – azaz ubikvitásának alaptétele15 – a 80-as évek
14 Lásd erről részletesebben például csemáné váraDi Erika: A gyermek- és fiatalkori bűnözés alapkérdései, különös tekintettel a serdülőkor pszichés sajátosságaira. In: FarKas Ákos (szerk.):
Tanulmányok a bűnügyi tudományok köréből. Doktori tanulmányok 3. Miskolc, 2013. 5–42.
15 Az ezzel kapcsolatos gondolatokat többen is összefoglalták, köztük Günther Kaiser. In: dünkel F. – Kalmthout, A. v. – schüler-sprIngorum, H. (Hrsg.): Entwicklungstendenzen und Reform strategien im Jugendstrafrecht im europäischen Vergleich. Vorum-Verlag, Bonn, 1997. (kézirat) S. 10.
„Színlelni boldog éveket...”
közepe óta sem változott. Jelentősen átalakult azonban a környezet, melyben a fiatalok élnek, s azok a hatások, melyek érik őket.
A fiatalkorú elkövetők egy részének családi háttere jól leírható az alkoholproblémával küzdő szülőkkel, a családon belüli erőszak-cselekmények, a közvetlen bántalmazás, elha-nyagolás megélésével, a mélyszegénységgel, a gyermekről gondoskodó felnőtt elvesztésével vagy a bűnözői karrier családban való jelenlétével, melynek hatásait fokozza az állandó köl-tözés és a szűkebb környezet deviáns magatartásokkal való fertőzöttsége. A négy életút-modell16 – „a törődés hiánya”, „verés és agresszió a családban”, „szigorból engedékeny közeg be kerülve”, „engedékenyből szigorú közegbe kerülve” – jól leírja azokat a tipikus élet-történeteket, amelyeket bejárva ezek a – nem feltétlenül leszakadó családokban élő vagy rossz gazdasági helyzetben nevelkedő – fiatalok eljutnak a bűnelkövetésig. Az út végén a jogsértő magatartás mellett többnyire ott az agresszió, a külvilággal szembeni harag és düh érzése is.
Az élettörténetek megismétlődni látszanak. Olyan rizikófaktorokat jeleznek, melyek részben már a 80-as évek Magyarországán is megfigyelhetőek voltak. A korábbi teljes foglal-koztatottság rendszerváltás utáni megszűnése, az alacsonyan képzettek munkaerő-piacra történő visszavezetésének kudarca, illetve csekély eredménye az akkori lemaradás immár többgenerációssá terebélyesedéséhez vezetett, melynek negatív hatásait a jövedelmi olló a szabad gazdaság miatt immár nem korlátozhatott jelentős szétnyílása tovább erősítette.
A XXI. században fiatalnak lenni korántsem könnyű feladat. Amennyi segítséget jelent a határok lehullása vagy a technika fejlődése, annyi veszélyt is hordoz magában, rak terhet a fiatal generáció vállára, és fosztja meg egy sor lehetőségtől. Ezen az a tény sem változtat, hogy a mai életkörülmények számos mutató alapján sokkal jobb jövőbeli esélyeket feltételez-nek e korosztály számára, mint eddig bármikor.17
Könnyen veszélyforrássá léphet elő a globalizálttá vált gazdaság – különösen, ha a fő szocializációs tér a gyermekek számára a televízió uralta elektronikus média, s így az ott bemutatott élet elérése válik meghatározó céllá. Az így kialakuló, médiától való erősebb füg-gésük hatására a reklámok befolyásoló ereje még jelentősebb, melyet a piac ki is használ.
Születésüktől kezdve a könnyebb, jobb, sikeresebb, boldogabb világ ígéretét hordozó ajánla-tok veszik célba őket – függetlenül attól, hogy egy faluszéli telepi házba, vagy egy fővárosi otthonba érkezik az üzenet. A gazdaság e szegmensében jelenlévők többsége kezdetben szü-leik vásárlási szokásait befolyásolni képes, később önálló döntési potenciállal rendelkező szereplőkként tekint rájuk.
Mindez komplex, egymást generáló folyamatokat indíthat el. Ha a gyermek ebben a tér-ben szocializálódik, ha a fő értékmérőt a javak birtoklása jelenti a számára, ha a kortárscso-port mellett nincs más kapaszkodó, a reklámok egy rejtett, ki nem mondott másodlagos
16 solt Ágnes: Támogató és gyengítő faktorok a kriminális érintettség kialakulásában. In borbíró Andrea – Kerezsi Klára (szerk.): A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve I.
IRM, Budapest, 2009. 322–325.
17 Lásd erről a 2011-es hazai népszámlálás adatait.
A büntető hatalom korlátainak megtartása: a büntetés mint végső eszköz
üzenete is célba ér: aki nem rendelkezik e tárgyakkal, aki nem élheti az általuk szimbolizált életstílust, az vesztes, sikertelen ember. Ez pedig senki által sem kívánt állapot. Ebből adó-dik, hogy a fiatalok – különösen azok, akiknek anyagi lehetőségei korlátozottak – a boldog-ságot és a sikert ebben az objektivizált világban a tárgyak – akár bűncselekményekkel tör-ténő – megszerzésében látják. Egy jó mobiltelefon tulajdonosának lenni több mint e kom munikációs eszköz adta funkciók használatával rendelkezni. A márka ugyanis fontos – legyen az edzőcipő vagy táska. A fiataloknál megjelenő márkahűség csak kisebb részben szól a minőség iránti igénynek. Sokkal inkább a márkanév hatásának, státusszimbólum jelle-gének, annak az üzenetnek, amit a reklámokban hirdetett, a médiaszereplők által hordott tárgy birtoklása üzen: az adott csoportba tartozás, a megvétel anyagi bázisának, lehetősé-gének ténye.
Ezek a hatások a gazdag kínálattal bíró televízió-műsorokon,18 filmeken, a sokszor túl-fűtött erotikájú, erőszakos metakommunikációs elemekkel dolgozó videoklipeken keresztül a fő szórakozásként idejének igen jelentős részét a képernyő előtt töltő fiatal társadalom vala-mennyi tagjához eljutnak, s késztethetik a tárgyak megszerzésére, a minták követésére.
Az elmúlt évtizedek fejlődésének egy másik területe, a digitális világ azonban már nem, vagy nem mindenki számára könnyen elérhető élettér.19 Így itt jelentősebb a különbség a szegregált helyzetben élő, számos hátránnyal sújtott fiatalok és a digitális nemzedék képvi-selői között.
Az ún. „Z-generáció”20-ba sorolható korosztály hazánk első globális generációját jelenti.
Ők azok, akik az évek óta fogyatkozó gyermekszám21 miatt a legkisebb családba születtek, s az egyéb demográfiai változásoknak köszönhetően a legidősebb anyák mellett nevelkednek.
A korábbi tizenévesekhez viszonyítva a legiskolázottabbak22 és a leghosszabb várható élet-tartammal rendelkeznek. Az internet és a média jelenti a világ meghatározó részét számukra.
Állandó kapcsolatban állnak vele, az online-üzemmód egyfajta virtuális köldökzsinórként funkcionál.
18 Ezzel párhuzamosan mind az elérhető csatornák száma, mind a halmozott adásidő sokszorosára nőtt – szemben az 1989 előtti helyzettel, amikor még csak a Magyar Televízió két csatornájának földi adótornyok által sugárzott műsora volt elérhető. In: MAGYARORSZÁG 1989–2009. A válto zások tükrében. KSH Budapest, 2010. 44.
19 Az állítás annak ellenére igaz, hogy 2009-re már a háztartások több mint felében volt számítógép Magyarországon. In: MAGYARORSZÁG 1989–2009. A változások tükrében. KSH Budapest, 2010. 44.
20 mccrinDle, M. – wolFinGer, E.: The ABC of XYZ. Understanding the Global Generations.
University of New South Wales Press Ltd, Sydney, 2011. 12–22.
21 2011-ben a gyermekes családok több mint felében egy, egyharmadában kettő gyermeket neveltek, a három gyermeket nevelők részesedése 9 százalék. In: 2011. évi népszámlálás 3. Országos adatok.
KSH, Budapest, 2013. 8.
22 A népszámlálás adatai szerint mára 5% alá csökkent az általános iskolát befejezni nem tudók aránya.
„Színlelni boldog éveket...”
A kommunikációs formák is ehhez igazodnak, a „social media” nyelvezet a gyors infor-mációcserére épül. Ez azonban együtt járhat a közvetlen érintkezés, a verbális gondolatcsere, az „élő” családi, baráti kapcsolatok háttérbe szorításával. Különösen jelentős ez a veszély akkor, ha a szülők maguk is erőteljesen bevonzódnak ebbe a virtuális világba, s a gyerme-kükkel való érintkezésnek ez lesz a terepe.23 Digitális eszközök közt, virtuális közösségek-ben élnek, s minthogy kapcsolataikat a közösségi oldalakon tartják fenn, szabadidejük nagy részét a világhálón töltik. „Barátaik” jelentős részét személyesen még sosem látták, ennek ellenére meghatározónak tartják a véleményüket.
A digitális tér a tanulás fő terepe is. Az internet sajátossága, az érkező információk komoly mennyisége miatt kialakult bennük a képesség arra, hogy párhuzamosan több tevé-kenységben és interakcióban is jelen legyenek, figyelmük azonban rövid ideig áll fenn, s többnyire felületes. Ez gyakran jellemzi emberi kapcsolataikat is.
Az internetes függést az állandó jelenlét követelménye is okozza. Meg kell jelenni a tér-ben, tudni kell arról, mi történik a „világban”, azonnal meg kell osztani az élményeket a többiekkel. Sokan e fiatalok közül több virtuális élettel24 is rendelkeznek, különösen, ha a közösségi oldalakon túl online számítógépes játékokban is részt vesznek. Itteni avatarjuk életben tartásához is elengedhetetlen a folyamatos jelenlét.
A fiatalok ezen csoportjának azonban csak látszólag könnyebbek és vidámabbak a min-dennapjaik. Nekik is vannak problémáik és félelmeik. Folyamatosan szoronganak attól, hogy lemaradnak valamiről, hogyha nem tudnak egy társasági történésről, ami presztízsvesztéssel jár. De ugyanúgy szoronganak attól is, hogyan vélekedik róluk az internetes közösség.
A digitális világ áttételesen is számos veszélyt rejt25. A közvetlen kommunikáció hiánya, az ún. multitasking-üzemmód felszínességet hoz magával. Ugyanakkor az interneten való állandó megjelenés narcisztikus attitűdöt feltételez. Nem mindenki tud azonban e feltételek-nek könnyen megfelelni, s nem mindenki tud abban sem dönteni: a jelenlétfeltételek-nek, önmaga meg-mutatásának, az intim tér kitárásának hol kell legyen a határa. Mindez – a virtuális közösség általuk vélt vagy valós elvárásainak való megfelelési kényszerük miatt – különösen védte-lenné teszi ezeket a gyermekeket.
A társadalom egyes csoportjaiba tartozó fiataloknak – éljenek bár igen eltérő körülmé-nyek között – számos problémával kell szembesülniük. Ez komoly terhet ró rájuk, függetlenül attól, hogy gondjaik eltérő jellegűek, s korántsem azonos szintűek. A társadalom – mé -dián keresztül felállított – „sikeres fiatal”-képének, vagy épp a digitális közösség elvárásainak
A társadalom egyes csoportjaiba tartozó fiataloknak – éljenek bár igen eltérő körülmé-nyek között – számos problémával kell szembesülniük. Ez komoly terhet ró rájuk, függetlenül attól, hogy gondjaik eltérő jellegűek, s korántsem azonos szintűek. A társadalom – mé -dián keresztül felállított – „sikeres fiatal”-képének, vagy épp a digitális közösség elvárásainak