Sui generis gyűlölet-bűncselekmény tényállások egy arra éretlen társadalomban

II.1. A

jogAlkotófelelőssége

:

AtényálláskIüresítése

Hagytam, hogy kapásból hülyére vegyétek, hagytam, hogy tettleg is helyére tegyétek [...]

Magyarországon az erőszakos gyűlölet-bűncselekmények többségét a „közösség tagja elleni erőszak” tényállása fedi le. A gyűlölet-bűncselekmények szellemiségével és a magyar jogi hagyományokkal összhangban a tényállás eredetileg csak nevesített privilegizált csoportokat védett. A hatályos szabályozás közvetlen elődje, az 1978. évi IV. törvény 174/B. §-a⁶ bün-tetni rendelte azt, „aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoporthoz tartozása vagy vélt tartozása miatt bántalmaz, illetőleg erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen vagy ne tegyen, illetve eltűrjön”. 2008-ban a magyar törvényhozó a védelmi kört kiterjesztette.⁷ A módosítás hátterében az ugyanabban az évben szervezett melegfelvonuláson részt vevők bántalmazása állt. A törvényhozás ekkor szembesült azzal, hogy noha az ellentüntetők egyértelműen egy kisebbségi csoport iránti gyűlölettől motivál-tan követtek el bűncselekményeket, az eredeti tényállásba nem fért bele a homofób indítta-tású erőszak. A jogalkotó azonban nem a szexuális orientációval terjesztette ki a védelmi kört – ami kézenfekvőnek tűnt –, hanem egy generális megfogalmazást vezetett be, mond-ván: bárki lehet gyűlölet tárgya és így gyűlölet-bűncselekmény sértettje, akit bántalmaznak vagy kényszerítenek „a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása” miatt.⁸ A 2012-es új Btk. kisebb eltérésekkel, de lényegében átvette a közösség elleni erőszak ezen definícióját.⁹ Igaz ugyan, hogy neves magyar jogvédő szervezetek lobbi-tevékenységének hatására¹⁰ a jogalkotó hajlandó volt felülbírálni azon álláspontját, hogy a „lakosság egyéb

6 1996. évi XVII. törvény 3. §. Hatályos: 1996. június 15-től.

7 2008. évi LXXIX. törvény 2. § (1). Hatályos: 2009. február 1-jétől.

8 Azóta több módosítás is történt, ezek közül a legfontosabb a Lex Gyöngyöspata. 2011-ben került az akkor hatályos Btk.-ba azon kihívóan közösségellenes magatartás szankcionálása, amely alkalmas arra, hogy riadalmat keltsen. 1978. évi IV. törvény, 1978. évi IV. törvény, 174/B. § (1a) bekezdés, beiktatta a 2011. évi XL. törvény, hatályos: 2011. május 7-től. A hatályos jog szerint lásd 2012. évi C. törvény, 216. § (1) bekezdés.

9 2012. évi C. törvény, 216. §

10 Lásd az Amnesty International, Háttér Társaság a Melegekért, Magyar Helsinki Bizottság, Nem zeti és Etnikai Jogvédő Iroda, Társaság a Szabadságjogokért anyagait: Javaslatok az új Bün te tő Törvénykönyv gyűlölet­bűncselekményekre vonatkozó szabályozására, 2012. március 6. http://gyuloletellen.hu/sites/default/files/btkvelemeny_2012-03-06.pdf (letöltve: 2014. január 15.), to vábbá Javaslatok az új Büntető Törvénykönyv gyűlölet­bűncselekményekre vonatkozó

A büntető hatalom korlátainak megtartása: a büntetés mint végső eszköz

csoportjai a lehetséges sokféleségük miatt még példálódzó jelleggel sem sorolhatók fel”,¹¹ és nevesítette a fogyatékosságot, a nemi identitást és a szexuális orientációt mint védett tulaj-donságot, ám a 2008-as nyitott listás megoldást fenntartotta.

Véleményem szerint ez szükségtelen volt, hiszen a hatályos jogban nevesített védett tulajdonságok lefedik a ma Magyarországon valóban gyűlölet-bűncselekményt elszenvedők körét.¹² Természetesen a jogalkotó nem láthat előre minden, a jövőben gyűlölettől sújtott cso-portot, és ezzel indokolható volna a védendő csoportok tág meghatározása. Mégis, jogvédő szervezetek, így az EBESZ Emberi Jogok és Demokratikus Szervezetek Intézménye és vezető magyar emberi jogi szervezetek a nyílt listás megoldásból származó problémákat elkerülendő a védett tulajdonságok kimerítő felsorolását javasolják, megengedve, hogy annak kiterjesztéséért minden alkalommal a jogalkotó vállaljon felelősséget.¹³

A 2009-ig hatályos joganyag zárt listás felsorolásával vélhetően két ok miatt szakított a magyar jogalkotó. Egyrészt mivel a szexuális kisebbségek tagjaival szemben súlyos előíté-leteket táplál a társadalom nagy része, a többségi elven működő törvényhozás nem volt képes a jogalkotói szándéknak megfelelő megoldással a népszerűtlen kisebbségekre is kiterjeszteni a tényállás védelmi körét.¹⁴ Másrészt a jogalkotó a közösség tagja elleni gyűlöletet a gyűlö-letre uszítással összhangban kívánta szabályozni.¹⁵ Mivel azonban az uszítás büntetőjogi til-tása végső soron szóláskorlátozás, és erre tekintettel az Alkotmánybíróság több kodifikációs kísérletet alkotmányellenesnek nyilvánított, azonban a „lakosság egyes csoportjai” fordulat

sza bá lyozására az Országgyűléshez benyújtott T­6958 sz. törvényjavaslat vonatkozásában, 2012. május 3. http://gyuloletellen.hu/ sites/default/files/ btkvelemenyparl_2012-05-03.pdf (letöltve: 2014. január 15.),

11 Indokolás a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi … törvényhez, 155.

12 Lásd például az Athéna Intézet adatait. http://athenainstitute.eu/en/hatecrimerecord (letöltve:

2014. január 15.)

13 Lásd OSCE Office for Democratic Institutions and Human Rights (ODIHR): Hate Crime Laws.

A Practical Guide, Warsaw: OSCE/ODIHR, 2009, 34.; Amnesty International Magyarország, a Háttér Társaság a Melegekért, a Magyar Helsinki Bizottság, a Nemzeti és Etnikai Kisebb -ségi Jogvédő Iroda, valamint a Társaság a Szabadságjogokért: Javaslatok az új Büntető Tör ­ vénykönyv gyűlölet­bűncselekményekre vonatkozó szabályozására, 2012. március 6., http://

helsinki.hu/wp-content/uploads/civil_szervezetek_gyuloletbcs_javaslat.pdf, 3–5. (letöltve:

2014. január 15.)

14 Igaz, a korábbi tényállás is védett népszerűtlen csoportokat, ám ott könnyebb helyzetben volt a jogalkotó, hiszen a korábban felsorolt tulajdonságok fokozott védelmének volt jogtörténeti előzménye (a Csemegi-kódex is ismerte, és izgatásként büntetni rendelte, ha valaki egy osztály, nemzetiség vagy hitfelekezet elleni gyűlöletre izgatott), másrészt a korábban nevesített tulajdonságok miatti erőszak elleni fellépésre nemzetközi instrumentumok kötelezték és kötelezik ma is Magyarországot. Lásd az 4. jegyzetet.

15 A közös szabályozás már a régi Btk. 174/B. §-át bevezető 1996. évi XVII. törvényre nyúlik vissza, ahol a jogalkotó egyben a Btk. 269. §-a szerinti közösség elleni izgatást újraszabályozta, pontosabban a sértettek körét, valamint az e címen büntethető magatartásokat bővítette.

A gyűlölet-bűncselekmények hatékony üldözésének társadalmi feltételrendszere

mindig átment az alkotmányossági szűrőn,¹⁶ ezért a jogalkotó ezt a nyelvezetet fogadta el a közösség tagja elleni erőszak vonatkozásban is.

Úgy vélem, alapvető hiba volt az uszítás és a közösség tagja elleni erőszak azonos defi-níció szerinti szabályozása. Noha a közösség elleni uszítás valóban a közösség tagja elleni erőszak előszobája, jogdogmatikailag semmi nem indokolja az egységes szabályozást. Míg az uszítás alapcselekménye, a szólás egy jogilag megengedett, sőt alkotmányos védelem alatt álló emberi magatartás, addig a közösség tagja elleni erőszak alapcselekménye mindenkor bűncselekmény, egy, a büntetőjog által eleve – legfeljebb csekélyebb mértékben – szankcio-nálni rendelt magatartás. Ezért véleményem szerint felesleges volt az alkotmánybírósági kontrolltól tartania a jogalkotónak, hiszen az erőszakos gyűlölet-bűncselekmény esetében nem merülnek fel a gyűlöletbeszéd szankcionálásánál megjelenő alkotmányossági problé-mák, mint például a tartalomalapú szóláskorlátozás kérdése, vagy a pontosan nem azonosít-ható személyek csoportjának büntetőjogi védelme.¹⁷

Összefoglalva tehát, a gyűlölet-bűncselekmények definíciós elemeinek jogalkotó általi meghatározása vélhetőleg vagy a demokrácia többségi elvének,¹⁸ vagy egy hibás kodifiká-ciós technikának, esetleg a kettő ötvözetének esett áldozatul.

A nyílt lista 2008-as bevezetése két irányban szélesítette ki a védett kört: egyrészt bár-mely közös ismérv lehet olyan csoportalkotó tulajdonság, abár-mely miatt a csoport tagjai védel-met élveznek, másrészt a többséget (számszerű vagy hatalmi pozícióban lévő csoportot) is egyértelműen védeni rendeli a tényállás. Az utóbbi értelmezést az eredeti megoldás is meg-engedte, ám ezt bírói jogértelmezéssel visszaszoríthatta a jogalkalmazó. A megszorító értel-mezés azonban védhetetlenné válik, amennyiben bármely tetszőleges csoport védett lesz.

A többség védelme azonban kevésbé aggályos, a probléma sokkal inkább a csoportok tetsző-leges definiálásával van.

A bármely tetszőleges csoport védelmével először is az értelmetlenségig hígítja a jogal-kotó a gyűlölet-bűncselekmények védelmi körét. Értelmét veszti a szimbolikus jogalkotás, ha a fokozott védelmet tetszőleges közös ismérvvel rendelkező, így gyakorlatilag végtelen számú csoportnak megadja a jogalkotó. A tényállás megmentése érdekében lehetne úgy érvelni, hogy a gyűlölet-bűncselekmény (bármely csoporttal szemben) súlyosabb más bűn-cselekményeknél, és a gyűlölet mint motiváció alantasabb minősítő körülmény, mint bármi más. Ekkor már nem néhány kiválasztott csoporttal (a kisebbségekkel), és nem is bizonyos társadalmi konfliktusok következtében fellépő erőszak áldozataival (kisebbséggel és több-séggel egyaránt) vállalna szolidaritást a jogalkotó, hanem egy motívumot emelne ki, az áldo-zati csoporttól függetlenítve azt, mondván, hogy az olyannyira káros társadalmilag, ami sui

16 30/1992. (V. 26.) AB-határozat; 12/1999. (V. 21.) AB-határozat, amely a fenti 1996-es megoldást mondta ki részben alkotmányellenesnek; 18/2004 (V. 25.) AB-határozat.

17 s^aJó András: Rasszista nézetek büntetésének alkotmányosságáról. In: G^ellérBalázs (szerk.):

Györgyi Kálmán ünnepi kötet. Budapest, KJK-Kerszöv, 2004. 479–509.

18 A többségi elv legitimitást teremtő hatásáról lásd John l^ocKe: Második értekezés a polgári kormányzatról. Budapest, Gondolat, 1986.

A büntető hatalom korlátainak megtartása: a büntetés mint végső eszköz

generis tényállást indokol. Ha ez munkált is a kodifikátorban, érdemes lett volna végiggon-dolnia a büntetőjog belső koherenciája érdekében, hogy valóban elítélendőbb-e egy amúgy társadalmilag erős, múltbeli hátrányt soha el nem szenvedő közösség tagját a csoport iránti gyűlöletből bántalmazni (pl. ügyvédet ügyvéd-gyűlöletből megverni), mint például egy gyermek kiszolgáltatott helyzetét kihasználva erőszakot elkövetni. Továbbá nemcsak értel-metlen, vagy legalábbis rendkívül nehezen indokolható a védelem kiterjesztése, hanem textuális interpretációval olyan következtetést is megenged, amely abszurd, morálisan pedig kifejezetten romboló. A törvényhely ugyanis felhívható az eredetileg védeni kívánt csoport ellen, amennyiben ők a gyűlölködőkkel – mint egy közös ismérvvel rendelkező csoporttal, pl. rasszistákkal – szemben követnek el bűncselekményeket. Az erkölcstelen és logikátlan eredmény, hogy az állam voltaképpen olyan csoportokkal fejezi ki együttérzését, akik ellen az adott tényálláson keresztül küzdeni kívánt volna.

II.2. A

jogAlkAlmAzófelelőssége

:

^AjogvIsszAélésszerűAlkAlmAzásA

[...] hagytam, hogy kibukjon, hagytam, hogy elázzon, hagytam, hogy retardált náciktól parázzon [...]

Megfelelő történeti, kontextuális és teleologikus értelmezéssel a jogalkalmazó orvosolni tudná a jogalkotó konfliktus-kerüléséből és felesleges alkotmányos aggodalmából származó gyenge kodifikáció visszásságait. A „lakosság egyes csoportjai” fordulatot értelmezhetné a bíróság a hatalmi pozícióval nem rendelkező, érdekérvényesítésre csekély fokban vagy egyáltalán nem képes, a történetileg diszkriminált és/vagy a jelenleg kiszolgáltatott kisebb-ségekre, továbbá a megváltoztathatatlan csoportképző ismérvvel rendelkező közösségekre vonatkozóan. A jogértelmezés során a bíróság továbbá szűkíthetné a gyűlöletet előítéletből fakadó vagy ún. társadalmi gyűlöletre.¹⁹ Támadhatatlan szűkítő értelmezés azon alkotmá-nyos minimumkövetelmény figyelembevétele, amely szerint semmilyen kodifikációs megol-dás mellett nem adhat az állam olyan csoportoknak fokozott és szimbolikus védelmet, ame-lyek elsődleges csoportalakító jellemzője más közösségek elleni gyűlölet, különösen, ha a gyű lölt csoport közös ismérve valamely megváltoztathatatlan tulajdonság. Másként fogal-mazva: nem részesülhetnek fokozott és szimbolikus védelemben azok, akik a jogállam alap-értékeit, így az egyenlőséget és az egyenlő méltóság elvét tagadják, illetve a másik oldalról nem kaphatnak fokozott és szimbolikus tartalommal bíró büntetést azok, akik olyanokkal szemben táplálnak erőszakba torkolló gyűlöletet, akik ellen (vagy akiknek a csoportképző eszméi ellen) az állam maga is küzd.²⁰

19 F^lecK Zoltán – K^rémer Ferenc – n^avratil Szonja – u^szKiewicz Erik: Technika vagy érték a jog -állam? Budapest, L’Harmattan, 2012.

20 Ez közel áll a Helsinki Bizottság véleményéhez, amennyiben szerintük „A jog nem ad különleges

A gyűlölet-bűncselekmények hatékony üldözésének társadalmi feltételrendszere

Ezzel szemben a magyar jogalkalmazó az eredetileg kisebbségvédelmi céllal létrehozott eszközöket nemcsak hogy a többség kisebbséggel szembeni védelmére használta fel, hanem még egy ennél is kifordítottabb logikával a rasszistákat, azaz az eredetileg védeni kívánt kisebbséget támadó csoportot állította be sérülékenynek. Álljon itt a sajóbábonyi jogeset példaként.²¹

Sajóbábonyban egy, a cigány lakosságban félelmet keltő jobbikos-gárdista rendezvény kap-csán szervezkedtek védelemre a helyi cigány férfiak, akik körében egyrészt a jobbikosok és gárdisták (azaz a cigány kisebbség rendszeres megfélemlítése miatt már jogerősen feloszlatott Magyar Gárda egyenruháját viselők) rendezvénye, másrészt ezzel kapcsolatban a rendőrség passzivitása okozott felzúdulást. A szélsőjobbos támadástól tartó roma védelmi csapatok alaku-lásának hírére az esemény másnapján rasszista csoportok indultak Sajóbábony felé, amelyek-nek jó részét a rendőrség feltartóztatta, néhány autó azonban sikeresen bejutott a városba. Ebben a polgárháborús légkörben romák egy csoportja karókkal és botokkal ütlegelni kezdte az egyik, a cigánysor mellett elhaladó autót, amelynek két utasa könnyebben megsérült.

Az elkövetés során elhangzottak különböző fenyegetések, amelyek közül a „mocskos magyarok!” bekiabálás releváns jelen vizsgálat szempontjából. 2013 májusában a Miskolci Törvényszék, majd 2013 októberében a másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla jogerős íté-letében is közösség tagja elleni erőszak miatt tette felelőssé az elkövetőket, azzal, hogy a másodfok súlyosbította az első fokon kiszabott büntetéseket.

Véleményem szerint a helyes ítélet meghozatalához a bíróságnak legalább két kérdésben kellett (volna) állást foglalnia. Közösség elleni gyűlöletből követték-e el a roma terheltek a cselekményeket, és ha igen, mely csoport ellen követtek el bűncselekményeket, azaz mit értettek az elkövetők „magyarok” alatt.

Az első kérdés vonatkozásában a bíróság adottnak vette, hogy mivel egy csoportot gyű-lölködő mondatok kíséretében bántalmaztak az elkövetők, felhívható a tényállás. Azt azon-ban már nem vizsgálta, hogy a kétségkívül brutális fenyegetések érzelmi töltete honnan származik. Ahogy a TASZ képviselője fogalmazott: „A közösség tagja elleni erőszak mint gyűlölet-bűncselekmény lényege ugyanis az, hogy az elkövető előítéletes egy csoporttal szemben, alacsonyabb rendűnek tartja a csoport tagjait, és ettől az érzülettől vezérelve követi el cselekményét”.²² Márpedig a cigányok nem vélelmezett felsőbbrendűségük miatt, hanem félelemből kerültek olyan érzelmileg felfokozott állapotba, ami a bűncselekmények elkövetéséhez vezetett. A romák cselekménye nem gyűlölet-bűncselekmény volt, hanem védelmet azoknak, akiket emberi méltóságot sértő, alkotmányellenes eszméik formálnak cso -porttá.” http://helsinkifigyelo.hvg.hu/2012/03/28/pofon/ (letöltve: 2014. január 15.)

21 Egy hasonló ügyben a Miskolci Városi Bíróság 2010 októberében hozott elsőfokú ítéletében magyarellenes közösség tagja elleni erőszak elkövetésében találta bűnösnek a roma tetteseket.

Később ugyanez a bíróság egy megismételt eljárásban ismét erre a következtetésre jutott. 2013 októberében a Miskolci Törvényszék felmentette az elítélteket. A sajóbábonyi esetben azonban a jogerős ítélet is gyűlölet-bűncselekményért találta felelősnek a támadó romákat.

22 Társaság a Szabadságjogokért: Másodfokon is rasszisták a gárdistákra támadó sajóbábonyi romák. 2013. október 1., http://tasz.hu/node/3773

A büntető hatalom korlátainak megtartása: a büntetés mint végső eszköz

„félelem-bűncselekmény”, és ezért úgy vélem, csak az alapcselekményért lettek volna fele-lősségre von hatók. A jogi analízisnek ennél a pontnál meg kellett volna állnia. Kizárólag azért vizsgálom a második kérdést, hogy a bírói ítélet egyéb visszásságaira is rámutassak.

A második kérdés az, hogy mit értettek az elkövetők „magyarok” alatt. A kifejezés elvi-leg három csoportot takarhat.

a. Magyarok = magyarok. A textuális értelmezés, azaz a kontextus figyelembevétele nélküli interpretáció, hogy ti. „magyarok” alatt valóban „magyarokat” értettek az elköve-tők, a valóságtól teljesen elrugaszkodott következtetésre vezet: hogy ti. a cigányok, azaz a magyarok egy kisebbségi csoportja az őket is felölelő nagyobb csoportot szidja. Az értel-mezés abszurditása még szembetűnőbb a „megdöglötök, büdös szemét magyarok” fenyege-tés vonatkozásában,²³ amivel nyilván nem az életnek azt a szükségszerűségét kívánták kife-jezni a bűnelkövetők, hogy valamennyi magyar állampolgár, roma és nem roma egyaránt, egyszer elhalálozik.

b. Magyarok = nem romák. A Debreceni Ítélőtábla szerint „magyarok” alatt a „nem roma többséget”, a „fehéreket” értették az elkövetők. A Debreceni Ítélőtábla magyar-roma ellentétpáron alapuló érvelése megerősíti azt a hibás és rasszista alapú gondolatot, hogy a cigányság nem a magyar társadalom része, hogy valaki vagy cigány, vagy magyar. A rend-kívül szerencsétlen „magyar-cigány” fogalompár mint „többségi-kisebbségi” csoport közötti különbségtétel elterjedtsége nem menti a bíróságot, amelynek nem lett volna szabad rasszista retorika mentén ítéletet hoznia. Az ítélet szempontjából azonban még nagyobb tévedés, hogy a bíróság megítélésével ellentétben a kérdéses esetben valójában nem a cigány és többségi lakosság, hanem a cigányok és a szélsőségesek szembenállásáról volt szó.

c. Magyarok = rasszisták. A harmadik – és szerintem helyes – interpretáció, hogy az elkövetők „magyarok” alatt a gárdistákat, vagyis szélsőséges, cigányellenes személyek cso-portját értették, akik messze nem azonosíthatók sem a „magyarok”, sem a „nem roma magyarok” csoportjával. A roma támadók tehát nem „magyarellenességtől” vagy „fehérelle-nességtől” vezérelve, hanem „gárdista-ellenesség”, vagy még inkább „gárdista-rettegés”

miatt támadtak.

Eggyel továbblépve, a nonszensz értelmezést kizárva, egyértelművé válik, hogy a b. és c.pont alatt két eltérő kontextuális értelmezésről van szó. Elvben mindkét interpretáció lehetséges, értelmes megfejtése annak, amit egy kisebbségi elkövető az őt alsóbbrendűnek tartó áldozatnak üzenhet. A konkrét ügyben azonban csak az egyik értelmezés lehet helyes – legalábbis addig a remélhetőleg örökre hipotetikus pontig, ameddig a rasszisták csoportja

23 Hír TV, 2013. szeptember 17-i híradás.

A gyűlölet-bűncselekmények hatékony üldözésének társadalmi feltételrendszere

nem fedi le a „fehér” többség egészét.²⁴ A konkrét ügyben Sajóbábonyban azonban nem ala-kult ki ilyen polgárháborús helyzet.

A jogalkalmazó nyilván érezte, hogy in fraudem legis értelmezne jogot, ha a rasszis-tákra is kiterjesztené a gyűlölet-bűncselekmény védelmi körét, ezért alkotott hibás cso-portdefiníciót. Ennek azonban súlyos következményei vannak. A fehérek rasszistákkal tör-ténő azonosításával egyrészt ráerősített arra a rasszista felfogásra, hogy aki roma, az nem lehet magyar, másrészt hogy aki nem roma, az mindenképpen rasszista. Harmadrészt tovább erősítette a neonáci retorikát, amely szerint ők a teljes nem roma magyarság nevé-ben lépnek fel. Negyedrészt azt a szélsőséges álláspontot is, hogy a társadalmi konfliktus alapja a roma bűnözés, ahol a romák mindenkor bűnözők, a nem romák pedig az áldozati csoport. Ötödször, a bíróság belesétált abba a csapdába, hogy a rasszistán nem feltétlenül látszik, hogy rasszista – annak ellenére, hogy ennek meghatározására léteznek nemzetközi sztenderdek.²⁵

24 Érdemes itt visszaemlékezni a roma sorozatgyilkosság elkövetőinek vallomására, amely szerint az elkövetők romák és nem romák közötti polgárháborút kívántak kirobbantani. Krajnák Péter előadása

„Etnikum és kriminalitás. A romagyilkosságok nyomozása” címmel, OKRI, 2010. május 19. A sajtóban is említésre került ez a szál. Lásd: K^iss Ádám: Polgárháborút akartak kirobbantani Magyarországon.

2011. március 25. http://hirszerzo.hu/hirek/2011/3/25/20110324_romagyilkosok_birosag_elott Felmerülhetezért az elkövetéskor hatályos büntető törvénykönyv, azaz az 1978. évi IV. törvény 139. § (1) bekezdése szerinti állam elleni bűncselekmény elkövetésének gyanúja, amennyiben cselekményük közvetlenül arra irányult, hogy az ország alkotmányos rendjét erőszakkal megváltoztassák, illetve a 261. § (1) bekezdés b) pontja szerinti terrorcselekmény gyanúja. Ez utóbbi álláspontot képviselte Vágvölgyi B. András 2013. december 5-én a CEU által szervezett,

„Hate Crimes and Roma: Recent Lessons from Hungary” c., roma jogokról szóló workshopon. Lásd még v^áGvölGyi b. András: Balítélet, megkopó büszkeség, Élet és irodalom, 2013/6. február 8., 6.

25 A rasszisták természetesen jellemzően nem vallják magukat a bíróság előtt rasszistának. Ennek következtében, ha sértettek, akkor azzal érvelnek, hogy nem kirekesztő nézeteik, hanem a többségi társadalomhoz tartozásuk miatt érte őket erőszak. Ugyanakkor ha terhelti oldalon állnak, azzal érvelnek, hogy nem a rasszista motívum vezérelte őket, illetve nem is rasszisták, hanem egy egyéni, konkrét személyek közötti konfliktus torkollt bántalmazásba, és így mentesülnek a szigorúbb felelősségre vonás alól. Erről lásd D^anKa Anita: Rossz helyen lenni rossz időben, avagy mit üzennek a gyűlölet-bűncselekmények? Föld-rész, 2009/3–4., 92–96.

A büntető hatalom korlátainak megtartása: a büntetés mint végső eszköz

II.3. k

övetkeztetés

:

védenIkívántcsoportoktovábbvIktImIzálódnAk

[...] hagytam, hogy horrorrá legyen a valóság, hagytam, hogy ne legyen számára tanulság, hagytam, hogy diadalt üljön az enyészet, hagytam,

hogy hagyja a francba az egészet, hagytam, hogy ne tudja, ne lássa, ne értse, hagytam, hogy ne fogja fel még a felét se, hagytam, hogy ő legyen most is a lúzer [...]

A bíróság elvileg képes volna a jogalkotó kényszerűen kompromisszumos – és ezért tökélet-len – jogalkotási termékének hibáit korrigálni, ehelyett azonban csak tovább súlyosbította a problémát. A tendencia máshol is tetten érhető. Fordított esetben, ha a kirekesztő ideológiát

A bíróság elvileg képes volna a jogalkotó kényszerűen kompromisszumos – és ezért tökélet-len – jogalkotási termékének hibáit korrigálni, ehelyett azonban csak tovább súlyosbította a problémát. A tendencia máshol is tetten érhető. Fordított esetben, ha a kirekesztő ideológiát

In document A büntető hatalom korlátainak megtartása: a büntetés mint végső eszköz (Pldal 31-41)