A pozitív pszichológia a virágzás (flourishing) metaforáját alkalmazza az optimális működéssel, a pszichológiai, a szubjektív és a szociális jólléttel jellemezhető állapot leírására. keyes (2007) definíciója szerint a virágzás olyan állapot, amelyben az emberek pozitívan viszonyulnak az élethez, pszichológiailag és szociálisan egyaránt a jól működés viselkedéses jeleit mutatják. A növények a virágzás, a virítás állapotában mutatják azt a színpompát, azt a csodálatos egyediséget, amire természetükből fakadóan képesek, az emberek is akkor tudják igazán azt nyújtani minden téren, amire képesek, amikor majd kicsattannak az egészségtől, amikor túlárad bennük az energia. Ahogy a hervadozó növényből hiányzik az életerő és ezért nem pompázik, az enervált személy sem mutatja a jól működés, a pszichológiai, a szubjektív vagy a szociális jóllét viselkedéses jeleit.
A humán működés állapotaira vonatkoztatva a virágzás ellentéte a bágyadtság (ener
vált ság, levertség, elesettség), a virítás ellenpontja a hervadozás, az elerőtlenedés, ezen pólusok között feszíthető ki a mentális egészség dimenziója. A pozitív pszichológia mentális egészségre vonatkozó modellje az egészségpszichológia azon alaptételére épül, hogy az egészség (mentális egészség) nem egyenlő a betegség (mentális betegség) hiányával. A mentális egészségnek ugyanúgy megvannak a karakterisztikus tünetei, mint a mentális betegségnek. A pozitív pszichológia képviselői szerint a mentális egész
séget és a mentális betegséget két különálló dimenzióként kell kezelni, amiből az következik, hogy a mentális egészség hiánya sem azonos a mentális betegség állapotával.
ha a mentális egészség pozitív pólusát a virágzás állapotának tekintjük, a mentális egészség alacsony szintjét (átmeneti hiányát) a bágyadtság (languishing), enerváltság konstruktumával azonosíthatjuk. A bágyadtság állapotában az emberek pszichológiailag és szociálisan nem jól funkcionálnak, üresnek érzik az életüket, a tüneteik alapján azt kell mondanunk, hogy mentálisan se nem egészségesek, se nem betegek. A pozitív pszi
chológia a mentális egészség tünettanának rendszerezésével, diagnosztikai eszközeinek kidolgozásával hoz újat. A mentális egészség indikátorainak operacionális definícióit keyes (2002) áttekintésében három csoportba rendezhetjük: 1. a pozitív érzésekkel definiálható szubjektív jóllét (pozitív affektivitás, boldogság, élettel való megelégedett
ség); 2. a pozitív pszichológiai funkcionálást fenntartó pszichológiai jóllét (önelfogadás, szemé lyes növekedés érzése, életcél, környezeturalás, önállóság, pozitív viszonyulás az emberekhez); 3. a pozitív szociális funkcionálást biztosító szociális jóllét (társas elfogadás,
hit a társadalom pozitív fejlődésében, hit a saját társadalmi hozzájárulás hasznosságá
ban, társas koherencia érzése, a szociális integráltság átélése). A mentális egészség
indikátorok mérőeszközeivel elvégzett vizsgálatok alapján a virágzás diagnosztikai kritériumai keyes (2002) szerint: magas szint (felső harmad) a szubjektív jóllétskálákon és a pozitív funkcionálás (pszichológiai és szociális jóllét) komponenseit vizsgáló skálák legalább felén. A bágyadtnak diagnosztizált személyek alacsony emocionális vitalitást és alacsony pozitív funkcionálást mutatnak a tünetskálák legalább 50%án. keyes (2002) javaslata szerint az emberek mentális állapotának megítélésére egy kétdimenziós meg
közelítés a legalkalmasabb. Az egyik dimenzió egy kontinuumként a mentális egészség állapotait, a másik dimenzió szintén egy kontinuumként a mentális betegség különböző állapotait írja le. A két dimenziót egymásra merőlegesen elhelyezve a mentális egész
ségnek három állapota, a mentális betegségnek pedig két állapota rajzolódik ki.
A virágzó egyének mentálisan tökéletesen egészségesek, ők mentesek a depressziótól és a mentális egészség összes jellemzőjét mutatják. A mérsékelt mentális egészség jellemzője a közepes jóllét és a depresszív tünetek hiánya, a bágyadtsággal diagnosztizáltak szintén mentesek a major depressziótól, de a szubjektív, a pszichológiai és a szociális jóllét terén átlagon aluli értékekkel bírnak. A mentálisbetegségdimenzió kategóriái szerint vannak olyan szemé lyek, akik mentálisan nem teljesen betegek, például olyanok, akik megfelelnek a Dsm major depressziót jelző kritériumainak, de a szubjektív jóllétük szintje átlagos, esetleg még magas is lehet – ők időnként a mentális betegség tiszta epizódjaival bírnak.
Végül vannak azok a személyek, akik a major depresszió tüneteit és a bágyadtság jellemzőit egyaránt mutatják, ők mentálisan teljesen betegek, mert a betegség tüneteivel egy időben a mentális egészség hiányát is egyértelműen diagnosztizálhatjuk náluk.
A po zitív pszi cho lógia arra hívja fel a figyelmet, hogy ha a pszichológia egyfajta
„javítóműhelyként” kizárólag a mentális betegségek gyógyítására összpontosít, azzal nem fogja növelni a nemzet mentális egészségét. A mentális betegségek kezelése ugyanis nem szükségszerűen eredményez mentális egészséget, szükséges a mentális egészség intenzív promóciója, például a populáció 20%át kitevő enervált, kiüresedett, se nem beteg, se nem egészséges személyek állapotának javítása. minden pszichológiai törekvés végső célja a virágzó emberek számának növelése.
iRoDAlomjegyzék
Allport, g. W. (1980): A személyiség alakulása. gondolat könyvkiadó, Budapest.
Antonovsky, A. (1979): Health, stress and coping. josseyBass, san francisco.
Antonovsky, A. (1987): Unraveling the Mystery of Health. How people manage stress and stay well. josseyBass, london.
Bradburn, N. m. (1969): The structure of psychological well-being. Aldine, chicago.
Bryant, f. B. – Veroff, j. (2007): Savoring: A new model of positive experience. lawrence erlbaum Associates, london.
csíkszentmihalyi m. (1999): if we are so rich, why arent’t we happy? American Psychologist, 54(10). 821−827.
De Neve, k. m. – cooper, h. (1998): The happy personality: A metaanalysis of 137 personality traits and subjective wellbeing. Psychological Bulletin, 124. 197−229.
Diener, e. et al. (2002): subjective wellbeing. The science of happiness and life satisfaction. in: snyder, c. R. – lopez, s. j. (eds): Handbook of Positive Psychology.
oxford University press, New york. 63−73.
Diener, e. (1998): subjective wellbeing and personality. in: Barone, D. f. et al. (eds):
Advanced personality. plenum press, New york. 311−334.
Diener, e. (1984): subjective wellbeing. Psychological Bulletin, 93. 542−575.
erikson, e. h. (1968): life cycle. in: sills, D. l. (ed.): International encyclopedia of the social sciences. Vol. 9. crowell, collier, New york.
eysenck, h. j. (1978; 1965): A személyiség és az eysenckdémon. in: halász l. – marton m. (szerk.): Típustanok és személyiségvonások. gondolat könyvkiadó, Budapest.
185−214.
flugel, j. c. (1925): A quantitative study of feeling and emotion in everyday life. British Journal of Psychology, 9. 318−355.
freud, s. (1982): Esszék. gondolat kiadó, Budapest.
gohm, c. l. – clore, g. l. (2002): four latent traits of emotional experience and their involvement in atributional style, coping and wellbeing. Cognition and Emotion, 16.
495−518.
ji, l. j. et al. (2000): culture, change, and prediction. Psychological Science, 12. 450−456.
keyes, c. l. m. et al. (2002): optimizing wellbeing: The empirical encounter of two traditions. Journal of Personality and Social Psychology, 82. 1007−1022.
keyes, c. l. m. (1998): social wellbeing. Social Psychology Quarterly, 63. 264−279.
keyes, c. l. (2007): promoting and protecting mental health as flourishing. A comple
mentary strategy for improving National mental health. American Psychologyst, februarymarch. 95–108.
kitayama, s. et al. (2000): culture, emotion, and wellbeing: good feelings in japan and the United states. Cognition & Emotion, 14. 93−124.
kobasa, s. c. – pucetti, m. c. (1983): personality and social resources in stress resistance. Journal of Personality and Social Psychology, 45. 839−850.
kobasa, s. c. – maddi, s. R. (1977): existential personality theory. in: corsini, R. (ed.):
Current personality theories. t. f. peacock, itasca, il. 243−276.
lindberg, t. (2004): Enjoying the moment in the East and West: A cross-cultural analysis of savoring. Unpublished doctoral dissertation. University of British columbia, Vancouver, canada.
lykken, D. – tellegen, A. (1996): happiness is a stochastic phenomenon. Psychological Science, 7. 186−189.
maslow, A. (1991): egy létpszichológia felé. in: kulcsár zs. és mtsai. (szerk.): Függés-függetlenség. tankönyvkiadó, Budapest. 149−174.
maslow, A. (1983): elmélet az emberi motivációról. in: oláh A. – pléh cs. (szerk.):
Szöveggyűjtemény az általános és személyiségpszichológiához. tankönyvkiadó, Budapest. 373−392.
matthews, g. – zeidner, m. (2000): emotional intelligence, adaptation to stressful encounters, and health outcomes. in: Baron, R. – parker, j. D. A. (eds): The Handbook of Emotional Intelligence. josseyBass, san francisco. 459−489.
mccarthy, W. j. – Newcomb, m. D. (1992): two dimensions of perceived selfefficacy:
cognitive control and behavioral coping ability. in: schwarzer, R. (ed.): Self-efficacy:
Thought control of action. hemisphere publishing corp., Washington, Dc, Us. 39−64.
oishi, s. et al. (2004): crosssituational consistency of affective experiences across cultures. Journal of Personality and Social Psychology, 86. 460−472.
oláh A. (2004): megküzdés és pszichológiai immunitás. in: pléh cs. – Boross o.
(szerk.): Bevezetés a pszichológiába. osiris kiadó, Budapest. 631−634.
oláh A. (2005): Érzelmek, megküzdés és optimális élmény. treffort kiadó, Budapest.
oláh A. és mtsai. (2010): life expectancy and psychological immune competence in different cultures. Empirical Text and Culture Research, 4. 102–108.
pashang, B. – singh, m. (2008): emotional intelligence and the use of coping strategies.
National Academy of Psychology, India, 53(1). 81−82.
peterson, c. – seligman, m. e. p. (2004): Character strengths and virtues: A handbook and classification. oxford University press, New york. – American psychological Association, Washington, Dc.
Rogers, c. R. (1979): On Becoming a Person. constable, london.
Rosenbaum, m. (1988): Learned resourcefulness: On coping skills, self-control, and adaptive behavior. springerVerlag, New york.
Rotter, j. B. (1966): generalized expectancies for internal versus external control of reinforcements. Psychological Monographs, 80(1). (Whole No. 609).
Ryff, c. D. – keyes, c. l. m. (1995): The structure of psychological wellbeing revisited.
Journal of Personality and Social Psychology, 64(4). 719−727.
Ryff, c. D. (1989): happiness is everything, or is it? explorations on the meaning of psychological wellbeing. Journal of Personality and Social Psychology, 57.
1069−1081.
salovey, p. et al. (2000): current directions in emotional intelligence research. in:
lewis, m. – havilandjones, j. m. (eds): Handbook of Emotions. guilford press, New york. 504−520.
salovey, p. – mayer, j. D. (1990): emotional intelligence. Imagination Cognition, and Personality, 9. 185−211.
saklofske, D. h. et al. (2007): individual difference correlates of healthrelated behaviours: preliminary evidence for links between emotional intelligence and coping. Personality and Individual Differences, 42. 491−502.
scheier, m. f. – carver, c. s. (1985): optimism, coping and health: Assessment and impilcations of generalized outcome expectancies. Health Psychology, 4. 219−247.
scheier, m. f. – carver, c. s. (1987): Dispositional optimism and physical wellbeing:
The influence of generalized outcome expectancies on health. Journal of Personality, 55. 169−210.
scholz, U. et al. (2002): is general selfefficacy a universal construct? European Journal of Psychological Assessment, 18. 242−251.
schutte, N. s. et al. (1998): Development and validation of a measure of emotional intelligence. Personality and Individual Differences, 25(2). 167−177.
segerstrom, s. c. et al. (1998): optimism is associated with mood, coping and immune change in response to stress. Journal of Personality and Social Psychology, 74(6).
1646−1655.
seligman, m. e. p. et al. (2005): positive psychology progress: empirical validation of interventions. American Psychologist, 60(5). 410−421.
seligman, m. e. p. (2002): Authentic happiness: Using the new positive psychology to realize your potential for last-ing fulfillment. free press, New york.
seligman, m. e. p. – csíkszentmihályi m. (2000): positive psychology: An intro
duction. American Psychologist, 55. 5−14.
seligman, m. e. p. (1991): Learned optimism. knopf, New york.
Uchida, y. et al. (2004): cultural constructions of happiness: Theory and empirical evidence. Journal of Happiness Studies, 5. 223−239.
Van der zee, k. et al. (2002): The relationship of emotional intelligence with academic intelligence and the big five. European Journal of Personality, 16. 103−125.
V. komlósi Annamária